Népszabadság, 2007. április (65. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-10 / 83. szám
www.nol.hu A nómenklatúra együtt öregedett Kádárral A kinevezés rendje a rendszer legfontosabb eleme volt - mondja Huszár Tibor A könyvfesztiválra jelenik meg Huszár Tibor akadémikus Az elittől a nómenklatúráig című könyve, amelyben a szerző az 1945 után intézményesített káderpolitika kialakulásáról több intézet részvételével folytatott hazai szociológiai vizsgálatsor eredményeit foglalja össze. Pünkösti Árpád -Mi a nómenklatúra? - A nómenklatúra a pártállam kiváltságos személyeinek köre: a párt- és államapparátus vezető köztisztviselői. A vezető garnitúrát, a születő demokratikus elit markáns alakjait a kommunista párt az 1949-es választásokig kirekesztette a politikai életből: börtönbe zárta, emigrációba kényszerítette vagy udvaronccá züllesztette. A kinevezés rendje a rendszer legfontosabb eleme lett. Míg a demokratikus rendszerekben az elit kiválasztódásában változó erővel, és lobbik által befolyásoltan is a testületi elv érvényesül, totalitárius államokban ez formálissá és személyfüggővé válik. Mintegy kétezer emberről van szó, őket viszonylag zárt rendben mozgatták. A rendszer elismerése érdekében a kultúra és a tudomány egyes területein megőriztek, különféle díjakkal, címekkel jutalmaztak általános megbecsülésnek örvendő személyiségeket. Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Somlai Artúr, Fejér Lipót• Szentágothai Jánosmás helyzetben is tagja lett volna az elitnek. I JA r,JlIII I ■ I - A kiváltságosok kutatása járt-e valamilyen meglepetéssel? - Az empirikus vizsgálatok eredménye általában sejthető, ám a számokkal való szembesülés alkalmanként meglepő lehet. Váratlan volt, hogy a Rákosi-féle alulképzett gárda 1956 után milyen mélységben tudta megőrizni a befolyását, hogy 1957-63 között a nómenklatúrában a folytonosság volt a meghatározó. A forradalom után a káderek erősen kompromittálódott része és az egész Nagy Imre-csoport kimaradt a vezetésből, a miniszterhelyettesekből lettek miniszterek, ezért állítható, hogy a Rákosi-féle vezetés belecsúszott a Kádárrendszerbe. - Milyen kiváltságokat élvezett a nómenklatúra? - A privilégiumok sora funkcionált kötőanyagként. A szigorúan titkos napi belügyi információ előbb 20-30, majd 40-50 személynek járt. Ez a nómenklatúra vezérkara. A jelentést futárral vissza kellett küldeni, hogy megsemmisítsék. Egy 1957-es határozat szerint a Központi Bizottság tagjai a Kossuth Könyvkiadó kiadványait, az Intéző Bizottság tagjai pedig minden megjelent könyvet, a lexikonokat és szótárakat is ingyen kapták. Az előjogok sorába tartoztak a „zárt terjesztésű” könyvek. A bizalmi lista 250 főről végül 8 f6-ra emelkedett. A politikai elit egészségének gondozása a polgári társadalmakban is állami kötelezettség. A népnyelv mégsem véletlenül sorolta a Kútvölgyi Kórházat a kiváltságokat jelképező „4K” közé - kocsihasználat, K-telefon, külföldi útra szóló ablak az útlevélben, illetve a Kútvölgyi-tagság. 1978 végén az utóbbira jogosultak körét kiterjesztették az egyházi méltóságokra is. A lakásüggyel kapcsolatos előjogokat még nem is említettük. A kérlelhetetlen puritanizmusáról elhíresült Pest megyei párttitkárnő akciója révén Szentendre legexkluzívabb negyedében kaptak telekvásárlási ajánlatot a nómenklatúra csúcspozíciójú tagjai, no meg a Balaton-parton. A végjáték képe hogy alakult? - 1980-tól kezdve elfáradt a rendszer, a garnitúra Kádárral együtt öregedett. Különösen a nyolcvanas évek második felének egyre sűrűsödő hibáit elsősorban nem Kádár egészségének megromlása, hanem a sokasodó és mindinkább válságba torkolló működési zavarok magyarázzák. A szakértői bázis, az iskolai tőke, a nyelvtudás egyre nélkülözhetetlenebbé vált. Ez az igény néhány kivételtől eltekintve nem a KB-t és a PB-t rendezte át, Kádár körül megmerevedett minden, az elmozdulás mégis jelentős. Az 1983 és 1988 között először pozícióba kerülők mindegyike felsőfokú végzettségű, valamennyi kinevezett között pedig 76 százalékos a diplomások aránya. Ahogy puhult a Kádár-rendszer, úgy növekedett a nómenklatúra tagjainak a képzettsége, a szakmai, azaz az átváltható tőkéje. Ám az értelmiség a már süllyedő hajót szállta meg, akkor jutott a hatalom közelébe, amikor a rendszer válságából már csak a rendszerváltás jelentett kiutat. A kapkodás miatt sokszorosan megkésve, 1986-ban intézkedtek, hogy a választott és kinevezett párt-, állami, tömegszervezeti vezetők bizonyos köre csak két ciklusban tölthesse be ugyanazt a tisztséget. Volt olyan megye, ahol az első titkár több mint két évtizeden át regnált, és ha az 1985-ös képviselői választáson nem bukik ki, bizonyos, hogy a rendszerváltásig a helyén marad.Kádár háttérbe szorításával volt még idő a fiatalításra? Ellentétben a feltételezéssel a kádári kemény mag 1988-as kibuktatását nem a rég megérett fiatalítás követte, a nómenklatúra átlagéletkora 1988-ban 52 év volt, 1989- ben pedig 53 év. Vagyis a pártelit konzervativizmusa a változást követelő válságjelenségek ellenére sem módosult. Árnyalja a képet, hogy a származási feltételek - különösen a gazdasági vezetők kinevezése esetében - megszűntek. Ám a legfelső vezetői kör ragaszkodott a munkás-paraszt származáshoz. Az 1983 és 1989 között kinevezett káderek 70 százaléka vallotta magát munkás- vagy parasztszármazásúnak. -Sejthető valami abból, hogy az 1990-es rendszerváltáskor a nómenklatúra hogyan alakult vissza elitté? Mennyire igaz, hogy minden országnak csak egy elitje van? -Az 1956. októberi Rajktemetés ellehetetlenítette a Rákosi-diktatúrát, és hasonló hatása volt az 1989-es Nagy Imre-temetésnek. Akik a legkisebb mértékben is részesei voltak Nagy Imre és társai perének, akárcsak jóváhagyták is a per indítását, háttérbe szorultak, húzódtak. 1990-ben egy autokrata társadalom alakult át többpárti demokráciává, a szerkezeti különbség jelentős. Ha most lefolytathatnánk egy hasonló vizsgálatot, feltehetően azt mutatná, hogy bizonyos megszigorításokkal igaz a megállapítás, hogy egy elitünk van. A politikai elitben természetesen lényeges változás történt, ám nincs két gazdasági elit. A nyolcvanas évek közepén felbukkanó, nagyjából negyvenéves vezető közgazdász és műszaki gárda jó része ma is potens. Ne feledjük, hogy a multik már a nyolcvanas évek végén megjelentek Magyarországon, és a bankvilág átalakulása is megkezdődött. Az Országos Tervhivatalból, a Nemzeti Bankból és a Pénzügyminisztériumból sokan kerültek át a magánszféra vezetői posztjaira; zömmel párttagok, első generációs értelmiségiek. A KISZ titkárai, vezetői közül, akikben erős volt a változás iránti érzékenység, többen is gazdasági tőkére váltották a politikai tőkéjüket, ügyesen vettek részt a privatizáció első körében, ami képzettségük miatt is természetesnek tarható. A parlamentben 1982 őszén: Losonczi Pál, Óvári Miklós, Németh Károly, Kádár János és Lázár György Fotók: Bánhalmi János Huszár Tibor A bomlás virágai Magyar kutatók cikke a Nature-ben a csoportevolúcióról A társas csoportok fejlődésének elemzéséről jelent meg cikke a Nature e heti számában a Vicsek Tamás által vezetett MTA-ELTE kutatócsoportnak. A professzorral a folyóirat interjút is közölt. Milyen jelek mutatnak arra, hogy egy közösség szétesik, vagy éppenséggel növekedik? Hogyan befolyásolják egy csoport tagjainak külső kapcsolatai az adott csoport élettartamát? - többek között ilyen kérdésekre ad választ a csoport munkája. A különféle emberi csoportok minél pontosabb leírása nyilvánvalóan fontos tudományos és gyakorlati cél. A néhány tucat emberből álló csoportokra már sok érdekes eredmény született, azonban több tízezres, sőt néhány milliós populációkról eddig nem voltak megfelelő adatrendszerek, illetve hiányoztak az ezek feldolgozásához szükséges módszerek. Ezen a területen hozott áttörést az MTA-ELTE kutatócsoport két tagjának, Palla Gergelynek és Vicsek Tamásnak, valamint a Notre- Dame-i Egyetemen dolgozó Barabási Albert-Lászlónak a munkája. A szerzők harmincezer tudós együttműködési, valamint 4 millió mobilos hívási hálózatában fellelhető közösségek fejlődésében találtak érdekes törvényszerűségeket - adta hírül az MTA honlapja. A vizsgálathoz hálózatokat rekonstruáltak, illetve szükségük volt a kutatócsoport által két éve szintén a Nature-ben publikált módszer továbbfejlesztett változatára. Ez az eljárás képes a hálózat többi részéhez képest „sűrűbben összekapcsolt” csoportok azonosítására. A kétféle hálózat - jellegét tekintve - igencsak különböző, hiszen az egyikben a kutatók tartós, azonos tudományos érdeklődés által kiváltott együttműködése az összekötő kapocs, míg a másikban a többnyire viszonylag gyors, esetleges, nagyon különféle tevékenységekhez köthető telefonhívás teremti meg az összeköttetést. Ezért érdekes, hogy a csoportok evolúciója mindkét esetben hasonló szabályszerűségeket mutatott. Az analízis paradoxnak tűnő eredményre vezetett, mert úgy találták, hogy éppen azok a nagyobb csoportok a hosszabb élettartamúak, amelyek az összetételüket tekintve kevésbé stabilak, tehát a tagok cserélődésének mértéke nagyobb az átlagosnál. Másképpen, minél állandóbb egy nagy csoport összetétele, annál valószínűbb, hogy váratlanul felbomlik. Nem véletlen, hogy a hosszú időn át prosperáló sportklubok, vagy akár egy kutatóintézet tagjai fennállásuk során többször is kicserélődnek. Kis csoportok esetében a helyzet éppen fordított, itt a hosszú élettartamot a stabilitás, a fluktuációk hiánya biztosítja. Vicsek professzor és munkatársai lassan a Nature állandó szerzőinek tekinthetők. 2004-ben a sejtek anyagcseréjének megismerésében jutottak átütő jelentőségű felismerésre, ezt a munkát a folyóirat címlapsztoriként közölte. Vicsek Tamásnak a pánikkal kapcsolatos eredményeit szintén az első oldalon jelentette be 2000-ben a folyóirat. (Ö. Z.) V NÉPSZABADSÁG • 2007. ÁPRILIS 10., KEDD Magyarország • 5 HIRDETÉS Foglalás 2007. április 12-e éjfélig. A rendelkezésre álló keret erejéig és a feltételeknek megfelelően. 635 forint hitelkártya-kezelési költség utasonként és utazási szegmensenként.