Népszabadság, 2010. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-02 / 1. szám
2010. JANUÁR 2., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG 4 • Magyarország www.nol.hu A világhálón is fizetős lehet a minőségi tartalom A kiadók jogos érdekeit sérti az internetes újságok ingyenessége Megoldást kell találni arra, hogy az igényes tartalmat előállító médiacégek az interneten közzétett anyagaik után is direkt bevételekhez jussanak - vetette fel a közelmúltban Mihók Attila, a Ringier Magyarország ügyvezető igazgatója. A piaci elemző szerint ennek lehetősége attól is függ, mennyire képesek megerősödni az online tartalom szolgáltatói. Pintér Attila A netes tartalmak fizetőssé tételére még nem dolgoztak ki hatékony, általánosan alkalmazható üzleti modellt - így reagált a Ringier ügyvezetőjének felvetésre Incze Kinga piaci elemző, a Mrs. White Media Consulting vezetője. A kábelen terjesztett televízióknál működik a fizetős modell: ezek nem reklámbevételekből tartják el magukat, hanem a kábelszolgáltatóktól kapott, végső soron az előfizetőktől származó pénzből. Incze szerint a gyakorlatnak a netre való átültetését ma még számos tényező nehezíti. A netszolgáltatókat - szemben a kábeltársaságokkal - semmi nem ösztönzi a „tartalomcsomag-képzésre”. A háztartásonkénti néhány ezer forintos szolgáltatási díjért cserébe „korlátlan” internet-hozzáférést árulnak. Az elemző ma még elképzelhetetlennek látja, hogy bevételükből bizonyos százalékot átengedjenek a tartalomszolgáltatóknak azért, mert azok értékes tartalommal látják el a netre látogatókat. A helyzet csak akkor változna, ha az egyes internetes tartalomszolgáltatók (például hírportálok) annyira megerősödnének, hogy nélkülük nem lehet nethozzáférést eladni. Ekkor szóba jöhetne a világhálón is a kábeltévészerű üzleti modell, vagyis hogy a netszolgáltató fizet a tartalomszolgáltatónak. Az elemző szerint ugyanakkor utóbbiak fő bevételi forrása továbbra is a hirdetési díj maradna. Árnyaltabbnak látja a helyzetet Mihók Attila, a Ringier Magyarország ügyvezető igazgatója (a Népszabadság Zrt. igazgatóságának tagja). - Csak hirdetési bevételekből hosszú távon nem lehet jövedelmezően minőségi tartalmat szolgáltatni a világhálóra. Ha a társadalomnak szüksége van igényes tartalomra az interneten, akkor el kell rajta gondolkodni, hogyan fizeti azt meg. A nagy tartalomszolgáltatók összeállva igenis mondhatják, hogy pénzt kérnek bizonyos prémiumtartalmakért - ismételte meg lapunknak a szakmai fórumon tett korábbi kijelentését Mihók. Korántsem állítja azonban - amint az egyes fórumokon megjelent -, hogy így egyáltalán nem maradnának ingyenes tartalmak a neten. - Például egy focimeccs eredményét és rövid összefoglalóját ingyenesen kapná mindenki. De a meccsről készült prémiumfotókért, videókért, az értékelő interjúkért, a részletes felvételekért, elemzésekért, statisztikákért már fizetni kellene - szemlélteti egy példával elképzeléseit. A minőségi online tartalmak fizetőssé tételére a világ számos pontján keresik a megoldást. Legerőteljesebben talán Rupert Murdoch médiamágnás, a News Corporation elnök-vezérigazgatója, aki nemrég újfent kijelentette: feltett szándéka fizetőssé tenni lapjai internetes kiadásait is, mivel a megbízható, magas hozzáadott értékkel készülő hírek Amerikában vagy Angliában sem ingyen készülnek. - Idehaza további érvek is szólnak a fizetős modellek bevezetése mellett - állítja Mihók Attila. Szerinte a honi reklámpiac országos kereskedelmi televízióból vagy rádióból is csak kettőt képes tisztességesen eltartani; a korlátlan interneten a reklámtorta elvileg a végtelenségig osztható. Világos tehát, hogy csak ebből nem lehet minőségi tartalmat finanszírozni. A tisztán reklámból fenntartott online média ellen szól szerinte az is, hogy az újságírás abban a modellben totálisan kiszolgáltatottá válna a hirdetőknek. A hirdető saját magáról, termékeiről nemhogy negatív, de esetleg még csak semleges információt sem szeretne viszontlátni. Ekkor nem válaszható külön a PR- és manipulált tartalom a valódi, független minőségitől - érvel Mihók Attila. Márpedig utóbbira az ügyvezető szerint igenis szükség van: az újságírásszakma, a tartalom előállítását nem lehet ráhagyni a közösségi oldalak tömegeire vagy a bloggerekre. Szerinte az is a változás mellett szól, hogy az internetszolgáltatók egyre nagyobb sávszélességet kínálnak magasabb áron. Amire viszont csak akkor fognak tömegesen előfizetni az emberek, ha komplexebb online tartalmakat érhetnek el rajta keresztül: minőségi írásokat, fotókat, videókat, teljes tévéműsorokat. A fizetős modellek kialakítása végső soron tehát éppúgy érdeke az internetszolgáltatónak, mint a tartalmat előállító vállalkozásoknak, médiacégeknek, hiszen a tét a fogyasztó elégedettsége. Mihók szerint nem kérdés, hogy az interneten is kialakulnak majd a fizetős modellek. Az viszont még kidolgozásra vár, hogy pontosan mely tartalmakért kérnek pénzt a jövőben, és hogy milyen csatornákon valósul meg a díjbeszedés. Elképzelhető, hogy az internetszolgáltató oldalán ikszeljük majd be, melyik prémiumtartalmakra akarunk előfizetni, s ennek díja aztán megjelenik a havi internetszámlánkban. A bevételből pedig a tartalomszolgáltató - például egy hírportál, televízó - is részesedik. Mihók Attila szerint egyébként korai lenne még temetni a nyomtatott lapokat. Az újságolvasás ugyanis nem csupán informálódás, hanem egyben szórakozás, kulturális tevékenység, kikapcsolódás is. Sokáig lesznek még olyanok, akik nem a képernyőn szeretnék olvasni a terjedelmes vagy elmélyülést igénylő tartalmakat. Az persze elképzelhető, hogy a nyomtatott sajtó és főleg annak néhány szegmense idővel prémium- (így drágább) termékké alakul át, de a piacról még jó ideig nem fog eltűnni a „print média”- mondta a Ringier ügyvezető igazgatója. A tét a fogyasztó elégedettségeFotó: Teknős Miklós Napilapok vs. hírportálok: hamvába holt verseny? Nem sok jó hírrel szolgál a napilapok jövőjét illetően az a felmérés, amelyet a Népszabadság megbízásából készített a MASMI Hungary Piackutató Intézet még tavaly novemberben. Az ezerfős mintán végzett kutatás szerint aki egyszer már átállt a netre, aligha csábítható vissza a nyomtatott világba - feltéve persze, hogy nem kell ezreket fizetnie havonta az online tartalmakért, ami viszont egyelőre nem fenyeget. Nyusztay Máté A magyarországi felnőtt lakosság közel hatvan százaléka érdeklődik valamilyen szinten a gazdasági és politikai élet legalább egy területe (leginkább a belpolitika, illetve a hazai gazdaság, legkevésbé a külpolitika) iránt, e csoport fele - tehát a felnőtt lakosság harmada - követi napi szinten a politikai/ gazdasági eseményeket. Teszik ezt elsősorban hírportálok segítségével (a televíziókra - a többség számára elsődleges információforrásra - a felmérés nem tér ki); a felnőtt lakosságnak csak alig több mint egytizede olvas rendszeresen politikai napilapot, míg internetes hírportált majdnem háromszor ennyien (30 százalék) látogatnak naponta. Aki egyszer átállt... A napilapok rendszeres olvasóinak több mint egyharmada hírportálokat is rendszeresen látogat, míg a hírportálok rendszeres látogatói közül csupán egyhatod rész tekinthető rendszeres újságolvasónak is - azaz a napilapok olvasói nyitottabbak a hírportálokkal szemben, mint azok látogatói a nyomtatott sajtó irányában. A kutatás eredménye szerint az országos politikai napilapok rangsorát a Népszabadság vezeti, a rendszeres olvasók száma alapján viszont nagyjából a Magyar Nemzettel áll egy szinten. Az internetes ranglista jóval „szellősebb”: a legnépszerűbb két hírportál: az Origó és az Index mögött az országos politikai napilapok online változatai elmaradnak látogatottságban. Az internetre fogják. A legalább egy hírportált napi szinten látogatók több mint fele úgy érzi, hogy az internet miatt ritkábban olvas nyomtatott politikai napilapokat. A másik oldalról nézve: a rendszeres napilapolvasók negyede, a nyomtatott sajtót csak időnként választóknak pedig a harmada választaná gyakrabban a papíralapú informálódást, ha nem tehetné meg ezt az interneten. Sőt a napilapot egyáltalán nem olvasók egytizede is „az internetre fogja” a nyomtatott változattól való tartózkodását. Értelemszerűen a hírportálok rendszeres látogatóinak döntő többsége (kilenctizede) a nyomtatott sajtó elé helyezi az online hírcsatornákat, és preferenciájukat még az is nehezen befolyásolná, ha fizetőssé tennék az online tartalmakat. Álomhatár. A megkérdezettek többsége bizonytalan volt (nem tudja/nem válaszol) a tekintetben, hogy mennyit volna hajlandó áldozni havonta online tartalmakért, mindenesetre a felmérés azt hozta ki, hogy a felhasználók néhány száz forintos havi díjat még kifizetnének, de ezer forint fölött már átbillenne a mérleg a nyomtatott sajtó javára. Azaz efölött már inkább napilapot olvasnának, 3000 forintos havi díj mellett pedig az online preferáltsága már csak 16 százalékos lenne, a nyomtatott sajtóé pedig 36 - jelenleg nulla forintnál 86 százalékon áll az online, míg a napilapok 9-en). Magyarul: a napilapoknak - e felmérés alapján legalábbis - csak akkor volna esélyük, ha az internetes tartalmakért a többszörösét kellene fizetniük az olvasóknak (igaz, a felmérés nem tér ki arra, hogy milyen tartalmakért kellene fizetni, ugyanazért, ami most ingyen elérhető, vagy csak az „extrákért”). Ugyanakkor az ezerforintos határnál sem növekedne a nyomtatott sajtót preferálók aránya olyan ütemben, mint ahogy az internetesé csökkenne - sokakat ugyanis elriasztana, elbizonytalanítaná, ha fizetniük kellene a hírportálok tartalmaiért. Közgazdasági nonszensz. Irreális a több ezer forintos havi díjjal kapcsolatos kérdésfelvetés, ezt jelzi a válaszadók alacsony hányada is. Az pedig közgazdasági nonszensz, hogy a felhasználók ugyanazért a tartalomért, amit eddig ingyen megkaphattak, pénzt adnának ki - nyilatkozta lapunknak a felmérés kapcsán Gálik Mihály, a Corvinus Egyetem média tanszékének vezetője. Szerinte öngyilkossággal érne fel, ha a vezető hírportálok fizetőssé tennék a hozzáférést tartalmaikhoz; legfeljebb akkor lehet ennek értelme, ha olyan exkluzív plusztartalmakat tudnának kínálni, amelyekért már megéri pénzt kiadni. Milyen újság? Ami a hírportálok és a napilapok közönségének viszonyát illeti, a médiaközgazdász felhívta a figyelmet arra, hogy az online közösségnek van olyan hírfogyasztó rétege, amelynek tagjai már az iskolában tanulták az internet használatát, akik még televíziót sem néznek, s akik számára az újság gyakorlatilag nem létezik. A felmérés azonban nem bontja fel a válaszadókat sem internethasználat, sem korosztály szerint, így ebből nem derül ki, hogy ezt a tizen-huszon éves réteget már semmilyen módon nem lehet rávenni a nyomtatott sajtótermékek fogyasztására. Ami az NYT-nak nem ment... Az online tartalmak fizetőssé tételével kapcsolatban megkerestük Bajomi-Lázár Péter médiakutatót is. A Budapesti Gazdasági Főiskola tanára szerint a kérdés eldöntését nehezíti a nemzetközi tapasztalatok ellentmondásossága. Példaként említette a New York Timest; az amerikai lap 2005 és 2007 között próbálkozott azzal, hogy online változatának egy részét fizetőssé tegye, de a kísérlet akkor kudarcba fulladt, így az ma ismét ingyenesen érhető el, legalábbis egyelőre. A Médiakutató főszerkesztője kitért arra is, hogy a mai nyomtatott sajtó és az online hírpor-A politikai-gazdasági napilapok és a hírportálok iránti érdeklődés Csak nyomtatott Mindkettőt lapot olvas rendszeresen rendszeresen olvassa hírportált látogat olvassa rendszeresen rendszeresen 2562 Forrás: MASMI Hungary/ Népszabadság-grafika tások nem feleltethetőek meg teljes mértékben egymásnak. Egyrészt azért nem, mert ma még a nyomtatott lapot olyan helyzetekben - buszon, kávéházban, strandon - is lehet olvasni, amikor az online tartalmakat nem, vagy csak nehezebben. Igaz, ezen az e-book (hordozható, kijelzős könyvolvasó - a szerk.) vagy annak valamilyen változata a következő években változtathat. Másrészt azért nem, tette hozzá, mert a mai napilapok vonzereje már nem a frissességükben rejlik - ezen a téren nem versenyezhetnek a hírportálokkal -, hanem abban, hogy azoknál alaposabban járják körül a napirenden szereplő politikai eseményeket, azaz nemcsak a történésekről számolnak be, hanem azok hátteréről is. - Úgy látszik tehát, hogy részben eltérő fogyasztói szükségleteket elégítenek ki a nyomtatott és az online hírmédiumok - jegyezte meg. Neten fizetni nem menő. A kutató a magyarországi nyomtatott újságok online változatának fizetőssé tételéről úgy vélekedett: ezt egyebek mellett az is kétséges vállalkozássá teszi, hogy az online bankkártyás fizetés nálunk még nem terjedt el; az adatlopástól tartó felhasználó nem szívesen adja meg kártyája adatait, ráadásul a viszonylag kis összegek bankkártyás kifizetésére egyelőre nincsenek gazdaságos megoldások.