Népszabadság, 2010. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-02 / 1. szám

2010. JANUÁR 2., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG 4 • Magyarország www.nol.hu A világhálón is fizetős lehet a minőségi tartalom A kiadók jogos érdekeit sérti az internetes újságok ingyenessége Megoldást kell találni ar­ra, hogy az igényes tartalmat előállító médiacégek az in­terneten közzétett anyagaik után is direkt bevételekhez jussanak - vetette fel a közel­múltban Mihók Attila, a Rin­­gier Magyarország ügyveze­tő igazgatója. A piaci elemző szerint ennek lehetősége at­tól is függ, mennyire képesek megerősödni az online tarta­lom szolgáltatói. Pintér Attila A netes tartalmak fizetőssé té­telére még nem dolgoztak ki hatékony, általánosan alkal­mazható üzleti modellt - így reagált a Ringier ügyvezető­jének felvetésre Incze Kinga piaci elemző, a Mrs. White Me­dia Consulting vezetője. A ká­belen terjesztett televízióknál működik a fizetős modell: ezek nem reklámbevételekből tart­ják el magukat, hanem a ká­belszolgáltatóktól kapott, vég­ső soron az előfizetőktől szár­mazó pénzből. Incze szerint a gyakorlatnak a netre való át­ültetését ma még számos té­nyező nehezíti. A netszolgál­­tatókat - szemben a kábeltár­saságokkal - semmi nem ösz­tönzi a „tartalomcsomag-kép­­zésre”. A háztartásonkénti né­hány ezer forintos szolgáltatá­si díjért cserébe „korlátlan” in­ternet-hozzáférést árulnak. Az elemző ma még elképzelhetet­lennek látja, hogy bevételükből bizonyos százalékot átengedje­nek a tartalomszolgáltatóknak azért, mert azok értékes tarta­lommal látják el a netre láto­gatókat. A helyzet csak akkor változna, ha az egyes interne­tes tartalomszolgáltatók (pél­dául hírportálok) annyira meg­erősödnének, hogy nélkülük nem lehet nethozzáférést elad­ni. Ekkor szóba jöhetne a világ­hálón is a kábeltévészerű üzleti modell, vagyis hogy a netszol­­gáltató fizet a tartalomszol­gáltatónak. Az elemző szerint ugyanakkor utóbbiak fő bevé­teli forrása továbbra is a hirde­tési díj maradna. Árnyaltabbnak látja a hely­zetet Mihók Attila, a Ringi­er Magyarország ügyveze­tő igazgatója (a Népszabad­ság Zrt. igazgatóságának tag­ja). - Csak hirdetési bevételek­ből hosszú távon nem lehet jö­vedelmezően minőségi tartal­mat szolgáltatni a világháló­ra. Ha a társadalomnak szük­sége van igényes tartalomra az interneten, akkor el kell rajta gondolkodni, hogyan fizeti azt meg. A nagy tartalomszolgál­tatók összeállva igenis mond­hatják, hogy pénzt kérnek bi­zonyos prémiumtartalmakért - ismételte meg lapunknak a szakmai fórumon tett koráb­bi kijelentését Mihók. Koránt­sem állítja azonban - amint az egyes fórumokon megjelent -, hogy így egyáltalán nem ma­radnának ingyenes tartalmak a neten. - Például egy focimeccs eredményét és rövid összefog­lalóját ingyenesen kapná min­denki. De a meccsről készült prémiumfotókért, videókért, az értékelő interjúkért, a rész­letes felvételekért, elemzése­kért, statisztikákért már fizetni kellene - szemlélteti egy pél­dával elképzeléseit. A minőségi online tartal­mak fizetőssé tételére a világ számos pontján keresik a meg­oldást. Legerőteljesebben ta­lán Rupert Murdoch média­mágnás, a News Corporati­on elnök-vezérigazgatója, aki nemrég újfent kijelentette: fel­tett szándéka fizetőssé ten­ni lapjai internetes kiadásait is, mivel a megbízható, magas hozzáadott értékkel készülő hírek Amerikában vagy Angli­ában sem ingyen készülnek. - Idehaza további érvek is szól­nak a fizetős modellek beveze­tése mellett - állítja Mihók At­tila. Szerinte a honi reklámpi­ac országos kereskedelmi tele­vízióból vagy rádióból is csak kettőt képes tisztességesen el­tartani; a korlátlan interneten a reklámtorta elvileg a végte­lenségig osztható. Világos te­hát, hogy csak ebből nem le­het minőségi tartalmat finan­szírozni. A tisztán reklámból fenntartott online média ellen szól szerinte az is, hogy az új­ságírás abban a modellben to­tálisan kiszolgáltatottá válna a hirdetőknek.­­ A hirdető saját magáról, termékeiről nemhogy negatív, de esetleg még csak semleges információt sem sze­retne viszontlátni. Ekkor nem válaszható külön a PR- és ma­nipulált tartalom a valódi, füg­getlen minőségitől - érvel Mi­hók Attila. Márpedig utóbbi­ra az ügyvezető szerint igenis szükség van: az újságírásszak­ma, a tartalom előállítását nem lehet ráhagyni a közösségi ol­dalak tömegeire vagy a blog­­gerekre. Szerinte az is a válto­zás mellett szól, hogy az inter­netszolgáltatók egyre nagyobb sávszélességet kínálnak maga­sabb áron. Amire viszont csak akkor fognak tömegesen előfi­zetni az emberek, ha komple­xebb online tartalmakat érhet­nek el rajta keresztül: minősé­gi írásokat, fotókat, videókat, teljes tévéműsorokat. A fize­tős modellek kialakítása végső soron tehát éppúgy érdeke az internetszolgáltatónak, mint a tartalmat előállító vállalko­zásoknak, médiacégeknek, hi­szen a tét a fogyasztó elége­dettsége. Mihók szerint nem kérdés, hogy az interneten is kialakul­nak majd a fizetős modellek. Az viszont még kidolgozásra vár, hogy pontosan mely tartalma­kért kérnek pénzt a jövőben, és hogy milyen csatornákon való­sul meg a díjbeszedés.­­ Elkép­zelhető, hogy az internetszol­gáltató oldalán ikszeljük majd be, melyik prémiumtartalmak­ra akarunk előfizetni, s ennek díja aztán megjelenik a havi in­ternetszámlánkban. A bevétel­ből pedig a tartalomszolgálta­tó - például egy hírportál, tele­­vízó - is részesedik. Mihók Attila szerint egyéb­ként korai lenne még temet­ni a nyomtatott lapokat. Az új­ságolvasás ugyanis nem csu­pán informálódás, hanem egy­ben szórakozás, kulturális te­vékenység, kikapcsolódás is.­­ Sokáig lesznek még olyanok, akik nem a képernyőn szeret­nék olvasni a terjedelmes vagy elmélyülést igénylő tartalma­kat. Az persze elképzelhető, hogy a nyomtatott sajtó és fő­leg annak néhány szegmense idővel prémium- (így drágább) termékké alakul át, de a piacról még jó ideig nem fog eltűnni a „print média”- mondta a Rin­gier ügyvezető igazgatója. A tét a fogyasztó elégedettsége­Fotó: Teknős Miklós Napilapok vs. hírportálok: hamvába holt verseny? Nem sok jó hírrel szolgál a napilapok jövőjét illetően az a felmérés, amelyet a Népsza­badság megbízásából készí­tett a MASMI Hungary Piac­kutató Intézet még tavaly no­vemberben. Az ezerfős min­tán végzett kutatás szerint aki egyszer már átállt a net­re, aligha csábítható vissza a nyomtatott világba - felté­ve persze, hogy nem kell ez­reket fizetnie havonta az on­line tartalmakért, ami viszont egyelőre nem fenyeget. Nyusztay Máté A magyarországi felnőtt lakos­ság közel hatvan százaléka ér­deklődik valamilyen szinten a gazdasági és politikai élet leg­alább egy területe (leginkább a belpolitika, illetve a hazai gaz­daság, legkevésbé a külpoliti­ka) iránt, e csoport fele - tehát a felnőtt lakosság harmada - követi napi szinten a politikai/ gazdasági eseményeket. Teszik ezt elsősorban hírportálok se­gítségével (a televíziókra - a többség számára elsődleges in­formációforrásra - a felmérés nem tér ki); a felnőtt lakosság­nak csak alig több mint egyti­­zede olvas rendszeresen poli­tikai napilapot, míg internetes hírportált majdnem háromszor ennyien (30 százalék) látogat­nak naponta. Aki egyszer átállt... A napilapok rendszeres olvasóinak több mint egyharmada hírportá­lokat is rendszeresen látogat, míg a hírportálok rendszeres látogatói közül csupán egyha­­tod rész tekinthető rendszeres újságolvasónak is - azaz a na­pilapok olvasói nyitottabbak a hírportálokkal szemben, mint azok látogatói a nyomtatott saj­tó irányában. A kutatás eredménye szerint az országos politikai napilapok rangsorát a Népszabadság ve­zeti, a rendszeres olvasók szá­ma alapján viszont nagyjából a Magyar Nemzettel áll egy szin­ten. Az internetes ranglista jó­val „szellősebb”: a legnépsze­rűbb két hírportál: az Origó és az Index mögött az országos politikai napilapok online vál­tozatai elmaradnak látogatott­ságban. Az internetre fogják. A legalább egy hírportált napi szinten lá­togatók több mint fele úgy érzi, hogy az internet miatt ritkáb­ban olvas nyomtatott politikai napilapokat. A másik oldalról nézve: a rendszeres napilap­olvasók negyede, a nyomtatott sajtót csak időnként választók­nak pedig a harmada válasz­taná gyakrabban a papíralapú informálódást, ha nem tehet­né meg ezt az interneten. Sőt a napilapot egyáltalán nem olva­sók egytizede is „az internetre fogja” a nyomtatott változattól való tartózkodását. Értelem­szerűen a hírportálok rendsze­res látogatóinak döntő többsé­ge (kilenctizede) a nyomtatott sajtó elé helyezi az online hír­csatornákat, és preferenciáju­kat még az is nehezen befolyá­solná, ha fizetőssé tennék az online tartalmakat. Álomhatár. A megkérdezettek többsége bizonytalan volt (nem tudja/nem válaszol) a tekintet­ben, hogy mennyit volna hajlan­dó áldozni havonta online tar­talmakért, mindenesetre a fel­mérés azt hozta ki, hogy a fel­használók néhány száz forintos havi díjat még kifizetnének, de ezer forint fölött már átbillen­ne a mérleg a nyomtatott sajtó javára. Azaz efölött már inkább napilapot olvasnának, 3000 fo­rintos havi díj mellett pedig az online preferáltsága már csak 16 százalékos lenne, a nyomta­tott sajtóé pedig 36 - jelenleg nulla forintnál 86 százalékon áll az online, míg a napilapok 9-en). Magyarul: a napilapok­nak - e felmérés alapján leg­alábbis - csak akkor volna esé­lyük, ha az internetes tartalma­kért a többszörösét kellene fi­zetniük az olvasóknak (igaz, a felmérés nem tér ki arra, hogy milyen tartalmakért kellene fi­zetni, ugyanazért, ami most ingyen elérhető, vagy csak az „extrákért”). Ugyanakkor az ezerforintos határnál sem nö­vekedne a nyomtatott sajtót preferálók aránya olyan ütem­ben, mint ahogy az internetesé csökkenne - sokakat ugyanis elriasztana, elbizonytalanítaná, ha fizetniük kellene a hírportá­lok tartalmaiért. Közgazdasági nonszensz.­­ Irreális a több ezer forintos havi díjjal kapcsolatos kérdésfelvetés, ezt jelzi a válaszadók alacsony há­nyada is. Az pedig közgazdasá­gi nonszensz, hogy a felhaszná­lók ugyanazért a tartalomért, amit eddig ingyen megkaphat­tak, pénzt adnának ki - nyilat­kozta lapunknak a felmérés kapcsán Gálik Mihály, a Cor­­vinus Egyetem média tanszé­kének vezetője. Szerinte ön­­gyilkossággal érne fel, ha a ve­zető hírportálok fizetőssé ten­nék a hozzáférést tartalmaik­hoz; legfeljebb akkor lehet en­nek értelme, ha olyan exkluzív plusztartalmakat tudnának kí­nálni, amelyekért már megéri pénzt kiadni. Milyen újság? Ami a hírportálok és a napilapok közönségének viszonyát illeti, a médiaköz­gazdász felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az online közösségnek van olyan hírfogyasztó rétege, amelynek tagjai már az iskolá­ban tanulták az internet hasz­nálatát, akik még televíziót sem néznek, s akik számára az újság gyakorlatilag nem létezik. A fel­mérés azonban nem bontja fel a válaszadókat sem internethasz­nálat, sem korosztály szerint, így ebből nem derül ki, hogy ezt a tizen-huszon éves réteget már semmilyen módon nem le­het rávenni a nyomtatott sajtó­termékek fogyasztására. Ami az NYT-nak nem ment... Az online tartalmak fizetőssé té­telével kapcsolatban megke­restük Bajomi-Lázár Péter mé­diakutatót is. A Budapesti Gaz­dasági Főiskola tanára sze­rint a kérdés eldöntését nehe­zíti a nemzetközi tapasztala­tok ellentmondásossága. Pél­daként említette a New York Timest; az amerikai lap 2005 és 2007 között próbálkozott az­zal, hogy online változatának egy részét fizetőssé tegye, de a kísérlet akkor kudarcba fulladt, így az ma ismét ingyenesen ér­hető el, legalábbis egyelőre. A Médiakutató főszerkesztője ki­tért arra is, hogy a mai nyom­tatott sajtó és az online hírpor-A politikai-gazdasági napilapok és a hírportálok iránti érdeklődés Csak nyomtatott Mindkettőt lapot olvas rendszeresen rendszeresen olvassa hírportált látogat olvassa rendszeresen rendszeresen 25­62 Forrás: MASMI Hungary/ Népszabadság-grafika tások nem feleltethetőek meg teljes mértékben egymásnak. Egyrészt azért nem, mert ma még a nyomtatott lapot olyan helyzetekben - buszon, kávé­házban, strandon - is lehet ol­vasni, amikor az online tartal­makat nem, vagy csak nehe­zebben. Igaz, ezen az e-book (hordozható, kijelzős könyvol­vasó - a szerk.) vagy annak va­lamilyen változata a következő években változtathat. Másrészt azért nem, tette hozzá, mert a mai napilapok vonzereje már nem a frissességükben rejlik - ezen a téren nem versenyez­hetnek a hírportálokkal -, ha­nem abban, hogy azoknál ala­posabban járják körül a napi­renden szereplő politikai ese­ményeket, azaz nemcsak a tör­ténésekről számolnak be, ha­nem azok hátteréről is. - Úgy látszik tehát, hogy részben eltérő fogyasztói szükségleteket elégítenek ki a nyomtatott és az online hírmé­diumok - jegyezte meg. Neten fizetni nem menő. A kutató a magyarországi nyomtatott új­ságok online változatának fize­tőssé tételéről úgy vélekedett: ezt egyebek mellett az is két­séges vállalkozássá teszi, hogy az online bankkártyás fizetés nálunk még nem terjedt el; az adatlopástól tartó felhasználó nem szívesen adja meg kártyá­ja adatait, ráadásul a viszony­lag kis összegek bankkártyás kifizetésére egyelőre nincse­nek gazdaságos megoldások.

Next