Népszabadság, 2010. június (68. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-09 / 132. szám

2010. JÚNIUS 9., SZERDA • NÉPSZABADSÁG 8 • világ „Mi csak a színpad vagyunk” Sok dél-afrikai nem érzi magáénak a labdarúgó-vb-t - Bádogvárosokba költöztették a hajléktalanokat Ke Nako - Itt az idő! A pénteken kezdődő dél­afrikai labdarúgó-vb kap­csán és alatt minden szer­dán lapunkban kiemelten foglalkozunk a vendéglátó országgal, illetve a konti­nenssel. Kőműves Anita A dél-afrikai futball-vb hi­vatalos dalát egy kolumbiai sztár, Shakira énekli, az aján­déktárgyakat Kínában gyárt­ják, és csak a FIFA viszontel­adói árulhatják, a fekete kon­tinens lakóinak sokáig esélyük sem volt, hogy jegyekhez jus­sanak. Sok dél-afrikai úgy ér­zi, kizárják őket az események­ből, és semmiféle helyi jellege sem lesz a globális je­lentőségű esemény­nek. - Ez nem a mi világbajnok­ságunk, hanem a FIFA-é. Mi csak a szervezők va­gyunk. A színpad - kesergett a dél-afrikai szervezők egyike, Greg Fre­dericks a The New York Ti­­mesnak nyilatkozva. Ezzel szemben a helyi politikusok egyenesen az apartheidrend­szer bukásához, vagy az első szabad választásokhoz hason­lítják a pénteken kezdődő vi­lágbajnokság jelentőségét. A feszültségek már hóna­pokkal a meccsek előtt jelent­keztek, a FIFA ugyanis az in­terneten értékesítette a jegye­ket. Dél-Afrikában (és az egész kontinensen) azonban nem hi­telkártyát, hanem a mobiltele­fonjukat használják az embe­rek pénzügyeik intézéséhez, így még azok sem tudtak je­gyet venni, akiknek története­sen van internet-hozzáférésük. Csak április közepén kezdték a jegyeket hagyományos csator­nákon, például szupermarke­tekben is árulni, amikor kide­rült, másképp nem fog menni. Dél-Afrika turisztikai minisz­tere, Marthinus van Schalkwyk szerint „hatalmas hibát” köve­tett el a FIFA, amikor az inter­netes eladásokra támaszkodott. Dél-Afrikában végül majd­nem annyi jegyet adtak el, mint tervezték, azaz az összes belé­pő egyharmadát. A kontinensen azonban töredékét sem sikerült: a többi országnak a külföldiek­nek szánt, magasabb jegyárat kellett fizetnie. Számukra a leg­olcsóbb belépő is 71 dollár (kö­rülbelül 17 ezer forint) volt, ez pedig az először világbajnoksá­got rendező földrész lakói szá­mára megfizethetetlen. A dél-afrikaiak már abban sem reménykedhetnek, hogy a sok futballrajongó érkezése - ha ügyesek - az ő helyzetükön is segíthet. A világbajnokság idején még azokat a moz­gó büféseket is kitiltják a stadionok környékéről, akik több évtizede ott árulnak ételt-italt. A helyszínek kö­zelében csak a FI­FA hivatalos part­­­nerei települhet­nek ki standjaik­kal. Igaz, lehet az önkormányzatok­hoz különengedé­­lyért folyamodni, csak éppen senki sem tudja, hogyan kell ezt tenni. - A rendőrök úgy kergetnek el minket a stadio­nok közeléből, mintha bűnö­zők lennénk - mondta a BBC- nek egy üdítőárus. A Durban­­ben dolgozó Jabulane Ngubane azt mondta, lassan már harag­szik a világbajnokságra, mert az eddig csak büntetést és el­kobzott árut jelentett számára. Abban már biztos, hogy ő és társai nem fognak profitálni a külföldi focituristákból. Hasonlóan dühösek azok is, akiket a városközpontoktól jó messzire telepítettek a hatósá­gok. Sokak szerint azért, hogy látványukkal ne rontsák az ut­caképet. Fokvárosban Blikkies­­dorpba, azaz „Bádogdoboz-vá­­rosba” költöztették a hajlék­talanokat, illetve azokat, akik a stadionokhoz túl közel eső, ezért lerombolásra ítélt házak­ban laktak. A „bádogvárosban” betűk­kel és számokkal megjelölt, 18 négyzetméteres, egyforma kunyhók sorakoznak. Az itte­niek azt mondják, olyan, mint­ha koncentrációs táborban él­nének. A telepet két éve hoz­ták létre, átmeneti megoldás­ként kilakoltatott emberek szá­mára. Mára több mint ezeröt­száz kunyhó sorakozik katonás rendben Blikkiesdorpban. A bádogépítmények télen hide­gek, nyáron forróak, a víz- és áramellátás pedig akadozik. - Itt nem vagyunk szabadok. Éj­szakánként jönnek a rendőrök, megvernek gyereket és felnőt­tet - mondta a brit Guardian­­nak az M49-es jelű építmény lakója. Jane Roberts szerint Blikkiesdorp „szemétlerakó”, ahová olyan embereket visz­nek akaratuk ellenére, akiket nem akarnak a világbajnokság alatt az utcákon látni. Ez utób­bi, gyakran elhangzó vádat a helyi hatóságok tagadják. A dél-afrikaiak azonban né­hány szimbolikus ügyben ke­resztülvitték akaratukat a nem­zetközi szervezőkön. A Krea­tív Munkások Szakszerveze­te éjszakába nyúlóan tárgyalt Danny Jordaannal, a helyi szer­vezőbizottság elnökével. Azzal fenyegetőztek, hogy ellenkon­certet rendeznek, ha nem lesz több afrikai zenekar a hivata­los programban. Másnap reg­gel számos új, afrikai együttes került fel a fellépők listájára. Az azonban biztos, a helyi­ek a meccsek alatt is hallat­ni fogják a hangjukat: kedvenc trombitájuk, a vuvuzela hang­ja elnyomja minden más nem­zetiségű szurkoló kiabálását és füttyét. Neki legalább játék - kisfiú focizik Johannesburgban Fotó: Reuters - Siphiwe Sibeko Kuncsaftra váró szuvenirárus Fotó: Reuters - Darren Staples Lakosság: 50 millió fő Fővárosa: Pretoria Legnagyobb város: Johannesburg (6,8 millió lakos) Születéskor várható élettartam: 50 év (férfiak), 53 év (nők) Munkanélküliség: 25% Pál Attila Ázsiában és Afrikában több százmillió eurós üzlet a bőrfe­hérítő krémek, szappanok for­galmazása - hiába figyelmeztet­nek az orvosok e szerek súlyos egészségügyi veszélyeire. A bőr­fehérítésnek komoly történelmi gyökerei vannak, ugyanakkor számos hiedelem is kapcsoló­dik hozzá. Serge Bilé francia­ ele­­fántcsontparti újságíró szerint a jelenségért azonban alapvetően a gyarmatosítás a felelős. Egyes feljegyzések sze­rint az Európából érkező ha­jósokkal elsőként testi közel­ségbe került afrikaiak buzgón dörzsölték „vendégeik” bőrét, hogy így győződjenek meg ró­la, nem valami csalafintaság-e a különös külső. A baj a gyarmatosítással, valamint a­ rabszolgakereske­delemmel kezdődött. Az „új rendre” több legenda is rá­erősített. Például a középko­ri Mali Birodalom védő szel­lemének, al-Faruknak a míto­sza, aki fehér lovon vágtató fe­hér vitézként élt a közhiede­lemben. A rabszolga-kereskedelem korában, a XVI-XVIII. század­ban a feketék fehérekkel szem­beni komplexusait növelték a mulattok társadalmi sikerei. A „kevertek” ugyanis sokkal ma­gasabb társadalmi pozíciókhoz juthattak, mint amit feketék bármikor is elérhettek a gyar­mati társadalomban. Az euró­paiak technikai fölénye mel­lett a kereszténység terjesztése is hozzájárult az afrikaiak pszi­chológiai alávetettségéhez. Mintegy száz esztendeje a fekete bőrszínt Európában még gyógyítást igénylő rend­ellenességnek tartották. Ka­póra jött a kor egyik leghíre­sebb felfedezése, a röntgensu­gár. Egy philadelphiai orvos - „gyógyító” szándékkal - kísér­leteket végzett mit sem sejtő feketéken. A francia La Natu­re című folyóiratban, 1908-ban publikált cikkében azt írta: „a felvételeket megsokszorozva egészen addig, amíg a kísér­let alanya erővel bírja, egyet­len lemez felhasználásával si­került teljesen kifehéríteni a bőrt, s felváltani a sötétbarnát egy olyan színárnyalattal, ame­lyet a szemtanúk úgy jellemez­tek: betegesen sápadt. Érdekes módon a gyarmat­­birodalmak felbomlása, az af­rikai államok függetlenné vá­lásának nagy hulláma az 1960- as években egyáltalán nem fé­kezte le a bőrfehérítés divatját. Bilé a jelenséget azzal magya­rázza, ahogy a megtámadott azonosul az agresszorral, vagy ahogy a túsz átáll az emberrab­ló oldalára. Fehérre dörzsölt fekete www.nol.hu Gyertyafény Áramkimaradásokra kell számí­tani a tetemes többletenergiát igénylő futball-világbajnokság ideje alatt - közölte a dél-afri­kai Eskom áramszolgáltató vállalat. Egyes időszakokban korlátozni fogják az áramfo­gyasztást, csak egy tévé és egy lámpa maradhat bekapcsolva. Sokan házi áramfejlesztőket, meg nagy mennyiségben gyer­tyákat vásárolnak. A johannes­burgi közvetítőállomást dízel­­generátorokkal „erősítik meg”, hogy biztosítsák a közvetítést a világ 204 országába. (M. Zs.)

Next