Népszabadság, 2010. július (68. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-01 / 151. szám

www.nol.hu A közszolgálatban mindenkit érint a „büntető adó” Nemcsak a minisztériumokból elbocsátandó kormánytisztvi­selőket, hanem a pedagóguso­kat, az orvosokat, az ápolónő­ket, de még a rendőröket is sújtja majd az a rendelkezés, amely szerint a két hónapot meghaladó végkielégítések csaknem száz százalékát adó­ként kellene befizetni. Az ér­dekképviseletek az Alkot­mánybírósághoz fordulnak. Lencsés Károly A kormány határozott arról, hogy a költségvetési szektorban 98 százalé­kos rendkívüli személyi jövedelem­­adót vezetnek be a hatvan napon tú­li végkielégítésekre - jelentette be tegnap Matolcsy György nemzetgaz­dasági miniszter. Nagy vitát kiváltó döntés volt - hangsúlyozta -, de a je­lenlegi súlyos társadalmi helyzetben elfogadhatatlanok az ötven-százmil­­liós kifizetések, és erre adott adózá­si választ a kabinet. A rendkívüli adó - amelynek be­vezetéséről a Közigazgatási és Igaz­ságügyi Minisztérium államtitká­ra csak kedd este tájékoztatta az ér­dekképviseleteket - a közszolgálat­ban dolgozó valamennyi munkavál­lalót érinti - hangsúlyozta kérdé­sünkre Fehér József, a Magyar Köz­tisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára. Vagy­is: a jövő hónap elején hatályba lé­pő kormány-tisztviselői törvény ha­tálya alá tartozó minisztériumi dol­gozókat éppen úgy, mint az önkor­mányzati köztisztviselőket, az őszi választások után távozó polgármes­tereket, a közalkalmazottként foglal­koztatott tanárokat, orvosokat, ápo­lónőket, de még a rendőröket, bírá­kat és ügyészeket is. Az intézkedés összességében 683 ezer embert hozhat a korábbinál sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe - hangsúlyozta a főtitkár. Ugyanak­kor a szakszervezetek változatlanul tartanak attól - tette hozzá -, hogy a végkielégítések összegének lefa­ragásával a kormány tömeges sze­mélycseréket készít elő. Fehér úgy látja: a kormánytisztviselők körében az indokolás nélküli elbocsátást már lehetővé tették, míg ez a mostani lé­pés azt is szolgálhatja, hogy a köz­szférában foglalkoztatottakat ol­csóbban lehessen kirúgni. Fehér felhívta a figyelmet arra, hogy ami látszólag jó a költségve­tésnek, az emberek ezreinek egzisz­tenciáját fenyegeti. A lépés ugyanak­kor könnyen visszaüthet, mert az ér­dekképviselet információja szerint a közszolgálatban akár a százezret is elérheti azok száma, akik állami ga­ranciavállalás mellett vettek fel de­vizaalapú lakáshitelt. Ha az elbocsá­tások őket is tömegesen érintik, a bedőlt hitelekért a költségvetésnek kell majd jótállnia. A közigazgatási tárca által kez­deményezett konzultáción kiderült, hogy a 98 százalékos különadó vis­­­szamenőleges hatállyal érvényes, te­hát azokra is vonatkozik, akik az év első felében távoztak végkielégítés­sel a közszolgálatból - tudatta Fehér József. A hivatalos érv az volt, hogy másként az elvonás igazságtalan lenne azokkal szemben, akiket ké­sőbb, például a kormány-tisztvise­lői törvény hatálybalépése után me­­nesztenek. A „büntető adó” ráadásul nemcsak a végkielégítésekre, hanem a felmondási időre kifizetett össze­gekre és a szabadságmegváltásra is vonatkozik. A főtitkár szerint a kormány olyan sarcot vezet be, amelyre mind ez ideig nem volt példa, mert az adó célja ezúttal nem az arányos közte­herviselés feltételeinek megterem­tése, hanem a jövedelem szinte tel­jes elvonása. Emellett utalt rá, hogy az eltérő szabályozás az egyes foglal­koztatási csoportok közötti diszkri­minációhoz vezet, hiszen a verseny­­szférában foglalkoztatottak másként - jóval kedvezőbben - adózhatnak. Felvetődik továbbá, hogy visszame­nőleges hatállyal állapítanának meg fizetési kötelezettséget, hiszen a már felvett végkielégítést utólag adóztat­nák meg. Mindezek miatt az érdek­­képviselet az Alkotmánybírósághoz fordul. Bizonytalan Kövér házelnöksége Csuhaj Ildikó A parlamentnek házelnököt kell vá­lasztania a nyári szünet előtti utol­só ülésén, július 19-én, mert az Or­szággyűlés mostani elnöke, az állam­fővé választott Schmitt Pál a Sándor­­palotába költözik augusztus 6-án. Április eleje óta számos helyen, szá­mos alkalommal megjelent már: Schmitt Pál helyett Kövér László lesz az Országgyűlés elnöke. A Fidesz vá­lasztmányi elnöke korábban maga is nyilatkozott arról, hogy megtisztelte­tésnek venné a felkérést, ugyanakkor hétfőn azt is hozzátette, hogy hivata­losan még senki nem vetette ezt fel. Pokorni Zoltán már nyilvánosan is beszélt erről, amikor a TV2 Mok­ka című műsorában múlt pénteken azt mondta: „nem került az asztal­ra más név”. Kövér Lászlót alkal­masnak tartja az Országgyűlés elnö­ki tisztségére, kiváló házelnök len­ne, „és ha az a kérdés, lehetséges-e, hogy ő lesz a következő házelnök, azt válaszolja, lehetséges”. (Pokorni Zoltán volt az, aki a TV2-ben koráb­ban elmondta, szerinte nem Sólyom László lesz a következő köztársasági elnök. Akkori „jóslata” bevált.) Fideszes forrásaink is biztosra vet­ték, hogy augusztustól Kövér László ül fel a pulpitusra. A keddi köztársa­­ságielnök-választás után viszont a Fi­desz egyik befolyásos politikusa úgy fogalmazott: „Lehet, hogy így lesz, de nem lehet biztosra venni”. Kövér Lászlót tegnap nem értük el. A bizonytalanságot nyilván az okozza, hogy Kövér - mint azt ko­rábban lapunk megírta - szembe­került Orbán Viktorral a köztár­sasági elnök személyének kérdés­ében: a végsőkig Schmitt Pál ellen érvelt, mert szerinte „kevés a poszt­hoz”, ugyanakkor „bizonyos szem­pontból túl sok is”. Ez utóbbi kije­lentése sokak szerint arra vonatko­zik, hogy Kövérnek kételyei vannak Schmitt múltjának támadhatatlan­ságában. Helyette Áder Jánost aján­lotta államfőnek, ezt a megoldást vi­szont Orbán Viktor „söpörte le az asztalról”. Kövér Lászlót munka­társunk nem látta Schmitt Pál meg­hallgatásán a múlt héten a felsőhá­zi ülésteremben, de nem szerepel az aláírása azon az íven sem, amellyel Schmitt Pált jelölték államfőnek a múlt héten. Ennek ellenére a Fidesz választmányi elnöke „kötelességtu­­dóan” részt vett a parlamenti elnök­­választáson, szavazott is, de az ered­ményhirdetés után nem lehetett lát­ni az ülésteremben, nem gratulált Schmitt Pálnak. A lapunk által megkérdezett fi­deszes és kereszténydemokrata po­litikusok ugyanakkor „nem tudnak más névről”, ami a házelnökséget illeti. Harrach Péter úgy nyilatko­zott, a KDNP a Fidesszel közös je­löltet állít. „Számunkra elfogadha­tó Kövér László, ha a Fidesz őt jelö­li” - mondta a kereszténydemokra­ta frakcióvezető. Önállósodik Szili Katalin mozgalma? Saját jelölteket állít a Szili Katalin volt házelnök által alapított Szövet­ség a Jövőért Mozgalom az őszi ön­­kormányzati választásokon - ad­ta hírül tegnap az Index. A hírpor­tál szerint az SZJM keddi közgyűlé­sén arról döntöttek: saját jelölteket állítanak, létrehozták saját válasz­tási bizottságukat. Gráner Gyula, az SZJM főtitkára (az MSZP Társada­lompolitikai Tagozatának volt el­nöke) az Indexnek nyilatkozva azt mondta: nem az MSZP-vel akarnak szembemenni, a döntés az önálló­ság hangsúlyozására, és a saját je­löltek állítására vonatkozik. A fő­titkár szerint a mozgalom nemcsak néhány településre koncentrál, ha­nem országosan próbál jelölteket toborozni. Lapunk kereste Gráner Gyulát és Szili Katalint is, de egyi­küket sem értük utol. Lendvai Ildikó, az MSZP lekö­szönő elnöke viszont a Népszabad­ságnak azt mondta: automatikusan megszűnik azoknak a párttagoknak a tagsági viszonya, akik szocialista jelölttel szemben indulnak egy vá­lasztáson. „A civilek és civil mozgal­mak szabadon döntenek, hogy kit és miként indítanak, ebbe az MSZP- nek nincs és nem kell, hogy beleszó­lása legyen” - tette hozzá. (Sz. T. L.) Szembe megy a párttal? Fotó: Móricz Simon NÉPSZABADSÁG • 2010. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK Magyarország • 3 Demokráciában a hatalom koncent­rációjának van egy egészséges szintje, amelyet nem érde­mes túllépni. A vá­lasztások rendsze­res népszerűség­mérők, olyan pedig nincs, hogy egy or­szágban mindig egyre jobb, sosincs visszaesés. Orbán felelőssége Horváth Gábor horvathy@nepszabadsag.hu Tacitus írta: „Túléltük Tiberiust, Caligulát, Nérót, de közben eltelt az egész életünk.” Orbán Viktor csak három évvel idősebb, mint Kádár János volt a hatalomra kerülésekor. Amivel nem politikai párhuzamot kívánunk vonni, csupán életkorit: a következő emberöltőt meghatározó po­litikus lehet, ha nem rontja el a most előtte kínálkozó lehetőséget. Kádár több mint harminc évig kormányzott úgy, hogy az idő zö­mében abszolút tekintélynek számított. A pártkongresszusok előtt kihúzta zsebéből az új politikai bizottság előző este a konyhaaszta­lon kockás papírra összeírt névsorát, és az került be, illetve ki, akit ő akart. Nem volt testület, amely leszavazta volna. Mindenki tud­ta, hogy az országban az ügyek az ő döntésén múlnak. Neki, ponto­sabban a titkárságának írták az emberek a helyi vezetők elleni pana­szos leveleket. Ha jól érezték magukat a magyarok, Kádár népsze­rűsége emelkedett. Amikor a 80-as évek elejétől kezdve egyre ros­­­szabbul, akkor az ő nimbusza indult hanyatlásnak. Ez a rendszer lé­nyegéből fakadt: egy párt, egy vezető, osztatlan felelősség minde­nért. A végét tudjuk. A világban az elmúlt évszázad a demokrácia diadalútja volt. A parlamenti váltógazdaságon (és a piacgazdaságon) alapuló rendsze­rek biztosították az embereknek a legjobb életet, és kínáltak bizto­sítékot a legrosszabbal, a rendszerszerű önkénnyel szemben, ezért egyre több társadalom választotta ezt az utat. Két többé-kevésbé de­mokráciának tekintett ország volt a szabályt erősítő kivétel, Mexi­kó, ahol az Intézményes Forradalmi Párt 1929-től 1997-ig 68 éven át őrizte meg a hatalmát, illetve Japán, ahol a Liberális Demokrata Párt 1955 és 2009 között egyetlen, egyéves megszakítással 54 esztende­ig volt parlamenti többségben. Van tehát példa arra, hogy demokrá­ciában gyakorlati egypártrendszer jöjjön létre és választásról válasz­tásra hosszú évtizedekig, akár nemzedékeken át fennmaradjon, ám a modell nem terjedt el, alighanem azért, mert elég speciális körül­mények kellenek hozzá. Demokráciában a hatalom koncentrációjának van egy egészsé­ges szintje, amelyet nem érdemes túllépni. A választások rendsze­resen mérik a népszerűséget, olyan pedig nincs, hogy egy országban mindig egyre jobb, sosincs visszaesés. A lakosságnak és a politikai elitnek is érdeke, hogy bizonyos dolgok ne a választási eredmények­től függjenek, a feszültségeket le lehessen vezetni, újra és újra vis­­­szatérhessen a haladásba vetett remény. Magyarország ma nem ebbe az irányba halad. A jobboldal kí­sérletet tesz hatalma évtizedekre való bebetonozására. Nagyon óva­tosan kell azonban eljárnia. Az elfojtott feszültség robbanással tud csak felszínre törni. Továbbá, ha minden szál egyetlen ember kezé­ben összpontosul, akkor ő lesz a felelős mindenért, a svájci frank ár­folyamától kezdve a benzin drágulásán át a helyi vezetők által elkö­vetett esetleges hibákig. Diktatúrában ideig-óráig le lehet zárni az elégedetlenség, majd az engedetlenség, végül az ellenállás csator­náit, demokráciában ez gyakorlatilag kizárt. A kétharmados tör­vényhozási többség félelmetes fegyver Orbán Viktor kezében, de ha gondatlanul használja, ellene is fordulhat. Napsütés jön vagy vi­har, minden felelősség az övé. Az ország persze a vihart is túl fogja élni, de nem mindegy, milyen áron. Az új férfi eljöve­telének immár semmi akadálya, hiszen Harsányi László kedden le­mondott a poszt­járól. A kérdés már csak az, hogy bárki lép is a he­lyére, mi lesz az új műsor. Hol a férfi, mi a műsor? N. Kósa Judit kosar@nepszabadsag.hu Programot hirdetett pár héttel ezelőtt a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, Harsányi László. Nem volt ez valami harcos kiáltvány, in­kább csak afféle szűk körben elhangzó morfondírozás arról, hogy nem lehet folytatni a mecénás szervezet másfél évtizedes gya­korlatát, a kultúra „csepegtető öntözéses” táplálását. Változtat­ni kell: az NKA kezdeményezzen, alkosson hosszú távú tervet, fi­nanszírozzon kevés, de fontos és látványos programot. A magyar közéletben jártas hallgatóság ezt hallva legott találgatni kezdett: az elnök vajon már meg is kapta a selyemzsinórt? Tény, hogy amióta csak létezik NKA, az egymást váltó kormá­nyok mindig igyekeztek a saját képükre formálni. Hogy mekko­ra hatalom a közpénzből, önkormányzati elven kultúrára költhető milliárdok elosztójának lenni, az már akkor kiderült, amikor a Ma­gyar Bálint-érában formálódni kezdett a rendszer. Hamar világos­sá vált, hogy a kulturálisnak minősülő tevékenységek után besze­dett járulék visszaforgatása nélkül összeomlana a folyóirat-kiadás, megrendülne a minőségi könyvkiadás, a színházak, a múzeumok és a film világa. Ebből következett, hogy a Fidesz igyekezett minél inkább kormányzati befolyás alá vonni az alapot, amire 2002-ben, Görgey Gábor idején a „visszademokratizálás” lett a válasz. Valódi reformra, az alap céljainak és működésének újragondolására azon­ban már nem futotta a lendületből; a végén még az is eredménynek volt elkönyvelhető, hogy a járulék megszüntetése ellenére - lottó­pénzből - megmaradt a kassza. Tavaly már csak egy évre hosszab­bították meg az elnök mandátumát is, jelezve a készülődő új hata­lomnak, hogy tudható: új műsorhoz új férfi kell. Az új férfi eljövetelének immár semmi akadálya, hiszen Harsá­nyi László kedden lemondott a posztjáról. A kérdés már csak az, hogy bárki lép is a helyére, mi lesz az új műsor. Az utóbbi hetek­ben az alap sorsáért aggódók ugyanis hiába igyekeztek megfejte­ni az új kulturális államtitkár nyilatkozatait. Mit jelent, hogy az NKA megmarad, de változik, és mire utal, hogy meg kellene fon­tolni a giccsadó újbóli bevezetését? De most már ennél is fonto­sabb: milyen megfontolás áll amögött, hogy a lottópénzből vár­ható ez évi nyolc-kilencmilliárd forintból a kormány máris zá­rolt kétmilliárdot? Az kevéssé valószínű, hogy ne tudnák, ez a más összefüggésben talán pimf összeg nélkülözhetetlen a kultú­ra szereplői számára - valószínűbbnek tűnik tehát, hogy eldön­tötték, teljesen újragombolják a kabátot. Ahogy a Márai-prog­­ram „felfüggesztése” is alkalmat ad a szabályok újraírására, úgy a kasszakulcs elrejtése sem jó másra, mint arra, hogy mindent elöl­ről kezdjenek, meghatározzanak új célokat, kiírjanak új pályáza­tokat, kidolgozzanak új finanszírozási rendet. Hogy ez utóbbinak a nevezetes „három F” lesz-e az alapelve, azt egyelőre csak találgathatjuk. Azt viszont nem árt már most ész­ben tartani, hogy az NKA kivéreztetésének nemcsak a két utóbbi „F” eshet áldozatul, azaz ami „felejthető” vagy „felejtendő”. Mivel a hírek szerint a megatárcába tagolt kultúra kormányzati forrásai is vészesen apadnak, reálisan fenyeget, hogy veszélybe kerül min­den. Pedig volnának itt állítólag „finanszírozandó” dolgok is.

Next