Népszabadság, 2007. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-19 / 16. szám

2007. JANUÁR 19., PÉNTEK • NÉPSZABADSÁG 6 • Budapest www.nol.hu Több százan élnek limlom­ból épített kalyibákban a budapesti kiserdőkben. Bár a környékbeliek a pokolba kívánják őket, a szakembe­rek szerint még él bennük az otthonteremtés ösztöne, ezért megmenthetők len­nének. Az erdészet és a Menhely Alapítvány meg is próbálja. Schwartzenberger István Jó ez a januári tavasz. Nem a gázszámla, egyszerűen a túl­élés miatt. Az erdei viskókat, fóliasátrakat amúgy sem lehet rendesen fűteni, így csak az enyhe időre számíthatnak azok, akik a városi kiserdőkben húzzák meg magukat. A két év­vel ezelőtti hajléktalanszámlá­láskor a szakemberek próbál­ták felmérni, mennyien élnek a fővárosban hulladékból össze­hordott, szemétből tákolt ka­lyibákban és sátrakban. Tél­időben számuk kétszázra tehe­tő, de vannak, akik egy nagy­ságrenddel pesszimistábbak. Ferihegy felé tartva már a gyorsforgalmi út elejéről lát­szanak az erdőlakók nyomai. Jobbra a Vak Bottyán út men­tén a Kőbánya-Kispest metró­­állomás és a Határ út közötti erdős szakaszon valóságos ko­lóniává szervezte a hajléktala­nokat a szükség. Vannak ott fó­liával vízhatlanná tett sátrak, hulladék deszkákból, bútorla­pokból tákolt viskók és ví­­kendházszerű alkotmányok. A ház oldala azokból a faforgács­­lapokból készült, amelyek ép­pen olyanok, mint a közelben az egykori gyárudvar kerítése. Körülötte viszonylag rend van, kéménye füstöl, de sehol senki. A Nyáry Pál utcával szemközt ösvény vezet a sűrűbe. Azt mondják, hogy ezek az emberek még nincsenek telje­sen elveszve. Akik az ilyen er­dőkben élnek, azokban még él az otthonteremtés ösztöne, a saját tulajdon iránti vágy. Ha­sonlóan gondolja ezt Gurály Zoltán is. A Menhely Alapít­vány szóvivője szerint ugyanis jó, hogy ezek az emberek még képesek valamiféle autonómiá­ban élni. Számukra az átmeneti szállások, éjjeli menedékhelyek nem jelenthetnek megoldást, mert ragaszkodnak független­ségükhöz. Ezek a saját otthont építő emberek ugyanis még tudják, hogy milyen érzés saját hajlékról gondoskodniuk, és hogyan kell ezekben élniük. Bár Gurály Zoltán sietve le­szögezi, hogy mi még nagyon távol vagyunk Hollandiától, mégis akár követendő is lehet­ne az ottani gyakorlat. Ha ott egy hajléktalan ember, vagy fő­leg család elfoglal egy állami tulajdonban lévő, de évek óta lakatlan és kihasználatlan in­gatlant, úgy onnan nem zavar­ják ki, sőt akár segítséget is nyújtanak az otthonteremtés­hez. Meglehet ez kevesebbe kerül, mint a hajléktalanok al­kalomszerű ellátása. Vagyis a szakember szerint szerencsés dolog, ha valaki még gondos­kodni képes magáról. Ezért az ilyen embereknek valamilyen módon segíteni kellene a la­káshoz jutását, mert ők tudják, hogyan kell élniük egy lehető­séggel. Az erdővel szemközti csalá­di házak némelyikén még ott a régen divatos „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú kis alumí­niumtábla. Idős asszony lép ki a kapun és máris bosszankodni kezd, ahogy az erdőben élők kerülnek szóba. „Itt élnek, per­sze, hogy itt élnek, már évek óta. Senki nem csinál semmit, pedig ideje volna már kitakarí­tani őket. Csak a bajt csinálják” - panaszolja az asszony. Hogy miféle bajt, azt persze nem tudja, de elég az, hogy rontják a levegőt. „Ne munkaidőben keresse őket. Ilyenkor dolgoz­nak” - mondja még ezt is vala­mi érthetetlen megvetéssel, aztán gyorsan pontosít: „Gube­rálnak, elmennek ennivalót szerezni.” Vagy tényleg dolgoznak. Az erdőben csak egy középkorú nő van otthon. Inkább fél, mint barátságtalan, de elmondja, hogy a párja dolgozik. Eljár mindennap, igazi állásban van, de hogy hol azt nem árulná el. Még kirúgnák, ha kiderülne, hogy hogyan él. A pénz éppen elég a túlélésre, megélni a hol­napot és a holnaputánt, ha nincs túlságosan hideg. Ő is keresne valami munkát, de nem kap. Leszázalékolt, mint sokan az erdőlakók közül. Nem sokkal távolabb, a Ha­tár út mentén is van egy kiser­dő. Ott is éppen úgy élnek az emberek, mint a gyorsforgalmi út alatt, Pestlőrincen, Rákos­palotán vagy Újpesten. Több százan, vagy egy nagyságrend­del többen. Az erdőlakókkal szemben elsősorban a Pilisi Parkerdő Rt.-nek kellene fellépnie. Az ő kezelésükbe tartoznak a fővá­rosban lévő úgynevezett zár­ványerdők, amelyekben elő­szeretettel vernek tanyát az otthontalanok. Lomniczi Ger­gely, a gazdaság sajtóreferense a 2005 februárjában készült hajléktalan felmérésre utal, amikor azt mondja, hogy azon a télen szinte pontosan kétszáz ember lakott erdeikben. Egy nyáron készült felmérés más képet mutatnak, hiszen akkor sokan jönnek a fővárosba vi­dékről szerencsét próbálni és olyankor az erdő nyújt szá­mukra búvóhelyet. Akkor - az erdészek tapasztalata szerint - az ott élők száma 1000 és 1500 közé tehető. Bár a gazdaságnak köteles­sége lenne az erdő védelme ér­dekében kiűzni minden ille­téktelen személyt és nyomai­kat is eltüntetni, ezt mégsem tartják megoldásnak. Ezért in­kább hitvallásukat követik, amely annyit tesz: „Az erdőben két érték található. Egyik a ter­mészet, a másik az ember. Mindkettőt meg kell véde­niük”. Ha már a helyzet így ala­kult - tehetnék hozzá. Az erdé­szet szóvivője is megerősíti Gurály Zoltán állítását, amely szerint az alapítvány és a gaz­daság kapcsolata és együttmű­ködése jó. Közösen vesznek részt abban a programban is, amelyre az állam 30 millió fo­rintot biztosított. Tavasszal szociális munkások segítségé­vel kezdik el azt a személyre szabott felmérést, amelynek célja, mindenki, főleg az ott­hontalan emberek számára el­fogadható megoldást találja­nak. Mert van, akin egy albér­leti támogatás segíthet, máso­kon megfelelő munka, míg le­het, hogy valakit a vidéki ott­honba való visszautazásban kell támogatni. Mindez egyelőre próbálko­zás, de nem kizárt, hogy ha ez eredményre vezet, a progra­mot később folytatják. Az er­dészet pedig vállalta, hogy a hajléktalanok nyomait saját költségükön tüntetik el. Felté­ve, ha sorsuk rendeződik, és nem lesznek arra kényszerül­ve, hogy erdőlakóként éljenek. Otthon az erdőben Legalább kétszázan élnek még télen is hulladékból összehordott kalyibákban Fotó: Teknős Miklós • A Szociális Kerekasztal felszó­lítja a kormányt, hogy vegyenek példát Franciaországról, és egy maga által kitűzött nem túl távo­li határidőig juttassa fedélhez a hajléktalanokat. A francia kor­mány arról határozott, hogy 2012-ig mindenkit fedélhez jut­tat, aki egészségtelen és ember­hez méltatlan körülmények kö­zött lakik. HIRDETÉS TELI METRÓFELÚJÍTÁS A 2-ES METRÓ VONALÁN 2007. január 15. - március 4. A 2-es metró felújítása januártól alagútszigetelési és vágányépítési munkákkal folytatódik. A metrófelújítás munkálatai miatt az alábbi időszakokban a metró helyett pótlóbuszok közlekednek a teljes vonalon: •Január 15-18. között esténként, 19.30 után. • Január 19. - március 4. között péntekenként 19.30-tól és szombat-vasárnap egész nap. A felújítás idején a metrópótló járatok az Örs vezér tere és a Moszkva tér között járnak, két útvonalon: •az M2 jelzésű busz az Erzsébet hídon át, a Déli pályaudvar érintésével, •az M2B jelzésű busz a Margit hídon át, a Deák Ferenc tér, a Kossuth Lajos tér és a Batthyány tér érintésével. Ez a járat a Déli pályaudvart nem érinti. Az Örs vezér tere és az Astoria közötti megállók mindkét pótlójárattal elérhetők. Köszönjük tisztelt Utasaink megértését és türelmét. Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság Margit híd Jegyérvényesítés A felújítás alatt is végig lehet utazni a 2-es metró vonalán 1 vonaljeggyel (az M2 és az M2B jelzésű metrópótló buszok közötti átszál­láskor nem kell új jegyet érvényesíteni). A jegyet átszálláskor a másik végén is kezelni kell. 9 0 rrnr­m A metrópótló buszok megállói Q O Örs vezér tere Strív Pillangó utca O Stadionok O Keleti pályaudvar O Blaha Lujza tér O Astoria O Ferenciek tere (3-as metró) O Déli pályaudvar O Moszkva tér Q O Örs vezér tere l,f M l V Pillangó utca ó Stadionok O Keleti pályaudvar G Blaha Lujza tér O Astoria ) O Deák Ferenc tér (földalatti, 3-as metró) Q József nádor tér (Örs vezér tere felé) O Kossuth Lajos tér O Margit híd, budai hídfő O Batthyány tér › O Moszkva tér BKV2«?}

Next