Népszabadság, 2009. augusztus (67. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-25 / 198. szám
2009. AUGUSZTUS 25., KEDD • NÉPSZABADSÁG HIRDETÉS Margit híd: a káosz egyelőre elhalasztva Elmaradt a várt hétfői közlekedési káosz Budapesten; az első munkanap tesztjén átment a város, nem okozott nagyobb gondot, hogy augusztus 21-én egy évre lezárták a Margit hidat. Schmidt Gábor A Fővinform ügyeletesének tájékoztatása szerint hétfő reggel és délelőtt minden fővárosi Duna-híd jól járható volt, csak a bevezető utakon - például a Szentendrei úton, a Flórián téri felüljárón kialakított buszsáv miatt - és néhol a belvárosban volt zsúfoltság. Ha volt gond, inkább abból, hogy a sok helyen megváltozott közlekedési rendben nem ismerték ki magukat az emberek. (Térképünkkel próbálunk segíteni a könnyebb tájékozódásban.) A Fővinform szakembereit is meglepte, hogy a Margit híd kiesése ellenére viszonylag jól járható volt hétfő reggel a város. Egy átlagos hétfői csúcsforgalomhoz képest egyébként sokkal gyengébb volt a tegnap reggeli. A közlekedési szakemberek szerint valószínűsíthetően a jövő héten, keddtől, az iskolakezdéskor már nagyobb fennakadás várható. A nyári szünet idején ugyanis Budapesten nagyjából harmadával kevesebben autóznak, mint egyébként. Egy évig garantáltan nem lesz dugó a hídon Fotó: Kovács Bence Az új forgalmi rend a Margit híd környékén Forrás: Népszabadság-gyűjtés / Népszabadság-grafika Közlemény Az FGSZ Zrt. 2009. augusztus 26-án 6 órától 14 óráig Alag, Szód és Vác II gázátadó állomásoknál fáklyázással járó karbantartási munkát végez a lakosság folyamatos gázellátásának érdekében. Társaságunk az Alag, Szód és Vác II külterületi, illetve gázátadó állomási fáklyán szakembereinek felügyelete mellett végzi a gáz lefúvatását, fáklyázását. A művelet a lakosságot nem veszélyezteti, azonban erős hang és fényhatással jár. A környék lakóitól a nyugalmuk megzavarása miatt ezúton is elnézést kérünk. A munkálatokról a helyszínen lévő szakembereink készséggel adnak tájékoztatást. Megértésüket köszönjük! FGSZ Zrt. PMpHJfflH ShhWEÍI Ha szeretné, hogy véleménye, ötletei, javaslatai és információi minél előbb eljussanak szerkesztőinkhez, újságíróinkhoz, küldjön nekünk e-mailt: life A Népszabadság 50 db (25x2) jegyet sorsol ki olvasói között a Hajsza a föld alatt című film premier előtti, zártkörű bemutatójára. A vetítésre augusztus 28-án délig lehet jelentkezni a jelentkezes@nepszabadsag.hu e-mail címen, vagy hétköznap 8 és 16 óra között a 436-4373-as telefonszámon. WASHINGTON TRAVOLTA Időpont: 2009. augusztus 31., 19 óra. Helyszín: Palace MOM Park, 3-as terem Kérjük, feltétlenül tüntessék föl elérhetőségüket (telefonszám, postacím)! A nyertesek nevét az augusztus 29-i lapszámunkban tesszük közzé. _______________ © 2009 CTMG. Minden jog fenntartva. NÉPSZABADSÁG www.nol.hu Csak novembertől épülhet a mélygarázs Csúsznak a fővárosi Kossuth térre tervezett mélygarázs előkészületei; a beruházás finanszírozási konstrukciójáról csak szeptemberben dönthet a Fővárosi Közgyűlés. A testület júniusban jóváhagyta az 5,8 milliárdos beruházás kötelezettségvállalását, a finanszírozó bankokkal azonban nem sikerült dűlőre jutniuk. A főpolgármesteri kabinet tegnap úgy döntött, később kerül a közgyűlés elé a beruházás. Az Országház körüli tér alatt a félezer férőhelyes mélygarázs és látogatóközpont építése októberben, a közműkiváltásokkal kezdődne, a tényleges kivitelezés pedig novembertől indulna. A föld alatti parkolót - amelyet nemzetbiztonságilag kiemelt beruházásnak minősített az Országgyűlés szakbizottsága - a főváros cége, a Parking Kft. építi bankhitelből. A mélygarázs 3,7 milliárd forintba kerül, a többit a felszín rendezése viszi el. Gyarmati Zoltán, a beruházó Parking Kft. vezetője azt mondta: tárgyalásos eljárást írtak ki a finanszírozásra, amelyre érkezett érvényes ajánlat, de nyertes még nincs. A beruházás előkészítésére nagyjából százmilliót költöttek, és további nagyjából 300 millió forintra van szükség azon átmeneti költségek fedezésére, amelyek a bankhitel megnyíltáig felmerülnek. A bank és a főváros között még nem zárultak le a részletekről az egyeztetések - például amiatt, hogy a mélygarázsra nem lehet jelzálogot bejegyezni, márpedig a beruházás csak akkor indulhat, ha a közvetlen megállapodást megkötik a felek. Erről dönthet szeptemberben a közgyűlés. Gyarmati álláspontja szerint feszített tempóban kell megvalósítaniuk a beruházást, de arra számít, hogy az a 2010. végi határidőre mindenképpen el fog készülni. (S. G.) Pancser turisták kétszázasok nélkül Jó előre elterveztük a kárpátaljai kirándulást. A Felső-Tiszánál, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tivadarban nyaraltunk, onnan alig harminc kilométerre van az ukrán oldalon lévő Beregszász, Munkács is könnyen elérhető, a beregsurányi határátkelő pedig szinte csak egy ugrás. Megcsináltattuk a gyerekeknek az új útleveleket, átnyálaztuk az útikönyveket. Korábban még sosem jártunk a történelmi Magyarországnak ezen a részén. Az első meglepetést tivadari szállásadóink okozták, akik közölték: legalább tíz éve nem voltak a határ túloldalán. Mint mondták, utálják, ha megalázzák őket, és nem hajlandók részt venni egy olyan össznépi játékban, amit a korrupció mozgat. Szerintük a játék lényege a benzinturizmus: a határ közelében élő magyarok ezrével járnak át tankolni Ukrajnába, ahol 40-50 százalékkal olcsóbb az üzemanyag. Még egy kisebb személyautóval is akár 4-5 ezer forintot lehet spórolni egyetlen fordulóval. A társasjáték aktív szereplői - hangzott szállásadónk útmutatása - az ukrán határőrök, vámosok, rendőrök, akik szeretnének részesedni a benzinturizmus hasznából, így aztán ott akadályozzák a magyarokat, ahol csak tudják: kekeckednek a határon, lépten-nyomon megállítják az autósokat az utakon. A szigorúan induló látszatellenőrzések forgatókönyve adott: a „megkenés” eszköze egy papír kétszázforintos, amelynek átadásával villámgyorsan véget ér az intézkedés. Nem törődtünk különösebben tivadari házigazdáink intelmeivel, elvégre mi nem benzinturisták lennénk, hanem valóban kíváncsiak vagyunk a munkácsi várra. Önbizalmunk a beregsurányi határátkelőig tartott. A magyar oldalon ugyan percek alatt átjutottunk, az ukrán beléptetésnél viszont gyorsan elakadtunk. Először egy ukrán határőr nyomott a kezünkbe egy regisztrációs lapot, ám hiába kértük, hogy segítsen, nem beszélt idegen nyelven. A papíron ukránul és angolul kértek személyes adatokat, gyakorlatilag egyetlen rubrika kitöltése sem volt egyértelmű. Amikor odaértünk az útlevélpecsételő határőrhöz, ő magyarul közölte a megfellebbezhetetlen verdiktet: rosszul töltöttük ki a nyomtatványt. Segítséget kértünk tőle, de azt mondta, nem ér rá, menjünk vissza ötven métert, találunk egy hirdetőtáblát, azon minden információt megtalálunk. Visszamentünk a táblához. Abból persze semmi nem derült ki. Feltűnt, hogy csak mi szerencsétlenkedünk a regisztrációs lappal, másoktól szó nélkül elvették. Nem véletlenül: honfitársaink ugyanis kivétel nélkül becsúsztatták a kétszázasokat a kis ablakon az útleveleikkel együtt. Amikor másodszorra is odavittük a fülkéhez a kitöltött nyomtatványt, a határőr rá se nézett, eltette, majd megkérdezte: van-e nemzetközi biztosításunk? Ja hogy nincs? Az baj, akkor nem mehetnek át! Visszaültünk a kocsiba. Elővettük a pénztárcáinkat, öt darab kétszázast találtunk bennük. Ennyi elég is lett volna az oda-vissza útra. Nagy volt a kísértés. Aztán egymásra néztünk a feleségemmel, legyintettünk egyet, majd eltettük a zöld bankókat. Megfordulunk! - szóltam ki az ablakon. Az ukrán határőr széles mosollyal az arcán mutatta meg, melyik sávban indulhatunk vissza a magyar határ felé. Itt aztán szembesülnünk kellett azzal, hogy a belépő oldalon négy hosszú sorban álltak az autók. A várakozás alatt megkérdeztük néhány sofőrtől, hogy őket nem zargatták-e az ukrán oldalon. Dehogynem válaszolták kivétel nélkül, ám azt egyikőjük sem értette, hogy mi a gondunk ezzel a módszerrel, hiszen a környéken mindenki elfogadta a játékszabályokat: a határon csak egy köteg kétszázassal a zsebben szabad átmenni. Több mint két órát várakoztunk, hogy a magyar határőr és a vámos elé kerülhessünk. - Mennyi benzin van a tankban? - kérdezte a magyar vámos. - Tizenöt liter - mondtam, mire a fiatalember fölhúzta a szemöldökét. Azt hitte, hogy szórakozom vele, mert ő olyat még nem látott, hogy valaki csaknem üres tankkal lépjen be Ukrajna felől az országba. Kiszállította az egész családot a kocsiból, majd a motortól a csomagtartóig négyzetcentiméterenként átvizsgálta. Közben végig a fejét csóválta, láthatóan nem értette a dolgot. Végül elengedett. A visszapillantóból láttam, amint hosszan, értetlenkedve nézett utánunk. Cseri Péter