Népszabadság, 2009. május (67. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-30 / 126. szám
2009. MÁJUS 30., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG 12 • Hétvége Kacatok között lavíroznak Cseri Péter - Az úr az APEH-től jött, a számlatömbökre kíváncsi - mutat be az egyik standnál egy harminc körüli roma fiatalasszonynak Kozák János, a devecseri bolhapiac üzemeltetője. A hölgyet láthatóan az ájulás környékezi. Kozák János megsajnálja. - Csak vicc volt - nyugtatja az asszonyt, akinek a félelme egy pillanat alatt haraggá formálódik. Nem is áll velem szóba, gyorsan kitessékel az áruval zsúfolt barakkból. - Az elmúlt hetekben két APEH-ellenőrzés volt a piacon, az egyikbe az ő standja is beleesett - magyarázza Kozák János. Az ellenőrök felvették a jegyzőkönyveket, de a határozatokat még nem küldték ki, igaz, az árusokkal közölték: számlaadás elmulasztása miatt kemény pénzbírságra számíthatnak. De kérdem én, honnan lenne a lomisoknak számlatömbjük? A piacüzemeltető kérdése jelenleg a legégetőbb probléma a „lomisok fővárosaként” ismert Devecserben. Azt már tavaly elérték, hogy a korábban a saját udvaraikban árusító lomisok átköltözzenek a Veszprém megyei kisváros határában lévő egykori laktanyába. Egy 2008-ban életbe lépett devecseri rendelet értelmében a település belterületén megtiltották a használtcikkárusítást azoknak, akiknek nincs működési engedélyük. A változtatás leginkább a lomizással foglalkozó mintegy kétszáz devecseri, jórészt roma családot érintette. Kezdetben óriási volt az ellenállás, de a sűrű hatósági ellenőrzések és a büntetések végül megtették a hatásukat, sikerült rávenni a lomisokat a kiköltözésre - mondja Holczinger László, Devecser polgármestere. - A város valósággal újjászületett: megszűntek a hétvégi dugók és a parkolási gondok, jóval kevesebb lett a szemét a közterületeken, élhetővé vált Devecser. Az árusok kiköltözése persze csak az első lépés a problémahalmaz kezelésében. A használtcikk-piac tavalyi létrehozásával az önkormányzat egy több mint két évtizede működő, jogilag számos ponton támadható gyakorlatot próbált legális keretek közé szorítani. Járatlan úton indul Levelet írtak Oszkó Péter pénzügyminiszternek, amiben azt kérték, az adóhatóság tekintsen el a büntetések kiszabásától, hiszen nem lehet kereskedőknek tekinteni a lomisokat, akik nem pénzért szerzik be az áruikat. Ugyanakkor felajánlották a segítségüket abban, hogy tegyék adófizetővé a lomisokat. tak el, mivel a lomizás Magyarországon a mai napig tisztázatlan jogi hátterű tevékenység. - Már a hulladék fogalmának értelmezése is vitatott - állítja István Zsolt, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány kutatási csoportvezetője, aki éppen egy európai uniós forrásból finanszírozott nemzetközi kutatás hazai irányítója. Megpróbálja feltárni, miként lehetne legális tevékenységgé tenni az illegalitás határán mozgó lomizást. A január óta folyó kutatás közép-európai problémának tekinti az ügyet, s a projektben osztrák, német, szlovák és lengyel szakemberek is részt vesznek. - Csak becsült adataink vannak a lomizásról - mondja István Zsolt. - Magyarországon nagyjából 50-100 ezer ember foglalkozik ezzel a tevékenységgel. Keveset tudunk róluk, mivel a lomizás jórészt családi vállalkozásokban működik. Azt is tudjuk, hogy Devecser valóságos logisztikai központként működik: az Ausztriából behozott árukat itt vásárolják fel nagy tételben a kelet-magyarországi és romániai használtcikk-kereskedők. A devecseri lomisok az elmúlt másfél év történéseit földindulásként élték meg, ezért félnek a további változásoktól. - Az volt az aranykor, amikor a saját udvaromban árusíthattam - mondja a 68 éves Lajos, aki a feleségével és a gyerekeivel húsz éve foglalkozik lomizással. - Nemcsak a hétvégén, hanem hétköznap is jöttek a kuncsaftok, és még csak bérleti díjat sem kellett fizetnem senkinek. Amíg kimentem áruért a sógorokhoz, a feleségem odahaza nyugodtan árulhatott. Aztán kiűztek minket ide a laktanyába, cserébe azt ígérték, hogy egyetlen hatóság sem fog háborgatni minket. Erre tessék, nyakunkra jár az APEH-kommandó! Az adóhatóság fellépésére a devecseri polgármester sem számított. Álláspontom szerint az adóellenőröknek figyelembe kellene venniük a vásárokról és a piacokról szóló hatályos kormányrendeletet, amely szerint az alkalmi árusoknak nem kell számlát adniuk a vevők részére - mondja Holczinger László. Hasonló a véleménye Kozák Jánosnak is, aki a fiával együtt április közepén vette át a piac üzemeltetését: - Levelet írtam Oszkó Péter pénzügyminiszternek, amiben azt kértem, az adóhatóság tekintsen el a büntetések kiszabásától, hiszen nem lehet kereskedőknek tekinteni a lomisokat, akik nem pénzért szerzik be az áruikat. Ugyanakkor felajánlottam a segítségemet abban, hogy tegyük adófizetővé a lomisokat. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy az érintett kétszáz devecseri családnak a lomizás az egyetlen jövedelemforrása, így aztán kérdéses, hogy alkalmi árusoknak tekinthetők-e egyáltalán. Ráadásul a lomizásból származó jövedelmük után jelenleg semmilyen közterhet sem fizetnek. Kozák János szerint hasonló elbírálásban részesülhetnének, mint az őstermelők, és önbevallás alapján fizethetnének adót. - Ha kell, létrehozok egy olyan könyvelőirodát a devecseri laktanyában, ahol az összes lomisnak segítenek elkészíteni az adóbevallását - mondja Kozák János. Ettől még messze vagyunk. Holczinger László és Kozák János egyelőre egy személyes találkozón szeretnék meggyőzni a pénzügyminisztert a változtatások szükségességéről. Az államnak is tolerálnia kellene, hogy a lomisok keményen dolgozó emberek, akik eltartják a családjukat, és nem kérnek segélyt az önkormányzattól. - Három-négy napig tart egy beszerzőkörút, ezalatt a kocsiban alszunk, mire hazaérünk, már holtfáradtak vagyunk, de szombat-vasárnap még jönni kell a piacra árusítani - mondja a negyvenes éveiben járó, tíz éve lomizó Erzsike, aki a lányával él kettesben. Egy-egy ausztriai út költsége 50-100 ezer forint között mozog. Annyival javult a helyzet a korábbihoz képest, hogy ma már az interneten is meg lehet találni, éppen melyik településen van lomtalanítás. István Zsolt kutatásvezető szerint a lomisok társadalma erősen rétegzett: néhányan valóságos palotában laknak, mások viszont alig élnek valamivel jobb körülmények között, mint a nyomorban tengődők. Leginkább azoknak a „dílereknek” megy jól, akik saját maguk már nem is járnak ki Ausztriába, hanem nagy tételben adják-veszik a külföldről behozott használt cikkeket. Az viszont feltűnő, hogy a devecseri lomisok közül már szinte senki sem jár utánfutós szakadt Ladával, a legtöbbjüknek vadonatúj furgonja van. - Kényszerből vettem - állítja az egyik árus. - Az osztrák rendőrök korábban rendszeresen megbüntettek mindenféle műszaki probléma miatt. Előfordult, hogy ötszáz eurót kellett fizetnem. Meguntam, vettem hitelre egy furgont. Azóta egyszer sem kötöttek belém. Kozák János és fia nem csupán piacüzemeltetőként fordult a pénzügyminiszterhez. Az édesapa húsz éve tevékenykedik a roma érdekvédelemben, ő irányítja a Magyarországi Cigányok Független Érdekvédelmi Szövetségét, ifjabb Kozák János pedig jelenleg a Veszprém Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke. A tulajdonukban lévő Aranyfregatt Kft. bérli a devecseri önkormányzattól a volt laktanya 3,5 hektáros területét. A cég havonta 700 ezer forint bérleti díjat fizet a városnak. A lomisok pedig közvetlenül a kft.-nek fizetnek bérleti díjat az árusítóhelyekért. Van jelentősége annak, hogy a piac üzemeltetői roma vállalkozók. A többségükben szintén roma származású lomisok könnyebben szót értenek velük, mint az önkormányzattal - mondja Holczinger László. - Abban bízunk, hogy Kozákék képesek lesznek megvalósítani a nagyszabású terveiket. A bolhapiac fejlesztése kulcskérdés. Jelenleg nincs vezetékes víz a területen, csupán négy mobil vécé szolgálja ki a hétvégenként a piacon megforduló több ezer embert, és kevés a parkolóhely is. - Saját forrásból komfortosabbá tesszük a piacot, bővítjük a szolgáltatások körét - mondja Kozák János, aki építőipari vállalkozó. - Heteken belül bevezetjük a vezetékes vizet. Felszerelünk egy modern biztonsági kamerarendszert, amitől a lopások megszűnését várjuk. Bővítjük a parkolókat, kiépítjük a piaci rádiót, és elindítjuk a honlapunkat. A nyár második felétől pedig már nemcsak bolhapiacként működünk majd: kis- és nagyállatvásárokat, használtautó-vásárokat, lovasbemutatókat szervezünk. A devecseri bolhapiacon kínált árukról nem érdemes listát készíteni: gyakorlatilag minden kapható, ami a háztartásban vagy a ház körül előfordulhat. A vevőkör igen széles, bár tény, hogy a vásárlók többsége a kispénzűek közé sorolható. Sokan gondolták, a gazdasági válságtól emelkedik majd a devecseri piac forgalma, de szinte alig érzékelhető a változás. Az árusok szerint a legszegényebb vásárlók ugyan elmaradoztak, de a helyükre beléptek azok, akiknek mostanában fordult rosszabbra a sorsuk. Az elmúlt hónapokban sok lomis visszament árulni a városba: egyrészt a laktanyában nem bírták a versenyt a többiekkel, másfelől megrémültek a hatósági ellenőrzésektől. - Márpedig visszafelé nem léphetünk - mondja Holczinger László polgármester. - Újra felvettünk két hatósági ellenőrt, hogy büntetések árán is megakadályozzuk a lomisok visszaköltözését az udvarokba. Segítséget várunk a hatóságoktól. Ha magunkra hagynak vagy ellenünk dolgoznak, nem lehet sikeres a kísérlet, amibe belefogtunk. Fotók: Kocsis Zoltán Legolcsóbb termékek a devecseri bolhapiacon - alku után: www.nol.hu