Népszabadság, 2007. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-02 / 127. szám
www.nol.hu Jövőbe (tévé)nézés Televízió Szerbhorváth György Rossz hír, hogy idén nemcsak az MTV-nek van szülinapja, hanem ősszel az országos kereskedelmi adóknak is. A tizedik. Belegondolni sem merünk, mi lesz, ha ők is belevágnak az ünneplésbe, és másról sem fognak szólni, mint saját magukról. Azon sem lepődnénk meg, ha kimutatnák, nem is kereskedelmi, hanem közszolgálati adókról van szó, ha már az MTV is annak tartja szocializmusbéli működését - hiába, hogy már az összes tévékritikus belekötött szervilis és szenilis emlékműállításukba. Közeleg a nyár, ismétlésből még több lesz, jobb hát, ha a tévé helyett a jövőt nézzük. Hiszen elindult a www.webcsatorna.hu, melyen mozgóképes anyagokat láthatunk. Vagyis ez a portál olyan, mint a tévé, bekapcsoljuk, válogatunk, klikkelgetünk, aztán bambulunk. Először persze egy kis reklámot, ahogy illik, e nélkül nem megy. Nem tévéként hirdetik magukat, de sokban hasonlítanak a tévékhez. Áttekinthetetlen a honlap, kevés az információ. Ami megvan, az tematikájában nemigen különbözik a kerettől: zenei, női, utazós összeállítások. Na meg autósok. Nem lepődnénk meg, ha a gépkocsibiznisz állna az egész, s nem csak a „benzin” rovat mögött. Pont olyan suttyó módra van megcsinálva, mint a fociedzők ingnyakán a reklámfelirat. Mégis, mintha lenne itt lendület, akarat, ötlet. Inkább a tévézés, a tévés műfajok kifigurázása ez, de éppen ettől nézhetőbb. Nem untatnak bennünket azzal, hogy ki a műsorvezető, benne hagyják a bakikat, összevissza vágják az anyagot, jó kis zenei aláfestéssel. Nyilván a guruk még nem pozícionálták a csatornát, hogy megmondják, ki mit nem szeret, s mi az, ami elriaszthatja a reklámozott áru potenciális vevőjét. A sok semmi/akármi közt akadnak unikumok is: a WC Requiem című anyag egyenesen zseniális. Egy nagyobb szórakozóhely vécésnénije fest korunk iváskultúrájáról plasztikus képet. Megtudjuk, a fiatal lányok sokkal vadabbul piálnak (és hánynak), mint a fiúk, akik szűz lányt akarnak elvenni feleségül, még ha különben minden lyukat be is tömnének. Ági néni végül a saját szüzességéről is beszélt, meg az élet élvezetéről, a cigányzenéről, amit elmond, azt el is hisszük neki. Persze ez egy „normális” tévén nem mehetne el, csak a neten, pénzkeresetről, a saját lakásról, a szép ruha mibenlétéről. Hát ez az, amiről a múltkor beszéltünk: a riporternek nem kell elmennie Szudánba vagy a sarkkörön túlra jó, érdekes témáért. Ott a vécésnéni, ő többet lát az életből, mint sztárriportereink. Világképe sem hazug. Amit elmond, azt el is hisszük neki. Persze ez egy „normális” tévén nem mehetne el, csak a neten. Ahhoz túl vicces, szórakoztató, ironikus, őszinte, és mentes az ájtatos küldetéstudattól is. A tévések komolyan veszik magukat, bár nem tudni, milyen jogon, a webcsatorna.hu meg az, ami: egy nagy katyvasz, halomra hajigált műsorocska. De az biztos, hogy egyelőre nem is irritál bennünket, mint a „felnőtt” tévék. Még nem hazudoznak, hát ezért is szurkoljunk nekik. Ha már ez a jövő. NÉPSZABADSÁG • 2007. JÚNIUS 2. SZOMBAT • 9 Kultúra Csordás Lajos Újra lesznek csillagfényes mozielőadások a Margitszigeten, de sajnos csak hétvégenként. Nem a szép emlékű, szigeti Vörösmarty nyit ki újra, hisz az már nincs is meg: tavaly az úszó Eb-építkezései miatt kellett lebontani évek óta kihasználatlan gépházát és vetítőfalát. Nevét azonban még őrzi a 26-os busz megállója. Az új szigeti kertmozi a volt Casino helyén üzemelő Holdudvar vendéglő területén nyílt meg a múlt vasárnap. Ide telepítették a 35 milliméteres vetítőt, s a hamar összeszerelhető vetítővásznat. A nézőtéren, mint Szűcs Petra programszervező mondja, székek és nyugágyak is vannak. A nyitódarab érdekes módon egy orosz akciófilm, a Leszámolás volt. Premier előtt, vasárnap este. A folytatásban azonban többéves filmek következnek. Egyik héten az Odeon, másik héten a Funzine című budapesti angol nyelvű programújság ajánl, akik tervezik, hogy angol feliratos magyar filmeket is hoznak, gondolván az erre tévedő külföldiekre, hátha szeretnének esetleg magyar műveket látni. Idén csupán ez a hely lesz, amely életben tartja a pesti kertmozizást, mert egyébként a műfaj tizenöt éve meghalt. Mások is igyekeztek már újraéleszteni. 2001-ben például megpróbálkoztak a városmajori kertmozi feltámasztásával, de bukás lett a vége. Alkalmanként tartottak még kerti vetítéseket a Kinizsi utcai Kultiplexben, de idén az is megszűnik. Előfordultak alkalmi előadások a Millenárison is. Az utóbbi évek nagy kísérlete azonban a Kazinczy utcai Szimpla Kert volt, ahol 2004 óta vetítettek egy bérházudvaron. Az első nyáron körülbelül 3-4 ezer nézőt csábított a hely, ahol elsősorban saját beszerzésű, a nagy forgalmazásból kimaradt filmeket játszottak - mondja a SzimplaFilm Kft. vezetője, Kiss Attila. Olyan egzotikus darabokat láthatott itt az ifjú közönség, mint például a tunéziai gyártású Datolya, vagy a chilei Sabado, s akár olyan kuriózumokat, mint a francia-belga Rashevski tangó. Tehát, kertbe való, kötetlenebb, könnyedebb néznivalókat. Sikere volt a rövidfilm-válogatásoknak is. Nem tett jót viszont a Szimplának, hogy 2005-től bekapcsolódtak az art mozihálózatba, mert naponta kellett vetíteni, s olyan filmeket, amelyek másutt is mentek. Hiába téliesítettek, látogatottságuk visszaesett. Idén már nem is fognak rendszeresen játszani. Alkalmi előadások azonban lesznek: vasárnap például vizsgafilmeket mutatnak be náluk. Folytatódik a kertelés A margitszigeti Vörösmartyban már sosem lesz vetítés Fotó: Domaniczky Tivadar • Mintegy 10-15 kertmozi működik kisebb-nagyobb rendszerességgel Magyarországon - mondta lapunknak Kis Tibor, a Nemzeti Filmiroda nyilvántartási referense. A pontos számot már csak azért is nehéz megállapítani, mert a régiek közül sok bezár, viszont rendszeresen nyílnak újak is. A Nemzeti Filmiroda legfrissebb adatai 2005-ből valók (júliusban állnak majd rendelkezésre a tavalyiak), ezek szerint két éve 14 szabadtéri filmszínház üzemelt az országban. A legtöbb Veszprém és Somogy megyében található, mivel a Balaton környéki települések nyár esti programjai között egyre népszerűbb a romantikus, szabadtéri filmnézés. Nyaranta rendszerint kinyit a kertmozi Siófokon, Balatonfűzfőn, Kenesén. (Cs. G.) íme, az írás Noteszlapok a könyvhéti Vörösmarty térről Varsányi Gyula Regény az élet. Kisebbfajta csoportosulás a Deák Ferenc utca torkolatánál. Középen színes egyéniség pöttyös sipkában, piros orral, bugyogóban. Egy clown, már nem mai gyerek. Pózol, grimaszokat vág, körötte sorozatban kattannak a fotómasinák. Dózsa László színész így csinál kedvet ahhoz a könyvhöz, amelyet életéről, pályafutásáról, benne ’56-os élményeiről írt társával közösen, és amely kétlépésnyire innen kapható az egyik standon. Bohóc eddig nem volt a könyvheti sokadalomban, viszont az utóbbi években kezdtek föltűnni a műveiket kínáló dilettánsok, világmegváltók. - Ne tessék haragudni, csak egy percre tartom föl, mert ezekhez itt nem tudtam bekerülni - érint meg egyikük, és a környező könyvsátrakra mutat. Kezében vékonyka kötet versekkel és egy barát fotóival. Nem tudom eldönteni, a pénzhiány hajtja-e inkább a szerzőt vagy az írói becsvágy, végül megpróbálok kitérni a vásárlás elől úgy, hogy meg ne sértsem. Talán sikerült. De a Püski kiadó standja előtt is megállít egy idősebb úr. Hamar fölismerem: Dénes János, a rendszerváltó első parlamenti ciklus konzervatív képviselője. Igen nyájasan próbál rábeszélni két kötetének megvételére, amelyekben kalandos és nyilvánvalóan tanulságos életét írta meg. Őszintén meglepődöm, mert annak idején képviselői beszédeiben nem éppen írói erényeket csillantott meg. De hát igaz a mondás: mindenkinek lehet legalább egy regénye az élete. Zajba fojtva. Kibabráltak idén a könyvesekkel, alaposan. A Váci utca kivételével minden térbe torkolló utcán túrnak valamit, kupacokat kell kerülgetni. De ez még hagyján. A térre néző volt Luxus áruházat fölújítják, gond nélkül vinnyog a gépi csiszoló, a törmelék jó, ha nem a könyvesek vagy az olvasók nyakába hullik. Átellenben a Vigadó mögött új, pöffeszkedő üveg- és acélkolosszust építenek, majd egész nap dübörög a légkalapács. Mellette az úgynevezett Leisztinger-házat is felújítják. Szerencsére ma és holnap ott szünnap lesz. De hétköznapra bekerítették, és zajba fojtották a könyvünnepet, oda a szokott emberi zümmögés meghitt hangulata. Arról már nem beszélek, hogy a budai könyves kirakodást a metróépítés miatt a Skála mellé kellett menekíteni, a Ráday utcai rendezvények pedig a Kálvin tér felől szinte megközelíthetetlenekké váltak. Ahogy mondják, jól ki van ez találva. A visszatért mesemondó, Lesznai Annának is szenteltek egy fél órát tegnap a folyamatosan működő színpadok egyikén. Hűvösvölgyi Ildikó olvasott fel részleteket abból a most megjelent könyvből, amelyet a Petőfi Irodalmi és a Hatvany Lajos Múzeum, továbbá a Tankönyvkiadó állított össze a szerző ismeretlen meséiből. Lesznai, aki a Nyolcak köréhez kapcsolódó festőként is elismerést szerzett valamikor, ezzel a kötettel - melyet saját képei illusztrálnak - most fölfedezésnek számít. 1939-ben távozott Magyarországról, és 1966-ban halt meg külföldön. Akik megálltak néhány percre a színpad előtt, csodálattal hallgatták e szövegeket, és az író-festő néhány perces archív hangfelvételét. Öt nap a hét Fotó: Szabó Bernadett Könyvekre vár Kismarton Szászi Júlia Bécs Minden eddiginél több a remény arra, hogy Oroszország visszaadja a kismartoni Esterházy-könyvtár értékes anyagát, amelyet a második világháború után Kismartonból hadizsákmányként vittek el. Bruno Aigner, Heinz Fischer osztrák államfő szóvivője lapunk kérdésére így „finomítja” azt a hírt, amely a Putyin-látogatás egyik eredményeként az orosz sajtóban immár bizonyosságként megjelent. Aigner arról tájékoztat, hogy amikor Fischer szóba hozta a témát, az orosz államfő azt válaszolta: az osztrák kérést megfontolandónak tartja. Az Esterházy-alapítványnál Kismartonban szintén nem értesültek még döntésről, csak arról tudnak beszámolni, hogy a tárgyalások folytatódnak. Az osztrák-magyar történelem és kultúrtörténet fontos részéről van szó. A hercegi könyvtárat gróf Esterházy Miklós nádor a XVII. században a Lakompaki-kastélyban egy nyomtatott írásgyűjteménnyel alapozta meg. A legnagyobb bővítés II. Miklós herceg nevéhez fűződik. A könyvek 1862- ben kerültek végleg (Bécsből) Kismartonba. A Monarchia bukása után, 1921-ben magyar és osztrák részre osztották. 1945-ben az orosz katonák hadizsákmányként nagy részüket magukkal vitték, hogy azután az ötvenes évek közepe táján több kulturális értékkel együtt a Szovjetunió néhány száz darabot az NDK-nak adjon. A hatvanas években Erich Honecker magyar látogatóit ebből az állományból ajándékozta meg, ám mára ezek is visszakerültek Kismartonba: az átmenetileg Keszthelyen, a Helikon Könyvtárban elhelyezett 334 darabos gyűjteményt 2003-ban a magyar kulturális miniszter ünnepélyesen adta vissza Esterházy Melinda hercegnének, Esterházy Pál özvegyének. Az Oroszországba hurcolt értékes könyvek visszaadásáról 1998-ban kezdődtek meg a tárgyalások, osztrák részről most sokan bíznak egy restitúciós gesztusban. HIRDETÉS KincsTár az nka programajánlója ■ Nagyidai cigányok a Nemzeti Táncszínházban Puch generális labanc serege Nagyida várát ostromolja. A vár kapitánya és katonái - reménytelennek ítélve a helyzetet - jobbnak látják kereket oldani, hátrahagyva az erődben Csőri vajdát és cigányait. Az egyszeriben hős várvédővé avanzsáló nagyidai cigányok életük legdicsőbb pillanatait élik át. Arany János vígeposza, melyből az 1848-49-es szabadságharc paródiája rajzolódik ki, most egy látványos táncszínházi előadásban kel életre. Az ExperiDance és a Nemzeti Táncszínház társulata sok humorral, költészettel és bravúros koreográfiával viszi színre a darabot. A kétrészes előadás főbb szerepeit Vári Bertalan, Péli Róbert, Dénes Nándor és Jászka Erika játssza. A táncjátékot Schwajda György adaptációja alapján Román Sándor rendezte. A Nagyidai cigányok legközelebb június 5-én és 6-án látható a Nemzeti Táncszínházban. Az előadások este hét órakor kezdődnek. a magyar kultúra védjegye nka