Népszabadság, 2006. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-15 / 293. szám

www.nol.hu Hagyó Miklóst megválasztották Demszky Gábor azonnali intézkedéseket vár új helyettesétől Munkatársunktól Elsöprő többséggel, 56 szavazattal - vagyis az ellenzék egy részének tá­mogatásával is öt nem és négy tartózkodás mellett választotta meg városüzemeltetési főpolgármester­helyettesnek csütörtökön a Főváro­si Közgyűlés Hagyó Miklóst. Demszky Gábor helyettesének havi fizetése 630 ezer forint lesz, ennek húsz százalékát pedig költségtérí­tésként veheti föl. Hagyó megvá­lasztásával a főváros megszüntette az október óta tartó mulasztásos törvénysértést, egy helyettest ugyanis már az alakuló ülésen meg kellett volna választani. Demszky azzal indokolta Hagyó jelölését, hogy személyében garan­ciát lát a koalíciós szerződés megva­lósulására. A főpolgármester sze­rint a szocialista politikus fiatal, de tapasztalt - eddig a XII. kerületben tevékenykedett -, Demszky pedig határozott, a reformoktól meg nem riadó lépéseket, azonnali intézkedé­seket vár tőle, többek között a BKV helyzetének javítására. Hagyó a képviselői esküjét - a főpolgármes­terhez hasonlóan - az „Isten engem úgy segéljen” szavakkal zárta. Befolyásos fővárosi emberek Schmidt Gábor A tegnap főpolgármester-helyettesé megválasztott Hagyó Miklós, mond­ják, erősen kötődik Leisztinger Ta­más milliárdos nagyvállalkozóhoz. Az ellenzék legalábbis így könyveli őt el. Az azonban szinte bizonyosra vehető, hogy Leisztinger célba vette a fővárost - annak ellenére is, hogy csak nagyon kevesen is­merik őt személyesen, de akik is­merik, azok kulcspozícióban van­nak. A legnagyobb vihart most az kavarja, hogy Leisztinger - állítja az ellenzék - aggályos módon fej­leszti a Kopaszi-gát és a Lágymá­nyosi-öböl térségét. Az üzletem­ber érdekeltségébe tartozó beru­házást több tízmilliárd - de akad­nak, akik százmilliárd - forint érté­kűre becsülik, a vízi szórakoztató központot, kulturális létesítmé­nyeket, valamint lakó- és irodane­gyedet magába foglaló projekt pe­dig egyike a Budapesten jelenleg zajló öt legnagyobb ingatlanfej­lesztésnek. Bár a kormányzati ne­gyed helyszínének megválasztása­kor végül nem került a legjobb há­rom közé a Kopaszi-gát környéke, Leisztinger így sem kötött rossz üzletet a XI. kerületi önkormány­zattal. Az MSZP-közelinek mondott nagyvállalkozó eközben fővárosi kapcsolatrendszerét is sikerrel építi. A Kopaszi-gáti fejlesztés kapcsán az üzletember közvetett érdekeltségébe tartozó cég azzal a kerülettel üzletel, amelynek veze­tő politikusai a fővárosban is je­lentős befolyással bírnak. Újbuda polgármestere, Molnár Gyula, a párt budapesti elnöke, a frakcióve­zetést csak nemrégiben adta át Steiner Pálnak, és továbbra is tagja a városházi frakciónak. Lakos Im­re, Újbuda alpolgármestere is fő­városi képviselő, emellett az SZDSZ fővárosi elnöke. - Nem lennék meglepve, ha Leisztinger Tamás - az érdekeltsé­gi körébe tartozó cégeken keresz­tül - több más budapesti ingatlan­­fejlesztésben is felbukkanna a jö­vőben. Különösen azért, mert vél­hetően jó rálátással bír majd a fő­város ügyeire a pénzügyi és köz­­beszerzési bizottságon keresztül, amelynek az MSZP-s Tüttő Kata az elnöke - mondta lapunknak Schneller Domonkos XI. kerületi és fővárosi fideszes képviselő. A 26 éves Tüttő Katát - aki a fő­város mellett a XII. kerületben is tevékenykedik - nemrégiben a vá­rosháza egyik legfaj­súlyosabb bi­zottsága, az összevont pénzügyi és közbeszerzési testület élére vá­lasztotta meg a Fővárosi Közgyű­lés a kormánypárti többség javas­latára. Az ellenzék aggályosnak tartja, hogy a testület élére Leisztinger Tamás élettársa került. Tüttő Kata ezzel kapcsolatban lapunknak azt hangsúlyozta: az üz­letember és a főváros között sem­milyen szerződéses kapcsolat nincs, az ő elnöki kinevezését élet­társa miatt aggályosnak tartó el­lenzéki vádakat megalapozatla­noknak és légből kapottaknak tart­ja, és kikéri magának. Nyomatéko­sította: őt képviselői esküje vezér­li, a bizottság elnökeként pedig mindenkor a főváros érdekeit tart­ja szem előtt. Kettejük között a párton belül két éve létrehozott, az utóbbi idő­ben azonban magáról ritkán halla­tó Mozaik-klub, a feltörekvő fiatal szocialista politikusokat tömörítő szervezet lehet a kapcsolódási pont, Hagyó és Tüttő is részt vál­lalt a Mozaikban. De nemcsak ott dolgoznak együtt; a XII. kerületi pártszervezetben az előbbi elnök, az utóbbi pedig alelnök. A 2006-os főpolgármester-helyettes és a 2002-es főpolgármester-jelölt Fotó: Móricz Simon • A XI. kerületi Fidesz továbbra is több­­milliárd forintos vagyonvesztést emleget annak kapcsán, hogy Újbuda MSZP­­SZDSZ-MDF-irányítású képviselő-testüle­­te kedden hozzájárult, hogy a Lágymá­nyosi-öböl és a Kopaszi-gát fejlesztésére alapított Öböl XI. Kft.-ben lévő 25 száza­lékos önkormányzati üzletrészt több mint 1,5 milliárd forintért eladják a kft. társtu­lajdonosának, egy Leisztinger Tamás közvetett érdekeltségébe tartozó cégnek. A Fidesz-frakció vezetője, Kupper András megerősítette: jogi lépéseket fontolgat­nak. Azt is bejelentették, a zárt ülésen hozott határozattal kapcsolatban kikérik a közigazgatási hivatal véleményét, mivel szerintük a nyilvánosság kizárását semmi sem indokolta, ráadásul ezzel a lehető­séggel a koalíciós többség már eddig is­ túl sokszor élt. (k.a.i.) Lakás harmadáron - de minden szabályos Munkatársunktól Nem csak a környezetvédelmi tárcának volt lakásügye: a BM ko­rábbi helyettes államtitkára is igen kedvezményes áron vásárol­ta meg a szolgálati lakását, amit az ORFK gazdasági igazgatója­ként bérelhetett. Igaz, ő nem a va­lós érték töredékéért, „csupán” harmadáért szerezhetett tulaj­dont. Jenei Zoltán - aki jelenleg az Igazságügyi és Rendészeti Mi­nisztérium szakállamtitkára - 2003 szeptemberében 11,6 millió­ért vette meg a III. kerületi ingat­lant. A 93 négyzetméteres társas­házi lakás és a hozzá tartozó te­remgarázs piaci árát ingatlanköz­vetítők most 380-400 ezer forint­ra teszik négyzetméterenként, ám az már 2003-ban is 340 ezer körül lehetett, így az ingatlan értéke a garázzsal együtt igen nagy való­színűséggel meghaladta a har­mincmillió forintot. Az ORFK-tól kapott tájékozta­tás szerint az adásvételt egy bel­ügyminiszteri rendelet előírásai szerint bonyolították le. A 2000- ben hatályba lépett jogszabály pe­dig valóban lehetővé teszi, hogy annak, aki a szolgálati lakás árát egy összegben fizeti ki, negyven százalék árengedményt adjanak. A belügyi szolgálatban töltött idő után is jár némi kedvezmény, de ez legfeljebb háromszázezer forint. Nagyobb tételt jelent, hogy az in­gatlan eladási árát a beköltözhető - tehát üres - lakásokéhoz képest jelentősen csökkentik. A rendelet szerint például egy harmincmil­liós lakásért csupán húszmilliót kell fizetni. Készpénzzel viszont a vevő már csak 12 milliónál tart, így ezúttal valószínűleg minden sza­bályosan történt. Legfeljebb a ren­deletet lenne érdemes felülvizs­gálni. Az ikonnak számí­tó egykori Szolida­ritás-vezér épp akkor vette védel­mébe wojciech Jaruzelskit, amikor az egyik Kaczynski iker egy új jogintézmény, bizonyos „népbí­­róság” létrehozá­sát kezdte szor­galmazni a ma 82 éves hadsereg­tábornokkal való végső leszámolás érdekében. Mintha ide is be­csapott volna egy meteorit, csak ki­csit lassabban pusztultak el a ke­reskedelmi dino­szauruszok. Tíz-ti­zenöt éve még sci­­fi regénybe illő mondat lett volna, hogy a Skála és a Centrum áru­házak bezárnak, és helyükön kínai üzletek nyílnak. Ma már meg sem lepődünk ezen. NÉPSZABADSÁG • 2006. DECEMBER 15., PÉNTEK Magyarország *3 Emlékezni tudni kell Aczél Endre eaczel@mail.eol.hu És még mondja nekem valaki, hogy „nem isszuk együtt” a bo­runkat! Mármint mi, magyarok, na meg lengyel testvéreink: „a két jó barát”. Azután amit a Jaruzelski-féle katonai hatalomátvétel 25. év­fordulójának lengyelországi eseményeiről hallottam és olvas­tam, csak tovább erősödött bennem a hit, hogy egyforma ké­pességünk van nemzeti ünnepeink és évfordulóink összeron­­dítására. Ilyen alkalmakkor - méltóságteljes megemlékezés helyett - a szokottnál is jobban egymásnak feszülnek az indu­latok. íme: A lengyel fővárosban tudományos konferenciát ren­deztek a negyedszázados évfordulón, ahol Walesával az élen a hajdani Szolidaritás valamennyi (életben levő) kitűnősége megjelent - távolmaradásával tüntetett azonban Lech Kaczynski államfő. Ugyanő Wroclawban „ünnepelt”, éspedig oly módon, hogy egy szerfelett különös szövegezésű emléktáb­lát leplezett le az ugyancsak hajdani sztrájkolók emlékére. Az emléktáblán olvasható szöveg azt mondja, hogy a rendkívüli ál­lapottal dacolók „a szolidáris köztársaság védelmében szálltak szembe a kommunista rezsimmel”. Pompás trükk­­ tudniillik azt a látszatot kelti, mintha Walesáék nem a „Szolidaritásért", hanem „a szolidáris köztársaság” jelszavát 2005-ben meghirde­tő Kaczynski ikrekért harcoltak volna. 1981-ben! Színtiszta blaszfémia, ha szabad így mondanom, de van benne rendszer, mert a Kaczynskiak az „új Lengyelországot” (IV. köztársaság néven) önmaguktól kívánják datálni, s számos hívükkel - a „visszamenőleges” ellenállókkal és forradalmárokkal, ezt a tí­pust jól ismerjük - közönséges árulásnak tekintik azt a kerek­­asztal-alkut (a későbbi, magyarországi alku ikerpárját), ame­lyikben Walesa és Jaruzelski kiegyezett a békés rendszerválto­zásról. Ennek a politikai csoportosulásnak Walesa azért is a bö­­gyében van, mert amikor az ő Deák Ferenc-i tetteit vitatják, antalli modorban, de más szavakkal vágja a szemükbe: tetszet­tek volna forradalmat csinálni! Érdekes epizódja volt a megemlékezéseknek, hogy az ikon­nak számító egykori Szolidaritás-vezér épp akkor vette védel­mébe - egy rádióinterjúban meg a varsói konferencián is - Wojciech Jaruzelskit, amikor az egyik Kaczynski iker egy új jogintézmény, bizonyos „népbíróság” létrehozását kezdte szor­galmazni a ma 82 éves hadseregtábornokkal való végső leszá­molás érdekében. Nyilatkozatában megint benne volt a burkolt vád, hogy Walesa és a „régi” Szolidaritás (mai leágazásaival egyetemben, amelyek történetesen opponálják a Kaczynskiak teremtette botrányos koalíciót, és balfelé húznak) útját állja a múltfeltárásnak. Az egészben az a bizarr, hogy miközben a IV. köztársaság a wroclawi plaketten olvasható „szolidaritás” meg az „erkölcsi megtisztulás” (azaz a korai és a kései kollaboránsok leleplezé­se) révén remél szavazatokat gyűjteni, önmaga és az erkölcsi válságot, mégpedig a koalíciós Samoobrona elnökhelyettes­ének szexbotránya, lelepleződése és pártból való kizárása mi­att. Ez elé tolnak paravánt most a Jaruzelski elleni újabb ro­hammal. Egyszóval: zajlik az élet az évfordulón. Végszó. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a lengyelek többsége „még mindig” úgy gondolja, hogy az 1981. december 13-i szükségállapot bevezetésével Jaruzelski tábornok a „na­gyobb rosszat”, a szovjet intervenciót hárította el. De az „elhá­rítási” gondolat - Jaruzelski önvédelmének pillére - a történel­mi dokumentumok fényében gyönge lábakon áll. Csak azért tud máig is népszerű lenni, mert a lengyelek mindent, ami a történelmükben rossz, hajlamosak az oroszok számlájára írni. S erre a gondolkodásra - itt a lényeg! - a Kaczynskiak russzo­­fóbiás politikája súlyosan ráerősített. Ehetik a főztjüket. Tíz év, amely megrengette Tóth Levente tothl@nepszabadsag.hu Nehéz elképzelni, pedig igaz: tíz éve még Sugárnak és Flórián­nak hívták Magyarországon a két árva bevásárlóközpontot. Ha most próbából bezárnák az összes, azóta épült plázát, city cen­tert, hipermarketet, strip mailt és outletet, főhetne a magyar célcsoport feje, hol vegye meg a brandeket a karácsonyfa alá. Egy évtizeddel ezelőtt nyílt meg Budapesten a Duna Plaza és a Pólus Center, benne az első Tesco hipermarket. Azóta már csaknem egymillió négyzetméternyi bevásárlóközpont épült Magyarországon. Ez a tíz év megrengette a hazai kereskedel­met, jóformán mindent megváltoztatott, az egykori hősök kö­zül sokan már régen lehúzták a rolót, többen pedig a szemünk előtt múlnak ki végelgyengülésben. Mintha ide is becsapott volna egy meteorit, csak kicsit las­sabban pusztultak el a kereskedelmi dinoszauruszok. Tíz-ti­zenöt éve még sci-fi regénybe illő mondat lett volna, hogy a Skála és a Centrum áruházak bezárnak, és helyükön kínai üzle­tek nyílnak. Ma már meg sem lepődünk ezen. A változások gyorsaságát az jellemzi a leginkább, hogy a plázaláz hajnalán az üzletközpontokba költöző nagy kereske­dőcégek közül is sokan bedobták mára a törülközőt. A bevásár­lóközpontok csak a színpadot adják a kereskedelmi drámához, a főszereplők folyamatosan cserélődnek. Az első centerek nagy bérlői között ott volt például a Keravill, a Murányi és a Herta, vagy a Giacomelli és a Standa. Mi maradt belőlük? Egy reklám­­szatyor a szekrény mélyén. Az őket üldözők is hamarosan üldö­zöttekké válhatnak. A hagyományos nagy mozikat elsöprő mul­tiplexek egymást falták fel. Nem volt a túlélés garanciája, ha va­laki bevásárlóközpontba költözött, mint ahogy önmagában a plázaépítés sem bizonyult a profit biztosítékának. A magyar kereskedelem regényének itt legfeljebb a tarta­lomjegyzékét villanthatjuk fel, de a kéziratot nem is érdemes lezárni, hiszen holnap újra csak valósággá válhat a ma még le­hetetlen. A bevásárlóközpontok tovább keresik a megmaradt lehetőségeket, most éppen egy kábelgyár épületét lakta be az Újbuda Center, jövőre pedig az egykori Ügető helyén köröznek majd parkolót kereső autók a lovak helyett. Az egykor tátott szájjal csodált bécsi Shopping City Süd he­lyét átvették a budaörsi óriás áruházak. Kiderült, mikor a legér­tékesebb a magyar szántó, ha sztráda közelében van, és a vásár­lók hadát elnyelő, nagy fehér dobozok építhetők rajta.

Next