Népszabadság, 2009. május (67. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-30 / 126. szám

2009. MÁJUS 30., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG 12 • Hétvége Kacatok között lavíroznak Cseri Péter - Az úr az APEH-től jött, a számlatömbök­re kíváncsi - mutat be az egyik standnál egy harminc körüli roma fiatalasszonynak Ko­zák János, a devecseri bolhapiac üzemelte­tője. A hölgyet láthatóan az ájulás környé­kezi. Kozák János megsajnálja. - Csak vicc volt - nyugtatja az asszonyt, akinek a félelme egy pillanat alatt haraggá formálódik. Nem is áll velem szóba, gyor­san kitessékel az áruval zsúfolt barakkból. - Az elmúlt hetekben két APEH-ellenőr­­zés volt a piacon, az egyikbe az ő standja is beleesett - magyarázza Kozák János.­­ Az ellenőrök felvették a jegyzőkönyveket, de a határozatokat még nem küldték ki, igaz, az árusokkal közölték: számlaadás elmulasz­tása miatt kemény pénzbírságra számíthat­nak. De kérdem én, honnan lenne a lomisoknak számlatömbjük? A piacüzemeltető kérdése jelenleg a leg­égetőbb probléma a „lomisok fővárosa­ként” ismert Devecserben. Azt már tavaly elérték, hogy a korábban a saját udvaraik­ban árusító lomisok átköltözzenek a Veszp­rém megyei kisváros határában lévő egyko­ri laktanyába. Egy 2008-ban életbe lépett devecseri rendelet értelmében a település belterületén megtiltották a használtcikk­­árusítást azoknak, akiknek nincs működési engedélyük. A változtatás leginkább a lomizással foglalkozó mintegy kétszáz devecseri, jórészt roma családot érintette.­­ Kezdetben óriási volt az ellenállás, de a sűrű hatósági ellenőrzések és a bünteté­sek végül megtették a hatásukat, sikerült rávenni a lomisokat a kiköltözésre - mond­ja Holczinger László, Devecser polgármes­tere. - A város valósággal újjászületett: megszűntek a hétvégi dugók és a parkolási gondok, jóval kevesebb lett a szemét a köz­területeken, élhetővé vált Devecser. Az árusok kiköltözése persze csak az első lé­pés a problémahalmaz kezelésében. A használtcikk-piac tavalyi létrehozá­sával az önkormányzat egy több mint két évtizede működő, jogilag számos ponton támadható gyakorlatot próbált legális ke­retek közé szorítani. Járatlan úton indul­ Levelet írtak Oszkó Péter pénzügymi­niszternek, amiben azt kérték, az adó­hatóság tekintsen el a büntetések ki­szabásától, hiszen nem lehet kereske­dőknek tekinteni a lomisokat, akik nem pénzért szerzik be az áruikat. Ugyanakkor fel­ajánlották a segít­ségüket abban, hogy tegyék adófi­zetővé a lomisokat. tak el, mivel a lomizás Magyarországon a mai napig tisztázatlan jogi hátterű tevé­kenység. - Már a hulladék fogalmának értelmezé­se is vitatott - állítja István Zsolt, a Bay Zol­tán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány kutatási csoportvezetője, aki éppen egy eu­rópai uniós forrásból finanszírozott nem­zetközi kutatás hazai irányítója. Megpró­bálja feltárni, miként lehetne legális tevé­kenységgé tenni az illegalitás határán moz­gó lomizást. A január óta folyó kutatás kö­zép-európai problémának tekinti az ügyet, s a projektben osztrák, német, szlovák és len­gyel szakemberek is részt vesznek. - Csak becsült adataink vannak a lomizásról - mondja István Zsolt. - Ma­gyarországon nagyjából 50-100 ezer ember foglalkozik ezzel a tevékenységgel. Keveset tudunk róluk, mivel a lomizás jórészt csalá­di vállalkozásokban működik. Azt is tudjuk, hogy Devecser valóságos logisztikai köz­pontként működik: az Ausztriából behozott árukat itt vásárolják fel nagy tételben a ke­let-magyarországi és romániai használt­­cikk-kereskedők. A devecseri lomisok az elmúlt másfél év történéseit földindulásként élték meg, ezért félnek a további változásoktól. - Az volt az aranykor, amikor a saját ud­varomban árusíthattam - mondja a 68 éves Lajos, aki a feleségével és a gyerekeivel húsz éve foglalkozik lomizással. - Nemcsak a hétvégén, hanem hétköznap is jöttek a kuncsaftok, és még csak bérleti díjat sem kellett fizetnem senkinek. Amíg kimentem áruért a sógorokhoz, a feleségem odahaza nyugodtan árulhatott. Aztán kiűztek min­ket ide a laktanyába, cserébe azt ígérték, hogy egyetlen hatóság sem fog háborgatni minket. Erre tessék, nyakunkra jár az APEH-kommandó! Az adóhatóság fellépésére a devecseri polgármester sem számított.­­ Álláspontom szerint az adóellenőrök­nek figyelembe kellene venniük a vásárok­ról és a piacokról szóló hatályos kormány­rendeletet, amely szerint az alkalmi árusok­nak nem kell számlát adniuk a vevők részé­re - mondja Holczinger László. Hasonló a véleménye Kozák Jánosnak is, aki a fiával együtt április közepén vette át a piac üzemeltetését: - Levelet írtam Oszkó Péter pénzügymi­niszternek, amiben azt kértem, az adóható­ság tekintsen el a büntetések kiszabásától, hiszen nem lehet kereskedőknek tekinteni a lomisokat, akik nem pénzért szerzik be az áruikat. Ugyanakkor felajánlottam a segít­ségemet abban, hogy tegyük adófizetővé a lomisokat. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy az érin­tett kétszáz devecseri családnak a lomizás az egyetlen jövedelemforrása, így aztán kérdéses, hogy alkalmi árusoknak tekint­hetők-e egyáltalán. Ráadásul a lomizásból származó jövedelmük után jelenleg sem­milyen közterhet sem fizetnek. Kozák Já­nos szerint hasonló elbírálásban részesül­hetnének, mint az őstermelők, és önbeval­lás alapján fizethetnének adót. - Ha kell, létrehozok egy olyan könyvelő­­irodát a devecseri laktanyában, ahol az összes lomisnak segítenek elkészíteni az adóbevallását - mondja Kozák János. Ettől még messze vagyunk. Holczinger László és Kozák János egyelőre egy szemé­lyes találkozón szeretnék­ meggyőzni a pénzügyminisztert a változtatások szüksé­gességéről. Az államnak is tolerálnia kelle­ne, hogy a lomisok keményen dolgozó em­berek, akik eltartják a családjukat, és nem kérnek segélyt az önkormányzattól. - Három-négy napig tart egy beszerző­­körút, ezalatt a kocsiban alszunk, mire ha­zaérünk, már holtfáradtak vagyunk, de szombat-vasárnap még jönni kell a piacra árusítani - mondja a negyvenes éveiben já­ró, tíz éve lomizó Erzsike, aki a lányával él kettesben.­­ Egy-egy ausztriai út költsége 50-100 ezer forint között mozog. Annyival javult a helyzet a korábbihoz képest, hogy ma már az interneten is meg lehet találni, éppen melyik településen van lomtalanítás. István Zsolt kutatásvezető szerint a lomisok társadalma erősen rétegzett: néhá­­nyan valóságos palotában laknak, mások vi­szont alig élnek valamivel jobb körülmé­nyek között, mint a nyomorban tengődők. Leginkább azoknak a „dílereknek” megy jól, akik saját maguk már nem is járnak ki Ausztriába, hanem nagy tételben adják-ve­­szik a külföldről behozott használt cikke­ket. Az viszont feltűnő, hogy a devecseri lomisok közül már szinte senki sem jár utánfutós szakadt Ladával, a legtöbbjüknek vadonatúj furgonja van. - Kényszerből vettem - állítja az egyik árus. - Az osztrák rendőrök korábban rend­szeresen megbüntettek mindenféle műsza­ki probléma miatt. Előfordult, hogy ötszáz eurót kellett fizetnem. Meguntam, vettem hitelre egy furgont. Azóta egyszer sem kö­töttek belém. Kozák János és fia nem csupán piacüze­meltetőként fordult a pénzügyminiszter­hez. Az édesapa húsz éve tevékenykedik a roma érdekvédelemben, ő irányítja a Ma­gyarországi Cigányok Független Érdekvé­delmi Szövetségét, ifjabb Kozák János pe­dig jelenleg a Veszprém Megyei Cigány Ki­sebbségi Önkormányzat elnöke. A tulajdo­nukban lévő Aranyfregatt Kft. bérli a devecseri önkormányzattól a volt laktanya 3,5 hektáros területét. A cég havonta 700 ezer forint bérleti díjat fizet a városnak. A lomisok pedig közvetlenül a kft.-nek fizet­nek bérleti díjat az árusítóhelyekért.­­ Van jelentősége annak, hogy a piac üze­meltetői roma vállalkozók. A többségükben szintén roma származású lomisok könnyeb­ben szót értenek velük, mint az önkormány­zattal - mondja Holczinger László. - Abban bízunk, hogy Kozákék képesek lesznek megvalósítani a nagyszabású terveiket. A bolhapiac fejlesztése kulcskérdés. Je­lenleg nincs vezetékes víz a területen, csu­pán négy mobil vécé szolgálja ki a hétvé­genként a piacon megforduló több ezer em­bert, és kevés a parkolóhely is. - Saját forrásból komfortosabbá tesszük a piacot, bővítjük a szolgáltatások körét - mondja Kozák János, aki építőipari vállal­kozó. - Heteken belül bevezetjük a vezeté­kes vizet. Felszerelünk egy modern bizton­sági kamerarendszert, amitől a lopások megszűnését várjuk. Bővítjük a parkolókat, kiépítjük a piaci rádiót, és elindítjuk a hon­lapunkat. A nyár második felétől pedig már nemcsak bolhapiacként működünk majd: kis- és nagyállatvásárokat, használtautó-vá­sárokat, lovasbemutatókat szervezünk. A devecseri bolhapiacon kínált árukról nem érdemes listát készíteni: gyakorlatilag minden kapható, ami a háztartásban vagy a ház körül előfordulhat. A vevőkör igen szé­les, bár tény, hogy a vásárlók többsége a kis­pénzűek közé sorolható. Sokan gondolták, a gazdasági válságtól emelkedik majd a devecseri piac forgalma, de szinte alig érzé­kelhető a változás. Az árusok szerint a leg­szegényebb vásárlók ugyan elmaradoztak, de a helyükre beléptek azok, akiknek mos­tanában fordult rosszabbra a sorsuk. Az elmúlt hónapokban sok lomis vis­­­szament árulni a városba: egyrészt a lakta­nyában nem bírták a versenyt a többiekkel, másfelől megrémültek a hatósági ellenőr­zésektől. - Márpedig visszafelé nem léphetünk - mondja Holczinger László polgármester. - Újra felvettünk két hatósági ellenőrt, hogy büntetések árán is megakadályozzuk a lomisok visszaköltözését az udvarokba. Se­gítséget várunk a hatóságoktól. Ha magunk­ra hagynak vagy ellenünk dolgoznak, nem lehet sikeres a kísérlet, amibe belefogtunk. Fotók: Kocsis Zoltán Legolcsóbb termékek a devecseri bolhapiacon - alku után: www.nol.hu

Next