Népszabadság, 2007. július (65. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-12 / 161. szám
10 • 2007. JÚLIUS 12., CSÜTÖRTÖK • NÉPSZABADSÁG Kultúra Kusturica bevette a Bastille-t Gombosi Géza Párizs A mester kifáradt, már csak régi poénjait ismételgeti, paródiaszerűen - írták a francia kritikák a cannes-i filmfesztiválon májusban bemutatott Zavet (ígérd meg) című Kusturica-filmet követően. Ezt látszott megerősíteni az a hír is, hogy egyik legsikeresebb filmjéből, A cigányok idejéből - melynek rendezéséért Arany Pálmát nyert 1989-ben - punkoperát adaptál a párizsi Bastille Operaházban. Gérard Mortier igazgató szerint Emir Kusturica minden filmje operaszerű, s már évek óta kérleli a filmrendezőt, hogy vigyen színre operát a világ egyik legnagyobb presztízsű zenei színpadán. Ezzel párhuzamosan Kusturica cigányrockot játszó zenekarát, a The No Smoking Orchestrát producere, Marc di Domenico öt éve győzködte arról, hogy zenésítsék meg basszusgitárosuk legszebb filmjét. Ebből a kettős indíttatásból, Goran Bregovic - akivel Kusturica jó ideje nincs beszélő viszonyban - eredeti filmzenéjének félretolásával született meg az a zenés adaptáció, amely műfajilag inkább nevezhető cigánymusicalnak, mintsem punkoperának. A népzenében gyökerező, sodró lendületű, modern koldusoperában balkáni lakodalmas zenével keverednek klasszikus olasz operarészletek, valamint Nino Rotát és Kurt Weilt megidéző melódiák, sőt - a rablások aláfestéséhez - a Rózsaszín párduc dallama is felhangzik. Zenei alaptémának azért megmaradt a filmből ismertté vált cigány népdal, az Ederlezi, amely a hatás kedvéért háromszor is felcsendül a kétórás előadásban. A zenei dramaturgia hiányát jól szimbolizálja, hogy a zenekari árok felett húzódó előszínpad bal oldalán Zoran Komandina dirigálásával a The Garbage Serbian Philharmonia, míg jobb oldalán a The No Smoking Orchestra játszik. A romani nyelvű librettót a forgatókönyv leegyszerűsített változata alapján a zenekar tagja, a maffiavezért alakító Nenad Jankovic írta. A mű punk jellege, azaz sajátos társadalomkritikája szinte kizárólag az ő szövegeiben érhető tetten. A Jézus Krisztus Szupersztár Heródes király dalára emlékeztető Európa című nótában a bandája élén érkező cigányvezér Milánó főterén így ünnepel: „Köszönet, Európa, a demokráciádért, köszönet az MTV-ért és a FOX TV-ért, köszönet Beckhamért és a nem hagyományos mosóporért.” A megrázó emberi sorsokat álomszerűen bemutató filmhez képest a musicalben kevésbé árnyaltak a figurák. Itt mindenki szenvedélyes és pénzéhes, s ezt a szerbiai színészénekesek, három hónapos próbaidőszak után, összeforrott, könnyed, profi csapatmunkában adják elő. A filmjeiben megszokott látványos elemeket színpadra alkalmazva, Kusturica első színházi munkájában pontosan ragadta meg a két műfaj közti különbséget: a film meseszerűsége és lelki finomságai helyett a színpadon sokkal inkább a pillanat múlandósága, azaz a színészeknek a halállal való, „élőben” történő szembesülése érdekli. A tragikus történetet paradoxonná alakítja: a populáris zene hatása alatt olyan tempójú színes burleszk őrületben hajtja végig, hogy abba csak belehalni lehet. A szürreális zenei kavalkádban pillanatok alatt sorra meg is hal mindenki, és a záróképben a milánói katedrálissal együtt mindannyian égbe szállnak az Ederlezi dallamára. De addig természetesen szállnak a háztetők, száll a lagzi közepén szülésébe belehaló menyasszony, gágognak és felalá kacsáznak a valódi libák, rohangálnak a kartondobozok. Traktorok, motorok, lakókocsik és tévéstábok húznak át a cigányputrin, amelyben zsonglőrök, törpék, óriások, koldusok és labdarúgó-tehetségek tűnnek fel. Az olaszországi táborban már igazi kapura rúgják a labdát. Amikor pedig a nézőnek már az az érzése, hogy Kusturica minden színpadi technikát kimerített, a főhős Perhan (Stevan Andelkovic) vágyainak nagy ívű bemutatására óriáskivetítőn idéz fel költői részleteket saját filmjéből és a mozgókép szerinte nagy pillanataiból. Cigánydallamok ritmusára lassítva láthatjuk Maradona felejthetetlen gólját az 1986-os világbajnokságról és Robert de Niro gyilkosságra való készülődését Martin Scorsese Taxisofőr című filmjében. A cigányok példaképe a világsztár sportoló és a világsztár antihős. Kusturica a bemutató előtti visszafogott nyilatkozataiban tartott attól, hogy előadása nem fog megfelelni a Bastille kényes ízlésű közönségének. Arra feltehetően nem számított, hogy a produkciót minden este felállva és hosszú tapssal ünneplik a párizsi operarajongók. Akiknek jelentős része bizonyára most fedezi fel magának Kusturicát. A francia fővárosban július 15-ig látható az előadás. Ezt követően legközelebb a jövő nyáron, a spanyolországi Valenciában. HIRDETÉS www.nol.hu Előny a jogvédőknél Pert nyert a Belga írók, Zeneszerzők és Kiadók Szövetsége (Sábám) a Tiscali Internetszolgáltató, a közelmúltban Scarlet Extended Ltd. nevet felvett cég ellen. Az ítélet értelmében a brüsszeli elsőfokú bíróság elrendelte, hogy az internetszolgáltató köteles megakadályozni az internetezőket abban, hogy a Sábam zenei repertoárját a P2P (fájlcserélő) szoftver segítségével illegálisan letöltsék. Az ítélet precedensértékű - tájékoztatta lapunkat Kálmán András, az Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítvány (ASVA) vezetője. Az internetszolgáltató cégnek hat hónap áll rendelkezésére ahhoz, hogy az ítéletet végrehajtsa, késedelem esetén napi 2500 euró bírságot köteles fizetni. A bíróság a Tiscali által a magánélet titkosságára, a levéltitokra, valamint a szólás- és véleménykifejezés szabadságára hivatkozva előterjesztett egyetlen érvet sem fogadta el. Sőt álláspontjuk szerint a rendelkezés nem kötelezi az internetszolgáltatót a hálózata állandó ellenőrzésére, mivel technikailag megoldható az azon továbbított specifikus információk blokkolása, illetve szűrése. A Sábám szerint, ha a Belgiumban működő összes, internetes hozzáférést nyújtó szolgáltató alkalmazná a szakértő által javasolt technikai intézkedéseket, akkor Belgiumban megszűnne az ilyen típusú illegális kereskedelem. Hogy Magyarországon mikor születhet hasonló bírósági döntés, nagyon nehéz kérdés, képtelenség megjósolni - mondja Kálmán András. (Cs. G.) Lehet egy kérdéssel több? Hívásözön a Nyelvtudományi Intézet közönségszolgálatán Papp Sándor Zsigmond Honnan ered a Balaton neve? Valóban a suméroktól származunk? Miként írják helyesen a lapos tetőt? Mitől vizigót a vizigót? S ez csak néhány példa a Nyelvtudományi Intézet közönségszolgálatára beérkező napi 20-30 kérdés közül. A legtöbbre persze pillanatokon belül válaszolnak a nyelvművelő osztály munkatársai. A majdhogynem negyven éve működő szolgálat alapvető feladata a nyelvi gyorssegély. A telefonon vagy interneten érkező kérdések kilencven százaléka ugyanis a helyesírással függ össze. - A telefonoknál ülve azt gondolhatná az ember, hogy a helyesírás a nemzet szívügye - mondja Kardos Tamás, aki 88 óta fogadja a hívásokat, és tapasztalatait egy nemrég elkészült tanulmányban foglalta össze. Ám a négy fal között felkeltett illúziót hamar ellensúlyozzák odakint egy-egy forgalmasabb utca vagy áruházi prospektus hevenyészett feliratai. A betelefonálók között azonban egyre több a hivatalos ügyfél: bank, biztosító, állami szerv. Az ő esetükben nyilván nem a kíváncsiság a fő motivációs erő, hanem a társadalom támasztotta követelmények. A korrekt helyesírás ugyanis presztízsnövelő hatású, mint ahogy bizonyos körökben a nyelvhelyesség még ma is a műveltség kötelező része. A presztízsveszteség mögött azonban néha jóval prózaibb okok is meghúzódhatnak: egy-egy márványtábla feliratának felvésése előtt ma már egyre többen ellenőrzik a szöveg helyességét. A reklámügynökségek is gyakori ügyfelek: szlogeneket, egy-egy szó vagy kifejezés rejtett jelentéseit firtatják. Vagy épp arra kíváncsiak, hogy a „herseg a foga alatt az alma” mondatban a „herseg” mennyire elegáns. Mert ha nem, akkor másra kell kihegyezni a fogpasztareklámot. A legtöbb gubancot az egybe- és különírásra vonatkozó szabályok mellett a különböző helyesírási gyakorlatok összeegyeztetése okozza. A rheuma például felbosszanthatja az A külön vagy egybe dilemmát legtöbbször az értelmezés dönti el. A melegágy helyesírása is attól függ, hoz fel egy példát Kardos, hogy ki kel ki belőle: a paradicsom vagy én. akadémiai szabályokon felnövő pácienst, de az orvosok számára ebben nincs semmi meghökkentő. Az is előfordul, hogy a betelefonáló győzi meg igazáról a nyelvművelőt. - A lapos tetőt én külön írnám, de az ügyfél meggyőzött róla, hogy végül is ez egy tetőfajta, így az egybeírás a helyes változat - magyarázza Kardos. Hasonló fejtörést okoz a hivataloknak a „veszélyes hulladék tároló” helyes alkalmazása. A veszélyes hulladéktároló ugyanis a tároló veszélyességére hívja fel a figyelmet, míg a veszélyeshulladék tároló már a tároló milyenségét hangsúlyozza. A megoldás egyébként a veszélyeshulladék-tároló lehet. A külön vagy egybe dilemmát legtöbbször az értelmezés dönti el. A melegágy helyesírása is attól függ, hoz fel egy példát Kardos, hogy ki kel ki belőle: a paradicsom vagy én. A betelefonálók vérmérséklete is megérne egy tanulmányt. Van, aki azért emeli fel a kagylót, mert szerinte igazságtalanul húzták alá pirossal a fia dolgozatában a játszók szót (nem igazságtalanul), mást viszont a parlamenti szleng dühít fel. Megint mások ki nem állhatják a „tíz óra magasságában”-szerű időmeghatározást, és azt kérik, hogy valamiféle rendelettel söpörjék ki a nyelvhasználatból az effajta pongyolaságot. Ilyenkor az sem árt, ha némi pszichológiai jártassága is van a nyelvművelőnek. Volt idő, amikor a legtöbben a slágernek számító „böszme” szó gyökereire (dunántúli tájszó) voltak kíváncsiak. Másokat egy-egy földrajzi elnevezés vagy épp vezetéknevük eredete érdekli. Ilyenkor előfordul, hogy a munkatársak hívják vissza - kis kutakodás után - az érdeklődőt. Arra azonban vigyáznak, hogy ne adják ki saját elérhetőségüket: az egyik kolléga, miután személyes e-mail címéről válaszolt, csakhamar tekintélyes internetes ügyfélkört „épített ki” magának. És vannak persze a hitkérdések. Amikor valaki úgy telefonál be, hogy azt várja, minél inkább erősítsék meg véleményében a szakértők. Igen, valóban a suméroktól származunk, valóban a magyar nyelv a leggazdagabb a Kárpát-medencében, és igen, minden bizonnyal mi találtuk fel a spanyolviaszt. Csak a heves vérű latinoknak valahogy jobb volt a marketingjük...