Népszabadság, 2010. április (68. évfolyam, 76-100. szám)
2010-04-24 / 95. szám
2010. ÁPRILIS 24., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG 6 • Hétvége www.nol.hu www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2010. ÁPRILIS 24., SZOMBAT Hétvége•7 Ma bárki, akár egy kisiskolás gyerek két kattintással hozzáférhet internetes pornográfiához. A szülő telepíthet szűrőprogramot az otthoni gépre, esetleg büntetheti rajtakapott keikét, de ez aligha lesz eredményes. Jobb, ha valaki kibeszéli a gyerekekkel, mit látott valójában. De ki legyen az a valaki? Természetesen a tanár... Nagy József émetországban fontolgatják, hogy az iskolai oktatás tárgyává teszik a pornót. A Der Spiegel a minap megszólaltatta a Német Szexuális Nevelési Társaság volt elnökét, Karla Etschenberget. A pszichológus asszony egyrészt önképző köröket alakítana ki a tanárképző főiskolákon, ahol a leendő pedagógusok „tisztázzák a saját viszonyukat a szexualitáshoz”. Másrészt engedélyezné pornófilmek általános iskolai bemutatását. Természetesen fakultatívan, kizárólag szülői beleegyezéssel. Óravázlattal is szolgál a szakember: nyitásként a műfaj szókészletével ismerkednének a nebulók, tárgyszerűen azonosítanák a leggyakrabban használt főneveket és igéket, ezzel vélhetően hamar végeznének. Eztán azt magyarázná el a tanár, mi látható a pornófilmben, majd a diákok eldöntenék, kívánnak-e mozizni. Ha igen, a vetítést spontán vita követné. A cél: „pornókompetencia kialakítása.” - Tisztességes, korrekt elképzelés - minősíti az ideát Vekerdy Tamás pszichológus. - A németek nemcsak a szexualitással, hanem egyebek mellett a történelmükkel is ilyen nyíltan néznek szembe, sokkal kevésbé képmutatóak, mint mi. Vekerdy szerint nálunk inkább a „kisfiam, ez nem neked való, kapcsold ki azonnal, ráverek a kezedre” a bevett szülői-pedagógusi reakció. Kétségtelen, hogy a legegyszerűbb a homokba dugni a fejünket. Abból nincs konfliktus. - Ha valaki mégis komolyan felvetné a német minta követését, a sok-sok titokban pornót fogyasztó felnőttből állna össze a leghangosabb tiltakozó csoport - véli Vekerdy Tamás. - Amúgy más kérdésekben is megfigyelhető, hogy a saját tudattalan késztetéseinkkel sikerül a legnehezebben elbánni. - Elementáris botrány törne ki, a prűd magyar társadalom keresztre feszítené nemcsak a program kitervelőit, hanem az abban részt vevő pedagógusokat is - ezt már Ranschburg Jenő, ugyancsak ismert pszichológus állítja. - Intézményesített megoldás erre a problémára a mai Magyarországon nincs. Egyéni utak léteznek. Jó pár éve észrevettem, hogy az akkor tizenegy éves fiam pornófilmet nézett a számítógépünkön. Este leültem az ágya szélére, dumáltunk, ahogy szoktunk, és elárultam neki, hogy véletlenül ráakadtam, milyen oldalon járt. Nem szidtam le. Egyet kértem tőle: ne felejtse, hogy egy nő és egy férfi kapcsolata nem az, amit a monitoron látott. Azt hiszem, megértett. Ami persze jórészt a kettőnk közti személyes kapcsolatnak köszönhető. A téma kényes, a szülők többsége, ha keresi is, ebben a kérdésben nem találja az utat a fiához, lányához. Marad az iskola, amely minden gyereket elér, a rossz családi-szociális helyzetben levőket is, ezért elvileg a legalkalmasabb erre a feladatra. Ranschburg Jenő szerint, ha a pedagógust szeretik és tisztelik a diákjai, akkor az lesz számukra vonzó, ami a tanárnak is tetszik, és elutasítják, vagy legalábbis fenntartással kezelik mindazt, amit ő ízléstelennek, méltatlannak tart. Csakhogy a magyar pedagógusképzés hiányosságai miatt a tanáraink, különösen az alsó tagozaton tanítók többsége alkalmatlan arra, hogy értelmesen feldolgozza a pornográfia problémáját. Már csak azért is, mert saját maga is számos előítélettel, konfliktussal küzd ebben a kérdésben. Egy gyorstalpaló tanfolyam kevés ahhoz, hogy valaki legyőzze zsigeri prüdériáját. Márpedig szexualitásról, pornográfiáról pironkodva beszélni értelmetlen. Az kevés, hogy ismereteket közlünk a gyerekekkel. Hogy magatartást is formáljon a pedagógus, ahhoz meg kell találni a közös hangot. - Vitán felül áll, hogy a szexuálpedagógiai oktatást integrálni kell a tanárképzésbe - így Vekerdy Tamás. - Ezzel párhuzamosan pedig, ha egyelőre nem is a tanterv részeként, de beszélni kell a gyerekekkel a pornográfiáról. Sokat jártam gimnáziumokba úgynevezett felvilágosító órát tartani. Minden osztályban akadt néhány fiú, aki eleinte viccelődött a témán. Aztán hamar elhalkult, mert rádöbbent, fontos és személyes kérdésről van szó. Ez a lényeg: a személyesség. A pornográfiával éppen az a baj, hogy hiányzik belőle a szerelem lényege, a személyesség. A személytelenség pe- SZEXOKTATÁS AZ ISKOLÁBAN digroncsolja a kapcsolatot és a kapcsolat szereplőit is. A pornográfia személytelen, lecsupaszított szexuális technika, semmi több. Ezt kell megértsék a fiatalok. Hadd idézzem Thomas Mannt: „Az egész világot átható egyetemes rokonszenv - az erosz - ott érzékelhető, ahol jelen van a személyesség.” Azért amíg ránk nem köszönt a vágyott egyetemes rokonszenv, számolni kell a pornónak a gyerekekre gyakorolt hatásával. - Minden, amit a felnőttektől lát, modellként szolgál a gyerek számára - rögzíti a szakigazságot Ranschburg Jenő. - A könnyedén elérhető pornográfia és a média sugározta szexualitás hatására a fiatalok ma jóval korábban kezdik a nemi életet, mint akárcsak néhány évtizede. Növekszik körükben a nemi betegségek és a nem kívánt terhességek száma; a mai lányok-asszonyok tizenévesen vagy harminc fölött szülnek. A legfőbb veszélyt mégis a morális szkepszis kialakulásában látom. A szexualitás ugyanis kikerült az erkölcs védőernyője alól, a fiatalok jelentős része számára a partnerek gyakori váltogatásának egyáltalán nincs morális vonzata. A kapcsolatok jelentős részéből kimarad a lényeg, a másik megismerése, ami a tartós együttélés elengedhetetlen feltétele lenne. Csak a szex marad. Aminek kriminológiai következményei is vannak. Mivel nincs erkölcsi súlya a szexuális kapcsolatnak, a gyerekek egyre könnyebben válnak szexuális bűncselekmények áldozatává. Hagyják magukat elcsábítani, nem érzik azokat a tabukat, amik korábban elzárták és védték őket. Leomlóban a fal szexualitás és gyerek között - mondja Ranschburg Jenő. - Az iskolának meg kell próbálnia tanítani az emberi kapcsolatok minőségét. Aki mély, emberi kötelék iránt vonzódik, az nem a pornográfiát tekinti majd mintának. A valóság persze az, hogy a szülők és a tanárok zöme ma legföljebb sopánkodik, micsoda kihívások elé állítja őt a „gyorsuló világ” meg a „zabolázhatatlan világháló”. Az ő figyelmüket is felhívja Vekerdy Tamás arra, hogy a pornográfia mindig is jelen volt az iskolákban. - Obszcén rajzok évszázadokkal ezelőtt is léteztek, a vécéajtókon az internet előtt is találkoztunk alpári versikékkel és ábrákkal. Mindenféle zaftos történeteket, köztük a Toldi pornográf átköltését régen is olvasták a diákok. Nincs ebben semmi új, csak a technika lett modernebb. És persze roncsolóbb. MIT GONDOL, MAGYARORSZÁGON JÁRHATÓ LENNE A NÉMETORSZÁGBAN MEGKEZDETT ÚT? - kérdeztünk több iskolaigazgatót. • Katona Attila, a kocsordi Jókai Mór Általános Iskola igazgatója: „Nagyvárosban lehet, hogy követhető a német példa, de vidéken biztosan nem. Nincsenek rá felkészülve sem a gyerekek, sem a szülők, de talán még a pedagógusok sem. Az iskolában létezik szexuális felvilágosítás, de meglehetősen szolid, vagyis a helyi viszonyoknak megfelelő keretek között. Mi ennyit tehetünk. ” • Dobos Orsolya, a budapesti Rogers Iskola igazgatónője: „Merész a németek ötlete. Én nem érzem iskolánk mindennapjaiban jelen lévő problémának az internetes pornográfiát. A szexualitással akkor foglalkozunk, ha a gyerekek kezdeményezik az erről való diskurzust, vagy a szülők jelzik, hogy erre igényt tartanak. A nagyoknál sem nézetném meg a filmet, hanem beszélgetnék róla. Ha központilag kezdeményeznék a pornográfia iskolai feldolgozását, akkor is kikérnénk szakemberek véleményét, és a döntésben jelentős szerep jutna a szülőknek. ” • Steizelné Szabó Erzsébet, a budapesti Kosztolányi Dezső Gimnázium igazgatója: „Létező a probléma. Aminek megoldását Magyarországon biztosan képtelen magára vállalni az iskola. Kizárt, hogy tanáraink e témában megfelelően tudnának megnyilvánulni a diákok előtt. Én 36 éve tanítok, két fiút neveltem fel, de tanácstalan lennék ilyen szituációban. Szakemberek segítségét szívesen fogadnánk, bár az elsőre riasztóan hangzik, hogy pornófilmet vetítsenek osztályfőnöki órán. Ma még az is probléma, hogy a biológiás kollégám emberi boncolásra visz diákokat, és nem tudjuk, vállalható-e a felelősség az esetleges lelki sérülésekért.” • Horváth László, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója: „Nem engedélyezek pornóvetítést. Pont. Kiváló tanárokkal, remek osztályfőnökökkel dolgozom, de eszem ágában sincs beküldeni őket a málnásba, ugyanis nem szexológusoknak képezték ki őket. Persze az más helyzet volna, ha egy felkészült pszichológus előadást tartana a diákoknak. Csakhogy én felkészült pszichológust még nem láttam. Biológiát pár éve oktatunk, minimális óraszámban. Három téma feldolgozását követelem meg: drog, alkohol, AIDS. A kolléga elvitte az osztályokat Nagyfára, az elvonóba. Annak volt hatása." „Mini-Amszterdam” az 53-as mellett Tanács István árcius 18-án a Bács- Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság kommandósai rajtaütöttek két férfin, éppen két prostituáltként dolgozó nőt szállítottak a munkahelyükre az 53-as főút mellett álló, magántulajdonú tanyákba. A férfiak lakásán is házkutatást tartottak, és mindkettejüket őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték kerítés bűntettének alapos gyanújával. Megtalálták náluk az útszéli ingatlanok kulcsait, az „üzletmenetről” szóló feljegyzéseket és tömérdek óvszert. Ezzel gyakorlatilag csütörtököt mondott az út menti prostitúció új csodafegyvere, a sajtó által „mini-Amszterdamnak” elnevezett megoldás, amelyről korábban úgy tűnt, nem találnak rajta jogi fogást a bűnüldözők, ezért országos modellé válhat. Az 53-as főút a tompai határállomásra vezet, sok kamion jár arrafelé. A kilencvenes évek eleje óta szinte mindig integettek prostituáltak az 53-as út mentén. Rendőrségi információk szerint napi 50-100 ezer forintot is megkereshet egy prostituált - ezen a vidéken más munkával egy egész hónap alatt is csak nagyon kevesen tudnak ennyi pénzt keresni. A hatályos jogszabályok szerint a szexuális szolgáltatás legális, a hozzá gyakran kapcsolódó kerítés és kitartottság azonban bűncselekmény. Vannak úgynevezett védett övezetek - például a főutak százméteres körzete, továbbá középületek, templomok, oktatási intézmények háromszáz méteres körzete -, ahol tilos a szolgáltatást felkínálni. A „mini-Amszterdam” szexipari újításának lényege az volt, hogy Kiskunhalas és Pirtó között, az 53-as út mentén egyes magántulajdonban lévő házak udvarában üvegfalú, fűthető bódékat emeltek, azokat éjszaka is kivilágították - abból csábították kuncsaftjaikat a prostituáltak. Ekkoriban terjedt el a médiában, hogy ez a megoldás egy új „know-how”-t jelent, amelynek segítségével akár az egész országban jól védhetővé lehet tenni a szexipart. A bódés prostitúciót azzal védelmezték az ott dolgozó nők - mögöttük pedig tanácsadóként a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete -, hogy a szolgáltatást magánterületen kínálják, az ingatlan a szolgáltatást nyújtó hölgy nevén van, a bevétel is teljes egészében az övé. A szexmunkások bejelentett vállalkozóként adót fizetnek, és rendszeresen egészségügyi vizsgálatnak vetik alá magukat. A kiskunhalasiak éltek a gyanúperrel, hogy ez nem egészen így van. A városban civil szervezet alakult No Prosti Mozgalom néven. A 36 ezer lakosú városban néhány hét alatt több mint háromezren írták alá a tiltakozó íveket. Tapodi Attila, a civil szervezet vezetője azt mondja: - Már nem lehetett kisétálni a Sóstóra anélkül, hogy a gyerekeinknek a szemébe ne tűnjenek a magukat kellető nők, és ne kérdezgessék folyton, hogy miért állnak ott azok a nénik. A hatóságok időnként tessék-lássék felléptek ellenük, de ennek nem lett tartós eredménye. A halasiak jó része biztos volt benne, hogy a lányoknak vannak futtatóik. Attól tartottak, hogy a befolyó nagy jövedelemből olyan bűnszervezet telepszik rá a városukra, amelytől később szinte lehetetlen lesz megszabadulni. A mostani aláírásgyűjtésben részt vettek vallási szervezetek is, például a Hit Gyülekezete, továbbá a katolikus és a református egyház aktivistái. Várnai László, Kiskunhalas polgármestere magához kérette Huszi János városi rendőrkapitányt és Téglás Péter vezető ügyészt, hogy megbeszéljék, melyik hatóság mit tudna tenni a bókés prostitúció visszaszorításáért. Arra nem látszott reális lehetőség, hogy rövid időn belül módosítsák az 1999-ben elfogadott, a szervezett bűnözésről szóló - és a prostitúció szabályozását is tartalmazó - törvény szövegét. Arra viszont igen, hogy a meglévő szövegre a korábbiaktól eltérő jogértelmezést alkalmazzanak. Ha a magánterület szabad használatához fűződő jog erősebb, mint a védett övezethez fűződő jog, akkor akár azt is el kell tűrni, hogy valaki az iskolával szemben kiüljön egy magánlakás ablakába, és ott kínálja a bájait - érvel Várnai László. Földi Ágnes, a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke a legfőbb ügyészhez fordult állásfoglalásért. A főügyészség válaszában megállapította: ha a prostituált a saját, egyébként a védett övezet területén lévő ingatlanán tartózkodik, és a közszemérmet nem sértő módon ajánlkozik fel másoknak, továbbá a szolgáltatást az ingatlanon lévő felépítményben, mások által nem észlelhető módon nyújtja, nem követ el szabálysértést. Van azonban az állásfoglalásnak egy másik része is. A közszemérmet sértő felajánlkozás akkor is szabálysértő, ha magánterületen követik el. „Az elkövető magatartása akkor lehet kirívóan közösségellenes, ha az elkövető tudatában van annak, hogy a cselekedet durván sértheti a közösség nyugalmát, de tettét a közösségi érdek semmibevételével hajtja végre” - szól az ügyészségi állásfoglalás. Vagyis: a magánterületen történő felkínálkozás, a szexuális szolgáltatásra irányuló ráutaló magatartás, (például hiányos öltözet, erotikus mozdulatok imitálása), amelyet nemcsak az esetleges kuncsaftok, hanem az úton járó gyermekek is észlelhetnek, igenis alkalmas a közrend és a köznyugalom megzavarására. A No Prosti Mozgalom 3000 aláírásával a kiskunhalasi közösség kinyilvánította, hogy nem kívánja eltűrni az útról látható, trükkös prostitúciót - ezt a jelzést vennék semmibe a szexmunkások, és érdekvédelmi egyesületük - állítja a szervezet elnöke. Az erős társadalmi támogatással és a Bács- Kiskun Megyei Főügyészség jogi állásfoglalásával a hátuk mögött a helyi hatóságok több területen és a korábbinál sokkal erőteljesebben léptek föl. A polgármesteri hivatal építési hatósága például kiderítette, hogy a bódékat a helyi építési rendelkezéseket megszegve emelték, ezért lebontatta őket. A városban sokan tudni vélték, hogy a „mini- Amszterdamban” dolgozó lányoknak is vannak futtatóik. Földi Ágnes először cáfolta ezt. Azzal érvelt, hogy éppen az védi meg a lányokat a szexuális szolgáltatásokra települő erőszakos bűnözőktől, ha legálisak, áttekinthetőek a viszonyok. A kommandós rajtaütés azonban bebizonyította, hogy igenis voltak futtatók ebben az esetben is: egy 40 éves férfi és 24 éves fia, akiket előzetes letartóztatásba helyeztek. A kitartottságot ugyan rendkívül nehéz bizonyítani, de ez esetben tettenérés történt: vannak tárgyi bizonyítékok, és az egyik lány vallomást tett a futtatók ellen. A nyomozók információi szerint az sem igaz, hogy az útszéli ingatlanok valóban az ott dolgozó lányok tulajdonát képezték - valószínűleg színlelt szerződések készültek a tanyák tulajdonosaival, akiket csalásért, okirat-hamisításért szintén felelősségre vonhatnak. - Erről én nem tudtam - mondja Földi Ágnes. - Mi hiszünk azoknak a szexmunkásoknak, akik hozzánk fordulnak. Most is vannak kétségeim, hogy az erről szóló az információk valóban igazak-e. De ha a kiskunhalasi lakosságot ennyire irritálja a szexmunkások jelenléte, akkor miért nem jelölnek ki türelmi zónát a számukra, amire tíz éve törvény kötelezi az önkormányzatokat. - Nagyvárosokban lenne ennek létjogosultsága - mondja erről Várnai László polgármester. Megjegyzem, hogy a törvény nem tesz különbséget, milyen lélekszámú városban nem kell végrehajtani, és megkérdezem: mekkora népességtől tartaná indokoltnak, hogy legyen türelmi zóna. - Mi nem foglalkozunk másokkal - válaszolja Várnai. Kiskunhalason azon is gondolkodnak, hogy a jövőben svéd mintára a kuncsaftokat is büntetni kellene. - Visszatartó erő lenne, ha például a környezetükben ismert emberek számíthatnának arra, hogy mások is tudomást szereznek a kalandjaikról - fogalmaz Tapodi Attila, a No Prosti Mozgalom vezetője. - Ez a megoldás Svédországban sem váltotta be, amit vártak tőle, csak még kiszolgáltatottabbá tette a szexmunkásokat - állítja Földi Ágnes. - Hiába ábrándoznak nálunk megint arról, hogy felszámolják: prostitúció akkor is volt, amikor a kommunizmus idején négy-hat éves börtönnel fenyegette a törvény. - Minden csak jogértelmezés kérdése? - kérdem a jogász végzettségű polgármestertől. - Én abból indulok ki, hogy a jogalkotásra kevés a ráhatásunk. Úgy védekezünk, ahogy tudunk. A kiskunhalasiak nem szeretnék, ha távlatosan el kellene tűrnünk a tömeges és egyre szervezettebb bűnözést. Legyen csak a mi nevezetességünk ezután is a halasi csipke, ne pedig a halasi szexipar! Kiskunhalason azon is gondolkodnak, hogy a jövőben svéd mintára a kuncsaftokat is büntetni kellene. Visszatartó erő lenne, ha például a környezetükben ismert emberek számíthatnának arra, hogy mások is tudomást szereznek a kalandjaikról. N Üvegbódé magánterületen Tiltakozók Kiskunhalason Fotók: Sebestyén István