Népszabadság, 2009. október (67. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-29 / 253. szám
2009. OKTÓBER 29., CSÜTÖRTÖK • NÉPSZABADSÁG 10 • Kultúra A Huzella sétány Nem hetvenkedik a hatvannal Huzella Péter. Azt azért a kerek születésnap után nem sokkal elismeri a dalszerzőénekes, hogy valami bölcsességféle megkörnyékezi ilyentájt az embert. Valaczkay Gabriella - Tizenöt éve miért vált ki a Kalákából, bejött-e a szólókarrier, hogyan talált rá Zalán Tibor szerzőtársra, miért ért véget Zenegér című tévéműsora, és hogyan lehet levenni a lábáról a gyerekközönséget - ez az önnel készült interjúk sablonja. Semmi nincs bennük Huzella Péter hitéből, aggodalmából, vágyából. Mert soha nem firtatták, vagy, mert ön nem beszél erről? - Kerülöm. A korosztályomat így nevelték. Két út állt a kommunizmusban az egykori polgárcsaládok előtt. Vagy nyomták a szülők ezt az identitásdolgot, hogy fiam, tudd, honnan jöttél, vagy finomabban reagáltak a korra, nem forszírozták a polgári művész-tudóspedagógus múltat. Az apámék az utóbbit választották. Azt sugallták, hogy nem kell konfrontálódni. Közben nem fojtok el semmit. Mert az baj volna, ha egy estemen mondjuk, Arany Jánosra erőltetném a saját vívódásaimat vagy ezt az egész magyar értékválságot. Az is igaz, hogy amikor komolyan elborítja az agyamat a düh, kabátot húzok, és elmegyek tüntetni. - Kiért? - 2006 őszén minden este ott voltam a Kossuth téren, sőt az október 23-i összecsapásokról egy dalt is muszáj volt írnunk Zalán Tiborral. Ez persze nem jelenti azt, hogy onnantól minden fellépésemen belekezdek: „csendesen, véresen, egy jobb életre éhesen...”. Főleg kimondott polgári koncerteken volna puszta hatásvadászat a közönségre tolni ezt a dalt. - Akkor meg kinek szól? - Magamnak. A gyerekdalokat is magamnak írom, csak utána letesztelem gyerekeken. Egyszer az unokámon, Tomin is mértem már le számot, bár felnőtteknek szólót, a Csendes dalt. Az egyik születésnapi koncertem után meg azt kérdeztük tőle, melyik megzenésített verset szerette a legjobban, ő meg azt mondta, hogy József Attila Ódáját. A családi megrökönyödésre pedig elárulta, hogy a hossza miatt. Szóval nem igaz, hogy a kicsik négysoros mondókákra bírnak csak odafigyelni. Tilos őket hülyének nézni. - Elvégre negyven éve énekel nekik. De mindig önszántából? - Volt időszak, amikor másra se vágytam jobban, mint egy szál gitárral kiállni a színpadra, és elénekelni Zalán Tibor nekem írt szövegeit. Csakhogy az előadásért nem kapkodtak a klub- meg a színházigazgatók, csak egy invitált, Meczner János. De ő sem a Zalán-estre, hanem gyerekműsorra, így összehoztam az első sajátot. Soha nem éreztem pótléknak a gyerekműfajt, de ha azt kérdezi, mi jut eszembe az önmegvalósítás szóról, akkor legelőször a Bob Dylan-, Neil Young-, Johnny Cash-féle énekes-gitáros életforma. - Próbálkozott hasonlóval? - Túl későn. Ezzel az önkifejezési móddal az ötvenes-hatvanas években hódítottak a színpadi költők. Merthogy azok voltak. Beszélik, hogy Johnny Cash a halálos ágyáról kelt fel, bevonszolta magát a stúdiójába, hogy felénekelje az utolsó számokat. Filmre is vették, ahogy a dal végén Cash lecsukja a zongorát, és végigsimít a tetején. Ahogy csak a búcsúzó teszi. De ez olyan messzire van a mától! Most rapperek nyomják a legprogresszívabb szövegeket, a legtöbb nívós, de még névtelen zenekarban minimum dzsessztanszakot végzett srácok játszanak. Bezzeg én, amikor elkezdtem a Kalákát. Építésznek tanultam, jó ideig kínos volt a zenei félműveltségem. -És mi maradt Neil Youngék imádatából? - Hát, maga Neil Young. A dalai magyarul, egy trióformációban, a színész Rátóti Zolival meg a gitáros-énekes Tóth Istvánnal. Sok alázatot tanultam ebben a Neil Young Sétány nevű csapatban. Mivel nem jártam konziba, sose gyakoroltam, hogy kell más stílusában játszani. Most ezt is kipróbálhatom. - Mi az, amit nem? Vár valamire? - Egy saját gyerekrádió-adóra. Meg inspirációra. Legyen miről beszélnem. Negyven éve éneklek dalokat, de ez pótcselekvés. Olyan, mintha „semmit csinálnék”. Az embereknek valószínűleg jó hallgatni, mert ez a leghétköznapibb, legkönnyebb út ahhoz, hogy elemelkedjenek egy kicsit. - Ez volna a semmit csinálás? - Már nem hatódom meg magamon. Máson igen. Ha mondjuk, berakom az autóban a Katona Klári-összest, tudja, amit a Presser írt. Azt nem bírom kikapcsolni, amíg le nem jár. Huzella Péter már csak másokon hatódik meg Fotó: Szabó Bernadett WWW.NOL.HU Föld alól a kalandparkba Régészeti KÖSZ-pont lesz a bakaruharaktárból Közép-Európa legnagyobb régészeti központjának és kalandparkjának kiépítésére készül a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) Budapesten. Erre a célra nemrég használatba kapta a honvédség egykori ruházatellátó központjának épületkomplexumát a XI. kerületi Daróci utcában. Csordás Lajos A KÖSZ-t két éve hozta létre az állam, ez a szervezet végzi a kötelező régészeti kutatást minden olyan nagyberuházás előtt, amelynek összértékét 500 millió forint fölöttire kalkulálják. Tipikusan ilyen projektek például az autópálya-építések. A szakszolgálat állományában ma már 88 régész dolgozik, vagyis itt működik az ország legnagyobb archeológus stábja. Volt, akit a megyei múzeumoktól csábítottak át, a megyei intézményekben ugyanis beszűkültek a lehetőségek, mióta a KÖSZ megjelent, elvitte előlük a jövedelmező ásatásokat. Több megyében ezért elég népszerűtlenek is. Az utóbbi két év alatt 2,6 millió négyzetméternyi régészeti területet tártak fel a szakszolgálat irányításával - mondja Virágos Gábor, a KÖSZ igazgatója. Ebben a mennyiségben persze benne vannak azok a földdarabok is, amelyeken alvállalkozóként bevont szakmai intézmények, köztük a megyei múzeumok is dolgoztak, így körülbelül „csak” 1 millió 450 ezer négyzetméter a közvetlenül saját szakemberekkel elvégzett munka. De a saját rész egyre nagyobb hányadot képvisel: kezdetben csak 30 százalék volt, majd 2008-ra 50 lett, 2009-re pedig 70 százalék fölé emelkedett. Az idén már arra is képesek voltak, hogy a kecskeméti Mercedesgyár 200 ezer négyzetméteres területét két hónap alatt feltárják, ami valószínűleg rekord a magyar régészetben. Eddig összesen már több mint 5000 láda régészeti leletet hoztak felszínre saját ásatásaikon, s ennek felét már restaurálták, de a maradékot is folyamatosan dolgozzák fel központjaikban. Eddig négy regionális feldolgozó és raktárbázis létesült: Szombathelyen, Pécsen, Szegeden és Nyíregyházán, s most rendezkednek majd be budapesti, központi bázisukon. A vidéki központok mindegyike valamilyen multifunkcionális, vagyis laboratóriummal, irodával, tárolóhellyel is rendelkező épület, amelyet bérelnek. Van, amelyiket nem is szánják véglegesnek. A budapestit azonban igen. A leletanyag futószalagszerűen megy végig ezeken létesítményeken. Az átfutási idő a kiásástól a publikálásig 2-5 év. A két éve alakult KÖSZ legelső ásatási anyagai, amelyek még 2007 nyarán kerültek be a rendszerbe, gyakorlatilag átfutottak. Ősszel megjelennek róluk az első publikációk. „A rendszer elkezdi kitolni a végeredményeket” - fogalmaz szemléletesen az igazgató, s elmondja, hogy minden egyes ásatásukról születik majd egy kismonográfia formátumú záróriport, ahol az összes adat forrásértékszerűen megjelenik. A komplex elemzésre pedig lesz egy nagymonográfia-sorozat is. Olyan anyag nem létezhet, amelyet öt évnél hosszabb ideig nem tudnak feldolgozni, s ne válna ellenőrzött módon hozzáférhetővé a világhálón keresztül is. Amikor a szakszolgálat elkészül az anyag feldolgozásával, átadják annak az intézménynek, amely az ásatási engedélyben befogadóként nevesítve volt. Az örökségvédelmi törvény szerint minden lelet az államé, de erről a jogáról lemondhat a helyi múzeumi intézmények javára. Ez lehet például egy adott megyei vagy városi múzeum is. Az a törekvés, mondja Virágos Gábor, hogy a leletanyag oda kerüljön, ahol a helyi közösség számára legkönnyebben hozzáférhető. Szemezgetni persze nem lehet, vagyis nem lehet a leletek javát utólag kiválogatni, s arra igényt benyújtani, hanem az adott ásatásról származó összes tárgyat fogadni kell, s a befogadónak már az ásatás előtt el kell döntenie, hogy igényli-e a tárgyakat vagy nem. Ebben persze nem minden megyei múzeum partner. Van, ahol elzárkóznak az együttműködés elől. Viszont van, ahol az első leletátadások már meg is történtek, például Vas megyében. A KÖSZ-nek nem feladata a régészeti leletanyag tartós raktározása, szögezi le az igazgató. Amire a helyi múzeumok nem tartanak igényt, az a Nemzeti Múzeumhoz kerül. A jövőre nyíló új, 23 ezer négyzetméter hasznos alapterületű, Daróci úti raktárbázison azonban lesz elegendő hely ezek tárolására is, a feldolgozás alatt lévő leletek mellett. Az izgalmas nevű kalandparkban pedig tulajdonképpen a feltárás és feldolgozás kulisszatitkait lehet majd megnézni, átélni. Szóval, izgalmas helynek szánják. Már a neve is játékos: KÖSZ-pont. A lágymányosi Daróci útra kerül a központi ásatásokon feltárt lelettömeg Forrás: KÖSZ Hajónapló - billegő fedélzeten Kortárs magyar novellákból tucatnyi kisjátékfilm készül a Magyar Televíziónak. A történetek Hajónapló ’89-’09 címmel a rendszerváltás elmúlt két évtizedéről szólnak. Hogy egyszeri alkalom-e az irodalom visszatérése a képernyőre, egyelőre nem tudni. Varsányi Gyula November 5-én este kezdi, majd hetente folytatja az m1 csatorna azt a kisjátékfilm-sorozatot, amelyet fiatal rendezők készítenek. Tizenkét film a rendszerváltásról, kortárs magyar novellák alapján. A cél az - tudtuk meg a sorozatot gyártó Unió- Film producerétől, Bodzsár Istvántól, hogy derüljön ki a 25 perces művekből, alkotóik szerint „most mi van”. Mármint mi van velünk, hétköznapi emberekkel. Ne közismert eseményekről szóljanak, és ne a Kádár-korral hasonlítsák össze a mát. A vállalkozáshoz társult az MTV, és sikerrel pályáztak a Mozgókép Közalapítványnál. Összesen 300 percnyi filmet forgat le 60 nap alatt 84 színész és sok más szakember - 220 millió forintból. Az irodalom ritka vendég a képernyőn manapság, de nemcsak a televíziózás változott meg, hanem az irodalmi ízlés is. A sorozat készítésében dramaturgként közreműködő Németh Gábor író úgy véli, európai jelenség, hogy háttérbe szorul a novella műfaja, és kevesek ügyévé válik általában az úgynevezett magas literatúra. Figyelemfelhívó gesztus e sorozat elkészítése és sugárzása, amellyel megpróbálják visszahelyezni jogaiba (legalább) a novellát. A hazai irodalmi derékhadból kértek föl szerzőket, akik maguk választottak ki egy-egy saját művet megfilmesítésre. Balázs Attila, Darvasi László, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Kemény István, Kiss Noémi, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Szőts Géza, Tasnádi István és Zoltán Gábor írásai sokszínű alapanyagot kínáltak a rendezőknek, akik választhattak közülük. A már bizonyított Bollók Csaba, Fonyó Gergely, Hajdú Szabolcs, Mátyássy Áron, Miklauzic Bence, Nagy Viktor Oszkár mellett rendező szakon tanuló vagy pályakezdő filmesek is készítettek adaptációkat: Bagota Béla, Bodzsár Márk, Cserhalmi Sára, Horváth Lili, Jánossy Natália eltérő hangütést, stílust használ. A csapatnak tagja Török Ferenc is. Az ő Moszkva tér című játékfilmje a rendszerváltás jelképes alkotása, legutóbb állóképekben filmezte Spiró György Koccanás című írását. Most is az író elbeszélését, az Itthon címűt választotta. Szikár dokumentarista képsor egy magányos, nyugdíjas asszony (Csomós Mari) egyetlen napjáról, amelynek legnagyobb eseménye, hogy sikerül leadnia telefonkészülékét, mert már nem tudja fizetni a számlát. A filmegyetemet frissen végzett Bodzsár Márk egy topmenedzsert (Rába Roland) elevenít meg Zoltán Gábor Levegőt venni című írásából. A negyvenes férfi képtelen elviselni, hogy cégének kifutófiúja rendszeresen gyorsabban tempózik mellette az uszodában, ezért megöli. Nem ilyen groteszk, inkább ironikus a Grecsó Krisztián Barbárok című novelláját feldolgozó Miklauzic-film. (Szándékos utalás a címben Móricz Zsigmond híres elbeszélésére, amelyben pusztai gyilkosság történik.) Húsvéti ünnep a falusi szülői házban. Megérkezik a jómódú fiú családjával Budáról, és a nehezebb sorsú, várandós lány élettársával Pestről. Szokásos gesztusok, közhelyek, evések, egymás közötti gyűlölködések, mígnem megjelenik a lány régi osztálytársa (Nagy Zsolt), akiről éppen azt látják a tévéhírekben, hogy megölt valakit. Ám úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Nehogy ki kelljen szállni a közömbösség langymelegéből. Szép új (vagy régi?) világunk archetípusai jelennek meg tehát, amelyekről szó lesz a filmeket követő stúdióbeszélgetésekben is. Akár a tanításban is felhasználhatnák az adásokat. Jó lenne, ha a sorozattal egy időben olvashatóvá válna valamennyi novella a világhálón - ha már a műfajt népszerűsítik. Huszonöt percben kiderül, „most mi van” Forrás: UnioFilm