Népszabadság, 2008. február (66. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-29 / 51. szám
www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2008. FEBRUÁR 29., PÉNTEK Magyarország • 5 Nem sértett, csak csalódott Egyelőre állás nélkül van Takács Albert, menesztett miniszter Alig kilenc hónap után menesztették az igazságügyi és rendészeti minisztert, de Takács Albert sem tudja pontosan, hogy miért kellett felállnia. Azt pedig végképp nem érti, hogy a felmentése óta mi végre folyik ellene lejárató kampány. Lencsés Károly Nincs tüske vagy sértettség Magyarország 65. igazságügyi - és rendészeti miniszterében azért, mert csak nem egészen kilenc hónapig tölthette be ezt a posztot. Takács Albert inkább csalódott, mert úgy érzi: akkor kellett felállnia, amikor már rendben mentek a tárcánál a dolgok. „Egy pályakezdő miniszter életében az első két hónap a kritikus, azon a perióduson pedig sikeresen túljutottam” - mondja. Egyébként így sem elégedetlen, mert a rendelkezésére álló rövid idő alatt végrehajtották a rendőrség és a határőrség integrációját, Magyarország zökkenőmentesen csatlakozott a schengeni térséghez. Takács lapunknak nyilatkozva azt hangoztatta: nem érti az összehangoltnak tűnő lejárató kampányt, a folyamatos támadásokat, amelyek szerint hol az MSZP-frakció fenntartásai, hol a jogalkotásban mutatkozó lemaradások, hol meg a tehetetlenkedése miatt kellett meneszteni, mert a vezetése alatt állítólag szétesett a tárca. A szocialista képviselőkkel napi kapcsolatban volt, rendszeresen egyeztetett, és ha kifogásaik lettek volna, azt bizonyára nem rejtik véka alá - állítja. Szerinte a jogalkotás is rendben, az előre meghatározott ütemterv szerint folyt - mutatja az elfogadott jogszabályok listáját tartalmazó vaskos dossziét. Keménykezű vezetőnek viszont tényleg nem tartja magát. „Azt mondják, ha főnöknek megy valahová, rúgd ki az első két embert, akivel a folyosón találkozol, hogy legyen tekintélyed” - de Takács így nem akart tekintélyt. Ha pedig azt vetik a szemére, hogy túlzottan passzív volt, azt is elfogadja, mert tény: egyetlen olyan ügyben sem állt a nyilvánosság elé, amelyben nem tudott azonnal jogi megoldással szolgálni. Ilyen volt a gyülekezési törvény, amit helyettes ombudsmanként valóban ostorozott, ám a miniszteri székben tudomásul kellett vennie a realitást, hogy a módosításához szükséges ellenzéki támogatást képtelenség megszerezni. Cáfolja viszont, hogy felelős lenne azért, mert tavaly ősszel megdobálták a képviselőket. „Nem a miniszter dolga, hogy eldöntse, hol áll fel a rendőrsorfal” - hangoztatja, majd hozzáteszi: amikor még kiterjesztették a biztonsági zóna határait, azért kapott a fejére. Abban pedig az ő keze is benne van, hogy míg a tavalyi vandál akciót csak rongálásnak találták, a politikusoknak küldött, fehér port tartalmazó borítékok miatt már közveszélyokozás miatt folyik a nyomozás, a Molotov-koktélos támadást pedig terrorcselekménynek minősítették. Amióta a rendvédelmet az igazságügyi tárcához csapták, vita folyik arról, hogy ésszerű volt-e ez a lépés. Takács úgy véli, nincs ezzel semmi baj, mert a Belügyminisztériumban meg az önkormányzatokkal vitték együtt a rendőrség és a határőrség ügyeit. A volt miniszter saját bevallása szerint élvezte is az igen széles feladatkört, és meggyőződése szerint a jogalkotás és a rendvédelem irányítása egész jól összeegyeztethető tevékenység, s nem vezet szükségszerűen bukáshoz. A volt miniszter mindazonáltal hendikeppel indult, hiszen nem rendelkezett államigazgatási tapasztalatokkal, soha nem vezetett több száz fős szervezetet, ráadásul a politikusok közt civil volt a pályán. Takács viszont úgy látja, hogy tanszékvezetőként, majd az ombudsmani hivatalban töltött hat esztendő alatt megtanulhatta, miként kell egy szervezetet irányítani - „mindig volt bennem hajlam arra, hogy magam álljak az élre” -, és az utóbbi poszton a közigazgatás működését is megismerhette a gyakorlatban. S hogy nem volt politikus? Ezt ugyancsak tagadja, mondván: igenis politizált, taktikázott, minisztertársaival alkalmi koalíciókat kötött, de a kétharmados törvények kapcsán az elmúlt néhány hónap alatt például a rendőrségi törvényt, sőt az alkotmányt is módosították - „üzletelt” az ellenzékkel is. És tény, hogy a rendszerváltozás óta idő előtt távozásra kényszerülő mindhárom igazságügy-miniszter civil, egy ügyvéd és két oktató. Mindannyian a Gyurcsány-kormányban szolgáltak. Hatékonyabb, céltudatosabb vezetésre van szükség a minisztériumban - hangzott a felmentést indokoló hivatalos érv, és ennél többet Takács Albert sem tud. Egyébként a menesztéséről szóló híreszteléseket nem vette túl komolyan, hiszen már hónapokkal ezelőtt elterjedtek efféle találgatások. Ezért amikor február 15-én egy kisebb műtét után kiengedték a kórházból, és megtudta, hogy másnap - szombaton - az MSZP-s képviselők elleni Molotov-koktélos támadások ügyében sajtótájékoztató lesz, természetesnek vette, hogy azon maga is részt vegyen. Hétfő este hat órakor azonban a miniszterelnök közölte vele, hogy felmenti. A reggeli újságokban már tényként jelent meg a menesztése, mégis hideg zuhanyként érte a bejelentés. „Nincs állásom” - jellemzi a helyzetét Takács, akivel a Corvinus Egyetem államigazgatási karán találkoztunk. Korábban főiskolai tanárként ott tanított, és most állást keres. „Egy bukott miniszter kockázati tényező” - mondja, hozzátéve: egykori helyettes ombudsmanként és volt tárcavezetőként az elméleti és gyakorlati ismeretek nem szokásos elegyét adhatná át a jövő közigazgatási szakembereinek. Ha ez nem kell, marad az országgyűlési biztossá választása miatt 2001-ben feladott ügyvédi praxis. És függetlenségének megőrzésével - szívesen vállalna szakértői, tanácsadói feladatokat is. Vagy - utal a hobbijára - boldogan vezetne egy óraszalont Genfben. Azt viszont már komolyan gondolja, hogy ma megoldatlan az átmenet, amikor egy vezetőnek vissza kell térnie a civil életbe - lehetőleg úgy, hogy elkerülje a morális és egzisztenciális összeomlást. „Mindig volt bennem hajlam arra, hogy magam álljak az élre” Fotó: MTI - SOÓS LaJOS Tőketerebesi erőműterv: itt a vége Bódisz Attila Ludomir Jahnátek szlovák gazdasági miniszter nemrégiben úgy nyilatkozott: a tőketerebesi létesítményre nincs szükség, mert a Szlovák Villamosművek olasz tulajdonosa korszerűsíteni szeretné az ukrán határhoz közeli vajáni (Vojany) hőerőművet. Hozzátette: nem indokolt egy másik kelet-szlovákiai beruházás. Korábban több alkalommal is szóltunk róla, hogy a kassai székhelyű Cseh-Szlovák Energetikai Társaság (CES) hőerőművet tervez a tőketerebesi ipari parkban. A beruházás terve heves tiltakozást keltett. A magyar-szlovák határtól alig 20 kilométerre fekvő város önkormányzata az erőmű megépítése ellen volt. Vladimír Andal polgármester nyílt levélben fordult a szlovák parlamenthez, valamint Robert Fico kormányfőhöz a beruházás megakadályozása érdekében. Magyar területen, Tokaj- Hegyalján is tiltakoztak a terv ellen. Sátoraljaújhely polgármestere, Szamosvölgyi Péter a szlovák gazdasági miniszter szavaira a napokban úgy reagált: ha a tárca vezetője feleslegesnek tartja a beruházást, akkor kevés az esély arra, hogy az erőmű megépüljön. - Ha az építkezés terve végleg meghiúsul, az a civil összefogás győzelme is lesz - mondta. A Tokaji borvidék szervezetei szintén több alkalommal tiltakoztak a beruházás ellen. Marcinkó Ferenc, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke kedvezőnek ítélte a fejleményeket, mondván, a széntüzelésű hőerőmű ártana a borvidéknek. nepszavazas.mszp.hu 06 40 33 44 55 (helyi hívás díjáért hívható) POLITIKAI HIRDETÉS FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS Egészséges családot szeretnék. Azt hiszem, ennek legjobb módja az egészséges életmód és a megelőzés. Az új rendszert is azért tartom jónak, mert nagyobb súlyt fektetnek a szűrővizsgálatokra, így könnyebben elkerülhető a komolyabb baj. Ha a vizsgálatokon való részvételért cserébe még a vizitdíjat is átvállalják, az csak hab a tortán. Mivel a kivehető nyereség mértékét törvény korlátozza, a megmaradt pénzből további fejlesztéseket finanszírozhatnak, ezzel meg mi járunk jól. Több odafigyelés, kevesebb beteg ember, magasabb színvonalú ellátás. Ha meggondolom, pontosan ez az, amit várok. Ezért mondok nemet a népszavazás kérdéseire. Gondolkodjon, és szavazzon Ön is NEM-mel! ■ MSZP A józan ész nevében.