Népszabadság, 2006. december (64. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-23 / 300. szám
16 • 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Média HÍREK Sport 21 - nincs pénz Beváltatlan ígéret maradt, hogy karácsony előtt pénzhez jut az indulásra és fizetésükre fél éve hiába váró Sport 21 című fantomnapilap több mint száz munkatársa. Az újság eredetileg júniusban indult volna, a titokzatos külföldi befektetőket képviselő Tölgyes Péter lapalapító azonban pénz helyett eddig csupán ígéretekkel állt elő, legutóbb karácsonyi időpontot megjelölve az egymilliárd forintot is meghaladó tartozás rendezésére. „Ez nem történik meg” - közölte tegnap érdeklődésünkre Tölgyes, különösebb indokolás nélkül. Újabb időpontot már nem mondott. (H. Z.) Az élő brit legenda Sir David Attenborough természetfilmes érdemelte ki a BBC Culture Show című műsorának szavazásán a Nagy- Britannia legnagyobb élő legendája címet. (origo) Lap kártyásoknak A hazánkban is gyorsan terjedő pókerőrület nyomán a kártyajátékok iránt megélénkült érdeklődésre épít a most indult Kártya Magazin. Az elegáns kivitelű lap 990 forintos ára mutatja, hogy arra a közönségre számítanak, akik nem sajnálnak 15 ezer-300 ezer forintos nevezési díjat fizetni, hogy pókerversenyen vegyenek részt. Az újság beszámol a sportként kezelt kártyajátékok versenyeiről, miként a póker és bridzs elméletével is foglalkoznak majd. (Munkatársunktól) Céges harcok Budapesten Hollywoodi sztárokkal Budapesten forgatják A cég című hatrészes, nagy költségvetésű tévésorozatot. Csákvári Géza Komoly erők mozognak egy nyugodtnak induló kora téli vasárnap reggelen a Köztársaság téren: forradalmárok egy tank segítségével rohamozzák az Erkel Színházzal szemben lévő épületet, ahonnan ávósok viszonozzák a tüzet. 1956-ot népes filmes stáb idézi meg. A forgatáshoz már hozzáedződhettek a fővárosi polgárok, hiszen a közelmúltban Goda Kriszta Szabadság, szerelem című produkciójának felvételekor vált számos városi helyszín hosszabb-rövidebb időre háborús övezetté. Ami a mostani forgatásban mégis különleges, hogy ezúttal nem magyar színészek, hanem egy hollywoodi sztár, Chris O’Donnell ugrál felalá. Mindent tud, és mindenhol ott van: tankba be, tankból ki, puskával és anélkül. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy legalább húsz percig néztem, mielőtt felismertem. - Nem véletlen, mivel a KGB-sek „megdolgozták” - avat be a történetbe Lawrence Garrison, a produkció sajtósa. A következő beállásnál előtűnik még egy nemzetközileg ismert arc: Natascha McElhone-é. Puskát kap a kezébe, tölt és lő, és még a szeme sincs csukva, mint Dobó Katának a már említett Szabadság, szerelemben. A színészek munkáját a legelismertebb magyar kaszkadőr, Piroch Gábor koordinálja. Chris egy CIA-ügynököt alakít, aki azért jön Magyarországra, hogy megpróbálja megakadályozni a forradalom kitörését és később az orosz ellencsapást, de a KGB ebben meg. A nemzetközi produkció először az amerikai TNT csatornán lesz látható, majd ősszel a TV 2 is műsorra tűzi, amely a sorozat kooprodukciós partnere. Poich Lóránd, a csatorna programigazgatója szerint - ugyan többe került beszállni a sorozatba, mint ha kész filmeket vettek volna ugyanerre a műsoridőre, de mivel a produkciónak magyar vonatkozása is van, belevágtak. Hozzátéve: egy magyar kereskedelmi tévé önállóan soha nem tudna kiállni egy ilyen nemzetközileg is színvonalasnak számító, rangos szereposztással bíró produkcióval, akadályozza. Natascha pedig a barátnője - tudunk meg további részleteket. További fontos szerepekben Michael Keaton, Alfred Molina és Marozsán Erika is látható lesz. A cég hatrészes minisorozatnak készül, Robert Littell 2002- ben magyarul is megjelent bestsellere (A cég a CIA regénye) alapján. A mű az Egyesült Államok, illetve a CIA kommunizmussal vívott közel fél évszázados harcát mutatja be (a fontosabb állomások: Berlin, Budapest, Kuba, Washington). Két lövés között tudunk egy kicsit beszélni David A. Rosemont executive producerrel. (Mint megtudtam tőle, ez a titulus azt jelenti egy tévés produkciónál, hogy mindenért ő a felelős.) A költségvetésre vonatkozó kérdésemre számot ugyan nem mond, de elmagyarázza, hogy egy minisorozat büdzséje általában alacsonyabb egy hollywoodi játékfilménél, mert kisebb stáb kevesebb idő alatt készíti el ugyanazt. (A cég eredetileg mozifilm lett volna Ridley Scott rendezésében, de a magas költségek miatt végül a terv lejjebb került egy szinttel. Scott pedig producerként maradt a film mellett.) David A. Rosemont kifejezetten elégedett a budapesti forgatással, leszámítva, hogy nagyon sokba kerültek a területfoglalások. Ahogy fogalmaz, amint utcára mentek, mindig más önkormányzattal kellett alkudozni, ráadásul olyan magas összegeket követeltek, mint eddig forgatása alatt sehol másutt. Viszont a hitelesség miatt ragaszkodtak Budapesthez. Chris O’Donnell magyarországi bevetésen www.nol.hu A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Ünnepi dalok: a szokásos menü Átütő karácsonyi sláger nincs az idén a kereskedelmi rádiókban. Az ünnepi hangulatot ezért a jól bevált dalokkal próbálják megalapozni az adók, naponta akár négyszer is leadva ugyanazt a számot. Haszán Zoltán Csengett a kassza a karácsonyi dalok szerzőinél, a kereskedelmi rádiók ugyanis már november közepén megkezdték a hangolást az ünnepekre. Ami a rekordmelegben még furcsának hathatott, mostanra már megedzette a füleket: a frekvenciákat sűrűn váltó hallgató az elmúlt egy hónapban egy-egy klasszikus karácsonyi melódiával akár háromszázszor is találkozhatott. Aki hűséges egy csatornához, az legfeljebb naponta háromszor-négyszer. A karácsonyra betárazott 15-20 dal közül ráadásul a legtöbb régi, az év vége felé rendre leporolt darab. Vlevesz Tibor, a Danubius programigazgatója szerint az idén nincs olyan átütő karácsonyi sláger, mint mondjuk évekkel ezelőtt volt a jótékonysági Band Aid dala, a Do They Know It’s Christmas? Új számok azért vannak, mint Zsédáé, de zömében a tradicionális dalokból állították össze az ünnepi menüt, amelyet piackutatásokkal támasztottak alá (magyarul ezt igénylik a hallgatók), és passzol a rádió év közbeni profiljához is, így klasszikus zenét most sem játszanak, és a Jingle Bells metálfeldolgozását sem ismerhetik meg a Danubius-hívek. A Sláger december 6-án indította az ünnepi folyamot, óránként egy karácsonyi dallal, ezt emelte ezen a héten kettőre. A monotonitás ellen hat a rádiónak az az általános szabálya, hogy naponta legfeljebb egyszer lehet leadni ugyanazt a számot. Bolla Zsolt, a Sláger programigazgatója szerint az elmúlt év zenei tesztjeiből már pontosan tudható, hogy mit szeret hallgatni ilyenkor a magyarok többsége, ilyen például Mariah Carrey All I Want For Christmas Is You című száma, vagy a Wham Last Christmase 1985-ből, amit viszont például a Bumerángból kitiltottak a műsorvezetők, mert máshol úgyis sokszor megy. A csúcsrajáratás a Slágeren december 24-én délután indul, másnap reggel hatig megszakítás nélkül csak karácsonyi dalokat sugároznak. Van ugyanakkor olyan rádió is, ami a toplistás számok közül egyetlenegyet sem játszott. A Roxy ügyvezető igazgatója, Tiszttartó Titusz elmondta: a műsorvezetők természetesen foglalkoznak a karácsonnyal, de az általuk megcélzott 15-29 éves korosztály „kitépné a helyéről az autórádióját, ha felcsendülne valamelyik klasszikus ballada”. Hamarosan szilveszter. Annak is megvannak a maga klaszszikusai. • A NYOLC LEGTÖBBET JÁTSZOTT RÁDIÓS KARÁCSONYI DAL: Billy Mack: Christmas all around U2 and Green Day: The saint's are coming Bon Jovi: Bels will be ringing DJ Bobo: It's time for Christmas Irigy HM: Száncsengő Gloria Estefan: Let it snow Wham: Last Christmas Chris Rea: Driving home for Christmas (Forrás: Rádiómonitor) Hangulatalapozás - listáról Fotó: Móricz Simon I . Egy füst alatt Független-e a sajtó? Van-e sajtószabadság? Szent-e a hír, szabad-e a vélemény? Olyan kérdések ezek, amelyek nemcsak az újságírókat érintik. Érdeklődést viszont csak azok mutatnak irántuk, akik valamelyest követik a külvilág eseményeit: olvasnak újságot, néznek hír- és vitaműsorokat, hallgatnak dokumentumriportokat, fogékonyak a Győzikén, esetleg a BB Évin vagy a Zalatnay Cinin túli történések iránt is. Bízzunk benne, ők sincsenek kevesen. Kiszolgálásuk nem könnyű manapság, amikor a klasszikus, mértékadónak mondott közéleti lapok immár nem egymással, hanem sokkal inkább a „kereskedelmi” szemlélettel versenyeznek: itt az győz, aki minél kevesebb befektetéssel, minél többet kaszál. Nem baj, ha egy információ nem egészen megalapozott, nem gond, ha egy írásban az állítmány köszönőviszonyban sincs az alannyal, lényeg, hogy a tálalás elég etetős legyen. A küzdelem már-már kétségbeesett, s közben alapvető szabályok, erkölcsi normák sérülnek. Mert hogyan kellene értékelni az egyik megyei napilapban a megjelent hirdetést, amelyben vidéki tudósítót, egyben hirdetésszervezőt keresnek? Vagyis egyfajta meghasonlott elmét, kettős személyiséget, olyan lényt, aki az egyik pillanatban elszántan kutat egy közérdeklődésre igényt tartó témában, visszásságokat tár fel, okot nyomoz, összefüggéseket keres, sikamlós eseteket is megír, majd - esetleg - ugyanazoknak a szereplőknek reklámfelületeket árul, gyakorlatilag pénzt kér tőlük, és ennek fejében lehetőséget kínál nekik, hogy lapja hasábjain jó színben tűnjenek föl. Kollégáimtól érdeklődtem, ennek alapján sajnos kimondható: vidéken eléggé elterjedt gyakorlat, hogy az újságíró jutalékot kap, ha hirdetést visz a lapnak. Sokan élnek a lehetőséggel, hisz az alacsony fizetés mellé jól jön a kiegészítés. A többség azonban tudja: ügynöki tevékenységével hosszabb távon saját munkáját veszélyezteti, egy idő után bezárul a kör, ha mindenkinek üzleti lekötelezettje, akkor nem lesz kiről miről írni, így a lapok - a tájékoztatás intézményei - nehéz helyzetbe hozzák magukat is. Miféle tekintélye marad az újságnak, amelyik hirdetési felületein kívül munkatársait, a szabadnak, függetlennek, tevékenységében elfogulatlannak mondott újságíróit is áruba bocsátja? Ezzel az álláshirdetéssel alighanem először fordul elő hazánkban, hogy a két össze nem férő ténykedésre - a hiteles tájékoztatásra és a hirdetésszervezésre - nyilvánosan egy munkakört kreálnak. Ez homlokegyenest ellentétes az újságíró-szövetség etikai kódexével, amely kimondja: „etikai vétséget követ el, aki az újságírót hirdetésszervezésre, fizetett közlemény szerzésére, készítésére kötelezi annak fejében, hogy újságíróként foglalkoztatja”. Fölvethető: ne legyünk naivak, miért éppen az újságírásban lenne közelebb a valóság az írott és íratlan normákhoz, etikai elvekhez, mint másutt? Elvégre ez is csak egy szakma, 2006-ban, Magyarországon. Mondhatnák azt is: mindez az újságíró-társadalom belügye, intézzük el magunk között, ahogyan tudjuk. Ám akkor szintén vétenénk, csak más módon: elhallgatással. Doros Judit