Népszabadság, 2007. október (65. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-01 / 229. szám

10 • 2007. OKTÓBER 1., HÉTFŐ • NÉPSZABADSÁG Kultúra Az Európai Művésztelepek Szövetségének közgyűlése A festészet világnapjára vonat­kozó kezdeményezés, egy tíz­ezer eurós nemzetközi képző­­művészeti díj alapítása, illetve számos kiállítás: ez az Euroart éves közgyűlésének gyorsmér­lege, amelyet a hét végén tar­tottak Szentendrén. Az Euro­art, az Európai Művésztelepek Szövetsége 21 országot és 70 művészvárost, művésztelepet tömörít. Az idei, Sólyom László köztársasági elnök fővédnök­ségével zajló közgyűlése az európai képzőművészeti élet legfontosabb hivatalos esemé­nye, amelynek a volt szocialista országok közül elsőként Ma­gyarország adhatott otthont. Itt fogadták el azt a kezdeménye­zést, hogy október 18-át, ami je­lenleg a magyar festészet napja, az UNESCO nyilvánítsa a „fes­tészet és a művésztelepek vi­lágnapjává”. A küldöttek dön­töttek egy rangos nemzetközi képzőművészeti díj megalapí­tásáról is, melyet évente adnak át a legkiemelkedőbb európai alkotónak. A szervezők célja, hogy Szentendre „a képzőművészet Cannes-jává” váljon. A közgyű­lést megelőző estén Szentend­re és az Európa legismertebb művésztelepének otthont adó franciaországi Barbizon között testvérvárosi szerződést írtak alá a polgármesterek. Ez lehe­tőséget teremt arra, hogy a 80- 100 évvel ezelőtti időszakhoz hasonlóan intenzív kapcsolat alakuljon ki a kortárs alkotók között. (MTI) HIRDETÉS WWW.NOL.HU Diákvoksok az „író bácsira” Csukás Istvánról neveznek el egy zalai iskolát Nemrégiben szavazást tar­tottak az apró Zala megyei falu, Teskánd általános is­kolájában. A diákoknak kel­lett ugyanis eldönteniük, hogy kiről nevezzék el in­tézményüket. Többségük Csukás Istvánra voksolt. Boda András Zalaegerszeg - De hisz’ én még meg sem hal­tam! - mondta meglepetten Csukás István, amikor tavas­­­szal telefonon felhívta őt a teskándi általános iskola, óvoda és bölcsőde igazgatója. Vársze­gi János ugyanis azt kérdezte tőle: „Megengedné-e, hogy ön­ről nevezzük el intézményün­ket?” Az írót alaposan meglepő kérdésig több hónapos előké­szület, egyeztetés vezetett, de mindenekelőtt Várszegi János kitartó zsörtölődése. Az igazga­tó ugyanis egyszerűen nem tud­ta megszokni, elfogadni, hogy intézményüknek­­ miközben egyre jobb a híre, mind több a tanulója, óvodása, bölcsődése­­ semmitmondó, s rettentően ne­hézkes a neve. Hát milyen név az, hogy Körzeti Általános Is­kola, Óvoda és Bölcsőde? - kér­dezgette kollégáit az igazgató, mígnem valaki azt felelte neki: „Ha nem tetszik, akkor keres­sünk jobbat!” Ettől kezdve névkeresési láz­ban égett az iskola, de még a fa­lu is. Volt, aki azt javasolta: mi­vel öt település - Babosdöbréte, Boncodfölde, Böde, Hottó és Teskánd - gyerekeit fogadja az intézmény, adják az Ötszínvirág nevet. Más Barabás Jenő, a Bődén született néprajzkutató nevét vetette fel. Volt, aki a Szi­várványt javasolta, mert az utal az iskola képzésének sokszínű­ségére. Aztán az egyik tanító­nak jutott az eszébe: miért ne nevezhetnék el az iskolát a gye­rekek kedvenc meséinek szer­zőjéről, Csukás Istvánról? A pe­dagógusok egy emberként csaptak a homlokukra: „Hát persze, a Csukás!” Hiába aratott azonban elsöprő sikert a tantes­tületben az író, döntést nem hozhattak a tanárok, mert azt már előzőleg elhatározták: a végső szót a gyerekeknek kell kimondaniuk, végtére is az ő is­kolájukról van szó, így pedig szavazásra bocsátották a kér­dést. Egy osztályfőnöki órán megtartott referendumon aztán a gyerekek cetlikre írták válasz­tásukat. A legtöbb cédulán pe­dig - némelyiken ákombákom betűkkel, másokon gyöngyírás­sal - az állt: Csukás István. Az egyik nebuló úgy szavazott: „Csukás István író bácsi”. Nem sokkal ezután az isko­lát fenntartó öt település közös képviselő-testületi ülést tartott, amin határozatot fogadtak el ar­ról: támogatják, hogy jövőre már Csukás István Nevelési és Oktatási Gyermekközpontnak hívják az intézményt, így pedig már csak az író hozzájárulására volt szükség. Várszegi János szerint Csukás István, miután megnyugtatták, hogy létesítmé­nyeket, intézményeket élő sze­mélyről is el lehet nevezni, igent mondott. Csak azt kötötte ki: mindenekelőtt látni akarja az iskolát, hogy mégis tudja, mi­hez adja a nevét. - Már életemben megcsa­pott a halhatatlanság szele - mondja tréfálkozva Csukás Ist­ván, amikor a névadásról kér­dezzük, majd úgy folytatja: - Komolyra fordítva a szót, egé­szen meghatódtam az iskola kezdeményezésén. Különösen az esett jól, hogy a tanárok az olvasóimra bízták a döntést, s a gyerekek választottak engem. Csukás István azt tervezi, hogy a jövő tavaszi névadó ün­nepség után rendszeresen visszatér majd a róla elnevezett iskolába. Mint mondja, már most azon töri a fejét, milyen programokkal tudná a „Csukás­ba” járó tanulókat segíteni, tá­mogatni. Egyelőre csak azt ju­tott eszébe: összeszed egy rakás könyvet otthon, s elviszi azokat az iskola könyvtárába. Amikor az írótól megkérdezzük, felké­szült-e már arra, hogy hamaro­san iskolai sportversenyeken skandálják, hogy „hajrá, Csu­kás”, azt feleli: - Ennél én már különbekre is felkészültem. Amikor Teskándon jártam, nyomban megkértem a gyerekeket: lehe­tőleg ne engem szidjanak majd, ha valamelyiküket ne adj’ isten kirúgnák! Jövőre már Csukás István Nevelési és Oktatási Gyermekközpontnak hívják az intézményt Fotó: Nagy Csongor Hudecz Andrea Az idén harmadszor rendez­ték meg Európa-szerte az egy­re népszerűbb Kutatók Éjsza­káját. 2005 óta mind több or­szág, város és egyetem kap­csolódik be a tudomány nép­szerűsítésébe. Magyarorszá­gon az elmúlt hét végén ki­lenc egyetemi városban győ­ződhettünk meg róla, hogy a kutatók is emberek, munkájuk pedig nem megfoghatatlan hókuszpókusz, hanem érthe­tő, sőt nagyon is érdekes. A „kutató” szóról a legtöbb embernek fehér köpenyes, la­borba zárt természettudós jut eszébe - nos, a Kutatók Éjsza­kája ezt a sztereotípiát próbál­ja kiverni a fejünkből. Igaz, a programok jó része termé­szettudományos vagy műszaki jellegű, de akadnak kivételek is. Például az ELTE jogi kará­nak programja is, amely nyil­ván arra épített, hogy bár a Helyszínelők című sorozatot sokan nézik, nem valószínű, hogy a helyszínelőkre, orvos szakértőkre kutatóként gon­dolnak. És íme, egy tudomány, sőt rögtön kettő is, ami érdek­li a népet. Az előadók tele is voltak, fulladásig. Még egy­két csukott ablak, és kevésnek bizonyult volna a jelen lévő két igazságügyi orvos szakér­tő. A programon az érdeklő­dők nemcsak egy gyilkosság és egy baleset helyszínelését kísérhették végig, hanem a poligráfos hazugságvizsgála­tot és a jogi gépezet működé­sét, az ügyvéd és az ügyész harcát is a vádlottat játszó diák tárgyalásán. Egy másik szintén rendha­gyó program az információ­kutatók munkáját bemutató beszélgetés a könyvtár sza­kon. Ki gondolta volna, hogy a könyvtár szakosokból lesznek a sokat kereső adatbányászok és üzleti hírszerzők? A Kutatók Éjszakájának profiljába kicsit jobban illesz­kedő program a TTK-s „Robo­tika”, ahol ámulva lestük, hogy a 12 éves gyerkőcök fél másodperc alatt megtanulták beprogramozni a robotokat. Egy műszakis esemény, a Kár­mán Tódor szélcsatorna ki­próbálása rendkívül alkalmas némi fejszellőztetésre. Ha be­­állunk a szélcsatornában tesz­telt épületmodellek mögé, él­vezhetjük a száguldás illúzió­ját az arcunkba csapó 60-70 km/órás szél segítségével. A maximális teljesítményt (a 200 km/óra körüli vihart) nem próbálhattuk ki, a szerve­zők nem szívesen takarították volna utánunk a falat. Még megcsodáltuk a különböző amerikai épületek itt vizsgált modelljeit, és boldogan vettük tudomásul, hogy az Mo-ás több lehetséges nyomvonala közül talán az épül meg, ame­lyik a labor szerint a legkevés­bé környezetszennyező. Az idén sajnos nem jutot­tunk el a repülőgép-szimulá­torhoz, nem sakkoztunk kuta­tókkal, és nem hallgattuk meg zenei tudásukat sem, barlang­ban sem jártunk, nem tanul­tunk meg gyógyteákat készí­teni, növényekkel anyagot fes­teni, nem aerobikoztunk éj­szaka, és tésztahidat sem épí­tettünk. Talán jövőre, de ha továbbra is exponenciálisan nő a programok száma, egyre többről fogunk lemaradni. Gyilkosság az egyetemen Robotika - egy esti program Fotó: Teknős Miklós ,,Asszonya után apám engemet is felajánlott a bar ! Pü­nkösti Árpád KAPHATÓ A KÖNYVESBOLTOKBAN, VAGY MEGRENDELHETŐ A KIADÓNÁL! A KÖNYV BOLTI ÁRA: 3200 FT, NÉPSZABADSÁG-ELŐFIZETŐKNEK: 2400 FT NÉPSZABADSÁG A tájékozottság magabiztossá tesz.

Next