Népszabadság, 2010. június (68. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-09 / 132. szám

2010. JÚNIUS 9., SZERDA • NÉPSZABADSÁG 6 • Világ www.nol.hu A holland liberálisok nyerésre állnak A bevándorlás helyett a gazdaság lett a kampány fő témája Zalán Eszter Kiküldött munkatársunk jelenti Amszterdamból És nektek meg azt üzenem, hogy választanotok kell Wilders és aközött, hogy egyesítve min­denkit, együtt dolgozunk! - fordult a jobboldali liberális VVD (Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért) narancs és kék színű pólóba öltözött tá­mogatóihoz Job Cohen, a PvDA (Munkapárt) listavezetője egy minapi vitán, meg is simogat­va az egyik VVD-szimpatizáns fejét. Az általában rockkoncer­teknek helyt adó amszterdami Paradisoban rendezett politi­kai összetűzésen ugyan nem volt ott az iszlámellenes kije­lentéseiről híressé vált Geert Wilders, de szelleme azért több kérdésben is ott kísértett. A laza hangulatú, söröspultok­kal kiegészített vasárnapi de­­bütot egy diákszervezet ren­dezte, ám különböző felállás­ban és játékszabályok szerint, minden nap vitáznak a pártok jelöltjei a mai választás előtt. Mióta februárban a Mun­kapárt felállt az alapvetően a kereszténydemokratákkal kö­tött kormánykoalícióból (mert szorgalmazta az afganisztáni kivonulást, ám a közép-ázsiai ország mégsem lett a kampány témája) meglehetősen átren­deződött a politikai térkép. Az aktuális népszerűséget kihasz­nálni vágyó Munkapárt új mi­niszterelnök-jelöltet is állított az amszterdami polgármester, Job Cohen személyében, aki - legalábbis egy hónapja még úgy tűnt - sikerre viheti a bal­oldaliakat. Cohen azzal kampá­nyolt, hogy miután Theo Van Gogh filmrendezőt iszlámel­lenes kijelentései miatt 2004- ben meggyilkolta egy marok­kói bevándorló, ő nyitott a mérsékelt muszlimok felé, s ezért sikerült helyreállítania a nyugalmat a holland városban. Ám ahogy a kampány fő témá­jává egyre inkább a gazdaság vált, Cohen a vitákban rendre alulmaradt, s kiderült, megíté­lése egyáltalán nem olyan egy­értelmű.­­ Ki tudja, hogy va­lóban azért nem történt sem­milyen tragédia 2004 óta, mert Cohen politikája bevált? - teszi fel a Munkapártot egyre súlyo­sabban érintő kérdést Syp Wy­­nia, a konzervatív Elsevier he­tilap újságírója, aki szerint Co­hen egyszerű PR-lufi volt, ami mostanra kipukkadt. A görögök miatt indult pénzügyi nyugtalanság Hol­landiába is elért, s miután a kampány egyre inkább gazda­sági témák körül forgott, meg­erősödött a liberális VVD, a történész-politikus Mark Rut­te vezetésével, akire fél éve még senki sem fogadott vol­na. A 150 fős holland alsóház­ban a legújabb felmérések sze­rint az állam gazdasági szere­pének minimalizálása mellett érvelő VVD 36 helyhez jut­hat. S bár Rutte azt ígérte, júli­us elsejére már feláll az új ka­binet, a koalícióalkotás hos­­­szú hetekig is eltarthat. Min­denki azt figyeli, vajon Rutte a kereszténydemokraták mel­lé beveszi-e a viszonylag vis­­­szafogott kampányt folyta­tó Geert Wilderst is. Wilders egyébként legalább 5-6 hellyel többet kaphat mint négy éve, de meglehet, nem is akar kor­mányra kerülni, hiszen akkor fel kell adnia kényelmes, kri­tizáló szerepét. Rutte kegyeit keresik a zöldek és a progres­­­szív D66 nevű párt is, de elkép­zelhető, hogy ők nem nyernek elég nagyot az esetleges koalí­ciós többséghez. Wilders, és az ő kiszorítása ismét sok szava­zót mobilizálhat, de manapság van egy ennél is nagyobb egy­ségteremtő erő a holland tár­sadalomban: a foci-vb. Mark Rutte: úton a hatalom felé? Fotó: Reuters - Martijn Beekman „Aki gyáva, ne menjen politikusnak” - mondja a Népszabadságnak Ahmed Marcouch holland polgármester . A marokkói születésű Ah­med Marcouch Hollandiá­ban tanult meg írni és olvas­ni. 2006-ban Amszterdam hírhedt Slotervaart nevű, bevándorlók lakta negyedé­nek polgármestere lett, és kemény elvárásokat támasz­tott saját közösségével szem­ben. A melegek jogaiért is kiálló 41 éves politikus ma a holland Munkapárt egyik arca és képviselőjelöltje. Zalán Eszter - Ön Marokkóban született, és 10 éves volt, amikor csatlakozott apjához Hollandiában, ma pe­dig a vezető baloldali párt egyik jelöltje. Mi volt a maga integrá­ciójának a kulcsa? - Az a fontos, hogy a kemény munka az ember mentalitásá­nak része legyen. Kellenek ál­mok, példaképek, jó iskolák, és - mint az én esetemben - jó ta­nárok, akik inspiráltak, és meg­tanítottak hollandul. Tízévesen analfabéta voltam, először hol­landul tanultam meg írni és ol­vasni. Mivel a berber egy dia­lektusát beszéltem, az arabok­kal a holland volt a közös nyel­vünk. Hétvégenként pedig ara­bul tanultam.­­ Tíz évig rendőrként is szolgált Amszterdam Slotervaart nevű, bevándorlók lakta negyedében. Ismeri azokat a második gene­rációs, úgynevezett „lógós" fia­talokat, akik a legtöbb bajt okoz­zák ezekben a negyedekben.­­ Ezek a fiatalok az aranyesőt várják, és nem hiszik el, hogy meg kell dolgozni a jólétért. Na­gyon nagy a szakadék köztük és a szüleik között, senki sem fi­gyel rájuk, valójában nincs ott­honuk. Mi tizenhatan voltunk testvérek, apám tanulatlan volt, de valódi otthont teremtett ne­künk, amelyben a tanulásnak ér­téke volt. Én azt mondom ezek­nek a fiataloknak, hogy amikor Marokkóba utaznak családláto­gatásra, jól nézzék meg azokat a tinédzsereket, akiknek sem­mijük sincsen, és egyetlen élet­céljuk, hogy átjussanak Európá­ba. Ti már Európában vagytok, éljetek a lehetőséggel! Ezek a fiatalok nem látják ma­guk előtt a dolgozó, ambiciózus ember példaképét. A szüleik a hetvenes évek végén, a nyolcva­nas években elvesztették a mun­kahelyüket és azóta segélyekből élnek. A jóléti állam fontos ér­téke a társadalmunknak, de csak olyanoknak jár a juttatás, akik valóban nem tudnak dolgozni­. Nem szabad a munka alternatí­­­­vájává válnia. A szülőket is fele­lőssé kell tennünk, nem várhat­ják, hogy az állam nevelje fel a gyerekeket. Persze jó iskolák és jobb életkörülmények is kelle­nek, de az is fontos, hogy meg­tanuljanak büszkék lenni hol­land anyanyelvükre. - Önt több támadás is érte sa­ját közösségén belül, különösen azért, mert kiállt a melegek jo­gai mellett.­­ Aki gyáva, ne menjen poli­tikusnak. Az elveinkért meg kell harcolnunk. Amikor az emberek attól félnek, hogy a muszlimok megváltoztatják a társadalmu­kat, meg kell nekik mutatnunk, hogy ez nem így van. Mindig is mondtam: egy muszlim szabad­sága egy homoszexuális szabad­ságát jelenti, és egy homosze­xuális szabadsága egy muszlim szabadságát is biztosítja. A be­vándorlóknak fel kell hagyniuk az otthonról importált társadal­mi felfogásukkal, például, hogy az ellenféllel szemben erősza­kot használjanak.­­ Úgy néz ki, hogy erősen jobb­oldali kormánykoalíció ala­kulhat Hollandiában, melynek talán Geert Wilders is a tag­ja lehet. Mennyire aggasztja ez önt? - A listavezetőnk, Job Cohen folyamatosan kampányol, még semmi sem lefutott, de termé­szetesen nagyon aggaszt a jobb­oldali kormánykoalíció lehető­sége. Ha valaki valóban szere­ti a hazáját, akkor nem viselke­dik úgy, mint Wilders. Hiszen ő csak árt Hollandiának. Együtt kell harcolnunk a szélsősége­sekkel szemben, ők a közös el­lenségeink, nem a muszlimok. A törvényes kereteken belül ki­ki olyan ortodox életet élhet, amilyet akar. A tolerancia na­gyon fontos alapértéke a társa­dalmunknak. Amszterdam, 2010. június A marokkói születésű Ahmed Marcouch a holland Munkapárt arca TÁVIRATI STÍLUSBAN Líbiából kirúgott ENSZ-szervezet Távoznia kell Líbiából az ENSZ Menekültügyi Főbiztos­ságának. Az erről szóló döntést a tripoli hatóságok nem indo­kolták. (MTI) Megkurtított beviteli lista Gázába Mindössze 97 árucikk bevitelét engedélyezi Izrael a Gázai öve­zetbe, míg a blokád bevezeté­se előtt még 4 ezerféle áru ér­kezhetett a térségbe. A tiltott árucikkek között szerepelnek ugyanis egyebek mellett fűsze­rek és gyerekjátékok is. (MTI) Szerb-horvát katonai együttműködés A szerb-horvát viszony nor­malizálódásának jeleként ka­tonai megállapodást írtak alá kedden Zágrábban a két ország miniszterei. Ivo Josipovic hor­­vát államfő a Reutersnek nyi­latkozva korábban azt mondta, hogy az egyezmény komoly je­le a kapcsolatok normalizáló­dásának és jó kilátásokat ígér a jövőre nézve. (MTI) Megjelenik Li Peng naplója Új adatok a Tiananmen téri eseményekről Krajczár Gyula Kissé misztikus körülmények között szenzációs könyv jelenik meg június 22-én Hongkongban az 1989-es Tiananmen téri ese­ményekről: az akkor kínai mi­niszterelnök, Li Peng naplója. A szöveget egy „közvetítő” juttat­ta el a kiadóhoz, Bao Puhoz, aki tavaly májusban adta ki Li leg­nagyobb politikai ellenfelének, az egykori pártfőtitkárnak, Zhao Ziyangnak a visszaemlékezéseit is. A kiadó legnagyobb problé­mája az volt, hogy megállapítsa, valóban Li-e a szöveg szerző­je. Már 2004-ben szárnyra kap­tak hírek a szöveg létezéséről, s arról is, hogy kiadásra kész ál­lapotban van. Akkori sajtóje­lentések szerint a legfelső veze­tés döntött úgy, hogy ne jelen­jen meg. Li Peng műve számos olyan részletet tartalmaz, amelyek vagy nem voltak ismeretesek eddig, vagy más beállítást adnak eddigi tudásunknak. A könyv bevezetője szerint például 313 halottja volt a június 4-i katonai fellépésnek. Az eddig forgalom­ban lévő számok a 23-tól (Yuan Mu kormányszóvivő) a „néhány ezerig” terjedtek. Érdekes, hogy ez a szám megegyezik a Tianan­men Iratok című dokumentum­­gyűjteményben idézett szám­mal. Ez utóbbi mű állítólagos kí­nai párt- és kormánydokumen­tumokat tartalmaz, melyek hite­lességét máig nem ismerték el az érintett szervezetek. Az események rekonstruálá­sa szempontjából fontos, hogy Li Jr egy olyan titkos találkozó­ról, amelyről senki nem tudott. Az eddig ismeretes volt, hogy a diákokkal való tárgyalás párt­ján álló Zhao pártfőtitkár eluta­zott Észak-Koreába, s ezalatt Pe­­kingben április 24-én a Politikai Bizottság lényegében egysége­sen a katonai beavatkozás mel­lett döntött. A meglepő egység­re most magyarázatot ad, hogy előző este Li és a volt állam­fő, Yang Shangkun találkoztak Deng Xiaopinggel (Teng Hsziao­­ping), az ország tényleges veze­tőjével, s megegyeztek a döntés­ről, melyről feltehetően azonnal mindenkit tájékoztattak. Van egy híres, ezer helyen publikált fotó Zhao Ziyangról, amint kinn a téren beszél a diá­kokhoz. Később ez új megvilágí­tást kapott, hiszen a mögötte ál­ló ember, aki vele ment ki a tér­re, nem más, mint Wen Jiabao, aki jelenleg a kínai miniszter­­elnök, akkor pedig a Központi Bizottság Általános Irodájának volt a­ vezetője, így Zhao közvet­len munkatársa. Főképp amikor miniszterelnök lett, a nemzet­közi sajtó kedvenc témája volt annak értelmezése, hogy lehe­tett Zhao hóna alól másfél év­tizeddel később kormányfővé válni. Most Li leír egy vele kap­csolatos esetet. Wen kapott egy utasítást a pártfőtitkártól, hogy táviratilag rendelje haza Kana­dából Wen Lit, a parlament el­nökét, hogy az hívjon össze sür­gősséggel egy parlamenti ülést, amelyen megvitatnák a diákok demonstrációjának az ügyét. Li Peng nem győzi dicsérni a ké­sőbbi miniszterelnököt, mert ezt nem tette meg. Li egyébként azt írja, hogy ő egy újabb kulturális forradalom­tól tartott, egy újabb káosztól, ezért küzdött a mozgalom meg­állításáért, s ezért akár meghal­ni is kész lett volna. Li Peng szónokol a nemzetgyűlésben egy 2002-es képen Fotó: MTI/AP­­ Eugene Hoshiko

Next