Népszabadság, 2009. október (67. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-01 / 230. szám
www.nol.hu Az MSZP jelöltjét küldi Brüsszelbe biztosnak Bajnai Továbbra is Kovács László a legesélyesebb Az uniós biztosok számát illetően létfontosságú ír népszavazás napján, pénteken ül tárgyalóasztalhoz az MSZP tárgyalódelegációja és a miniszterelnök, hogy egyeztessenek az új uniós biztosjelöltről. A kalapban már csak Veres János, Herczog Edit és Kovács László neve van. Szalay Tamás Lajos A jövő héten kiderülhet, kit javasol uniós biztosnak a miniszterelnök. A háttéregyeztetések folyamatosak. A döntéssel azért kell még várni, mert az uniós biztosok számát alapvetően befolyásolja, hogy mit dönt Írország a most pénteken tartandó, a lisszaboni szerződésről szóló újabb népszavazáson. Az EU garanciákat adott az íreknek, így a várakozások szerint meglesz az igenek többsége, ahogyan a cseh köztársasági elnök is bizonyosan aláírja a cseh parlament ratifikációs döntését. Václav Klaus egyelőre az alkotmánybíróság döntésére vár a beadott panaszokkal kapcsolatban. Miután a biztosok mandátuma október végén lejár, az új jelöltek meghallgatását pedig novemberben meg kell kezdeni, az idő egyre jobban szorítja José Manuel Barroso bizottsági elnököt. Barroso ugyanis csak azután tudja érdemben elkezdeni a tárgyalásokat a portfóliók leosztásáról, ha az ír eredmény és a cseh aláírás is zsebben van. A magyar EU-biztos jelölése a miniszterelnök jogköre, ezzel együtt Bajnai Gordon egyértelművé tette: „prioritást élvez majd” az MSZP jelölése. Vagyis a döntésben érdemi súlya lesz annak, kit támogat a párt, márpedig az MSZP pártpolitikussal számol. Forrásaink megerősítették, hogy az MSZP tárgyalódelegációja (Lendvai Ildikó elnök, Szekeres Imre elnökhelyettes, Mesterházy Attila frakcióvezető) pénteken egyeztet a kormányfővel. A szocialisták egyelőre három nevet ajánlanak: Veres János volt pénzügyminisztert, Herczog Edit EP-képviselőt és Kovács László volt pártelnököt, jelenlegi EU-biztost. Veres bírja a parlamenti frakció többségi és hathatós támogatását. Ellene szól azonban, hogy nincs megfelelő nyelvtudása, „belpolitikailag elhasználódott”, vagyis nehezen szerezhető meg hozzá a fideszes képviselőket magában foglaló, az EP-ben legnagyobb frakcióval bíró Néppárt támogatása. Egyébként az EP nem az egyéni jelöltekre, hanem a Barroso által benyújtott biztosi listára szavaz, vagyis ha az előzetes háttéregyeztetések során nem biztosítható egy adott személy támogatása, az a teljes listát magával ránthatja - ez rendkívül komoly presztízsveszteséggel járna. Herczog Edit az utóbbi napokban lett jelölt. Mellette szól, hogy nő, s Brüsszelben igen elismert, ellene viszont, hogy sokan még nem tartják elég fajsúlyos politikusnak. Herczog bírja a párt bizonyos részének támogatását, ráadásul, ha biztos lenne, egy EP-mandátum megüresedne, aminek sokan örülnének a választási vereség okán itthon maradottak közül. Az utódlás ugyanis nem sorrendköteles. Továbbra is Kovács László látszik a legesélyesebbnek: Barroso jól ismeri, az elmúlt években bizonyított, bár az Economist című tekintélyes londoni lap „biztosi bizonyítványában” azt írta róla: „munkája nem hagyott nagy nyomot”. Kovácsnak az újrázást Gyurcsány Ferenc annak idején állítólag megígérte, ahogyan - egyes forrásaink szerint bizonyos körülmények teljesülése esetén - Bajnai Gordon is. Úgy tudjuk, szakmai jelöltként még Balázs Péter külügyminiszter kerülhet szóba, és sokan a listára várják Iván Gábor szakállamtitkárt is, aki a 2011-es, uniós soros magyar elnökség előkészítésében erős és zárt kabinetet épített fel. Az utóbbiak esélye azonban csak akkor erősödhet, ha Magyarország „az ajánlott névhez csatolva kap szakterületet”; ebben az esetben Balázs és Iván jobb tárgyalási alapot adhat. Igaz viszont, hogy az MSZP- ben nincs kellő támogatottságuk, ez pedig - a korábbiakban jelzett miatt - szükségesnek látszik. A Hírszerző ugyanakkor arról írt, hogy Magyarország a fejlesztéspolitikai pénzek elosztásáért felelős regionális biztosi poszt elnyerésére esélyes, a biztosjelöltek közt pedig ezért feltűnhet Baráth Etele is. Ezt azonban egyik forrásunk sem erősítette meg. Kovács László és Veres JánosFotó: Teknős Miklós Herczog Edit Fotó: Kovács Bence Nap-kelte: A Magyar Televízió tegnap hivatalosan is bejelentette: megszüntette külső gyártású műsorainak többségét az intézmény nehéz anyagi helyzete miatt. Nem csupán műsorok maradnak el, a magyar televíziózás „nagy öregjei” közül is többen távoznak. Nem lesz további aktív együttműködése az MTV- nek, például Vitray Tamással és Szinetár Miklóssal. Lehetetlenné vált huszonkét - szórakoztató, közéleti és kulturális tematikájú adásra kötött - külső műsorgyártási szerződés teljesítő- minden marad le, az MTV nem köthet meg kilenc tervezett kontraktust, hat esetben pedig a korábbi szándéknyilatkozata ellenére sem tudja vállalni az együttműködést. A regionális híradásokat biztosító szerződések egyelőre érvényben maradnak. A Nap-kelte nem tér vissza a köztévébe. Medveczky Balázs tévéalelnök és Gyárfás Tamás, a Napkelte producere tegnapi találkozóján érdemi elmozdulás nem történt. A tévé vezetője közölte Gyárfással: jogszabályba ütközik a tulajdonosi testület hétfői többségi ha a régiben tározatának végrehajtása, az, hogy a menedzsment helyezze vissza a produkciót a képernyőre. Gyárfás szerint abban állapodtak meg, hogy „mindkét félnek szándékában áll az együttműködés folytatása, ám erre nincs lehetőség a mai körülmények között”. A köztévé és a producer közt más téren is nézeteltérés van. Előbbi szerint kiemelkedő a Napkelte helyén jelentkező Ma reggel reklámbevétele, az első két adás nézettsége pedig nem maradt el a Nap-kelte nézettségétől. Utóbbit Gyárfás határozottan vitatja. (P. A.) Vesztegetéssel gyanúsítják Borovszkyt Hírösszefoglalónk Vesztegetéssel és hivatali visszaéléssel gyanúsítja az ügyészség Borovszky Tímeát, az oktatási tárca állásból felfüggesztett esélyegyenlőségi főosztályvezetőjét - tudatta a Fővárosi Főügyészség. A gyanúsítás szerint a tárca hátrányos helyzetű fiatalok felsőfokú tanulmányainak támogatására 45 millió forintot utalt át a HÖOK „Hallgatókért Alapítvány” részére. A minisztérium részéről Borovszky tartotta a kapcsolatot az alapítvány képviselőjével. „A gyanúsított hivatali helyzetével visszaélve 2007 őszén kezdeményezte az alapítvány képviselőjénél, hogy a támogatásra átutalt pénzből - pályázat nélkül, megbízási szerződés alapján - ötmillió forintot juttasson el a Romaversitas Alapítványnak” - közölte az ügyészség. Az ügyészek szerint Borovszky 2008 tavaszán, hivatali helyzetével visszaélve jogtalan előnyt kért egy munkatársának, arra kérve az alapítvány képviselőjét: a támogatásra szánt összegből titokban 600 ezer forintot adjon át. A gyanúsított nem tett vallomást, a gyanúsítás ellen panasszal élt. Az oktatási tárca márciusban tett feljelentést a hátrányos helyzetűeket felkaroló Katapult Mentorprogramnál történt szabálytalanságok miatt ismeretlen tettesek ellen. Az eljárás lezárultáig a miniszter felfüggesztette hivatalából Borovszky Tímeát. NÉPSZABADSÁG • 2009. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK Magyarország • 3 Tudható, hogy mindig így kezdődik, majd úgy folytatódik - hogy történetesen az 1999-es Orbán Viktort idézzem: - egy ilyen feneketlen kútba, mint az egészségügy, vétek számolatlanul önteni a pénzt. Előbb fogadóképes helyzetet kell teremteni. Zöld zászlók, zöld sasok Nagy N. Péter nagyap@nepszabadsag.hu Vegye csak be, drága, mert a jövő héten nem lesz már fájdalomcsillapító, mondta mosolyogva az asszony a szomszéd ágyon, és rögtön az információ forrását is megjelölte: a nővérke. Soha, semmilyen körülmények között ki nem derül, hogy ilyenkor az egészségügy vív totális, minden kórteremre kiterjedő harcot a pénzeiért, miközben néhol milliós értékben selejteznek lejárt szavatosságú pirulákat, vagy valóban, eljutottunk a falig. Mert az is háborús helyzetre emlékeztet, ha nem képesek gyógyítani, csak megmenteni, ahogy ígérték. De ha már fájdalomcsillapító sincs - az nem egyszerűen háború, hanem totális kapituláció. Az egyik ágyon a biztató mosoly, hiszen a fájdalomcsillapítót ajánlgató hölgy másnap megy haza, a másik nem mer hinni a fülének. Ez nem történhet meg. Ilyen tétekkel játszik bármely kormányzat, ha megpróbálja beállítani a beteget. Ha mellényúl, politikai öngyilkosságot követ el, miközben nem tudhatja, hogy nem tett-e ennél is rosszabbat, nem okozott-e elkerülhető fájdalmat azoknak, akik egyébként is szenvednek: fájdalomtól, félelemtől, nyavalyától. A beteg gyógyulni, az orvos gyógyítani akar. Ehhez pedig pénz kell - mondta a kórházszövetség egyik vezetője a kormányzattal való keddi megállapodás után. Mert pénz lett. Előtte még a kormány vett fel látszólag jól védhető pozíciókat: a tárca fontosnak tartotta kiemelni, hogy recesszió van a gazdaságban, és ez a GDP 6,7 százalékos csökkenésével járt. Ennek következtében a gyógyító-megelőző kasszából 13 milliárd forintot zároltak. A válság hatására az E-Alap bevétele e 13 milliárd forintnál nagyobb mértékben csökkent. Nem tartották korrektnek, hogy a kórházak a minisztériumra mutogatnak, miközben saját felelősségükről egy szó sem esik. Az egészségügy világosan beszél: nem érdekli a krízis, a szenvedők fájdalma nem lesz kisebb azzal, hogy a pénz elfogyott a világból. Sőt, nagyobb lesz. Vegyenek el mindenkitől, tőlük ne. A Weborvos című orvosi lap a keddi megállapodást azzal foglalta össze, hogy a kormány beadta a derekát. Mintha tehát elfogadta volna a logikát, miszerint a kórház azílium, menedékhely, ott nem érheti utol a civil világ az áldozatokat. Hiszen az év elején a kormány a helyzetre való tekintettel 13 milliárd forintot zárolt, s most lényegében éppen ennyit adott vissza, azzal, hogy jövőre még rátesz több mint kétszer ennyit. Itt eltörölte a válság hatásait. A kórházi követelések jelképes zöldje lassan a Fradi-indulót idézi: zöld zászlók, zöld sasok, szárnyaljatok. Csakhogy tudható, hogy mindig így kezdődik, majd úgy folytatódik - hogy történetesen az 1999-es Orbán Viktort idézzem: - egy ilyen feneketlen kútba, mint az egészségügy, vétek számolatlanul önteni a pénzt. Előbb fogadóképes helyzetet kell teremteni. Azóta se találta meg senki a megoldást. Tegnap a kórházaknak volt igazuk, holnap majd rájuk csodálkoznak, merre jár a sok milliárd. Valljuk be: csak a gyógyszert ismeri mindenki, az egészséges élet titkát még nem. Az 1949-ben megszületett Kínai Népköztársaság a kínaiakat valóban a maguk uraivá tette, de annak a bizonyos, ikonikus „talpra állásnak” sokáig csak a belső dimenziója valósult meg... Ahhoz Teng és egy olyan, magát kommunistának álcázó, valójában a felemelkedést lélegzetelállító ütemben megvalósító „nemzeti kapitalista”, ideológiájában nacionalista kurzus kellett, mint amilyet a reformok megszültek. Mao metaforája Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Zhungguo renmin zhiandlai le - A kínai nép talpra állt. Alig él Kínában ember, ki e mondatot ne ismerné. A közhit szerint ma hatvan éve, 1949. október 1-jén hangzott el a Mennyei Béke Kapujának mellvédjéről, Mao Ce-tung szájából, abban a rövid nyilatkozatban, amely bejelentette a Kínai Népköztársaság megszületését. A történelem fintora, hogy az esemény és a mondat robbanó voltát az emlékezet alighanem összemossa. Valójában Mao tíz nappal az október 1-jei proklamáció előtt, az első kommunista kváziparlament első ülésén használta a metaforát. Noha mondanivalóját osztályharcos frazeológiába csomagolta, üzenete „nemzeti” volt. „Talpra állni” annyit jelentett, hogy a „Megaláztatások Évszázada” után szuverénnek, területileg sértetlennek lenni. Hogy Kína népével többé nem fog senki ópiumot etetni, kormányára egyenlőtlen szerződéseket kényszeríteni, az ország legértékesebb, tengerparti területeiből (mint a kor összes európai hatalma tette) „koncessziókat” kihasítani, népét martalék gyanánt helyi haduraknak, korrupt és anarchiatermelő eliteknek odavetni. Mao erős központi hatalmat hirdetett, amely ura lesz az akkor már félmilliárdos népességű ország területének, mely örökre megszabadítja Kínát az idegen imperialista hatalmak jelenlététől és befolyásától. Egyszersmind azoktól a kisebbségi komplexusoktól, amelyek népébe az elmúlt évszázadban - joggal - beleivódtak, lévén az ország szinte minden idegen játékszere, ha nem épp kapcarongya. Akármi történt is a következő hatvan évben, akármennyi véres, ínséget és anyagi meg szellemi nyomorúságot hozó ultraforradalmi kísérlet fűződött is Mao nevéhez, őt a mostani ünnepségekből e metafora s ennek történelmi háttere miatt nem lehet kiiktatni. A politikai nyelvezetbe annyira beitatódott „a kínai nép talpra állt” fordulat, hogy az egész maoista politikával szembemenő Teng Hsziao-ping, a reformok atyja még 1989- ben (képletes visszavonulásakor) is arról írt, hogy „a kínai nép képes volt talpra állni, és bizonyosan képes lesz örökre szilárdan megállni a lábán a világ nemzetei között”. Mao Kína önbecsülését szerezte vissza, és ezt a történelmi szolgálatot, minden bűne dacára, nem felejtik el neki. Ezért is méricskélik mind a mai napig, hogy a „jó” és a „rossz” hogyan arányítható egymáshoz az életművében. (A kínaiak szeretnek egyszerű fogalmakkal dolgozni - azok könnyebben lehatolnak „a tömegek közé”.) Az 1949-ben megszületett Kínai Népköztársaság a kínaiakat valóban a maguk uraivá tette, de annak az ikonikus „talpra állásnak” sokáig csak a belső dimenziója valósult meg. A polgárháború végeztével a szilárd háttérrel rendelkező pekingi kormány viszonylag könnyen megszabadult mindenfajta idegen gyámságtól (utóbb még a Szovjetunióétól is), de a KNK világpolitikai és világgazdasági emancipálódása még évtizedeket váratott magára. Ahhoz Teng és egy olyan, magát kommunistának álcázó, valójában a felemelkedést lélegzetelállító ütemben megvalósító „nemzeti kapitalista”, ideológiájában nacionalista kurzus kellett, mint amilyet a reformok megszültek. Amikor, tíz évvel reformjai beindulása után, Teng elővette Mao metaforáját, abban már az önbecsülésnek egészen új árnyalata jelent meg. Aki hallotta-olvasta, annak föltétlenül eszébe jutott a néhai Mao, de sokkal inkább az, hogy milyen fokon volt képes Kína a maga történelmi lemaradását leküzdeni, s valóban „talpra állni” Mao halála után.