Népszabadság, 2007. december (65. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-01 / 280. szám

www.nol.hu Körlevél támogatásért A Tőkés László által kért pénz nem a kampány céljait szolgálta? Folytatás az 1. oldalról Szilágyi Zsolt külön kiemelte, hogy a kampánystáb magyarországi önkormányzattól nem kért, és nem is kapott pénzt a választási kam­pányra. Meggyes Tamás esztergomi polgármester pedig tegnap úgy nyi­latkozott lapunknak: az egymillió forintot még nem utalták át, erre várhatóan a jövő héten kerül sor. Éppen ezért a polgármester „rossz­indulatú rágalomnak” nevezte, hogy Tőkés László esztergomi ön­­kormányzattól kapott pénzt hasz­nált volna fel választási hadjáratá­hoz. (Persze, a későbbi átutalás nem kizáró ok, hiszen a rendezvé­nyek költségeit állhatták kölcsö­nökből, s lehetséges a számla utóla­gos kiegyenlítése is.) Meggyes azt is fontosnak tartotta közölni: rend­szeresen szoktak utalni egy-egy­­millió forintot határon túli magyar oktatásra, többek között Bereg­szászra, Szabadkára, de kapott már ekkora összeget a királyhágómellé­­ki püspökség is. (Meglehet, akkor nem sürgősségi indítvánnyal.) Lapunk információi szerint egyébként szinte valamennyi fideszes önkormányzat kapott az idézett levélből, s azokkal a pol­gármesterekkel, akikkel a püspök­nek kapcsolata volt - személyesen is fölvette a kontaktust. Tőkés egyébként lapunknak november közepén adott interjújában el­mondta, hogy az EP-választá­­sokon induló pártok támogatás­ban részesültek a román költség­­vetésből, míg a független jelöltek nem. Utalt arra, hogy ezért szűkös forrásokra kell támaszkodnia kampányában, amelyet önkéntes adományozók támogatnak. Kelemen Hunor, az RMDSZ alel­­nöke lapunknak telefonon elmond­ta: tudtuk, hogy a fideszes önkor­mányzatok és politikusok nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is se­gítették Tőkés kampányát. A ro­mán törvények szerint egyébként külföldi adományból tilos kam­pányt szervezni. Az RMDSZ parlamenti pártként részesül minden hónapban költség­­vetési támogatásban, a legutóbbi választásokon szerzett szavazatai arányában. Nem a választási kam­pányra kapja ezt a támogatást, de arra is használhatja, mint parla­menti képviselőkkel rendelkező politikai szervezet. A Fidesz, a Szabad Európa Köz­pont és a Pro Minoritate Alapít­vány egyébként ma délután a Gó­lyavárban ünnepséget rendez Tő­kés László „történelmi sikere” al­kalmából. A Fidesz nevében Or­bán Viktor írta alá a meghívót, me­lyen az a mottó szerepel: „Unió Erdéllyel”. A rendszerváltás utáni hőskorszakban még cekkerek­­ben vándoroltak az anyaországi pénzek a szomszédos országokban működő magyar pártokhoz, főleg az ot­tani választások előtt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a Oltón, a Garamon, és a módszerek az idő múlásá­val finomodtak. De az apanázsok maradtak: ma is közszájon forognak történetek, miként kalapoznak nálunk egy-egy voksolás közeledtével a határon túli pártok. Tőkésnek, ha úgy vesszük, egyszerűen pechje volt, hogy éppen ő és éppen most „bukott le”. Jó, tudjuk: egy-egy kampány sokba kerül­­ miná­lunk is, Romániában is. Ráadásul ezúttal a püspök és az RMDSZ számára egyaránt tényleg szinte élet-halál kérdés volt a léc átugrása. Nem lehetett tudni, hogy mit is jelenthet pénzre lefordítva Orbán Viktornak az az ígérete, hogy pártja minden módon támogatni fog­ja a baráti püspököt egy EP-mandátum elnyerésében. Erős a gyanúnk azonban, hogy az ígéretnek része le­hetett a mostani esztergomi história is. Lám, erre is telik a koldusszegénységről panaszko­dó önkormányzatoknak. De hagyjuk­­ olcsó poén. Kis Tibor A választás napja, november 26.­­ A Tőkés-stáb az exit poll híreket figyeli Fotó: MTI Beliczay László » - A hírek szerint az MSZOSZ is azt tervezi, hogy zárt fórumra hívja az MSZP-frakció néhány tagját. Ám az MSZOSZ mégsem csatlakozott a Liga­sztrájkokhoz. Mintha a szakszervezetek mégsem volnának annyira egységesek... - A véleményünk közös, csak a cél elérésének eszközeiben vannak különbségek. Ebben az is közrejátszik, hogy az MSZOSZ november 10-i nagygyűlésére nagyon kevesen mentek el. Kide­rült, hogy a saját tagságukat nem tudják mozgósí­tani, ezért inkább közvetlenül a képviselőknél „próbálkoznak”. A másik dolog, amit látok, hogy az MSZOSZ-ben nincs kellő bátorság ahhoz, hogy elszakítsa azokat a fonalakat, amelyekkel az MSZP-hez kötötte magát az utolsó két ország­­gyűlési választás idején. Ezzel a legnagyobb baj az, hogy ha az MSZOSZ nem használja fel a szá­mára is rendelkezésre álló törvényes eszközöket, akkor a sztrájkolók kevesebben lesznek, és na­gyobb nyomás nehezedik ránk a kormány részé­ről. Vagyis úgy tűnhet, mintha egyedül lennénk és radikalizálódtunk volna, holott csak tesszük a kötelességünket. Hozzá kell tennem: mi minden akciónkra meghívjuk az MSZOSZ-t, ők viszont soha minket. Tehát mintha szándékosan elkülö­nülnének tőlünk, azt a látszatot erősítve, hogy a Liga politikai akciókba kezdett. Vagyis indirekt módon még törvénysértéssel is vádolnak ben­nünket, hiszen politikai célokért sztrájkolni tör­vényileg tiltott Magyarországon. Ez egy nagyon súlyos, a szakszervezeti mozgalom jövőjét is érintő probléma. - Ha már radikalizálódást, törvénysértést említett, legutóbbi Kossuth téri akciójukon árpádsávos zászlók is megjelentek, aztán ki is tört a cirkusz. Érez ezért felelősséget? - A kérdést visszautasítom. Egy 15-20 ezres tüntetésen képtelenség biztosítani, hogy ne keve­redjenek randalírozni akaró szélsőségesek a tö­megbe. Egyébként az MSZOSZ november 10-i gyűlésén is megjelentek árpádsávos zászlók, ar­ról mégsem hallunk ennyit. Ma komoly társadal­mi feszültségek vannak, amelyek egyik hordaléka az árpádsávos fiatalok fel-feltűnése, de mi ettől elhatároljuk magunkat. Vissza lehet nézni a híre­ket, este nyolc óra után pár perccel azt jelentet­ték, hogy rendbontás nélkül véget ért a Liga-de­monstráció. Ami utána történt, ahhoz semmi kö­zünk. Olyan ez, mintha azt állítaná valaki, hogy a Gyurcsány Ferenc október 23-i beszéde utáni za­vargásokat a miniszterelnök szervezte az Operá­hoz. Az ilyen felvetéseket kikérem magamnak. - Következő bejelentett akciójuk a „határozatlan idejű sztrájk” - mit kell ez alatt értenünk? - A sztrájk legsúlyosabb formája, ha azt jelent­jük be, hogy a munkabeszüntetés a megállapodá­sig tart. Most ilyen helyzet van: a lehető legna­gyobb nyomást alkalmazzuk a kormánnyal szem­ben, remélve, hogy kijózanodik. De hangsúlyo­zom - azt szeretnénk, hogy tárgyalóasztalnál ol­dódjon meg a kérdés, és ne kerüljön sor a decem­ber 17-i országos sztrájkra. - „Kijózanodást” említett. Tehát nem akarnak kor­mányt buktatni? - A Liga nem akar kormányt buktatni, nem tisztünk, nem célunk ez. Az ilyet ráhagyjuk a politikára. - De azért segítenek, ha tudnak? - Nincs ilyen célkitűzésünk. Még a hátsó gon­dolatok közt sem. • Tegnap több szervezet is jelezte, hogy csatlakozik a Liga által meghirdetett országos sztrájkhoz. A Vas­úti Dolgozók Szabad Szakszervezete reggel 6 órától határozatlan időre országos vasutassztrájkot szervez, amíg a kormánnyal nem tudnak megegyezni. A Villa­­mosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége is döntött: e szerint 17-én 4 órán át sztrájkolnak, az ország azonban nem borul sötétségbe, mivel az elég­séges szolgáltatásról szóló törvény szigorúan szabá­lyozza a feltételeket. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) is csatlakozik az akcióhoz. NÉPSZABADSÁG • 2007. DECEMBER 1., SZOMBAT Magyarország • 3 Az igaz, hogy nem tudunk semmit, de ez jó. Biztonsá­got ad. Ritkán de­rülnek ki tájain­kon korrupciós ügyek, mégis masszívan hisszük, hogy min­dent átjár nálunk a vesztegetés. Mese Krajczár Gyula krajczargy@nepszabadsag.hu Kicsit, azt hiszem, mindannyian csalódnánk, ha kiderülne, senkit nem kentek meg a Gripen-bizniszben Magyarországon. Nem kell félni, nem derül ki, elvileg lehetetlen, hogy az ilyesmi kiderüljön. Csak úgy eljátszottam a gondolattal. Bocsánat. Az igaz, hogy nem tudunk semmit, de ez jó. Biztonságot ad. Rit­kán derülnek ki tájainkon korrupciós ügyek, mégis masszívan hisszük, hogy mindent átjár nálunk a vesztegetés. Hallunk ezt-azt, másod-, de inkább többedkézből, s ahogy a korrupció olajozza a folyamatokat, a róla való feltételezések olajozzák a történeteket. Működőképessé teszik őket. Magyarázatként két verziót is fel tu­dok hozni. Az egyik szerint még az archaikus időkben beépült lel­künkbe a panama a világmagyarázatok kulcsaként, s ezért sokszor már csak az egyszerűség vagy az érthetőség kedvéért is használjuk a meséinkben, de valójában nem feltétlenül arra gondolunk. A má­sik szerint a korrupció fontos része volt és maradt életünknek. A Gripen-vásárlás történetét mindkét verzióban el tudjuk mon­dani. A két mese ugyanaz lesz, legfeljebb eltérően is lehet értel­mezni. Ami információnk van, az erősen lyukacsos, így megma­gyarázhatatlan. Szerencsére nem megmagyarázni akarunk, hanem elmesélni (megmagyarázni másnak kellene), ezért ahol nem tu­dunk valamit, oda korrupciót teszünk. Az első verzióban ez azt is jelentheti, hogy tényleg nem tudjuk (esetleg szövegromlás), míg a másodikban egyértelműen korrupciót jelent (amit persze az első sem zár ki). Ha őszinték akarunk lenni, a legjobb az, ha itt vége is van. Minden új információ csak ronthat a mesénken (kiderül, hogy a sárkánynak csak hat feje volt, s összeomlik egy teljes tradíció). Olyan nagyon nem kell csodálkoznunk azon, hogy mióta ma­gunk tervezhetjük meg a lakberendezésünket, ehhez a néplélek­­hez igazítjuk. Ennek fontos eleme az olyan szerkezet, s a passzoló­dó mentalitás, amelyben bő lehetőségek nyílnak vagy a korrupció­ra, vagy az olyanfajta titkos aktivitásokra, amelyeket a mesében korrupcióval helyettesíthetünk. Kiegészül mindez egy olyan fel­építménnyel, amely garantálja, hogy semmiféle zavaró információ, tény, konkrétum ne tehesse tönkre kerekded történeteinket (ezt hol ügyészségnek hívjuk, hol parlamenti vizsgálóbizottságnak, hol kormánybizottságnak, de szóba jöhetnek egyéb ötletek is). Szelep­ként pedig ez a felépítmény időnként lecsap az életünk egy-egy parciális pontjára, amelyről nem is készültünk mesélni, s korrupci­ót mutat fel abból a célból, hogy ne felejtsük el, mi az. Amire a Gripen-vásárlás története megtaníthat bennünket (mert erre való a mese), az, hogy a globalizáció vészterhes körül­ményei között nagyon kell ügyelnünk, ha nem szeretnénk, hogy sérüljenek a hagyományaink. Rendszeridegen elemek, egyszerűb­ben homokszemek kerülhetnek gépezetünkbe, svéd államügyész, amerikai vizsgáló, osztrák nyomozó stb. Ők másfajta mesék sze­replői, nem is értelmezhetők a mieinkben. Egyelőre nincs mitől tartanunk, nincsenek még az Üveghegyen túl, de mi lesz majd, ha mindenáron be akarják szuszakolni magukat a históriánkba? Dávid Ibolya máris kvázi új vérszerződésre szólította fel a pártokat, ami­re nyilván mindenki a saját mérsékletű vérével válaszol, ki dühö­sen, ki hejehujázva, de előbb-utóbb csak kipréseli mindegyik ma­gából azt a csepp elzárkózást a korrupciótól, ha nem is ugyanabból a vércsoportból. S ha majd valakire mégis rá lehet mutatni, esetleg, netalántán, véletlenül, az már akkor úgyis szimpla áruló lesz. Egyedül, magára maradva, elrettentő, ismeretlen, mellékes pél­­dácskaként. Fog ez menni. A nyáj hang nélkül tudomásul vette, hogy neki ennek az álpártnak a lista­vezetőjére kell sza­vaznia. Nincs mi között választani. Nincs két program. Nincs két filozófia. Az eredmény csa­lás nélkül le van vajazva. Nincs választás Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Húsz éve fújta meg Mihail Gorbacsov a „glasznoszty” (szabadon: az igazmondás) kürtjét. Nyomában olyan pezsgés támadt a szovjet szellemi életben, mint a húszas évek eleje óta soha. A demokrati­kus szocializmus kék madarának üldözése közepette az orosz em­berek ízlelgetni kezdték, mi is az a demokrácia. A bálványok sor­ban ledőltek. És közben egyre kevésbé volt mit enni. A nyilvános­ság kapui kinyíltak, az üzleteké bezártak. Gorbacsov átgondolatlan gazdasági reformjai manifeszt módon becsődöltek. Ugyanez más módon, de újratermelődve ismétlődött meg a Jel­cin-korszakban. A politizálás határozottan liberális arculatot ka­pott, miközben az emberek létbiztonsága fokozatosan odalett. De - kívülről nézve legalábbis - az is egy izgalmas korszak volt, min­den rablásával, maffiapolitikájával együtt. Jelcin idején a választá­sok tarkák voltak, és nem nélkülözték az igazi téteket. És közben egyre kevésbé volt mit enni. A fizetéseket és a nyugdíjakat nem fo­lyósították. A jövedelmi olló elképesztően tágra nyílt. Az „újoro­szok” fickándoztak a hirtelen jött gazdagságban, vállalatokat, lapo­kat és tévéket vettek bagóért, az átlag orosz pedig egyre kedvetle­nebből nézte, ami körülötte folyik. A mából visszanézve azt kell mondanom, hogy a Gorbacsov előtti évek, évtizedek relatív biz­tonságáért, a dagonyáért az orosz demokrácia - bármilyen mozgal­mas volt is - képtelen volt pótlékot nyújtani. Utálta is az egyszerű orosz Gorbacsovot is, Jelcint is. Akit szeret, azt Vlagyimir Putyinnak hívják. Amióta ő van, pon­tosan folyósítják a béreket és a nyugdíjakat. Hála az olajnak, pon­tosabban az olaj árának és a jövedelmek brutális központosításá­nak, nemcsak az életszínvonal emelkedik érezhetően, hanem a Jel­cin-korszakban teljesen lerombolt nemzeti önérzet is. A viszonyla­gos jólét az oroszokban a legrosszabb autokrata ösztönöket éb­resztette fel. Vezérben és nyugati ármányban hisznek. Ebből adó­dóan megint engedelmes nyájjá lettek. A demokrácia képzetéhez ma már a nélkülözésé tapad - egy olyan élményé, amiből Putyin kirántotta őket. A nyáj hang nélkül tudomásul vette, hogy most va­sárnap majdhogynem a szovjet korszakra emlékeztető körülmé­nyek mellett tartanak parlamenti választásokat. Putyin „Egységes Oroszország”-a olyan biztos befutó, mint az SZKP jelöltlistái vol­tak pár évtizeddel ezelőtt. A nyáj hang nélkül tudomásul vette, hogy neki ennek az álpártnak a listavezetőjére kell szavaznia. Nincs mi között választani. Nincs két program. Nincs két filozófia. Az eredmény csalás nélkül le van vajazva. Legföljebb azon mor­fondírozik errefelé az ember, hogy ha Putyin ennyire biztos nyerő, akkor miért érzi szükségét annak, hogy a lehető legkicsinyesebb eszközökkel némítsa el (liberális) ellenzékét? Van rá válaszom. Egy autokrata rendszer ösztönei már csak ilyenek. Kádárról is el­terjedt a hetvenes évek közepén, hogy simán nyerné a választáso­kat, ha szabadok volnának, a magyar belügy ébersége és tettre­­készsége mégsem lankadt. Az út végét ismerjük.

Next