Népszabadság, 2007. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-10 / 83. szám

www.nol.hu A nómenklatúra együtt öregedett Kádárral A kinevezés rendje a rendszer legfontosabb eleme volt - mondja Huszár Tibor A könyvfesztiválra jelenik meg Huszár Tibor akadé­mikus Az elittől a nómen­klatúráig című könyve, amelyben a szerző az 1945 után intézményesített ká­derpolitika kialakulásáról több intézet részvételével folytatott hazai szocioló­giai vizsgálatsor eredmé­nyeit foglalja össze. Pünkösti Árpád -Mi a nómenklatúra? - A nómenklatúra a pártál­lam kiváltságos személyeinek köre: a párt- és államapparátus vezető köztisztviselői. A vezető garnitúrát, a születő demokrati­kus elit markáns alakjait a kom­munista párt az 1949-es válasz­tásokig kirekesztette a politikai életből: börtönbe zárta, emigrá­cióba kényszerítette vagy udva­ronccá züllesztette. A kineve­zés rendje a rendszer legfonto­sabb eleme lett. Míg a demokra­tikus rendszerekben az elit ki­választódásában változó erővel, és lobbik által befolyásoltan is a testületi elv érvényesül, totali­tárius államokban ez formálissá és személyfüggővé válik. Mint­egy kétezer emberről van szó, őket viszonylag zárt rendben mozgatták. A rendszer elisme­rése érdekében a kultúra és a tudomány egyes területein megőriztek, különféle díjakkal, címekkel jutalmaztak általános megbecsülésnek örvendő sze­mélyiségeket. Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Somlai Artúr, Fe­jér Lipót• Szentágothai János­­más helyzetben is tagja lett vol­na az elitnek.­­ I JA r,­JlIII I ■ I - A kiváltságosok kutatása járt-e valamilyen meglepetés­sel? - Az empirikus vizsgálatok eredménye általában sejthető, ám a számokkal való szembe­sülés alkalmanként meglepő lehet. Váratlan volt, hogy a Rá­­kosi-féle alulképzett gárda 1956 után milyen mélységben tudta megőrizni a befolyását, hogy 1957-63 között a nómenklatúrá­ban a folytonosság volt a meg­határozó. A forradalom után a káderek erősen kompromittá­lódott része és az egész Nagy Imre-csoport kimaradt a veze­tésből, a miniszterhelyettesek­ből lettek miniszterek, ezért ál­lítható, hogy a Rákosi-féle ve­zetés belecsúszott a Kádár­rendszerbe. - Milyen kiváltságokat élvezett a nómenklatúra? - A privilégiumok sora funkcionált kötőanyagként. A szigorúan titkos napi belügyi információ előbb 20-30, majd 40-50 személynek járt. Ez a nó­menklatúra vezérkara. A jelen­tést futárral vissza kellett kül­deni, hogy megsemmisítsék. Egy 1957-es határozat szerint a Központi Bizottság tagjai a Kossuth Könyvkiadó kiadvá­nyait, az Intéző Bizottság tagjai pedig minden megjelent köny­vet, a lexikonokat és szótárakat is ingyen kapták. Az előjogok sorába tartoztak a „zárt ter­jesztésű” könyvek. A bizalmi lista 250 főről végül 8 f6-ra emelkedett. A politikai elit egészségének gondozása a pol­gári társadalmakban is állami kötelezettség. A népnyelv mégsem véletlenül sorolta a Kútvölgyi Kórházat a kiváltsá­gokat jelképező „4K” közé - kocsihasználat, K-telefon, kül­földi útra szóló ablak az útle­vélben, illetve a Kútvölgyi-tag­ság. 1978 végén az utóbbira jo­gosultak körét kiterjesztették az egyházi méltóságokra is. A lakásüggyel kapcsolatos előjo­gokat még nem is említettük. A kérlelhetetlen puritanizmusá­ról elhíresült Pest megyei párt­titkárnő akciója révén Szent­endre legexkluzívabb negye­dében kaptak telekvásárlási ajánlatot a nómenklatúra csúcspozíciójú tagjai, no meg a Balaton-parton.­­ A végjáték képe hogy alakult? - 1980-tól kezdve elfáradt a rendszer, a garnitúra Kádárral együtt öregedett. Különösen a nyolcvanas évek második fe­lének egyre sűrűsödő hibáit elsősorban nem Kádár egész­ségének megromlása, hanem a sokasodó és mindinkább vál­ságba torkolló működési zava­rok magyarázzák. A szakértői bázis, az iskolai tőke, a nyelv­tudás egyre nélkülözhetetle­nebbé vált. Ez az igény né­hány kivételtől eltekintve nem a KB-t és a PB-t rendezte át, Kádár körül megmereve­dett minden, az elmozdulás mégis jelentős. Az 1983 és 1988 között először pozícióba kerülők mindegyike felsőfokú végzettségű, valamennyi kine­vezett között pedig 76 száza­lékos a diplomások aránya. Ahogy puhult a Kádár-rend­szer, úgy növekedett a nómen­klatúra tagjainak a képzettsé­ge, a szakmai, azaz az átvált­ható tőkéje. Ám az értelmiség a már süllyedő hajót szállta meg, akkor jutott a hatalom közelébe, amikor a rendszer válságából már csak a rend­szerváltás jelentett kiutat. A kapkodás miatt sokszorosan megkésve, 1986-ban intézked­tek, hogy a választott és kine­vezett párt-, állami, tömeg­szervezeti vezetők bizonyos köre csak két ciklusban tölt­­hesse be ugyanazt a tisztséget. Volt olyan megye, ahol az első titkár több mint két évtizeden át regnált, és ha az 1985-ös képviselői választáson nem bukik ki, bizonyos, hogy a rendszerváltásig a helyén marad.­­Kádár háttérbe szorításával volt még idő a fiatalításra?­­ Ellentétben a feltétele­zéssel a kádári kemény mag 1988-as kibuktatását nem a rég megérett fiatalítás követ­te, a nómenklatúra átlagélet­­kora 1988-ban 52 év volt, 1989- ben pedig 53 év. Vagyis a pártelit konzervativizmusa a változást követelő válságje­lenségek ellenére sem módo­sult. Árnyalja a képet, hogy a származási feltételek - külö­nösen a gazdasági vezetők ki­nevezése esetében - meg­szűntek. Ám a legfelső vezetői kör ragaszkodott a mun­kás-paraszt származáshoz. Az 1983 és 1989 között kinevezett káderek 70 százaléka vallotta magát munkás- vagy paraszt­származásúnak. -Sejthető valami abból, hogy az 1990-es rendszerváltáskor a nómenklatúra hogyan alakult vissza elitté? Mennyire igaz, hogy minden országnak csak egy elitje van? -Az 1956. októberi Rajk­­temetés ellehetetlenítette a Rákosi-diktatúrát, és hasonló hatása volt az 1989-es Nagy Imre-temetésnek. Akik a legki­sebb mértékben is részesei voltak Nagy Imre és társai pe­rének, akárcsak jóváhagyták is a per indítását, háttérbe szo­rultak, húzódtak. 1990-ben egy autokrata társadalom alakult át többpárti demokráciává, a szerkezeti különbség jelentős. Ha most lefolytathatnánk egy hasonló vizsgálatot, feltehető­en azt mutatná, hogy bizonyos megszigorításokkal igaz a megállapítás, hogy egy elitünk van. A politikai elitben termé­szetesen lényeges változás tör­tént, ám nincs két gazdasági elit. A nyolcvanas évek köze­pén felbukkanó, nagyjából negyvenéves vezető közgaz­dász és műszaki gárda jó része ma is potens. Ne feledjük, hogy a multik már a nyolcvanas évek végén megjelentek Ma­gyarországon, és a bankvilág átalakulása is megkezdődött. Az Országos Tervhivatalból, a Nemzeti Bankból és a Pénz­ügyminisztériumból sokan ke­rültek át a magánszféra vezetői posztjaira; zömmel párttagok, első generációs értelmiségiek. A KISZ titkárai, vezetői közül, akikben erős volt a változás iránti érzékenység, többen is gazdasági tőkére váltották a politikai tőkéjüket, ügyesen vettek részt a privatizáció első körében, ami képzettségük mi­att is természetesnek tarható. A parlamentben 1982 őszén: Losonczi Pál, Óvári Miklós, Németh Károly, Kádár János és Lázár György Fotók: Bánhalmi János Huszár Tibor A bomlás virágai Magyar kutatók cikke a Nature-ben a csoportevolúcióról A társas csoportok fejlődé­sének elemzéséről jelent meg cikke a Nature e heti számában a Vicsek Tamás által vezetett MTA-ELTE kutatócsoportnak. A pro­fesszorral a folyóirat inter­jút is közölt. Milyen jelek mutatnak arra, hogy egy közösség szétesik, vagy éppenséggel növekedik? Hogyan befolyásolják egy cso­port tagjainak külső kapcsola­tai az adott csoport élettarta­mát? - többek között ilyen kér­désekre ad választ a csoport munkája. A különféle emberi csoportok minél pontosabb le­írása nyilvánvalóan fontos tu­dományos és gyakorlati cél. A néhány tucat emberből álló csoportokra már sok érdekes eredmény született, azonban több tízezres, sőt néhány mil­liós populációkról eddig nem voltak megfelelő adatrendsze­rek, illetve hiányoztak az ezek feldolgozásához szükséges módszerek. Ezen a területen hozott áttörést az MTA-ELTE kutatócsoport két tagjának, Palla Gergelynek és Vicsek Ta­másnak, valamint a Notre- Dame-i Egyetemen dolgozó Barabási Albert-Lászlónak a munkája. A szerzők harmincezer tu­dós együttműködési, valamint 4 millió mobilos hívási hálóza­tában fellelhető közösségek fejlődésében találtak érdekes törvényszerűségeket - adta hí­rül az MTA honlapja. A vizsgá­lathoz hálózatokat rekonstru­áltak, illetve szükségük volt a kutatócsoport által két éve szintén a Nature-ben publikált módszer továbbfejlesztett vál­tozatára. Ez az eljárás képes a hálózat többi részéhez képest „sűrűbben összekapcsolt” cso­portok azonosítására. A kétféle hálózat - jellegét tekintve - igencsak különböző, hiszen az egyikben a kutatók tartós, azonos tudományos ér­deklődés által kiváltott együtt­működése az összekötő ka­pocs, míg a másikban a több­nyire viszonylag gyors, esetle­ges, nagyon különféle tevé­kenységekhez köthető telefon­­hívás teremti meg az összeköt­tetést. Ezért érdekes, hogy a csoportok evolúciója mindkét esetben hasonló szabályszerű­ségeket mutatott. Az analízis paradoxnak tűnő eredményre vezetett, mert úgy találták, hogy éppen azok a nagyobb csoportok a hosszabb élettar­­tamúak, amelyek az összetéte­lüket tekintve kevésbé stabi­lak, tehát a tagok cserélődésé­nek mértéke nagyobb az átla­gosnál. Másképpen, minél ál­landóbb egy nagy csoport ös­­­szetétele, annál valószínűbb, hogy váratlanul felbomlik. Nem véletlen, hogy a hosszú időn át prosperáló sportklu­bok, vagy akár egy kutatóinté­zet tagjai fennállásuk során többször is kicserélődnek. Kis csoportok esetében a helyzet éppen fordított, itt a hosszú élettartamot a stabilitás, a fluk­tuációk hiánya biztosítja. Vicsek professzor és mun­katársai lassan a Nature állan­dó szerzőinek tekinthetők. 2004-ben a sejtek anyagcseré­jének megismerésében jutottak átütő jelentőségű felismerésre, ezt a munkát a folyóirat cím­lapsztoriként közölte. Vicsek Tamásnak a pánikkal kapcsola­tos eredményeit szintén az első oldalon jelentette be 2000-ben a folyóirat. (Ö. Z.) V NÉPSZABADSÁG • 2007. ÁPRILIS 10., KEDD Magyarország • 5 HIRDETÉS Foglalás 2007. április 12-e éjfélig. A rendelkezésre álló keret erejéig és a feltételeknek megfelelően. 635 forint hitelkártya-kezelési költség utasonként és utazási szegmensenként.

Next