Népszabadság, 2007. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-01 / 126. szám
www.nol.hu Népszavazási függő játszmák Még becsülni sem lehet, mikor tarthatóak meg a referendumok Három népszavazási kérdésben gyűjthetné az aláírásokat a Fidesz, ám nem gyűjti. Bevárják ugyanis a döntést arról, hogy a tandíjról és a vizitdíjról lehet-e referendumot tartani. Az alkotmánybíróknak kell határozniuk arról is: szavazunk-e még egyszer a kettős állampolgárságról. Lencsés Károly A Fidesz és a KDNP kórházprivatizáció-ellenes, a gyógyszerek patikán kívüli árusításának tilalmát kérő, valamint a gazdák termőföldre vonatkozó elővásárlási jogáról szóló népszavazási kérdésben már megkezdődhetett volna az aláírásgyűjtés. De nem kezdődött meg. A kezdeményezők kivárnak, mert a politikai szempontból még érzékenyebb kérdésekről, a tandíjról és a vizitdíjról még nincs döntés. Ezeket az OVB nemrég másodszor is elutasította, így most az Alkotmánybíróság (AB) döntésére vár a két, az eredetihez képest némileg módosított kérdés, kiegészítve egy újjal, amellyel a kórházi napidíjat is eltöröltetné a Fidesz. A választási bizottság - a költségvetés érintettségére hivatkozva - a korábbi döntéseit megsemmisítő alkotmánybírósági határozatok után sem engedte át ezeket, amit viszont a Fidesz nem fogad el. Ismét az AB-n a sor tehát. A testület a beadványról kedden tárgyalt, és lehetséges, hogy a jövő héten határozatokat hirdet. Ha új eljárást rendelnek el, az OVB- nek harminc napon belül kell döntenie. Orbán Viktor pártelnök kongresszusi beszédében is kulcsszerepet tulajdonított a népszavazásoknak. Azt mondta, ezek hivatottak arra, hogy egyértelművé tegyék, új többség jött létre, a jelenlegi koalíciós kormányzás tehát nem folytatható. Ami a népszavazás közeli lehetőségét illeti, nem túl optimista Répássy Róbert, a Fidesz frakcióigazgatója: szerinte az OVB népszavazás-ellenes gyakorlata számukra nem sok jót ígér. A költségvetési törvény mostani módosítása pedig újabb muníciót adhat a vizitdíjról szóló referendum ismételt elutasításához - fogalmazott. Így könnyen előfordulhat, hogy június végéig sem születik végleges döntés a tandíjra, a vizitdíjra és a kórházi napidíjra vonatkozó kezdeményezésekről. Ráadásul az sem kizárt, hogy valaki az OVB újabb határozatai ellen is az AB-hez fordul. Ha ez bekövetkezik, bizonyos, hogy hiába próbálja a Fidesz bevárni az első kérdéscsokorral a másodikat, nem folyhat majd egyszerre az aláírásgyűjtés, mert az előbbiek esetében azt legkésőbb július közepén le kell zárni. A Fidesz még nem alakította ki álláspontját, ám ha a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról csak később születik jogerős határozat, Répássy szerint elképzelhető, hogy a másik három ügyben most nem is gyűjtenek aláírásokat. A határidő letelte után ezeket a kérdéseket ismét benyújthatják ugyanis az OVB-hez, és akkor a kezdeményezések „összevárhatják” egymást. Azt azonban becsülni sem lehet, hogy a referendum mikor tartható meg. Orbán Viktor a Fidesz október 23-i nagygyűlésén jelentette be, hogy hét kérdésből álló, kormánybuktató népszavazási csomagot nyújtanak be az OVB-nek. A bizottság azonban csak a három kevéssé fontos kérdést, illetve a Magyarok Világszövetségének a kettős állampolgárságra vonatkozó megismételt kezdeményezését, valamint Albert Zsoltnak és feleségének az egészségbiztosítási pénztár privatizációjának megtiltását követelő indítványát fogadta el. Magánszemélyek az MVSZ, illetve az Albert házaspár kérdésének ügyében alkotmánybírósági felülvizsgálatot kezdeményeztek, és az indítványok egyelőre nem szerepelnek az AB napirendjén. - Mindenképpen megkezdjük az aláírásgyűjtést, mert ősszel megszülethet a több-biztosítós modellről szóló törvény, és utána már késő lenne referendumot tartani - jelentette ki kérdésünkre Albert Zsolt. Ebben magánszemélyek és szervezetek is segítségükre lesznek, s bár tudják, hogy a döntéshozókat több százezernyi aláírás sem kötné, fel akarják hívni a figyelmet arra: ez a kérdés nem lehet két párt belügye. Ha elegendő támogatót sikerül megnyerniük, petíciót nyújtanak majd be a miniszterelnökhöz és a kormánypártok elnökeihez - közölte Albert -, s ha ezt követően sem történik semmi, tudomásul veszik, hogy az embereket mégsem érdekli az ügy. Jóslatok a Fidesznek is Gátlástalanságnak tartom, hogy a családom tragédiáját a Fidesz politikai célokra használja fel, de soha nem fogom megtagadni a testvéremet - nyilatkozta Szilvásy György kancelláriaminiszter az MTI-nek csütörtökön. A politikust öccse, Szilvásy Péter miatt több napilap és a Fidesz is támadta az elmúlt napokban. Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője szerdán jelezte, hogy szeretne betekinteni azokba a dokumentumokba, amelyeket a Szilvásy Péter által alapított „Kormányzati Tanácsadó Jósda” küld a kormánytagoknak. (A Népszabadság információja szerint egyébként e „jóslatokat” a Fidesz központi hivatala is rendszeresen megkapta.) Ez egy családi tragédia, szüleim, testvérem és jómagam több mint tíz éve vagyunk annak a tanúi, hogy a nagyon tehetséges testvérem hogyan épül le egzisztenciálisan, és hogyan él egy képzelt világban - mondta Szilvásy György. A kancelláriaminiszter felidézte: öccse többszörösen kitüntetett feltalálóként dolgozott az egyik gyógyszergyárban a kilencvenes években, majd egyre inkább a természetfeletti dolgok felé fordult, olyannyira, hogy otthagyta a munkahelyét is. Másik öccse, aki orvos, próbált rajta többször is segíteni, de ezt elutasította. - Nem tudom, nem akarom és soha nem is fogom megtagadni a testvéremet. Ha e-levelet kapok tőle, elolvasom, de mindenki másnak már évekkel ezelőtt is azt javasoltam, hogy egyszerűen csak törölje - tette hozzá Szilvásy György. Az MTI kérdésére kitért arra: az egyszemélyes Kormányzati Tanácsadó Jósdát tavaly ősszel találta ki az öccse, azzal az indokkal, hogy ha ezt korábban létrehozza, akkor előre láthatta volna az augusztus 20-i vihart és annak következményeit. - Hiába mondtam neki, hogy ezzel csak árt a családnak és önmagának is, saját szemszögéből ő ezt segítségnek gondolta - mondta a kancelláriaminiszter. Szilvásy György úgy látja: a Fidesznek tudnia kellett, hogy ez egy családi ügy, amit nem szabad a politika szintjére emelni. (MTI) Összeillesztett selymek? „Kődarabszerűen egymás mellé tett gondolatok” - így jellemezte tegnap Orbán Viktor az Egy az ország című könyvét, amely az utolsó, a „Túl a politikán” című rész kivételével nagyrészt a pártelnök kongresszusi beszédének a szó szerinti változata, olykor a rezüméje. „Magyarország minden eszközzel rendelkezik gazdaságilag, kulturálisan, sőt »genetikai alkat« szerint is ahhoz, hogy valódi békebeli életet teremtsen polgárainak, hogy erős ország legyen” - hangoztatta Orbán, aki szerint ehhez képest most az ország gyenge, kivéreztetett, eladósodott, rossz lelkiállapotú. Szerinte ablakot kell nyitni Európára, ott ugyanis a „politikai korrektség vaszubbonyát levető szabad szellemi fuvallatok” indultak el, s már lehet beszélni nemzetről, gazdaságról, piac és társadalom kapcsolatáról a nacionalizmus, a piacellenesség, a populizmus vádja nélkül. A kötet borítóján annak a magyar zászlónak egy részlete látható, amelyet Orbán szerint a világosi fegyverletételkor a katonák szétvágtak, s eltettek, hogy egyszer összeilleszthessék a selymeket. „Egy a zászló, mindenkinél ott van egy darabja” - tette hozzá. (Cs. I.) Szerző és műve Fotó: Móricz Simon NÉPSZABADSÁG • 2007. JÚNIUS 1., PÉNTEK Magyarország • 3 y. Az egykor Dömper néven induló vállalkozás alighanem máig élhetné a nagyobbacska alvállalkozók többé-kevésbé kiszámítható életét, ha nem akart volna odaülni a nagy sztrádaépítők asztalához. De akart. Kényszersztrádán Tóth Levente tothl@nepszabadsag.hu A magyar építőiparban két dologba lehet beledögleni: ha nem kap valaki megrendelést, meg ha kap. Ez a milliárdokkal zsonglőrködő fővállalkozókra ugyanúgy igaz, mint a sor végén álló al-alvállalkozókra. A néhány év alatt nagyra nőtt cégek felemelkedéséhez vezető utat az alvállalkozóik sírkövei szegélyezik, de többnyire a túlélők is pengeélen táncolnak. A külföldi hátterű cégeket kivéve a magyar építőipari társaságok túlnyomó többsége olyan mókuskerékben fut, amelyből kiszállni nem lehet, kizuhanni viszont nagyon könnyű. Vagy örökös alvállalkozóként hagyod, hogy a fővállalkozók a te zsírodon hízzanak meg, vagy fővállalkozóvá válsz magad is. Szebben mondva: a magyar építőipar feltörekvő vállalkozásai növekedési kényszerben vannak. Nincs mese, menni kell előre, miközben tudod, hogy akár egyetlen megbízás bebukása is rád dönti az egész céget. A határidők előtt mindig benned lehet a gyomorideg, honnan kaparod össze azt a pénzt, amit az embereidnek, szállítóidnak, alvállalkozóidnak kell kifizetni. Túl kell vállalnod magad, de mivel gyorsan növekszel, kevesebb a pénzed, mint amennyivel biztonsággal tudnád teljesíteni vállalásaidat. Ragadozóból is bármikor áldozattá válhatsz - hacsak korrupcióval vagy egy jó kis kartellel nem tudsz nagy nyereségű megrendeléshez jutni, és elég pénzt egymásra rakni a nehezebb napokra. Pillanatok alatt végigdőlhet a dominósor, ha megváltozik a politikai széljárás, vagy egy nagy megbízóddal nem jutsz időben dűlőre a számláid kifizetéséről. A típustörténetbe behelyettesíthető cégnév most éppen a Viadomé, amelynek tulajdonosaitól az is nagy bravúr lenne, ha áldozatok árán, de meg tudnák menteni mélyépítő társaságukat. Az egykor Dömper néven indult vállalkozás alighanem máig élhetné a nagyobbacska alvállalkozók többé-kevésbé kiszámítható életét, ha nem akart volna odaülni a nagy sztrádaépítők asztalához. De akart. Ott viszont már minden széken ültek, és nagyon nem akartak felállni a húsosfazéktól. A Viadom ezért árháborúval csinált helyet magának a legnagyobbak között. Olyan külföldi cégekkel társult, amelyeknek volt referenciájuk, és éppen be akartak lépni a magyar piacra, viszont szükségük volt egy olyan helyi cégre, amely el is tudja végezni a munkát. A Viadom a magyar autópálya-megrendeléseket hagyományosan elnyerő konkurencia zsebéből súlyos tízmilliárdokat kihúzva valódi sztrádaépítővé emelkedett a nagy testvérek oldalán. De csak eddig bírta szuflával. Lehet méricskélni, hogy levegője elfogyását mennyiben okozta krónikus tőkehiánya, rossz döntései vagy a hirtelen támadt politikai szélcsend, de a végeredmény szempontjából ez már szinte mindegy. A Viadom vállalta az olcsó sztrádaépítő szerepét, kockáztatott és vesztett. Az eddig vele példálózók a kritikus pillanatban már nem tolták a hóna alá a mankót. Ebből viszont nem következik automatikusan, hogy nem lehet ennyiért autópályát építeni Magyarországon. Olcsón lehet, csak mindenáron nem. y. Sajtómunkás és szimpatizáns akkor jár a legjobban, ha az Üllői út 129. felől érkező híreket elosztja hárommal, és még így is fenntartással kezeli azokat. Halványzöld Murányi András muranyia@nepszabadsag.hu Ahhoz képest, hogy a csaknem kétezer tagból előzetesen ezer regisztráltatta magát a Ferencvárosi Torna Club éves rendes közgyűlésére - november 15. óta évi tizenkétezer forint ellenében bárki alanyi jogon dönthet az egyesület bizonyos ügyeiben -, összesen 291 jelentkező látogatott el a fórumra. Pontosabban a megismételt fórumra, mivel a délelőtti első - az összlétszámhoz képest kevés érdeklődő miatt - nem volt határozatképes... Kétszázkilencvenegy: a fizetős tagság körülbelül hetede. De ne legyünk igazságtalanok: később huszonhárman még csatlakoztak tagtársaikhoz. Egyebekben azt lehet mondani, hogy a népligeti sportcentrumban tartott értekezlet kevéssé különbözött az eddig megszokottaktól, a beszámolókat illetően feltétlenül. Dámosy Zsolt elnök például inkább utazott az időben, semmint konkrétumokkal állt elő. Múlt szeptemberi elnökké választásakor tűnődött például azt gondolta: háromféleképpen menthető meg az egylet, ám azt hamar észrevette, hogy befektetők nem rohamozzák meg az Üllői úti székházat, aztán a tagsági rendszer se jött be - a kétezer „befizetőből” évente hozzávetőleg 24 millió forint folyik be -, miközben az elöljáró ettől az akciótól százmillió fölötti összeget, sőt, egyenesen önfenntartást várt, s hát az ingatlantender... Jóllehet Dámosy szavai szerint egy hazai ingatlanfejlesztő cég igenis az FTC partnere lenne (tudniillik a klub maga is részt venne a pályázaton), az elmúlt évek ferencvárosi történetei alapján ebből akkor hihető el bármi is, ha már megkezdődött a - nem mellesleg - hónapok óta húzódó pályázat, s azon a klub meg a vonatkozó vállalat karöltve elindult. Dámosy emellett beszélt egy hongkongi befektetőről, amely vállalná a labdarúgó zrt. és a klub nagyjából nyolcszáz-nyolcszázmillió forintos adósságát, sőt, NB II-es tagság esetén is „beszállna” az üzletbe, csakhogy e tranzakció is kizárólag abban az esetben vehető komolyan, ha már megtartották a sajtótájékoztatót, és azon a vállalat képviselője lecsavarta az ásványvíz kupakját. S hogy teljes legyen a kép: az angol élvonaltól búcsúzó Sheffield United labdarúgócsapatának vezetősége - ugyancsak Dámosy interpretálásában - éppen most gondolja azt, hogy megszerezné a ferencvárosi együttes részvényeit. Mit mondjunk: már látjuk, amint angol és hongkongi úriemberek egymás torkának esnek, hogy melyikük is fektethesse milliárdjait a Ferencvárosba. Sajtómunkás és szimpatizáns akkor jár a legjobban, ha az Üllői út 129. felől érkező híreket elosztja hárommal, és még így is fenntartással kezeli azokat. Arrafelé akadt már bombabiztos olasz, német, svájci, izraeli, szlovák pénzeszsák, ilyen-olyan vegyes vállalat, tuti megváltóként szóba került Dicobe (emlékszik még rá valaki?), IMG és OTP, és akkor a celladamos Kovács Ádám 3,2 milliárdjáról egy szót sem ejtettünk. Ezzel szemben pillanatnyilag az van, hogy a klub és a futballcsapatot működtető zrt. roppant mínusza makacsul hízik, a Pénzügyminisztérium még mindig nem vonta ki az állami vagyonból az FTC-stadiont és környékét, a labdarúgóknak az NB I-es visszajutás is komoly (erőn felüli?) feladat, Dámosy elmúlt nyolc hónapját tekintve pedig amondók volnánk: nem történt azalatt semmi. Ezek után az lett volna a papírforma, ha az elnököt megerősítik posztján, ám a három tag híján újraválasztott elnökség csak hétfőn jelöli ki maga közül az elöljárót. Sőt az egymás közötti erősorrendet immár nem Dámosy, hanem a zrt. első embere, a még szponzorként megjelenő mobilcég képviselője, Hermány Csaba vezette. Dámosy a dobogón sem volt. Késő estére kiderült: nem is jelölteti magát.