Népszabadság, 2008. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-01 / 27. szám

www.nol.hu Medián: aktivizálódó nemek Hírösszefoglalónk Túlnyomó többségben vannak ugyan az „igen” támogatói a nép­szavazás mindhárom kérdésében, aktivizálódni látszik viszont a nemmel válaszolók tábora. Egyér­telműen csökkent viszont azok aránya, akik szerint egy sikeres re­ferendum után a kormánynak le kell mondania - ez derül ki a Medi­án legfrissebb kutatássorozatából. A cég az év első hónapjában há­rom reprezentatív felmérést vég­zett. E szerint az első és harmadik hétvége között nem történt jelen­tős változás a díjak eltörlését tá­mogatók arányában: mindhárom kérdésben közel kétharmados fö­lényben vannak az igenek. A nem­mel szavazók aránya jócskán elma­rad ettől, ám két hét alatt számot­tevően növekedett - főleg a felső­­oktatási tandíj és a vizitdíj ügyé­ben. A kérdés elsősorban az, hogy meglesz-e a három témában az eredményességhez szükséges bő kétmillió igen szavazat. A felmérés szerint két hét alatt a tandíj eseté­ben 32-ről 37, a vizitdíjéban 41-ről 44, a napidíj ügyében pedig 37-ről 46 százalékra nőtt a „biztos szava­zók” aránya. A Medián szerint jelentős for­dulat történt a közhangulatban: ja­nuár elején még többségben vol­tak, akik szerint egy sikeres nép­szavazás után a kormánynak le kell mondania, két héttel később vi­szont már ennek az ellenkezőjét gondolták többen. Ez a hangulat­­változás egyrészt megkönnyítheti azoknak a kormánypárti szavazók­nak a dolgát, akik marasztalnák a kormányt, de szívesen leszavaznák a díjakat - hangsúlyozza a Medián jelentése. A piac elutasítaná a Fidesz kezdeményezését Egyértelműen az tenné a legjobbat a pénzpiaci hangulatnak, ha a nép­szavazáson elutasítanák az embe­rek a Fidesz kezdeményezését a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tan­díj eltörlésére - ez derül ki a Portfolio.hu által végzett körkér­désből, amire hazai és külföldi pia­ci szereplők válaszoltak. A meg­kérdezett 16 elemző és bróker ugyanakkor a nemek győzelmére nem lát reális esélyt, így többnyire úgy fogalmaztak, hogy az lenne a piaci hangulat számára a legjobb, ha nem lenne érvényes elutasítása a díjaknak. Többen is kiemelték, hogy a hatás elsősorban a szavazás üzenet jellegén alapul. Azzal kap­csolatban azonban jóval nagyob­bak a véleménykülönbségek, hogy a piacon milyen hatások várhatók. Földrengésszerű mozgásokra sen­ki nem számít, ám a válaszok erő­sen szóródnak, főként attól függő­en, hogy a politikai hatásokat mennyire gondolják súlyosnak. Mivel komolyabb költségvetési hatása várhatóan nem lesz, a nép­szavazás alapvetően a reformfo­lyamat megítélését ronthatja - mondta a Portfolio.hu-nak az egyik megkérdezett. Másikuk úgy fogal­mazott: ha valaki rendet akar tenni az országban és a költségvetésben, akkor a népszavazás bármelyik ki­menetele mellett is meg tudja ten­ni, ha meg nem akar, akkor amúgy sem fog. A piac ma egyetért abban, hogy előre hozott választásokra nem kell számítani, Gyurcsány Fe­renc helyzetét viszont sokan látják bizonytalannak. Népszavazás 2008: Filmszínház címmel indít „vándormozit” az SZDSZ, amivel március 7-ig járják az országot Fotó: Szabó Bernadett Hajnaltól határozatlan idejű vasutassztrájk Kun J. Erzsébet Ma hajnali három órától bizonyta­lan ideig meglehetősen kiszámít­hatatlan lesz a vasúti közlekedés: sztrájkra szólította ugyanis a tag­ságát a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete. A MÁV-nál működő legnépe­sebb érdekvédelmi szervezet ezút­tal is a személyszállítást érintő munkabeszüntetést szervezett, így adva nyomatékot követelésének, annak, hogy a MÁV három társa­ságánál dolgozó vasutasok részére fizessenek ki nettó 250 ezer forin­tot a MÁV Cargo Zrt. privatizációs bevételéből. (A szakszervezet ko­rábban csak azzal a feltétellel já­rult hozzá a cég privatizálásához, ha a munkavállalók részesednek az ügyletből - a szerk.) Azt is sze­retnék elérni, hogy két kiszerve­zett társaság munkavállalóinak plusz 10 százalékkal növeljék a fi­zetését. Ez a többi szakszervezet­tel már kialkudott 6,9 százalékos béremelésen felüli emelést jelent. A leányvállalatnál dolgozókat ugyanis a VDSZSZ szerint 25-30 százalékos keresetveszteség éri, és ezt kompenzálnák. Irreálisnak és jogtalannak tartja viszont a szakszervezet követelé­sét a MÁV Zrt. vezérigazgatója. Heinczinger István utalt arra, hogy a 2002-2004. közötti kétéves meg­állapodás szerint 10 százalékos béremelést kapnak a külsős cégek­hez kiszervezett tevékenység so­rán az átkerülők azzal az indokkal, hogy elveszítették korábbi juttatá­saik egy részét. Ez azonban nem a MÁV-on belüli átszervezett cégek­re vonatkozott. A most érvényes egyezségben már nem szerepel a külsős cégekhez kiszervezettekre vonatkozó emelés. A vezérigazga­tó álláspontja szerint egyébként nincs semmilyen jogi alapja a pri­vatizációs bevételből történő fize­tés követelésének, ráadásul a 2,5 havi részesedés számításaik szerint bruttó 50 milliárd forintba kerülne. Gaskó István, a VDSZSZ elnöke szerint mindazonáltal a sztrájk megkezdésekor úgy 2600 dolgozó teljesít szolgálatot, 40 százalékuk tagja a VDSZSZ-nek. Azt reméli, minél többen csatlakoznak a mun­kabeszüntetéshez. A még elégsé­ges szolgáltatásokról lapzártánkig nem sikerült megállapodni, így bárhol káosz alakulhat ki a vasúti közlekedésben. A szakszervezet javaslata szerint minden vonalon napi négy vonat közlekedne. A MÁV-START tájékoztatása szerint a társaságnál működő 16 személyszállítási szolgáltatási központban folyamatos vezetői ügyeletet tartanak, a feladat a for­galom szervezése és az utasok tá­jékoztatása. Toller Tünde az idén nem küldött vagyonnyilatkozatot Ungár Tamás Pécs Toller Tünde az idén nem adta be férje vagyonnyilatkozatát, így a kómában lévő Toller László febru­ártól már nem kap képviselői tisz­teletdíjat és költségtérítést. A volt pécsi polgármester felesége tudó­sítónknak ezt azzal indokolta, hogy elege lett a támadásokból. Az MSZP-s politikus 2006. júni­us 19-én közúti balesetet szenve­dett, azóta kómában van. Parla­menti mandátumát akkor veszíte­né el, ha cselekvőképtelenné nyil­vánítanák. Az eljárást januárban elindította a gyámhivatal. Várható, hogy három-négy hónapon belül cselekvőképtelenné nyilvánítj­ák. Toller képviselői tiszteletdíja és költségtérítése miatt a Deport 56 a közelmúltban feljelentést tett: a szervezet szerint Toller már 2007- ben sem kaphatta volna meg eze­ket a juttatásokat. Toller Tünde mindezt megelégelve döntött úgy, az idén nem küldi be férje vagyon­nyilatkozatát, így a család elesik Toller havi ó6o ezer forintnyi kép­viselői járandóságától. Februártól 200 ezer forint táppénz jár neki, amit azért kap, mert a balesetet polgármesterként, szolgálati autó­jában szenvedte el. A táppénz fo­­lyósíthatósága június 19-én lejár, azután elindulhat Toller leszázalé­­kolása, nyugdíjazása. NÉPSZABADSÁG • 2008. FEBRUÁR 1., PÉNTEK Magyarország • 3 . A választási mate­matika és a ta­pasztalatok egy­aránt azt mutat­ják, hogy több, egymással küzdő pártot nem képe­sek eltartani a szomszédos orszá­gok magyar ki­sebbségei. Sorsuk többnyire a periferizálódás, az eljelentékte­­lenedés és az enyészet. Startpozíció Kis Tibor kisz@nepszabadsag.hu Erdélyben a lapok újraosztása következik - a Magyar Polgári Párt bejegyzésével új szereplővel új verseny indul a magyar szavazók ke­gyeiért. A politikában a verseny jó dolog - általában. Hogy ebben a konkrét esetben is az lesz-e, afelől e pillanatban erősek a kétségek. Legfeljebb annyi biztos, hogy az erdélyi magyar politika mocsara­sodó állóvizét az MPP hivatalos zászlóbontása alaposan felkavarja. Ezzel elvben jól jár a szavazó - bővül a választék, a verseny iparko­dásra késztetheti politikusait. Ilyesmit nem nagyon tapasztalhatott a legutóbbi években. Szász Jenőék színre lépése amúgy is csak legiti­mál egy régóta kialakult helyzetet, hiszen az erdélyi magyar politika törésvonalai nem mai keletűek. A mostani bejegyzéssel egy hosszú meghasonlási folyamat ér szinte logikus végpontjához. Az eddigi ke­retek között - és főleg az adott szereplőkkel - már nem működött normálisan a politikai gépezet: a belső harcok, a személyes ambíci­ók, az anyaországi pártpolitikai késztetések - és persze nem utolsó­sorban: a pénz - már-már végzetesen tönkretették. De bármennyi érv szól is a szakadás mellett, a mérleg másik ser­penyőjébe legalább ugyanennyi helyezhető. Mindenekelőtt, hogy a magyar közösség a tavaszi helyi választásokon kiszorulhat a testüle­tekből a vegyes lakosságú vidékeken. A választási matematika és a tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy több, egymással küzdő pártot nem képesek eltartani a szom­szédos országok magyar kisebbségei. Sorsuk többnyire a periferi­zálódás, az eljelentéktelenedés és az enyészet. Igaz, egy nagy kivétel akad, és éppen Romániában, ahol az RMDSZ és az ellenlábasként fellépő Tőkés László egyaránt képes volt mandátumot szerezni az európai parlamenti voksoláson. Ehhez azonban kivételesen szeren­csés csillagállás kellett - és a román szavazók teljes közönye. Ennek rendszeres ismétlődésére józan politikus aligha számíthat. Kérdés, belátják-e ezt az érintettek. Az előjelek kevéssé biztatóak. Túl sok gyűlölködés látszik felhalmozódni ahhoz, hogy a felek ne a háborúskodás, hanem a korrekt vetélkedés és a haszonelvű együtt­működés útját válasszák. Az MPP elvben tiszta lappal indul - illik megelőlegezni a bizal­mat. Mivel amorf, kialakulatlan képződményről van szó, szinte bár­mi lehet belőle - jó és rossz értelemben egyaránt. Szász „modern eu­rópai pártot” ígér, ám sok mindent ígért már. Merthogy pártja ugyan új, Szász azonban - éppúgy, mint vezető társai - nagyon is jól ismert figurája az erdélyi magyar életnek. Szinte valamennyiükről elmond­ható, hogy sértett emberek. Az RMDSZ páriáinak tekinthetők, és mindeddig szinte kizárólag csak radikális, olykor teljesen irreális nemzeti követeléseikkel vétették magukat észre. E csapatban még valójában tisztázatlan Tőkés szerepe. Ha a püspök nyíltan elkötelezi magát Szász mellett (akivel a múltban elég sok súrlódása volt), az önmagában fél győzelem lehet az új párt számára. Más kérdés, hogy Tőkés nem az az ember, aki bárhol is beérné a második hellyel. Akárhogy alakul az MPP belső hierarchiája, az RMDSZ így is, úgy is szorult helyzetbe kerülhet. A bizalom fogyatkozóban - és ezt jó­részt maguknak köszönhetik. Ráadásul az EP-választások óta szinte semmi nem történt, ami arra utalna, hogy levonták volna a voksolás tanulságait. Az MPP-re tett lekicsinylő vagy lejárató szándékú meg­jegyzések (így például azok a nyilatkozatok, hogy az új szervezet Traian Basescu és Orbán Viktor „zsebpártja” volna) inkább arra utal­nak: az RMDSZ pillanatnyilag a konfrontációval kacérkodik. Mindenesetre a startpisztoly most eldördült Erdélyben. Kezdőd­jék hát a verseny! Jobb híján. gy Sokan laknak ná­lunk a hajléktalan­ság „előszobájá­ban”. Van még ugyan hajlékuk, de a villanyt, a vizet már kikapcsolták. Megszámláltatva Rab László rablo nepszabadsag.hu A kilencvenes évek elején Saarbrückenben jártam, és a helyi szoc­­dem ifjúsági szervezet vezetői büszkén mutogatták a város új talál­mányát, a főtérre épített hajléktalanszállót. Azért került ide, újságol­ták vendéglátóim, hogy a hajléktalanok és a börtönből frissen szaba­dultak mindig szem előtt legyenek. Hogy a BMW-vel munkába járó elit folyamatosan érezze felelősségét az elesettekkel szemben. Azért idéztem föl e régi élményt, mert olvastam, hogy februárban újra hajléktalanszámlálás lesz Magyarországon. Az akció ma kezdő­dik, és bárki önként csatlakozhat. A feladat, hogy a föllelt hajléktalan helyét és adatait pontosan feltérképezzük. Hogy tudni lehessen, ha valaki bajba kerül, hol és hogyan segítsenek a szociális munkások. Legutóbb 2005 telén számláltak. Akkor háromezren tengődtek a budapesti utcákon, kapualjakban. A szállókban további ötezer haj­léktalan élt. Jelenleg 25-30 ezren lehetnek az országban, akiknek nincs fedél a fejük fölött. Becslések szerint minden második hajlék­talan Budapesten él. Ehhez képest a fővárosban ötezer, vidéken hat­hétezer ágyon osztozhatnak. De tudjuk, sokan elkerülik a tömegszál­lásokat, mert attól félnek, hogy bántalmazzák vagy kifosztják őket. Hajléktalan nem csak úgy lehet valakiből, hogy elkezd inni vagy a válás után lerongyolódik. A téli időszak jellemző híre a nagyvárosi lakástűz. A tűzoltók tudnák csak megmondani, milyen embertelen körülményeket találnak az eloltott tüzek helyszínein. Mintha a nyo­mor lobbanna magától lángra. Jól rajzolódik ki a málló vakolatú, pe­nészes falak közt bujkáló, nélkülözéssel párosult szegénység. Sokan laknak nálunk a hajléktalanság „előszobájában”. Van még ugyan haj­lékuk, de a villanyt, a vizet már kikapcsolták. S az élet legnagyobb próbatétele pár szelet parizer és egy vekni kenyér beszerzése. Artner Annamária közgazdász nemrég európai statisztikákkal ér­velt, amikor cikket írt lapunkban a szegénység és a fiatalkori bűnö­zés összefüggéseiről. Magyarországon a felső 20 százalék jövedelme öt és félszeresen (az unió átlagát jóval meghaladóan) múlja felül az alsó 20 százalékét, a szegénységi küszöb alatt élők aránya emelkedik, jelenleg 30 százalék, élen állunk az unióban. A szociális védelemre fordított összegek a GDP-hez viszonyítva elmaradnak az EU- átlagtól. S a lényeg: a 17 éven aluli gyermekek 14 százaléka olyan ház­tartásban él, ahol senkinek sincs munkája. Eleve a nyomor tereli a hajléktalanlét felé azokat, akiknek kicsúszott a lábuk alól a talaj. A számlálásban az a jó, hogy önkéntességen alapul. Többet ér te­hát, mint mikor pártok hívó szavára mozdul a tömeg. A teendők java része a számlálás után következik. A magyar társadalom - miként annyi más probléma esetében - eléggé sematikusan vélekedik a haj­léktalanokról. Miközben sokan a zsebükbe nyúlnak a világ más tája­in élők szerencsétlensége láttán (ez is örvendetes), nem tudják, ho­gyan tekintsenek azokra, akik közvetlen közelükben, az ő kapualjuk­ban próbálják átvészelni a telet. Nem kell mindenáron arra töreked­ni, mint Saarbrückenben, és nem fontos a Kossuth térre szállót épí­teni, de nem ártana, ha kicsit közelebb mennénk a mieinkhez.

Next