Népszabadság, 2009. december (67. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-01 / 281. szám

www.nol.hu Szigetvári lesz az MSZP kampányfőnöke Önálló szóvivőt kap a szocialisták miniszterelnök-jelöltje Szalay Tamás Lajos Várhatóan ismét Szigetvári Viktor lesz az MSZP kampányának irá­nyítója, ezért december közepén megválik kabinetfőnöki posztjától, amelyet Bajnai Gordon kormányfő mellett lát el a válságkezelő kabi­net megalakulása óta. Úgy tudjuk, nem lesz új kabinetfőnök, a felada­tokat inkább szétosztják, a szakpo­litikai kabinetfőnöki munkát Hege­dűs Dóra végzi majd. Mesterházy Attilának valószí­nűleg nem lesz önálló kampány­stábja, de személyes szóvivőt kap Budai Bernadett személyében, aki bizonyos ügyekben a nevében nyi­latkozik majd, míg Nyakó István a napi pártkommunikáció koordiná­tora marad. Mesterházy érdemi irányítói mandátumot kért, straté­giai ügyekben Szekeres Imre fogja irányítani a „hátországot”. Sziget­várihoz tartozik majd a kampány politikai és szervezeti irányítása és a fizetett hirdetések megrendelé­se, a sajtómunkát és a kommuniká­ciós stábot pedig Gyurkovics Ta­más vezeti; utóbbi Gyurcsány Fe­renc vezető beszédírójaként is dol­gozott. Az egyéni választókerüle­tek kampányát koordináló tágabb csapatban helyet kap Gál J. Zoltán is. Érdemi szerep vár az elszámoló kampány tartalmi felelősére, Mol­nár Csaba kancelláriaminiszterre, Varju Lászlóra, aki a párt fejlesz­téspolitikai emberévé vált és Ficsor Ádámra, aki a jelöltek kivá­­ lasztásában segédkezett. Szigetvári Viktor a kormányfő mellől az MSZP-be tart Fotó: MTI Kovács Tamás Zuschlag-ügy: hallgat a volt főkapitány Tudósítónktól Lusztig Péter ügyvéd, volt Baranya megyei rendőrfőkapitány meghall­gatásával folytatódott a Zuschlag­­per hétfőn Kecskeméten. Az egykori MSZP-s képviselő - aki Lamperth Mónika volt belügymi­niszter kabinetirodáján is dolgo­zott - az államtitok megőrzésének kötelezettségére hivatkozva egyet­len kérdésre sem válaszolt. Lusztig Pétert azért idézte be a bíróság, mert több tanú Zuschlag informális belügyi kapcsolataként nevezte meg őt. Állításaikat iga­zolták a perben korábban leját­szott, a Nemzetbiztonsági Hivatal által lehallgatott telefonbeszélge­tések. Például az, amelyben Lusztig Péter Zuschlag - az ellene folytatott - nyomozás állására vo­natkozó kérdésére azt mondja: nincs még információja erről, mert Király Ferenc - akkori Bács- Kiskun megyei rendőrfőkapitány­­ csak másnap fogja visszahívni. Lusztig tegnap a bíróságon azt állította: a Zuschlag Jánossal folytatott telefonbeszélgetéseivel kapcsolatban már kihallgatták a Központi Nyomozó Főügyészsé­gen, a vallomását titkosították. Hozzátette: amennyiben a bíró­ság arról tájékoztatta, hogy az ál­lamtitok megőrzésének kötele­zettsége alól felmentést kapott, akkor hajlandó zárt tárgyaláson vallomást tenni. A bírói tanács elnöke erre azt mondta: a jelen ügynek nincs olyan részlete, amely államtitkot képezne. Lusztig azonban fenntar­totta ezzel ellentétes álláspontját. Az ügyész indítványozta: a bí­róság tájékozódjon a Központi Nyomozó Főügyészségen, és szük­ség esetén kezdeményezze a tanú titoktartás alóli felmentését, illet­ve jelölje meg azokat a kérdéseket, amelyeket feltenne a tanúnak. Zuschlag Jánost és hét társát különösen nagy értékre, bűnszer­vezetben elkövetett csalással vá­dolják, további nyolc személy csa­lásért és bűnpártolásért áll a bíró­ság előtt. A kár - amelynek nagy részét a vádlottak megtérítették - mintegy hetvenötmillió forint. » évre újra az MNV, hogy azokhoz a kisebb ter­melők nem férhetnek hozzá. A Benedeket tá­madó politikusok gyakran megemlítik azt is, hogy a korábbi államtitkár, jelenlegi vezérigaz­gató-helyettes maga is az emlegetett lobbi tag­ja, hiszen jelentős tulajdonrésszel rendelkezik egy Szolnok környéki agrártársaságban. A cég­adatok szerint a tiszapüspöki mezőgazdasági részvénytársaságban - amelynek jegyzett tőké­je mintegy 80 millió forint, és ez 50 százalékig hitellel terhelt - mintegy negyvenszázalékos tulajdoni aránnyal bír. Benedek esetében ugyanakkor az esetleges összeférhetetlenségét most és korábbi tisztségeibe jelölésekor „hiva­talból” vizsgálták, de kinevezését eddig mindez nem akadályozta. Benedek bírósági felmentésre számít­ ­ Egy korábban született kormányhatározat alapján vette át a felügyeletem alá tartozó Nem­zeti Földalap a HM által már nem használt terü­leteket. Az ügyben eljáró ügyintézőknek min­den esetleges szabálytalanságot a megfelelő csatornákon kötelességük jelezni. Hozzám, vagy feletteseimhez egyetlen ilyen irat nem érkezett. Egyetlen, a per során feltárt dokumentum, in­tézkedésről szóló határozat vagy bármilyen egyéb bizonyíték nem támasztja alá a vádat, ezért a bíróság méltányos és igazságos eljárásá­ban bízva felmentésre számítok - jelentette ki munkatársunknak a vezérigazgató-helyettes. - A visszadátumozással kapcsolatban a vagyonke­zelő belső vizsgálata csakugyan feltárt szabály­talanságokat, de azokhoz nekem semmi közöm, a konkrét esetben az ilyenkor szokásos, doku­mentált helyettesítéssel járt el egy kollégám. Benedek szerint az állami földekhez nem csak a nagy gazdaságok férhetnek hozzá. A terü­letek mintegy fele ötszáz hektárnál kisebb, tehát családi jellegűnek mondható gazdálkodók keze­lésében van. Ami pedig a „nagyokat” illeti: „Meg lehet nézni a listát, aztán vitatkozni azon, me­lyik társaság éppen milyen politikai érdekkör­höz sorolható. Én ezzel nem foglalkoztam, de beosztásomból fakadóan vannak információim. Maradjunk most annyiban, hogy e szempontból a tények elgondolkodtatóak lehetnének. Jelen­leg mi a szerződéskötések jogáért is pénzt ké­rünk, de ez nem volt mindig így. Az összeg idén csaknem kétmilliárd forint lesz, plusz ezen felül jönnek a haszonbérleti díjak.” Benedek állítja: a tiszapüspöki birtokot legá­lisan szerezte. Családja a településhez kötődik, felmenőinek földtulajdona volt ott, így a rend­szerváltás után az ő jogukon jelentős összegű kárpótlási jegyhez jutott. Ebből vásárolt terüle­teket, és a magas beosztásokból származó jöve­delmeit is erre fordította. Állítólagos, „menekü­lésként” tervezett nyugdíjba vonulásáról an­­­nyit mondott, felkészült a portfolió - parlamen­ti választások utáni - átadására, de elvárja, hogy az átadott dokumentumokat szigorú jegyzék szerint vegyék át utódai, hogy azokban utólag ne lehessen semmit sem megváltoztatni. Jó okom van rá, hogy ehhez ragaszkodjak - szögezi le határorozottan a vezérigazgató-helyettes. NÉPSZABADSÁG • 2009. DECEMBER 1., KEDD Magyarország • 3 A következő kabi­netnek olyan akna­mezőn kell végig­mennie, amelyen lehet tudni, hol vannak a nagy bom­bák. Ezeket nem a mostani kormány helyezte el - igaz, ő sem vállalkozott a felszedésükre. Nyári Mikulás Tóth Levente tothl@nepszabadsag.hu Megkezdődhet a visszaszámlálás. Csak azon lehet izgulni, hányat kell még aludni, amíg eljön. Mert hogy eljön, az biztos. A krampu­szok megtették a dolgukat, most már jöhet az ajándékhozó. Nagy vigalomra ne számítsunk, mert az ország fenyőfája most olyan, mint egy kopasz luc január elején. Az alá tett büdzsén nincs mit szeretni. Válságkormány válságköltségvetése. Legföljebb elfogad­ni lehet - ahogy tette ezt a parlament kormánypárti többsége. A ta­vaszi vereség biztos tudatával­­ ez kellett ahhoz, hogy ne azt adják, amit legjobban szeretnénk, hanem azt, amire futja. A parlamenti gombnyomással egyúttal elkezdett ketyegni az az óra, amely a leendő választásokig meg sem áll, így most már nem az az igazi kérdés, mi van a költségvetésben, hanem az, hogy a kö­vetkező kormány mit hoz ki belőle. Már mindenkit az érdekel, mi lesz a nyári Mikulás puttonyában. Aki nagy ajándékot remél tőle, az már most kifényesíti csizmácskáját, és kiteszi az ablakba, hogy mindenki lássa, ő bizony nem rest összekoszolni a kezét. Ahogy múlik az idő, egyre több lesz a csizmácska, főhet majd a Mikulás feje, honnan vesz ennyi ajándékot. Mondhatja, üres zsákot kapott az előzőtől, amiből nem telik másra, csak zsíros kenyérre meg hagymára. Akinek meg van plazmatévéje, az óriás képernyőn néz­heti majd a nagy virgácsosztást. A magyar politikai váltógazdaság alaptétele, hogy ha nyersz, kenj rá mindent az elődödre, és igye­kezz minden kiadást beleszuszakolni még abba a költségvetésbe, amelyet megörököltél tőle. Erre ugyanis még mondhatod, hogy ki­dőltek a csontvázak a szerényből, és te csak eltakarítod a mások szemetét, holott valójában megtisztítod magad előtt az utat a kö­vetkező választásokig. A most elfogadott költségvetés csontvázai azonban nem a kira­katban vannak. A következő kabinetnek olyan aknamezőn kell vé­gigmennie, amelyen lehet tudni, hol vannak a nagy bombák. Eze­ket nem a mostani kormány helyezte el - igaz, ő sem vállalkozott a felszedésükre. Az önkormányzatok finanszírozásának, az egész­ségügynek, a közösségi közlekedésnek, az állami cégek mindezek­ből szorosan következő konszolidációjának (azaz sok milliárdba kerülő életben tartásának) bombáját kézről kézre adják a kormá­nyok a rendszerváltás óta. Így lesz ez most is, de már nem kerülhet olyanhoz, aki ne tartotta volna a kezében korábban. Az, hogy ezek­ből mikor csinál kiadást és mekkorát, az részben elhatározás kér­dése. Ennek a politikai mérlegelésnek most a pénzvilág állít korlá­tot. Azt nem várhatja senki, hogy az IMF eleve igent mondjon a Fi­desz által jósolt hétszázalékos államháztartási hiányra, de azt is látni kell, hogy költségvetési szempontból a Bajnai-kormány ismét jó tanulót faragott az országból. Ukrajnához vagy Romániához ké­pest hozzánk még egy nagyobb hiány esetén is üdülni jönne a va­lutaalap tárgyalódelegációja. A bevételek és a kiadások között is sok a bizonytalanság ebben a költségvetésben, de nem több mint magában a 2010-es évben. A legnagyobb bizonytalanság éppen az, hogy mit csinál a Fidesz jövőre, és kit enged a rénszarvasszánra, így aztán, aki fel akar szállni, egyre szorgalmasabban suvickol. Ér­demes sietni - lehet, hogy márciusra hiánycikk lesz a boksz. Az iszlám elválasz­tása fegyverektől és államhatalmak­tól a jövőnk egyik kulcskérdése. Akik viszont az iszlám egésze ellen lépnek föl állami erővel, minden mohame­dánnak azt üzenik, csak az iszlám államok és fegyve­rek védelmében, erejében bízhatsz. A minaret keresztje Révész Sándor reveszs@nepszabadsag.hu A svájci szavazók többsége leszavazta a vallásszabadságot. Tehát a szabadságot magát. Egyházaik, parlamentjük és kormányuk óvta őket, hogy ne tegyék, de tették. Szabadon választott intézményeik­ben tartották a jobbik eszüket, azt a tudást, amit egyénenként el­vesztettek, hogy ti. többségi szóval a kisebbség szabadságát meg­vonni nem lehet. (Mi lenne a magyar kisebbségekkel, ha lehetne?!) Miután ez minden demokrácia fundamentuma, népszavazással nem törhető föl. Csak Svájcban. Aki úgy gondolja, hogy a demok­rácia annál jobb, minél több dologról lehet benne népszavazni, gondoljon Svájcra és a magyar kisebbségekre. A svájci szavazók többsége nem azért szavazott a szabadság el­len, mert nem szereti, hanem azért, mert félti. A sajátját félti a má­sokétól. Félti a jólétet, a nyugalmat, az otthonos egynemű közeget. De hogy ebből mi védhető és mi nem, a legszorosabban összefügg azzal, hogy másoknak mi jut és mi nem. A mások szabadságát csak a magunkéval együtt rombolhatjuk. A minaret betiltása után a templomtoronynak sincs többé legitimi­tása. Nem azért létezhet, mert tornyot építeni a szimbolikus tartal­maktól független, a világi szabályzatok betartásával mindenkinek szabad, hanem csak azért, mert mi vagyunk többen. Ha ez így he­lyes, akkor nincs a világ nagyobbik részére érvényes érv a keresz­tények szabadsága mellett. Hogy a zsidókról már ne is beszéljünk. És persze nincs érv a magyar katolikusok és protestánsok szabad­sága mellett sem az ortodox többségű Romániában és Szerbiában. A szabadságot persze van mitől félteni. Mohamedánoktól is, minaretektől is, svájciaktól is. De nem a mohamedánoktól, a mina­retektől, a svájciaktól. Vannak és terjednek az iszlám nevében pusztító erők, állnak mögöttük bivalyerős állami és gazdasági ha­talmak, ott vannak egyre több toronyban, imateremben, iszlám is­kolában, prédikációban és fegyverben. Mindez nem a keresztény világ ellenpólusa, hanem a világi világé. Ellenben rokona az állam­­hatalom képében, fegyverzetében fellépő, a kereszt nevében gyar­matosító, pusztító, erőszakkal térítő, a meghódított területeket templomtornyaival szimbolikusan megjelölő, iskoláiban a „pogá­­nyok” elleni engesztelhetetlen harcra nevelő, premodern, törté­nelmi kereszténységnek. És ellensége a világi hatalomra igényt nem tartó kereszténységnek és iszlámnak. Valamennyi felekezet­­nek, mely tiszteletben tartja a minden vallást és állampolgárt egyenlőként kezelő világi államot. A svájci népszavazás kezdeményezői „a svájci társadalom nö­vekvő iszlamizálódását” kívánják megakadályozni. Egy olyan or­szágban, ahol a lakosság öt-hat százaléka mohamedán. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy akik egy felekezet dominanciáját jogi megkülönböztetéssel kívánják biztosítani, maguk is azt a nézetet képviselik, hogy a hitet állami erővel és törvényekkel kell támogat­ni más hitek ellenében. Ők az iszlám államhatalmak eszmetársai. A demokráciát nem lehet zárványokban fenntartani. Ha a sza­badságjogok nem globalizálódnak a világgal együtt, akkor ele­nyésznek. Az iszlám elválasztása fegyverektől és államhatalmaktól a jövőnk egyik kulcskérdése. Akik viszont az iszlám egésze ellen lépnek föl állami erővel, minden mohamedánnak azt üzenik, csak az iszlám államok és fegyverek védelmében, erejében bízhatsz.

Next