Népszabadság, 2007. április (65. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-02 / 77. szám
www.nol.hu Régi-új elnök az OCÖ élén Nyílt szavazáson döntöttek Kolompár Orbánról Az Országos Cigány Önkormányzat közgyűlésén Kolompár Orbánt választották elnöknek. A választás ezúttal rendben zajlott, de utána Farkas Flórián és Kolompár súlyos vádakat szegezett egymásnak. Czene Gábor A közigazgatási hivatal jogsértőnek minősítette az OCÖ néhány hete tartott alakuló ülését, a választást szombat délelőtt ismételték meg. A szervezők most ügyeltek arra, hogy illetéktelenek ne kerülhessenek a roma képviselők közelébe. Az üléstermet - a helyszín az Újvárosháza volt - hermetikusan lezárták, a vendégeknek és az újságíróknak a karzaton jutott hely. Az ülésrend alapján jól látszott, hogy az erőviszonyok jócskán átalakultak az elmúlt hetekben. A Farkas Flórián vezette Lungo Drom szervezetnek nemrég még 28 képviselője volt, ez a szombati közgyűlésre 24-re olvadt. (Mint emlékezetes, a Lungo Drom megnyerte az országos kisebbségi önkormányzati választást.) Az erőviszonyok átalakulása után azonban az 53 fős testületben értelemszerűen 29-re nőtt a Kolompár Orbán-féle MCF (Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma) frakciójának létszáma. Az utóbb jogsértőnek minősített, előző alakuló ülésen Kozák János lett az OCÖ elnöke. Kozák eredetileg a Lungo Drom listáján szerzett mandátumot, végül azonban az MCF jelöltjeként választották meg. Azóta folytak a találgatások, hogy Kozák ismét harcba száll-e az elnöki tisztségért. Nem szállt harcba: a szombati közgyűlésen ő volt az, aki Kolompár Orbánt jelölte elnöknek. Kolompáron kívül még egy jelölt volt: Farkas Flórián. A Lungo Drom szerette volna elérni, hogy a közgyűlés titkos szavazással döntsön az elnök személyéről. Farkas Flórián arra hivatkozott, hogy az utóbbi napokban olyan információkhoz jutott a „túloldalról”, hogy némelyik képviselő akadályoztatva érzi magát a szabad választásban. A titkos szavazásról szóló javaslatot azonban Kolompár Orbán javaslatára leszavazták. A többi már tényleg csak formaság volt: Kolompárt Orbánt 29 igen, és 1 nem szavazat, valamint 23 tartózkodás mellett elnökké választották. Kolompár úgy fogalmazott, „nem ő, hanem a roma társadalom nyert: a romák bebizonyították, hogy képesek bölcsen és méltóságteljesen vezetőt választani”. - Véget kell vetni a sárdobálásnak, mert még egyszer nem lesz olyan négy év, mint amilyen előttünk áll - hangsúlyozta a régi-új elnök. Kozák János általános elnökhelyettes lett. A Lungo Drom képviselői viszont jelezték, hogy az OCÖ vezetőségében ilyen körülmények között egyelőre nem kívánnak semmilyen pozíciót vállalni. A közgyűlés után rögtönzött sajtótájékoztatóján Farkas Flórián - bár konkrét bizonyítékokkal nem szolgált - azzal vádolta ellenfeleit, hogy a képviselők egy részét megfenyegették. Szerinte többeket családjukkal együtt „bezárva tartottak”. Neveket nem említett. Úgy vélte, anyagiakkal és nyomásgyarkorlással a kormányzat is befolyásolta az OCÖ-választás kimenetelét. Sokat elárul - mondta -, hogy az MCF elutasította a titkos szavazás lehetőségét. Farkas arra számít, hogy idővel az MCF táborából néhányan átülnek majd a Lungo Drom frakciójába, és ezzel ismét a Lungo Drom kerül többségbe. Az a konstrukció, amely alapján az OCÖ jelenleg működik, Farkas szerint alkalmatlan a szakmai munkára. Kolompár Orbán visszautasította a vádakat, mondván, hogy Farkas „a Fidesz radikális politikáját képezi le”. - Nem csak beszélni kell a roma összefogásról - mondta, és öngólnak nevezte, hogy Farkas „elzárkózik a nemzetétől, a fajtájától”. Majd arra kérte a Lungo Drom vezetőjét, hogy váljon meg fideszes parlamenti képviselőségétől. „Elődje” gratulációját fogadja a győztes Fotó: Teknős Miklós Butikos állam, plebejus állam A politológiában ismeretlen, úgynevezett „butikos” államról beszélt Orbán Viktor szombaton a Fidesz konferenciáján, majd egy igazi magyar államról fejtette ki nézeteit. „A népszavazás valójában két államfelfogás közötti döntés is lesz: a mostani butikos állam vagy egy plebejus polgárai érdekeit megvédeni képes új magyar állammodell kerekedik-e felül” - közölte a Fidesz elnöke, aki szerint a mostani állam úgy viselkedik, mint a rossz butikosok a nyolcvanas évek második felének Magyarországán: törvényszerűen vásárlónak tekinti saját polgárait, akiken minél többet akar keresni. Ezzel szemben az Orbán által leírt méltányos plebejus állam nem kér magának kiváltságokat, nem vásárlónak, hanem megbízónak tekinti az állampolgárokat, s mindenekelőtt védi a nemzeti érdeket, s a nemzeti tulajdont. A konferencián a Fidesz elnöke az elmúlt tizenhat év legfontosabb tanulságának nevezte, hogy saját, csak ránk jellemző magyar állammodellre van szükség. A kijelentés értelmezésére Kiszelly Zoltán politológust kértük meg, aki szerint a butikos állammodell vázolása mögött nincs semmilyen konkrét jelentés. - Valószínű, hogy Orbán Viktor nyolcvanas évekbeli szocializációjára vezethető vissza - tette hozzá a politológus, aki szerint úgy tűnik, a Fidesz elnökének problémái lehetnek a pontos fogalomhasználattal. Rosszul választott fogalom Kiszelly szerint az Orbán által ellenfelei megbélyegzésére mostanában használt „új arisztokrácia” is, hiszen az arisztotelészi meghatározás szerint az arisztokrácia kevesek uralma a közjó érdekében; valójában az oligarchia a kevesek uralma a közjó ellen. A politológus ugyanakkor valódi különbséget lát a két oldal, a Fidesz és az MSZP államfelfogása között. (Cs. I.) Orbán Viktor és a múlt A Fidesz elnöke pártja tizenkilencedik születésnapján azt mondta: „...amikor a későbbi Szabad Demokraták Szövetségét alkotó értelmiségi csoport kiadta a »Kádárnak mennie kell!« első mondatot viselő dokumentumot, akkor a Fidesz erre azt a választ adta: Na, egy nagy csudát! Nem Kádárnak kell mennie! Kiadtunk egy nyilatkozatot, az volt a címe: »A rendszernek mennie kell!«. Ez volt a mi küldetésünk.” Orbán nem jól emlékszik. A Társadalmi szerződésre utal, de annak első mondata más. Ez: „A közmegegyezésnek vége." A „Kádárnak mennie kell” - a sokadik mondat. Benne van az is, hogy „Kádár távozása önmagában semmit sem oldana meg", és az is, hogy „e szöveg szerzői azok közé tartoznak, akik szerint a történelem nem tette túlhaladottá október alapvető követeléseit: többpártrendszert, képviseleti demokráciát, (...) nemzeti önrendelkezést, semlegességet a külpolitikában”. A Fidesz a Társadalmi szerződésre semmilyen közvetlen választ nem adhatott, mert annak megjelenése után kilenc hónappal alakult meg. A Fidesz által kiadott dokumentumgyűjtemény (Tiszta lappal) nem tartalmaz olyan dokumentumot, mely az Orbán által idézett mondattal kezdődne. A Fideszt a létrehozásakor kiadott nyilatkozat „radikális, reformer” tömörülésként határozta meg, mely a hatályos alkotmány alapján működik, és együtt kíván működni a meglévő ifjúsági szervezetekkel. Az első dokumentum 1956 után, , mely célul tűzte ki a szovjet csapatok távozását Magyarországról, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, az SZDSZ elődjének 1988 májusában kiadott Van kiút című nyilatkozata volt. Révész Sándor < » 9 i NÉPSZABADSÁG • 2007. ÁPRILIS 2., HÉTFŐ Magyarország • 3 Hiába a pártvezetés erőteljes, összezárt kampánya Kóka mellett az elmúlt hónapokban, a küldöttek mintegy felét láthatóan már semmi sem képes meggyőzni arról, hogy Kuncze a csúcson hagyta volna abba, és hogy ami/aki neki tetszik, az rögtön támogatandó. Siker cipőkanállal Bugyinszki György bugyinszkigy@nepszabadsag.hu Szombat délután - ha csak egy hajszállal is, és csupán második nekifutásra - Kóka Jánost választották az SZDSZ elnökévé Fodor Gáborral szemben. A kampány közben olyanokat hallhattunk, hogy Fodor és Kóka személyében a tapasztalat versengett a lendülettel, a múltba fordulás a jövőbe tekintéssel, illetve az emberjogi liberalizmus a gazdaságival. Ugyan, kérem. közelebb áll az igazsághoz, hogy az elgyötört ambíció és a légüres lelkesedés párbaját láthattuk az elmúlt hónapokban, vagy nagyobb látószöggel nézve: egy számtalanszor lepofozott belső ellenzék változtatási igénye küzdött a jelenlegi pártmódszertan leklónozásának ígéretével. Ha így tekintünk a liberálisok hét végi tisztújítására, akkor leginkább a Kuncze-érával szembeni belső elégedettségről (illetve elégedetlenségről) kaptunk most pillanatfelvételt - mindjárt kettőt is. Az alaphelyzet közismert: Kuncze feltétlen hívei sikersztoriként fogják fel a most leköszönt elnök tevékenységét, mondván, az SZDSZ mégiscsak harmadszor van kormányon, és a holdudvar lemorzsolódása ellenére is sikerült így-úgy a felszínen maradnia. A belső ellenzék ezzel szemben nem hajlandó tapsolni annak a politikának, amely eredményeként immáron rendszeresen cipőkanállal lehet csak becsúsztatni a szabad demokrata szövetséget a parlamentbe, miközben az onnan elriasztott liberális értelmiségiekkel lassan már Dunát lehetne rekeszteni. Az első szavazás fej fej melletti eredménye innen nézve tehát egyértelmű kritikai üzenet volt az eddigi stratégiaalkotók felé. Hiába a pártvezetés erőteljes, összezárt kampánya Kóka mellett az elmúlt hónapokban, a küldöttek mintegy felét láthatóan már semmi sem képes meggyőzni arról, hogy Kuncze a csúcson hagyta volna abba, és hogy ami/aki neki tetszik, az rögtön támogatandó. Ehhez persze kellett Kóka is, akinek redundáns szavalása a siker fontosságáról a régi vágású liberálisok számára bizony habkönnyű szellemi eledelnek tűnt. Pár órával később aztán az is kiderült, hogy még a párton belüli változások hívei sem tudják elhinni már Fodorról, hogy a jövő embere volna. Minthogy azonban végül Kóka nyert, meglehet, az első nekifutás részeredménye mégiscsak több tanulságot rejt a Kuncze-korszak (végül többségbe került) barátai és az új pártelnök számára is. Tanulságokat az értelmiséghez való viszonyról, az utánpótlás-nevelésről, a személyzeti politikáról és egyéb pártvezetési módszerekről, valamint a politikai kompromisszumok határairól. (Persze nem tudni, hogy a komolyabb fordulatban reménykedők közül szombat estére hányan számoltak le véglegesen az újfajta magyar liberalizmusról dédelgetett álmaikkal. Azaz, hogy Fodor támogatói közül hányan lesznek olyanok, akik egy Kóka vezette pártot már nem kívánnak erősíteni.) Egy biztos: attól még, hogy végül ismét győzött az a bizonyos cipőkanál-politika, egy erre alapozó stratégia hosszabb távon nem kecsegtet semmi jóval. Akárhányszor mondja ki Kóka a „siker” szót - bár ez egyszer s önmagára vonatkoztatva feltétlenül jogosan. Torz és hamis Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Azt a (stiláris) gyöngyszemet, melyre - nem lévén meghívottja a Fidesz születésnapi rendezvényének - az orosz nagykövet reflektálni már nem tudott, bosszúvágytól fűtött verbális durvasága miatt érdemes felidézni: „Mi (mármint az ős-Fidesz) az ajtót a Nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak meg a kommunizmusnak ajtót mutattunk, és azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy visszamásszanak az ablakon”. Mondta Orbán. Tekintettel arra, hogy a Szovjetunió és a kommunizmus nem létezik immár, következésképp e kettő „visszamászási” esélyei a nullával egyenlők, az orbáni képletből egyedül „az oroszok” rögzülnek. Mi is ez? Politikai rasszizmus? Az idézett orbániáda alkalmatlan arra, hogy róla racionális diskurzus folyjék. De a mögöttes ugyanebben az Orbán-beszédben újból, explicit módon megjelenő gondolat, hogy a Gazprom nevű, államilag ellenőrzött földgáz-monopólium - a hajdani szovjet mintára - egyfajta orosz vazallussá akarná tenni Magyarországot, az igen. Cáfolatszinten, mivelhogy az érvek torzak és hamisak. Itt van mindjárt az európai és az orosz „észjárás” orbáni szembeállítása. Fogalmam sincs, milyen „Európára” gondol Orbán. Tudniillik létezik egyfelől egy brüsszeli álom: a közös energiapolitika nevében meg kellene szabadulni a nagy kőolaj-, földgáz- és villamosenergia-monopóliumoktól, liberalizálni a piacokat, diverzifikálni a beszerzéseket, a Nabuccóval például; és létezik vele szemben a véres valóság: az Európát uraló német, francia és olasz monopóliumok gyakorlata. A francia GdF-től az olasz ENI-n át a német E.Onig e monopóliumok „észjárása” hajszálra ugyanolyan, mint a Gazpromé: mindőjük részt, egyre nagyobb részt akar abból, ami a túloldalé. Az orosz óriás a gáz nyugat-európai elosztásából és forgalmazásából, a nyugatiak az oroszországi kitermelésből. Alkuképes ragadozók, igen. És roppant sikeresen üzletelnek egymással! A Gazprom ez idő szerint az Európai Unió mindhárom nagy, alapító atyjával sok évtizedes szerződéseket tudhat magáénak. Ez egy. Kettő: e szerződések a nemzeti önérdek jegyében fogantak. Csak az oroszok tudnak hosszú távon eleget szállítani ahhoz, hogy a nagy európai gazdaságok földgázigénye teljesüljön. Gyurcsány ugyanezt mondja. Harmadsorban: a megidézett európai monopóliumok - monopóliumok. Nem csak a Gazprom, a többiek is. Amikor Németh Zsolt azt mondja, a Fidesz álláspontja nem Oroszország-ellenesség, hanem „monopóliumellenesség”, figyelemmel kéne lennie erre az apróságra is, mert akkor talán a szemhatára a Gazpromon túlra is terjeszkedni volna képes. Negyedszer, ami az állami tulajdonlást illeti: minden kormány kijárója önnön monopóliumainak, teljesen függetlenül attól, tulajdonos-e. Nem csak Putyin „lobbizik” erőszakosan, a többiek is. Ötödször: mi baja van a Fidesznek az orosz állam energiatulajdonlásával, ha ő maga hirdeti leghangosabban: a „stratégiai ágazatokat” minálunk állami kézben kell vagy kellett volna tartani? Van-e „stratégiaibb” szektor, mint az energia, mely ráadásul Oroszország egyetlen kincse? Abból él, jövedelmének 70 százaléka innen Nyugatról származik. A végére van egy ötletem. Ha a Fidesznek most oly édes Brüsszel energiakoncepciója, akkor lássunk munkához! Minthogy az EU „európai észjárása” egyáltalán nem a Nabucco nevű földgázvezetékre koncentrál, hanem azt mondja, hogy a monopóliumokat fel kell darabolni, a piacokat meg liberalizálni kell, kezdjük el a munkát a Mollal. Az tudniillik ugyancsak monopólium és magyar. A Szovjetunió és a kommunizmus nem létezik immár, következésképp e kettő „visszamászási” esélyei a nullával egyenlők. » Ií •