Népszabadság, 2009. április (67. évfolyam, 77-101. szám)
2009-04-01 / 77. szám
2009. ÁPRILIS 1., SZERDA • NÉPSZABADSÁG 4 • Magyarorszá Több gólya lesz, mint tavaly Pintér Attila Közel százharmincezren jelentkeztek idén a felsőoktatásba, csaknem harmincezerrel többen, mint tavaly. De nincs alapja azoknak a feltételezéseknek, melyek szerint a tandíj eltörlése miatt emelkedett a szám. Manherz Károly, az oktatási tárca felsőoktatásért felelős szakállamtitkára az emelkedést racionális okokkal magyarázza. Tízezer fő „plusz” az úgynevezett nyelvi előkészítő osztályokba járó, öt évig tanult és így tavaly helyett idén érettségizett diákok közül kerül ki - ők zömmel tovább is tanulnak. További, csaknem tízezer fő „növekmény” azokból adódik, akik az idén tömegesen indult államilag támogatott mesterképzésre jelentkeztek (tavaly még csak ötezren tanultak mestersza Manherz Károly: Nincs alapja a feltételezésnek, hogy a tandíj eltörlése miatt emelkedett a számokon). Öt-hatezer fő között van azoknak a tábora, akik költségtérítéses alapon szereznek majd mesterdiplomát. Nőtt a felsőfokú szakképzésre jelentkezők száma (tavalyhoz képest 30 százalékkal). Az viszont tény, hogy némileg visszaesett az első helyen költségtérítéses képzésre jelentkezők száma. Mindez tehát nem azt bizonyítja, hogy a tandíj eltörlése miatt jelentkeztek volna idén többen, hanem Manherz szerint csak annyit jelez: a jelentkezők közül - logikusan - többen próbálnak első körben bejutni az államilag támogatott (ingyenes) képzésbe. Ráadásul azt még nem tudni, hogy hányan vállalnák a költségtérítést akkor, ha nem jutnának be a támogatott keretbe. WWW.NOL.HU Pályakezdő orvosok vészhelyzetben Egyre gyakoribb, hogy rezidensek ügyelnek szakorvosi felügyelet nélkül, akár felvételes osztályon is. Az orvosjelöltek leginkább kényszerből vállalják az inspekciót, legyen az kardiológia, aneszteziológia vagy gyermekosztály. Ez rendkívül veszélyes - állítják szakemberek -, ráadásul sok esetben törvénytelen is. Kun J. Viktória Hajnali kettőkor egy rezidens fogadta a fejsérülést szenvedett, eszméletlen beteget az egyik fővárosi kórház traumatológiai ügyeletén. A tapasztalatlan orvosjelölt kétségbeesetten igyekezett felmérni, mit tegyen a beteggel. Végül a hozzátartozó keresett elő egy több klinikai tömbbel távolabb dolgozó orvost. Egy másik esetben azonban nem végződött ilyen szerencsésen a történet. Intenzív osztályon egyedül ügyelt az aneszteziológus rezidens, mikor átkerült hozzá a súlyos szívritmuszavarral, nagyon gyors szívveréssel a beteg. Az orvosjelölt pánikba esett, lényegében másfél órán át képtelen volt megfelelően kezelést adni, a férfi végül meghalt. Egy másik kórház csecsemő intenzív osztályára érkezett pár hetes babájával szintén hajnali kettőkor az anyuka, ahol az egy szem gyakornok ügyelt. A panaszok alapján nem is sejtette, hogy nagy a baj, még csak ultrahangra sem gondolt, hazaküldte őket. Három nap múlva az utolsó pillanatban, életmentő műtéttel „korrigálták” a baba részleges rekeszsérvét. Az esetek bármikor előfordulhatnak: leginkább a gyermekellátásban kényszerülnek gyakornokokkal betölteni az inspekciót, de egyáltalán nem ritka, hogy koraszülött vagy újszülött intenzív osztályon, kardiológián vagy aneszteziológián marad teljesen magára a fiatal orvosjelölt. Jellemző az is, hogy a háziorvosi praxisokban az ügyelet felét rezidensek látják el. Legutóbb az egyik vidéki egyetem szólította föl két elsőéves rezidensét, hogy költözzenek le egy kisvárosba, s az ottani szakorvos mellett kétnaponta vigyék az ügyeletet. Az idősebb, tapasztaltabb kollégák már nem is szívesen vállalják a hétvégéket, így gyakori, hogy a mélyvízbe dobják a fiatalokat. Ráadásul ők is végigdolgozzák a hetet, amit követően van egy szabad péntek estéjük, ezután ügyelnek 24 órát szombaton, így marad a vasárnap alvásra, pihenésre. Lényegében semmi magánéletük, a felelősség okozta stresszt sincs hol kipihenjék - mondja Papp Magor, a Magyar Rezidensszövetség elnöke, aki szerint egyegy keményebb, pszichésen is sokkoló hónap után nem ritka - főleg az aneszteziológián - a szakelhagyás. Egy rutintalan, sok esetben bizonytalan, fáradt és feszült kezdő nyilván senkinek sem életbiztosítás. A legaggasztóbb, amikor a kezdő ambuláns rendeléseket is ellát, ott ugyanis ő - akár egy-két hónapnyi munka után - dönt arról, kell-e a kórházi vizsgálat, vagy néhány jó tanáccsal hazaengedheti a beteget - mondja Papp. Még sincs más választásuk. A rezidens nemcsak a havi 90 ezer forintos fizetését egészíti ki az ügyeleti bevétellel, ami 300, legfeljebb 500 forintos órabérrel nem sok, de nemet sem mondhat a főnökének. Sokszor „fű alatt”, jól dokumentálva, de mégis törvénytelenül végzik a munkát. Az ország minden pontját végigszondázták, tudjuk meg a szövetség elnökétől, és mindenütt gyakorlat, hogy a rezidensek sok, sokszor felkészültségüket, tapasztalataikat meghaladó feladatot kapnak. Nem ritka, hogy napi 12 órát dolgoznak, s szinte általános, hogy havi 6-7 ügyeletet kell vállalniuk, ebből hármat hétvégén - mondja a vezető. Ha baj van, sokszor kínosnak érzik a segítségkérést. Sőt, előfordul, hogy alkalmatlannak is gondolják azt a gyakornokot, aki nem képes az önálló munkára. Sok esetben fizikálisan is lehetetlen a felügyelet, ha például 150 ágyas osztályon összesen egy orvos és egy rezidens ügyel. A kórházvezetők szerint általánosítani nem lehet, a kép nagyon vegyes. Nagyobb kórházakban ritkábban, inkább kisebb helyeken fordulhat elő, hogy egyedül maradnak a fiatalok. Az azonban tény: az ügyeletek nagy részét ők látják el mindenütt. Csiba Gábor, a miskolci megyei kórház igazgatója azt mondja: náluk, ahol például a négyszáz ágyas gyerekcentrumban egyszerre hét orvos ügyel, nyilván nem marad magára senki. Más kérdés, mennyire veszik sértésnek az idősebb kollégák, ha az újonc nem tudja egyedül megoldani a beteg ellátását, „embere válogatja”. Hajnal Ferenc, a szegedi egyetem családorvosi tanszékének vezetője szerint csak jól kidolgozott protokoll szerint láthatnak el ügyeletet a rezidensek, így kizárólag a belgyógyászati, a sürgősségi, valamint a gyermekorvosi gyakorlatuk után lehet törvényesnek tekinteni a munkavégzésüket. Valamennyi területet a helyi ÁNTSZ felügyeli, s a szolgálat adja ki a működési engedélyeket is, így esetleg egyszerűsítheti is a követelményeket. Az ügyeletek felét ráadásul vállalkozások látják el, amelyek működésébe nehéz belelátni. Az biztos, hogy a fiatalok túlsúlya a készenlétekben nagyobb, azt azonban nem hiszem, hogy a vezetők vállalnák az ezzel járó kockázatot - mondja Hajnal Ferenc, aki csöppet sem lenne meglepődve azon, ha az egyre idősödő, ma már átlagosan 58 éves háziorvosi „csapat” szívesen átpasszolná a fiatalabbaknak az ügyeleteket. A háziorvosok sürgősségi ellátásáról szóló tankönyv készítője, Schirak András velencei házorvos elhivatottságból saját és kollégája mobilszámát is a tananyaghoz csatolta: ha kell és indokolt, bárki, akár hajnali háromkor is hívhatja. Rezidensek a kórházakban - kényszerből vállalják az ügyeletet Fotó: Teknős Miklós Nem látni és megszeretni Szemere Katalin Búcsúzott tegnap a fogyatékkal élőknek kialakított kulturális központ, az AKKU. Pályázatot ír ki az épületre a VII. kerületi önkormányzat. Pár napja Vakrandin jártunk ott, látók és nem látók ismerkedési estjén. „Amatőr” látóként toporgok az AKKU bejáratánál. A többiek mind látássérült barátjaikat kísérik be az akadálymentesített helyre. Lenne lehetőség, hogy megkérdezzük vak társainktól mindazt, amit sosem mertünk. De kevés az érdeklődő. A kerekasztal-beszélgetésen kiscsoportokban ismerkedünk. A mi témánk a szórakozás, a szabadidő. Az alig látó, mérnök-informatikusnak tanuló Dávid arról mesél, a látássérültek között ritka a szombat esti bulicsászár. Persze eljárnak ide-oda, barátokkal sörözni, és - bármily meglepő - gyengén látó barátnőjével, Dórival szeretnek moziba járni. Mivel hiányzik egy érzékszervük, részben a hallás alapján szerzett információk között kell megtalálniuk az örömszerző forrást. Péter évek óta a vendéglátóiparban dolgozik Judittal. Előadói engedélye dzsesszdobra, énekre, zongorára szól. Tíz-tizenöt éve vak zenésznek lenni előny volt, ma inkább hátrány. Az egyetemisták többször említik a táncot. Dávid nem táncol, mert utálná, ha a többiek kinevetnék. - Sokat kell inni hozzá - szólal meg Pisti, aki online újságírónak készül. Ebből adódik a kérdés: kiszolgáltatottabbá válnak-e részegen, mint látó kollégáik? Dávid tiltakozik. Sokszor fogalma sem volt, hogy ért haza - teszi hozzá. Beszélünk még a sportról. Szembecsukva kipróbáljuk a vakpingpongot meg a csörgő medicinlabdát, és döbbenten nézzük a Harry Potter első részének hatkötetes, Braille-írásos változatát. Látók és nem látók búcsúztak az AKKU-tól Fotó: Kocsis Zoltán Farkas Ágnes Az egész azzal kezdődött, hogy etnikumnak kezdtük őket hívni. (Most nem beszélünk azelőttről.) Később integrációt, szegregációt, antiszegregációt és más ilyen „eus” kifejezéseket szőttünk beszédünkbe. Hallottuk innen-onnan, hogy bizony meg kell ezt oldani, különben nem csatlakozhatunk, amúgy is szégyen a helyzet, amiben emberek létezhetnek nálunk. Volt erre pénz, nem annyi, amennyi kellett volna, de mégis. Az ÁSZ tanulmánya szerint 1996 és 2006 között 120 milliárd forintot fordítottak a romák integrációjára. A programok között szerepelt a sokat vitatott telepfelszámolás is. A Kormányzati intézkedések a lakhatási szegregáció visszaszorítására című kiadvány szerint az elmúlt három évben 31 településen indított el programot a szociális tárca, 2 milliárd 875 millió forintot költöttek el ezen a címen. Léteznek települések (mint Szomolya, ahol évente pályáznak és mindig nyernek), melyeket mutogatni lehet mint jó példát, ahol tényleg hasznosult a ráfordítás. Máshol másként alakul. A sok milliárd töredékére pályázott Zsámbok önkormányzata 30 millió forintot nyert házak vásárlására. Másik 36 milliót szociális integrációra, ami nagyjából annyit jelent, hogy a telepről kiköltözöttekre másfél évig még rányitja néha az ajtót szociális szakember. Zsámbok elképzelése első beadványában a telep felszámolásáról az volt, hogy a falu utolsó utcájának két utolsó házába költöztet tizenkét embert. Valahogy majd elosztják a házakat, vagy mehetnek Szabolcs megyébe. A pályázat szociális integrációs részében társpartnerük, a gödöllői Kontakt Alapítvány a képzési részt dajkatanfolyammal indította volna - a telep asszonyai közül azonban csupán egynek volt nyolc osztálya. A tervezett költségvetésben szerepelt egy roma családi koordinátor húszezer forintos ösztöndíja és az alapítvány vezetőjének tiszteletdíja is, kétszázezer forint. Az elutasítás után a gyermekgondozási ismeretek tanfolyam lett a nyerő. A férfiak foglalkoztatására a meg Senki sem akarta megérteni, hogy a falu közepére, a templom mellé már csak nem fognak cigányokat tenni a telepről vásárolt házak felújítási munkálatait szánták. A minisztériumtól nem, viszont a Macskatól (Magyarországi Cigányokért Közalapítvány) kaptak végül pénzt. Hogy szakmai felügyelet legyen, az SZMM mentort küldött. A telepiek az eget kémlelték, a hivatal meg a fekete korom maradékát a földön, ami az éjszakai autógumi-égetés után maradt. Emberek! Ez tényleg tarthatatlan, így tovább már nem élhetnek. Maguk most házat kapnak. Nagy egyetértések és fogadkozások után, 2008. májustól decemberig eljutottak öt ház megvásárlásáig. Igaz, sok-sok akadályt kellett addig leküzdeni. A kiírás és a mentor csak arra volt jó, hogy idegesítse a nagy nyomás alatt lévő polgármestert. Mert senki sem akarta megérteni, hogy a falu közepére, a templom mellé már csak nem fognak cigányokat tenni a telepről! És ha nem annyira integrált az a környezet, ahová kerülnek? Még így is örülhetnek. De hogy lesz abból másik telep, miért lenne? A jó kapcsolatot a szomszéd települések polgármestereivel csak nem teheti tönkre, ha együtt akar velük működni uniós projektek megvalósításában. Már ha hozzájuk költöztetne valakit, így hát a kiírás szerinti „a lakók kiválasztják a számukra megfelelő integrált környezetben lévő, árban is megfelelő ingatlant” - rész megváltozott. Egyszer csak így hangzott: „határozatban fogalmaztuk meg, és erről többször tájékoztattuk a tárcát is, hogy a képviselő-testület ragaszkodik az általa elfogadott ingatlanokhoz. Mi csak és kizárólag ezekkel hajtjuk végre a programot. Kérjük a mentort, hogy hasson oda a minisztériumban.” A pályázat másik részéről már nem is beszélve. A civil szervezettel nem kötött szerződést az OFA egészen év végéig, így pénzük sem volt. Ráadásul a társpartner önkormányzatnak kellett valamely ingatlanára harminchatmilliós értékben jelzálogjogot bejegyeztetnie másfél évre a szociális integráció idejére. Szociális munkás, kisebbségi önkormányzat nem volt. Állandóan nyűgös, aláírásgyűjtésről és gárdáról beszélő polgármester igen. Szentestére már tényleg mindegy lett, csak mehessenek az emberek. Szegregált vagy nem, meleg volt, lehetett fürödni. Őket aztán már a lakáshasználati és bérleti szerződés közti igen komoly különbség sem tudta foglalkoztatni. Aláírtak valami papírt. Még harcoltak a fejük felett. Az önkormányzat ragaszkodott a használati szerződéshez. De az ellentétes lett volna a törvénnyel, így maradt a bérleti szerződés. A hivatal lett a tulajdonos tíz évre. Amit lehetett, azért beleírtak a bérleti szerződésbe, kell valami biztosíték arra, hogy a házakat nem gyújtják fel a lakók a beköltözés másnapján. Eszerint nem rendeltetésszerű használat esetén, közüzemi díjak nem fizetésekor, vagy ha befogadnak valakit a házba, aki nem rokon, kitennék őket, a házat meg eladnák. A települések néha még a minisztert is meghívják ünnepélyes átadásra. Zsámbok nem jelezte szándékát. Telepfelszámolás Az elmúlt három évben 31 településen indítottak lakhatási pályázatot a romáknak