Népszabadság, 2006. december (64. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-15 / 293. szám
www.nol.hu Hagyó Miklóst megválasztották Demszky Gábor azonnali intézkedéseket vár új helyettesétől Munkatársunktól Elsöprő többséggel, 56 szavazattal - vagyis az ellenzék egy részének támogatásával is öt nem és négy tartózkodás mellett választotta meg városüzemeltetési főpolgármesterhelyettesnek csütörtökön a Fővárosi Közgyűlés Hagyó Miklóst. Demszky Gábor helyettesének havi fizetése 630 ezer forint lesz, ennek húsz százalékát pedig költségtérítésként veheti föl. Hagyó megválasztásával a főváros megszüntette az október óta tartó mulasztásos törvénysértést, egy helyettest ugyanis már az alakuló ülésen meg kellett volna választani. Demszky azzal indokolta Hagyó jelölését, hogy személyében garanciát lát a koalíciós szerződés megvalósulására. A főpolgármester szerint a szocialista politikus fiatal, de tapasztalt - eddig a XII. kerületben tevékenykedett -, Demszky pedig határozott, a reformoktól meg nem riadó lépéseket, azonnali intézkedéseket vár tőle, többek között a BKV helyzetének javítására. Hagyó a képviselői esküjét - a főpolgármesterhez hasonlóan - az „Isten engem úgy segéljen” szavakkal zárta. Befolyásos fővárosi emberek Schmidt Gábor A tegnap főpolgármester-helyettesé megválasztott Hagyó Miklós, mondják, erősen kötődik Leisztinger Tamás milliárdos nagyvállalkozóhoz. Az ellenzék legalábbis így könyveli őt el. Az azonban szinte bizonyosra vehető, hogy Leisztinger célba vette a fővárost - annak ellenére is, hogy csak nagyon kevesen ismerik őt személyesen, de akik ismerik, azok kulcspozícióban vannak. A legnagyobb vihart most az kavarja, hogy Leisztinger - állítja az ellenzék - aggályos módon fejleszti a Kopaszi-gát és a Lágymányosi-öböl térségét. Az üzletember érdekeltségébe tartozó beruházást több tízmilliárd - de akadnak, akik százmilliárd - forint értékűre becsülik, a vízi szórakoztató központot, kulturális létesítményeket, valamint lakó- és irodanegyedet magába foglaló projekt pedig egyike a Budapesten jelenleg zajló öt legnagyobb ingatlanfejlesztésnek. Bár a kormányzati negyed helyszínének megválasztásakor végül nem került a legjobb három közé a Kopaszi-gát környéke, Leisztinger így sem kötött rossz üzletet a XI. kerületi önkormányzattal. Az MSZP-közelinek mondott nagyvállalkozó eközben fővárosi kapcsolatrendszerét is sikerrel építi. A Kopaszi-gáti fejlesztés kapcsán az üzletember közvetett érdekeltségébe tartozó cég azzal a kerülettel üzletel, amelynek vezető politikusai a fővárosban is jelentős befolyással bírnak. Újbuda polgármestere, Molnár Gyula, a párt budapesti elnöke, a frakcióvezetést csak nemrégiben adta át Steiner Pálnak, és továbbra is tagja a városházi frakciónak. Lakos Imre, Újbuda alpolgármestere is fővárosi képviselő, emellett az SZDSZ fővárosi elnöke. - Nem lennék meglepve, ha Leisztinger Tamás - az érdekeltségi körébe tartozó cégeken keresztül - több más budapesti ingatlanfejlesztésben is felbukkanna a jövőben. Különösen azért, mert vélhetően jó rálátással bír majd a főváros ügyeire a pénzügyi és közbeszerzési bizottságon keresztül, amelynek az MSZP-s Tüttő Kata az elnöke - mondta lapunknak Schneller Domonkos XI. kerületi és fővárosi fideszes képviselő. A 26 éves Tüttő Katát - aki a főváros mellett a XII. kerületben is tevékenykedik - nemrégiben a városháza egyik legfajsúlyosabb bizottsága, az összevont pénzügyi és közbeszerzési testület élére választotta meg a Fővárosi Közgyűlés a kormánypárti többség javaslatára. Az ellenzék aggályosnak tartja, hogy a testület élére Leisztinger Tamás élettársa került. Tüttő Kata ezzel kapcsolatban lapunknak azt hangsúlyozta: az üzletember és a főváros között semmilyen szerződéses kapcsolat nincs, az ő elnöki kinevezését élettársa miatt aggályosnak tartó ellenzéki vádakat megalapozatlanoknak és légből kapottaknak tartja, és kikéri magának. Nyomatékosította: őt képviselői esküje vezérli, a bizottság elnökeként pedig mindenkor a főváros érdekeit tartja szem előtt. Kettejük között a párton belül két éve létrehozott, az utóbbi időben azonban magáról ritkán hallató Mozaik-klub, a feltörekvő fiatal szocialista politikusokat tömörítő szervezet lehet a kapcsolódási pont, Hagyó és Tüttő is részt vállalt a Mozaikban. De nemcsak ott dolgoznak együtt; a XII. kerületi pártszervezetben az előbbi elnök, az utóbbi pedig alelnök. A 2006-os főpolgármester-helyettes és a 2002-es főpolgármester-jelölt Fotó: Móricz Simon • A XI. kerületi Fidesz továbbra is többmilliárd forintos vagyonvesztést emleget annak kapcsán, hogy Újbuda MSZPSZDSZ-MDF-irányítású képviselő-testülete kedden hozzájárult, hogy a Lágymányosi-öböl és a Kopaszi-gát fejlesztésére alapított Öböl XI. Kft.-ben lévő 25 százalékos önkormányzati üzletrészt több mint 1,5 milliárd forintért eladják a kft. társtulajdonosának, egy Leisztinger Tamás közvetett érdekeltségébe tartozó cégnek. A Fidesz-frakció vezetője, Kupper András megerősítette: jogi lépéseket fontolgatnak. Azt is bejelentették, a zárt ülésen hozott határozattal kapcsolatban kikérik a közigazgatási hivatal véleményét, mivel szerintük a nyilvánosság kizárását semmi sem indokolta, ráadásul ezzel a lehetőséggel a koalíciós többség már eddig is túl sokszor élt. (k.a.i.) Lakás harmadáron - de minden szabályos Munkatársunktól Nem csak a környezetvédelmi tárcának volt lakásügye: a BM korábbi helyettes államtitkára is igen kedvezményes áron vásárolta meg a szolgálati lakását, amit az ORFK gazdasági igazgatójaként bérelhetett. Igaz, ő nem a valós érték töredékéért, „csupán” harmadáért szerezhetett tulajdont. Jenei Zoltán - aki jelenleg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakállamtitkára - 2003 szeptemberében 11,6 millióért vette meg a III. kerületi ingatlant. A 93 négyzetméteres társasházi lakás és a hozzá tartozó teremgarázs piaci árát ingatlanközvetítők most 380-400 ezer forintra teszik négyzetméterenként, ám az már 2003-ban is 340 ezer körül lehetett, így az ingatlan értéke a garázzsal együtt igen nagy valószínűséggel meghaladta a harmincmillió forintot. Az ORFK-tól kapott tájékoztatás szerint az adásvételt egy belügyminiszteri rendelet előírásai szerint bonyolították le. A 2000- ben hatályba lépett jogszabály pedig valóban lehetővé teszi, hogy annak, aki a szolgálati lakás árát egy összegben fizeti ki, negyven százalék árengedményt adjanak. A belügyi szolgálatban töltött idő után is jár némi kedvezmény, de ez legfeljebb háromszázezer forint. Nagyobb tételt jelent, hogy az ingatlan eladási árát a beköltözhető - tehát üres - lakásokéhoz képest jelentősen csökkentik. A rendelet szerint például egy harmincmilliós lakásért csupán húszmilliót kell fizetni. Készpénzzel viszont a vevő már csak 12 milliónál tart, így ezúttal valószínűleg minden szabályosan történt. Legfeljebb a rendeletet lenne érdemes felülvizsgálni. Az ikonnak számító egykori Szolidaritás-vezér épp akkor vette védelmébe wojciech Jaruzelskit, amikor az egyik Kaczynski iker egy új jogintézmény, bizonyos „népbíróság” létrehozását kezdte szorgalmazni a ma 82 éves hadseregtábornokkal való végső leszámolás érdekében. Mintha ide is becsapott volna egy meteorit, csak kicsit lassabban pusztultak el a kereskedelmi dinoszauruszok. Tíz-tizenöt éve még scifi regénybe illő mondat lett volna, hogy a Skála és a Centrum áruházak bezárnak, és helyükön kínai üzletek nyílnak. Ma már meg sem lepődünk ezen. NÉPSZABADSÁG • 2006. DECEMBER 15., PÉNTEK Magyarország *3 Emlékezni tudni kell Aczél Endre eaczel@mail.eol.hu És még mondja nekem valaki, hogy „nem isszuk együtt” a borunkat! Mármint mi, magyarok, na meg lengyel testvéreink: „a két jó barát”. Azután amit a Jaruzelski-féle katonai hatalomátvétel 25. évfordulójának lengyelországi eseményeiről hallottam és olvastam, csak tovább erősödött bennem a hit, hogy egyforma képességünk van nemzeti ünnepeink és évfordulóink összerondítására. Ilyen alkalmakkor - méltóságteljes megemlékezés helyett - a szokottnál is jobban egymásnak feszülnek az indulatok. íme: A lengyel fővárosban tudományos konferenciát rendeztek a negyedszázados évfordulón, ahol Walesával az élen a hajdani Szolidaritás valamennyi (életben levő) kitűnősége megjelent - távolmaradásával tüntetett azonban Lech Kaczynski államfő. Ugyanő Wroclawban „ünnepelt”, éspedig oly módon, hogy egy szerfelett különös szövegezésű emléktáblát leplezett le az ugyancsak hajdani sztrájkolók emlékére. Az emléktáblán olvasható szöveg azt mondja, hogy a rendkívüli állapottal dacolók „a szolidáris köztársaság védelmében szálltak szembe a kommunista rezsimmel”. Pompás trükk tudniillik azt a látszatot kelti, mintha Walesáék nem a „Szolidaritásért", hanem „a szolidáris köztársaság” jelszavát 2005-ben meghirdető Kaczynski ikrekért harcoltak volna. 1981-ben! Színtiszta blaszfémia, ha szabad így mondanom, de van benne rendszer, mert a Kaczynskiak az „új Lengyelországot” (IV. köztársaság néven) önmaguktól kívánják datálni, s számos hívükkel - a „visszamenőleges” ellenállókkal és forradalmárokkal, ezt a típust jól ismerjük - közönséges árulásnak tekintik azt a kerekasztal-alkut (a későbbi, magyarországi alku ikerpárját), amelyikben Walesa és Jaruzelski kiegyezett a békés rendszerváltozásról. Ennek a politikai csoportosulásnak Walesa azért is a bögyében van, mert amikor az ő Deák Ferenc-i tetteit vitatják, antalli modorban, de más szavakkal vágja a szemükbe: tetszettek volna forradalmat csinálni! Érdekes epizódja volt a megemlékezéseknek, hogy az ikonnak számító egykori Szolidaritás-vezér épp akkor vette védelmébe - egy rádióinterjúban meg a varsói konferencián is - Wojciech Jaruzelskit, amikor az egyik Kaczynski iker egy új jogintézmény, bizonyos „népbíróság” létrehozását kezdte szorgalmazni a ma 82 éves hadseregtábornokkal való végső leszámolás érdekében. Nyilatkozatában megint benne volt a burkolt vád, hogy Walesa és a „régi” Szolidaritás (mai leágazásaival egyetemben, amelyek történetesen opponálják a Kaczynskiak teremtette botrányos koalíciót, és balfelé húznak) útját állja a múltfeltárásnak. Az egészben az a bizarr, hogy miközben a IV. köztársaság a wroclawi plaketten olvasható „szolidaritás” meg az „erkölcsi megtisztulás” (azaz a korai és a kései kollaboránsok leleplezése) révén remél szavazatokat gyűjteni, önmaga és az erkölcsi válságot, mégpedig a koalíciós Samoobrona elnökhelyettesének szexbotránya, lelepleződése és pártból való kizárása miatt. Ez elé tolnak paravánt most a Jaruzelski elleni újabb rohammal. Egyszóval: zajlik az élet az évfordulón. Végszó. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a lengyelek többsége „még mindig” úgy gondolja, hogy az 1981. december 13-i szükségállapot bevezetésével Jaruzelski tábornok a „nagyobb rosszat”, a szovjet intervenciót hárította el. De az „elhárítási” gondolat - Jaruzelski önvédelmének pillére - a történelmi dokumentumok fényében gyönge lábakon áll. Csak azért tud máig is népszerű lenni, mert a lengyelek mindent, ami a történelmükben rossz, hajlamosak az oroszok számlájára írni. S erre a gondolkodásra - itt a lényeg! - a Kaczynskiak russzofóbiás politikája súlyosan ráerősített. Ehetik a főztjüket. Tíz év, amely megrengette Tóth Levente tothl@nepszabadsag.hu Nehéz elképzelni, pedig igaz: tíz éve még Sugárnak és Flóriánnak hívták Magyarországon a két árva bevásárlóközpontot. Ha most próbából bezárnák az összes, azóta épült plázát, city centert, hipermarketet, strip mailt és outletet, főhetne a magyar célcsoport feje, hol vegye meg a brandeket a karácsonyfa alá. Egy évtizeddel ezelőtt nyílt meg Budapesten a Duna Plaza és a Pólus Center, benne az első Tesco hipermarket. Azóta már csaknem egymillió négyzetméternyi bevásárlóközpont épült Magyarországon. Ez a tíz év megrengette a hazai kereskedelmet, jóformán mindent megváltoztatott, az egykori hősök közül sokan már régen lehúzták a rolót, többen pedig a szemünk előtt múlnak ki végelgyengülésben. Mintha ide is becsapott volna egy meteorit, csak kicsit lassabban pusztultak el a kereskedelmi dinoszauruszok. Tíz-tizenöt éve még sci-fi regénybe illő mondat lett volna, hogy a Skála és a Centrum áruházak bezárnak, és helyükön kínai üzletek nyílnak. Ma már meg sem lepődünk ezen. A változások gyorsaságát az jellemzi a leginkább, hogy a plázaláz hajnalán az üzletközpontokba költöző nagy kereskedőcégek közül is sokan bedobták mára a törülközőt. A bevásárlóközpontok csak a színpadot adják a kereskedelmi drámához, a főszereplők folyamatosan cserélődnek. Az első centerek nagy bérlői között ott volt például a Keravill, a Murányi és a Herta, vagy a Giacomelli és a Standa. Mi maradt belőlük? Egy reklámszatyor a szekrény mélyén. Az őket üldözők is hamarosan üldözöttekké válhatnak. A hagyományos nagy mozikat elsöprő multiplexek egymást falták fel. Nem volt a túlélés garanciája, ha valaki bevásárlóközpontba költözött, mint ahogy önmagában a plázaépítés sem bizonyult a profit biztosítékának. A magyar kereskedelem regényének itt legfeljebb a tartalomjegyzékét villanthatjuk fel, de a kéziratot nem is érdemes lezárni, hiszen holnap újra csak valósággá válhat a ma még lehetetlen. A bevásárlóközpontok tovább keresik a megmaradt lehetőségeket, most éppen egy kábelgyár épületét lakta be az Újbuda Center, jövőre pedig az egykori Ügető helyén köröznek majd parkolót kereső autók a lovak helyett. Az egykor tátott szájjal csodált bécsi Shopping City Süd helyét átvették a budaörsi óriás áruházak. Kiderült, mikor a legértékesebb a magyar szántó, ha sztráda közelében van, és a vásárlók hadát elnyelő, nagy fehér dobozok építhetők rajta.