Népszabadság, 2010. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-01 / 50. szám

www.nol.hu Bíró Ildikó kiszáll a politikából Hogyan tovább, polgári körök? Itt az idő! - ez a Fidesz kampány­szlogenje. A polgári körök csak­nem évtizede erre a jelszóra vár­tak. De kellenek-e még Orbán Viktornak? Bíró Ildikó, a polgári körök felelőse már döntött: kiszáll a nagypolitikából. Csuhaj Ildikó kiszáll a polgári körök felelőse a politikából. Bíró Ildikó a választá­sok után már nem szeretne parla­menti képviselő sem lenni - tudta meg lapunk fideszes forrásból. - Valóban, október végén hivata­losan is megkerestem Kövér Lászlót, a Fidesz választmányi elnökét és Orbán Viktor elnököt, hogy kérjem: engedjenek el jó szívvel a nagypo­litikából. Még a választási listák össszeállítása előtt szerettem vol­na szándékomat jelezni, hogy talál­hassanak egy remélhetőleg jó em­bert a helyemre. Szeretnék ugyan­is visszamenni a szakmámba, újra művészekkel és a művészetekkel törődni, s főként a nemzeti kultúra ügyével foglalkozni - nyilatkozta lapunknak Bíró Ildikó. A polgári körök felelőse úgy fogalmaz: a po­litika mögött húzódó szakmai élet rengeteg feladatot tartogat a szá­momra is. Remélem, egy kulturá­lis intézmény felvirágoztatása lehet hamarosan a feladatom. Ezzel kap­csolatban írtam egy koncepciót is, bízom benne, hogy ez elfogadásra talál a döntéshozók körében - tette hozzá. Mint mondta, nyilvánosan március 10-én egy televíziós mű­sorban szerette volna bejelenteni döntését. „De úgy látszik, kiszivár­gott a hír, ezért is nyilatkozom”. Arra a kérdésére, miért döntött amellett, hogy kiszáll a nagypoli­tikából, azt válaszolta: „azt gondo­lom, hogy a személyiségem kevés­bé politikusi, elvégeztem amit kel­lett, mégis elvágyódtam. Akkor lép­tem a Fideszbe, amikor méltányta­lanul, vesztesen került ki a 2002-es választásból. Most, mikor a Fidesz­nek áll a győzelmi zászló, hátrébb vonulok. De a hűségem marad ezé a politikai szervezeté és közössé­gé, hálás vagyok mindazért, amit itt kellett és lehetett tanulnom”. S hogy a nagypolitikából va­ló kiszállása után lesz-e kapcsola­ta a polgári körökkel? Erre Bíró Il­dikó azt mondja: „most is van ben­nem cselekvési vágy, és remélem, egy újfajta civil hitelességben” to­vább foglalkozhatom a polgári kö­rökkel is. Talán a Balog Zoltán ál­tal vezetett Magyar Polgári Együtt­működés Egyesületben, az újonnan alakult elnökségben - amelynek én is a tagja lettem - lesz erre mód - tette hozzá. Bíró Ildikó 2007 nyarán lett Orbán Viktor felkérésére a polgári körök koordinátora, Hende Csaba helyett. A népművelő már polgári körös volt (a Budakeszi Polgári Körök Szövetségének a vezetésé­hez tartozott), amikor 2002-ben csatlakozott a Fideszhez. Villámkarriert futott be: 2003 decemberétől Orbán Viktor elnöki megbízottja, 2004 augusztusától a Polgárok Háza kulturális igazgatója, mandátumot pedig más, akkori „új­hullámosokhoz”, Kubatov Gábor­hoz, Pesti Imréhez hasonlóan, a bu­dapesti területi listáról szerzett a 2006-os választásokon, így lett a Fi­desz parlamenti képviselője. Bíró Ildikó alelnöke marad egy, polgári körös alapítótagok által Életfa Kárpátmedence Egyesület néven tavaly létrehozott ernyő­szervezetnek. Egy kulturális intézmény felvirágoz­tatására készül Itt az idő - de kell-e még a „selyemháló”? 11 300 - ennyi polgári kört regiszt­ráltak 2002-ben országszerte, mi­után Orbán Viktor az elveszített választások után a budai Várban életre hívta a polgári körök moz­galmát, mondván: „a haza soha nem lehet ellenzékben”. A Szö­vetség a Nemzetért Polgári Kör­nek volt a tagja Orbán, miként Vo­­na Gábor is - legalábbis a kezde­tekkor. Ő ma már a Jobbik elnöke. Orbán jelszava a polgári köröknek: „készenlét és mozdulás, ha eljön az idő”. Akkor Schmitt Pál úgy írta le a polgári köröket: „a polgári körök selyemháló a nemzet testén”. A Fi­desz fősodrába tartozóknak min­dig is idegen volt Orbán polgári körös mozgalma, az utcai politizá­lás. Kósa Lajos egy intejúban el is mondta, hogy Debrecenben nem alakítottak polgári kört. A legkíno­sabb epizód az volt, amikor a Ti­los Rádió elleni demonstráció után valakik elégették az izraeli zászlót. Ezt követően nemigen rendeztek polgári körös nagygyűléseket, tar­tottak ugyanis a „provokátorok­tól”. Orbán Viktor is már csak a Fi­­desz-kongresszusokon emlékezett meg a polgári körökről. „Várjuk, hogy a Fidesz ismét megszólítsa a polgári köröket!” - erről 2008 elején beszélt Horváth Jenő, a budakeszi polgári körök vezetőségi tagja, aki már akkor konstatálta: elmúlt a kezdeti „ta­vaszi virágba bomlás”. Tagadta ugyanakkor, hogy a polgári körö­sök elkedvetlenedtek volna; sze­rinte az utcai politizálásról inkább azért tettek le, nehogy összemos­sák őket a szélsőjobboldali randa­lírozókkal. Tavaly Makovecz Im­re éppen a Polgárok Házában ar­ról beszélt, a politikai „második vonal rájött, hogy mikor kerül rá a sor, és azért megfúrták a polgá­ri körök világát, így Hende Csaba, a polgári körök egykori koordiná­tora nagyon nehéz helyzetbe ke­rült, és bele is betegedett ebbe a történetbe. Azóta föltámadt úgy, amennyire tudott.” A polgári körösök közül sokan „profi” Fidesz-politikusok, képvi­selők lettek. De Bíró Ildikó bizonyí­totta: a polgári körök „köszönik, jól vannak”, léteznek. Annak ellenére is, hogy a civil igazgatóság tavaly elkerült Orbán Viktor elnöki stáb­jától a Fidesz pártalapítványához. Bíró Ildikó egyébként 2008 őszén összefogásra-megújulásra szólí­t Orbán Viktor 2002. május 7-én, a bu­dai Várban. „Most egy új feladat áll előt­tünk. Arra kérem önöket, hogy a követ­kező három hónapban hozzanak létre kis, néhány emberből álló csoportokat, baráti csapatokat, polgári köröket. Nem jogi formákra, hanem együttlére, össze­fogásra, készenlétre van szükség. Most rótta fel a polgári köröket Tapol­cán, az országos találkozón, A pol­gári közösségért néven pedig díjat alapított. 2009 tavaszán Püspökla­dányban megszervezte a polgári körök második találkozóját, a gaz­dakörökkel együtt. A polgári körö­sök vettek részt a Fritz Tamás ne­vével fémjelzett Civil Összefogás Fórum demonstrációin is, amikor előre hozott választásokat követel­tek a Hősök terén, a Kossuth téren, arra van szükség, hogy százszámra ala­kuljanak polgári körök és társaságok. Az erőnk, amely a sokaságban van, ak­kor valódi erő, ha képesek vagyunk ma­gunkat megszervezni. Erőnk csak akkor valódi erő, ha képesek vagyunk megte­remteni és megszervezni a polgári Ma­gyarország nyilvánosságát.” Decemberben, a Klebelsberg-kú­­riában megrendezték a polgári kö­rök első országos bálját. Bíró Ildi­kó egyébként az Echo Tv-ben meg­szervezte és vezeti is a Polgári kör­ben című műsort. A polgári körösöket most nyil­ván aktivizálták a kampányban, a kopogtatócédula-gyűjtésnél. Hi­szen: „itt az idő”. De az nem vi­lágos, hogy a választások után mi lesz a sorsuk. Fotó: Gárdi Balázs NÉPSZABADSÁG • 2010. MÁRCIUS 1., HÉTFŐ Magyarország • 3 A lényeg nem az, hogy kit akar az EKB távol tartani, hanem az, hogy a három, leginkább számottevő közép­európai gazdaság, a cseh, a lengyel és a magyar akarja-e mielőbb, akár sietősen is az eurót? A csehek egyáltalán nem, a lengyelek óvatos­kodnak, a magya­rok meg a gyanú szerint inkább ve­lük éreznek együtt. Az euró másik oldala Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Elárasztotta a világ gazdasági sajtóját a jövendölés, hogy az eu­­róövezetbe törekvő kelet-közép-európai uniós országok áldoza­tul eshetnek a görög válságnak. Ami úgy értendő, hogy ha eddig az Európai Központi Bank vigyázó szemmel nézte, nincs-e, nem lesz-e túlköltekezés, túlzott eladósodottság és infláció ezekben az országokban, a történtek után pláne fogyatkozó kedvet érez, hogy „szaporítsa a görögöket”. És a portugálokat, spanyolokat, íreket, merthogy azok is bajosak. A közös valuta alapjait azok az euróövezeti országok ássák alá, amelyek - ellentétben a németekkel, franciákkal, a „beneluxok­­kal” - alacsony bázisról indultak, azaz behozni valójuk volt a fej­lettebbekhez képest. A közös valuta, az alacsony kamat, az olcsó hitel módot adott a lemaradottaknak, hogy zabolátlanul költekez­zenek, és ezzel olyan növekedési számokat, új jövedelmi viszo­nyokat produkáljanak, amelyek elkerülhetetlenül hatottak a költ­ségvetési egyenlegekre, a fizetési és kereskedelmi mérlegekre. Méltánylandó tehát a félelem, hogy ha új, alacsony bázisról in­duló országokat engednek be az euróövezetbe, akkor megvalósul a csábítás dupla trükkje. Nem kevesebben, hanem többen lesznek olyanok, akiket az euró birtoklása ugyanarra csábít, mint a görö­göket, portugálokat, íreket, spanyolokat, akik megugrott jövedel­mét nem fedezi a termelékenység növekedése. Ez a megközelítés legfeljebb félig igaz. A felzárkózásra éhes országok esetében az euró kényszerzubbonyként viselkedett: vé­dett, de elérhetetlenné tette azokat az eszközöket, amelyekkel a versenyképességüket növelhették volna. Pompás illusztráció­ja ennek az összefüggésnek, hogy a pénzügyi világválság idején az euró felértékelődött; olyan országok, mint az eurós Szlovákia, egyre drágábban exportáltak, miközben az euróövezeten kívüli­ek - Csehország és Lengyelország - amelyek az önálló pénzpoli­tika minden eszközével (árfolyam, inflációs játék) rendelkeztek, versenyelőnyhöz jutottak. Még Magyarország is, ami az ország jó kereskedelmi mérlegéből könnyen kiolvasható. Ez az érem másik oldala. Közömbös ugyanis, hogy jelenték­telen méretű gazdaságok, mint Szlovéniáé vagy a balti államoké, esetleg Bulgáriáé (de még Szlovákiáé is) bevezetik-e vagy előt­tünk vezetik-e be eurót. A lényeg nem az, hogy kit akar az EKB távol tartani, hanem az, hogy a három, leginkább számottevő kö­zép-európai gazdaság, a cseh, a lengyel és a magyar akarja-e mi­előbb, akár sietősen is az eurót? A csehek egyáltalán nem, a len­gyelek óvatoskodnak, a magyarok meg a gyanú szerint inkább velük éreznek együtt. E három között konszenzusnak kell lennie abban, hogy egészséges gazdaságpolitikát euró nélkül is folytat­ni lehet, éspedig úgy, hogy pénzpolitikai szabadságunk fennma­rad. Egyszóval nem kell elsietni a dolgot. Talán előbb kéne fel­zárkózni, s utóbb az eurót bevezetni. Érdekes, hogy a Fidesz kor­mányellenes retorikájában fél éve szó sem esik arról, hogy a szo­cialista kabinet miatt nincs még eurónk. Orbán nagyobb moz­gásteret vizionál majdani kormányának, a képbe nem fér bele a kényszerzubbony. Az bizonyos, hogy az MSZP új szerep­körének alapjait már most le kell rakni. Leverni a cö­löpöket, újra ki­jelölni az európai kultúrkörben a ma­gyar baloldal he­lyét, elveit, azokat az értékeket, ame­lyekből nem enged. Szorítóban Szalay Tamás Lajos szalayt@nepszabadsag.hu Gyurcsány Ferenc, azzal együtt, hogy állítja, győzelemre készül­nek, az egyetlen szocialista politikus, aki nyíltan beszél róla, mi­lyennek kell majd lenni ellenzékben. A demokratikus parlamenti ring kötelei között a szabályok adta lehetőségeken belül a legke­ményebbnek. Fogvédő be, fejelni, harapni tilos, sorozni elvárt, ki­sebb mélyütések néha elnézhetők. És május után az sem mind­egy, hogy kik és milyen állapotban másznak ki először az MSZP romjai alól. Sokan szondázzák már, nézik a másikat, kötnek előre szövetségeket. És persze kivárnak. Lendvai Ildikó karakterességét ismerve a választások második fordulójának éjszakáján, vagy az azt követő huszonnégy órában valószínűleg lemond a pártelnökségről: ez nem bukás, gesztus. Az még nehezen mondható meg, hogy elég lesz-e egyetlen szim­bolikus távozás vagy teljes sorcsere várható. A mélységi változás a megszerzett mandátumok arányával lehet arányos. A pártelnök lemondása esetén ugyanis nem kötelező teljes tisztújítást tartani - lásd Gyurcsány esetét -, elég a párt első emberét meg- vagy új­raválasztani. Ha a Fidesz kétharmadot szerez, Mesterházy Attila („a jövő jelöltje”) is megroggyanhat, és akkor előugranak az osz­lopok mögül az MSZP „Brutusai”. Ha nincs vagy csak a Jobbikkal lesz Orbánnak kétharmados többsége, Mesterházy a szocialisták meghatározó irányítója lehet a következő ciklusban. Méghozzá azokkal, akiket maga választ. Az bizonyos, hogy az MSZP új szerepkörének alapjait már most le kell rakni. Leverni a cölöpöket, újra kijelölni az európai kultúrkörben a magyar baloldal helyét, elveit, azokat az értéke­ket, amelyekből nem enged. A hosszú távú értékőrzést például segítheti, ha az MSZP az első forduló után egyes nyilvánvalóan vesztes körzetekben visszalép a Fidesz javára, a Jobbik ellenében. Még, ha a gesztus egyoldalú is, nem önbizalom erősítő, ráadásul segítheti a Fidesz kétharmadát. Csapda a csapdában. De, ha - Bajnai Gordont idézve - tényleg a szélsőjobb szörnye kopogtat, és a Fidesz bár nem nyit neki ajtót, de a reteszt sem húzza be, akkor hosszú távon nem ökölre van szükség. Med­­gyessy Péter sem csak az ígérgetéssel, a később túlzásnak bizo­nyult programmal nyert. Csendességgel, olykor már sutaságnak tűnő európaisággal az arroganciával szemben. Ha most utóbbi kell a többségnek, a demokrácia elve alapján, itt az ideje a vál­tozásnak. Lehet azon vitatkozni, hogy Bajnainak igaza volt-e, amikor Mesterházy mellett Orbán Viktort is demokratának nevezte. Vi­tatkoznak is róla párton belül, tudható, hogy egy-két vezető szo­cialista kikérte magának a kormányfő ezen mondatait - de csak zárt körben. Hosszú távú megoldásnak az tűnhet, ha az MSZP el­sősorban a szélsőjobboldallal szemben pozícionálja magát éle­sen, a Fidesszel pedig megengedőbb: példát, mentalitást, alterna­tívát mutat. Az elmúlt nyolc év ellenzékisége, vagy inkább min­dent elgáncsoló ellenségessége miatt revánsot akarni, felvenni ugyanazt a bokszkesztyűt és harcmodort inkább csak rövid tá­von lehet eredményes. Akárhogy is, hamar el kell dönteni, hogy mivel lépnek kötelek közé. Függetlenül attól, hogy ki mászik ki elsőnek a romok alól.

Next