Népszabadság, 2007. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-04 / 128. szám

www.nol.hu Az ima hárompárti lesz A Fidesz és a KDNP elnöke nem ér rá június 15-én reggel Munkatársunktól Orbán Viktor és Semjén Zsolt nem vesz részt a Nagy Imre kivégzésé­nek évfordulója alkalmából június 15-én 9 órára szervezett közös imán. A Fidesz és a KDNP elnöke erről szombaton tájékoztatta Nagy Imre unokáját, a közös imát szer­vező Jánosi Katalint. Az ellenzéki pártelnököknek levelük szerint más, előre lekötött programjuk lesz ezen a napon. Arra, hogy a Fi­deszt másvalaki képviseli-e az ese­ményen, Orbán Viktor az MTI-nek azt mondta: mivel személyes meg­hívást kapott, nem illik mást kül­denie. A Fidesz sajtóosztálya va­sárnap nem adott tájékoztatást ar­ról, hogy a közös ima napján mi­lyen előre lekötött programon vesz részt a pártelnök. Halász Zsu­zsa, a KDNP szóvivője viszont el­mondta: június 15-én Semjén Zsolt Csongrád megyében egyházi veze­tőkkel találkozik. Gyurcsány Ferenc és Dávid Ibo­lya már bejelentette, hogy mint pártelnök, Kóka János pedig mint magánember vesz részt a közös imán. Az SZDSZ-elnök tudatta: úgy tartja helyesnek, ha pártelnök­ként kizárólag politikai fórumo­kon képviseli a liberálisokat, „egy vallási szertartáson azonban nem helyes egy politikai közösség ve­zető képviselőjeként részt venni”. Nagy Imrét, az 1956-os forrada­lom kommunista miniszterelnökét 1958. június 16-án végezték ki. A mártír-miniszterelnök unokája, Já­nosi Katalin szerint „Magyaror­szág jelenében legelszomorítóbb a pusztító megosztottság, ez nem méltó sem mártírjainkhoz, sem hozzánk.” Fideszesek szerint Orbán Vik­tor és Semjén Zsolt - a bizonyára előre lekötött, más program mel­lett - azért nem lesz jelen az imán, mert továbbra sem kívánnak Gyurcsány Ferenccel közös ren­dezvényen „fellépni”. Orbán Viktor Sólyom László szerepéről Az előre hozott választás ma a leg­fontosabb ügy. Az ehhez vezető út döntő állomása a népszavazás. Magyarországnak minden terüle­ten erőteljes fordulatra lenne szüksége, amire ez a kormány nem képes, hiszen ahhoz saját magával kellene szembefordulnia - mondta Orbán Viktor az Egy az ország cí­mű könyvének megjelenése alkal­mából a Magyar Nemzetnek adott, szombaton megjelent interjúban. A pártelnök kijelentette: ha az a feladat, hogy a jövő héten terjes­­­szünk be egy kormányprogramot és egy kormánynévsort, meg tud­juk oldani. A Fidesz elnöke több összefüggésben is foglalkozott Só­lyom Lászlóval. A köztársasági el­nök azon megjegyzése kapcsán, hogy „az alkotmánnyal az égvilá­gon semmi baj sincs”, Orbán Vik­tor arról beszélt: „A lojalitás szá­momra fontos érték, ezért nem szeretnék vitatkozni az államfővel, aki az alkotmány szerint nem is vonható be pártpolitikai csatáro­zásokba. Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy a köztársasági el­nök a demokrácia legfőbb őre, Ma­gyarországon pedig ma nincs de­mokrácia.” Arra a felvetésre, hogy politikai konszenzus nélkül nem lehet hoz­zányúlni az intézményrendszer­hez, a Fidesz elnöke úgy reflektált: az a legkevesebb, hogy közvitára bocsássuk az alkotmányos intéz­ményrendszer alapjait érintő kér­déseket. Vajon jól szabályozott-e például az államfő és a parlament viszonya? Saját szerepének esetle­ges átértékelése kapcsán közölte: nem átértékelni kell, hanem gon­dolkodni, mégpedig a jövőről. - Én is ott ültem a kerekasztal-tárgyalá­sokon, hasonlóan Sólyom László­hoz. Én is a saját gyermekemnek érzem azt az intézményrendszert, ami létrejött, de ez nem ok arra, hogy ne lássuk be: az a teljesít­mény, amit ez a rendszer, ez a poli­tika nyújtott, nem üti meg a polgá­rok által joggal elvárt mércét - tet­te hozzá Orbán, aki arra, hogy van-e még, s ha igen, mi a szemé­lyes célja, ambíciója a politikában, úgy válaszolt: a hiúsága már ki van fizetve. Ennél már többről van szó - tette hozzá. (Cs. I.) Trianon emléke A Fidesz és a KDNP törvényjavaslatot nyújt be ma az Országgyűlésben arról, hogy június 4-e legyen a magyar összetartozás napja - jelentette be Németh Zsolt Tapolcán, az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának 87. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen. - Magyarországot Trianonban nem megbüntették, ha­nem kivégezték - jelentette ki a parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke. A Trianon-em­­lékműnél elmondott beszédében Németh emlékeztetett arra, hogy tíz évvel ezelőtt az alapszerződések körüli vitákban „milyen erősen ragaszkodtak a szomszédaink ahhoz, hogy Magyarország másodszorra is deklarálja a határok megváltoz­­tathatatlanságát”. Németh Zsolt szerint ideje, hogy - a politikus által bővebben nem részletezett módon - közösen számol­juk fel Trianon máig ható „káros következményeit”. A Magyarok Világszövetsége is megemlékezést tartott az évfordulón, a fővárosi Szabó Ervin téren a Rothermere-kútnál tucatnyi, a Szabadság téren, a Bandtholz-szobornál pedig mintegy ötven megemlékező volt. Késő délután a jobboldali radikális 64 Vármegye mozgalom szervezésében mintegy ezren vonultak a Regnum Marianum emlékműtől több, az egyezményt aláíró állam nagykövetségéhez­Fotó: Móricz Simon Sírrongálás: se tettes, se indok Fekete Gy. Attila Hiába a nyomozás kezdetén fel­ajánlott kétmillió forintos jutalom, a rendőrségnek eddig nem sikerült kideríteni, kik és miért gyalázták meg egy hónapja Kádár János és fe­lesége síremlékét Budapesten, a Fiumei úti sírkertben. Emlékeztetőül: ismeretlenek vélhetően május 2-ára virradóan felnyitották és kiásták a pártállam egykori első emberének sírját, el­vitték Kádár csontjainak jelentős részét, köztük a koponyáját, vala­mint a felesége hamvait rejtő urnát. Feltehetőleg sírrongáló ismeret­lenek írták fel a Kádár és felesége nyughelye közelében lévő Munkás­­mozgalmi Panteon falára festékszó­róval a saját hitvallása szerint nem­zeti rockot játszó Kárpátia együttes egyik dalából vett idézetet: „Gyil­kos és áruló szent földben nem nyugodhat”. Az 56 hektáros temetőbe szá­mos helyen bejuthattak az isme­retlenek, akiknek attól sem kellett tartaniuk, hogy az éjszaka csak rit­kán járőröző biztonsági őrség raj­takapja őket. (A temető vezetősé­ge az eset óta háromszorosára nö­velte az éjjelente szolgálatban lévő őrök számát.) A rendőrség - mint azt Tóth Gá­bor dandártábornok, Budapest megbízott főkapitánya a Népsza­badságnak elmondta - több mint hatvan tanút hallgatott ki az ügy­ben. Taxisokat, BKV-dolgozókat, a környéken éjjel-nappal nyitva tartó üzletek, benzinkutak alkalmazotta­it. Egyikük sem látott azonban sem­mi gyanúsat. Senki nem jelentkezett olyan in­formációkkal, amelyek segítségével a rendőrség közelebb juthatna az elkövetőkhöz. Tóth Gábor elmondta: a rendőr­ség fenntartja az ajánlatát, azaz két­millió forint jutalmat fizet annak, aki érdemi információkkal segíti az ismeretlen elkövetők azonosítását. NÉPSZABADSÁG • 2007. JÚNIUS 4., HÉTFŐ Magyarország • 3 V Mennyire lehet komolyan venni napjainkban a Kárpát-meden­cében a„Vesszen Trianonozást”, a „Nem, nem, soházást”, vagy éppen a„Mindent visszázást”? És ki hajlandó a gyász­napi rikító látvá­nyosságot nem pa­noptikumnak te­kinteni külföldön? Trianontól Gyurcsányig Kis Tibor kist@nepszabadsag.hu Cseppet sem szegte kedvét hazai szélsőjobbosainknak a tavalyi ver­­sailles-i kudarc. Akkor legfeljebb turistalátványosságnak hatott a Trianon-évfordulón szervezett happeningjük a Napkirály udvará­ban, csak éppen azt nem értették a helybeliek, mire szolgál az attrak­ció. Az idén a 64 vármegyések és társaik újult erővel láttak a sziszi­fuszi munkának: felhívni Párizs - és persze a nagyvilág - figyelmét, mennyire időszerű is volna már az első világháborús békeszerződés revíziója. Vajon mit szólna hozzá Nicolas Sarkozy, ha egyszer, vala­mi csoda folytán tényleg szeme elé kerülne Toroczkaiék ez ügyben papírra vetett és neki címzett petíciója? Nyilván semmit. Gondolni pedig vélhetően nem gondolna sokkal többet a dologról, mint amit erről honfitársai is megtanulnak az iskolában. Márpedig ez nem ép­pen a mi szélsőségeseink malmára hajtja a vizet. De ilyen apróságokkal láthatóan nem bíbelődtek a hét végén megtartott árpádsávos, gyertyagyújtásos, harangzúgásos emléke­zések szervezői. Erőfeszítéseiknek aztán annyiból meg is lett a gyü­mölcse, hogy szándékuknak megfelelően valóban több ilyen meg­emlékezésbe botlottak a városokban és a falvakban a járókelők, mint „1945 óta bármikor”. Trianon mostani (nem kerek) évfordulóján amúgy is könnyű dolga volt a magyar politikai radikalizmusnak. Az alkalom, mond­hatni, ideális az ilyen püffedt pátoszú vonulásokhoz. Mert ha a vi­lág számára Trianon ma már nem is több puszta történelemnél, az akkori tragédia a Duna völgyét még napjainkban is fantomfájda­lomként járja át; a seb betokosodott zárványként jelen van magya­rok, románok, szerbek, szlovákok tudatában. Pedig Trianont igazán meghaladni az érintetteknek csak együt­tesen lehetne. Mert nem lehet más reális cél - már ha komolyan vesszük az egységesülő Európa eszméjét. Ehhez minimum komoly beszéd és dialógus szükséges. Ponto­san ez hiányzott leginkább több hétvégi megemlékezésen. Annál inkább jelen volt viszont az életszerűtlenség, szürrealitás, vagy ép­pen teatralitás. Mert mennyire lehet komolyan venni napjainkban a Kárpát-medencében a „Vesszen Trianonozást”, a „Nem, nem, soházást”, vagy éppen a „Mindent visszázást”? És ki hajlandó a gyásznapi rikító látványosságot nem panoptikumnak tekinteni kül­földön? Legfeljebb csak a szlovák, román hasonszőrű szélsőségesek - saját jól felfogott érdeküknek megfelelően. De talán még ennél is zavaróbb volt e rendezvények hangsúlyo­zott aktuálpolitikai töltése. Különös módon ezúttal a politikusoknál gyakran egyértelműbben fogalmaztak a fellépést vállaló egyházi személyek. Hegedűs Lóránt például Trianon évfordulóját főleg arra használta fel, hogy „Zéró, zéró toleranciára” buzdítson - még csak nem is Trianonnal, hanem a kormánnyal szemben. Zebegényben pe­dig egy nyugdíjas püspök azt találta mondani, hogy ő nemcsak a tör­ténelmi Magyarország sorsa miatt szomorkodik most, hanem azért is, hogy „végveszélybe kerül a maradék”. Mi indokolhatja a nemzet­halál vízióját manapság egy nagy tiszteletű úrban - kérdezhetnénk, ha nem tudnánk enélkül is, valójában mire megy ki a játék. De még akkor is kéretik nem összekeverni Trianont és Gyurcsányt. A két do­log ugyanis azért első ránézésre talán mégsem ugyanolyan súlyú problémája a ma élő magyarságnak. . A fenyegetés és a tárgyalásra való felszólítás egyszó­­lamú: Moszkva el­döntötte, nem tűri el többé, hogy az USA a feje felett döntsön. „Vége az egypólusú világ­nak!” - üzeni. Célpontban Miklós Gábor miklosg@nepszabadsag.hu Be vagyunk célozva? Ha nem most, úgy akár az egészen közeli jö­vőben - jelezte az orosz elnök. Jól időzítette a bejelentést az e heti németországi csúcstalálkozó előtti napokra. Az ok: az amerikai el­­lenrakéta-rendszer lehetséges felállítása Csehországban és Len­gyelországban - ahogy Vlagyimir Putyin mondta, „határaink köze­lében”. Érthető az üzenet: Oroszország nem viseli el ezt az ameri­kai lépést. Az eddig sem lehetett kétséges, hogy az orosz interkon­tinentális hadászati rakéták mely célpontokra irányítottak. De Eu­rópa a hidegháború állítólagos befejezése óta nem volt rajta ezen a térképen. Az elmúlt hetekben-hónapokban szinte naponta hangzott el egy figyelmeztető orosz nyilatkozat. Megtudtuk, hogy az orosz haderő új nukleáris és rakétafegyvereket fejleszt ki, lecseréli az elavult ál­lományt. A minap próbálták ki ezeket, köztük egy új robotrepülő­gépet 50-280 kilométeres hatótávolsággal. A majdani lengyelorszá­gi rakétabázisok jól elérhetők vele kalinyingrádi területről... Mind­ehhez régen hallott frazeológia járult. Putyin épp a görög elnökkel tárgyalva közölte, hogy az „imperializmus nem tör át”. És a sok jel­zés mind arról szólt, hogy az orosz elnökválasztás előtti évben Moszkvában az új retorika mellé új programot is felsorakoztatnak. Katonaiakat. Megnyugtatásul az oroszok tárgyalásokat javasolnak a NATO-Oroszország Tanács keretében, ahol felvetnék, hogy az irá­ni és észak-koreai rakéták elleni védekező rendszert közösen állít­sák fel. Egyébként az USA feltehetően az atlanti szövetséget sem, csak egyes tagjait vonná be alvállalkozónak a rendszerébe. A fenyegetés és a tárgyalásra való felszólítás egyszólamú: Moszkva eldöntötte, nem tűri el többé, hogy az USA a feje felett döntsön. „Vége az egypólusú világnak!” - üzeni. Azt sem viseli el, hogy Európa packázzon vele a lengyel hús, az észt városrendezés, vagy éppen a grúz vámügyek miatt. Nem hagyja, hogy demokráciá­ját az amerikai külügy vagy az Európai Parlament minősítse. Putyin kijelentette, hogy ő demokrata, és ennyi. Volt egy másik moszkvai hír is a hét végén. E szerint az oroszok ezentúl nem sürgetik az ország felvételét a Világkereskedelmi Szer­vezetbe (WTO). A nyersanyagokat úgy is el lehet adni, akkor meg minek az a sok kötöttség, kinek kell, hogy a birodalmat „működő piacgazdaságnak” minősítsék? Ez talán félelmesebb a rakétáknál is, arra utalna, hogy az Oroszországot irányító elit feleslegesnek tart­ja, hogy az ország - más fejlett államokhoz hasonlóan - bekapcso­lódjon a világgazdaság működését ellenőrző szervezetbe. Tehát, hogy adott esetben minősítsék és ellenőrizzék viselkedését a part­nerek. Az oroszok visszatérnek a kétoldalú alkuk és a sokoldalú fe­nyegetések rendszeréhez. Kérdés, hogy a G8 találkozóján, s majd júliusban a Bush család „fészkében” jutnak-e valamilyen megoldásra. A jelenlegi feszültség ugyanis voltaképpen irracionális. Lehet, hogy az ürügyül szolgáló amerikai rakétatervek is azok. Most mintha közelednénk a nyolcva­nas évekhez. Rakéták irányulnak felénk (jelenleg keletről) valami­féle támadástól tartva. Eközben újra elő kell szedni az elavultnak hitt értelmező szótárakat. Hogy felfejthessük, mire gondolnak, ha azt mondják: az imperializmus nem törhet át!

Next