Népszabadság, 2010. április (68. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-24 / 95. szám

2010. ÁPRILIS 24., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG 6 • Hétvége www.nol.hu www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2010. ÁPRILIS 24., SZOMBAT Hétvége•7 Ma bárki, akár egy kisiskolás gyerek két kattintással hozzáférhet internetes por­nográfiához. A szülő telepíthet szűrőprog­­ramot az otthoni gépre, esetleg büntetheti rajtakapott keikét, de ez aligha lesz ered­ményes. Jobb, ha valaki kibeszéli a gyere­kekkel, mit látott valójában. De ki legyen az a valaki? Természetesen a tanár... Nagy József­ émetországban fontol­gatják, hogy az iskolai oktatás tárgyává teszik a pornót. A Der Spiegel a minap megszólaltatta a Német Szexuális Neve­lési Társaság volt elnö­két, Karla Etschenberget. A pszichológus asszony egyrészt önképző köröket alakíta­na ki a tanárképző főiskolákon, ahol a le­endő pedagógusok „tisztázzák a saját vi­szonyukat a szexualitáshoz”. Másrészt en­gedélyezné pornófilmek általános iskolai bemutatását. Természetesen fakultatívan, kizárólag szülői beleegyezéssel. Óraváz­lattal is szolgál a szakember: nyitásként a műfaj szókészletével ismerkednének a ne­bulók, tárgyszerűen azonosítanák a leg­­­gyakrabban használt főneveket és igéket, ezzel vélhetően hamar végeznének. Eztán azt magyarázná el a tanár, mi látható a por­nófilmben, majd a diákok eldöntenék, kí­­vánnak-e mozizni. Ha igen, a vetítést spon­tán vita követné. A cél: „pornókompeten­cia kialakítása.” - Tisztességes, korrekt elképzelés - mi­nősíti az ideát Vekerdy Tamás pszicholó­gus. - A németek nemcsak a szexualitással, hanem egyebek mellett a történelmükkel is ilyen nyíltan néznek szembe, sokkal kevés­bé képmutatóak, mint mi. Vekerdy szerint nálunk inkább a „kis­fiam, ez nem neked való, kapcsold ki azon­nal, ráverek a kezedre” a bevett szülői-pe­dagógusi reakció. Kétségtelen, hogy a leg­egyszerűbb a homokba dugni a fejünket. Abból nincs konfliktus. - Ha valaki mégis komolyan felvetné a német minta követését, a sok-sok titok­ban pornót fogyasztó felnőttből állna ös­­­sze a leghangosabb tiltakozó csoport - vé­li Vekerdy Tamás. - Amúgy más kérdések­ben is megfigyelhető, hogy a saját tudatta­lan késztetéseinkkel sikerül a legnehezeb­ben elbánni. - Elementáris botrány törne ki, a prűd magyar társadalom keresztre feszítené nemcsak a program kitervelőit, hanem az abban részt vevő pedagógusokat is - ezt már Ranschburg Jenő, ugyancsak is­mert pszichológus állítja. - Intézményesí­tett megoldás erre a problémára a mai Ma­gyarországon nincs. Egyéni utak léteznek. Jó pár éve észrevettem, hogy az akkor ti­zenegy éves fiam pornófilmet nézett a szá­mítógépünkön. Este leültem az ágya szélé­re, dumáltunk, ahogy szoktunk, és elárul­tam neki, hogy véletlenül ráakadtam, mi­lyen oldalon járt. Nem szidtam le. Egyet kértem tőle: ne felejtse, hogy egy nő és egy férfi kapcsolata nem az, amit a monitoron látott. Azt hiszem, megértett. Ami persze jórészt a kettőnk közti személyes kapcso­latnak köszönhető. A téma kényes, a szülők többsége, ha ke­resi is, ebben a kérdésben nem találja az utat a fiához, lányához. Marad az iskola, amely minden gyereket elér, a rossz csalá­di-szociális helyzetben levőket is, ezért el­vileg a legalkalmasabb erre a feladatra. Ranschburg Jenő szerint, ha a pedagó­gust szeretik és tisztelik a diákjai, akkor az lesz számukra vonzó, ami a tanárnak is tet­szik, és elutasítják, vagy legalábbis fenntar­tással kezelik mindazt, amit ő ízléstelennek, méltatlannak tart.­­ Csakhogy a magyar pedagógusképzés hiányosságai miatt a tanáraink, különösen az alsó tagozaton tanítók többsége alkal­matlan arra, hogy értelmesen feldolgozza a pornográfia problémáját. Már csak azért is, mert saját maga is számos előítélettel, konfliktussal küzd ebben a kérdésben. Egy gyorstalpaló tanfolyam kevés ahhoz, hogy valaki legyőzze zsigeri prüdériáját. Már­pedig szexualitásról, pornográfiáról piron­kodva beszélni értelmetlen. Az kevés, hogy ismereteket közlünk a gyerekekkel. Hogy magatartást is formáljon a pedagógus, ah­hoz meg kell találni a közös hangot. - Vitán felül áll, hogy a szexuálpedagó­­giai oktatást integrálni kell a tanárképzés­be - így Vekerdy Tamás. - Ezzel párhuza­mosan pedig, ha egyelőre nem is a tanterv részeként, de beszélni kell a gyerekekkel a pornográfiáról. Sokat jártam gimnáziu­mokba úgynevezett felvilágosító órát tar­tani. Minden osztályban akadt néhány fiú, aki eleinte viccelődött a témán. Aztán ha­mar elhalkult, mert rádöbbent, fontos és személyes kérdésről van szó. Ez a lényeg: a személyesség. A pornográfiával éppen az a baj, hogy hiányzik belőle a szerelem lénye­ge, a személyesség. A személytelenség pe- SZEXOKTATÁS AZ ISKOLÁBAN dig­roncsolja a kapcsolatot és a kapcsolat szereplőit is. A pornográfia személytelen, lecsupaszított szexuális technika, semmi több. Ezt kell megértsék a fiatalok. Hadd idézzem Thomas Mannt: „Az egész világot átható egyetemes rokonszenv - az erosz - ott érzékelhető, ahol jelen van a szemé­lyesség.” Azért amíg ránk nem köszönt a vágyott egyetemes rokonszenv, számolni kell a por­nónak a gyerekekre gyakorolt hatásával. - Minden, amit a felnőttektől lát, mo­dellként szolgál a gyerek számára - rögzíti a szakigazságot Ranschburg Jenő. - A kön­­­nyedén elérhető pornográfia és a média su­gározta szexualitás hatására a fiatalok ma jóval korábban kezdik a nemi életet, mint akárcsak néhány évtizede. Növekszik kö­rükben a nemi betegségek és a nem kívánt terhességek száma; a mai lányok-asszonyok tizenévesen vagy harminc fölött szülnek. A legfőbb veszélyt mégis a morális szkepszis kialakulásában látom. A szexualitás ugyan­is kikerült az erkölcs védőernyője alól, a fiatalok jelentős része számára a partnerek gyakori váltogatásának egyáltalán nincs morális vonzata. A kapcsolatok jelentős ré­széből kimarad a lényeg, a másik megisme­rése, ami a tartós együttélés elengedhetet­len feltétele lenne. Csak a szex marad. Aminek kriminológiai következményei is vannak.­­ Mivel nincs erkölcsi súlya a szexuá­lis kapcsolatnak, a gyerekek egyre kön­­­nyebben válnak szexuális bűncselekmé­nyek áldozatává. Hagyják magukat elcsábí­tani, nem érzik azokat a tabukat, amik ko­rábban elzárták és védték őket. Leomlóban a fal szexualitás és gyerek között - mondja Ranschburg Jenő. - Az iskolának meg kell próbálnia tanítani az emberi kapcsolatok minőségét. Aki mély, emberi kötelék iránt vonzódik, az nem a pornográfiát tekinti majd mintának. A valóság persze az, hogy a szülők és a tanárok zöme ma legföljebb sopánkodik, micsoda kihívások elé állítja őt a „gyorsu­ló világ” meg a „zabolázhatatlan világháló”. Az ő figyelmüket is felhívja Vekerdy Tamás arra, hogy a pornográfia mindig is jelen volt az iskolákban. - Obszcén rajzok évszázadokkal ezelőtt is léteztek, a vécéajtókon az internet előtt is találkoztunk alpári versikékkel és ábrák­kal. Mindenféle zaftos történeteket, köztük a Toldi pornográf átköltését régen is olvas­ták a diákok. Nincs ebben semmi új, csak a technika lett modernebb. És persze ron­­csolóbb. MIT GONDOL, MAGYARORSZÁGON JÁRHATÓ LENNE A NÉMETOR­SZÁGBAN MEGKEZDETT ÚT? - kérdeztünk több iskolaigazgatót. • Katona Attila, a kocsordi Jókai Mór Általános Iskola igazgatója: „Nagyvárosban lehet, hogy követhető a német példa, de vidéken biztosan nem. Nincsenek rá felkészülve sem a gyerekek, sem a szülők, de talán még a pedagógusok sem. Az iskolában létezik szexuális felvilágosítás, de meg­lehetősen szolid, vagyis a helyi viszonyoknak megfelelő keretek között. Mi ennyit tehetünk. ” • Dobos Orsolya, a budapesti Rogers Iskola igazgatónője: „Merész a németek ötlete. Én nem érzem iskolánk mindennapjaiban jelen lévő problémának az internetes pornográfiát. A szexualitással akkor fog­lalkozunk, ha a gyerekek kezdeményezik az erről való diskurzust, vagy a szülők jelzik, hogy erre igényt tartanak. A nagyoknál sem nézetném meg a filmet, hanem beszélgetnék róla. Ha központilag kezdeményeznék a por­nográfia iskolai feldolgozását, akkor is kikérnénk szakemberek vélemé­nyét, és a döntésben jelentős szerep jutna a szülőknek. ” • Steizelné Szabó Erzsébet, a budapesti Kosztolányi Dezső Gimná­zium igazgatója: „Létező a probléma. Aminek megoldását Magyarországon biztosan képte­len magára vállalni az iskola. Kizárt, hogy tanáraink e témában megfele­lően tudnának megnyilvánulni a diákok előtt. Én 36 éve tanítok, két fiút neveltem fel, de tanácstalan lennék ilyen szituációban. Szakemberek se­gítségét szívesen fogadnánk, bár az elsőre riasztóan hangzik, hogy pornó­filmet vetítsenek osztályfőnöki órán. Ma még az is probléma, hogy a bio­­lógiás kollégám emberi boncolásra visz diákokat, és nem tudjuk, vállalha­­tó-e a felelősség az esetleges lelki sérülésekért.” • Horváth László, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója: „Nem engedélyezek pornóvetítést. Pont. Kiváló tanárokkal, remek osz­tályfőnökökkel dolgozom, de eszem ágában sincs beküldeni őket a mál­násba, ugyanis nem szexológusoknak képezték ki őket. Persze az más helyzet volna, ha egy felkészült pszichológus előadást tartana a diákok­nak. Csakhogy én felkészült pszichológust még nem láttam. Biológiát pár éve oktatunk, minimális óraszámban. Három téma feldolgozását követe­lem meg: drog, alkohol, AIDS. A kolléga elvitte az osztályokat Nagyfára, az elvonóba. Annak volt hatása." „Mini-Amszterdam” az 53-as mellett Tanács István árcius 18-án a Bács- Kiskun Megyei Rend­őr-főkapitányság kommandósai rajta­ütöttek két férfin, éppen két prostituált­ként dolgozó nőt szállítottak a munkahelyükre­­ az 53-as főút mellett álló, magántulajdonú tanyákba. A férfiak lakásán is házkutatást tartottak, és mindkettejü­ket őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatás­ba helyezték kerítés bűntettének alapos gyanújá­val. Megtalálták náluk az útszéli ingatlanok kulcsait, az „üzletmenetről” szóló feljegyzéseket és tömérdek óvszert. Ezzel gyakorlatilag csütör­tököt mondott az út menti prostitúció új csoda­­fegyvere, a sajtó által „mini-Amszterdamnak” elnevezett megoldás, amelyről korábban úgy tűnt, nem találnak rajta jogi fogást a bűnüldö­zők, ezért országos modellé válhat. Az 53-as főút a tompai határállomásra vezet, sok kamion jár arrafelé. A kilencvenes évek eleje óta szinte mindig integettek prostituáltak az 53-as út mentén. Rendőrségi információk szerint napi 50-100 ezer forintot is megkereshet egy prostituált - ezen a vidéken más munkával egy egész hónap alatt is csak nagyon kevesen tudnak ennyi pénzt keresni. A hatályos jogszabályok szerint a szexuális szolgáltatás legális, a hozzá gyakran kapcsolódó kerítés és kitartottság azonban bűncselekmény. Vannak úgynevezett védett övezetek - például a főutak százméteres körzete, továbbá középüle­tek, templomok, oktatási intézmények három­száz méteres körzete -, ahol tilos a szolgáltatást felkínálni. A „mini-Amszterdam” szexipari újítá­sának lényege az volt, hogy Kiskunhalas és Pirtó között, az 53-as út mentén egyes magántulaj­donban lévő házak udvarában üvegfalú, fűthető bódékat emeltek, azokat éjszaka is kivilágították - abból csábították kuncsaftjaikat a prostituál­tak. Ekkoriban terjedt el a médiában, hogy ez a megoldás egy új „know-how”-t jelent, amelynek segítségével akár az egész országban jól védhe­­tővé lehet tenni a szexipart. A bódés prostitúciót azzal védelmezték az ott dolgozó nők - mögöt­tük pedig tanácsadóként a Magyarországi Pros­tituáltak Érdekvédelmi Egyesülete -, hogy a szolgáltatást magánterületen kínálják, az ingat­lan a szolgáltatást nyújtó hölgy nevén van, a bevétel is teljes egészében az övé. A szexmunká­sok bejelentett vállalkozóként adót fizetnek, és rendszeresen egészségügyi vizsgálatnak vetik alá magukat. A kiskunhalasiak éltek a gyanúperrel, hogy ez nem egészen így van. A városban civil szervezet alakult No Prosti Mozgalom néven. A 36 ezer lakosú városban néhány hét alatt több mint háromezren írták alá a tiltakozó íveket. Tapodi Attila, a civil szervezet vezetője azt mondja: - Már nem lehetett kisétálni a Sóstóra anél­kül, hogy a gyerekeinknek a szemébe ne tűnje­nek a magukat kellető nők, és ne kérdezgessék folyton, hogy miért állnak ott azok a nénik. A hatóságok időnként tessék-lássék felléptek ellenük, de ennek nem lett tartós eredménye. A halasiak jó része biztos volt benne, hogy a lányoknak vannak futtatóik. Attól tartottak, hogy a befolyó nagy jövedelemből olyan bűnszervezet telepszik rá a városukra, amelytől később szinte lehetetlen lesz megszabadulni. A mostani alá­írásgyűjtésben részt vettek vallási szervezetek is, például a Hit Gyülekezete, továbbá a katolikus és a református egyház aktivistái. Várnai László, Kiskunhalas polgármestere magához kérette Huszi János városi rendőrkapi­tányt és Téglás Péter vezető ügyészt, hogy meg­beszéljék, melyik hatóság mit tudna tenni a bókés prostitúció visszaszorításáért. Arra nem látszott reális lehetőség, hogy rövid időn belül módosítsák az 1999-ben elfogadott, a szervezett bűnözésről szóló - és a prostitúció szabályozását is tartalmazó - törvény szövegét. Arra viszont igen, hogy a meglévő szövegre a korábbiaktól eltérő jogértelmezést alkalmazzanak.­­ Ha a magánterület szabad használatához fű­ződő jog erősebb, mint a védett övezethez fűző­dő jog, akkor akár azt is el kell tűrni, hogy valaki az iskolával szemben kiüljön egy magánlakás ablakába, és ott kínálja a bájait - érvel Várnai László. Földi Ágnes, a Magyarországi Prostituál­tak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke a leg­főbb ügyészhez fordult állásfoglalásért. A fő­ügyészség válaszában megállapította: ha a pros­tituált a saját, egyébként a védett övezet terüle­tén lévő ingatlanán tartózkodik, és a közszemér­met nem sértő módon ajánlkozik fel másoknak, továbbá a szolgáltatást az ingatlanon lévő fel­építményben, mások által nem észlelhető módon nyújtja, nem követ el szabálysértést. Van azonban az állásfoglalásnak egy másik része is. A közszemérmet sértő felajánlkozás akkor is szabálysértő, ha magánterületen követik el. „Az elkövető magatartása akkor lehet kirívó­an közösségellenes, ha az elkövető tudatában van annak, hogy a cselekedet durván sértheti a közösség nyugalmát, de tettét a közösségi érdek semmibevételével hajtja végre” - szól az ügyész­ségi állásfoglalás. Vagyis: a magánterületen történő felkínálkozás, a szexuális szolgáltatásra irányuló ráutaló magatartás, (például hiányos öltözet, erotikus mozdulatok imitálása), amelyet nemcsak az esetleges kuncsaftok, hanem az úton járó gyermekek is észlelhetnek, igenis alkalmas a közrend és a köznyugalom megzavarására. A No Prosti Mozgalom 3000 aláírásával a kiskunhalasi közösség kinyilvánította, hogy nem kívánja eltűrni az útról látható, trükkös prostitú­ciót - ezt a jelzést vennék semmibe a szexmunká­sok, és érdekvédelmi egyesületük - állítja a szervezet elnöke. Az erős társadalmi támogatással és a Bács- Kiskun Megyei Főügyészség jogi állásfoglalásával a hátuk mögött a helyi hatóságok több területen és a korábbinál sokkal erőteljesebben léptek föl. A polgármesteri hivatal építési hatósága például kiderítette, hogy a bódékat a helyi építési rendel­kezéseket megszegve emelték, ezért lebontatta őket. A városban sokan tudni vélték, hogy a „mini- Amszterdamban” dolgozó lányoknak is vannak futtatóik. Földi Ágnes először cáfolta ezt. Azzal érvelt, hogy éppen az védi meg a lányokat a szexuális szolgáltatásokra települő erőszakos bűnözőktől, ha legálisak, áttekinthetőek a viszo­nyok. A kommandós rajtaütés azonban bebizo­nyította, hogy igenis voltak futtatók ebben az esetben is: egy 40 éves férfi és 24 éves fia, akiket előzetes letartóztatásba helyeztek. A kitartottsá­­got ugyan rendkívül nehéz bizonyítani, de ez esetben tettenérés történt: vannak tárgyi bizo­nyítékok, és az egyik lány vallomást tett a futta­tók ellen. A nyomozók információi szerint az sem igaz, hogy az útszéli ingatlanok valóban az ott dolgozó lányok tulajdonát képezték - valószínű­leg színlelt szerződések készültek a tanyák tulaj­donosaival, akiket csalásért, okirat-hamisításért szintén felelősségre vonhatnak. - Erről én nem tudtam - mondja Földi Ágnes. - Mi hiszünk azoknak a szexmunkásoknak, akik hozzánk fordulnak. Most is vannak kétségeim, hogy az erről szóló az információk valóban iga­­zak-e. De ha a kiskunhalasi lakosságot ennyire irritálja a szexmunkások jelenléte, akkor miért nem jelölnek ki türelmi zónát a számukra, amire tíz éve törvény kötelezi az önkormányzatokat. - Nagyvárosokban lenne ennek létjogosultsá­ga - mondja erről Várnai László polgármester. Megjegyzem, hogy a törvény nem tesz kü­lönbséget, milyen lélekszámú városban nem kell végrehajtani, és megkérdezem: mekkora népes­ségtől tartaná indokoltnak, hogy legyen türelmi zóna. - Mi nem foglalkozunk másokkal - válaszolja Várnai. Kiskunhalason azon is gondolkodnak, hogy a jövőben svéd mintára a kuncsaftokat is büntetni kellene. - Visszatartó erő lenne, ha például a környezetükben ismert emberek számíthatnának arra, hogy mások is tudomást szereznek a ka­landjaikról - fogalmaz Tapodi Attila, a No Prosti Mozgalom vezetője. - Ez a megoldás Svédországban sem váltotta be, amit vártak tőle, csak még kiszolgáltatottab­bá tette a szexmunkásokat - állítja Földi Ágnes. - Hiába ábrándoznak nálunk megint arról, hogy felszámolják: prostitúció akkor is volt, amikor a kommunizmus idején négy-hat éves börtönnel fenyegette a törvény. - Minden csak jogértelmezés kérdése? - kér­dem a jogász végzettségű polgármestertől. - Én abból indulok ki, hogy a jogalkotásra kevés a ráhatásunk. Úgy védekezünk, ahogy tudunk. A kiskunhalasiak nem szeretnék, ha távlatosan el kellene tűrnünk a tömeges és egyre szervezettebb bűnözést. Legyen csak a mi neve­zetességünk ezután is a halasi csipke, ne pedig a halasi szexipar! Kiskunhalason azon is gondolkod­nak, hogy a jövő­ben svéd mintára a kuncsaftokat is büntetni kellene. Visszatartó erő lenne, ha például a környezetükben ismert emberek számíthatnának arra, hogy mások is tudomást szereznek a ka­landjaikról. N Üvegbódé magánterületen Tiltakozók Kiskunhalason Fotók: Sebestyén István

Next