Népszabadság, 2007. december (65. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-01 / 280. szám
www.nol.hu Körlevél támogatásért A Tőkés László által kért pénz nem a kampány céljait szolgálta? Folytatás az 1. oldalról Szilágyi Zsolt külön kiemelte, hogy a kampánystáb magyarországi önkormányzattól nem kért, és nem is kapott pénzt a választási kampányra. Meggyes Tamás esztergomi polgármester pedig tegnap úgy nyilatkozott lapunknak: az egymillió forintot még nem utalták át, erre várhatóan a jövő héten kerül sor. Éppen ezért a polgármester „rosszindulatú rágalomnak” nevezte, hogy Tőkés László esztergomi önkormányzattól kapott pénzt használt volna fel választási hadjáratához. (Persze, a későbbi átutalás nem kizáró ok, hiszen a rendezvények költségeit állhatták kölcsönökből, s lehetséges a számla utólagos kiegyenlítése is.) Meggyes azt is fontosnak tartotta közölni: rendszeresen szoktak utalni egy-egymillió forintot határon túli magyar oktatásra, többek között Beregszászra, Szabadkára, de kapott már ekkora összeget a királyhágómelléki püspökség is. (Meglehet, akkor nem sürgősségi indítvánnyal.) Lapunk információi szerint egyébként szinte valamennyi fideszes önkormányzat kapott az idézett levélből, s azokkal a polgármesterekkel, akikkel a püspöknek kapcsolata volt - személyesen is fölvette a kontaktust. Tőkés egyébként lapunknak november közepén adott interjújában elmondta, hogy az EP-választásokon induló pártok támogatásban részesültek a román költségvetésből, míg a független jelöltek nem. Utalt arra, hogy ezért szűkös forrásokra kell támaszkodnia kampányában, amelyet önkéntes adományozók támogatnak. Kelemen Hunor, az RMDSZ alelnöke lapunknak telefonon elmondta: tudtuk, hogy a fideszes önkormányzatok és politikusok nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is segítették Tőkés kampányát. A román törvények szerint egyébként külföldi adományból tilos kampányt szervezni. Az RMDSZ parlamenti pártként részesül minden hónapban költségvetési támogatásban, a legutóbbi választásokon szerzett szavazatai arányában. Nem a választási kampányra kapja ezt a támogatást, de arra is használhatja, mint parlamenti képviselőkkel rendelkező politikai szervezet. A Fidesz, a Szabad Európa Központ és a Pro Minoritate Alapítvány egyébként ma délután a Gólyavárban ünnepséget rendez Tőkés László „történelmi sikere” alkalmából. A Fidesz nevében Orbán Viktor írta alá a meghívót, melyen az a mottó szerepel: „Unió Erdéllyel”. A rendszerváltás utáni hőskorszakban még cekkerekben vándoroltak az anyaországi pénzek a szomszédos országokban működő magyar pártokhoz, főleg az ottani választások előtt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a Oltón, a Garamon, és a módszerek az idő múlásával finomodtak. De az apanázsok maradtak: ma is közszájon forognak történetek, miként kalapoznak nálunk egy-egy voksolás közeledtével a határon túli pártok. Tőkésnek, ha úgy vesszük, egyszerűen pechje volt, hogy éppen ő és éppen most „bukott le”. Jó, tudjuk: egy-egy kampány sokba kerül minálunk is, Romániában is. Ráadásul ezúttal a püspök és az RMDSZ számára egyaránt tényleg szinte élet-halál kérdés volt a léc átugrása. Nem lehetett tudni, hogy mit is jelenthet pénzre lefordítva Orbán Viktornak az az ígérete, hogy pártja minden módon támogatni fogja a baráti püspököt egy EP-mandátum elnyerésében. Erős a gyanúnk azonban, hogy az ígéretnek része lehetett a mostani esztergomi história is. Lám, erre is telik a koldusszegénységről panaszkodó önkormányzatoknak. De hagyjuk olcsó poén. Kis Tibor A választás napja, november 26. A Tőkés-stáb az exit poll híreket figyeli Fotó: MTI Beliczay László » - A hírek szerint az MSZOSZ is azt tervezi, hogy zárt fórumra hívja az MSZP-frakció néhány tagját. Ám az MSZOSZ mégsem csatlakozott a Ligasztrájkokhoz. Mintha a szakszervezetek mégsem volnának annyira egységesek... - A véleményünk közös, csak a cél elérésének eszközeiben vannak különbségek. Ebben az is közrejátszik, hogy az MSZOSZ november 10-i nagygyűlésére nagyon kevesen mentek el. Kiderült, hogy a saját tagságukat nem tudják mozgósítani, ezért inkább közvetlenül a képviselőknél „próbálkoznak”. A másik dolog, amit látok, hogy az MSZOSZ-ben nincs kellő bátorság ahhoz, hogy elszakítsa azokat a fonalakat, amelyekkel az MSZP-hez kötötte magát az utolsó két országgyűlési választás idején. Ezzel a legnagyobb baj az, hogy ha az MSZOSZ nem használja fel a számára is rendelkezésre álló törvényes eszközöket, akkor a sztrájkolók kevesebben lesznek, és nagyobb nyomás nehezedik ránk a kormány részéről. Vagyis úgy tűnhet, mintha egyedül lennénk és radikalizálódtunk volna, holott csak tesszük a kötelességünket. Hozzá kell tennem: mi minden akciónkra meghívjuk az MSZOSZ-t, ők viszont soha minket. Tehát mintha szándékosan elkülönülnének tőlünk, azt a látszatot erősítve, hogy a Liga politikai akciókba kezdett. Vagyis indirekt módon még törvénysértéssel is vádolnak bennünket, hiszen politikai célokért sztrájkolni törvényileg tiltott Magyarországon. Ez egy nagyon súlyos, a szakszervezeti mozgalom jövőjét is érintő probléma. - Ha már radikalizálódást, törvénysértést említett, legutóbbi Kossuth téri akciójukon árpádsávos zászlók is megjelentek, aztán ki is tört a cirkusz. Érez ezért felelősséget? - A kérdést visszautasítom. Egy 15-20 ezres tüntetésen képtelenség biztosítani, hogy ne keveredjenek randalírozni akaró szélsőségesek a tömegbe. Egyébként az MSZOSZ november 10-i gyűlésén is megjelentek árpádsávos zászlók, arról mégsem hallunk ennyit. Ma komoly társadalmi feszültségek vannak, amelyek egyik hordaléka az árpádsávos fiatalok fel-feltűnése, de mi ettől elhatároljuk magunkat. Vissza lehet nézni a híreket, este nyolc óra után pár perccel azt jelentették, hogy rendbontás nélkül véget ért a Liga-demonstráció. Ami utána történt, ahhoz semmi közünk. Olyan ez, mintha azt állítaná valaki, hogy a Gyurcsány Ferenc október 23-i beszéde utáni zavargásokat a miniszterelnök szervezte az Operához. Az ilyen felvetéseket kikérem magamnak. - Következő bejelentett akciójuk a „határozatlan idejű sztrájk” - mit kell ez alatt értenünk? - A sztrájk legsúlyosabb formája, ha azt jelentjük be, hogy a munkabeszüntetés a megállapodásig tart. Most ilyen helyzet van: a lehető legnagyobb nyomást alkalmazzuk a kormánnyal szemben, remélve, hogy kijózanodik. De hangsúlyozom - azt szeretnénk, hogy tárgyalóasztalnál oldódjon meg a kérdés, és ne kerüljön sor a december 17-i országos sztrájkra. - „Kijózanodást” említett. Tehát nem akarnak kormányt buktatni? - A Liga nem akar kormányt buktatni, nem tisztünk, nem célunk ez. Az ilyet ráhagyjuk a politikára. - De azért segítenek, ha tudnak? - Nincs ilyen célkitűzésünk. Még a hátsó gondolatok közt sem. • Tegnap több szervezet is jelezte, hogy csatlakozik a Liga által meghirdetett országos sztrájkhoz. A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete reggel 6 órától határozatlan időre országos vasutassztrájkot szervez, amíg a kormánnyal nem tudnak megegyezni. A Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége is döntött: e szerint 17-én 4 órán át sztrájkolnak, az ország azonban nem borul sötétségbe, mivel az elégséges szolgáltatásról szóló törvény szigorúan szabályozza a feltételeket. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) is csatlakozik az akcióhoz. NÉPSZABADSÁG • 2007. DECEMBER 1., SZOMBAT Magyarország • 3 Az igaz, hogy nem tudunk semmit, de ez jó. Biztonságot ad. Ritkán derülnek ki tájainkon korrupciós ügyek, mégis masszívan hisszük, hogy mindent átjár nálunk a vesztegetés. Mese Krajczár Gyula krajczargy@nepszabadsag.hu Kicsit, azt hiszem, mindannyian csalódnánk, ha kiderülne, senkit nem kentek meg a Gripen-bizniszben Magyarországon. Nem kell félni, nem derül ki, elvileg lehetetlen, hogy az ilyesmi kiderüljön. Csak úgy eljátszottam a gondolattal. Bocsánat. Az igaz, hogy nem tudunk semmit, de ez jó. Biztonságot ad. Ritkán derülnek ki tájainkon korrupciós ügyek, mégis masszívan hisszük, hogy mindent átjár nálunk a vesztegetés. Hallunk ezt-azt, másod-, de inkább többedkézből, s ahogy a korrupció olajozza a folyamatokat, a róla való feltételezések olajozzák a történeteket. Működőképessé teszik őket. Magyarázatként két verziót is fel tudok hozni. Az egyik szerint még az archaikus időkben beépült lelkünkbe a panama a világmagyarázatok kulcsaként, s ezért sokszor már csak az egyszerűség vagy az érthetőség kedvéért is használjuk a meséinkben, de valójában nem feltétlenül arra gondolunk. A másik szerint a korrupció fontos része volt és maradt életünknek. A Gripen-vásárlás történetét mindkét verzióban el tudjuk mondani. A két mese ugyanaz lesz, legfeljebb eltérően is lehet értelmezni. Ami információnk van, az erősen lyukacsos, így megmagyarázhatatlan. Szerencsére nem megmagyarázni akarunk, hanem elmesélni (megmagyarázni másnak kellene), ezért ahol nem tudunk valamit, oda korrupciót teszünk. Az első verzióban ez azt is jelentheti, hogy tényleg nem tudjuk (esetleg szövegromlás), míg a másodikban egyértelműen korrupciót jelent (amit persze az első sem zár ki). Ha őszinték akarunk lenni, a legjobb az, ha itt vége is van. Minden új információ csak ronthat a mesénken (kiderül, hogy a sárkánynak csak hat feje volt, s összeomlik egy teljes tradíció). Olyan nagyon nem kell csodálkoznunk azon, hogy mióta magunk tervezhetjük meg a lakberendezésünket, ehhez a néplélekhez igazítjuk. Ennek fontos eleme az olyan szerkezet, s a passzolódó mentalitás, amelyben bő lehetőségek nyílnak vagy a korrupcióra, vagy az olyanfajta titkos aktivitásokra, amelyeket a mesében korrupcióval helyettesíthetünk. Kiegészül mindez egy olyan felépítménnyel, amely garantálja, hogy semmiféle zavaró információ, tény, konkrétum ne tehesse tönkre kerekded történeteinket (ezt hol ügyészségnek hívjuk, hol parlamenti vizsgálóbizottságnak, hol kormánybizottságnak, de szóba jöhetnek egyéb ötletek is). Szelepként pedig ez a felépítmény időnként lecsap az életünk egy-egy parciális pontjára, amelyről nem is készültünk mesélni, s korrupciót mutat fel abból a célból, hogy ne felejtsük el, mi az. Amire a Gripen-vásárlás története megtaníthat bennünket (mert erre való a mese), az, hogy a globalizáció vészterhes körülményei között nagyon kell ügyelnünk, ha nem szeretnénk, hogy sérüljenek a hagyományaink. Rendszeridegen elemek, egyszerűbben homokszemek kerülhetnek gépezetünkbe, svéd államügyész, amerikai vizsgáló, osztrák nyomozó stb. Ők másfajta mesék szereplői, nem is értelmezhetők a mieinkben. Egyelőre nincs mitől tartanunk, nincsenek még az Üveghegyen túl, de mi lesz majd, ha mindenáron be akarják szuszakolni magukat a históriánkba? Dávid Ibolya máris kvázi új vérszerződésre szólította fel a pártokat, amire nyilván mindenki a saját mérsékletű vérével válaszol, ki dühösen, ki hejehujázva, de előbb-utóbb csak kipréseli mindegyik magából azt a csepp elzárkózást a korrupciótól, ha nem is ugyanabból a vércsoportból. S ha majd valakire mégis rá lehet mutatni, esetleg, netalántán, véletlenül, az már akkor úgyis szimpla áruló lesz. Egyedül, magára maradva, elrettentő, ismeretlen, mellékes példácskaként. Fog ez menni. A nyáj hang nélkül tudomásul vette, hogy neki ennek az álpártnak a listavezetőjére kell szavaznia. Nincs mi között választani. Nincs két program. Nincs két filozófia. Az eredmény csalás nélkül le van vajazva. Nincs választás Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Húsz éve fújta meg Mihail Gorbacsov a „glasznoszty” (szabadon: az igazmondás) kürtjét. Nyomában olyan pezsgés támadt a szovjet szellemi életben, mint a húszas évek eleje óta soha. A demokratikus szocializmus kék madarának üldözése közepette az orosz emberek ízlelgetni kezdték, mi is az a demokrácia. A bálványok sorban ledőltek. És közben egyre kevésbé volt mit enni. A nyilvánosság kapui kinyíltak, az üzleteké bezártak. Gorbacsov átgondolatlan gazdasági reformjai manifeszt módon becsődöltek. Ugyanez más módon, de újratermelődve ismétlődött meg a Jelcin-korszakban. A politizálás határozottan liberális arculatot kapott, miközben az emberek létbiztonsága fokozatosan odalett. De - kívülről nézve legalábbis - az is egy izgalmas korszak volt, minden rablásával, maffiapolitikájával együtt. Jelcin idején a választások tarkák voltak, és nem nélkülözték az igazi téteket. És közben egyre kevésbé volt mit enni. A fizetéseket és a nyugdíjakat nem folyósították. A jövedelmi olló elképesztően tágra nyílt. Az „újoroszok” fickándoztak a hirtelen jött gazdagságban, vállalatokat, lapokat és tévéket vettek bagóért, az átlag orosz pedig egyre kedvetlenebből nézte, ami körülötte folyik. A mából visszanézve azt kell mondanom, hogy a Gorbacsov előtti évek, évtizedek relatív biztonságáért, a dagonyáért az orosz demokrácia - bármilyen mozgalmas volt is - képtelen volt pótlékot nyújtani. Utálta is az egyszerű orosz Gorbacsovot is, Jelcint is. Akit szeret, azt Vlagyimir Putyinnak hívják. Amióta ő van, pontosan folyósítják a béreket és a nyugdíjakat. Hála az olajnak, pontosabban az olaj árának és a jövedelmek brutális központosításának, nemcsak az életszínvonal emelkedik érezhetően, hanem a Jelcin-korszakban teljesen lerombolt nemzeti önérzet is. A viszonylagos jólét az oroszokban a legrosszabb autokrata ösztönöket ébresztette fel. Vezérben és nyugati ármányban hisznek. Ebből adódóan megint engedelmes nyájjá lettek. A demokrácia képzetéhez ma már a nélkülözésé tapad - egy olyan élményé, amiből Putyin kirántotta őket. A nyáj hang nélkül tudomásul vette, hogy most vasárnap majdhogynem a szovjet korszakra emlékeztető körülmények mellett tartanak parlamenti választásokat. Putyin „Egységes Oroszország”-a olyan biztos befutó, mint az SZKP jelöltlistái voltak pár évtizeddel ezelőtt. A nyáj hang nélkül tudomásul vette, hogy neki ennek az álpártnak a listavezetőjére kell szavaznia. Nincs mi között választani. Nincs két program. Nincs két filozófia. Az eredmény csalás nélkül le van vajazva. Legföljebb azon morfondírozik errefelé az ember, hogy ha Putyin ennyire biztos nyerő, akkor miért érzi szükségét annak, hogy a lehető legkicsinyesebb eszközökkel némítsa el (liberális) ellenzékét? Van rá válaszom. Egy autokrata rendszer ösztönei már csak ilyenek. Kádárról is elterjedt a hetvenes évek közepén, hogy simán nyerné a választásokat, ha szabadok volnának, a magyar belügy ébersége és tettrekészsége mégsem lankadt. Az út végét ismerjük.