Népszabadság, 2007. január (65. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-19 / 16. szám
2007. JANUÁR 19., PÉNTEK • NÉPSZABADSÁG 6 • Budapest www.nol.hu Több százan élnek limlomból épített kalyibákban a budapesti kiserdőkben. Bár a környékbeliek a pokolba kívánják őket, a szakemberek szerint még él bennük az otthonteremtés ösztöne, ezért megmenthetők lennének. Az erdészet és a Menhely Alapítvány meg is próbálja. Schwartzenberger István Jó ez a januári tavasz. Nem a gázszámla, egyszerűen a túlélés miatt. Az erdei viskókat, fóliasátrakat amúgy sem lehet rendesen fűteni, így csak az enyhe időre számíthatnak azok, akik a városi kiserdőkben húzzák meg magukat. A két évvel ezelőtti hajléktalanszámláláskor a szakemberek próbálták felmérni, mennyien élnek a fővárosban hulladékból összehordott, szemétből tákolt kalyibákban és sátrakban. Télidőben számuk kétszázra tehető, de vannak, akik egy nagyságrenddel pesszimistábbak. Ferihegy felé tartva már a gyorsforgalmi út elejéről látszanak az erdőlakók nyomai. Jobbra a Vak Bottyán út mentén a Kőbánya-Kispest metróállomás és a Határ út közötti erdős szakaszon valóságos kolóniává szervezte a hajléktalanokat a szükség. Vannak ott fóliával vízhatlanná tett sátrak, hulladék deszkákból, bútorlapokból tákolt viskók és víkendházszerű alkotmányok. A ház oldala azokból a faforgácslapokból készült, amelyek éppen olyanok, mint a közelben az egykori gyárudvar kerítése. Körülötte viszonylag rend van, kéménye füstöl, de sehol senki. A Nyáry Pál utcával szemközt ösvény vezet a sűrűbe. Azt mondják, hogy ezek az emberek még nincsenek teljesen elveszve. Akik az ilyen erdőkben élnek, azokban még él az otthonteremtés ösztöne, a saját tulajdon iránti vágy. Hasonlóan gondolja ezt Gurály Zoltán is. A Menhely Alapítvány szóvivője szerint ugyanis jó, hogy ezek az emberek még képesek valamiféle autonómiában élni. Számukra az átmeneti szállások, éjjeli menedékhelyek nem jelenthetnek megoldást, mert ragaszkodnak függetlenségükhöz. Ezek a saját otthont építő emberek ugyanis még tudják, hogy milyen érzés saját hajlékról gondoskodniuk, és hogyan kell ezekben élniük. Bár Gurály Zoltán sietve leszögezi, hogy mi még nagyon távol vagyunk Hollandiától, mégis akár követendő is lehetne az ottani gyakorlat. Ha ott egy hajléktalan ember, vagy főleg család elfoglal egy állami tulajdonban lévő, de évek óta lakatlan és kihasználatlan ingatlant, úgy onnan nem zavarják ki, sőt akár segítséget is nyújtanak az otthonteremtéshez. Meglehet ez kevesebbe kerül, mint a hajléktalanok alkalomszerű ellátása. Vagyis a szakember szerint szerencsés dolog, ha valaki még gondoskodni képes magáról. Ezért az ilyen embereknek valamilyen módon segíteni kellene a lakáshoz jutását, mert ők tudják, hogyan kell élniük egy lehetőséggel. Az erdővel szemközti családi házak némelyikén még ott a régen divatos „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú kis alumíniumtábla. Idős asszony lép ki a kapun és máris bosszankodni kezd, ahogy az erdőben élők kerülnek szóba. „Itt élnek, persze, hogy itt élnek, már évek óta. Senki nem csinál semmit, pedig ideje volna már kitakarítani őket. Csak a bajt csinálják” - panaszolja az asszony. Hogy miféle bajt, azt persze nem tudja, de elég az, hogy rontják a levegőt. „Ne munkaidőben keresse őket. Ilyenkor dolgoznak” - mondja még ezt is valami érthetetlen megvetéssel, aztán gyorsan pontosít: „Guberálnak, elmennek ennivalót szerezni.” Vagy tényleg dolgoznak. Az erdőben csak egy középkorú nő van otthon. Inkább fél, mint barátságtalan, de elmondja, hogy a párja dolgozik. Eljár mindennap, igazi állásban van, de hogy hol azt nem árulná el. Még kirúgnák, ha kiderülne, hogy hogyan él. A pénz éppen elég a túlélésre, megélni a holnapot és a holnaputánt, ha nincs túlságosan hideg. Ő is keresne valami munkát, de nem kap. Leszázalékolt, mint sokan az erdőlakók közül. Nem sokkal távolabb, a Határ út mentén is van egy kiserdő. Ott is éppen úgy élnek az emberek, mint a gyorsforgalmi út alatt, Pestlőrincen, Rákospalotán vagy Újpesten. Több százan, vagy egy nagyságrenddel többen. Az erdőlakókkal szemben elsősorban a Pilisi Parkerdő Rt.-nek kellene fellépnie. Az ő kezelésükbe tartoznak a fővárosban lévő úgynevezett zárványerdők, amelyekben előszeretettel vernek tanyát az otthontalanok. Lomniczi Gergely, a gazdaság sajtóreferense a 2005 februárjában készült hajléktalan felmérésre utal, amikor azt mondja, hogy azon a télen szinte pontosan kétszáz ember lakott erdeikben. Egy nyáron készült felmérés más képet mutatnak, hiszen akkor sokan jönnek a fővárosba vidékről szerencsét próbálni és olyankor az erdő nyújt számukra búvóhelyet. Akkor - az erdészek tapasztalata szerint - az ott élők száma 1000 és 1500 közé tehető. Bár a gazdaságnak kötelessége lenne az erdő védelme érdekében kiűzni minden illetéktelen személyt és nyomaikat is eltüntetni, ezt mégsem tartják megoldásnak. Ezért inkább hitvallásukat követik, amely annyit tesz: „Az erdőben két érték található. Egyik a természet, a másik az ember. Mindkettőt meg kell védeniük”. Ha már a helyzet így alakult - tehetnék hozzá. Az erdészet szóvivője is megerősíti Gurály Zoltán állítását, amely szerint az alapítvány és a gazdaság kapcsolata és együttműködése jó. Közösen vesznek részt abban a programban is, amelyre az állam 30 millió forintot biztosított. Tavasszal szociális munkások segítségével kezdik el azt a személyre szabott felmérést, amelynek célja, mindenki, főleg az otthontalan emberek számára elfogadható megoldást találjanak. Mert van, akin egy albérleti támogatás segíthet, másokon megfelelő munka, míg lehet, hogy valakit a vidéki otthonba való visszautazásban kell támogatni. Mindez egyelőre próbálkozás, de nem kizárt, hogy ha ez eredményre vezet, a programot később folytatják. Az erdészet pedig vállalta, hogy a hajléktalanok nyomait saját költségükön tüntetik el. Feltéve, ha sorsuk rendeződik, és nem lesznek arra kényszerülve, hogy erdőlakóként éljenek. Otthon az erdőben Legalább kétszázan élnek még télen is hulladékból összehordott kalyibákban Fotó: Teknős Miklós • A Szociális Kerekasztal felszólítja a kormányt, hogy vegyenek példát Franciaországról, és egy maga által kitűzött nem túl távoli határidőig juttassa fedélhez a hajléktalanokat. A francia kormány arról határozott, hogy 2012-ig mindenkit fedélhez juttat, aki egészségtelen és emberhez méltatlan körülmények között lakik. HIRDETÉS TELI METRÓFELÚJÍTÁS A 2-ES METRÓ VONALÁN 2007. január 15. - március 4. A 2-es metró felújítása januártól alagútszigetelési és vágányépítési munkákkal folytatódik. A metrófelújítás munkálatai miatt az alábbi időszakokban a metró helyett pótlóbuszok közlekednek a teljes vonalon: •Január 15-18. között esténként, 19.30 után. • Január 19. - március 4. között péntekenként 19.30-tól és szombat-vasárnap egész nap. A felújítás idején a metrópótló járatok az Örs vezér tere és a Moszkva tér között járnak, két útvonalon: •az M2 jelzésű busz az Erzsébet hídon át, a Déli pályaudvar érintésével, •az M2B jelzésű busz a Margit hídon át, a Deák Ferenc tér, a Kossuth Lajos tér és a Batthyány tér érintésével. Ez a járat a Déli pályaudvart nem érinti. Az Örs vezér tere és az Astoria közötti megállók mindkét pótlójárattal elérhetők. Köszönjük tisztelt Utasaink megértését és türelmét. Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság Margit híd Jegyérvényesítés A felújítás alatt is végig lehet utazni a 2-es metró vonalán 1 vonaljeggyel (az M2 és az M2B jelzésű metrópótló buszok közötti átszálláskor nem kell új jegyet érvényesíteni). A jegyet átszálláskor a másik végén is kezelni kell. 9 0 rrnrm A metrópótló buszok megállói Q O Örs vezér tere Strív Pillangó utca O Stadionok O Keleti pályaudvar O Blaha Lujza tér O Astoria O Ferenciek tere (3-as metró) O Déli pályaudvar O Moszkva tér Q O Örs vezér tere l,f M l V Pillangó utca ó Stadionok O Keleti pályaudvar G Blaha Lujza tér O Astoria ) O Deák Ferenc tér (földalatti, 3-as metró) Q József nádor tér (Örs vezér tere felé) O Kossuth Lajos tér O Margit híd, budai hídfő O Batthyány tér › O Moszkva tér BKV2«?}