Népszabadság, 2011. január (69. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-12 / 9. szám
www.nol.hu Autóval a Déli-sarkon Lánctalpak nélkül gyorsabb és takarékosabb Hordónkénti ezerdolláros gázolajat használtak és útközben csak egyszer tankoltak a különleges expedíció járművei. Négy Hilux több mint 4600 kilométert tett meg az Antarktiszon, olykor mínusz 56 Celsiusfokos hőmérsékleten és 3400 méteres magasságban. Toyota terepjárókkal már megjárták az Északi-sarkot és az izlandi Eyjafjallajökull vulkánt, a legutolsó próbát pedig a világ leghidegebb és legzordabb vidékén, az Antarktiszon kellett kiállniuk. 2010. november 10. és december 5. között az Indiai Nemzeti Antarktisz és Óceánkutató Központ (NCAOR) tagjaiból álló expedíciót Hilux-karaván szállította, hogy vizsgálják a hó kémiai összetételét, a jégtakaró állapotát és az alapkőzet alatti jégréteget. Az autók a Novo légibázisról kiindulva a Déli-sarkon át tértek vissza. A négy Hilux a Toyota délafrikai üzemében készült; ez a gyár látja el az európai piacot is. A négykerék-hajtású Hiluxokat az izlandi 4x4-specialista Arctic Trucks cég alakította át, hogy extrém körülmények között és különleges terepen is megfeleljenek. Minden kocsira darut szereltek a súlyos felszerelés és az üzemanyag mozgatására. A háromliteres, hathengeres D-4D dízelmotorokon nem kellett módosítani, mert gyárilag bírják a hideget, csak a befecskendezési programot kellett a Jet íA üzemanyaghoz igazítani, és a járműveket extrém hideget is kibíró folyadékokkal töltötték fel. Átépítették az első és hátsó futóművet, valamint a hajtásláncot, az utastérbe extra fűtőberendezést szereltek be, a váltóba kúszófokozatokat iktattak, és gleccserszakadékokból való mentésre alkalmas csörlőkkel is felszerelték az autókat. Az extra méretű, hóra és jégre való abroncsokat 1,4 bar nyomással használták, ami jóval alacsonyabb a normál Hiluxok esetében előírt 2,1 barnál. Előnyt jelentett az autók alacsony fogyasztása, ami extrém körülmények közt is 50 l/ip/ km alatt maradt. A Hilux még az alacsony energiatartalmú Jet IA üzemanyaggal, állandóan járó motorral és az extra kiegészítő fűtés folyamatos használatával is ötszörnyolcszor kevesebbet fogyasztott, mint a Déli-sarkon eddig alkalmazott lánctalpas járművek. Ennek köszönhetően radikálisan csökkent a szállítandó üzemanyag mennyisége és az üzemanyagköltség is (egy hordó olaj ára az Antarktiszon tízezer USA-dollár. A körülményekhez képest alacsony • A 13,2 millió négyzetkilométeres Antarktiszra 1966 óta szerveznek turistáknak is hajóutakat, egy főre a részvételi díj 12-15 ezer euró. A Déli-sarkra lépő utasok cipőit fertőtlenítik, hogy megvédjék a környezetet. fogyasztásnak köszönhetően az expedíció útvonalába csak egy tankolási bázist kellett telepíteni a kiindulási ponttól 1500 kilométerre fekvő Martin Antarctica töltőállomáson. Sokat nyomott a latban, hogy a 2,2 tonnás menetkész tömegű Hilux teherbírása másfél tonna, és még háromtonnányi utánfutó vontatására is alkalmas. Az autók képesek voltak elszállítani az expedíció tagjait és felszereléseiket, valamint a pótalkatrészeket és az autónként 1280 liternyi üzemanyagot. A járműválasztásnál fontos érv a tempó, mert autóval az expedíció sokkal nagyobb átlagsebességgel teljesítette az utat, mint bármelyik más, korábbi kutatócsoport. Márpedig az idő nemcsak költség, de az expedíció legénysége szempontjából is fontos tényező a különleges környezetben, ahol az átlaghőmérséklet mínusz 40 Celsius-fok, de gyakran süllyed mínusz 56 fok alá. (B. J.) Alacsonyabb nyomásra fújt ballonos gumik segítik a hótaposást Láncos kerekekkel a havon Van ahol szezonjármű, van ahol négy évszakos a hómobil, melyet világszerte mentésre és expedíciós utazásokra is használnak. A hófúvások idején a legjobb terepjáró sem képes hagyományos kerekekkel leküzdeni méteres torlaszokat, hacsak nem kap megfelelő tappancsokat. A legismertebb gumihernyótalpgyártó Mattrack cégnek Szibériában, Alaszkában és az Antarktiszon is van vevőszolgálata. A cég ismertetője szerint az eredeti kerékkel a méteres hóban a Hummer elakadt, a gumihernyótalpas változat viszont könnyedén átgázolt, mert 2,5 négyzetméternyi területre oszlott el a tömege, így nem süllyedt el. A másfél méter hosszú, negyven centiméteres darabokból álló hernyótalpakat és görgőket tartalmazó átalakítókészlet ára negyvenezer dollár, ami töredéke egy hagyományos, és ráadásul közúton nem is használható lánctalpas járműnek. A Toyota másfél évtizede kínálta először svájci ügyfeleinek a Land Cruiser LX Crawlert: a havas időszak beköszöntével fél óra alatt le lehet venni a kerekeket és felszerelni a hernyótalpas görgőket. A kerékagyakra szerelt húsz centiméteres átmérőjű fogaskerék hajtja a végtelenített gumi hernyótalpat, míg a többi csak a súlyelosztásban segít, és szabadon fut. Hasonló recept alapján bármilyen terepjáró átalakítható, az amerikaiaknál különösen kedvelt a Hummer és a Chevrolet Blazer, meg a Ford F 150-es hernyótalpas változata. Az olasz Three Mozard tavaly bemutatott motorkerékpárjának hátsó kerekét cserélték téli tappancsra. A brit Jason de Carteret 2005- ben hatkerekűvel közlekedett a Déli-sarkon: a széles ballonú Ford Ecoline mikrobusszal hatvan óra alatt 1200 kilométert tett meg, olykor mínusz 89 Celsius-fokban, és óránként 330 kilométeres szélben. A nyolchengeres, 7,3 literes, 215 lóerős teljesítményű motor nyolcszáz literes kerozintartályból táplálkozott. A brit kalandor 1992- ben ezernél több kilométert tett meg motorkerékpárral huszonnégy nap alatt az Antarktiszon. (B..) Téli készlettel bármilyen terepjáró hernyótalpassá alakítható NÉPSZABADSÁG • 2011. JANUÁR 12., SZERDA Kerékvilág • 13 Putyilov gyári Rolls-Royce Szibériai modell cárnak és pártvezérnek Van, ahol még a legjobbként hirdetett autó sem birkózott meg a tereppel, ezért át kellett alakítani. Boros Jenő Hírességek sora fémjelzi a legpatinásabb brit márka, a Rolls- Royce történetét: ilyennel közlekedett Brigitte Bardot, Muhammad Ali, Gábor Zsazsa, Sammy Davis és Marlene Dietrich. Voltak, akik szerették a kényelmet, de csúfolták a luxust: John Lennon és George Harrison hippimintással járt, de a legkülönlegesebb Leniné volt, az ő Rolls- Royce autóját a kemény orosz télhez igazították. Adolphe Kégresse mérnök csapata építette lánctalpasra a katonai járművekre szakosodott Putyilov gyárban. A francia mérnök még a cári időkben kezdte oroszországi autóépítő tevékenységét. Kégresse 1904-ben állt az orosz udvar szolgálatába, akkortól vezette az uralkodó II. Miklós garázsát a Szentpétervár közeli Carszkve Szelő rezidencián. A mérnök nemcsak a járművek karbantartásáért felelt, de sok újítást is bevezetett, többek között a kemény orosz telekhez igazította az autókat. Először egy 1910-es évjáratú Lessner-Mercedest épített át terepjáróvá. Az első kísérletek nem voltak túl sikeresek, de aztán a kormányzott első kerekekre szerelt sítalpak és a lánctalpakkal és segédgörgőkkel kiegészített hátsó hajtott kerekek végül is beváltak. Adolphe Kégresse 1913. február 28-án nyújtotta be a szabadalmi hivatalnak ötletét, melyet május 7-én 454 881-es számon vettek nyilvántartásba. A lánc- és sítalpas technika kombinációját több autónál, például az 1915- ös Russo-Balt modellnél is alkalmazták, de ennek megfelelően építették át az uralkodót szolgáló Packard Twin Six modellt, majd 1916-ban egy Rolls-Royce Silver Ghostot. A lánctalpas autókat a befagyott Néva folyón is kipróbálták: a sima jégen 60 km/órás sebességgel száguldott a Russo-Balt, melynek abroncsait és gumiszalagjait a szentpétervári Tkogornyik üzemben gyártották. Két különleges modellt a 4. rigai autókiállításon is bemutattak. Kégresse 1917-ben elhagyta Oroszországot, és a francia Citroennél tervezett félig lánctalpas, félig kerekes modelleket, melyekből 1600-at gyártottak. Ezekkel több expedíció is sikeresen utazott, egyik volt a Marco Polo nyomában megtett 12 115 kilométeres túra, melyen több tudós és baptista lelkész is részt vett 1931. április 4. és 1932. február 12. között. Kégresse autói olyan helyeken is átvágtak, ahol még ember sem járt korábban, és az általa tervezett sí- és lánctalpas Citroenek minden hóversenyt megnyertek. Kégrésse szibériai tapasztalatait később jól hasznosította a szovjet traktorok, harci járművek, többek között tankok fejlesztésével foglalkozó NATI intézet is: a Naucsnij Avto-Traktor Insztitut tervei alapján készültek a GAZ, URAL ZISZ, majd ZIL lánctalpasok. A Putyilov gyárban a cárnak átalakított Rolls-Royce Silver Ghost 1919-től 1924-ig Vlagyimir Iljics Lenint szolgálta. II. Miklós cárnak készült, de Lenin használta a Silver Ghost hómobilt A Pannónia motoros szánnal akart versenyezni az amerikai piacon Közlekedési eszköz és hobbijármű is a motoros szán, melynek használata a legtöbb európai országban tiltott, felmentést csak a mentők, rendőrök, csendőrök, határőrök, valamint a sípályák szolgálati járművei kapnak. A motoros szán ötletét 1937-ben szabadalmaztatta Joseph-Armand Bombardier. Egy jobb évben negyedmillió motoros szán kelt el a világon, ennek tíz százalékát Észak-Európában vásárolták. A válság ebben az ágazatban is éreztette hatását, hiszen 2009-ben 147 ezer motoros szán kelt el, ebből 61,6 ezer az Egyesült Államokban, 49,5 ezer Kanadában. A skandináv országokban népszerű eszközből 345 ezret tartanak nyilván, a regisztráció egyben rendszámozást és természetesen adót, valamint biztosítási díjat jelent. Egy kétszemélyes, 750 köbcentiméteres motorral szerelt szán 100 kilométeren 13-15 litert fogyaszt. A szélvédő plexijén kívül a kényelmet szolgálják a fűtött lábrészek és fogantyúk, amelyeket a motor hulladék hője melegít. Itthon 2,5 millió forintos áron szerepelt a Yamaha kínálatában a VR 540-es típus, a Venturi 700-as 3,5 millió forintba került, előbbi munkaeszköz, utóbbi inkább túrázásra való. A 140 lóerős teljesítményű Arctic Car és a 180 lóerős Yamaha szán 200 km/óra sebességre képes. A rövid szezon és a területi korlátok miatt Magyarországon évente ötnél kevesebb motoros szán kel el, pedig valamikor ebben a műfajban is versenyezni akartak a magyarok. A Csepel Motorkerékpárgyár Kísérleti Üzeme és a Duna oldalkocsijairól ismert Váci Hajó- És Darugyár együttműködéséből született a Ski-doo motorosszán. A szovjet és a kanadai piacra szánt modell fejlesztési programjának keretében 1967 augusztusára négy prototípus készült el. A nagy nyomatékú és alacsony fordulatszámú 300 köbcentiméteres, egyhengeres erőforrás 11 lóerős teljesítménye fokozatmentes sebességváltón át hajtotta a hernyótalpat. A motoros szánokat 1967 decemberében mutatták be a Szabadság-hegyen, ahol Máté Sándor motorversenyző 1968 januárjában tesztelte. (B.J.) Ski-doo magyar motoros szán 1967-ben a Szabadság-hegyen Forrás: Ocskay Zoltán: Csepeli motorkerékpárok, 2004