Népszabadság, 2011. január (69. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-10 / 7. szám
2011. JANUÁR 10., HÉTFŐ • NÉPSZABADSÁG 18 • Kultúra Isten ostora francia tükörben Magyar különszámmal jelentkezik Európa legrégebbi folyóirata A magyar EU-elnökség apropójából külön „dossziét” közöl Magyarországról, a magyar-francia kulturális kapcsolatokról a Revue des Deux Mondes című párizsi folyóirat ma megjelenő januári száma. A „magyar tükörről” Virág Ibolyával, a Párizsban élő műfordítókönyvkiadóval beszélgettünk. Seres Attila - Mit kell tudnia a magyar olvasónak a Revue des Deux Mondes-ról? - Európa legrégibb, s nem kizárólag irodalmi, inkább történelmi, geopolitikai folyóiratáról van szó, amely 2009-ben ünnepelte fennállásának 180. évfordulóját. Megjelenésekor George Sand, Chateaubriand, Sainte-Beuve, Dumas, Musset szerepelt a szerzők között. - Hogyan született a különszám ötlete? - Michel Crépu író, irodalomkritikus, a Revue des Deux Mondes főszerkesztője Magyarországon járt 2009-ben, és a budapesti Francia Intézetben előadást tartott a kortárs francia irodalomról. A több mint tíz éve Magyarországon élő Henri de Montery fiatal francia történésszel folytatott budapesti beszélgetéseik idején született az ötlet, hogy az első magyar EU-elnökséghez időzítve megjelentessenek egy magyar „dossziét”. Mellesleg Crépy ekkor már nagy tisztelője volt a magyar irodalomnak, hiszen évekkel korábban nagyon elismerő kritikát írt Krúdy Gyula N.N. című kisregényéről, s rendelt írásokat Bibóról, Szűcs Jenő történészről is. A Revue des Deux Mondes számára tőlem is kért egy interjút Esterházy Péterrel. - Mit tartalmaz a „magyar tükör”? - Hét tanulmány olvasható benne, többet közülük a már említett Henri de Montety írt. Értekezik egyebek mellett a nemzeti küldetés hagyományának francia és magyar koncepciójáról, a gyakran ambivalens külpolitikai kapcsolatokról, ír a kulturális kapcsolatok aranykorának tartott harmincas évekről, hogyan látták akkoriban a franciák Magyarországot, bemutatja a Nouvelle Revue de Hongrie-t, s közöl egy kronológiát a Kárpátoktól az Európai Unióig. Emellett Miskolczy Ambrus Eckhardt Sándor A francia szellem című művének bemutatására vállalkozik, a kolozsvári Egyed Emese egy 1986-ban, Franciaországban Jean-Jacques Rousseau és Magyarország címen megrendezett kiállításról értekezik, Borsi-Kálmán Béla pedig Napóleon kémjei Magyarországon címmel közöl egy tanulmányt. - Az elmúlt évtized közepén - köszönhetően jórészt a Máraifordításoknak - ismét aranykorát élte a magyar-francia irodalmi kapcsolat. Tart-e még a pozitív hullám? - A 90-es években valóban reneszánszát élte a két ország egymásra találása. Talán még Magyarországon is kevesen tudják, hogy Márai Sándor európai „hódítása” a francia fordítás eredménye, hiszen a párizsi kritikai fogadtatás hívta fel rá más európai kiadók figyelmét. Ezt az időszakot sajnos azóta sem sikerült felülmúlnunk, a 2000-es években lényegesen kevesebb francia fordítás jelent meg magyar szerzőktől. De azért Márai Sándor, Szabó Magda és Kertész Imre folyamatosan ott van a francia könyvpiacon. - Vannak-e új magyar felfedezettjei a francia irodalmi közönségnek? - Új jelenségként talán a magyar vonatkozású történelmi regényt vagy a fantasyt említhetném. Fonyódi Tibor Isten ostorai című történelmi regénye, amely Attila sámánjának élettörténetét meséli el, sikerkönyv Franciaországban, s idén jelentkezett egy francia fantasyszerző is, Fabien Clavel, akinek regénye István király korában játszódik. - Műfordítóként ön a magyar irodalom jeles francia tolmácsolója, kiadója. Mi foglalkoztatja mostanában? - Éppen jubilálok. Hamarosan válogatás jelenik meg novellafordításaimból abból az alkalomból, hogy első fordításom, egy Örkény-novella éppen 30 évvel ezelőtt jelent meg a Le Monde-ban. A válogatás először e-könyv-kiadásban lesz elérhető - ez lesz az első magyar vonatkozású kiadvány ebben a formában -, később nyomtatásban is kapható lesz. Jómagam egy kétnyelvű novelláskötettel készülök az új évre, de egy audio- CD kiadás is készül, amelyen színészek olvasnak fel magyar irodalmi fordításaimból és kiadványaimból. Márai hódító útja is francia földről indult - mondja Virág Ibolya História ÍZELÍTŐ A LEGÚJABB SZÁMBÓL Glatz Ferenc: Húsz év után: újra kell gombolni a mellényt, 2009. Csaba László: „Más ez a válság”. A válság kronológiája (Farkas Ildikó). Palánkai Tibor: A globalizáció kialakulásáról, természetéről, hatásairól. Glatz Ferenc: A világnézeti forrongás kora. Simai Mihály: A világvállalatok és a globális válság. Berend T. Iván: Európa két válsága. Szerb-magyar vegyes bizottság Budapesten (G. F.). Benkő Loránd: A Szevárd-kérdés. Tringli István: Vásári szokások a középkori Magyarországon. Weisz Boglárka: Árumegállító, avagy lerakodási/ lerakati jog. Paládi-Kovács Attila: Szarvasmarhatartás Magyarországon. Hornyák Árpád: A szerb megszállás Baranyában. Alföldi László: A „vízügy” Trianonban. Vámos György: A Szabad Európa Rádió és a magyar forradalom, 1956. www.nol.hu SZÍNHÁZ Heiner Müller: Kvartett Nemzeti Színház Zappe László Heiner Müllert Brecht követőjeként szokás számon tartani. Egy dologban azonban szükségképpen nem követhette mesterét. A drámaíró Brecht ugyanis a szocialista Németországban hallgatott. A pályakezdő azonban írni volt kénytelen. Kételkedő kommunistaként, gondolkodó marxistaként verses, antik asszociációkkal átitatott termelési darabokkal haragította magára a szocreál ízlés hivatalos őreit, majd Shakespeareátiratokon át igazi posztmodernen talányos szövegekig jutott. 1977-ben született Hamletgépe, benne a magyar ötvenhatot félreérthetetlenül megidéző jelenettel, alighanem alapmű a huszadik század utolsó harmadából. A Kvartett, amelyben a nyolcvanas évek elején Laclos akkor nagyjából kétszáz esztendős Veszedelmes viszonyok-ját írja újra, sokféleképpen olvasható, illetve nézhető. Lehet paródia, lehet a libertinus felvilágosodás kiábrándult újragondolása, lehet az ember testiségének mélylélektani analízise, lehet az érzékiség vallásos himnusza, mintegy kifordítva a régi keresztény himnuszok már-már szerelmi rajongásként megfogalmazódó hitélményét, spiritualizálva a testi élvezetekbe vetett hitet. (Tompa Gábor kolozsvári rendezése, amelyet Budapesten is láthattunk, az érzéki kapcsolatok pokolvariációiként játszatta a darabot Demeter Andrással és Búza Tímeával.) De a tartalmi talányokon túl a szöveg bravúros játéklehetőségek egész sorát is magában rejti két nagy színész számára. A Nemzeti Gobbi Hilda termében, Gergye Krisztián rendezésében valamennyi lehetőség felvillan. A Kvartettet nem ketten játsszák, mint a szerző írta, hanem kétszer négyen. A két főszereplő alteregója, illetve kiegészítéseképpen fellép egy táncos pár is, maga a rendező és Virág Melinda, továbbá négy énekes zenész. A táncos-koreográfus rendező élénk fantáziával teremt sokféle kapcsolatot a beszélő főszereplők és az éneklő, táncoló, változatosan mozgó többi játszó között, ám ők mégiscsak kísérők maradnak. Értelmezik, hangolják Valmont és Merteuil párharcát, drámai kapcsolatba azonban nem kerülnek velük. A fekete festékben ázó két táncos árnyék és segéd, az énekesek pedig hol kentaurokként, hol zsokékként jelennek meg, hol barokk áriát adnak elő, vagy éppen Weiner Leó Rókatáncával festik alá Valmont játékát Merteuil rókaprémjével. Alföldi Róbert és Udvaros Dorottya pedig Béres Móni semleges, sötét ruháiban valóban bravúrosan adja elő a változatosan megkomponált szcénákat. A nézőknek félig háttal csevegnek egy bőrkanapén, beszélnek mikrofonba, bebújnak a padlót borító fekete műanyag alá, meglovagolják a belógatott nyergeket, gazdagon kihasználják az Árvai György díszletének központját képező, előre-hátra hajló dupla tükör lehetőségeit. Tárgyszerűek és szenvedélyesek, ironikusak, obszcének és rajongók, elegánsak és ordenárék, játékosak, olykor öregesen totyognak és nyökögnek is. Biztos ízléssel, pontosan stílusban tartva valamennyi szélsőséget. A végső, halálon is túlpillantó jelenetben pedig valóban átlelkesítve, átszellemítve idézik a test örök gyönyöreit. Csak éppen a darab alapvető bravúrját mulasztják el, illetve csak részben vállalkoznak rá. A szerző ugyanis a kvartett másik két tagjával való jeleneteket a nemeket felcserélve képzelte el. Merteuil adná Valmont-t és Valmont az elcsábítandó asszonyt, majd az ugyancsak megkísértett szüzet. Az első cserével nem próbálkoznak. Alföldi marad Valmont, és Udvaros mondja Madame de Tourvel szövegét, így éppen csak a jelenet poénja sikkad el, ami mégiscsak az lenne, amikor a férfit játszó nő felbiztatja a nőt játszó férfit, hogy gyöngéd kacsójával szerezzen bizonyosságot: „gyönyörömnek nincs többé fegyvere”. Ha férfi mondja nőnek, a humor odavész. Az előadásban fontos szerep jut a festékeknek. Téglavörössel és feketével maszatolnak, Virág Melinda koreografáltan hempergőzik is a festékkeverékben. Esztétikusan és nyilvánvaló jelképiséggel hordják föl és hámlasztják le a színeket. A pompás kavalkádban a lényeg mégis elmaszatolódik. Elmaszatolva Alföldi marad Valmont, és Udvaros mondja Madame de Tourvel szövegét Fotó: Bocsi Krisztián A szocialista ipar indiszkrét bája Tárlat a 80-as évek forró falinaptáraiból A legvidámabb barokk ornamenseket idéző frizurákkal, merész sliccelésekkel, hosszú combokkal és dús keblekkel nyűgözi le a szocialista nagy- és kisipar a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum előterének látogatóit legújabban. Szépleányos falinaptárak a nyolcvanas évekből, a legmenőbb manökenekkel, Tóth József Füles fotóművész kollekciójából. Bárkay Tamás Mi, bátor magyarok, itt, a nagy Duna mentében a nyolcvanas években már nem hagytuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának - aki nem hiszi, járjon utána (Bp. ,. Szent István tér 15.). Mindjárt a második naptáron egy nyolcvanas bácsi készülődik fergeteges nemi aktusra egy huszonéves lánnyal, ágyban, párnák közt, a Nagykanizsai Sörgyár Fonyódi Ásványvíz nevű termékétől végsőkig felspannolva. Ez bizony már szex, bár ízlés dolga, hogy a javából-e. A Csemege Kereskedelmi Vállalat képviseletében 1982-ben eljáró Bálint Ágiról, a korszak egyik legjelesebb modelljéről készült kép láttán ilyen kétségünk már nincs, Ági, a legvidámabb barokk ornamenseket - vagy ha ez nem tetszik annyira, akkor Agnetha Fältskog és Anni-Frid Lyngstad (ABBA együttes) szellemét idéző frizurájával és a popsijáig felsliccelt ruhácskájával maga a tömény erotika. Az Óra és Ékszer Vállalat naptárán látható képkivágás kissé szűkebb, konkrétabban csak egy portré, de ez is éppen eléggé gondolatébresztő: az ugyancsak csudaszép Csák Csillát látjuk itt, az R-Go együttes által honosított szafarikalapban, rafináltan hajtogatott, apró szalvétára emlékeztető fülönfüggővel és a természetesnél két fokkal duzzadtabbnak tűnő, szemérmetlen ajkakkal. Tán koncepció volt, tán nem, de majdnem mindjárt ezután újabb R-Go-s utalással szembesülünk: a popformáció gidájaként nevet szerzett egzotikus szépséggel, Clavier Charlotte-tal, aki itt éppen a teknős mosómedvével fémjelzett Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalat felhatalmazásából tipor bele a védtelen férfiszívekbe. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) narancssárga gumigombokkal ékesített, legendásan szörnyű, de a legtöbb úttörőszakkörön kitörő körömmel üdvözölt MK 27-es kazettás magnóját a kor leghíresebb modellje, az óriás mozaikként is lenyűgöző pályát befutott Pataki Ági celebrálja, egy csúnya réten fekve, cserébe viszont igen izgalmas, sárga bikiniben. Hasonlóképpen ellentmondásos a Videoton elsőként feltálalt naptára is, amelyen Vadász Éva ugyan mérhetetlenül ostoba arcot vág, azonban a keble alsó széle közepéig felhúzza a pulóverét, miközben a nadrágja cipzárját kissé le. Ez az egyetlen naptár egyébként, ahol semmiféle vonatkozó termék nem szerepel, hacsak nem volt a Videotonnak egy titkos, vagyis kizárólag exportra termelő cipzár- vagy szemfestéküzeme is. A szórakoztatóelektronikai ipar honi zászlóshajójának másik naptárán azonban már szerepel: Kristyán Judit tévé alakú napszemüvegben adja meg a felütést az 1988-as esztendőhöz szép szabású fogsorral, ám meglehetős felületességgel ápolt körömágyakkal. Egy következő fotókompozíción ismét a csupa titok Charlotte-ot üdvözölhetjük, aki ezúttal a Hungalu nevű vállalatot hozza nekünk meghitt közelségbe egy alumínium petanque-golyó közreműködésével, aztán kisvártatva Sütő Enikő bukkan fel a Szék- és Kárpitosipari Vállalat testeként, dominaruhában, szivarral, de ostor nélkül, majd pedig Lantos Piroska, a Metalloglobus háziasszonyaként, fején a korai Derrick-epizódokban megfigyelhető csillárokra emlékeztető kisplasztikával. A legfigyelemreméltóbb darabok közé sorolnánk még a Bíró Leóval készült 1990-es Videoton-naptárat, amelyen a párductestű metál lady félig méhecskének, félig élő ágyúgolyónak van öltözve, és egy olyan bakancsot visel, amelyen részint az a felirat látszik, hogy UFO, részint pedig, hogy Air Főre, valamint azt a szintén videotonos és szintén 1990-es munkát, amelyen Halmy Krisztinának fekete és fehér üvegszálakból szoboztak fantasztikus hajkoronát, amitől kicsit úgy néz ki, mint egy nagyon szép borz. Nem hagytuk a hanyatló Nyugat ópiumának Fotó: Kocsis Zoltán