Népszabadság, 2010. április (68. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-01 / 76. szám

www.nol.hu Zuschlag büntetése nyolc és fél évi börtön vagyonelkobzással A bíró szerint a fővádlottak fehérgalléros bűnszervezetként működtek Tegnap a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon ítéletet hirdettek Zuschlag János és tizenöt társa büntetőperében. A volt szocialis­ta parlamenti képviselőt nyolc és fél évi börtönbüntetésre és tel­jes vagyonelkobzásra ítélték. Hét társának büntetése letöltendő börtönbüntetés és vagyonelkob­zás. Az ítélet nem jogerős. Tudósítónktól jelentős médiaérdeklődés mellett hirdettek tegnap ítéletet a Bács-Kis­­kun Megyei Bíróságon a különösen nagy értékre, bűnszervezetben el­követett csalással vádolt Zuschlag János büntetőperében. Fodor End­re, a büntetőtanács elnöke Zusch­lag Jánost, a per elsőrendű vádlott­ját bűnösnek találta folytatólago­san, üzletszerűen elkövetett csa­lásban és ezért őt nyolc és fél évi, kedvezmények nélküli börtönbün­tetésre és tíz év közügyektől eltil­tásra, valamint teljes vagyonelkob­zásra ítélték. Egykori titkárát, a másodrendű Lados Istvánt - aki kezdettől fog­va együttműködött a hatóságok­kal, és már az ügyészségi nyomo­zás során teljes körű, feltáró vallo­mást tett - folytatólagosan elköve­tett csalásért, magánokirat-hamisí­tásért kétévi börtönre, két év köz­ügyektől eltiltásra és teljes vagyon­elkobzásra ítélték. A harmadrendű Katus Ferencet - az MSZP Bács-Kis­­kun Megyei Közgyűlésének egyko­ri frakciótagját - folytatólagosan el­követett csalásért öt és fél évi bör­tönre, hat év közügyektől eltiltásra, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélték, egyúttal megszüntették két és fél év óta tartó előzetes letartóz­tatását. A negyedrendű Őri Andrást­­ a Fiatal Baloldal volt Zala megyei elnöke, aki nem jelent meg az íté­lethirdetésen - folytatólagosan el­követett csalásért, számviteli fegye­lem megsértéséért négyévi börtön­­büntetésre, négy év közügyektől el­tiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. (Mivel Őri előzetes indok­lás nélkül nem jelent meg a tárgya­láson, ezért elfogatóparancsot ad­tak ki ellene.) Az ötödrendű Krausz Csabát - volt újbudai szocialista önkormányzati képviselőt - foly­tatólagosan elkövetett csalásban találták bűnösnek, ezért három év börtönre, három év közügyektől el­tiltásra és teljes vagyonelkobzás­ra ítélték. A hatodrendű Marsovsz­­ky Balázs - a Fiatal Baloldal volt fő­városi elnöke - folytatólagosan el­követett csalásért két év négy hó­napi börtönbüntetést, három év közügyektől eltiltást, valamint va­gyonelkobzást kapott. A hetedren­dű Kállai Tamást - volt kecskeméti szocialista önkormányzati képvise­lőt - folytatólagosan elkövetett csa­lásban találták bűnösnek, ezért őt három év négy hónapi börtönbün­tetésre, négy év közügyektől eltil­tásra, valamint vagyonelkobzás­ra ítélték. A nyolcadrendű Vámosi • Zuschlag János nem méltó az MSZP támogatására, így a bírósági döntést követően automatikusan megkezdődik a pártból való kizárása - mondta a szo­cialista párt szóvivője. Budai Bernadett azt mondta: az MSZP kiáll azok mellett, akiket igaztalanul vádolnak, de nem védi meg azokat, akikről bebizonyoso­dik, hogy hibáztak. Zuschlagról bebizo­nyosodott, hogy hibázott. Hangsúlyoz­ta: az MSZP-nek nem volt az ügyben Zsolt János, az Együtt a Harmadik Évezredért Alapítvány kuratóriumi elnöke csalásért, számviteli fegye­lem megsértéséért egymillió forint pénzbüntetést kapott. A kilenced­rendű Prácser László, a Nemzeti Civil Alapprogram egyik kollégiu­mi tagja folytatólagosan elkövetett csalásért egy év négy hónapi bör­tönbüntetést és két év közügyek­től eltiltást kapott. A tizedrendű Szente Zsolt kiskunhalasi ügyvé­det bűnpártolásért, okirat-hamisí­tásért és hamis tanúzásra felhívá­sért négyszázezer forint pénzbün­tetésre ítélték. A tizenegyedrendű Győrfi Lu­­dovicot - Zuschlag személyi tréne­rét, aki segítette Lados István bújta­tását - bűnpártolásban találták bű­nösnek és tíz hónapi - három év­re felfüggesztett - fogházbüntetés­re ítélték. A tizenkettedrendű Ku­­batov Iván kiskunhalasi vállalko­zót bűnpártolásban, magánokirat­hamisításban és csalásban találták bűnösnek, ezért kétévi - négy év­re felfüggesztett - börtönre ítélték. A tizenharmadrendű Horváth Ti­bort - bizonyítékok elégetése miatt - bűnpártolásért tíz hónapi, három évre felfüggesztett börtönre ítélték. A tizennegyedrendű Földes Gábor Miklós fővárosi vállalkozó - hamis számlák kiállítása miatt - bűnpár­tolásért, magánokirat-hamisításért kettőszázezer forint pénzbüntetést kapott. A tizenötödrendű Keme­csei Árpádot - a szocialisták zuglói szervezetének volt elnökségi tagját, a Zuglói Vagyonkezelő Zrt. felügye­lőbizottságának volt elnökét - ma­gánokirat-hamisítás és csalás bűn­tette miatt háromszázezer forint pénzbüntetésre ítélték. A tizenha­­todrendű Szilágyi Gabriella Andrea fővárosi ügyvédet - Kemecsei volt élettársát - felmentették a bűnpár­tolás vádja alól. Az ítélet indoklása több mint öt órán át tartott. Ebben elhangzott: a vádlottak által benyújtott pályá­zatok és beszámolók „egytől egyig fércmunkák voltak”. - Miért nem fektettek ebbe meg­felelő energiát? - tette fel a kérdést a bíró, majd meg is adta a választ: azért, mert Zuschlag János kapcso­latrendszere szerint működött a bí­rálat és a döntés. Fodor Endre bí­ró megjegyezte: az arcátlan minő­­ségtelenségnek és a pályázatok azo­nosságának fel kellett volna tűnnie érintett pénzmozgásokhoz semmi kö­ze, de még tudomásuk sem volt a szó­ban forgó ügyről, és ami történt, nem a párt nevében és érdekében történt. A politikus szerint a Fidesz a kezdetektől politikát próbált csinálni az ügyből, po­litikai nyomást gyakorolt az ügyészség­re, a bíróságra, az ügy minden érintett­jére. Az MSZP reméli, hogy az elsőfokú ítéletben csak jogi szempontok tükrö­ződnek, politikaiak nem. (MTI) a pályázatkezelőknél. A tanács el­nöke hangsúlyozta: a perben mind a vádlottak, mind a védők meg­próbálták az ügyet bagatellizálni, mondván: vannak ennél sokkal na­gyobb súlyú, milliárdos csalások. - Kétségtelen - reagált minderre Fo­dor bíró -, de ebben az ügyben an­nak a háttérnek, a célzatosságnak van jelentősége, amellyel szervez­ték a pályázatokat, s amivel meg­próbálták eltüntetni a bizonyítéko­kat, eltussolni a büntetőeljárást. A bűnszervezet vádjával kap­csolatban elmondta: ezt a minősí­tést azzal támadta a védelem, hogy ebben az ügyben nem beszélhetünk maffia típusú bűncselekményekről. - Ami ebben az ügyben zajlott, nem is maffia típusú, hanem fehérgallé­ros bűnszervezetként elkövetett folytatólagos csalás - tette hozzá a bíró, akinek indoklása szerint meg­valósult a bűnszervezeti jelleg, volt összehangoltság, amelyet Zusch­lag irányított, mások pedig aláírtak, utasításra utaltak és végezték a fik­tív munkát. A vádlottakra kiszabott szigorú, kedvezményeket, feltételes szabadlábra helyezést kizáró bör­tön a bíró véleménye szerint ele­gendő a büntetéshez. Az ítélet nem jogerős, az ügyész - Lados István és Szilágyi Gabriella Andrea kivételé­vel - valamennyi vádlott esetében súlyosbításért fellebbezett. A per másodfokon a Szegedi Ítélőtáblán folytatódik. Zuschlag János a bíróságon Fotó: Móricz Simon • így kezdődött: A Kiskunhalasi Vá­rosi Ügyészség 2005 nyarán indí­tott törvényességi felügyeleti el­járást néhány helyi alapítvánnyal szemben. A kárérték: mintegy hetvenötmillió forint, amelyből Zuschlag János öt­venmillió forintot megtérített. Rács mögött: Zuschlag János és Katus Ferenc - akit az ítélethirdetés után, a büntetése megkezdéséig szabadláb­ra helyeztek - egyaránt két és fél évig volt előzetes letartóztatásban. A per kezdete: 2008 ősze A tárgyalási napok száma: 98 A kihallgatott tanúk száma: több mint 150. NÉPSZABADSÁG • 2010. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK Magyarország • 3 Nem hinném, hogy Lavrov orosz kül­ügyminiszter bakot lőtt, amikor a pa­kisztáni-afganisz­táni határ mellet­ti senkiföldjén, az al-Kaida birodal­mában kereste még az oroszországi me­rényletek kiterve­­lőit is. Másnap Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Nincs vége, talán soha nincs. A moszkvai metróban elkövetett öngyilkos merényletek után gyorsan jött két másik is, ezúttal a dagesztáni Kizljarban Putyin miniszterelnök gyanúja szerint „ugyanannak a bandának a kezétől”. A világ civilizáltabb felén némi közöny kíséri Oroszország szenvedéseit. Holott ha belegondolunk, és „összesítjük” a moszk­vai lakótelepi, színházi merényletek, a beszláni - példátlanul ret­tenetes - iskolai túszejtés, a metrórobbantások és számos más ter­rorcselekmény áldozatainak számát, akkor azt kell mondanunk, hogy az iszlamista terror egyes számú célpontja maga az Orosz Föderáció. De a két moszkvai metrómerénylet közel sem keltett akkora visszhangot, mint a fél évtizeddel ezelőtti londoni. Miért is, vagy miért is nem? Mert most elkönyveljük, hogy a Moszkva városába ravaszul beférkőzött öngyilkos terroristák „voltaképp” bosszút álltak a csecsen lázadók minapi kivégzésé­ért, miközben a Londonban tevékeny robbantókülönítménynek semmi hasonló oka, indoka nem volt. Ez porhintés. A valóság az, hogy a civilizált nyugati világ kali­­fátusokká, emírségekké való „átképzésének” szponzorai, akárkik legyenek is, ártatlan emberek tömegeinek legyilkolásával próbál­nak félelmet, rettegést kelteni, egyszersmind önnön erejüket de­monstrálni. Nem hinném, hogy Lavrov orosz külügyminiszter ba­kot lőtt, amikor a pakisztáni-afganisztáni határ melletti senki­földjén, az al-Kaida birodalmában kereste még az oroszországi merényletek kitervelőit is. A tragédia ezenközben az, hogy papíron senki nincs olyan fo­kon felkészülve a terrorelhárításra, mint az oroszok. És talán sen­ki nem olyan erőtlen, mint ők. Ha nem számoljuk a KGB utód­­szervezetét, a hajdan Litvániában elhíresült OMON-t (mely rend­őri szervezet), ott van még a maga 78 ezer fős hadseregével a bel­ügyminisztérium fegyveres belső karhatalmi testülete, melynek majdnem a harmada a terroristafészeknek számító Észak-Kauká­­zusban szolgál. Ehhez az erőhöz képest a New York-i merényle­tek után létrehozott amerikai belbiztonsági minisztérium hadra fogható ereje valósággal eltörpül. Van persze ésszerű magyarázat. Oroszország olyan, mint egy pár­ducbőr: tele iszlám enklávékkal. Ezek közül Baskíria (Dél-Urál, nem Kaukázus) látszik a legfertőzöttebbnek. Az enklávék karjai messzire nyúlnak és gyakran összeérnek. Nem tudni például, hogy a baskíriai bankrablások pénzéből mennyi jutott a moszkvai metróban önma­gukat felrobbantó (feltehetően csecsen) asszonyoknak. Oroszország ma retteg. A sajtó bőséges részletekkel szolgál a színorosz régiók (Rosztovtól Nyizsnyij-Novgorodig) önvédelmi intézkedéseiről. Ebben a lelkiállapotban kizárt, hogy Medvegyev és Putyin megelégedne némiképp rusztikus hangvételű (már sok­szor hallott) fenyegetésekkel. Nem. A kérdés az, hogy Oroszor­szág azonosítja-e a terror egészen bizonyosan külföldi „szponzo­rait”, és felhagy-e mindazoknak az akár közvetett, vonzó (mert) Amerika-ingerlő támogatásával is, akik a polgárait pusztítják? Abszurdnak tart­ják, hogy néhány éve az állam még a rászorultságot sem vizsgálta, amikor támogatást adott a lakáshitelkama­tokra, s máig negy­ven-ötvenezer fo­rintot fizet ki ha­vonta a hitelesek­nek. Ugyanekko­ra összeggel meg­menthető lenne sok olyan család, amely önhibáján kívül került csap­dahelyzetbe. Nincs moratórium! Ónody-Molnár Dóra onodymolnard@nepszabadsag.hu A magyarok a biztonság legalapvetőbb feltételének a saját lakást tartják. Egy életen át küzdenek érte­­ és azt adják fel utoljára. Már ha rajtuk múlik. E sajátosság felől nézve különösen drámai hely­zetet okoz az ingatlanhitelek sorozatos bedőlése. Jelenleg 62 ezer „problémás ügyfél” van. Ugyanennyi „problé­más család”. Több mint kétszázezer emberről van szó. Már jó ideje nem fizetik törlesztőrészleteiket. A bankok lassabban árvereznek, több időt hagynak a károk minimalizálására, maguk nem nagyon foglalkoznak a végrehajtással. Nem így a kisebb pénzügyi vállal­kozások, amelyek a téli kilakoltatási moratóriumra is fittyet hány­va dobják ki lakásaikból a nem fizető adósokat. A Szólás Szabad­sága legutóbbi adásában sokkoló riportban számolt be több olyan családról, amely eleve kétes ingatlanfedezeti hitelt nyújtó intéze­tek áldozatává vált, s vagy már elveszítette vagy - a kilakoltatási moratórium lejárta után - elveszíti otthonát. Többen kerülnek ut­cára úgy, hogy a két-három milliós tartozásukat 12-20 milliót érő ingatlanjuk sem fedezi. A hitelt nyújtó pénzintézetek közül pedig ingatlanok értékesítésével foglalkozó cégek siserahada tevékeny­kedik. Megesett, hogy a hitelt nyújtó cég egy irodában működik az ingatlanértékesítéssel foglalkozóval. Akkor kezdődik számukra az üzlet, ha a hitel bedől, az adós kiszolgáltatottá válik. A válság előtt az emberek tömegével vették fel az alacsony ka­matozású euró- és svájcifrank-alapú lakáshiteleket. A hitelező in­tézetek nem törekedtek az ügyfelek tájékoztatására. Nem bonyo­lódtak bele az árfolyamkockázat magyarázatába. És valljuk be, kevesen értik meg egy-egy hitelszerződés minden sorát. Sokan azt sem tudták, miért kellett közjegyzőhöz menniük a hitelszer­ződéssel. Pedig így, ha nem tudnak fizetni, bírósági eljárás nélkül árverezhetik el a lakást. Ez persze nem menti az ügyfelet, miként az sem, hogy a PSZÁF szerint ez a rendszer nem jól kontrollált, szükséges lenne az állam beavatkozása. De az állam ezt nem teszi. A PSZÁF tizenkét lakossági jelzálog-hitelezéssel foglalkozó cég­gel kapcsolatban fogalmazta meg, hogy „súlyosan félrevezették ügyfeleiket”. Aligha vigasz az utcára dobott embereknek, hogy a felügyelet közérdekű keresetben támadja meg a pénzügyi vállal­kozásokat, amelyek elárverezték otthonaikat. A szerencsétlenül járt embereken segíteni akarók, például a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szerint akkor kellene beavat­kozni, amikor az ügyfél még csak háromhavi törlesztőrészlettel maradt el. Abszurdnak tartják, hogy néhány éve az állam még a rászorultságot sem vizsgálta, amikor támogatást adott a lakás­hitelkamatokra, s máig negyven-ötvenezer forintot fizet ki ha­vonta a hiteleseknek. Ugyanekkora összeggel megmenthető len­ne sok olyan család, amely önhibáján kívül került csapdahelyzet­be. E gondolatból ki lehet indulni. A pénzt kéne hozzá megtalál­ni. A kárvallottaknak ugyanis semmijük nem marad­­ a kényszer­árverezett lakásából még ahhoz az összeghez sem jutnak hozzá, amennyivel többet ér a lakása a tartozásánál. És nem azért, mert a bankok gonoszak - ők csak a kockázataikat minimalizálják, vé­dik a betéteseik pénzét. Az ügyfél kiszolgáltatott, a bank a befek­tetők pénzét őrzi, a tét viszont elviselhetetlenül­ nagy. Egy har­madik szereplőnek kell lépnie: a szabályozás elégtelenségéért fe­lelős államnak. Moratórium nélkül, azonnal.

Next