Népszabadság, 2008. november (66. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-03 / 256. szám
» www.nol.hu Egységes szociális adatbázist hoznak létre Nyárra egységes adatbázisba rendezi a kormány a szociális ellátottak adatait, így a jegyzők is áttekinthetik, hogy ügyfeleik milyen egyéb állami segítségben részesülnek. Danó Anna A jövő évi költségvetési törvénytervezettel együtt mintegy 18 egyéb jogszabály módosítására nyújtott be javaslatot a kormány a parlamentnek. A csomag része a szociális és a foglalkoztatási törvények egyes passzusainak, a segélyhez jutás feltételeinek átírása. A javaslat megszigorítja a szociális ellátásokhoz való hozzáférést, valamint a mostaninál differenciáltabb, de a programban részt vevők ellenőrzése szempontjából egységesebb segélyezési rendszert hozna létre. A rászorultaknak részben vállalniuk kellene egyfajta együttműködést az önkormányzatokkal, másrészt a jegyzők interneten keresztül elérhető, országos adatbázisból már a jogosultság feltételeinek megállapításához ellenőrizhetnék, hogy a kérelmező milyen egyéb szociális ellátásokban részesül. A Foglalkoztatási és Szociális Adatbázis a munkaügyi hatóságok által összegyűjtött információkat (például: mi a munkaerő-piaci helyzete, milyen képzésben, közcélú vagy közhasznú foglalkoztatásban vett részt, volt-e már bértámogatással igénybe vett munkaviszonya?) gyűjtené rendszerbe. A jegyzők azonban csak azokról kérhetnének visszajelzést, akiknek ügyében illetékesek. Az új adatbázis várhatóan 2009. július elsejétől működhet. A közfoglalkoztatást, illetve a tanulást vállalókat nyilvántartásba veszik, megállapodást kötnek velük és az önkormányzat közmunkát ad nekik. A munkáért bért kapnak, amikor viszont nincs közmunka, az állam úgynevezett rendelkezésre állási támogatást biztosít a számukra, melynek fix összegét az öregségi nyugdíjminimumhoz (jelenleg 28 500 forint) igazították. Ha a döntéshozók is jóváhagyják az indítványt, jövőre már csak azok kaphatnak rendszeres szociális támogatást, akik valóban nem tudnak dolgozni, vagy befejezték az általános iskolát. Ösztönözné az általános iskola befejezését a kormányzati program. Ugyanis az úgynevezett aktív korúaknak járó támogatás azoknak is járna, akik nem a közmunkában, hanem a közoktatásban vesznek részt. A speciális szabály szerint e csoportba azok a 35 évnél fiatalabbak tartozhatnak, akik nem végezték el a nyolc osztályt, illetve szakiskolai bizonyítvány híján esnek el a munkától. Nagy csúcs után kis szűkülés A Szonda Ipsos felmérése a pártok népszerűségéről A szocialista párt tábora legutóbb több mint egy évvel ezelőtt, 2007 augusztusában érte el a 20 százalékot. Az, hogy most megint ezen az értéken áll, alapvetően a fővárosiak, másodsorban a falusiak körében elért javulás eredménye. Budapesten a szeptemberi 19 százalékról 25-re emelkedett az MSZP támogatottsága. Mivel a Fidesz továbbra is az itt szokásos eredményt produkálta (25 százalék), holtverseny alakult ki a két párt között. A többi településtípusban már lemarad az MSZP, a vidéki városokban 19 százalékos a tábora, szemben a Fidesz 30 százalékával. A falvakban sincs rosszabb eredménye az MSZP-nek (19 százalék, a korábbi hónapokban egyébként 14-15 százalékon állt), de a Fidesz előnye jelentős mértékű (35 százalék). A kisebb pártok közül az SZDSZ-ről kijelenthetjük, hogy csak a városokból tud támogatókat verbuválni, az MDF viszont egyenletesen terül szét a különböző típusú településeken. A két nagy párt támogatói egyre nagyobb figyelemmel követik a politika (s ezzel együtt nyilvánvalóan a gazdaság) történéseit, és mind aktívabbak. Két hónapja a Fidesz táborán belül a közéleti érdeklődés szintje - százfokú skálán kifejezve - 38-ról 44 pontra nőtt, míg a szocialisták figyelme 45 pontról 50 pontra. A tettrekészség is látványosan emelkedett augusztus óta: a Fidesz támogatóinak 64 százaléka mutatkozott elszántnak, egy választás biztos résztvevőjének, jelenleg már 74 százalék. Lendületbe jöttek a szocialisták is, korábban 58, most 65 százalékuk menne el szavazni. A Fidesz szimpatizánsainak nagyobb aktivitásából adódóan a biztos pártválasztói körben elég tekintélyes az ellenzéki párt előnye: 59 százalékon áll, míg a kormánypárt 33-on. A nemzeti csúcson a gazdasági, politikai és társadalmi elit - ha nem is teljes sikerrel, de - demonstrálta a közvélemény számára a párbeszédet, az együttműködést. Jelenleg hatalmas árkok választják el egymástól a két oldal szimpatizánsait. Nem szívelik a másik térfél politikusait, s elégedetlenek a túloldal teljesítményével. Az MSZP-sek szerint az ellenzék tevékenysége katasztrofális - mindössze jó pontra értékelik egy százfokú tartományban. Lesújtó a Fidesz-tábor véleménye is, ha a kormányzat teljesítménye kerül szóba - 15 ponttal illetik. A Fidesz mostani szimpatizánsainak 91 százaléka kizárja, hogy a legközelebbi választásokon az MSZP szavazójává váljon. S hasonlóképpen: a szocialisták 88 százaléka bizonyos abban, hogy egyhamar nem lesz belőle Fidesz-szavazó. A fentiek alapján elmondható, hogy a két párt közötti átjárásra szinte semmi esély nem mutatkozik a közeljövőben. (Szonda Ipsos) • Az adatfelvétel ideje: 2008. október 20-26. A megkérdezettek száma: 1500 fő. A többség nem tud kisebbségi kormányról Az embereknek csak 43 százaléka van tisztában azzal, hogy Magyarországon kisebbségi kormány működik - legalábbis ez derül ki a Progresszív Intézet felkérésére a Publicus Intézet által készített felmérésből. Az MSZP-t a megkérdezettek 88 százaléka tudta kormánypártként besorolni. Az SZDSZ-ről többen gondolják azt, hogy kormányzó párt, mint azt, hogy ellenzéki, sőt 17 százalék szerint a Fidesz kormánypárt. A Progresszív Intézet arra is kíváncsi volt, melyik politikussal söröznének, kávéznának szívesebben az emberek. Összességében elmondható, hogy a megkérdezetteket nem tölti el túlzott lelkesedés, hogy egy asztalhoz ülhessenek politikusokkal: mindössze 10 százalékuk vállalkozna egy ilyen beszélgetésre. Azok közül, akik belemennének egy ilyen játékba, Gyurcsány Ferenc végzett az első helyen, 66 százalékkal, őt követi Orbán Viktor 63 százalékkal. Tőlük jelentősen lemaradnak a kisebb parlamenti pártok elnökei: Dávid Ibolyával (MDF) 37 százalék, Fodor Gáborral (SZDSZ) pedig csak 15 százalék sörözne, kávézna. Átvilágítaná pártját egy MDF-es képviselő Az MDF minden alapszervezetének átvilágítását javasolja Karsai Péter, a párt országgyűlési képviselője a demokrata fórum választmányi tagjainak írt levelében. Indoklása szerint fehéren-feketén ki kell derülnie, „hol vannak a gyengeségeink, hol sértik meg nap mint nap alapszabályunkat. Készüljön jelentés az IDF állapotáról, együttműködési hajlandóságáról. Nézzük át az Antall József Alapítvány és az MDF adminisztrációs működését” - írta. A képviselő úgy fogalmaz levelében: „Most ismét leomlott egy szakasz. Csurka István, Szabó Iván, Für Lajos, Lezsák Sándor, Gémesi György és most Almássy Kornél bástyakövei gurulnak nagy robajjal szanaszét, és maradék falunk is omladozik... Mi pedig, még maradék kőművesek, ismét gyürkőzhetünk a munkának. Még egyszer - és talán utoljára - nem követhetjük el azt a hibát, amit a korábbi romeltakarításoknál elkövettünk, hogy egy félreértelmezett demokráciafelfogásra hivatkozva olyan kimozdult és sérült falakra is építettünk, amelyekbe beleprogramoztuk a következő omlást is.” Karsai Péter a távirati iroda kérdésére elismerte, hogy ő írta a levelet, de hozzátette, hogy azt nem a nyilvánosságnak szánta. Szerinte az írás kiszivárogtatása is éppen javaslatának jogosságát támasztja alá, azaz, hogy szükség van a demokrata fórum átvilágítására. (MTI) ■ t NÉPSZABADSÁG • 2008. NOVEMBER 3., HÉTFŐ Magyarország • 3 A szlovák rendőrség tegnap estig nem mutatott be bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy arányos lett volna a beavatkozás, mint ahogy ezt Pozsony állítja. Ugyanígy az is érthetetlen, miért mértek a kommandósok kettős mércével - a pozsonyi szurkolóknak kesztyűs kéz jutott, a magyaroknak pedig gumibot. Mózes Kis Tibor kist@nepszabadsag.hu Opuka, Mlend, Kweuke - van, ki e neveket nem ismeri Magyarországon? Nyilván még az elszánt szurkolók között is akad ilyen szép számmal, hiszen a dunaszerdahelyi futballcsapat gerincét alkotó hat kameruni, továbbá arab és német játékos bizony inkább csak helyi kedvencnek számít. A DAC igazi légiós társaság, ahol nyolc nyelven beszélnek, német edző irányít, török gyúró lazítja az izmokat, így aztán nem is igazán tetszik életszerűnek, hogy őértük érezték „hazafias kötelességüknek” átrándulni a csallóközi városba a magukat Felvidéki Harcosoknak titulálók, Nagy-Magyarországot ábrázoló, Kitartás feliratú transzparenseikkel. Bizony, könnyen elképzelhető, hogy az ultrák főleg a balhé lehetősége miatt indultak neki múlt szombaton Szlovákiának. Az említett csoportok tagjai - egyesek már saját tapasztalatból is - pontosan tudhatták, hogy ők most esetleg helybe mennek majd a pofonért. Amit meg is kaptak. Ráadásul az említett pofonok látható élvezettel lettek nekik kiosztva. A szlovák rendőrség tegnap estig nem mutatott be bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy arányos lett volna a beavatkozás, mint ahogy ezt Pozsony állítja. Ugyanígy az is érthetetlen, miért mértek a kommandósok kettős mércével - a pozsonyi szurkolóknak kesztyűs kéz jutott, a magyaroknak pedig gumibot. Azaz nagyon is sejtjük, már csak ezért sem lehetne szó nélkül hagyni a történteket. Mert meglehet (sőt biztos), hogy a szomszéd érzékenységeket sértő és kihívó dolog magyar relikviákkal vonulgatni Dunaszerdahelyen, de azért ez önmagában még nem ütközik törvénybe. Viszont pusztán emiatt értésre adni, ki az úr a háznál - egy jogállamban visszatetsző. Ilyen móresre tanítást még az sem indokolhat, hogy itthoni szélsőségeseink tényleg gyakorta randalíroznak a szlovákiai településeken. E provokációkat illene helyi értékükön kezelni. De pontosan ez az, ami egyre nehezebben megy. A magyar-szlovák viszony mai kaotikus állapotában minden egyes felelőtlen lépés a Duna innenső és túlpartján egyaránt kezd önmagán túlmutató jelentőséget kapni. Mindez nyilván nem független attól, hogy a kétoldalú kapcsolatok csúnya spirálba kerültek a legutóbbi hónapokban. Amit az is mutat, hogy a dunaszerdahelyi esetet nyomban követte a nem kevésbé lehangoló és felháborító budapesti szlovák zászlóégetés, valamint a pilisszentkereszti és pilisszántói feliratmázolás. Márpedig - mint tudjuk -, ahol a szenvedélyek diktálják a rendezőelveket, ott a szélsőségek szerepe automatikusan megnő. Ez nekik persze jó - mindenki másnak viszont nem annyira. A Fico-kormány hivatalba lépése óta a magyar-szlovák viszony rossz vágányon halad. A hétvégi botránysorozat arra utal, hogy lehet ez még ennél is rosszabb. Főleg, ha a politika mindezt elnézi, netán itt-ott még rá is tesz egy lapáttal. Nincs okunk azt hinni, hogy Európa kedvence, Barack Obama kevésbé lesz odaadó az amerikai nemzeti érdek elsőbbsége iránt, mint elődei. Sőt! Várjunk az „obamániával”! Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Ha a világ is szavazhatna holnap, Barack Obama földcsuszamlásszerű győzelemmel zárhatná a napot. Ha csak Európa, talán még inkább. A „próbaszavazásokon” - a Kennedyt utánzó berlini Obama-fellépés után - tizenegyszer annyi francia, hétszer annyi brit és háromszor annyi lengyel adta a voksát a demokrata Obamára, mint a republikánus McCainre. Kontinensünket, mi tagadás, elkapta az „obamánia”; mint látom, a skála a konzervatívoktól a liberálisokon át a baloldalig terjed. A jelenség oka döntően abban lelhető fel, hogy a republikánus George W. Bush nem keveset tett az antiamerikanizmus felszításáért, majd folyamatos táplálásáért. Csak a fontosabbakat említeném: a hazugságra épített iraki hadjárat, majd az egész iraki probléma kezelése; a NATO-szövetségesekkel való méltányos együttműködés iránti közöny; a globális felmelegedés amerikai belügyként, az energiabiztonság leküzdendő orosz függőségként való kezelése; az imperiális magatartás- és szólásminták („aki nincs velünk, az ellenünk van”); az emberi jogok védelmében alkalmazott kettős mérce. Az „orosz kapcsolat” külön fejezet: azzal, hogy kül- és biztonságpolitikájának tengelyébe hovatovább az orosz érdekek semmibevételét állította, s ahol alkalma volt, „betett” Moszkvának, Bush szembekerült európai szövetségeseinek javával. Barack Obama a nagybetűs „változás” ígéretével nem kevés vonzerőt gyakorolt az önjáró Amerikához képest alternatívát valódi szövetségesi együttműködést, a másság tiszteletét óhajtó európaiakra, de alig hinném, hogy ez lesz a történet vége. Még az elejét se látjuk. Létezik ugyanis egy „magasabb szempont”, ahonnan - maradandóság a változásban - minden egyéb meghatározható. Az Egyesült Államok, akár Obamával, akár McCainnel, továbbra is a világ egyetlen szuperhatalma marad. Az egyetlen olyan hatalom, amelynek a szavára a világ minden sarkában adnak, az egyetlen, amely erőket képes mozgósítani bármely válság megoldására. Ennélfogva az amerikai érdek nem egy a sok vagy néhány közül, hanem a magasabb érdek. Nincs okunk azt hinni, hogy Európa kedvence, Barack Obama kevésbé lesz odaadó az amerikai nemzeti érdek elsőbbsége iránt, mint elődei. Sőt! Az elnökségvárományos egy igazán megrendítő beszédben adta tudtul: az ő története „csak Amerikában” eshetett meg. Értsd: Amerikánál nincs nagyszerűbb ország. Ha Obama Amerika iránti elkötelezettsége iránt akár cseppnyi kétség merült volna fel, nem mozdultak volna meg mellette olyan (anyagi értelemben is) jelentős erők, mint amilyenek a kampányát támogatták. Obamát „fűtötték”, ő pedig nem késlekedett „visszafűteni”: protekcionista nyilatkozatok egész sorát tette. Ez valós veszély. Ha az új elnök a mostani kegyetlen, Amerika gazdasági egészségét megroppantó viszonyok (recesszió, munkanélküliség, adósságok) közepette arra fog koncentrálni, hogy a veszteségeket bármi áron minimalizálja, akkor akár - például a honi munkahelyek védelmében - olyképpen is dönthet, mint a néhai Nixon elnök, aki 1971-ben pótvámmal sújtotta az importot. Amivel nem is lóg majd ki a sorból. Fél Európa, Sarkozyvel az élen, azzal van elfoglalva, hogy a piac helyébe az állami dirigizmust ültesse, merthogy immár nemcsak bankokat, hanem iparágakat, vállalatokat kell védelmezni közpénzből. Lesújtó távlat, hogy ebben a vállalkozásban „egyesüljünk”, mert akkor a közös utak helyett végképp a külön utak lesznek uralkodóvá. ¥ Y ✓ *