Népszabadság, 2010. június (68. évfolyam, 125-150. szám)
2010-06-09 / 132. szám
2010. JÚNIUS 9., SZERDA • NÉPSZABADSÁG 8 • világ „Mi csak a színpad vagyunk” Sok dél-afrikai nem érzi magáénak a labdarúgó-vb-t - Bádogvárosokba költöztették a hajléktalanokat Ke Nako - Itt az idő! A pénteken kezdődő délafrikai labdarúgó-vb kapcsán és alatt minden szerdán lapunkban kiemelten foglalkozunk a vendéglátó országgal, illetve a kontinenssel. Kőműves Anita A dél-afrikai futball-vb hivatalos dalát egy kolumbiai sztár, Shakira énekli, az ajándéktárgyakat Kínában gyártják, és csak a FIFA viszonteladói árulhatják, a fekete kontinens lakóinak sokáig esélyük sem volt, hogy jegyekhez jussanak. Sok dél-afrikai úgy érzi, kizárják őket az eseményekből, és semmiféle helyi jellege sem lesz a globális jelentőségű eseménynek. - Ez nem a mi világbajnokságunk, hanem a FIFA-é. Mi csak a szervezők vagyunk. A színpad - kesergett a dél-afrikai szervezők egyike, Greg Fredericks a The New York Timesnak nyilatkozva. Ezzel szemben a helyi politikusok egyenesen az apartheidrendszer bukásához, vagy az első szabad választásokhoz hasonlítják a pénteken kezdődő világbajnokság jelentőségét. A feszültségek már hónapokkal a meccsek előtt jelentkeztek, a FIFA ugyanis az interneten értékesítette a jegyeket. Dél-Afrikában (és az egész kontinensen) azonban nem hitelkártyát, hanem a mobiltelefonjukat használják az emberek pénzügyeik intézéséhez, így még azok sem tudtak jegyet venni, akiknek történetesen van internet-hozzáférésük. Csak április közepén kezdték a jegyeket hagyományos csatornákon, például szupermarketekben is árulni, amikor kiderült, másképp nem fog menni. Dél-Afrika turisztikai minisztere, Marthinus van Schalkwyk szerint „hatalmas hibát” követett el a FIFA, amikor az internetes eladásokra támaszkodott. Dél-Afrikában végül majdnem annyi jegyet adtak el, mint tervezték, azaz az összes belépő egyharmadát. A kontinensen azonban töredékét sem sikerült: a többi országnak a külföldieknek szánt, magasabb jegyárat kellett fizetnie. Számukra a legolcsóbb belépő is 71 dollár (körülbelül 17 ezer forint) volt, ez pedig az először világbajnokságot rendező földrész lakói számára megfizethetetlen. A dél-afrikaiak már abban sem reménykedhetnek, hogy a sok futballrajongó érkezése - ha ügyesek - az ő helyzetükön is segíthet. A világbajnokság idején még azokat a mozgó büféseket is kitiltják a stadionok környékéről, akik több évtizede ott árulnak ételt-italt. A helyszínek közelében csak a FIFA hivatalos partnerei települhetnek ki standjaikkal. Igaz, lehet az önkormányzatokhoz különengedélyért folyamodni, csak éppen senki sem tudja, hogyan kell ezt tenni. - A rendőrök úgy kergetnek el minket a stadionok közeléből, mintha bűnözők lennénk - mondta a BBC- nek egy üdítőárus. A Durbanben dolgozó Jabulane Ngubane azt mondta, lassan már haragszik a világbajnokságra, mert az eddig csak büntetést és elkobzott árut jelentett számára. Abban már biztos, hogy ő és társai nem fognak profitálni a külföldi focituristákból. Hasonlóan dühösek azok is, akiket a városközpontoktól jó messzire telepítettek a hatóságok. Sokak szerint azért, hogy látványukkal ne rontsák az utcaképet. Fokvárosban Blikkiesdorpba, azaz „Bádogdoboz-városba” költöztették a hajléktalanokat, illetve azokat, akik a stadionokhoz túl közel eső, ezért lerombolásra ítélt házakban laktak. A „bádogvárosban” betűkkel és számokkal megjelölt, 18 négyzetméteres, egyforma kunyhók sorakoznak. Az itteniek azt mondják, olyan, mintha koncentrációs táborban élnének. A telepet két éve hozták létre, átmeneti megoldásként kilakoltatott emberek számára. Mára több mint ezerötszáz kunyhó sorakozik katonás rendben Blikkiesdorpban. A bádogépítmények télen hidegek, nyáron forróak, a víz- és áramellátás pedig akadozik. - Itt nem vagyunk szabadok. Éjszakánként jönnek a rendőrök, megvernek gyereket és felnőttet - mondta a brit Guardiannak az M49-es jelű építmény lakója. Jane Roberts szerint Blikkiesdorp „szemétlerakó”, ahová olyan embereket visznek akaratuk ellenére, akiket nem akarnak a világbajnokság alatt az utcákon látni. Ez utóbbi, gyakran elhangzó vádat a helyi hatóságok tagadják. A dél-afrikaiak azonban néhány szimbolikus ügyben keresztülvitték akaratukat a nemzetközi szervezőkön. A Kreatív Munkások Szakszervezete éjszakába nyúlóan tárgyalt Danny Jordaannal, a helyi szervezőbizottság elnökével. Azzal fenyegetőztek, hogy ellenkoncertet rendeznek, ha nem lesz több afrikai zenekar a hivatalos programban. Másnap reggel számos új, afrikai együttes került fel a fellépők listájára. Az azonban biztos, a helyiek a meccsek alatt is hallatni fogják a hangjukat: kedvenc trombitájuk, a vuvuzela hangja elnyomja minden más nemzetiségű szurkoló kiabálását és füttyét. Neki legalább játék - kisfiú focizik Johannesburgban Fotó: Reuters - Siphiwe Sibeko Kuncsaftra váró szuvenirárus Fotó: Reuters - Darren Staples Lakosság: 50 millió fő Fővárosa: Pretoria Legnagyobb város: Johannesburg (6,8 millió lakos) Születéskor várható élettartam: 50 év (férfiak), 53 év (nők) Munkanélküliség: 25% Pál Attila Ázsiában és Afrikában több százmillió eurós üzlet a bőrfehérítő krémek, szappanok forgalmazása - hiába figyelmeztetnek az orvosok e szerek súlyos egészségügyi veszélyeire. A bőrfehérítésnek komoly történelmi gyökerei vannak, ugyanakkor számos hiedelem is kapcsolódik hozzá. Serge Bilé francia elefántcsontparti újságíró szerint a jelenségért azonban alapvetően a gyarmatosítás a felelős. Egyes feljegyzések szerint az Európából érkező hajósokkal elsőként testi közelségbe került afrikaiak buzgón dörzsölték „vendégeik” bőrét, hogy így győződjenek meg róla, nem valami csalafintaság-e a különös külső. A baj a gyarmatosítással, valamint a rabszolgakereskedelemmel kezdődött. Az „új rendre” több legenda is ráerősített. Például a középkori Mali Birodalom védő szellemének, al-Faruknak a mítosza, aki fehér lovon vágtató fehér vitézként élt a közhiedelemben. A rabszolga-kereskedelem korában, a XVI-XVIII. században a feketék fehérekkel szembeni komplexusait növelték a mulattok társadalmi sikerei. A „kevertek” ugyanis sokkal magasabb társadalmi pozíciókhoz juthattak, mint amit feketék bármikor is elérhettek a gyarmati társadalomban. Az európaiak technikai fölénye mellett a kereszténység terjesztése is hozzájárult az afrikaiak pszichológiai alávetettségéhez. Mintegy száz esztendeje a fekete bőrszínt Európában még gyógyítást igénylő rendellenességnek tartották. Kapóra jött a kor egyik leghíresebb felfedezése, a röntgensugár. Egy philadelphiai orvos - „gyógyító” szándékkal - kísérleteket végzett mit sem sejtő feketéken. A francia La Nature című folyóiratban, 1908-ban publikált cikkében azt írta: „a felvételeket megsokszorozva egészen addig, amíg a kísérlet alanya erővel bírja, egyetlen lemez felhasználásával sikerült teljesen kifehéríteni a bőrt, s felváltani a sötétbarnát egy olyan színárnyalattal, amelyet a szemtanúk úgy jellemeztek: betegesen sápadt. Érdekes módon a gyarmatbirodalmak felbomlása, az afrikai államok függetlenné válásának nagy hulláma az 1960- as években egyáltalán nem fékezte le a bőrfehérítés divatját. Bilé a jelenséget azzal magyarázza, ahogy a megtámadott azonosul az agresszorral, vagy ahogy a túsz átáll az emberrabló oldalára. Fehérre dörzsölt fekete www.nol.hu Gyertyafény Áramkimaradásokra kell számítani a tetemes többletenergiát igénylő futball-világbajnokság ideje alatt - közölte a dél-afrikai Eskom áramszolgáltató vállalat. Egyes időszakokban korlátozni fogják az áramfogyasztást, csak egy tévé és egy lámpa maradhat bekapcsolva. Sokan házi áramfejlesztőket, meg nagy mennyiségben gyertyákat vásárolnak. A johannesburgi közvetítőállomást dízelgenerátorokkal „erősítik meg”, hogy biztosítsák a közvetítést a világ 204 országába. (M. Zs.)