Népszabadság, 2007. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-23 / 119. szám
www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2007. MÁJUS 23., SZERDA Magyarország•5 Elhallgat a Szabó család A Lapály utcából nem vezet út az internetre Folytatás az 1. oldalról Meg vagyunk illetődve, na. Az utolsó enter után megered az addig csendben dolgozó vagy mélázó munkatársak nyelve. Elmondják, hogy teljesen az életük részévé vált a hétfőnkénti, sokszor kemény, de annál élvezetesebb drukk, amit a sorozat rögzítése, majd simítgatása jelentett. Elmondják azt is, mintegy mellékesen, mostanában sok a bizonytalan** ság a rádióban, olykor csak folyosói értesülésekre hagyatkozhatnak, mi szűnik meg, mi marad. Az egyik - nem éppen tegnap óta rádiózó sportriporter például úgy tudta meg, nem tartanak igényt a munkájára, hogy egy reggel nem fogadta el a kártyáját a beléptetőrendszer. Menjünk akkor, szólít fel szelíden Major Anna, és megyünk, velünk tart Demjén Erzsébet zenei szerkesztő is, az említett, palackokat rejtő szatyrot én viszem, szerény hozzájárulás, meg az illem okán, ugye. Major körbemutat a negyedik emeleti szobán, ez itt mind Szabó család, mondja, és tényleg: a sokajtós szekrényekben, az íróasztalon, a falakon, de a kevés ajtós szekrényekben is szövegkönyvek, szereposztó lapok, emlékeztetők, fotók, a műsorról született újságcikkek, hallgatói és hivatalos levelek, 2500 adás rekvizitumai. Régen előre felvették ugyan a nyári szünetben elhangzó részeket, így elvileg akkor lett volna idő egy kis pihenésre - de mindig akadt valami, ami miatt át kellett írni az aktuális részt. Egy augusztusi adás például kissé frivolra, illetve talán túl könnyedre sikerült: Baróti A kis híján fél évszázad alatt a családregény tizenegy szerzőt, tizenkét rendezőt és mintegy ezer színészt „fogyasztott el”. Géza története szerint az éppen katonáskodó Wagner Ferkó, Szabó Laci nevelt fia (Petrik Lajos) - akkoriban az ország egyik kedvence, nagyszájú, jószívű vagány, mivel szeretett egyszerre több vasat tartani a tűzben, nemcsak egy lánynak udvarolt. Ebből csak akkor támadt probléma, amikor kiderült, a lányok egyszerre akarják meglátogatni a laktanyában. Ráadásul a család is éppen akkor indult Ferkónézőbe, ez így már önmagában is bonyolult helyzet volt. De ha azt is eláruljuk, hogy mindez éppen 1968 augusztusában történt, belátható, nem kell az életnél jobb dramaturg. Át kellett írni a részt, mert hogy néz az ki, hogy miközben honvédjeink - a szocializmust védendő - bevonulnak Csehszlovákiába, egy kiskatonának az a legfőbb gondja, hogyan kerülje el a szerelmi és a családi botrányt. Negyvennyolc év alatt egyetlen adás maradt el, a nyolcadik, túlbuzgó hivatalnok tiltotta le. Kilencvenig az volt a „rend” ugyanis, hogy felvétel előtt a szövegkönyvet elolvasta az osztályvezető, utána az elnök, a kész, felvett anyagot pedig az elnökhelyettes okozta - vagy nem -, mielőtt adásba ment volna. Akkor az alelnök nem ért rá, a szerkesztőség egyik tisztviselője hallgatta meg a Szabó családot - le is vetette a műsorról, mondván, túlságosan népszínműves a darab. Ez szitokszónak számított akkoriban. A rendszerváltozás után már nem volt efféle kontroll, Majorék szabadon dolgozhattak - egyetlen esetet leszámítva. 1997 tavaszán történt, hogy a vezetőségnek nem tetszett az egyik keddi adásban elhangzó, általuk pártosnak, ideologikusnak nevezett rész, s a csütörtök délelőtti ismétlésből kicsípték a kifogásolt részt. A sorozat megszűnését Borbély Julianna kommunikációs vezető azzal indokolta, hogy a Szabó család „a Kádár-rendszer kisembereiről szóló szappanopera”, amely „mára végképp elfáradt, és irodalmi értéke is megkérdőjelezhető”. Amikor elkezdtük, rögtön azzal vádoltak meg minket, hogy „polgáriak” vagyunk, hogy Herczeg Ferenc Gyurkovics fiókját, illetve Gyurkovics lányok című regényét akarjuk utánozni. Ma meg Kádár-kispolgáriak vagyunk? - kérdi a dramaturg, majd hozzáfűzi: aki szerint a Szabó család szappanopera, az egyetlen részét sem hallotta még, vagy nincs tisztában a műfaj fogalmával. Amúgy meg sosem mondták, hogy amit csinálnak, irodalom volna. - Mindig arra törekedtünk, hogy legyen valami mondanivalója a darabnak. Régi kifejezés ez a mondanivaló, talán meg is szólnak érte, legyen akkor inkább tanulság, a családi életre, az erkölcsre vonatkozó - véli a dramaturg. A megszűnés egyik hivatalos oka az volt, hogy alig hallgatják a műsort, konkrétan 0,4 százalékot (körülbelül 32 ezer hallgatót) emlegettek a nyilatkozók. A hétfői adásra ez igaz is - a csütörtök délelőtt 11.05- ös ismétlésre viszont nem, azt nagyságrenddel többen, a Gallup felmérése szerint négyszázaléknyian, vagyis átlagosan 320 ezren figyelik. Major úgy látja, nem lehet összehasonlítani a hatvanas évekbeli hallgatottságot a maival, ahogy azt például a kommunikációs vezető tette, hiszen akkoriban még csak egyetlen rádió volt, egyetlen tévé - ráadásul keveseknek volt saját televíziójuk. - Ez a sorozat már évtizedek óta megadja, amit a mostani tévéshow-k kínálnak: belelátni mások életébe - mondja Major Anna. - Kicsit úgy érezték az emberek, hogy Szabóék itt laknak a szomszédban. Tulajdonképpen össznépi játék volt, amitől most megfosztották a hallgatókat. Akik - ez a közönségszolgálatra, illetve közvetlenül a szerkesztőségbe érkező levelekből, telefonokból kiderül - nem értik, miért szűnik meg a műsor - mondja, majd halkan hozzáteszi: - Én se nagyon. A vagyonőröknek sem lesz kötelező a tagság Kun J. Erzsébet Várhatóan megszűnik az őrző-védő munkakörben dolgozók kötelező kamarai tagsága, ha a parlament elfogadja a vagyonvédelmi törvény módosítására kidolgozott javaslatot. Az igazságügyi tárcánál elkészített előterjesztés indoklása szerint „a magánbiztonsági vállalkozásokat és a munkavállaló biztonsági őröket tömörítő szakmai kamara nem érdekképviselet, így nem képviselheti a munkaadók érdekeit az alkalmazottak érdekeinek megsértése nélkül, és fordítva, hiszen mindkét oldal kötelezően a tagja”. Ennek alapján - vélik - a kényszertagság ellentétes az alkotmány vonatkozó paragrafusával is, ami a munka és foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogot biztosít. Jelenleg ugyanis, aki nem fizet tagdíjat, vagyis nem tagja a kamarának, nem vállalhat őrző-védő munkát. A kötelező tagság törlése melletti érvek között szerepel az is, hogy a szakmai kamara a vonatkozó törvény szerint nem is lát el olyan közfeladatot, amelyet az állami szervek, konkrétan a rendőrség ne végezne el, ezért nem felel meg a törvényi követelményeknek. A vagyonvédelmi tevékenység folytatása ugyanis rendőrségi engedélyhez, illetve igazolványhoz kötött. Káló József, a Magyar Biztonsági Vállalkozók Munkaadói Szövetségének elnöke és Nádas Mihály, a Vagyonvédelmi Szakszervezetek elnöke - a magánbiztonsági ágazati párbeszéd bizottság vezetői lapunknak egyöntetűen azt mondták: szakmai szempontból is felesleges, hogy a rendőrség mellett a szakmai kamara is nyilvántartást vezessen, illetve, engedélyeket és igazolványokat adjon ki - ráadásul különdíjért. A több ezer forintos befizetés jelentős terhet jelent a túlnyomórészt minimálbérért dolgozó személy- és vagyonőrök számára. Azt, hogy a hivatalosan to6 ezer biztonsági őr körében mennyire népszerűtlen a kötelező kamarai tagság, jelzi, hogy a tavaly év végével lejárt, de a munkavégzéshez kötelező igazolványokat mindössze 65 ezren újították meg. Vélhetően az igazolványcserét „elbliccelőket” az is motiválta, hogy úgy érzik, a kamarától semmit nem kapnak a tagdíjfizetésért cserébe. Elvárnák egyebek mellett azt is, hogy álljon ki törvényes foglalkoztatásukért. A munkaügyi ellenőrzés szigorodása ellenére ma is sokan dolgoznak bejelentés nélkül, ami növeli kiszolgáltatottságukat. A vagyonőrök úgy látják: a tagdíjért cserébe nem kapnak a kamarától semmit Fotó: Szabó Bernadett Szigetszerűségek „Petrétei József. Létrehozta: Gyurcsány Ferenc” (Bejegyzésrészlet a miniszterelnök blogján) „Tudja-e, Kornél, hogy ez szándékos parkrongálásnak minősül? És a bírság összege csak ezrekben mérhető...” (Egy rendőrjárőr fenyegetése a nyolcvanas években, miután egy gimnazista letépett egy nádszálat a Feneketlen-tó mellett) Megfontolt, higgadt helyzetértékelésre van szükség - amikor egy olyan klikk kaparintotta kezébe a hatalmat, amely csak Rákosiékhoz mérhető -, ne dobálóddzunk mostan súlyos szavakkal. Mert mire alapozhatnánk felületesen azt a kijelentést, hogy a rendőrségbe vetett társadalmi bizalom meg miegymás meg lett inogva? Mert sorra került egykét egyedi eset, amely semmiképp sem általánosítható? Vagy lett légyen bár meginogva a megingandó, azért ez a fittyfene sem egyből általánosítható. Valószínűsíthetően nem az. Jóllehet az egyedi esetek számossága elérte a sokaságot. Feltéve, de meg nem engedve. A magam részéről tovább hangsúlyoznám a szigetszerűséget, hiszen mégsem arról van szó, hogy a rendőrség igenis felkészült és megfelelő erkölcsiségű személyi állománya folytatólag és nagy értékre, hanem arról csupán, hogy SZERDA alkalmilag. De az vesse az első szívet a kezünkre, aki még soha nem tévedt meg, amikor egy frissen agyonlőtt bankrabló hullája mellett a lőporfüstben meglátott négyszázvalahányezer forintot, és ráadásul kilátástalan anyagi helyzet is fennforgott épp. Vagy akinek a dögös éjszakai autós lányon ne akadt volna meg valamije. Vagy akinek még sosem jutott eszébe korrumpálódni egy egészségeset egy elhagyatott autópálya-szakaszon. Cigit csempészni, emberrabolni meg satöbbi. Ki gondolná, hogy a rendőri munka fáklyásmenet, jólláthatósági mellény és nemi erőszak csupán? Továbbra is az eseti jellegű szigetszerűséget hangsúlyoznám tehát, ahogy Huták Antal, az Újpest-Debrecen játékvezető-ellenőre, amikor vaslogikával védte meg a meccs bíráját: érthető, hogy nem fújta le a meccset a rasszista megnyilvánulások miatt, hiszen az újpestiek csak akkor huhogtak, amikor az ellenfél néger játékosánál volt a labda, de mire a felkészült ív szájába vette a sípot, hogy megtorolja a rasszizmusozást, az ördöngös fekete fiú már tovább is passzolta a labdát egy fajilag kevésbé kihívó társának, a huhogás megszűnt, a lefújást indokló tényállás nem forgott fönn többé, folyhatott a játék, szigetszerű huhogásokkal, jóllehet. Na, ez volna az eseti jellegiség leglényege. Ezt tessenek a továbbiakban irányadónak tekinteni. Meg különben is: mikor beszélünk végre az igazi problémákról, pláne azok gyökereiről? Például hogy tizenhét évvel a rendszerváltozás után miért kell még mindig belesütni a kenyérbe a cetlit? És akkor a zsömlébe mért nem? Uj Péter SZIGETSZERŰSÉGEK www.nol.hu/szerda