Népszabadság, 2007. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-26 / 71. szám

www.nol.hu Gyurcsány szerint vége a legnehezebb időszaknak Donáth László: „Van egyfajta pozitív végítéletvárás” A kormányfő az MSZP vá­lasztmánya előtt azt mondta, nincs több megszorítás, csak fegyelem. Kuncze Gábor sze­rint a megrázkódtatások ideje ért véget, a szigoré nem. Koa­líciós politikusok körkérdé­sünkre válaszolva árnyalják ezt a képet. Nagy B. György A kormányzás legnehezebb idő­szakának végéhez közeledünk - je­lentette ki Gyurcsány Ferenc az MSZP választmányi ülésén. A mi­niszterelnök szerint lezárult ugyanis a kiigazítás politikájának első szakasza, így a jövőben nem megszorító, csak fegyelmezett költségvetésre van szükség. Nem­sokára megállapodik hazánk és az EU az Új Magyarország fejlesztési terv pénzügyi kereteinek felosztá­sáról. Az egészségügyi reform leg­több konfliktussal járó szakaszá­nak látszik a vége. Hiába indított a radikális ellenzék igen éles politi­kai-hatalmi támadást a kabinet el­len, az kudarccal végződött. E helyzetleírás értékelésére kér­tünk vezető koalíciós politikusokat. Schvarcz Tibor, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának szoci­alista alelnöke: - Tényleg jövünk kifelé az erdőből, de mire az egészségügy beáll, az még jó más­fél-két év. Majd akkor mondhatjuk el, hogy túl vagyunk a terület át­alakításával járó konfliktusok ne­hezén, ha sikerül átállítani az egészségügyet egy új biztosítói modellre - ehhez azonban meg kell egyezni a szabad demokraták­kal. A miniszterelnök szerint okos kompromisszumra van szükség, de a kisebbik koalíciós párt által favorizált biztosítómodellt jelen­legi formájában a szocialista frak­ció nem támogatja. Donáth László, MSZP-s képvise­lő:­­ Tényleg van egyfajta „pozitív végítéletvárás”, szeretnénk mi is tudni, hová vezetnek a kormány in­tézkedései. Tény, hogy a rendszer­­váltás óta Gyurcsány Ferencen kí­vül senki nem mert hozzányúlni az 1948-50 óta megcsontosodott köz­­szolgálati struktúrákhoz. Egyelőre a frakcióban is várakozó hangulat van, de a szocialista képviselők azon kis töredéke, amelyet nem kötnek le a „24 órás” politikai prob­lémák, bízik a sikerben. Simon Gábor, az MSZP választ­mányának elnöke:­­ A költségveté­si hiányszámot hosszú idő óta elő­ször most nem felfelé, hanem lefe­lé kell módosítani. Túl vagyunk a változásokhoz legszükségesebb intézkedések elfogadásán. Ám a változások pozitív hatását csak jö­vőre lehet majd érezni. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke: - Ha úgy tekintjük, hogy majdnem mindegyik stabilizációs intézkedés megszületett, akkor egyetértek Gyurcsánnyal, ám ha hosszú távú biztonságot akarunk, akkor további költségvetési szigorra van szükség. Lezárult a megrázkódtatások kor­szaka, de jön a szigor és a reform. Legalábbis részben: a kórházrend­szer átalakításának konfliktusai csak most kezdődnek. A több-biz­tosítós szisztéma kapcsán nem értenek egyet a kormánypártok. A kormányfő szerint az ellenzék kudarcot vallott Fotó: Kovács Bence Orbán Viktor szerint a helyzet romlik Orbán Viktor egy hete, a Fidesz-frakció zárt ülésén arról beszélt, hogy nem le­het sikeres az előzetes hírek szerint a fideszes népszavazási kampány idejére tervezett kormányzati reformmagyará­­zás, a „hangulatjavító propaganda". A Fidesz elnöke információink szerint úgy vélekedett: a lakosság mindeddig még nem is szembesült igazán a Gyurcsány-kormány megszorító intéz­kedéseinek negatív hatásával minden téren - így a helyzet, ahogy az idő ha­lad, számukra nem javulni, csak romla­ni fog. Különösen, hogy még 2008-ban is lesznek népszerűtlen intézkedések. Ezek között Orbán Viktor a zárt frak­cióülésen többek között az ingatlan­adót említette meg. (Cs. I.) A Fidesz és az OVB pártatlansága Munkatársunktól Lemondásra szólította fel az Or­szágos Választási Bizottság (OVB) elnökét pénteken a Fidesz frakció­­vezetője, Navracsics Tibor, mert Szigeti Péter korábban aláírt egy nyílt levelet, amely szerint nincs helye a magyar közéletben a „náci­­mosdatásnak” és a „nyilasmente­­getésnek”. A Kupper András (Fidesz) kezdeményezésére indult perben a bíróság kimondta: a fel­peres nem adott okot ezekre a mi­nősítésekre, a náci, nyilas, antisze­mita vád pedig a legdurvábbak kö­zül való, ami csak lehetséges egy politikussal szemben. (Bár ilyen vád nem szerepelt sehol.) Szigeti Péter válasza röviden: nem mond le, mert erre nincs oka. Az OVB elnöke azzal, hogy - még megválasztása előtt - csatla­kozott az aláírókhoz, a tételes jo­got nem sértette meg. Mégis most hasonlóképpen sikerült kiváltania a jobboldal indulatait - hogy csak egy példát említsünk -, mint Surányi György egykori jegybank­­elnöknek, amikor csatlakozott a Demokratikus Chartához. Igaz, Járai Zsigmond, az MNB közel­múltban távozott első embere sohasem tartózkodott a bal­liberális kormányt támadó véle­ménynyilvánítástól, ezt azonban jobbról nem rosszallották. Idetartozik: Bihari Mihály al­kotmánybírósági elnök a napok­ban nyilatkozta, hogy ha azt ta­pasztalnák, hogy egy bírájuk világ­nézeti alapon dönt, a többiek le­szavaznák. Az OVB is testületként működik, a „politikai elhajlásokat” ott is kontrollálhatják, ráadásul a szervezett nyitott­ tanácskozásain bárki részt vehet. A fekete bőrű, baptista Edolphus Towns, New York állam képviselő­je aggodalmát fejezte ki, amiért Magyarországon jelentősen elsza­porodtak a neonáci jelenségek. Le­velet írt a magyar nagykövetnek, amit azzal zárt, hogy a múlt szá­zadi rémtettek fényében szeretné vele megvitatni, hogyan kezeli a magyar kormány az antiszemitiz­mus jelenségét. Persze, hogy túlzás... Mielőtt azonban még bárki az amerikai politikus feltételezhető túlérzékenységét okolná, tegye fel a kérdést: honnan tudná Edolphus Towns, hogy a „múlt századi rém­tettek fényében” Magyarországon már különös érzékenységgel rea­gálnak mindenre, ami ezekre emlé­keztet? Hivatkozhat-e például bár­ Elhatártalanodók ki arra, hogy a hosszú távon meg­határozó erejű Fidesz nyilvánvaló ellenállással fogadja, ha a környe­zetében árpádsávos zászlók tűnnek fel, ha képviselői olyan emelvénye­­­­ken szónokolnak, ahol kevéssel előttük mocskosan zsidóztak, ha a híveiknek ajánlott lapban nyilas irodalmat propagálnak, hogy egy­általán jelét adná annak, hogy tisz­tában van az ország múltjából adódó felelősséggel. Ennek inkább az ellenkezőjét mutatja: Orbán Viktor és Navracsics Tibor mind­annyiszor azt követeli, mutassa be, aki őket antiszemitizmussal vádol­ja, hogy mikor voltak azok, miköz­ben senki nem a direkt zsidóelle­­nességet vagy rasszizmust veti a szemükre, hanem azt kérdezi, amit a New York-i képviselő is: létezik-e a különös érzékenység. Vagy csak a múlt iránti közönnyel súlyosbított politikai játék. Az, amit néhány napja Navracsics Tibor is űzött. Nyilasmosdatónak neveztek egy fideszes politikust baloldaliak - köztük Szigeti Péter, akit később az OVB elnökévé választottak­­, majd őket emiatt elmarasztalta a bíró­ság, amiből Navracsics azt szemez­te ki, hogy súlyos bűn lenácizni va­lakit. Na, ez az, amit nem is tett senki. Igaz, bírósági ítéletre hivat­kozva csúsztathatott. Simonyi András és Edolphus Towns a héten találkozik. Nem biz­tos, hogy e kissé túlzóan nyilatkozó ember tehet róla, ha már most bo­rítékolható: sok mindent képtelen lesz megérteni. Nagy N. Péter NÉPSZABADSÁG • 2007. MÁRCIUS 26., HÉTFŐ Magyarország • 3 Született egy klasszikus diplo­máciai kompro­misszum. Ezt lát­ván, tényleg azt kell kérdezni Horst Köhlerrel együtt, hogy mi az, amivel most Berlinben az unió „fel tudta izgatni” a felnövekvő nem­zedékeket? Ünnep után Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Két szempontot kínálok föl az Európai Unió 50. születésnapján alá­írt nyilatkozat megítéléséhez. Az egyik: a színhely. Érdekes: az unió születéséről fél évszázaddal ezelőtt Rómában rendelkeztek, a neve­zetes évfordulót pedig Berlinben ünnepeltük. Hajdani, rossz emlé­kezetű fasiszta, náci diktátorok jelképesnek is számító birodalmi centrumaiban született meg s érte meg fél évszázadát az az európai intézmény, amely létében is, fejlődésében is, jelenében is tagadása mindannak, ami Mussolini és Hitler nevéhez hajdanán fűződött. Háború helyett béke. Diktatúra helyett demokrácia, rasszizmus he­lyett tolerancia. Ami európai érték, immár kőbe van vésve; a Merkel-diplomácia által megfogalmazott berlini nyilatkozatban újra olvashattuk, büszkék lehetünk rá. A másik szempont kevésbé magasztos. Köhler, német államfő pedzegette az ünnep előestéjén. Született a német fővárosban egy dokumentum, amely idővel majd arról válik nevezetessé, hogy a szőnyeg alá söpörte a mai unió összes baját. Expressis verbis nem említette sem a (hollandok és franciák által leszavazott) alkot­mányt, sem a bővítést, sem a súlyosan vitatott hitbéli gyökereket. (A pápa szerint a deklaráció „istentelen” - ehhez csatlakozott Or­bán Viktor is.) Ez a dokumentum nem akarta senki érzékenységét fölborzolni. Ha megteszi, nincs kompromisszum. Magyarán: ha az alkotmányt emlegeti, beleütközik a hollandokba, de még talán a bri­tekbe, csehekbe, lengyelekbe is. Ilyenformán nincs mai állásfoglalás arról, hogy az unió döntéshozatali mechanizmusa milyen reformon essék keresztül. Ha „keresztény klubként” nevesíti az EU-t, kizárja a bővítésből Európa muzulmánjait, élükön a törökökkel. Ha határidőt szab a Nyugat-Balkán integrálásának, olyan anyagi terheket vállal, amiket idővel nem lesz képes elhordani. E gyötrelmes ügyekből a berlini nyilatkozat egyszerűen kisasszézott. Született egy klasszikus diplomáciai kompromisszum. Ezt látván, tényleg azt kell kérdezni Horst Köhlerrel együtt, hogy mi az, amivel most Berlinben az unió „fel tudta izgatni” a felnövekvő nemzedékeket? Mi az a jövőkép, ami számukra éppoly izgalmassá tudja tenni az uniót, mint amilyen az hajdanán, az eszmék, emberek, tőkék, munkaerő, szolgáltatások szabad áramlása, a határok, a vámok eltörlése előtt volt? Nyilván ma sem hasonló érvrendszer, sem jövőkép nincs a kezünkben. Az egyetlen igazi, tagsági motiváció az újonnan jött, szegényebb tago­kat lelkesíti, és nyersen arról szól, mit lehet pénzben legombolni az unióról. Ennél talán többre van szükség, főként a régebben bent lé­vőknek, akik közül sokan védelmet keresnének a globalizáció túlka­pásaival szemben, féltik nemzeti identitásukat, nem kérnek egy brüsszeli szuperhatóságból. Van abban valami megejtő tehetetlenség, hogy válaszok helyett az unió koncerteket kínált az általam megidézett generációnak: so­kat, jó színvonalon, ez igaz­­ Berlintől Brüsszelig. Félek azonban at­tól, hogy az egyestés jókedv, ezrek csápolása vagy zenei áhítata nem lehetett pótléka érdemi kérdések sokaságának, no meg a hiányér­zetnek. Ha valaki újabb Örömódát komponált volna, akkor sem. Ez pedig így szól: akarod-e, derék magyar polgár, hogy a derék ma­gyar gazda a ma­gyar föld vásárlá­sakor előnyt él­vezzen? Nincs olyan sehonnai bi­tang ember, ki er­re nemmel felelne. Régi játék már ez. Én azt mondom, anyaföld, te rává­god, nem eladó! Jaj, pedig dehogy­nem! Az igazi versenytárs Tamás Gábor tamasgab@invitel.hu A Fidesz (és a vele szövetséges gazdaköri szervezet) népszavazási paklijából természetesen nem hiányozhatott a „földkártya”. Az ez ügyben a választók elé tárandó kérdés kissé nyakatekertre sikerült („Egyetért-e Ön azzal, hogy a­­ 2002. június 15-i állapot szerint hatá­lyos termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerinti­­ családi gaz­dálkodót első helyen illesse meg elővásárlási jog termőföld vagy ta­nya vásárlása esetén?”), de a lényeg azért kihámozható belőle. Ez pe­dig így szól: akarod-e, derék magyar polgár, hogy a derék magyar gazda a magyar föld vásárlásakor előnyt élvezzen? Nincs olyan se­honnai bitang ember, ki erre nemmel felelne. Régi játék már ez. Én azt mondom, anyaföld, te rávágod: nem eladó! Jaj, pedig dehogynem! A népszavazást hirdető Orbán Viktor az uniós csatlakozási tár­gyalások legkényesebb időszakában meghatározó szerepet játszott. 1994 és 1998 között, az országjelentés elkészítésekor, az előcsatlako­zás dandárjában az Országgyűlés EU-integrációs bizottságát vezette, később négy éven át miniszterelnökként dolgozott. Ha valaki, hát ő tudja, mennyi keserves alku eredménye az a bonyolult szerződés­­rendszer, amelynek egyik pontja szerint szűk négy év múlva fel kell oldanunk a külföldiek és a jogi személyek földvásárlási korlátozásait. Azok a közösség egyik fő alapelvét, a tőke szabad áramlását sértik ugyanis. Tudván tudja, hogy ez ügyben engedtünk, cserébe nyertünk a munkavállalás, a tanulás és számos egyéb, a magyarok többsége számára kedvező tétel esetében. Álságos tehát ilyesmivel házalni. Alig hat éve Orbán Viktor kormánya kemény harcot hirdetett az ország nyugati karéjában magyarok és külföldiek között ezrével lét­rejött titkos zsebszerződések (jogszerűtlen külföldi földvásárlások) ellen, ám a csata maga volt a totális kudarc. Elköltöttek erre a célra kétmilliárdot, vettek kétszáz - igaz, fapados - Landrover terepjárót a megyei vizsgálócsoportoknak, az eredmény: 1, azaz egy darab bírósá­gi szakaszba ért feltárt eset, ami mellesleg ott mindjárt el is halt. A bejelentő visszavont ugyanis mindent, talán azért, mert rájött, hogy nem is volt olyan rossz az üzlet. Ez pedig kulcsszó. A föld adásvétele is - legyen törvényes vagy illegális - két fél akaratán múlik. Az egyik jó pénzért elad valamit, a másik vesz. A zsebszerződéseknél az el­adók ugyanolyan magyar emberek, mint bármelyikünk. Megkínálták őket egy kalap pénzzel, eladták érte, amijük volt. Majd, ha a jogsza­bályok változnak, mindezt átvezetik a hivatalos adminisztráción is, és kész. Igen, valóban létezik egy erőteljes külföldi agrárbefektetői kör, vennének ők magyar földet, tanyát - de nagyon -, és pénzük is van rá. Üzletelni akarnak, és hazai partnerük is lesz erre. Talán éppen egynéhány családi gazdaság. E hivatalosan hét éve létező, darabra csupán úgy tizenötezer,­de nemzeties hivatkozásnak éppen megfelelő „gazdasági egység” több­sége ugyanis egyáltalán nem olyan piros cserepes tanyában élő, kizá­rólag földdel-állattal foglalkozó bukolikus munkaközösség, amilye­neknek azokat a laikus elképzeli. Egy nemrégiben készült felmérés szerint többségük pénzügyileg több lábon áll, s árbevételében maga az agrárius termelés nem is feltétlenül főszereplő. A föld, a gépek, a terménytároló biztos vagyoni hátteret ad ugyan, de „amúgy” más te­rületeken is dolgozik a család. Érvényesítenek adókedvezményeket, pályáznak, ügyesen és élelmesen elszámolnak költségeket, talán még földet is adnak-vesznek, karácsonyra pedig készpénzért vásárolják meg a plazmatévét. Mindez így együtt - ha jól működik - lehet a kül­földi tőke igazi versenytársa, nem pedig a termőföld elővásárlási jo­gának paragrafusokba faragott ígérete.

Next