Népszabadság, 2007. március (65. évfolyam, 51-76. szám)
2007-03-26 / 71. szám
www.nol.hu Gyurcsány szerint vége a legnehezebb időszaknak Donáth László: „Van egyfajta pozitív végítéletvárás” A kormányfő az MSZP választmánya előtt azt mondta, nincs több megszorítás, csak fegyelem. Kuncze Gábor szerint a megrázkódtatások ideje ért véget, a szigoré nem. Koalíciós politikusok körkérdésünkre válaszolva árnyalják ezt a képet. Nagy B. György A kormányzás legnehezebb időszakának végéhez közeledünk - jelentette ki Gyurcsány Ferenc az MSZP választmányi ülésén. A miniszterelnök szerint lezárult ugyanis a kiigazítás politikájának első szakasza, így a jövőben nem megszorító, csak fegyelmezett költségvetésre van szükség. Nemsokára megállapodik hazánk és az EU az Új Magyarország fejlesztési terv pénzügyi kereteinek felosztásáról. Az egészségügyi reform legtöbb konfliktussal járó szakaszának látszik a vége. Hiába indított a radikális ellenzék igen éles politikai-hatalmi támadást a kabinet ellen, az kudarccal végződött. E helyzetleírás értékelésére kértünk vezető koalíciós politikusokat. Schvarcz Tibor, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának szocialista alelnöke: - Tényleg jövünk kifelé az erdőből, de mire az egészségügy beáll, az még jó másfél-két év. Majd akkor mondhatjuk el, hogy túl vagyunk a terület átalakításával járó konfliktusok nehezén, ha sikerül átállítani az egészségügyet egy új biztosítói modellre - ehhez azonban meg kell egyezni a szabad demokratákkal. A miniszterelnök szerint okos kompromisszumra van szükség, de a kisebbik koalíciós párt által favorizált biztosítómodellt jelenlegi formájában a szocialista frakció nem támogatja. Donáth László, MSZP-s képviselő: Tényleg van egyfajta „pozitív végítéletvárás”, szeretnénk mi is tudni, hová vezetnek a kormány intézkedései. Tény, hogy a rendszerváltás óta Gyurcsány Ferencen kívül senki nem mert hozzányúlni az 1948-50 óta megcsontosodott közszolgálati struktúrákhoz. Egyelőre a frakcióban is várakozó hangulat van, de a szocialista képviselők azon kis töredéke, amelyet nem kötnek le a „24 órás” politikai problémák, bízik a sikerben. Simon Gábor, az MSZP választmányának elnöke: A költségvetési hiányszámot hosszú idő óta először most nem felfelé, hanem lefelé kell módosítani. Túl vagyunk a változásokhoz legszükségesebb intézkedések elfogadásán. Ám a változások pozitív hatását csak jövőre lehet majd érezni. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke: - Ha úgy tekintjük, hogy majdnem mindegyik stabilizációs intézkedés megszületett, akkor egyetértek Gyurcsánnyal, ám ha hosszú távú biztonságot akarunk, akkor további költségvetési szigorra van szükség. Lezárult a megrázkódtatások korszaka, de jön a szigor és a reform. Legalábbis részben: a kórházrendszer átalakításának konfliktusai csak most kezdődnek. A több-biztosítós szisztéma kapcsán nem értenek egyet a kormánypártok. A kormányfő szerint az ellenzék kudarcot vallott Fotó: Kovács Bence Orbán Viktor szerint a helyzet romlik Orbán Viktor egy hete, a Fidesz-frakció zárt ülésén arról beszélt, hogy nem lehet sikeres az előzetes hírek szerint a fideszes népszavazási kampány idejére tervezett kormányzati reformmagyarázás, a „hangulatjavító propaganda". A Fidesz elnöke információink szerint úgy vélekedett: a lakosság mindeddig még nem is szembesült igazán a Gyurcsány-kormány megszorító intézkedéseinek negatív hatásával minden téren - így a helyzet, ahogy az idő halad, számukra nem javulni, csak romlani fog. Különösen, hogy még 2008-ban is lesznek népszerűtlen intézkedések. Ezek között Orbán Viktor a zárt frakcióülésen többek között az ingatlanadót említette meg. (Cs. I.) A Fidesz és az OVB pártatlansága Munkatársunktól Lemondásra szólította fel az Országos Választási Bizottság (OVB) elnökét pénteken a Fidesz frakcióvezetője, Navracsics Tibor, mert Szigeti Péter korábban aláírt egy nyílt levelet, amely szerint nincs helye a magyar közéletben a „nácimosdatásnak” és a „nyilasmentegetésnek”. A Kupper András (Fidesz) kezdeményezésére indult perben a bíróság kimondta: a felperes nem adott okot ezekre a minősítésekre, a náci, nyilas, antiszemita vád pedig a legdurvábbak közül való, ami csak lehetséges egy politikussal szemben. (Bár ilyen vád nem szerepelt sehol.) Szigeti Péter válasza röviden: nem mond le, mert erre nincs oka. Az OVB elnöke azzal, hogy - még megválasztása előtt - csatlakozott az aláírókhoz, a tételes jogot nem sértette meg. Mégis most hasonlóképpen sikerült kiváltania a jobboldal indulatait - hogy csak egy példát említsünk -, mint Surányi György egykori jegybankelnöknek, amikor csatlakozott a Demokratikus Chartához. Igaz, Járai Zsigmond, az MNB közelmúltban távozott első embere sohasem tartózkodott a balliberális kormányt támadó véleménynyilvánítástól, ezt azonban jobbról nem rosszallották. Idetartozik: Bihari Mihály alkotmánybírósági elnök a napokban nyilatkozta, hogy ha azt tapasztalnák, hogy egy bírájuk világnézeti alapon dönt, a többiek leszavaznák. Az OVB is testületként működik, a „politikai elhajlásokat” ott is kontrollálhatják, ráadásul a szervezett nyitott tanácskozásain bárki részt vehet. A fekete bőrű, baptista Edolphus Towns, New York állam képviselője aggodalmát fejezte ki, amiért Magyarországon jelentősen elszaporodtak a neonáci jelenségek. Levelet írt a magyar nagykövetnek, amit azzal zárt, hogy a múlt századi rémtettek fényében szeretné vele megvitatni, hogyan kezeli a magyar kormány az antiszemitizmus jelenségét. Persze, hogy túlzás... Mielőtt azonban még bárki az amerikai politikus feltételezhető túlérzékenységét okolná, tegye fel a kérdést: honnan tudná Edolphus Towns, hogy a „múlt századi rémtettek fényében” Magyarországon már különös érzékenységgel reagálnak mindenre, ami ezekre emlékeztet? Hivatkozhat-e például bár Elhatártalanodók ki arra, hogy a hosszú távon meghatározó erejű Fidesz nyilvánvaló ellenállással fogadja, ha a környezetében árpádsávos zászlók tűnnek fel, ha képviselői olyan emelvényeken szónokolnak, ahol kevéssel előttük mocskosan zsidóztak, ha a híveiknek ajánlott lapban nyilas irodalmat propagálnak, hogy egyáltalán jelét adná annak, hogy tisztában van az ország múltjából adódó felelősséggel. Ennek inkább az ellenkezőjét mutatja: Orbán Viktor és Navracsics Tibor mindannyiszor azt követeli, mutassa be, aki őket antiszemitizmussal vádolja, hogy mikor voltak azok, miközben senki nem a direkt zsidóellenességet vagy rasszizmust veti a szemükre, hanem azt kérdezi, amit a New York-i képviselő is: létezik-e a különös érzékenység. Vagy csak a múlt iránti közönnyel súlyosbított politikai játék. Az, amit néhány napja Navracsics Tibor is űzött. Nyilasmosdatónak neveztek egy fideszes politikust baloldaliak - köztük Szigeti Péter, akit később az OVB elnökévé választottak, majd őket emiatt elmarasztalta a bíróság, amiből Navracsics azt szemezte ki, hogy súlyos bűn lenácizni valakit. Na, ez az, amit nem is tett senki. Igaz, bírósági ítéletre hivatkozva csúsztathatott. Simonyi András és Edolphus Towns a héten találkozik. Nem biztos, hogy e kissé túlzóan nyilatkozó ember tehet róla, ha már most borítékolható: sok mindent képtelen lesz megérteni. Nagy N. Péter NÉPSZABADSÁG • 2007. MÁRCIUS 26., HÉTFŐ Magyarország • 3 Született egy klasszikus diplomáciai kompromisszum. Ezt látván, tényleg azt kell kérdezni Horst Köhlerrel együtt, hogy mi az, amivel most Berlinben az unió „fel tudta izgatni” a felnövekvő nemzedékeket? Ünnep után Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Két szempontot kínálok föl az Európai Unió 50. születésnapján aláírt nyilatkozat megítéléséhez. Az egyik: a színhely. Érdekes: az unió születéséről fél évszázaddal ezelőtt Rómában rendelkeztek, a nevezetes évfordulót pedig Berlinben ünnepeltük. Hajdani, rossz emlékezetű fasiszta, náci diktátorok jelképesnek is számító birodalmi centrumaiban született meg s érte meg fél évszázadát az az európai intézmény, amely létében is, fejlődésében is, jelenében is tagadása mindannak, ami Mussolini és Hitler nevéhez hajdanán fűződött. Háború helyett béke. Diktatúra helyett demokrácia, rasszizmus helyett tolerancia. Ami európai érték, immár kőbe van vésve; a Merkel-diplomácia által megfogalmazott berlini nyilatkozatban újra olvashattuk, büszkék lehetünk rá. A másik szempont kevésbé magasztos. Köhler, német államfő pedzegette az ünnep előestéjén. Született a német fővárosban egy dokumentum, amely idővel majd arról válik nevezetessé, hogy a szőnyeg alá söpörte a mai unió összes baját. Expressis verbis nem említette sem a (hollandok és franciák által leszavazott) alkotmányt, sem a bővítést, sem a súlyosan vitatott hitbéli gyökereket. (A pápa szerint a deklaráció „istentelen” - ehhez csatlakozott Orbán Viktor is.) Ez a dokumentum nem akarta senki érzékenységét fölborzolni. Ha megteszi, nincs kompromisszum. Magyarán: ha az alkotmányt emlegeti, beleütközik a hollandokba, de még talán a britekbe, csehekbe, lengyelekbe is. Ilyenformán nincs mai állásfoglalás arról, hogy az unió döntéshozatali mechanizmusa milyen reformon essék keresztül. Ha „keresztény klubként” nevesíti az EU-t, kizárja a bővítésből Európa muzulmánjait, élükön a törökökkel. Ha határidőt szab a Nyugat-Balkán integrálásának, olyan anyagi terheket vállal, amiket idővel nem lesz képes elhordani. E gyötrelmes ügyekből a berlini nyilatkozat egyszerűen kisasszézott. Született egy klasszikus diplomáciai kompromisszum. Ezt látván, tényleg azt kell kérdezni Horst Köhlerrel együtt, hogy mi az, amivel most Berlinben az unió „fel tudta izgatni” a felnövekvő nemzedékeket? Mi az a jövőkép, ami számukra éppoly izgalmassá tudja tenni az uniót, mint amilyen az hajdanán, az eszmék, emberek, tőkék, munkaerő, szolgáltatások szabad áramlása, a határok, a vámok eltörlése előtt volt? Nyilván ma sem hasonló érvrendszer, sem jövőkép nincs a kezünkben. Az egyetlen igazi, tagsági motiváció az újonnan jött, szegényebb tagokat lelkesíti, és nyersen arról szól, mit lehet pénzben legombolni az unióról. Ennél talán többre van szükség, főként a régebben bent lévőknek, akik közül sokan védelmet keresnének a globalizáció túlkapásaival szemben, féltik nemzeti identitásukat, nem kérnek egy brüsszeli szuperhatóságból. Van abban valami megejtő tehetetlenség, hogy válaszok helyett az unió koncerteket kínált az általam megidézett generációnak: sokat, jó színvonalon, ez igaz Berlintől Brüsszelig. Félek azonban attól, hogy az egyestés jókedv, ezrek csápolása vagy zenei áhítata nem lehetett pótléka érdemi kérdések sokaságának, no meg a hiányérzetnek. Ha valaki újabb Örömódát komponált volna, akkor sem. Ez pedig így szól: akarod-e, derék magyar polgár, hogy a derék magyar gazda a magyar föld vásárlásakor előnyt élvezzen? Nincs olyan sehonnai bitang ember, ki erre nemmel felelne. Régi játék már ez. Én azt mondom, anyaföld, te rávágod, nem eladó! Jaj, pedig dehogynem! Az igazi versenytárs Tamás Gábor tamasgab@invitel.hu A Fidesz (és a vele szövetséges gazdaköri szervezet) népszavazási paklijából természetesen nem hiányozhatott a „földkártya”. Az ez ügyben a választók elé tárandó kérdés kissé nyakatekertre sikerült („Egyetért-e Ön azzal, hogy a 2002. június 15-i állapot szerint hatályos termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerinti családi gazdálkodót első helyen illesse meg elővásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén?”), de a lényeg azért kihámozható belőle. Ez pedig így szól: akarod-e, derék magyar polgár, hogy a derék magyar gazda a magyar föld vásárlásakor előnyt élvezzen? Nincs olyan sehonnai bitang ember, ki erre nemmel felelne. Régi játék már ez. Én azt mondom, anyaföld, te rávágod: nem eladó! Jaj, pedig dehogynem! A népszavazást hirdető Orbán Viktor az uniós csatlakozási tárgyalások legkényesebb időszakában meghatározó szerepet játszott. 1994 és 1998 között, az országjelentés elkészítésekor, az előcsatlakozás dandárjában az Országgyűlés EU-integrációs bizottságát vezette, később négy éven át miniszterelnökként dolgozott. Ha valaki, hát ő tudja, mennyi keserves alku eredménye az a bonyolult szerződésrendszer, amelynek egyik pontja szerint szűk négy év múlva fel kell oldanunk a külföldiek és a jogi személyek földvásárlási korlátozásait. Azok a közösség egyik fő alapelvét, a tőke szabad áramlását sértik ugyanis. Tudván tudja, hogy ez ügyben engedtünk, cserébe nyertünk a munkavállalás, a tanulás és számos egyéb, a magyarok többsége számára kedvező tétel esetében. Álságos tehát ilyesmivel házalni. Alig hat éve Orbán Viktor kormánya kemény harcot hirdetett az ország nyugati karéjában magyarok és külföldiek között ezrével létrejött titkos zsebszerződések (jogszerűtlen külföldi földvásárlások) ellen, ám a csata maga volt a totális kudarc. Elköltöttek erre a célra kétmilliárdot, vettek kétszáz - igaz, fapados - Landrover terepjárót a megyei vizsgálócsoportoknak, az eredmény: 1, azaz egy darab bírósági szakaszba ért feltárt eset, ami mellesleg ott mindjárt el is halt. A bejelentő visszavont ugyanis mindent, talán azért, mert rájött, hogy nem is volt olyan rossz az üzlet. Ez pedig kulcsszó. A föld adásvétele is - legyen törvényes vagy illegális - két fél akaratán múlik. Az egyik jó pénzért elad valamit, a másik vesz. A zsebszerződéseknél az eladók ugyanolyan magyar emberek, mint bármelyikünk. Megkínálták őket egy kalap pénzzel, eladták érte, amijük volt. Majd, ha a jogszabályok változnak, mindezt átvezetik a hivatalos adminisztráción is, és kész. Igen, valóban létezik egy erőteljes külföldi agrárbefektetői kör, vennének ők magyar földet, tanyát - de nagyon -, és pénzük is van rá. Üzletelni akarnak, és hazai partnerük is lesz erre. Talán éppen egynéhány családi gazdaság. E hivatalosan hét éve létező, darabra csupán úgy tizenötezer,de nemzeties hivatkozásnak éppen megfelelő „gazdasági egység” többsége ugyanis egyáltalán nem olyan piros cserepes tanyában élő, kizárólag földdel-állattal foglalkozó bukolikus munkaközösség, amilyeneknek azokat a laikus elképzeli. Egy nemrégiben készült felmérés szerint többségük pénzügyileg több lábon áll, s árbevételében maga az agrárius termelés nem is feltétlenül főszereplő. A föld, a gépek, a terménytároló biztos vagyoni hátteret ad ugyan, de „amúgy” más területeken is dolgozik a család. Érvényesítenek adókedvezményeket, pályáznak, ügyesen és élelmesen elszámolnak költségeket, talán még földet is adnak-vesznek, karácsonyra pedig készpénzért vásárolják meg a plazmatévét. Mindez így együtt - ha jól működik - lehet a külföldi tőke igazi versenytársa, nem pedig a termőföld elővásárlási jogának paragrafusokba faragott ígérete.