Népszabadság, 2007. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-10 / 83. szám

www.nol.hu Ügyvéd osztályozza a bírót Lomnici: Szakmai fórumon helye van a kritikának Bírósági ítéleteket osztályoz­nak egy új internetes portá­lon. A gazdasági jogi kérdé­sekre szakosodott fórum célja a szerkesztők szerint nem el­sősorban a bírálat, hanem a szakmai párbeszéd. Lencsés Károly Elégtelenre osztályoztak egy bíró­sági határozatot a Kereskedelmi Határozatok Kritikai Szemléje cí­men indított új internetes portál jogász olvasói, mert álláspontjuk szerint téves a döntés. Egy cég pénz és vagyon híján nem tudta ha­táridőre leróni a kivetett illetéket, a bíró pedig úgy vélte, a vállalkozás saját hibája, hogy nem szerezte meg időben a fizetéshez szükséges pénzt. A végzés a szemle szerkesz­tői szerint hibás, mert életsz­erűtlen azt felróni a felperesnek, hogy „a potenciális partnerek nem szerződtek vele korábban”. Ötöst kapott viszont az a bíró, aki az Európai Közösségek Bírósá­gánál előzetes döntéshozatali eljá­rást kezdeményezett. Első fokon elutasította a cégbíróság, hogy egy magyar bt. székhelyeként Olaszországot jegyezze be úgy, hogy a vállalkozás megtartja ma­gyar honosságát. Ez ellentétes a szabad letelepedés jogával, vagyis a magyar cégjog ütközhet a közös­ségi normákkal, ezért kért a má­sodfokú bíróság jogértelmezést. A látszólag jelentéktelen kérdésnek súlyos gazdasági következményei lehetnek: amennyiben az uniós fó­rum a felperesnek ad igazat, bár­mely magyar vállalkozás az EU-n belül áthelyezheti székhelyét oda, ahol kedvezőbbek az adózási fel­tételek. A közterheket ugyanis a székhely szerinti tagállamban kel­lene fizetni, miközben a cég to­vábbra is Magyarországon mű­ködhetne tovább. A honlapnak - állítják a szer­kesztői - nem a bíróságok tevé­kenységének kritizálása a célja. In­kább olyan fórumot kívánnak biz­tosítani a jogászok számára, ahol konkrét gazdasági, kereskedelmi és munkajogi ügyekkel kapcsolat­ban szabadon kifejthetik állás­pontjukat - szögezte le kérdésünk­re Kecskés László, a Pécsi Tudo­mányegyetem tanszékvezetője, a portál főszerkesztője. Az uniós jog átvételével alapvető fogalmak vál­toztak meg, szerinte ezért is fontos a szakmai párbeszéd. Kecskés úgy véli, az ítéletek közzétételével régi adósságot is pótolnak, hiszen a jogbiztonság alapvető feltétele a jog - ezen belül a bírói döntések - hozzáférhetősége. A gazdasági életben fontos té­nyező, hogy milyen a jogrendszer, és mennyire egységes a joggyakor­lat. A portál alig titkolt célja, hogy hozzájáruljon ez utóbbi fejleszté­séhez - magyarázza az egyik ötlet­gazda, Metzinger Péter ügyvéd. Igaz,, a szemle indításának gondo­lata nem eredeti, hiszen számos nyugati államban működik hason­ló, ugyancsak kritikai hangvételű folyóirat. Mindazonáltal nem a bí­rói tévedésekre „vadásznak”, ha­nem érdekes, a gazdasági élet sze­replői számára fontos és tanulsá­gos ügyeket várnak az ügyvédek­től - hangsúlyozta Metzinger. Ezt mutatja - tette hozzá -, hogy az interneten közzétett határozatok többségét nem kifogásolja senki. A bíróságok számára is fontos, hogy megismerjék a gyakorló jo­gászok véleményét, ezért a Legfel­sőbb Bíróság elnöke örül a kezde­ményezésnek. Lomnici Zoltán sze­rint az sem baj, ha az ügyeket „osz­tályozzák”, és közzéteszik a bíró nevét. A főbíró álláspontja az, hogy egy semleges szakmai tere­pen - távol a politikától - a szigorú kritikai elemzésnek is helye van. Egyébként a joggyakorlat javítása érdekében a bíróságok is tenni kí­vánnak, és a közeljövőben ügyvé­dek bevonásával szerveznek ta­nácskozást pénzügyi jogi kérdé­sekről. Pelenkás akció az otthon szülésért Az utóbbi időben sikeres pe­rek sorával feltűnő Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) vette pártfogásába az otthon­szülés legalizálásáért küzdő­ket. Az orvosi kollégium to­vábbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a babák egészségügyi in­tézményekben szülessenek. Kun J. Viktória - Egy sor emberi jogot sért, hogy ma a szülők nem választhatják azt, hogy otthonukban szülessen meg a babájuk. Büntetőeljárások tucatjai folynak a segítő orvosok, bábák és a szülők ellen, miközben Európa több országában ez a lehetőség adott - mondta Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért szer­vezet vezetője azon a szombati ren­dezvényen, ahol több százan de­monstráltak az alternatív szülés mellett. A mostani helyzettel az állam sérti a magzatvédelmi kötelességét, mert nem ad segítséget az otthon­szülőknek. Az újszülöttek anya­­könyveztetése és gyermekorvosi ellátása sok esetben indokolatlanul nehéz, és a segítő szakemberek mű­ködésének keretei sem tisztázottak. - Itt nem a módszer népszerűsí­téséről van szó, hanem arról, hogy van egy létező igény, amit tisztessé­gesen ki kell elégíteni - tette hozzá Dénes Balázs. Az elmúlt években több egész­ségügyi miniszter is ígéretet tett a helyzet rendezésére, de végül nem történt semmi. A Szülészeti és Nő­­gyógyászati Szakmai Kollégium szerint ugyanis Magyarországon nem adottak a feltételek az otthon­szüléshez, nem áll mindenhol ren­delkezésre azonnal kórházi háttér, ha komplikáció adódik. Magyarországon évente 200-300 gyermek születik előre tervezett módon otthon. Ennél talán többen is lehetnek, de az otthonszüléssel szimpatizáló orvosok, illetve egész­ségügyi szakemberek titkolják, hogy segítenek ebben az anyáknak. A Születésház Egyesület, az Alternatal Alapítvány és a Napvilág Születésház szervezésében másod­szor megrendezett szombati „pe­lenkás akción” a TASZ nyilvános­ságra hozta Gyurcsány Ferenc mi­niszterelnöknek írt levelét, amely­ben kérik a helyzet rendezését. f t Az alezredes újrafogalmazta a Szabadságszobrot Április 5-én volt hatvan éve, hogy felállították a Gellért-hegy tetején a felszabadulási emlékművet, közke­letűbb nevén a Szabadságszobrot. Csak azért 5-én, mert április 4.1947- ben épp nagypéntekre esett, s tisz­teletben tartották a vallási­ ünnepet. Kisfaludy Stróbl Zsigmond 1942-ben állítólag a repülőgép-balesetben elhunyt Horthy István kor­mányzóhelyettes emlékművéhez kezdte el készíteni a szobrot, majd később átformázta azt. Tudjuk azt is, hogy a nőalakot Gaál Erzsébet ápolónőről mintázta, a lábánál álló orosz katonát pedig Vaszilij Mihaj­­lovics Golovcov gárdistáról, a tej­­kovói pamutkombinát meósáról. Bár az emlékművet a „dicsőséges, felszabadító Vörös Hadsereg” tisz­teletére állították, a szabadság szobraként ismerte a lakosság. A rendszerváltás után talapzata elől eltávolították a szovjet bronz­katonát, továbbá a piedesztál ötágú csillagát, s újrafogalmazták a felira­tot is. Kevéssé ismert, hogy az új felirat szövegét ki alkotta: Nagy György vezérkari őrnagy volt a megfogalmazó. Ma nyugdíjas al­­­­redes. Saját elmondása szerint : a­­gyon szégyellte, hogy a szovjet j 1- képek és utalások eltávolítása u i­ a szobor környéke elhanyagolt vo­tt, s ezt kellett látniuk magyarokn­k, külföldieknek egyaránt. Elhatár­z­­ta, hogy - katona létére - civil k­z­­deményezést tesz, fogalmaz e­gy olyan feliratot, amely minde Id megelégedésére szolgál, s a kor­á­­biaktól teljesen eltérő szellemet fe­jez ki. Így született a követke­ző mondat: „Mindazok emlékezetr­­e, akik életüket áldozták Magyar­or­­szág függetlenségéért, szabadsá­g­­ért és boldogulásáért.” Ebben b­n­­ne vannak a szövetségesek is, őt azok is, akik az elmúlt századok o­­lyamán estek el Magyarországér A szöveget elfogadta a főváros vár­os­­képvédelmi bizottsága, és az aka­é­­mia történettudományi intéz­te. Csak annyit javítottak rajta, hogy az „emlékezetére” szó helyett az „e b­­­ékére” került, így olvasható ma :­­ népszavazás nem fenyegeti. (Cs. L.) A nyugdíjas alezredes szégyellte a szobor környezetét, így átírta a felira­tt Fotó: Fejér Gábor NÉPSZABADSÁG • 2007. ÁPRILIS 10., KEDD Magyarország • 3 Az ember önérde­ke szerint cselek­szik, és ebben csak esetlegesen korlátozza hit, jog és erkölcs. Nincs több mentség Füzes Oszkár fuzeso@nepszabadsag.hu „Az éhínségre, a gyógyíthatatlan betegségekre, a terrorizmusra, a túszszedésekre, a gyakran a vallás nevében elkövetett erőszak ezer arcára, az élet semmibevételére, az emberi jogok megsértésére és a kizsákmányolásra gondolok.” A pápa húsvéti listája az emberiség szomorú bizonyítványa. Minden szükséges eszköz megvan ahhoz ugyanis, hogy a felsorolt szenvedéseket - a gyógyíthatatlan beteg­ségek kivételével - senkinek ne kelljen elviselnie, és­ a listán sze­replő „főbűnök” egyikét se követhesse el senki bárki ellen. Ne moralizáljunk - az is bűn -, csak rációval állapítsuk meg: az emberiség a rendelkezésére álló eszközöket zömmel nem arra használja, amire valójában valók. Sőt. A társadalmak folyamatosan megbuknak azon a vizsgán, amely az emberi lét lényegét, az embe­riességet teszi próbára. Akiknek hatalmuk van hozzá, azok túlnyo­mórészt hibáztathatóak azért, hogy éhínség, terrorizmus és ezerarcú erőszak van, semmibe véve az életet. Ennek keserű belátása nem a hatalmasok ostorozása - ugyan minek? -, és nem is a „politika” általánosító bűnössé nyilvánítása. Az ember önérdeke szerint cselekszik, és ebben csak esetlegesen korlátozza hit, jog és erkölcs. Ne tessenek felhördülni, az esetle­gesség belátása és kimondása nem a hit, a jog és az erkölcs jelentő­ségét akarja tovább csorbítani. Hanem azt segíti tudomásul venni, hogy nem valamiféle elvont vagy eredendő gonosz, hanem mindig valamilyen konkrét hatalmi érdekviszony okozza szenvedéseinket. Valahogy mégis egyre többen lettünk, és egyre gyarapodtunk tu­dásban és eszközben is. Minden fejlődés kétarcú. De ez most már, ennyi ipari és társadalmi forradalom után, nem mentség. Nincs mentség százmilliók éhezésére, tízmilliók beteg­ségére és százezrek legyilkolására. Bőven van szinte mindenből annyi, hogy törvényes vagy törvénytelen „elvevésre” senkinek nem volna valódi szüksége. Az elvevés azonban szintén emberi lé­tünk lényege, de legalábbis (majdnem) minden ténykedésünk leg­fontosabb hajtóereje. Nincs az a hitbéli vagy világi igazságosság, nincsen az újraelosztásnak olyan verziója, amelynek a nevében le­mondhatnánk erről a hajtóerőről, a gyarapodás érdekalapú jogá­ról. A fejlődésről kellene lemondanunk, a nem fejlődés pedig nem más, mint a pusztulás maga. A naptár most egyesítette a kereszténységet egyetlen ünnepnap­ra­­ és a zsidó pészah vége is most van­­, így a pápai üzenet lehet akár egyetemleges is. Ha így van, ebből van az ereje. A XXI. század legnagyobb feladata elkerülhetetlenül az lesz, hogy az egyre több és jobb eszközt használó ember legalább a legnagyobb bűnökkel és hiányokkal szemben minél több másik emberrel társulva lépjen fel. Ezen az alapon sem lesz egységes emberiség, de legalább az embe­riesség normáit egységesebben kérhetjük számon a hatalmasoktól. Most már ugyanis ott taruunk, hogy enélkül maga a fejlődés sem „fenntartható”. A pápai üzenetnél maradva, ha például Afrika el­süllyed, magával rántja a többi földrészt is­­ bizonyosan. Vigyázat, ez már nem utópia, és nem prófécia. Nincs több mentség. Annyira ügyesek vagyunk már eszközeinkkel, hogy új önérdeke van minden embernek, minden másik ember érdekeinek . számban tdfc------­ Karcsi és a jog Hajba Ferenc hajbar@t-online.hu Mehmet Tüysüz Karcsit - a magyar és a török bíróság egybehang­zó ítéletének megfelelően - hazahozták Magyarországra az édes­anyjához. A gyereket 2004-ben - miután a házasság megromlott, a szülők útjai szétváltak - török apja csempészte ki Isztambul kör­nyékére. S bár a török újságírók többször is beszéltek vele, a rend­őrség saját erőből nem találta meg. Mehmet Karcsiért határozott lépéseket tett a hivatalos és a civil Magyarország. A magyar édesanya érdekeit felkaroló Női és Gyer­mekjogi Központ az ügy kapcsán írt nyílt levelében még Törökor­szág alkalmasságát is megkérdőjelezte az uniós tagságra, hiszen ott a jelek szerint „törvény nélküliség és önkényesség uralkodik”. Gyurcsány Ferenc 2005 májusában a Magyarországon vendé­geskedő török kollégájától személyesen kért segítséget. Az Egy­másért Egy-Másért Alapítvány pedig haszonelvűen közelítette meg a kérdést: nem kevés pénzt ajánlott a nyomravezetőnek, aki végül - ötezer euróra emelve a kezdetben négyezres baksist - elve­zetett a gyerekhez. A tízéves Karcsit húsvétra haza is hozták az isz­lám országból. Édesanyja a rögtönzött repülőtéri sajtótájékoztatón sírva jelentette be, hogy a fia végre hazatért. A körözés alapján Törökországban őrizetbe vett, majd kienge­dett apán kívül most már csak Mehmet Tüysüz Karcsi nem bol­dog. A fiú nem beszél magyarul, és a hírek szerint minél előbb sze­retne visszamenni az apjához. Karcsi önkényes, jogellenes külföldre hurcolásához hasonló eset évente nyolcvan-száz történik Magyarországon. A gyermek­­védelemmel, a családi és a nemzetközi joggal foglalkozó szakem­berek, ügyvédek szerint gyakran előfordul, hogy a más-más or­szágban, kultúrában szocializálódott szülők hosszabb időn át nem tudnak együtt élni a mindennapokban, s ilyen esetekben ki-ki vis­­­szatér a saját szellemi, szakrális közegébe. Nem mindig várják meg vagy fogadják el a bíróságok gyermekelhelyező ítéleteit, ha­nem az anya vagy az apa önkényesen magával viszi a gyerekét. A bírósági határozatot nem mindig lehet - vagy csak hatósági úton, évek múlva - végrehajtani. Sokszor mindegyik fél saját or­szága nyilvánosságát próbálja meg maga mellé állítani. Karcsi ese­tében ez mindkét szülőnek sikerült. Karcsi hazakerült, de külső és belső konfliktusa ezzel nem oldó­dott meg, sőt most kezdődik igazán. A tízéves gyereknek nemcsak anyai és apai érzelmi kötődésével kell naponta megbirkóznia, de fel kell dolgoznia, hogy kétféle kultúra esetenként egymást kizáró szabályainak az ütközőpontja lett. Jogszerűen ő még nem dönthet arról, hogy keresztény vagy iszlám szellemben neveljék-e. Bűnt követ-e el azzal, ha húsvétkor megeszi a főtt disznósonkát, vagy éppen akkor lesz istentagadó és kiveti magából a keresztény kö­zösség, ha az iszlám parancsára megtagadja azt. Két vallási nézetrendszer, filozófia küzdelme egy gyerek sorsá­ban sűrűsödik mindennapi drámává. Időtlenül hosszú, hatalmas kultúrák személyes szokásokban, hitekben megtestesülő vagy in­kább meglelkesülő értékeit kellene összecsiszolni, összehangolni Karcsi tudatában. Lesz-e elég családi és társadalmi türelem, no meg kellő alázat ahhoz, hogy Mehmet Tüysüz Károly életét ne te­gyék végérvényesen tönkre? Két vallási nézet­­rendszer, filozófia küzdelme egy gyerek sorsában sűrűsödik min­dennapi drámává. V t

Next