Népszabadság, 2007. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-04 / 128. szám
www.nol.hu Az ima hárompárti lesz A Fidesz és a KDNP elnöke nem ér rá június 15-én reggel Munkatársunktól Orbán Viktor és Semjén Zsolt nem vesz részt a Nagy Imre kivégzésének évfordulója alkalmából június 15-én 9 órára szervezett közös imán. A Fidesz és a KDNP elnöke erről szombaton tájékoztatta Nagy Imre unokáját, a közös imát szervező Jánosi Katalint. Az ellenzéki pártelnököknek levelük szerint más, előre lekötött programjuk lesz ezen a napon. Arra, hogy a Fideszt másvalaki képviseli-e az eseményen, Orbán Viktor az MTI-nek azt mondta: mivel személyes meghívást kapott, nem illik mást küldenie. A Fidesz sajtóosztálya vasárnap nem adott tájékoztatást arról, hogy a közös ima napján milyen előre lekötött programon vesz részt a pártelnök. Halász Zsuzsa, a KDNP szóvivője viszont elmondta: június 15-én Semjén Zsolt Csongrád megyében egyházi vezetőkkel találkozik. Gyurcsány Ferenc és Dávid Ibolya már bejelentette, hogy mint pártelnök, Kóka János pedig mint magánember vesz részt a közös imán. Az SZDSZ-elnök tudatta: úgy tartja helyesnek, ha pártelnökként kizárólag politikai fórumokon képviseli a liberálisokat, „egy vallási szertartáson azonban nem helyes egy politikai közösség vezető képviselőjeként részt venni”. Nagy Imrét, az 1956-os forradalom kommunista miniszterelnökét 1958. június 16-án végezték ki. A mártír-miniszterelnök unokája, Jánosi Katalin szerint „Magyarország jelenében legelszomorítóbb a pusztító megosztottság, ez nem méltó sem mártírjainkhoz, sem hozzánk.” Fideszesek szerint Orbán Viktor és Semjén Zsolt - a bizonyára előre lekötött, más program mellett - azért nem lesz jelen az imán, mert továbbra sem kívánnak Gyurcsány Ferenccel közös rendezvényen „fellépni”. Orbán Viktor Sólyom László szerepéről Az előre hozott választás ma a legfontosabb ügy. Az ehhez vezető út döntő állomása a népszavazás. Magyarországnak minden területen erőteljes fordulatra lenne szüksége, amire ez a kormány nem képes, hiszen ahhoz saját magával kellene szembefordulnia - mondta Orbán Viktor az Egy az ország című könyvének megjelenése alkalmából a Magyar Nemzetnek adott, szombaton megjelent interjúban. A pártelnök kijelentette: ha az a feladat, hogy a jövő héten terjesszünk be egy kormányprogramot és egy kormánynévsort, meg tudjuk oldani. A Fidesz elnöke több összefüggésben is foglalkozott Sólyom Lászlóval. A köztársasági elnök azon megjegyzése kapcsán, hogy „az alkotmánnyal az égvilágon semmi baj sincs”, Orbán Viktor arról beszélt: „A lojalitás számomra fontos érték, ezért nem szeretnék vitatkozni az államfővel, aki az alkotmány szerint nem is vonható be pártpolitikai csatározásokba. Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy a köztársasági elnök a demokrácia legfőbb őre, Magyarországon pedig ma nincs demokrácia.” Arra a felvetésre, hogy politikai konszenzus nélkül nem lehet hozzányúlni az intézményrendszerhez, a Fidesz elnöke úgy reflektált: az a legkevesebb, hogy közvitára bocsássuk az alkotmányos intézményrendszer alapjait érintő kérdéseket. Vajon jól szabályozott-e például az államfő és a parlament viszonya? Saját szerepének esetleges átértékelése kapcsán közölte: nem átértékelni kell, hanem gondolkodni, mégpedig a jövőről. - Én is ott ültem a kerekasztal-tárgyalásokon, hasonlóan Sólyom Lászlóhoz. Én is a saját gyermekemnek érzem azt az intézményrendszert, ami létrejött, de ez nem ok arra, hogy ne lássuk be: az a teljesítmény, amit ez a rendszer, ez a politika nyújtott, nem üti meg a polgárok által joggal elvárt mércét - tette hozzá Orbán, aki arra, hogy van-e még, s ha igen, mi a személyes célja, ambíciója a politikában, úgy válaszolt: a hiúsága már ki van fizetve. Ennél már többről van szó - tette hozzá. (Cs. I.) Trianon emléke A Fidesz és a KDNP törvényjavaslatot nyújt be ma az Országgyűlésben arról, hogy június 4-e legyen a magyar összetartozás napja - jelentette be Németh Zsolt Tapolcán, az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának 87. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen. - Magyarországot Trianonban nem megbüntették, hanem kivégezték - jelentette ki a parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke. A Trianon-emlékműnél elmondott beszédében Németh emlékeztetett arra, hogy tíz évvel ezelőtt az alapszerződések körüli vitákban „milyen erősen ragaszkodtak a szomszédaink ahhoz, hogy Magyarország másodszorra is deklarálja a határok megváltoztathatatlanságát”. Németh Zsolt szerint ideje, hogy - a politikus által bővebben nem részletezett módon - közösen számoljuk fel Trianon máig ható „káros következményeit”. A Magyarok Világszövetsége is megemlékezést tartott az évfordulón, a fővárosi Szabó Ervin téren a Rothermere-kútnál tucatnyi, a Szabadság téren, a Bandtholz-szobornál pedig mintegy ötven megemlékező volt. Késő délután a jobboldali radikális 64 Vármegye mozgalom szervezésében mintegy ezren vonultak a Regnum Marianum emlékműtől több, az egyezményt aláíró állam nagykövetségéhezFotó: Móricz Simon Sírrongálás: se tettes, se indok Fekete Gy. Attila Hiába a nyomozás kezdetén felajánlott kétmillió forintos jutalom, a rendőrségnek eddig nem sikerült kideríteni, kik és miért gyalázták meg egy hónapja Kádár János és felesége síremlékét Budapesten, a Fiumei úti sírkertben. Emlékeztetőül: ismeretlenek vélhetően május 2-ára virradóan felnyitották és kiásták a pártállam egykori első emberének sírját, elvitték Kádár csontjainak jelentős részét, köztük a koponyáját, valamint a felesége hamvait rejtő urnát. Feltehetőleg sírrongáló ismeretlenek írták fel a Kádár és felesége nyughelye közelében lévő Munkásmozgalmi Panteon falára festékszóróval a saját hitvallása szerint nemzeti rockot játszó Kárpátia együttes egyik dalából vett idézetet: „Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat”. Az 56 hektáros temetőbe számos helyen bejuthattak az ismeretlenek, akiknek attól sem kellett tartaniuk, hogy az éjszaka csak ritkán járőröző biztonsági őrség rajtakapja őket. (A temető vezetősége az eset óta háromszorosára növelte az éjjelente szolgálatban lévő őrök számát.) A rendőrség - mint azt Tóth Gábor dandártábornok, Budapest megbízott főkapitánya a Népszabadságnak elmondta - több mint hatvan tanút hallgatott ki az ügyben. Taxisokat, BKV-dolgozókat, a környéken éjjel-nappal nyitva tartó üzletek, benzinkutak alkalmazottait. Egyikük sem látott azonban semmi gyanúsat. Senki nem jelentkezett olyan információkkal, amelyek segítségével a rendőrség közelebb juthatna az elkövetőkhöz. Tóth Gábor elmondta: a rendőrség fenntartja az ajánlatát, azaz kétmillió forint jutalmat fizet annak, aki érdemi információkkal segíti az ismeretlen elkövetők azonosítását. NÉPSZABADSÁG • 2007. JÚNIUS 4., HÉTFŐ Magyarország • 3 V Mennyire lehet komolyan venni napjainkban a Kárpát-medencében a„Vesszen Trianonozást”, a „Nem, nem, soházást”, vagy éppen a„Mindent visszázást”? És ki hajlandó a gyásznapi rikító látványosságot nem panoptikumnak tekinteni külföldön? Trianontól Gyurcsányig Kis Tibor kist@nepszabadsag.hu Cseppet sem szegte kedvét hazai szélsőjobbosainknak a tavalyi versailles-i kudarc. Akkor legfeljebb turistalátványosságnak hatott a Trianon-évfordulón szervezett happeningjük a Napkirály udvarában, csak éppen azt nem értették a helybeliek, mire szolgál az attrakció. Az idén a 64 vármegyések és társaik újult erővel láttak a sziszifuszi munkának: felhívni Párizs - és persze a nagyvilág - figyelmét, mennyire időszerű is volna már az első világháborús békeszerződés revíziója. Vajon mit szólna hozzá Nicolas Sarkozy, ha egyszer, valami csoda folytán tényleg szeme elé kerülne Toroczkaiék ez ügyben papírra vetett és neki címzett petíciója? Nyilván semmit. Gondolni pedig vélhetően nem gondolna sokkal többet a dologról, mint amit erről honfitársai is megtanulnak az iskolában. Márpedig ez nem éppen a mi szélsőségeseink malmára hajtja a vizet. De ilyen apróságokkal láthatóan nem bíbelődtek a hét végén megtartott árpádsávos, gyertyagyújtásos, harangzúgásos emlékezések szervezői. Erőfeszítéseiknek aztán annyiból meg is lett a gyümölcse, hogy szándékuknak megfelelően valóban több ilyen megemlékezésbe botlottak a városokban és a falvakban a járókelők, mint „1945 óta bármikor”. Trianon mostani (nem kerek) évfordulóján amúgy is könnyű dolga volt a magyar politikai radikalizmusnak. Az alkalom, mondhatni, ideális az ilyen püffedt pátoszú vonulásokhoz. Mert ha a világ számára Trianon ma már nem is több puszta történelemnél, az akkori tragédia a Duna völgyét még napjainkban is fantomfájdalomként járja át; a seb betokosodott zárványként jelen van magyarok, románok, szerbek, szlovákok tudatában. Pedig Trianont igazán meghaladni az érintetteknek csak együttesen lehetne. Mert nem lehet más reális cél - már ha komolyan vesszük az egységesülő Európa eszméjét. Ehhez minimum komoly beszéd és dialógus szükséges. Pontosan ez hiányzott leginkább több hétvégi megemlékezésen. Annál inkább jelen volt viszont az életszerűtlenség, szürrealitás, vagy éppen teatralitás. Mert mennyire lehet komolyan venni napjainkban a Kárpát-medencében a „Vesszen Trianonozást”, a „Nem, nem, soházást”, vagy éppen a „Mindent visszázást”? És ki hajlandó a gyásznapi rikító látványosságot nem panoptikumnak tekinteni külföldön? Legfeljebb csak a szlovák, román hasonszőrű szélsőségesek - saját jól felfogott érdeküknek megfelelően. De talán még ennél is zavaróbb volt e rendezvények hangsúlyozott aktuálpolitikai töltése. Különös módon ezúttal a politikusoknál gyakran egyértelműbben fogalmaztak a fellépést vállaló egyházi személyek. Hegedűs Lóránt például Trianon évfordulóját főleg arra használta fel, hogy „Zéró, zéró toleranciára” buzdítson - még csak nem is Trianonnal, hanem a kormánnyal szemben. Zebegényben pedig egy nyugdíjas püspök azt találta mondani, hogy ő nemcsak a történelmi Magyarország sorsa miatt szomorkodik most, hanem azért is, hogy „végveszélybe kerül a maradék”. Mi indokolhatja a nemzethalál vízióját manapság egy nagy tiszteletű úrban - kérdezhetnénk, ha nem tudnánk enélkül is, valójában mire megy ki a játék. De még akkor is kéretik nem összekeverni Trianont és Gyurcsányt. A két dolog ugyanis azért első ránézésre talán mégsem ugyanolyan súlyú problémája a ma élő magyarságnak. . A fenyegetés és a tárgyalásra való felszólítás egyszólamú: Moszkva eldöntötte, nem tűri el többé, hogy az USA a feje felett döntsön. „Vége az egypólusú világnak!” - üzeni. Célpontban Miklós Gábor miklosg@nepszabadsag.hu Be vagyunk célozva? Ha nem most, úgy akár az egészen közeli jövőben - jelezte az orosz elnök. Jól időzítette a bejelentést az e heti németországi csúcstalálkozó előtti napokra. Az ok: az amerikai ellenrakéta-rendszer lehetséges felállítása Csehországban és Lengyelországban - ahogy Vlagyimir Putyin mondta, „határaink közelében”. Érthető az üzenet: Oroszország nem viseli el ezt az amerikai lépést. Az eddig sem lehetett kétséges, hogy az orosz interkontinentális hadászati rakéták mely célpontokra irányítottak. De Európa a hidegháború állítólagos befejezése óta nem volt rajta ezen a térképen. Az elmúlt hetekben-hónapokban szinte naponta hangzott el egy figyelmeztető orosz nyilatkozat. Megtudtuk, hogy az orosz haderő új nukleáris és rakétafegyvereket fejleszt ki, lecseréli az elavult állományt. A minap próbálták ki ezeket, köztük egy új robotrepülőgépet 50-280 kilométeres hatótávolsággal. A majdani lengyelországi rakétabázisok jól elérhetők vele kalinyingrádi területről... Mindehhez régen hallott frazeológia járult. Putyin épp a görög elnökkel tárgyalva közölte, hogy az „imperializmus nem tör át”. És a sok jelzés mind arról szólt, hogy az orosz elnökválasztás előtti évben Moszkvában az új retorika mellé új programot is felsorakoztatnak. Katonaiakat. Megnyugtatásul az oroszok tárgyalásokat javasolnak a NATO-Oroszország Tanács keretében, ahol felvetnék, hogy az iráni és észak-koreai rakéták elleni védekező rendszert közösen állítsák fel. Egyébként az USA feltehetően az atlanti szövetséget sem, csak egyes tagjait vonná be alvállalkozónak a rendszerébe. A fenyegetés és a tárgyalásra való felszólítás egyszólamú: Moszkva eldöntötte, nem tűri el többé, hogy az USA a feje felett döntsön. „Vége az egypólusú világnak!” - üzeni. Azt sem viseli el, hogy Európa packázzon vele a lengyel hús, az észt városrendezés, vagy éppen a grúz vámügyek miatt. Nem hagyja, hogy demokráciáját az amerikai külügy vagy az Európai Parlament minősítse. Putyin kijelentette, hogy ő demokrata, és ennyi. Volt egy másik moszkvai hír is a hét végén. E szerint az oroszok ezentúl nem sürgetik az ország felvételét a Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO). A nyersanyagokat úgy is el lehet adni, akkor meg minek az a sok kötöttség, kinek kell, hogy a birodalmat „működő piacgazdaságnak” minősítsék? Ez talán félelmesebb a rakétáknál is, arra utalna, hogy az Oroszországot irányító elit feleslegesnek tartja, hogy az ország - más fejlett államokhoz hasonlóan - bekapcsolódjon a világgazdaság működését ellenőrző szervezetbe. Tehát, hogy adott esetben minősítsék és ellenőrizzék viselkedését a partnerek. Az oroszok visszatérnek a kétoldalú alkuk és a sokoldalú fenyegetések rendszeréhez. Kérdés, hogy a G8 találkozóján, s majd júliusban a Bush család „fészkében” jutnak-e valamilyen megoldásra. A jelenlegi feszültség ugyanis voltaképpen irracionális. Lehet, hogy az ürügyül szolgáló amerikai rakétatervek is azok. Most mintha közelednénk a nyolcvanas évekhez. Rakéták irányulnak felénk (jelenleg keletről) valamiféle támadástól tartva. Eközben újra elő kell szedni az elavultnak hitt értelmező szótárakat. Hogy felfejthessük, mire gondolnak, ha azt mondják: az imperializmus nem törhet át!