Népszabadság, 2009. október (67. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-29 / 253. szám
www.nol.hu CIA-ügynök Castróéknál Kubában Camilo Cienfuegos rejtélyes halálára emlékeztek Ortutay L. Gyula „Fidel és Raul, a testvéreim. A titkos történet” - ezzel a címmel jelent meg a most 74 éves Juanita Castro könyve, amelyet hétfőn egy időben dobtak piacra az Egyesült Államokban, s Latin-Amerika néhány országban, Európában pedig Spanyolországban. A könyv „népszerűsítésére” a Miami központú, spanyol nyelvű Univisión televíziónak nyilatkozva a hét Castro testvér egyike, Juanita első ízben fedte fel, hogy 1961- től Kubából való végleges távozásáig, 1964-ig az amerikai hírszerzés, a CIA ügynöke volt. Brazília akkori havannai nagykövetének felesége hozta össze a kapcsolatot, amelynek felvételére egy mexikói utazás alkalmával került sor. Az időpont nem közömbös: akkor állt rá a felkérésre, amikor a CIA szervezte disznó-öböli fegyveres partraszállás kudarcot vallott. Juanita - mint állítja - a Batistadiktatúra elleni harc idején mindenben segítette két bátyját, így pénzt gyűjtött a Július 26-a mozgalomnak. Ám a forradalom 1959. januári győzelmét követően sok más középosztálybelihez hasonlóan fokozatosan kiábrándult: kifogásolta a kivégzéseket, majd azt, hogy a forradalom baloldali, kommunista irányt vett. A könyvből talán majd kiderül részletesebben, hogy miről is informálta a CIA-t. Egyelőre nyilatkozataiban arra utal, hogy a forradalom által üldözötteket bujtatott, segítette azokat külföldre jutni, illetve küldött információt például a szovjet rakéták telepítésével kapcsolatos hírekről. Fidellel kapcsolata hűvös volt, utoljára vele 1963- ban, édesanyjuk halálakor találkozott. Juanita viszont, talán életkoruk miatt is, Raúllal jobb viszonyt tartott. Az ő segítségével kapott útlevelet 1964-ben is, amikor végleg elhagyta Kubát. Visszaemlékezése szerint akkor Raul figyelmeztette, hogy számos jelentést kapott tevékenységéről, aminek mások esetében súlyos következményei lennének. Ám egyszerűbb, nem hitelt adni ezeknek, s azt feltételezni, hogy húga „butaságairól” van csak szó. Megkapta az útlevelet, amivel Mexikóba távozhatott testvéréhez, Emma Castróhoz, majd Miamiba, a Castroellenes kubai-amerikaiak központjába költözött, ahol 2007- ig egy gyógyszertárat vezetett. Közben azért a CIA még egyszer-kétszer megkereste. A „szenzáció” persze aligha újdonság Fidelnek és Raúlnak. 1975-ben könyvében a volt ügynök Phillip Agee az amerikai hírszerzés „propagandaügynökének” nevezte Juanitát. 2005-ben pedig Ted Shackley, a CIA egyik Kubára specializálódott fő ügynöke írta meg, hogy a hírszerzés a brazil nagykövet feleségének segítségével szervezte be. A kubai médiában lapzártánkig nem volt nyoma Junaita könyvének, sem bejelentésének CIA-ügynök múltjáról. Nyilvánvalóan csupán Fidel Castro reagálhatna egy szokásos publicisztikai „reflexiójában”, mint újabb bizonyítékként arra, hogy a CIA mindent elkövetett a kubai forradalom és így személye ellen, beleértve a több száz merényletkísérletet. Kubában szerdán - miként majd öt évtizede mindig ezen a napon - Camilo Cienfuegosra, a gerillahadsereg rendkívül népszerű parancsnokának halálára, eltűnésére emlékeztek. (Az úttörők ilyenkor Kubaszerte virágot dobnak a tengerbe.) Az idén, halálának ötvenedik évfordulóján, a Forradalom terén a belügyminisztériumot takaró hatalmas Che Guevara kép mellé Camillét is feltették az informatikai minisztérium épületére. A Granma napok óta írásokban emlékezik a parancsnokra, s az egyik cikk említi, hogy az ellenség propagandájában a tragikus történést „rágalmak terjesztésére” próbálta kihasználni. Amikor 1959. január 8-án a Batista-diktatúrát megdöntő szakállas gerillák konvoja - a lakosság üdvrivalgása közepette - győzelmesen bevonult Havannába, a felvezető dzsipekben ült a két Castro testvér, Che Guevara, a fővárosi születésű, mindig tréfálkozó Camilo és Huber Matos is. Ez utóbbi lett Camaguey tartomány katonai parancsnoka, ám áprilisban Fidelhez írt levelében kifogásolta, hogy a vezetésben a kommunisták kapnak helyet. Szerinte a Sierra Maestrában a gerillaháború idején nem erről volt szó. Akkor még maradhatott posztján, de októberben aztán Fidel és Raúl megbízta Camilót, hogy tartóztassa le „a lázadó” Huber Matost. Camilo a küldetést sikeresen teljesítette, még fegyvert sem kellett használnia. Huber Matost utóbb húszévi börtönre ítélték. Erről a küldetésről tért vissza Camagueyből 1959. október 28- án egy pilóta és egy biztonsági őr kíséretében, ám Cessna típusú repülőjüknek nyoma veszett, hiába keresték a roncsokat heteken át. A ma 91 éves Huber Matos, aki börtönbüntetésének letöltése után Miamiban telepedett le, éppen a napokban nyilatkozta ismét, hogy Camilo gépét a Castro testvérek lövették le, Fidel szabadulni akart a Havannában túlságosan népszerű, ugyanakkor a kommunista fordulattal nem teljesen rokonszenvező parancsnoktól. Juanita Castro könyvével Fotó: Reuters - Carlos Barria Camilo Cienfuegos képe a Forradalom terén Fotó: Reuters - Enrique De La Osa Az USA egyedül van embargójával Munkatársunktól Az ENSZ-közgyűlés tegnap ismét felszólította az Egyesült Államokat, hogy szüntesse meg a Kuba ellen több mint fél évszázada elrendelt gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi embargót. A 192 tagú testület majdnem minden tagja -187 - megszavazta az erről szóló határozatot, csak hárman voltak ellene: az Egyesült Államok, Izrael és Palau. A Marshall-szigetek és Mikronézia tartózkodott. Az Európai Unió is egységes ebben a kérdésben, ugyanis a blokád nem pusztán bilaterális, tehát Washington és Havanna ügye, hanem harmadik országokra is érvényesítik. Az eredetileg 1962-ben elrendelt intézkedés a későbbi Helms-Burton-féle kiegészítéssel bünteti mindazokat a harmadik országbeli vállalatokat, amelyek Kubával kereskednek, ami ellentétes az ENSZ alapokmányával. Kuba budapesti nagykövete, Soraya Alvarez Nunez előzetes sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a blokád, bevezetése óta, a karibi szigetországnak 96 milliárd, mai árfolyamon számolva több mint 200 milliárd dollár veszteséget okozott. A mostani immár a tizennyolcadik ENSZ- voksolás az ügyben, ám az első az Obama-kormány hivatalba lépése óta. A nagykövet szerint a kubai és a nemzetközi várakozásokkal ellentétben az új amerikai adminisztráció nem hozott „érdemi változást” a Kuba elleni blokád politikájában. Havanna nem kételkedik Barack Obama jóhiszeműségében, ám a jelek szerint nem egyszerű a hatalom gépezetében változást hozni. Tény, hogy Obama választási kampányígéretét betartva megszüntette a kubai-amerikaiak hazalátogatásainak és pénzküldéseinek a Bush-adminisztráció idején hozott korlátozásait. Ugyancsak felújultak a tárgyalások a migrációs kérdésekről, sőt a közvetlen postakapcsolatok helyreállításáról is. Ám miként Joe Biden alelnök kimondta: a blokádot fenntartják „a politikai nyomásgyakorlás” eszközeként. A napokban egyébként Havannában járt Miguel Angel Moratinos spanyol külügyminiszter, aki azt ígérte Raúl Castrónak, hogy a közelgő spanyol EU-elnökség idején további lépéseket tesznek az unió és Kuba kapcsolatainak javítására. Az El País napilap úgy értesült, hogy Moratinos továbbította Obama üzenetét is. E szerint az amerikai elnök megérti, hogy Kubában nem lehet a rendszert estétől reggelig megváltoztatni, ám ha Raúl Castro nem adja jelét a változtatás szándékának, akkor ő nem tehet további lépéseket. NÉPSZABADSÁG • 2009. OKTÓBER 29., CSÜTÖRTÖK világ • 9