Népszabadság, 2008. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-12 / 10. szám
2008. JANUÁR 12., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG 6 • Hétvége www.nol.hu „Nem prostituálom magam!” Három EP-képviselő, akik már névvel kerültek a politikába Emlékeznek Dustin Hoffmanra a Botcsinálta hősből? Az Európai Parlament tagjai között is vannak, akikre országukban még mindig inkább autóversenyzőként, sztárriporterként vagy éppen egy szappanopera meleg szereplőjeként emlékeznek. Szőcs László Ari Vatanen alig talál be a kulcslyukba, pedig a saját kulcsa és a saját ajtaja. Betörőnek aligha válna be. És politikusnak? - kérdezem brüsszeli irodájában. - Ma sem vagyok benne igazán a politikában, legalábbis a pártpolitikában. Ott egyéni karrierszempontokat tartanak szem előtt, ami katasztrofális eredményt hoz a közérdek szempontjából. Az a céljuk, hogy minden áron a gépezet részei maradhassanak - mondja a francia elnöki (Sarkozy-féle) párt, a jobboldali UMP 55 éves európai parlamenti képviselője. - Az én politikám a lelkiismeretből, a világ kiigazítására irányuló belső késztetésből fakad. Nem prostituálom magam - teszi hozzá. Vatanennek persze könnyű. Nem itt kell hírnevet szereznie, azt már hozta magával. A kelet-finnországi születésű, ma is roppant kézfogású sportember 1981-ben rali-világbajnoki címet szerzett. 1987 és 1991 között négyszer nyerte meg a Párizs-Dakart, háromszor Peugeot-val, utoljára pedig Citroennel. Még ma is el-elindul a ralin, ezt tette az idén is, de a hetedik szakaszban technikai okokból visszalépett a Volkswagennel. Minden másodperc számít címmel megjelent önéletrajzi kötete 1988-ban azonnal bestseller lett. Készült róla dokumentum, de játékfilmben is alakította önmagát. A francia autósporttal való kapcsolata nyomán Vatanen egyre több időt töltött Galliában. Tizennégy évvel ezelőtt Délkelet-Franciaországban, Aix-en-Provence környékén telepedett le, ahol szőlősgazda lett. 1999-ben - amikor fejest ugrott a politikába - még a finn konzervatívok színeiben választották az EP tagjává, de de öt évvel később már a Sarkozy-féle párt fogadta a soraiba. A Coted Azur vidékét képviseli Brüsszelben. Politikai nézetei pedig (akárcsak fellépése) mindennek nevezhetőek, csak határozatlannak nem. Én vagyok itt az UMP egyetlen képviselője a külügyi bizottságban, és Sarkozyvel ellentétben a törökök EU-tagsága mellett Másfél évig tartó felépülése óta újjászületett keresztény... Estéről estére ment a huzavona a politikai komisszár főszerkesztővel... Játszott Liz Taylorral, alakította Richard Nixont, de a legtöbben a BBC egyes csatornáján huszonkét éve vetített szappanoperából, az East Endersből ismerik, vagyok - kezdi egy érdekességgel. Majd számomra ingoványos talajra visz: a finn politikáéra. - Az egyetlen konzervatív férfi voltam a politikusaink között, aki nyíltan megmondta: Tarja Halonenre szavazott az elnökválasztás első körében. És ma mit csinál? A hadsereg főparancsnokaként eltávolítja a taposóaknákat az orosz határ melletti raktárainkból! Pedig nézze meg, mi folyik ma Oroszországban! Bocsánatot kérek, megértem, ha Kanada vagy Írország nem akarja az aknákat, de nincs is rájuk szüksége. Nevetséges, hogy még mindig nem vagyunk a NATO tagjai! Az EU-ba is csak 2015-ben kerültünk volna be, ha nem ússzuk meg hajszál híján a szovjet megszállást - magyarázza vehemensen, s folytatná most is, ha nem terelném gyorsan másra a szót. - Rendben! Egész este beszélnék erről, de vegyük inkább az atomenergiát! - ajánlja Vatanen. „Ötven év múlva miből lesz energiánk? De úristen! Szélkerekekről és napelemekről beszélnek ma is. Teljes felelőtlenség! Ugyanígy az, hogy az Európai Bizottság a közlekedésre szánt uniós pénzek 2,74 százalékát adja a forgalom 95 százalékát lekötő közutakra, 74-et pedig a vasútra. Elfelejtik, hogy nem a nemzetek gazdagsága teremti az utakat, hanem az utak a nemzetek gazdagságát!” Vatanen 1985-ben súlyos balesetet szenvedett az argentin ralin. Nemcsak fizikai sérüléseiből, de súlyos depressziójából is ki kellett gyógyulnia, mint abból - az egyébként alaptalannak bizonyult - félelméből is, hogy a vérátömlesztés során HIV-fertőzött lett. Másfél évig tartó felépülése óta újjászületett keresztény. - Mit jelent önnek a konzervativizmus és a vallásosság? - kérdezem. - Címkeként nem igazán sokat, egyiket sem kategóriaként élem meg. Kedvelem például a karizmatikus politikusokat. Ha brit lennék, Tony Blairre szavaztam volna, meg is mondtam. Gondolja, hogy tory barátaim örültek ennek? Pedig nem az ember kabátjának a színe számít. Hanem az, hogy mit tesz. Gazdasági értelemben például liberális vagyok. Más dolog, hogy hiszek a hagyományos értékekben, mert ezek adják az emberiség alapját. Látja, ezek azok a kérdések, ahol nem lehet minden tárgyalási alap”. Élete legnehezebb pillanatai? „Az egyik Argentína. A másik egy régi, finn emlék, még Tuupovaarából, ahol születtem, ahol az áfonya is a legédesebb, s ami ma is a szellemi otthonom. Hazajött egy napon az apám, akinek négy fivére halt meg a finnszovjet háborúban, így ő örökölt a nagyszülőktől. Vett egy autót, s azt mondta nekem: „Ah, holnap mi ketten felmegyünk Helsinkibe!” Ez hihetetlenül ígéretesen hangzott. Egyenesen a fővárosba! Csak mi ketten! De nem mentünk Helsinkibe. Apám meghalt, s a tetejébe még a temetését is lekéstük. Egyszerűen eltévesztettük az időpontot.” Egyesek szerint elmarad a nácizmus, ha Hitler nem változtat nevet. Hiszen ki kiabálta volna: „Heil Schikelhuber!”? Ugyanígy a Ditliende keresztnévvel is rögös út vezetett volna az olasz televíziós újságírás csúcsaira. Lilli Gruberre finomítva már valamivel könnyebben ment: a most 50 éves sztárriporter volt 1987-ben az első nő, aki vezethette a RAI közszolgálati televízió egyes csatornájának esti híradóját. Az ország németül (és magyarul) Dél-Tirolnak, olaszul Alto Adigének nevezett északi szegletében, Bolzanóban született, német anyanyelvű családban. Olaszul is tökéletesen beszél, de a velencei egyetemen más nyelvekben is elmélyed, Amerikában ösztöndíjjal tanul. A Telebolzano helyi tévé munkatársa, majd a RAI-hoz kerül, először a német, majd az olasz nyelvű szerkesztőséghez. Tudósítja az olasz híradót Ausztriából, a Waldheim-botrányról, majd a berlini fal leomlásáról, a balkáni háborúkról, szeptember u-ről, Irakból. Ha nincsen Silvio Berlusconi, talán ma is csak a fotelben ülve láthatnánk a nemcsak a képernyőn, de 2004 óta az Európai Parlament folyosóin is feltűnően csinos kolléganőnket. „Egyre nagyobb volt a politikai nyomás és a cenzúra, ahogy Berlusconi a magáncsatornái mellett a közszolgálati televízióra is kivetette a hálóját. Ahelyett, hogy a súlyos érdekkonfliktust oldotta volna fel, amit miniszterelnöki és üzletemberi tisztségének összeférhetetlensége idézett elő. Estéről estére ment a huzavona a politikai komisszár főszerkesztővel. Amikor Ciampi, az államfő visszadobta a Berlusconi-féle médiatörvényt, „ellentmondásos törvényről” beszéltem a híradóban. Mire jön a telefon: „Mi az, hogy ellentmondásos?” „Elnézést”, felelem, „az államfő nem írta alá, a legkevesebb, amit mondhatunk róla, hogy nem egyértelmű a megítélése!” Szóval egyre tarthatatlanabbá vált a helyzet. Végül úgy döntöttem, kilépek - nyilatkozta. „Ugyanúgy működött a belső cenzúra, amikor három hónapig Irakból tudósítottam. Az olasz hadsereg ott volt Naszirijában, honfitársainkat rabolták el, egyiküket meg is ölték. Ilyen körülmények között a kiegyensúlyozott tudósítás lehetetlenné vált. Minden háborús propaganda dacára nyilvánvaló volt, hogy Bush - akihez mi, olaszok is „lelkesen” csatlakoztunk - nem azért támadta meg Irakot, mert az irakiak erősek voltak. Ez egy gyenge, a szankciókat megszenvedett ország volt, a kamera előtt azt is mondtam: egy nagy menekülttábor. Pontosan azért támadták meg, mert gyenge volt, ellentétben Iránnal - és ezért biztos vagyok benne, hogy Amerika nem is támadja meg Iránt.” Berobbanása a politikába Irakból való visszatérte után következik be. Olasz hírnévre már nincsen szüksége mindenki . Ari Vatanen - még ma is ralizik Lilli Gruber - sztárriporter volt Ahol a cunamit is kifigyelik Szászi Júlia A látogató nem gondolná, hogy a zegzugos folyosók ijesztően egyforma ajtói mögött ilyesmire is bukkanhat: két, egymással szemben lévő szoba is inkább valamiféle irányítóteremhez hasonlít, mint szimpla irodahelyiséghez. Korszerű monitorok sorakoznak, az egyik hatalmas kivetítőn rejtélyes pontok, a másikon színes vonalak villódznak, időről időre egyik-másik oszlop elmozdul. Még annál is izgalmasabb, amit kísérőnk számítógépes irányítással, a menü egyik-másik ábrájának kinyitásával a kivetítőre varázsol. A bécsi ENSZ-székházban vagyunk, pontosabban egyik szárnyában, az Átfogó Atomcsend Szerződés Előkészítő Bizottságának (CTBTO) birodalmában. Abban a központban, ahova az adatok befutnak, hogy kellő értékelés, elemzés és csoportosítás után az érintett országok szakembereihez kerüljenek. Nemcsak a nukleáris robbantások, a tiltott kísérletek helyét és idejét árulják el a megfigyelőállomásokról ide befutó jelzések: az adatokból kirajzolódik, melyik térséget veszélyezteti földrengés, szökőár, s leolvashatóak a klímaváltozás, a globális felmelegedés jelei is. A rendszer egyedülálló - magyarázza a gazda büszkeségével Tóth Tibor, az 1996 óta aláírásra bocsátott szerződés előkészítő bizottságának magyar végrehajtó titkára. Nincs még egy olyan szisztéma, amely együttesen figyel és összesít földalatti A 40 fős csapat kiválogatása és kiképzése jól halad, s jövőre szimulációs terepgyakorlatot terveznek a kazahsztáni Szemipalatyinszkban, ahol egykor a legendás szovjet űrállomás működött. (szeizmológiai), vízfelszíni (hidroakusztikai), légköri (infrahang) rezgéseket, azokat kiegészíti a radionuklid koncentráció adataival és hozzávesz még egy ötödik - más rendszerből érkező - jelzést, a meteorológiait. Mindezekből a folyamatosan érkező információkból létfontosságú következtetések állnak össze, a világ biztonságát veszélyeztető, katonai és természeti folyamatok szűrhetők ki. Utóbbiak esetében az igen gyors előrejelzésnek köszönhetően van mód a felkészülésre - igaz, ez már az érintett térség adminisztrációjára tartozik, a riasztó rendszer lététől és működőképességétől függ - ebben a CTBTO tehetetlen. Az átfogó atomcsend szerződés 1996- ban készült el, azzal az alapvető célkitűzéssel, hogy betiltson minden nukleáris kísérletet. Az atomfegyver előállításához vezető úton az utolsó állomás a kísérleti robbantás - ez az, amit ma már az ellenőrzési rendszernek köszönhetően nem lehet titokban tartani. E körülménynek visszatartó hatása van, másrészt biztonságot nyújt azoknak az országoknak, amelyek számára a jövőben egyre fontosabbá válik az atomenergia békés felhasználása. Tóth Tibor megemlíti, hogy a statisztika szerint 2030-ig a nukleáris energiafelhasználás a maihoz képest jó tíz százalékkal nő, a fejlődő országok körében a gyarapodás négyszeres lesz, s vagy két tucat ország szeretne nukleáris erőművet létesíteni. E fejlődéshez elengedhetetlen egyfajta biztonsági háló - ezt nyújtja az átfogó atomcsend szerződés. Az aláíró országok száma 177, ennél azonban kevesebben ratifikálták a szerződést, amelynek teljes körű hatályba lépéséhez elengedhetetlen a 44 atomenergia-programmal is rendelkező állam megerősítése. Hét ország - köztük az Egyesült Államok, Kína, Irán egyelőre nem ratifikált, India, Pakisztán és Észak- Korea pedig az aláírást is megtagadta. Az ellenőrzési rendszer azonban, szintén egyedülálló módon, máris működik, s függetlenül az egyezmény hatálybalépésének halasztódásától minden egyes aláíró országnak szolgáltat adatot. Tehát azok az országok is élvezik előnyeit, amelyek még nem ratifikáltak. Halad a megfigyelőállomások kiépítése: a tervezett 321 állomásból 213 már készen van és működik, s bár tény, hogy a körülmények miatt legnehezebb feladatnak számító állomások létesítése még hátravan, folyamatos az előrehaladás. A fontos feladatok közé tartozik a jelenleg 10 nemes gázmérő állomás felfejlesztése a tervezett 40-re - ez a mérés nagy fontosságú annak megállapítására, hogy az észlelt rezgés nukleáris robbantáseredetű volt-e. Igaz az is, hogy a hálózat kialakítására, a jelenlegi szint elérésére tíz esztendő állt rendelkezésre, most azonban nem ártana gyorsítani a folyamatot. Mint annyi minden - teszi hozzá a diplomata - ez is pénzkérdés (is). Az önálló szervezetként működő CTBTO anyagi tekintetben is függetlenséget élvez, évi 111 millió dolláros költségvetését (ez megfelel a nemzetközi Atomenergia Ügynökség büdzséjének) a tagországok befizetései teszik ki, márpedig e téren némelyik államnak súlyos elmaradása van. Az ellenőrzési rendszer, a mérés, az automatikus adatfeldolgozás és emberi kiértékelés jelentős anyagi - és szellemi - kapacitást igényel. A rendszer kialakításán 300-an dolgoznak, száz fős csapat az értékelők és mindez csak a központ, hiszen sok országban mintegy 900 intézmény foglalkozik még az adatokkal, amihez szakember és szoftver egyaránt szükséges. A személyi állomány egyébként rövidesen egy nem túl népes, ám igen nagy fontosságú csapattal egészül ki: ők a majdani helyszíni ellenőrök. Amennyiben Tóth Tibor: A rendszer egyedülálló Ide futnak be a nukleáris robbantások adatai Fotók: Elisabeth Schwind!