Népszabadság, 2010. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2010-03-01 / 50. szám
www.nol.hu Bíró Ildikó kiszáll a politikából Hogyan tovább, polgári körök? Itt az idő! - ez a Fidesz kampányszlogenje. A polgári körök csaknem évtizede erre a jelszóra vártak. De kellenek-e még Orbán Viktornak? Bíró Ildikó, a polgári körök felelőse már döntött: kiszáll a nagypolitikából. Csuhaj Ildikó kiszáll a polgári körök felelőse a politikából. Bíró Ildikó a választások után már nem szeretne parlamenti képviselő sem lenni - tudta meg lapunk fideszes forrásból. - Valóban, október végén hivatalosan is megkerestem Kövér Lászlót, a Fidesz választmányi elnökét és Orbán Viktor elnököt, hogy kérjem: engedjenek el jó szívvel a nagypolitikából. Még a választási listák össszeállítása előtt szerettem volna szándékomat jelezni, hogy találhassanak egy remélhetőleg jó embert a helyemre. Szeretnék ugyanis visszamenni a szakmámba, újra művészekkel és a művészetekkel törődni, s főként a nemzeti kultúra ügyével foglalkozni - nyilatkozta lapunknak Bíró Ildikó. A polgári körök felelőse úgy fogalmaz: a politika mögött húzódó szakmai élet rengeteg feladatot tartogat a számomra is. Remélem, egy kulturális intézmény felvirágoztatása lehet hamarosan a feladatom. Ezzel kapcsolatban írtam egy koncepciót is, bízom benne, hogy ez elfogadásra talál a döntéshozók körében - tette hozzá. Mint mondta, nyilvánosan március 10-én egy televíziós műsorban szerette volna bejelenteni döntését. „De úgy látszik, kiszivárgott a hír, ezért is nyilatkozom”. Arra a kérdésére, miért döntött amellett, hogy kiszáll a nagypolitikából, azt válaszolta: „azt gondolom, hogy a személyiségem kevésbé politikusi, elvégeztem amit kellett, mégis elvágyódtam. Akkor léptem a Fideszbe, amikor méltánytalanul, vesztesen került ki a 2002-es választásból. Most, mikor a Fidesznek áll a győzelmi zászló, hátrébb vonulok. De a hűségem marad ezé a politikai szervezeté és közösségé, hálás vagyok mindazért, amit itt kellett és lehetett tanulnom”. S hogy a nagypolitikából való kiszállása után lesz-e kapcsolata a polgári körökkel? Erre Bíró Ildikó azt mondja: „most is van bennem cselekvési vágy, és remélem, egy újfajta civil hitelességben” tovább foglalkozhatom a polgári körökkel is. Talán a Balog Zoltán által vezetett Magyar Polgári Együttműködés Egyesületben, az újonnan alakult elnökségben - amelynek én is a tagja lettem - lesz erre mód - tette hozzá. Bíró Ildikó 2007 nyarán lett Orbán Viktor felkérésére a polgári körök koordinátora, Hende Csaba helyett. A népművelő már polgári körös volt (a Budakeszi Polgári Körök Szövetségének a vezetéséhez tartozott), amikor 2002-ben csatlakozott a Fideszhez. Villámkarriert futott be: 2003 decemberétől Orbán Viktor elnöki megbízottja, 2004 augusztusától a Polgárok Háza kulturális igazgatója, mandátumot pedig más, akkori „újhullámosokhoz”, Kubatov Gáborhoz, Pesti Imréhez hasonlóan, a budapesti területi listáról szerzett a 2006-os választásokon, így lett a Fidesz parlamenti képviselője. Bíró Ildikó alelnöke marad egy, polgári körös alapítótagok által Életfa Kárpátmedence Egyesület néven tavaly létrehozott ernyőszervezetnek. Egy kulturális intézmény felvirágoztatására készül Itt az idő - de kell-e még a „selyemháló”? 11 300 - ennyi polgári kört regisztráltak 2002-ben országszerte, miután Orbán Viktor az elveszített választások után a budai Várban életre hívta a polgári körök mozgalmát, mondván: „a haza soha nem lehet ellenzékben”. A Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek volt a tagja Orbán, miként Vona Gábor is - legalábbis a kezdetekkor. Ő ma már a Jobbik elnöke. Orbán jelszava a polgári köröknek: „készenlét és mozdulás, ha eljön az idő”. Akkor Schmitt Pál úgy írta le a polgári köröket: „a polgári körök selyemháló a nemzet testén”. A Fidesz fősodrába tartozóknak mindig is idegen volt Orbán polgári körös mozgalma, az utcai politizálás. Kósa Lajos egy intejúban el is mondta, hogy Debrecenben nem alakítottak polgári kört. A legkínosabb epizód az volt, amikor a Tilos Rádió elleni demonstráció után valakik elégették az izraeli zászlót. Ezt követően nemigen rendeztek polgári körös nagygyűléseket, tartottak ugyanis a „provokátoroktól”. Orbán Viktor is már csak a Fidesz-kongresszusokon emlékezett meg a polgári körökről. „Várjuk, hogy a Fidesz ismét megszólítsa a polgári köröket!” - erről 2008 elején beszélt Horváth Jenő, a budakeszi polgári körök vezetőségi tagja, aki már akkor konstatálta: elmúlt a kezdeti „tavaszi virágba bomlás”. Tagadta ugyanakkor, hogy a polgári körösök elkedvetlenedtek volna; szerinte az utcai politizálásról inkább azért tettek le, nehogy összemossák őket a szélsőjobboldali randalírozókkal. Tavaly Makovecz Imre éppen a Polgárok Házában arról beszélt, a politikai „második vonal rájött, hogy mikor kerül rá a sor, és azért megfúrták a polgári körök világát, így Hende Csaba, a polgári körök egykori koordinátora nagyon nehéz helyzetbe került, és bele is betegedett ebbe a történetbe. Azóta föltámadt úgy, amennyire tudott.” A polgári körösök közül sokan „profi” Fidesz-politikusok, képviselők lettek. De Bíró Ildikó bizonyította: a polgári körök „köszönik, jól vannak”, léteznek. Annak ellenére is, hogy a civil igazgatóság tavaly elkerült Orbán Viktor elnöki stábjától a Fidesz pártalapítványához. Bíró Ildikó egyébként 2008 őszén összefogásra-megújulásra szólít Orbán Viktor 2002. május 7-én, a budai Várban. „Most egy új feladat áll előttünk. Arra kérem önöket, hogy a következő három hónapban hozzanak létre kis, néhány emberből álló csoportokat, baráti csapatokat, polgári köröket. Nem jogi formákra, hanem együttlére, összefogásra, készenlétre van szükség. Most rótta fel a polgári köröket Tapolcán, az országos találkozón, A polgári közösségért néven pedig díjat alapított. 2009 tavaszán Püspökladányban megszervezte a polgári körök második találkozóját, a gazdakörökkel együtt. A polgári körösök vettek részt a Fritz Tamás nevével fémjelzett Civil Összefogás Fórum demonstrációin is, amikor előre hozott választásokat követeltek a Hősök terén, a Kossuth téren, arra van szükség, hogy százszámra alakuljanak polgári körök és társaságok. Az erőnk, amely a sokaságban van, akkor valódi erő, ha képesek vagyunk magunkat megszervezni. Erőnk csak akkor valódi erő, ha képesek vagyunk megteremteni és megszervezni a polgári Magyarország nyilvánosságát.” Decemberben, a Klebelsberg-kúriában megrendezték a polgári körök első országos bálját. Bíró Ildikó egyébként az Echo Tv-ben megszervezte és vezeti is a Polgári körben című műsort. A polgári körösöket most nyilván aktivizálták a kampányban, a kopogtatócédula-gyűjtésnél. Hiszen: „itt az idő”. De az nem világos, hogy a választások után mi lesz a sorsuk. Fotó: Gárdi Balázs NÉPSZABADSÁG • 2010. MÁRCIUS 1., HÉTFŐ Magyarország • 3 A lényeg nem az, hogy kit akar az EKB távol tartani, hanem az, hogy a három, leginkább számottevő középeurópai gazdaság, a cseh, a lengyel és a magyar akarja-e mielőbb, akár sietősen is az eurót? A csehek egyáltalán nem, a lengyelek óvatoskodnak, a magyarok meg a gyanú szerint inkább velük éreznek együtt. Az euró másik oldala Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Elárasztotta a világ gazdasági sajtóját a jövendölés, hogy az euróövezetbe törekvő kelet-közép-európai uniós országok áldozatul eshetnek a görög válságnak. Ami úgy értendő, hogy ha eddig az Európai Központi Bank vigyázó szemmel nézte, nincs-e, nem lesz-e túlköltekezés, túlzott eladósodottság és infláció ezekben az országokban, a történtek után pláne fogyatkozó kedvet érez, hogy „szaporítsa a görögöket”. És a portugálokat, spanyolokat, íreket, merthogy azok is bajosak. A közös valuta alapjait azok az euróövezeti országok ássák alá, amelyek - ellentétben a németekkel, franciákkal, a „beneluxokkal” - alacsony bázisról indultak, azaz behozni valójuk volt a fejlettebbekhez képest. A közös valuta, az alacsony kamat, az olcsó hitel módot adott a lemaradottaknak, hogy zabolátlanul költekezzenek, és ezzel olyan növekedési számokat, új jövedelmi viszonyokat produkáljanak, amelyek elkerülhetetlenül hatottak a költségvetési egyenlegekre, a fizetési és kereskedelmi mérlegekre. Méltánylandó tehát a félelem, hogy ha új, alacsony bázisról induló országokat engednek be az euróövezetbe, akkor megvalósul a csábítás dupla trükkje. Nem kevesebben, hanem többen lesznek olyanok, akiket az euró birtoklása ugyanarra csábít, mint a görögöket, portugálokat, íreket, spanyolokat, akik megugrott jövedelmét nem fedezi a termelékenység növekedése. Ez a megközelítés legfeljebb félig igaz. A felzárkózásra éhes országok esetében az euró kényszerzubbonyként viselkedett: védett, de elérhetetlenné tette azokat az eszközöket, amelyekkel a versenyképességüket növelhették volna. Pompás illusztrációja ennek az összefüggésnek, hogy a pénzügyi világválság idején az euró felértékelődött; olyan országok, mint az eurós Szlovákia, egyre drágábban exportáltak, miközben az euróövezeten kívüliek - Csehország és Lengyelország - amelyek az önálló pénzpolitika minden eszközével (árfolyam, inflációs játék) rendelkeztek, versenyelőnyhöz jutottak. Még Magyarország is, ami az ország jó kereskedelmi mérlegéből könnyen kiolvasható. Ez az érem másik oldala. Közömbös ugyanis, hogy jelentéktelen méretű gazdaságok, mint Szlovéniáé vagy a balti államoké, esetleg Bulgáriáé (de még Szlovákiáé is) bevezetik-e vagy előttünk vezetik-e be eurót. A lényeg nem az, hogy kit akar az EKB távol tartani, hanem az, hogy a három, leginkább számottevő közép-európai gazdaság, a cseh, a lengyel és a magyar akarja-e mielőbb, akár sietősen is az eurót? A csehek egyáltalán nem, a lengyelek óvatoskodnak, a magyarok meg a gyanú szerint inkább velük éreznek együtt. E három között konszenzusnak kell lennie abban, hogy egészséges gazdaságpolitikát euró nélkül is folytatni lehet, éspedig úgy, hogy pénzpolitikai szabadságunk fennmarad. Egyszóval nem kell elsietni a dolgot. Talán előbb kéne felzárkózni, s utóbb az eurót bevezetni. Érdekes, hogy a Fidesz kormányellenes retorikájában fél éve szó sem esik arról, hogy a szocialista kabinet miatt nincs még eurónk. Orbán nagyobb mozgásteret vizionál majdani kormányának, a képbe nem fér bele a kényszerzubbony. Az bizonyos, hogy az MSZP új szerepkörének alapjait már most le kell rakni. Leverni a cölöpöket, újra kijelölni az európai kultúrkörben a magyar baloldal helyét, elveit, azokat az értékeket, amelyekből nem enged. Szorítóban Szalay Tamás Lajos szalayt@nepszabadsag.hu Gyurcsány Ferenc, azzal együtt, hogy állítja, győzelemre készülnek, az egyetlen szocialista politikus, aki nyíltan beszél róla, milyennek kell majd lenni ellenzékben. A demokratikus parlamenti ring kötelei között a szabályok adta lehetőségeken belül a legkeményebbnek. Fogvédő be, fejelni, harapni tilos, sorozni elvárt, kisebb mélyütések néha elnézhetők. És május után az sem mindegy, hogy kik és milyen állapotban másznak ki először az MSZP romjai alól. Sokan szondázzák már, nézik a másikat, kötnek előre szövetségeket. És persze kivárnak. Lendvai Ildikó karakterességét ismerve a választások második fordulójának éjszakáján, vagy az azt követő huszonnégy órában valószínűleg lemond a pártelnökségről: ez nem bukás, gesztus. Az még nehezen mondható meg, hogy elég lesz-e egyetlen szimbolikus távozás vagy teljes sorcsere várható. A mélységi változás a megszerzett mandátumok arányával lehet arányos. A pártelnök lemondása esetén ugyanis nem kötelező teljes tisztújítást tartani - lásd Gyurcsány esetét -, elég a párt első emberét meg- vagy újraválasztani. Ha a Fidesz kétharmadot szerez, Mesterházy Attila („a jövő jelöltje”) is megroggyanhat, és akkor előugranak az oszlopok mögül az MSZP „Brutusai”. Ha nincs vagy csak a Jobbikkal lesz Orbánnak kétharmados többsége, Mesterházy a szocialisták meghatározó irányítója lehet a következő ciklusban. Méghozzá azokkal, akiket maga választ. Az bizonyos, hogy az MSZP új szerepkörének alapjait már most le kell rakni. Leverni a cölöpöket, újra kijelölni az európai kultúrkörben a magyar baloldal helyét, elveit, azokat az értékeket, amelyekből nem enged. A hosszú távú értékőrzést például segítheti, ha az MSZP az első forduló után egyes nyilvánvalóan vesztes körzetekben visszalép a Fidesz javára, a Jobbik ellenében. Még, ha a gesztus egyoldalú is, nem önbizalom erősítő, ráadásul segítheti a Fidesz kétharmadát. Csapda a csapdában. De, ha - Bajnai Gordont idézve - tényleg a szélsőjobb szörnye kopogtat, és a Fidesz bár nem nyit neki ajtót, de a reteszt sem húzza be, akkor hosszú távon nem ökölre van szükség. Medgyessy Péter sem csak az ígérgetéssel, a később túlzásnak bizonyult programmal nyert. Csendességgel, olykor már sutaságnak tűnő európaisággal az arroganciával szemben. Ha most utóbbi kell a többségnek, a demokrácia elve alapján, itt az ideje a változásnak. Lehet azon vitatkozni, hogy Bajnainak igaza volt-e, amikor Mesterházy mellett Orbán Viktort is demokratának nevezte. Vitatkoznak is róla párton belül, tudható, hogy egy-két vezető szocialista kikérte magának a kormányfő ezen mondatait - de csak zárt körben. Hosszú távú megoldásnak az tűnhet, ha az MSZP elsősorban a szélsőjobboldallal szemben pozícionálja magát élesen, a Fidesszel pedig megengedőbb: példát, mentalitást, alternatívát mutat. Az elmúlt nyolc év ellenzékisége, vagy inkább mindent elgáncsoló ellenségessége miatt revánsot akarni, felvenni ugyanazt a bokszkesztyűt és harcmodort inkább csak rövid távon lehet eredményes. Akárhogy is, hamar el kell dönteni, hogy mivel lépnek kötelek közé. Függetlenül attól, hogy ki mászik ki elsőnek a romok alól.