Népszabadság, 2009. október (67. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-26 / 250. szám
2009. OKTÓBER 26., HÉTFŐ • NÉPSZABADSÁG 20 • Arcok WWW.NOL.HU Hajba Ferenc Olyan korban születtem, amikor dédapám történelmi szerepvállalása sem hátrányt, sem előnyt nem okozott nekem - határozza meg saját helyét az időben Benedek Imre alkalmazott grafikus, bélyegtervező, Nagy Imre mártír miniszterelnök dédunokája. Benedek Imre neve az elmúlt hónapokban mégis egy, az európai történelmi sorsforduló nyitóepizódjának számító esemény megörökítése miatt került be az újságokba. A magyar határnyitás 20. évfordulójára hirdetett német, osztrák, magyar közös bélyegpályázat győztese lett. A Magyar Posta szerint az ő alkotása az első olyan bélyeg, melyet grafikai változtatás nélkül vettek át a németek és az osztrákok. A bélyegképen kék háttérben a három nemzet lobogójának szalagjaiból rajzolódik ki a 20-as szám. Hegyeshalomban szeptemberben három ország politikusai méltatták a magyarok történelmi érdemeit, a határsorompó felnyitását, s ennek kapcsán a díjnyertes közös bélyeg fontosságát is. Esztétikai értékelés nyilván nem várható el politikusoktól, úgyhogy ők inkább a bélyeg politikai érdemeit hangoztatták. Pedig Benedek Imre majdhogynem apolitikus alkat. Amikor Budapesten, egy Irinyi utcai bérházban található kétszemélyes grafikai stúdiójában önmagáról beszél, szókereső bizonytalansággal csak annyit mond saját nézetrendszeréről: a baloldalhoz állok közelebb, de életemnek soha nem volt és ma sem szerves része a politika. Képzőművészcsaládba született 1972- ben a bélyegtervezéssel is foglalkozó alkalmazott grafikus. Édesanyja Jánosi Katalin textiltervező - ő Nagy Imre unokája - és édesapja, ifjabb Benedek Jenő festőművész a hetvenes években nem sokat beszélt neki az egykori miniszterelnökről. Hallgatással féltették, vigyáztak rá. A tudatlanság nagyobb biztonságot jelentett egy gyerek számára a kiszámíthatatlan világban. Annyit azért elkapott a szófoszlányokból, hogy Nagy Imrét mindig tisztelettel emlegették, s olyan, barátságos politikus egyénisége bontakozott ki a megszólalásokból, akit közvetlensége miatt is szerettek az emberek. Benne annyi tudatosult gyerekkorában, hogy a dédapja az életét adta a hitéért. Nagy Imrétől egy bélyegalbumot örökölt, s ezt a gyűjteményt folyamatosan, ámbár egyáltalán nem kötelességszerűen gyarapította is. Az örökségnek szerinte nem sok szerepe volt abban, hogy a későbbiekben, már alkalmazott grafikusként bélyegeket kezdett el tervezni. Imre bácsiként emlegetett dédapját még soha nem rajzolta le. Egy korábbi, október 23-ra készített, díjnyertes bélyegtervében sem formázta meg a volt miniszterelnök alacsony, joviális alakját. A bélyegen inkább kopjafák szerepeltek. Csupán saját örömömre ritkán dolgozom - villantja fel az alkalmazott grafikusok munkájának természetét. Nem teszi hozzá, hogy e szakma képviselői többé-kevésbé kiszolgáltatottak a megrendelők esztétikai érzékének, belátásának. A nálunk letelepedő külföldi vállalkozások hozzák magukkal eredeti színvilágukat, azon belül lehet csak mozogni egy újabb embléma, lógó, prospektus, plakát, levélpapír elkészítésekor. A kisebb magyar társaságok esetében az arculat kialakításakor a cégvezetők, tulajdonosok ízlésvilága a meghatározó. Az alkalmazott grafikus általában három tervet készít, s boldog, ha ugyanazt választja a megrendelő, amelyet maga is a legjobbnak tart. Benedek Imre az alkatához közel álló bélyegtervezés felelősségét azzal a mondattal szemlélteti, melyet a posta bélyegkibocsátási osztályának a vezetőjétől, Csegezi Tamásnétól hallott: a bélyeg az ország névjegye. Mostanában persze nemcsak egy nemzet névkártyájaként használják, megjelentek a privát megrendelők is. Nagy divat egyelőre még nem lett belőle, de azért egyre többen örökítenek meg családi eseményt bélyegen. Egy-egy település pedig az onnan útnak indult hírességeknek állít ily módon emléket, így alakultak ki az úgynevezett személyes bélyegek, ilyet már ő is tervezett. A bélyegek sorsa, küldetése jelentősen változik az idők során. A mai tizenévesek már nem illatos borítékokba csúsztatott levelekben vallanak szerelmet egymásnak, türelmetlen percemberként megteremtettük magunknak az azonnali üzenetváltás korszerű technikáit. A hagyományos levelezést, a kézírásos vallomásokat és magánéleti tudósításokat ledarálta az elektronikus hír- és véleménycsere, így aztán a bélyeg is keresi a maga helyét, új szerepét a világban. A klasszikus, a levelet értékmentesítő bélyegek ebbéli funkciója jórészt veszendőbe ment, egyre inkább a gyűjtők albumának értéktartó díszei lesznek. Ha java részük ki is kerül a közforgalomból, Márai Sándor meghatározása továbbra is érvényes lesz rájuk: „A bélyeg felragasztható halhatatlanság”. A Magyar Posta nemrég sajátos módon hasznosította régi, raktáron heverő bélyegeit. A kis bélyegek ezreiből gyerekek ragasztottak egy óriási bélyeget, mely Benedek Imre terve alapján pávát ábrázol. A grafikus elsősorban a színvilágot határozta meg, a szétdarabolt tervrajz egyes részeit pedig különböző iskolák kapták meg, ők ragasztották tele a postától kapott bélyegkollekcióval. A más-más helyen készült részek összeillesztése nyomán alakult ki az óriásbélyeg. Benedek Imrét főiskolai tanára, Oláh György ajánlotta be a postához. Első ottani Benedek Imre neve az elmúlt hónapokban mégis egy, az európai történelmi sorsforduló nyitóepizódjának számító esemény megörökítése miatt került be az újságokba. A magyar határnyitás 20. évfordulójára hirdetett német, osztrák, magyar közös bélyegpályázat győztese lett. Fotó: Reviczky Zsolt munkája egy bélyegző tervezése volt. Azóta rajzolt már bélyeget az állatvilágról, a jubiláló postaautóról, a Szent Koronáról, az 1956-os forradalomról, legutóbb pedig ő nyerte el a budapesti úszó- és vízilabda- Európa-bajnokság tiszteletére kiadandó bélyeg tervezését. Ezen absztrakt, színes vízfröccsök ábrázolják a különböző sportágakat. A bélyegen jól érvényesülhetett Benedek Imre kedvenc színe, a kék. - A bélyegnek csak az esztétikai értéke érdekel - előzi meg azt a kérdést, hogy mekkora pénzt halmozott fel a gyűjtőszenvedélye által. A terveket egyébként kézi skiccekkel és számítógéppel készíti el. A számítógép olyan eszköz számára, mint a ceruza vagy a festőecset. Azt mondja, a legokosabb gép sem pótolja az ember fantáziáját, konstrukciós képességét, formagazdagságát, arányérzékét, asszociációit és eredetiségét, de még a kézügyességét sem. Ennek ellenére Benedek Imre szinte valamennyi hobbija a komputerhez kötődik. - Még a feleségemet is az interneten ismertem meg - árulja el. Hozzáteszi a művészek egyéniségére nem jellemző tulajdonságot: „Nem szívesen exponálom magam, nem vagyok a külvilág felé forduló, könnyen megnyíló, extravertált személyiség”. Szóba hozom egy sokat vitatott régebbi bélyegsorozatát a Pál utcai fiúkról. Annak az egyik darabja a szerző, Molnár Ferenc portréját ábrázolja. Kompozíciós okokból megtükrözte a képet, így aztán - a valósággal ellentétben - az író balkezes lett, és bal szemére látott gyöngén. Igazuk volt azoknak, akik bíráltak érte, ismeri el. Most Nagy Imre emlékszobájának a honlapján dolgozik. A weboldalak közül azokat szereti, amelyek tiszták, átláthatók, lényegre törőek. A forma, a dizájn nem tolakodik a tartalom elé, hanem éppen annak érvényre jutását segíti elő. Ez alkalmazotti grafikusi hitvallása is.