Népszabadság, 2010. július (68. évfolyam, 151-177. szám)
2010-07-01 / 151. szám
www.nol.hu A közszolgálatban mindenkit érint a „büntető adó” Nemcsak a minisztériumokból elbocsátandó kormánytisztviselőket, hanem a pedagógusokat, az orvosokat, az ápolónőket, de még a rendőröket is sújtja majd az a rendelkezés, amely szerint a két hónapot meghaladó végkielégítések csaknem száz százalékát adóként kellene befizetni. Az érdekképviseletek az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Lencsés Károly A kormány határozott arról, hogy a költségvetési szektorban 98 százalékos rendkívüli személyi jövedelemadót vezetnek be a hatvan napon túli végkielégítésekre - jelentette be tegnap Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter. Nagy vitát kiváltó döntés volt - hangsúlyozta -, de a jelenlegi súlyos társadalmi helyzetben elfogadhatatlanok az ötven-százmilliós kifizetések, és erre adott adózási választ a kabinet. A rendkívüli adó - amelynek bevezetéséről a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára csak kedd este tájékoztatta az érdekképviseleteket - a közszolgálatban dolgozó valamennyi munkavállalót érinti - hangsúlyozta kérdésünkre Fehér József, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára. Vagyis: a jövő hónap elején hatályba lépő kormány-tisztviselői törvény hatálya alá tartozó minisztériumi dolgozókat éppen úgy, mint az önkormányzati köztisztviselőket, az őszi választások után távozó polgármestereket, a közalkalmazottként foglalkoztatott tanárokat, orvosokat, ápolónőket, de még a rendőröket, bírákat és ügyészeket is. Az intézkedés összességében 683 ezer embert hozhat a korábbinál sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe - hangsúlyozta a főtitkár. Ugyanakkor a szakszervezetek változatlanul tartanak attól - tette hozzá -, hogy a végkielégítések összegének lefaragásával a kormány tömeges személycseréket készít elő. Fehér úgy látja: a kormánytisztviselők körében az indokolás nélküli elbocsátást már lehetővé tették, míg ez a mostani lépés azt is szolgálhatja, hogy a közszférában foglalkoztatottakat olcsóbban lehessen kirúgni. Fehér felhívta a figyelmet arra, hogy ami látszólag jó a költségvetésnek, az emberek ezreinek egzisztenciáját fenyegeti. A lépés ugyanakkor könnyen visszaüthet, mert az érdekképviselet információja szerint a közszolgálatban akár a százezret is elérheti azok száma, akik állami garanciavállalás mellett vettek fel devizaalapú lakáshitelt. Ha az elbocsátások őket is tömegesen érintik, a bedőlt hitelekért a költségvetésnek kell majd jótállnia. A közigazgatási tárca által kezdeményezett konzultáción kiderült, hogy a 98 százalékos különadó visszamenőleges hatállyal érvényes, tehát azokra is vonatkozik, akik az év első felében távoztak végkielégítéssel a közszolgálatból - tudatta Fehér József. A hivatalos érv az volt, hogy másként az elvonás igazságtalan lenne azokkal szemben, akiket később, például a kormány-tisztviselői törvény hatálybalépése után menesztenek. A „büntető adó” ráadásul nemcsak a végkielégítésekre, hanem a felmondási időre kifizetett összegekre és a szabadságmegváltásra is vonatkozik. A főtitkár szerint a kormány olyan sarcot vezet be, amelyre mind ez ideig nem volt példa, mert az adó célja ezúttal nem az arányos közteherviselés feltételeinek megteremtése, hanem a jövedelem szinte teljes elvonása. Emellett utalt rá, hogy az eltérő szabályozás az egyes foglalkoztatási csoportok közötti diszkriminációhoz vezet, hiszen a versenyszférában foglalkoztatottak másként - jóval kedvezőbben - adózhatnak. Felvetődik továbbá, hogy visszamenőleges hatállyal állapítanának meg fizetési kötelezettséget, hiszen a már felvett végkielégítést utólag adóztatnák meg. Mindezek miatt az érdekképviselet az Alkotmánybírósághoz fordul. Bizonytalan Kövér házelnöksége Csuhaj Ildikó A parlamentnek házelnököt kell választania a nyári szünet előtti utolsó ülésén, július 19-én, mert az Országgyűlés mostani elnöke, az államfővé választott Schmitt Pál a Sándorpalotába költözik augusztus 6-án. Április eleje óta számos helyen, számos alkalommal megjelent már: Schmitt Pál helyett Kövér László lesz az Országgyűlés elnöke. A Fidesz választmányi elnöke korábban maga is nyilatkozott arról, hogy megtiszteltetésnek venné a felkérést, ugyanakkor hétfőn azt is hozzátette, hogy hivatalosan még senki nem vetette ezt fel. Pokorni Zoltán már nyilvánosan is beszélt erről, amikor a TV2 Mokka című műsorában múlt pénteken azt mondta: „nem került az asztalra más név”. Kövér Lászlót alkalmasnak tartja az Országgyűlés elnöki tisztségére, kiváló házelnök lenne, „és ha az a kérdés, lehetséges-e, hogy ő lesz a következő házelnök, azt válaszolja, lehetséges”. (Pokorni Zoltán volt az, aki a TV2-ben korábban elmondta, szerinte nem Sólyom László lesz a következő köztársasági elnök. Akkori „jóslata” bevált.) Fideszes forrásaink is biztosra vették, hogy augusztustól Kövér László ül fel a pulpitusra. A keddi köztársaságielnök-választás után viszont a Fidesz egyik befolyásos politikusa úgy fogalmazott: „Lehet, hogy így lesz, de nem lehet biztosra venni”. Kövér Lászlót tegnap nem értük el. A bizonytalanságot nyilván az okozza, hogy Kövér - mint azt korábban lapunk megírta - szembekerült Orbán Viktorral a köztársasági elnök személyének kérdésében: a végsőkig Schmitt Pál ellen érvelt, mert szerinte „kevés a poszthoz”, ugyanakkor „bizonyos szempontból túl sok is”. Ez utóbbi kijelentése sokak szerint arra vonatkozik, hogy Kövérnek kételyei vannak Schmitt múltjának támadhatatlanságában. Helyette Áder Jánost ajánlotta államfőnek, ezt a megoldást viszont Orbán Viktor „söpörte le az asztalról”. Kövér Lászlót munkatársunk nem látta Schmitt Pál meghallgatásán a múlt héten a felsőházi ülésteremben, de nem szerepel az aláírása azon az íven sem, amellyel Schmitt Pált jelölték államfőnek a múlt héten. Ennek ellenére a Fidesz választmányi elnöke „kötelességtudóan” részt vett a parlamenti elnökválasztáson, szavazott is, de az eredményhirdetés után nem lehetett látni az ülésteremben, nem gratulált Schmitt Pálnak. A lapunk által megkérdezett fideszes és kereszténydemokrata politikusok ugyanakkor „nem tudnak más névről”, ami a házelnökséget illeti. Harrach Péter úgy nyilatkozott, a KDNP a Fidesszel közös jelöltet állít. „Számunkra elfogadható Kövér László, ha a Fidesz őt jelöli” - mondta a kereszténydemokrata frakcióvezető. Önállósodik Szili Katalin mozgalma? Saját jelölteket állít a Szili Katalin volt házelnök által alapított Szövetség a Jövőért Mozgalom az őszi önkormányzati választásokon - adta hírül tegnap az Index. A hírportál szerint az SZJM keddi közgyűlésén arról döntöttek: saját jelölteket állítanak, létrehozták saját választási bizottságukat. Gráner Gyula, az SZJM főtitkára (az MSZP Társadalompolitikai Tagozatának volt elnöke) az Indexnek nyilatkozva azt mondta: nem az MSZP-vel akarnak szembemenni, a döntés az önállóság hangsúlyozására, és a saját jelöltek állítására vonatkozik. A főtitkár szerint a mozgalom nemcsak néhány településre koncentrál, hanem országosan próbál jelölteket toborozni. Lapunk kereste Gráner Gyulát és Szili Katalint is, de egyiküket sem értük utol. Lendvai Ildikó, az MSZP leköszönő elnöke viszont a Népszabadságnak azt mondta: automatikusan megszűnik azoknak a párttagoknak a tagsági viszonya, akik szocialista jelölttel szemben indulnak egy választáson. „A civilek és civil mozgalmak szabadon döntenek, hogy kit és miként indítanak, ebbe az MSZP- nek nincs és nem kell, hogy beleszólása legyen” - tette hozzá. (Sz. T. L.) Szembe megy a párttal? Fotó: Móricz Simon NÉPSZABADSÁG • 2010. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK Magyarország • 3 Demokráciában a hatalom koncentrációjának van egy egészséges szintje, amelyet nem érdemes túllépni. A választások rendszeres népszerűségmérők, olyan pedig nincs, hogy egy országban mindig egyre jobb, sosincs visszaesés. Orbán felelőssége Horváth Gábor horvathy@nepszabadsag.hu Tacitus írta: „Túléltük Tiberiust, Caligulát, Nérót, de közben eltelt az egész életünk.” Orbán Viktor csak három évvel idősebb, mint Kádár János volt a hatalomra kerülésekor. Amivel nem politikai párhuzamot kívánunk vonni, csupán életkorit: a következő emberöltőt meghatározó politikus lehet, ha nem rontja el a most előtte kínálkozó lehetőséget. Kádár több mint harminc évig kormányzott úgy, hogy az idő zömében abszolút tekintélynek számított. A pártkongresszusok előtt kihúzta zsebéből az új politikai bizottság előző este a konyhaasztalon kockás papírra összeírt névsorát, és az került be, illetve ki, akit ő akart. Nem volt testület, amely leszavazta volna. Mindenki tudta, hogy az országban az ügyek az ő döntésén múlnak. Neki, pontosabban a titkárságának írták az emberek a helyi vezetők elleni panaszos leveleket. Ha jól érezték magukat a magyarok, Kádár népszerűsége emelkedett. Amikor a 80-as évek elejétől kezdve egyre rosszabbul, akkor az ő nimbusza indult hanyatlásnak. Ez a rendszer lényegéből fakadt: egy párt, egy vezető, osztatlan felelősség mindenért. A végét tudjuk. A világban az elmúlt évszázad a demokrácia diadalútja volt. A parlamenti váltógazdaságon (és a piacgazdaságon) alapuló rendszerek biztosították az embereknek a legjobb életet, és kínáltak biztosítékot a legrosszabbal, a rendszerszerű önkénnyel szemben, ezért egyre több társadalom választotta ezt az utat. Két többé-kevésbé demokráciának tekintett ország volt a szabályt erősítő kivétel, Mexikó, ahol az Intézményes Forradalmi Párt 1929-től 1997-ig 68 éven át őrizte meg a hatalmát, illetve Japán, ahol a Liberális Demokrata Párt 1955 és 2009 között egyetlen, egyéves megszakítással 54 esztendeig volt parlamenti többségben. Van tehát példa arra, hogy demokráciában gyakorlati egypártrendszer jöjjön létre és választásról választásra hosszú évtizedekig, akár nemzedékeken át fennmaradjon, ám a modell nem terjedt el, alighanem azért, mert elég speciális körülmények kellenek hozzá. Demokráciában a hatalom koncentrációjának van egy egészséges szintje, amelyet nem érdemes túllépni. A választások rendszeresen mérik a népszerűséget, olyan pedig nincs, hogy egy országban mindig egyre jobb, sosincs visszaesés. A lakosságnak és a politikai elitnek is érdeke, hogy bizonyos dolgok ne a választási eredményektől függjenek, a feszültségeket le lehessen vezetni, újra és újra visszatérhessen a haladásba vetett remény. Magyarország ma nem ebbe az irányba halad. A jobboldal kísérletet tesz hatalma évtizedekre való bebetonozására. Nagyon óvatosan kell azonban eljárnia. Az elfojtott feszültség robbanással tud csak felszínre törni. Továbbá, ha minden szál egyetlen ember kezében összpontosul, akkor ő lesz a felelős mindenért, a svájci frank árfolyamától kezdve a benzin drágulásán át a helyi vezetők által elkövetett esetleges hibákig. Diktatúrában ideig-óráig le lehet zárni az elégedetlenség, majd az engedetlenség, végül az ellenállás csatornáit, demokráciában ez gyakorlatilag kizárt. A kétharmados törvényhozási többség félelmetes fegyver Orbán Viktor kezében, de ha gondatlanul használja, ellene is fordulhat. Napsütés jön vagy vihar, minden felelősség az övé. Az ország persze a vihart is túl fogja élni, de nem mindegy, milyen áron. Az új férfi eljövetelének immár semmi akadálya, hiszen Harsányi László kedden lemondott a posztjáról. A kérdés már csak az, hogy bárki lép is a helyére, mi lesz az új műsor. Hol a férfi, mi a műsor? N. Kósa Judit kosar@nepszabadsag.hu Programot hirdetett pár héttel ezelőtt a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, Harsányi László. Nem volt ez valami harcos kiáltvány, inkább csak afféle szűk körben elhangzó morfondírozás arról, hogy nem lehet folytatni a mecénás szervezet másfél évtizedes gyakorlatát, a kultúra „csepegtető öntözéses” táplálását. Változtatni kell: az NKA kezdeményezzen, alkosson hosszú távú tervet, finanszírozzon kevés, de fontos és látványos programot. A magyar közéletben jártas hallgatóság ezt hallva legott találgatni kezdett: az elnök vajon már meg is kapta a selyemzsinórt? Tény, hogy amióta csak létezik NKA, az egymást váltó kormányok mindig igyekeztek a saját képükre formálni. Hogy mekkora hatalom a közpénzből, önkormányzati elven kultúrára költhető milliárdok elosztójának lenni, az már akkor kiderült, amikor a Magyar Bálint-érában formálódni kezdett a rendszer. Hamar világossá vált, hogy a kulturálisnak minősülő tevékenységek után beszedett járulék visszaforgatása nélkül összeomlana a folyóirat-kiadás, megrendülne a minőségi könyvkiadás, a színházak, a múzeumok és a film világa. Ebből következett, hogy a Fidesz igyekezett minél inkább kormányzati befolyás alá vonni az alapot, amire 2002-ben, Görgey Gábor idején a „visszademokratizálás” lett a válasz. Valódi reformra, az alap céljainak és működésének újragondolására azonban már nem futotta a lendületből; a végén még az is eredménynek volt elkönyvelhető, hogy a járulék megszüntetése ellenére - lottópénzből - megmaradt a kassza. Tavaly már csak egy évre hosszabbították meg az elnök mandátumát is, jelezve a készülődő új hatalomnak, hogy tudható: új műsorhoz új férfi kell. Az új férfi eljövetelének immár semmi akadálya, hiszen Harsányi László kedden lemondott a posztjáról. A kérdés már csak az, hogy bárki lép is a helyére, mi lesz az új műsor. Az utóbbi hetekben az alap sorsáért aggódók ugyanis hiába igyekeztek megfejteni az új kulturális államtitkár nyilatkozatait. Mit jelent, hogy az NKA megmarad, de változik, és mire utal, hogy meg kellene fontolni a giccsadó újbóli bevezetését? De most már ennél is fontosabb: milyen megfontolás áll amögött, hogy a lottópénzből várható ez évi nyolc-kilencmilliárd forintból a kormány máris zárolt kétmilliárdot? Az kevéssé valószínű, hogy ne tudnák, ez a más összefüggésben talán pimf összeg nélkülözhetetlen a kultúra szereplői számára - valószínűbbnek tűnik tehát, hogy eldöntötték, teljesen újragombolják a kabátot. Ahogy a Márai-program „felfüggesztése” is alkalmat ad a szabályok újraírására, úgy a kasszakulcs elrejtése sem jó másra, mint arra, hogy mindent elölről kezdjenek, meghatározzanak új célokat, kiírjanak új pályázatokat, kidolgozzanak új finanszírozási rendet. Hogy ez utóbbinak a nevezetes „három F” lesz-e az alapelve, azt egyelőre csak találgathatjuk. Azt viszont nem árt már most észben tartani, hogy az NKA kivéreztetésének nemcsak a két utóbbi „F” eshet áldozatul, azaz ami „felejthető” vagy „felejtendő”. Mivel a hírek szerint a megatárcába tagolt kultúra kormányzati forrásai is vészesen apadnak, reálisan fenyeget, hogy veszélybe kerül minden. Pedig volnának itt állítólag „finanszírozandó” dolgok is.