Népszabadság, 2007. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-03 / 29. szám

www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2007. FEBRUÁR 3., SZOMBAT • 9 Kultúra Minta lehet a Korda-stúdió Bokrétaünnepséget tartottak tegnap Etyeken Májusra elkészül, június­ban már szuperprodukció gyártását kezdi meg az etyeki Korda Filmstúdió el­ső épületkomplexuma - de­rült ki a beruházók és épí­tők tegnapi bokrétaünnep­ségén. Év végéig 83 millió eurós rész kerül tető alá a megaberuházásból. Csákvári Géza-Varsányi Gyula Népes vendégsereg gyűlt össze tegnap a fővárosközeli Etyek határában. Ott, ahol már a leen­dő Korda Sándor Filmstúdió fa­lai magasodnak, csak a tető nincs még készen, terebélyes, színes pántlikákkal megtűzdelt fenyőfát emelt magasba a daru. Demján Sándor vállalkozó, va­lamint Hiller István oktatási és kulturális miniszter elégedet­ten tapsolt a sokasággal együtt, amikor a fát elhelyezték a fenti vasszerkezeten. Ezt megelőzően a bokréta­­ünnepség a szokásos beszédek­kel vette kezdetét. Hiller a film­törvényben megmutatkozó vál­lalkozóbarát kultúrpolitikát di­csérte, Demján pedig cége, az Arcadom beruházói gyorsasá­gát, és magát az etyeki vállalko­zást, amelyhez már nemcsak a híres hollywoodi producer, Andy Vajna társult, hanem Peter Munk vállalkozó és a Rotschild család is. Megtudtuk, az első négy stúdiót magába foglaló épületegyüttes májusra készül el. Az egész komplexum­hoz hasonló vagy ennél akár nagyobb építése iránt máris ér­deklődnek külföldön - említet­te büszkén Demján, vagyis a plázák után filmstúdiókat is szí­vesen telepítenének Kelet-Kö­­zép-Európába. Nálunk persze másról is szó van. - Szeretnénk újra elhelyez­ni Magyarországot a filmgyár­tás világtérképén, a stúdió szlo­genje is ez lesz - mondta la­punknak az ünnepség után Krisán László, a Korda Filmstú­dió Kft. ügyvezető igazgatója. Hozzáteszi: ahhoz, hogy ez si­kerüljön, méghozzá a kitűzött ütemterv szerint, hétköznap mintegy 250-400, hét végén kö­rülbelül 150 munkás dolgozik az éjjel-nappal folyamatos üzemű építkezésen. Az első fázis - hat stúdió - idén december 31-ig ké­szül el. Ebben már működőké­pes lesz a világ legnagyobb, csaknem hatezer négyzetméte­res, vízi és víz alatti felvételek­re alkalmas műterme. Az igazgató szerint a Korda­komplexum világszínvonalú, és teljes körű szolgáltatást kíván nyújtani, például a legkifino­multabb akusztikai, nagyzene­kari igényeket kielégítő zene­termet is magában foglal majd - Krisán kevés ehhez fogható hangstúdióról tud a földkerek­ségen. - Az idén fölépülő rész 83 millióba kerül - árulja el az ügy­vezető. Az itt elkészülő infrast­ruktúra akár évi két, úgyneve­zett A kategóriás, azaz 30 és 100 millió dollár közötti (hozzávető­leg hatmilliárd és húszmilliárd forint közötti) költséggel készü­lő hollywoodi szuperprodukció vagy több kisebb film teljes ki­szolgálására lesz alkalmas. A Korda árait a legnagyobb konku­rencia, a prágai Barrandov­­stúdióhoz igazítják majd. Krisán szerint már csak a filmtörvény biztosította 20 százalékos adó­visszatérítés miatt is Etyekre, vagy akár a nemrég megnyitott pomázi Stern Stúdióhoz érde­mesebb lesz jönniük a forgató stáboknak a jövőben. Érdeklődünk a beruházás várható megtérüléséről is. Er­re a kérdésre Krisán László nem tud konkrét válasz adni, mert ahogy Demján Sándor is fogalmazott: prototípust épí­tenek, azaz most a legfonto­sabb, hogy a komplexum sike­resen debütáljon, és olyan jól működjön, hogy később kül­földön tudjanak stúdióépítő­ként is terjeszkedni. Ehhez az első fontos lépés, hogy az Etyeken készített első produk­ció referenciaértékű legyen. Hogy konkrétan milyen film munkálatait kezdik el június 15-én, még titok. Az igazgató csak annyit árul el, jelentős tengerentúli mozi lesz. A kultúra fekete dobozokba költözik Tímár Katalin muzeológus nyerte az idei, 52. velencei kép­zőművészeti biennále kapcsán kiírt kurátori pályázatot - jelen­tette be tegnap a Műcsarnok fő­igazgatója, Petrányi Zsolt nem­zeti biztos. A beérkezett tizen­két pályamunkából az első két fordulóban formai hiányossá­gok és egyéb okok miatt nem si­került kiválasztani a győztest, így Petrányi akár új pályázatot is kiírhatott volna, de erre már kevés volt az idő, ráadásul - mi­vel nagyon sokan jelentkeztek - valószínűsíthető volt, hogy ér­demi pályázatok már nem ér­kezhetnek. A nemzeti biztos ezért úgy döntött, hogy ismét összehívja a zsűritagokat. A művészettörténészekből álló bizottság: András Edit, Boros Géza, Nemes Attila, P. Szűcs Ju­lianna és Páldi Lívia végül a megvalósíthatóság, a művészi kvalitás, a költségvetés hiteles­sége (30 millió forint), illetve a várható publicitás és utóélet szempontjait figyelembe véve választotta ki Tímár Katalin és Andreas Fogarasi Kultur und Freizeit című munkáját.­­ Fogarasi magyar származá­sú, Ausztriában élő építész, képzőművész, aki hét éve rend­szeresen kiállít, előadásokat tart Magyarországon - mondja Tímár Katalin, a Ludwig Múze­um munkatársa. A biennále ma­gyar pavilonjában nyolc, hatal­mas fekete dobozban vetítjük majd azokat a videofilmeket, amelyeket Fogarasi az elmúlt egy évben forgatott budapesti kultúrházakban. (Sz. E.) Szászi Júlia Bécs Nagy kérdés, vajon előny vagy éppen hátrány-e, hogy Linz nem az első osztrák városként lehet 2009-ben Európa Kulturális Fő­városa. Kétségkívül hasznos, hogy kevesebb mint 200 kilo­méternyire már ott a tapaszta­lat, de az összehasonlítás, a „Bezzeg Grazban” felemlegeté­sének lehetősége nem túl von­zó. Nem beszélve az érdeklődés esetleges hanyatlásáról. Linz egyelőre valóban a 2003-as esztendő grazi tanulsá­gainak leszűrésével foglalkozik, vagyis igyekszik inkább az elő­nyöket kihasználni. Igaz, Graz­tól eltérően a felső-ausztriai tar­tományi főváros 2009-ben nem egyedül viseli az Európa Kultu­rális Fővárosa büszke címet, ha­nem Vilniusszal osztozik rajta, de ez egy csöppet sem kisebbíti a felelősségét. Különösen, hogy ez a korábban nem éppen kultu­rális életéről, inkább ipari léte­sítményeiről ismert szép kis ba­rokk városka immár több évti­zede igyekszik megtalálni a he­lyét az osztrák kultúra színes palettáján. Linznek súlyos örök­séggel kellett megküzdenie: a festőművészi ambíciókat dédel­gető későbbi tömeggyilkos dik­tátor mégiscsak innen szárma­zik, s itt tervezték felépíteni mú­zeumát is, amelyhez hű kiszol­gálói Európa-szerte rabolták a műkincseket. Linz egy ideje már megtalálta azt a fehér foltot, amelynek el­tüntetésével elismerést szerez­het. Nagy zeneszerző szülötte nemcsak Salzburgnak van: ők méltán büszkék Anton Bruck­­nerre. Bár a háború után évtize­dekig eltartott, 1976-ra végül megépült a Brucknerhaus. De itt is volt mivel megküzdeni: Alfred Speer fiókjában is maradt konk­rét dokumentáció egy gigan­­tomán Bruckner-csarnok létesí­téséről. A háború után az újjá­építés első percétől szorgalmaz­ták egyes kulturális vezetők az új intézmény létrehozását, eleinte az elszántság hiányzott, később a pénz. Nem kisebb mesterek kon­certeztek a nemes cél érdeké­ben, mint Herbert von Karajan és Wilhelm Furtwängler. Ha már volt terem, lett hozzá fesztivál is - ünnepnek nevezik -, igaz, nem olyan patinás és gazdag, mint a salzburgi vagy a bregenzi. Mindez kevés volt. Linz tar­tományi vezetői hamarosan rá­jöttek, hogy az igazi hiány az ausztriai kulturális életben a kortárs művészet terén mutat­kozik meg. A Duna-parti épület, amely a kelta eredetű Lentos nevet kapta, nemcsak építésze­tileg vált a város díszére. Bécs és Graztól eltérően a felső­ausztriai tartományi főváros 2009-ben nem egyedül viseli az Európa Kulturális Fővárosa büszke címet, hanem Vilniusszal osztozik rajta, után itt rendezik meg a legjelen­tősebb kortárs kiállításokat. Ami pedig a zenét illeti, Linz immár jó negyedszázada ad ott­hont az Ars Electronica feszti­válnak, amely - ősszel, a Bruck­­nerfest előtti hetekben - a léte­ző legújabbat keresi. Az internet világát, a high-tech kultúrát, elektronikus és tudományos eszközöket, a médiakultúrát kö­ti a zenéhez, s a hangzásában néha különös végeredménynek a Brucknerhaus is szívesen ad bemutatkozási lehetőséget. Ez persze a közelmúlt és a je­len. 2009-re mással is illik elő­rukkolni. Amit Linz semmikép­pen sem szeretne eltanulni Graztól, az a „mindent bele eb­be az egyetlen esztendőbe” nem éppen szerencsés gyakorlata. A stájer fővárosban a kortárs mű­vészek bizony megsínylették a gigantikus rendezvénysoroza­tot: 2004-ben sanyarú sors jutott nekik, a szokott támogatások a túlköltekezés miatt rendre el­maradtak. Igaz, a város gazda­godott: ott maradt a Sziget a Murán, a csodálatos Kunsthaus, a Helmut List koncertterem. A linzi tervekben is szerepel­nek maradandó új létesítmények - a tartományi kormány 350 mil­lió eurót szán ilyen célra, ami szépen „felkerekíti” a rendezvé­nyekre és programokra fordítha­tó 60-65 millió eurós költségve­tést. Ötven-hatvan rendezvényt terveznek, s az már bizonyos, hogy közülük sok nem csak a 2009-es évre korlátozódik. Graz egyik hibája volt ugyanis, hogy az utózöngékre nem gondolt. Amit azonban mindenképpen szeretnének eltanulni az elődtől, az a graziak öntudatra ébredése. Az, ahogyan átértékelték váro­suk helyzetét, szerepét, ahogyan az álmos kisvárosban a helybeli­ek önbizalma révén is pezsegni kezdett az élet. Valami ilyesmire vágynak Linz vezetői is, s min­den remény megvan, hogy sike­rül is elérniük. Linz is öntudatra ébredne Alapvető változás előtt áll a barokk kisváros Fotó: AFP Wysocky Pawel Ízelítő az új számból Modern ékszeres doboz: Busz­­pályaudvar az Erzsébet téren - Múzeum és mauzóleum: Krasz­­nahorka vára - Az ötezer temp­lom városa: Vrindavan - Újra együtt: Az Esterházy-kincstár - A háború árnyékában: Útkere­sés az amerikai ékszerészetben - Fiume, Buda-Pest, Lajta: Régi hajók, régi lapok - Káprázatok: Csodálatos mandarin - Érzelmi választás: P. László Zoltán gyűj­teménye - Az MKB Bank galé­riája: Konkoly Gyula - Két kultú­ra metszéspontjában: Magyarok és németek - A szenvedély virá­gai: Kelemen Károly montázsai - Szemle: Van Gogh Budapesten. Távozások és gyanakvások Ungár Tamás Pécs Egyre több aggodalommal gon­dolnak a jövőre azok a pécsiek, akik döntő szerepet vállaltak abban, hogy a baranyai megye­­székhely elnyerje az Európa Kulturális Fővárosa 2010 címet. Pécs győztes EKF pályázatát egy spontán módon összeálló értelmiségi csapat írta 2004- ben. Mostanra e társaság meg­határozó személyiségeinek alig van érdemi beleszólásuk a meg­valósításba. Először Takáts Jó­zsef, a csapat vezéregyénisége mondott egyet az EKF-előké­­születeknek. A 44 éves iroda­lomtörténész tavaly nyáron tá­vozott főtanácsosi posztjáról, azt tapasztalta: tanácsai nem kellenek. A héten Takáts szö­vetségese, Tarrósy István jelen­tette be, hogy márciustól nem folytatja a munkát a Pécs 2010 Menedzsment Központ élén. A 33 éves politológus az EKF elő­készületeit kaotikusnak vélte. Tasnádi Péter, Pécs polgár­­mestere nem örül Tarrósy bú­csújának, és vitatja a politoló­gus állítását: szerinte az előké­születek nem kaotikusak. Hoz­záteszi: más a pályázatírás és más a pályamunka megvalósítá­sa. Azok, akik megírták Pécs pá­lyázatát, és szellemes ötleteik­kel elvarázsolták a nemzetközi zsűrit, nem feltétlenül talpra­esettek az operatív munkában. S ebben akár igaza is lehet. Másban is: jelesül abban, hogy az EKF előkészületei nem kao­tikusak. Sőt, kifejezetten köz­pontosítottak. Mostanra felállt az EKF beruházásaiért és prog­ramszervezéséért felelős intéz­ményrendszer. A döntéseket hozó legfőbb testületben alap­vetően a város vezetőinek aka­rata érvényesül. A pályázat megírásában részt vevő csapa­tot egyedül Tarrósy képviseli (immár csak a hónap végéig), s a team számára ötleteket adó szellemi közösségnek sincs in­tézményi kapcsolata az EKF ügyeiért felelős csúcsszervvel. A pályázatírók csalódottsága érthető, ettől még lehet, hogy az EKF megvalósítására létre­hozott intézményi struktúra re­mekül dolgozik majd. Az egy­kori pályázatíróknak az sem tetszik, hogy szerintük a kultu­rális tárca túlzottan belefolyhat a 2010-es programokba. Az EKF-programok költségének 40 százalékát, mintegy 3,6 milliárd forintot a kulturális minisztéri­um állja. Ez a pénz azonban a tárca egyik intézményén, a Hungarofest Kht.-n keresztül érkezik Pécsre. A kht.-t gyanak­vó­ szemlélők azt feltételezik, hogy a Hungarofest - a minisz­térium óhajának megfelelően - dönt majd arról, milyen progra­mok legyenek Pécsen. Attól is tartanak, hogy a kht. százalékot szed a tárca támogatásából, így az ígért pénznél kevesebb jut a városnak. Csák Ferenc, az EKF minisztériumi koordinátora vi­szont biztos abban, hogy a tárca által ígért 3,6 milliárd az utolsó fillérig Pécsé, s a kht. működé­sét a minisztérium pénzeli. Csák hangsúlyozza, hogy a tár­ca és a kht. nem folyik bele a programok összeállításába, azt teljesen a pécsiekre bízza. A Hungarofest se nem ajánl, se nem vétóz meg pécsi elképzelé­seket. Úgy legyen! - mondják a pé­csiek, de azért gyanakvásuk csak akkor múlik el teljesen, ha a tárca ígérete maradéktalanul megvalósul. HIRDETÉS A X. Ybl-bálra yHat.olu­m­.lul, (február 17., Stefánia Palota) 481-0656 az Ybl-végzetteket szeretettel www.yblegyesulet.hu várja az Ybl Egyesület:

Next