Népszabadság, 2008. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-14 / 38. szám

2008. FEBRUÁR 14., CSÜTÖRTÖK • NÉPSZABADSÁG 2 • Magyarország Orbán Viktor: Nagyobb kenyeret sütnénk A Fidesz elnökének évértékelése népszavazási kortesbeszéd volt Jubileumi országértéke­lésén Orbán Viktor a nép­szavazás mellett mozgósí­tott­­ s hol a rendszer­váltáskori érzésvilággal, hol a Kádár-korszak „élet­kedvével” illusztrált. Csuhaj Ildikó Magyarországnak elege van a hatéves szocialista kormányzás kudarcaiból! Magyarországnak siker kell! A siker és a jövő gon­dolata összetartozik. A jövő igennel kezdődik - ezt a gondo­latmenetet hallhatták a meghí­vott hívek és szimpatizánsok tegnap a Syma Csarnokban, amikor Orbán Viktor tizedik al­kalommal országértékelést tar­tott, és ennek keretében lénye­gében csak a népszavazási ige­nek mellett mozgósított, így te­hát az értékelés nem 2007-ről, hanem a népszavazásról szólt. A Fidesz elnöke kortesbeszédet mondott.­­ Aki március 9-én igent mond, az egészségre, a tudásra, az a felelős kormányzásra mond igent, nemcsak a tandíj, a vizitdíj, a kórházi napidíj eltör­lésére. Aki igent mond, az a gazdasági fordulatra, a növeke­désre és sikeres jövőre mond igent, és nemcsak a rossz politi­ka megállítására. A nemmel szavazók viszont a beletörődés­re voksolnak, arra, hogy nem le­szünk egészségesek, képzettek, és nem lesz felelős kormá­nyunk. - Aki nemmel szavaz, felhatalmazza a kormányt, hogy úgy folytassa, ahogy eddig tette, sőt aki nemmel szavaz, még ront is a mostani helyzeten - fi­gyelmeztetett. A Fidesz elnöke a beszéde kezdetén azt ígérte, hogy az előző évet illetően csak a jóról, a sikerekről, és nem a rosszról szeretne beszélni. Majd a foly­tatásban lendületesen ostoroz­ta, szapulta a kormányt, amikor is úgy fogalmazott, hogy „bele­ragadt a múltba”, „rossz, szel­lemtelen”, „átvert minket”, „egy szavukat sem hiszi el senki”. 2007-et illetően „jó hírnek”, „felbecsülhetetlennek” azt a társadalmi egyetértést nevezte, amely szerinte mára kialakult Magyarországon a koalíció po­litikájával szemben. Orbán úgy látja, hogy omladozni kezdtek a falak, s leszakadt a deszkakerí­tés, noha vannak, akik szemé­lyes elkötelezettség vagy párt­hűség miatt még húzódoznak attól, hogy ezt belássák. De sze­rinte „ilyen igazi tartós áttörés, mint most, az elmúlt 18 évben nem volt”. E ponton Orbán Viktor a rendszerváltás feelingjének a visszaidézésével operált, mond­ván, akkor még „volt egyetér­tés, s világosan látszott, hogy sokkal több az, ami összeköt minket, mint ami szétválaszt”. Ez pedig a jobb élet utáni vágy. Amikor viszont a tandíjról be­szélt, érzékelhetően a Kádár­korszak pozitív érzületét kísé­relte meg előhívni, „mert mi tartotta az életkedvet a diktatú­ra éveiben? Az, hogy tudták, ha a gyerek jól tanul, sokra viheti, egyetemre mehet.” Ez akkor is sikerült, ha a tankönyvekből Le­nin sapkás képe nézett vissza rájuk. „Ha tandíj lett volna, én most nem állhatnék itt, önök előtt, a tandíj a magunkfajtákat kirekesztette volna az egyetem­ről” - tette hozzá Orbán Viktor, akit a meghívottak erre válasz­ként hosszasan megtapsoltak. A vizitdíj és a kórházi napi­díj kapcsán a Fidesz elnöke úgy kalkulált, hogy Európa legtöbb járulékot fizető országa va­gyunk, vagyis az egészségügy most sem ingyenes; a hálapénz elleni szélmalomharc azt ered­ményezte, hogy immár lista­pénzt is fizetünk, hogy a váró­listákon előbbre jussunk, a vi­zitdíj és a kórházi napidíj pedig olyan, mint ha a színházban be­felé és kifelé is meg kellene venni a jegyet. - Ki az ördögnek kell olyan reform, amivel min­denki rosszabbul jár Magyaror­szágon? Ez vakvágány. Ha így mennek tovább a dolgok, még az a téves képzet alakulhat ki, hogy egy diktatúra többet ad­hat, mint a szabadság - konsta­tálta a Fidesz elnöke, aki szerint „van pénz, csak nem oda teszik, nem oda juttatják, ahova kelle­ne. Ha összeadnánk, hogy pro­pagandára, hirdetésre, tanulmá­nyokra, új autókra, telefonokra, bútorokra mennyi pénz ment el, akkor valahol 120 milliárd körül lenne az összeg.”­­ A Fi­desz Erős Magyarország prog­ramja más észjárást követ, hi­szen „a növekedésben bízunk, nem az egyre vékonyabb ke­nyérszeletekben”. Nagyobb ke­nyeret kell sütni, ez a növeke­dés programja - hangoztatta. A Fidesz elnöke már magát a népszavazás tényét is győze­lemnek értékelte. A rendszer­­váltás óta nem volt példa sze­rinte arra, hogy egy népi moz­galom sikert érhet el a kor­mánnyal szemben. „S hogy mi­lyen következményekkel jár a népszavazáson az igenek győ­zelme?” - ezt a kérdést Orbán Viktor tegnap este úgy vála­szolta meg: „Ez a változás, egy új korszak nyitánya lesz.” A közönség a Himnuszt énekli. Nem zajos Fidesz-nagygyűlés, hanem a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület rendezvénye Fotó: Reviczky Zsolt Nyakó István: A Fidesz a tagadás pártja Országértékelésnek vérszegény volt, kampánybeszéd­nek dagályos és unalmas - jelentette ki Orbán Viktor szónoklatáról Nyakó István, az MSZP szóvivője. - Igaz, hogy a pártelnök emberfeletti erőfeszítéseket tett azért, hogy minél többször mondja ki az igent, de ez mindig nemnek hangzott, nem mindenre, ami változás, ami új. Nyakó szerint a Fidesz a tagadás pártja lett, mondandó­ja csak saját magának használhat, az országnak nem. Gusztos Péter, az SZDSZ ügyvivője arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy míg Orbán szerint az igenekkel a jövő kezdődik, az SZDSZ szerint az igenekkel egy húsz éve elutasított múlt, a szocializmus felé fordulna az ország. Az MDF szerint a Fidesz elnöke kettős beszédet al­kalmazott. Kerék-Bárczy Szabolcs, a párt szóvivője úgy ítéli meg, hogy Orbán Viktor ugyanezzel a beszéddel akár a három nem mellett is érvelhetett volna. Ez is azt bizonyítja, hogy a két mamutpártnál megszűnt a szavak értelme, és maradt a puszta hatalmi harc - tette hozzá. „Tág ölelés” volt a beszéd, Orbán Viktor szavai párt­állástól és társadalmi helyzettől függetlenül mindenki­hez szóltak - mondta a KDNP szóvivője, Halász Zsuzsa. Somogyi Zoltán: Úgy beszélt, ahogy most kellett „A jövő igennel kezdődik. A jövő a népszavazási igen szavazattal kezdődik” - ennyi a rövid üzenete Orbán Viktor beszédének Somogyi Zoltán politológus szerint. A Political Capital igazgatója lapunknak azt mondta: a volt miniszterelnök igazolta az elemzői várakozásokat, azaz nem évet értékelt ellenzéki vezetőként, hanem a következő lépésre, a népszavazásra buzdította a vá­lasztókat. Úgy beszélt, ahogy most kellett: Magyaror­szágot egy politikai közösségként fogta fel, pártját pe­dig egyik oldalra sem sorolva a másik oldalról is „gyűj­teni” kívánta az „igen” szavazatokat. Profi politikust láttunk, profi beszéddel­­ állapította meg Somogyi, s felhívta a figyelmet arra, hogy Orbán most először je­lezte: a Fidesznek néppártként nincs ideológiája, csak az emberrel és annak boldogulásával foglalkozik. A politológus úgy látja: Orbán helyzete kényelmes. Legfőbb politikai ellenfele népszerűtlen, miközben a népszavazási kérdésben tisztán és nyitottan képvisel­heti az „igen” álláspontját, amelynek népszerűsége mind tartalmi okokból, mind formailag jóval nagyobb a „nem”-hez képest. Lakner Zoltán: A beszéd illett a kampányba Sokak várakozásával ellentétben Orbán Viktor nem küldte el sehova a regnáló kormányt, nem akarta el­ijeszteni a népszavazáson igennel szavazó kormány­­pártiakat. Ez a Fidesz elnökének évértékelőjéről alko­tott véleménye Lakner Zoltánnak, aki szerint a beszéd beleillett a legnagyobb ellenzéki párt eddigi kampá­nyába, majd kiderül, mekkora eredménnyel - tette hozzá. A politológus az Indexnek kifejtette: Orbán cél­ja az lehetett, hogy ne legyen támadható, és könnyű le­gyen vele azonosulni. Ennek ez a beszéd - amelyik a szokásosnál halkabb tónusú, befogadóbb volt - megfe­lelt, ugyanakkor a Fidesz eddigi kampányát erősítette, miközben tudatosan kigyomlálta az offenzív eleme­ket. Lakner felhívta a figyelmet arra, hogy ezúttal nem volt szó arról, hogy a kormány meg fog bukni, Orbán azt mondta, a népszavazás csak az első lépés, ami köz­­jogilag és politikailag is reális helyzetértékelést jelent. Orbán ezzel a beszéddel azt tudta megtenni, hogy felméri a céljait, az eszközöket. Ehhez alkalmas esz­közt választott, majd kiderül, hogy mi lesz az eredmé­nye - jelentette ki Lakner. Boka generális Színészportré Ki-ki legjobb teljesítményéről ítélendő meg. Ez kritikai alap­szabály. Nem balsikerei, félre­fogásai jellemzik, hanem csúcs­formája. 1989. június 16-án, a Hősök terén tartott temetési szertartáson kiállt az emel­vényre egy borostás fiatalem­ber, az eresz alá vörös kakast hajító harsány hangon cokit ki­áltott egy birodalomnak, és ha­zaküldte ideiglenesen 44 éve itt állomásozóit. Megdöbbentő történelmi hang. Történelmi esemény. Egyenrangú azzal a Pilvaxban a közvélemény asz­talára felugró márciusi ifjúval, aki 1848. március 13-án közhír­ré tette, hogy most jött Po­zsonyból, a reformországgyű­lésről. A borostás ifjú a Hősök te­rén Orbán Viktor volt. Bátorsá­ga és lelki ereje a történelem­­könyvek lapjain megörökítődik. Majdnem húsz évvel később egyórás beszédet tartott. Nem lángolót, elemzőt, osztályfőnö­ki hangon és iskolaigazgatói önfegyelemmel. Nem tisztem a beszéd szavait értékelnem, de meg szoktam olvasni az elő­adók tekintetéből, beszédritmu­sából, taglejtéseikből és arcvo­násaikból. A színész és min­denféle - így politikai - előadó arcán nemcsak az látszik, amit közölni akar, hanem amit el­hallgat. Már csak ilyen a nyil­vános szereplés törvénye. Orbán dikciója sokat fejlő­dött, habár a sziszegők nem tiszták. Nem hadar. Szépen ta­gol. Jól és finoman poentíroz. A gondolatokat szuggesztíven ka­lapálja hallgatói fejébe. Beszé­de szilárdan megépített, de máris letértem a magam szabta útról. Nem arról írok, mit mon­dott. Azt kell elemeznem, ho­gy em mondta, amit mondott. Tizenkilenc évvel a katafalk előtt sistergő fickó után, aki egyszerre volt a gyerekhős Gavroche Victor Hugo A nyo­morultak regényéből és Nemecsek Ernő Molnár Ferenc füvészkertjéből. Nemecsekből tizenkilenc év alatt Boka gene­rális lett. Nem hízta ki arcát. Megtartotta személyiségét. Ez annál élesebben megmutatko­zott a teremben, ahol hallgató­ságának az idő és a fölgyorsult történelmi cikcakkok elhasz­nálták arcvonásait. Boka generális nem gyújt szalmatetőt. Nem akar bezúzni ablaküveget, és nem kerget ki mostohatestvéri tankokat. Két egymással ellentétes szemvágá­sa érvényesül alakításában. Az osztályfőnöki, papos komolyság meg a vele szemben álló, meg­őrzött kamaszos selmaság. Ha viccet mond, komolyan mondja, csak a szeme sarkában bujkál némi huncutság. Ennyi neme­­csekit őrzött meg Bokává férfia­­sodottan. Minden politikai ri­­pacsság nélkül beszélt. Orbán Viktort a Hír Tv-n követte Csintalan Sándor buffo alakítása. M. G. P. Fotó: Reviczky Zsolt www.nol.hu Ha magyarok, polgárok egyesülnek Nyusztay Máté Mi is az ukrajnai átlag? Éges­­sünk-e szemetet, mint a har­madik világban? A diktatúra adott többet, vagy a szabad­ság? Égető kérdések, de még­sem hozzák igazán lázba a Syma Csarnok úgy nyolcszáz fős hallgatóságát, pedig fe­szülten, fegyelmezetten hall­gatják Orbán Viktor évértéke­lő beszédét. Minimális koreográfia, semmi felhajtás, semmi zászló - igaz, ez nem a Fidesz kam­pányrendezvénye, hanem a Magyar Polgári Együttműkö­dés Egyesületének hagyomá­nyos éves rendezvénye. Magyarok, polgárok egye­sülnek hát: a Himnusz hang­jaira feszesen húzza ki magát idős és fiatal, írnánk, csak hát: elég kevés a fiatal. Orbán Vik­tort idézve: „Mind rendszer­­váltók vagyunk.” A szürke öltönyök világát kizárólag az óriási, A jövő igennel kezdődik feliratú na­rancssárga molinó színesíti. A hallgatóságot Orbán néha fel­vidítja, de láthatóan nem ráz­za fel. Legsikeresebbnek talán az a megjegyzése tekinthető (a hallgatóság reakcióit tekint­ve), amelyben az államtitká­rok körforgását a farkát kerge­tő macskához hasonlította. Ezt leszámítva talán csak a ré­gi tankönyvekről visszaköszö­nő Lenin felidézése fakasztja mosolyra az embereket, akik az elmúlt évekből megszokott, mozgósító szlogeneket is hiá­ba várták. Persze, olykor szlogen sem kell: Semjén Zsolt elégedett mosollyal nyugtáz egy-egy po­ént a mellette ülő Tarlós Ist­vánnak, aki ilyenkor rezignált polgári eleganciával reagál: bólint, elmosolyodik, hallgat. Nehéz volt hát leolvasni a rezzenéstelen arcokról, mit gondolnak, amikor áltanulmá­nyokra elköltött milliókról vagy az ingyenes egészségügy illúziójáról hallanak, főleg mi­után a beszéd végét többen már csak csukott szemmel „fi­gyelték”. Szerencsére Bunuel Orbán által megidézett Öl­döklő angyala nem látogatott el a Symába - így mindenki szabadon távozhatott.

Next