Népszabadság, 2006. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-29 / 303. szám

www.nol.hu Horváth Aladár A Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke 2006. december 14-én Olaszliszkán fel­gyújtottak egy házat. A híradások kiemel­ték - a televíziók kissé lehangoltan - hogy üres házat gyújtottak fel a cigánytelepen. Nagy János sárospataki rendőrkapitány a Rádió C-nek azt mondta: még nem zárult le a vizsgálat, de kizárható, hogy a gyújto­gatásnak köze lenne Szögi Lajos halálához, mivel az esemény a tetthelytől jóval távo­labb történt, és egyébként is csak „gyer­meki huncutságról” volt szó. Helyi roma vezetők ezzel egy időben az elmúlt egy hét „gyermeki csínytevéseiről” számoltak be: négy napja kővel dobálják a háztetőket és az ablakokat. A második nap kihívták a körzeti megbízottat, aki addig kételkedett, míg be nem törték az ő rend­őrségi kocsijának ablakát is. Lakatosék nyolc gyerekkel átköltöztek a szemközti lakóházban élő rokonokhoz. Másnap lég­puskával lőttek be az egyik ház ablakán, a negyedik nap meggyulladt Lakatosék há­za. A népes család elköltözött a szülőfalu­jából, őket további hat (!) család követte a mai napig. Harmincöt olyan cigány ember, akinek a személyi igazolványában az sze­repel, hogy „magyar állampolgár”. Az újnyilasok honlapján ekképp kom­mentálták a legutóbbi liszkai eseménye­ket: „Megpróbáltuk az értelmes és érdemi párbeszédet, ám a Jobbik petícióját Ko­lompár Orbán nem vette át. Ezért őt terhe­li a felelősség, ha bátor és hazafias ifjúsá­gunk kezébe veszi az ügy rendezését. Fia­talok, csak óvatosan!” Olaszliszka hivatalos honlapján hetek óta a „liszkai gyilkos cigányok” a leglátoga­tottabb topic, többször olvasható egyik „megoldásként” a gyújtogatás. December 16-i szó szerinti idézet: „Tegnap olvastam az Észak-Magyarországban, hogy valakik végre elkezték idomítani a liszkai réti­négereket! Szólni kellene nekik, hogy nem jó utcában kezték el, de remélem a Kossuth utcába is eljutnak! Hajrá csak így tovább!!! Ha meg egymást ütik, annál jobb!” Fekete Gyula olaszliszkai polgármester - aki szerint nincs cigányellenesség a falu­ban - még mindig nem hajlandó levenni a rasszista tartalmakat a település honlapjá­ról. December 6-án a Roma Sajtóközpont hírt adott az újnyilasok honlapjának egyik írásáról, amely a Népszabadság egyik Olaszliszkáról szóló cikkét közölte, saját közbeékelt kommentárokkal. „Jobb helye­ken, ahol él valamiféle nemzettudat a több­ségi nemzet tagjaiban, már rég elkergették Gyermeki huncutságok volna ezt a gyilkoló, alsóbbrendű csőcselé­ket.” A cikkhez illusztrációként odarakott cigány férfifotó képaláírása is program­pont: „Golyót nekik, ne jogot!” A cikk vég­következtetése szerint amiatt, ami Liszkán történt „természetesen nem kell az egész falunak bűnhődnie, elég, ha a cigányokkal megtörténik.”. Nagyon reméltük ekkor, az államfőt be­folyásolja annyira ez a cikk, hogy felhívja rá a Legfőbb Ügyészség figyelmét. Októ­ber 30-án kelt levelünkben azt kértük, hogy szólaljon meg, tegyen lépéseket a nyugalom helyreállítása érdekében. Java­soltuk, hogy egyeztessen a parlamenti pártokkal „az erőszakmentes együttélés közjogi és társadalmi garanciáinak megfe­leg került az elnöki mérleg serpenyőjébe. A romák politikai üldözésével kapcsolatos er­kölcsi ítélet és egy súlyos bűncselekményt elkövető roma csoporttal szembeni jogos felháborodás. Ez a két szempont akkor il­leszthető egymáshoz, ha a kijelentő számá­ra összefüggés van közöttük. Vagyis: a ro­mák faji diszkriminációjának oka elsődle­gesen a romák által elkövetett bűncselek­ményekben keresendők. A következő mon­dat sejteti, hogy itt mintha kollektív bűnös­ség, megbélyegzés gyanúja merülne fel: „Természetesen Szögi Lajos meggyilkolása semmiképp nem igazolja a magyar cigány­sággal szembeni kollektív bűnösség felve­tését, valamint a rasszista megbélyegzést.” Most nyugodjunk meg? Akkor mi igazolja?­nak­­ minden szorongás és megbánás nél­kül... ezek az emberek nem kötődnek sen­kihez, nem tudnak szeretni, s nem tanul­nak saját tapasztalataikból sem, vagyis, ha börtönbe kerülnek, akkor is folytat­­ják...ezek a tulajdonságok nagyon sokszor genetikailag meghatározottak, s éppen ezért nagyon nehéz velük mit kezdeni.” Szerinte a roma gyerekek munkakultú­rája másra van kihegyezve, s ezért sokszor legális vagy illegális „ügyeskedésből” pró­bálnak megélni, ahelyett, hogy a bevett „tanulás-munka” modellt követnék. A baj nem az, hogy ilyen félművelt és előítéletes sületlenségek megjelenhet­nek, hanem az, ha komoly emberek, mint e lap szerkesztői nem veszik észre, mi­lyen bajokat okoz­hatnak azzal, ha érv­anyagot szállítanak a népirtásban utazók­nak. Igaz, nálunk azok is lehetnek rasszis­ták, akiknek hivatal­ból kellene előítélet­mentesnek lenniük: az Országos Rendőr­főkapitányság belső honlapján a legdur­vább cigányozás folyt, míg a főkapi­tány fel nem füg­gesztette a honlap működését. Garam­­völgyi László szóvivő szerint hatalmas mennyiségű szöve­get kell áttanulmá­nyozni, a munka még hetekig elhúzódhat. Megtudtuk, szűk kör foglalkozott a témá­val, akik főleg irodai alkalmazottak, tehát nem ők azok, akik a hétköznapok során sűrűn találkoznak ci­gányokkal. Vagyis, nem ők azok, akik ül­hetnek is. Egyébként az utcai randalírozásokon megerősödött szélsőjobb újabban a rend­őrellenes és cigányellenes közhangulatra együttesére építi belső kohézióját és pro­pagandáját. Novemberben a kuruc.hu újnyilas hon­lapon szavazni lehetett arra, hogy kit lőné­nek szívesebben fejbe, engem, vagy Gergényi Péter budapesti főkapitányt. Ki­kaptam iGoo,Goo-ra. Van még hová fejlődni... remtése érdekében”. Levelünkre az Elnöki Mi történt a szociálisan, emberi jogilag érő Hivatal stratégiai elemző főosztályának tékeny államfővel, hogy ilyen, a romákat vezetője, Kumin Ferenc úr válaszolt. A rö­ mélyen sértő választ írt m­vid válaszlevélből megtudhattuk, hogy „a Talán az, ami a mértékadó balli­brális köztársasági elnök úr és hivatala éppúgy Hírszerzővel, amelynek december 13-i írá­­elítéli a faji diszkrimináció minden form­á­­jában az egyik megszólaló, Czuth Zsófia fát, miként az önbíráskodást, egy védtelen úgy vélte: a szegények vagy szerényen és ember kegyetlen, lincselésszerű meggyil- tisztességesen élnek, vagy „a ’ha nekem kolását is”, nincs, elveszem’ attitűdöt követik. Ebben a Innentől kezdve komoly okunk van fél- csoportban nagyon sok az antiszociális ni. Két, egymással össze nem mérhető do- személyiség, akik lopnak, csalnak, hazud­ Novemberben a kuruc.hu újnyi­las honlapon sza­vazni lehetett ar­ra, hogy kit lőné­nek szívesebben fejbe, engem, vagy Gergényi Péter budapesti főkapi­tányt. Kikaptam 1600:600-ra. NÉPSZABADSÁG • 2006. DECEMBER 29., PÉNTEK Vélemény • 13 * ** * Gáti Sándor a Magyarországi Munkáspárt 2006 tagja A magyar választópolgárok egy nem elha­nyagolható része politikai meggyőződése szerint az MSZP-től balra helyezkedik el. Közéjük sorolom magamat is. Becslésre nem vállalkozom, de mindenképpen va­gyunk annyian, hogy a politikai döntésho­zóknak számolniuk kell velünk. A két munkáspárthoz csak e véleménycsoport minimális töredéke tartozik. Az MSZP létrejöttekor elfogadott állás­­foglalás a párt jellegéről kimondja, hogy ...folytatója a szocialista és kommunista mozgalom időtálló hagyományainak..., nem engedhető meg az sem, hogy a piac ellenőrizhetetlen erői felülkerekedjenek a szociális és kulturális értékében...” A párt eddig önmagát szocialista pártként defi­niálta, most van átalakulóban baloldali néppárttá. Politikájában eddig is érvénye­sítette a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) 1959-es godesbergi kongresszusán elfogadott és napjaink szociáldemokrata chartájának tekintett programját, amely baloldali néppártként határozta meg az SDP-t és törölte alapelvei közül a marxiz­mus és az osztályharc fogalmát. Igen, az MSZP elveiben és tetteiben a kapitaliz­must támogató pártok egyike, de a Fidesz­­től mindenképpen balra áll. A Fidesz szintén sokat változott. A libe­rális értékeket valló és érvényesítő borzas hajú kollégistákból az 1993-as debreceni kongresszuson végrehajtott katonás jobb- A kisebbik rossz A jelenlegi hely­zetben nagy szük­ség lenne egy olyan lehetőségre, hogy az MSZP-től balra álló embe­rek egy jól szerve­zett, erős kommu­nista párthoz csatlakozhassa­nak. Ha az­ után jobboldali párt lett. Az utóbbi hónapokban pedig már a szélsőjobboldali csőcselék alkotmánysértő és törvénytipró akcióit támogatta a háttérből. Amit ez a párt mostanában tesz, az súlyosan árt az ország nemzetközi megítélésének is. A párt vezetőjének vetérkedő magatartása, gátlástalansága a hatalomra törekvésben megerősíti bennem a korábban róla alko­tott elmarasztaló véleményem. Az önkormányzati választásokon a szo­cialista párt vereséget szenvedett. Megér­demelten. A vereségre számítani lehetett, de annak mértéke meglepetést keltett. Az általuk elkövetett szarvashibák nem ma­radhattak következmények nélkül. Az Orbán-kormány regnálása második felében egy fedezet nélküli, jórészt a mó­dosabbakat támogató osztogató politikába kezdett. (Lásd pl. a lakástámogatási rend­szert.) Ezt Medgyessy Péter folytatta, sőt Gyurcsány sem szakított vele gyökeresen. Nemcsak a kormányfőknek és az illetékes minisztereiknek, hanem a szocialista párt egész vezetésének tudnia kellett, hogy ez az út szakadékhoz vezet. Nem fogadható el az az érv, hogy más útra térve elvesztet­ték volna az országgyűlési választást, bár ez sem kizárt. De ha Orbánék bukása után azonnal váltanak, és határozott, jó kom­munikációval kormányoznak, akkor ma nincs szükség ilyen nagyságrendű meg­szorító intézkedésekre. Az SZDSZ is állan­dóan az adócsökkentést favorizálta, holott tudnia kellett, hogy ennek nem volt reális alapja. Jelentősen hozzájárult az MSZP és az SZDSZ önkormányzati vereségéhez a nyil­vánosságra került balatonőszödi beszéd. Az a stílus, amelyet Gyurcsány Ferenc kormányfőként ez alkalommal használt, a sarki kocsmában a harmadik féldeci után esetleg elmegy, de az adott helyen semmi­képp. Harminchét éves hivatásos katonai szolgálatom alatt így beszélni, akárha zárt, de hivatalos fórumon sem őrmestert, sem tábornokot nem hallottam. Gyurcsány beszédének célja az volt, hogy saját képviselőit meggyőzze: változ­tatni kell, a megszorítások elengedhetetle­nül szükségesek. A beszédben használt túlzó fordulatok („hazudtunk” stb.) azon­ban nemcsak igaztalanok, hanem szükség­telenek is voltak. Az pedig, hogy a beszéd nyilvánosságra kerülhetett, a slendriánság minősített esete, vagy tudatos árulás. Az pedig a politikai impotencia végpontja, hogy a botrány kirobbanása után egyes MSZP-s vezetők kijelentették, nem is akarják a felelősöket megkeresni. Erősen próbára tette és megrontotta a hívő szocialisták és szimpatizánsaik MSZP-hez való viszonyát a koalíciós part­ner néhány döntése. A köztársasági elnök megválasztásakor az SZDSZ-es képviselők csaknem egységesen megtagadták a szo­cialisták által jelölt Szili Katalin támogatá­sát, ezért hívják a köztársaság elnökét Só­lyom Lászlónak. A budapesti főpolgár­mesteri tisztségért folytatott küzdelem­ben Demszky Gábor csak minimális több­séggel tudott győzni, és ez nem volt vélet­len. Szerintem a szocialista szavazókat nem a Demszky iránti olthatatlan szeretet vezérelte, amikor rászavaztak - már aki -, hanem a félelem, hogy a Fidesz által támo­gatott Tarlós István lesz a főpolgármester. A szocialista, de különösen a szabad de­mokrata pártvezetés ezen alkalmakkor nem jól vizsgázott. A jelenlegi helyzetben nagy szükség lenne egy olyan lehetőségre, hogy az MSZP-től balra álló emberek egy jól szer­vezett, erős kommunista párthoz csatla­kozhassanak. Ilyen ma nincs Magyaror­szágon. Thürmer Gyula történelmi bűne, hogy szétverte, hiteltelenné tette, kompro­mittálta a magyar kommunista mozgal­mat. Ma két kommunista párt van hazánk­ban. Az egyik a korábbi Munkáspárt, ma a Magyar Kommunista Munkáspárt, a másik a pártból kiváltakat tömörítő Magyaror­szági Munkáspárt 2006, amely az elmúlt egy év alatt még nem tudott megerősödni, és alig tudta magát észrevetetni a politikai palettán. Az országgyűlési és az önkor­mányzati választások azt mutatták, hogy mindkét párt befolyása minimális. Meg­győződésem szerint a magyarországi kommunista mozgalom addig nem tud megerősödni és érdemleges sikereket el­érni, az önkormányzatokba visszajutni és a parlamentbe bejutni, amíg Thürmer Gyula nem távozik a mozgalom vezetésé­ből. Mit tegyen, hogyan foglaljon állást - hova szavazzon - az MSZP-től balra álló, esetleg kommunista meggyőződésű ál­lampolgár, ha döntenie kell? Nyilván fejezze ki a valóságos meggyő­ződését, ha módja van rá. Ha nincs, s ha nem szereti az állandó politikai feszültsé­get, ha nem akar a nyilasokra emlékeztető árpádsávos zászlókat látni, ha utálja a cső­cseléket és azokat, akik őket a háttérből uszítják, ha nem támogatja a felelőtlen hangoskodókat, akik köztörvényes bűnö­zőknek amnesztiát követelnek, ha a rendet és a nyugalmat kedveli, akkor válassza a kisebbik rosszat, vagyis itt és most az MSZP-t. Ha megtette, menjen haza, mos­son kezet, igyon meg egy pohár bort, és vegyen le a könyvespolcáról egy olyan kö­tetet, amely reálisan szól arról az időszak­ról, amikor Kádár János volt Magyaror­szág első embere. A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrö­zik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja ma­gának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje.

Next