Népszabadság, 2011. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-18 / 41. szám

2011. FEBRUÁR 18., PÉNTEK • NÉPSZABADSÁG 6 • világ www.nol.hu Dési András - Sokak tyúkszemére léphettem - mondja Székely Árpád. A volt moszkvai magyar nagykövetet gyanúsítottként hallgatták ki a moszkvai magyar kereskedel­mi kirendeltség (Kerki) eladá­sa ügyében. A volt diplomata a Népszabadságnak adott interjú­jában azt mondta, szerinte több sebből vérzik az őt hűtlen ke­zeléssel és bűnsegédlettel vád­ló ügyészségi anyag. Székelyt, továbbá a külügy volt közigaz­gatási államtitkárát, Horváthné dr. Fekszi Mártát és Tátrai Mik­lóst, a Magyar Nemzeti Vagyon­kezelő korábbi vezérigazgatóját a múlt héten 36 órára őrizetbe vették. Most már mindhárman jogerősen szabadlábon véde­kezhetnek. Az exnagykövettel szemben azt róják fel: ismeret­len eredetű offshore cégnek ját­szotta át a kereskedelmi kiren­deltséget, értéken alul adta el az épületet, az eladáshoz nem volt meghatalmazása. Ami a Kerkit megvásárló Air Diamond offshore céget illeti, Székely lapunknak azt hangoz­tatta: a tavaly májusban, a Köz­ponti Nyomozó Főügyészsé­gen, dr. Keresztes Imre főügyész előtt önként tett vallomásában elmondta, bár sem a kormány, sem a külügy nem kérte rá, az üzleti életben járatosként, ő sze­mélyesen ragaszkodott hozzá, hogy derítsék fel az orosz kor­mány által gyakorlatilag vevő­ként kijelölt Air Diamond hát­terét. Szavai szerint az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) két magas beosztású tá­bornoka, továbbá a Viktor Vek­­szelberg orosz üzletember érde­keltségébe tartozó Renova Hol­ding két vezető menedzsere kö­zösen biztosította arról, hogy a luxemburgi bejegyzésű offshore cég végső kedvezményezettje a Kremllel jó kapcsolatokat ápoló Vekszelberg. Az FSZB moszkvai központjában lezajlott találko­zóról Székely kézzel írt feljegy­zést, ezt személyesen adta át az államtitkár asszonynak. A tavaly májusi tanúvallomáskor Szé­kely a főügyésznek nevesítet­te is a négy orosz személyt. Dr. Keresztes azt válaszolta: ismeri a szóban forgó papírt, de a ne­veket nem akarja jegyzőkönyv­be rögzíteni, mivel azok miatt nem szeretne államközi prob­lémákat. - Ezek után nevetséges azt állítani, hogy az offshore cég nem volt felderítve - fűzte hoz­zá Székely. Amikor 2005. augusztus ele­jén elfoglalta moszkvai állomás­helyét, nagykövetként olyan írá­sos alaputasítást kapott, hogy mérje fel és racionalizálja a moszkvai magyar diplomáciai ingatlanokat, valamint adja el a kereskedelmi kirendeltség épü­letét. Később megtudta, elődje, Kontra Ferenc nagykövet is ké­szített olyan feljegyzést, amely szerint a moszkvai magyar nagy­­követség, a kulturális intézet és a Kerki közül csak az utóbbi ér­tékesíthető. - Számomra nyil­vánvalóvá vált, hogy a kineve­zésem előtt már politikai dön­tés született a Kerki eladásáról - tette hozzá Székely. Az 1982-ben, szovjet tech­nológiával épült Kerki eladását Székely szerint megnehezítet­te, hogy a 17 ezer négyzetméte­res épület alatti telek - az 1973- as államközi szerződés értelmé­ben - orosz tulajdonban volt. A nagykövet Horváthné dr. Fekszi Mártával együtt több kísérletet tett az orosz félnél, hogy a ma­gyar állam számára megszerez­zék mind a moszkvai nagykövet­ség, mind a Kerki alatti földterü­let tulajdonát. Az orosz elnö­ki hivatalnak, illetve külügynek küldött beadványokban, jegyzé­kekben a kölcsönösség hiányá­ra hivatkoztak. Míg az orosz ál­lam nagykövetsége és kereske­delmi képviselete Budapesten a földtulajdonnal is rendelke­zik a szóban forgó ingatlanok­ban, a moszkvai magyar ingat­lanok esetében ez nincs így. Fo­lyamatosan elutasító válaszokat kaptak, ennek oka Székely sze­rint Moszkva városa és az orosz kormány közötti adózási-pénz­ügyi ellentétekben keresendő. A sikertelenséget látva az a dön­tés született, hogy a földtulajdon nélkül is el kell adni az épületet. 2008 februárjában meg is érke­zett az orosz külügy beleegyező jegyzéke. Ami az állítólagos vagyon­vesztést illeti, Székely Árpád azt hangoztatta: személyesen ra­gaszkodott hozzá, hogy ne ma­gyar és ne orosz, hanem nem­zetközi cég mérje fel az épület értékét. A Kerki néhai vezetője, az időközben oroszországi au­tóbalesetben elhunyt Szűcs Pál révén sikerült a jó nevű Cush­man & Wakefieldet (C & W) megnyerni, hogy barterban vé­gezze el az értékbecslést. Szé­kely szerint erre azért volt szük­ség, mert a külügytől nem ka­pott keretet sem az értékbecs­lés, sem az eladással kapcsola­tos ügyvédi költségekre. A C&W 2005 végén 16-17 millió dollárra becsülte az épü­letet. A szakvéleményt nem le­hetett sem az újra-előállítás költ­ségeire, sem pedig a piaci össze­hasonlításra alapozni. Az újra­előállítást a szovjet technológia zárta ki, a piaci összehasonlítást pedig az, hogy a telek nem volt magyar tulajdonban. A nagykö­vet szerint teljesen félrevezetők a híresztelések, hogy milyen ér­tékes volt a Kerki. A Kraszna­­ja Presznyán lévő épület egyik fő problémája, hogy rendkívül közel fekszik a moszkvai Fehér Házhoz, az orosz kormány szék­házához. Ezért az FSZB hozzájá­rulása nélkül az épületen sem­miféle bontást vagy átalakítást nem lehet elvégezni. Mindezt figyelembe véve a C&W a hozamalapon végezte el a felmérést. Abból indultak ki, hogy a 17 ezer négyzetméter­ből átalakítás nélkül 3300 négy­zetméter adható bérbe, ebből 2200-at irodaként, 1100-at szál­lodaként használtak. A szállo­da esetében igen magas, 75 szá­zalékos kihasználtságot és 120 dolláros szobaárakat vettek ala­pul. Székely szerint az árak túl­becsültek, a szobákat valójában 60-90 dollárért adták. A C & W végül 2,2-2,3 millió dolláros ár­bevételt hozott ki, ami az üzleti tőkésítési rátával felszorozva el­érte a 16-17 millió dollárt. 2008- ban a C & W felülvizsgálta szak­­véleményét és az összeget 19,9 millió dollárra módosította. A volt nagykövet itt megje­gyezte: szerinte a magyar állam jogellenesen szedett be bérleti díjakat a Kerlin irodákat bérlő magyar magáncégektől, hiszen kereskedelmi célra nem hasz­nosíthatta volna a diplomáciai épületet. Ráadásul a bérleti dí­jak nem a moszkvai nagykövet­séghez, hanem Budapesten, a külügyi tárcához folytak be. Székely Árpád azt állítja: a vételárról sosem tárgyalt, az nem is volt a feladata. Neki soha senki nem jelzett vissza, hogy a vételár alacsony lenne, s próbál­ja az árat felsrófolni. Verseny­­tárgyalás pedig azért nem volt, mert a 2007/106-os törvény ér­telmében nem kellett tendert ki­írni nemzetközi jogi korlátozás alá eső magyar állami ingatlan értékesítéséhez. Mint mond­ta, magyar kormányzati rész­ről sürgették, hogy az orosz fél mielőbb fizessen. Székely ezzel magyarázza, hogy az Air Dia­mond - abban a tudatban, hogy az orosz kormány őket jelölte ki vevőként - szerződés nélkül át­utalt 2,3 millió dollár előleget a Magyar Nemzeti Banknál ve­zetett államkincstári számlá­ra. Majd a 2008. márciusi szer­ződés után ugyanarra az MNB- számlára átutalták a fennmara­dó több mint 21 millió dollárt. A volt nagykövet vitatja az ügyészségi nyomozati anyagok­hoz felhasznált, magyar ingat­­lanbecslő cég által 2010 decem­berében megállapított 52 mil­lió dolláros értéket. A szakvé­leményt azért tartja nonszensz­­nek, mert az „per, teher és igény­mentes, a telekből és az épület­ből álló ingatlanra” vonatkozik, miközben az 1973-as államközi szerződés forgalmi korlátozás alá helyezte az épületet.­­ A te­lek soha sem volt a magyar ál­lamé, ráadásul a szakvélemény egy felújítást is belekalkulál az elérhető 52 milliós dolláros árba - hangoztatta. Székely úgy tud­ja, hogy a magyar értékbecslők illetéktelenül, jogsegély kéré­se nélkül jártak az időközben az orosz regionális miniszté­riumhoz került Kerkiben, és mérték fel az épületet. Megkér­dőjelezi az igazságügyi szakér­tői véleményhez csatolt fényké­pek hitelességét is. A novembe­rinek nevezett fotókon lombos fák láthatóak, ami ellentmond a moszkvai klímaviszonyoknak. Feltűnő, hogy a szakértői véle­ményhez nem csatoltak telek­könyvi kivonatot. Székely azt állítja: az ügyész­ség olyan személyt hoz fel el­lene tanúként, aki ellen ő még nagykövetként fegyelmi eljá­rást kezdeményezett. Esztergá­lyos Lászlót, a nagykövetség és a Kerki volt gazdálkodási veze­tőjét jogosulatlan pénzintézeti tevékenység és pénzmosás gya­núja miatt távolították el a kül­ügyi tárcától. Igaz, Esztergályos később munkajogi pert nyert a minisztériummal szemben. A szövevényes ügy hátteré­ben az áll, Székely 2005 őszén rá­jött arra, hogy a moszkvai nagy­­követség 11 bankszámlája kö­zül ötnek a pénzforgalmát há­rom hónapon keresztül eltitkol­ták előle. Amikor 2005 novem­berében kérdőre vonta, Eszter­gályos bevallotta: két számla a Katonai Attaséi Hivatalhoz, há­rom a Kerkiben irodákat bérlő magyar cégekhez köthető. E há­rom számlán a nagykövetségét többszörösen meghaladó pénz­­forgalom zajlott. A bekért kivo­natokból kiderült: 2004. január­ja és 2005. novembere között 20 millió dollár fordult meg ezeken. A Budapestről érkező ellenőrök egy titkos kasszában 250 ezer dollár készpénzt is találtak. A vizsgálat feltárta, hogy a külügy a letéti számlák kezelé­séről szerződést kötött a cégek­kel, a szolgáltatásért a tárca juta­lékot is szedett. A nagykövet át­fogó vizsgálatot kért az államtit­kár asszonytól, aki a tudomása szerint ismeretlen tettes(ek) el­len feljelentést is tett a Nemze­ti Nyomozó Irodánál. - Azt gon­dolom, sokak tyúkszemére lép­hettem. Főleg azon cégekére, amelyek diplomáciai védelem alatt „ültek” a Kerkiben, s az én nevem alatt folytatták ezeket az üzelmeiket. Voltak olyan esetek, hogy a letéti számlákról 200-250 ezer dollár készpénzt vettek fel, és csak egy kockás füzetbe köny­velték el - mondta Székely. Az exnagykövet szerint az, hogy Vekszelberg cége több­szörös áron adta tovább a Ker­kit, nem jelenti, hogy a magyar kormány azt áron alul értéke­sítette volna. A magyar állam a több mint 23 millió dollárt adó-, járulék- és illetékmentesen kap­ta meg. Moszkvában nem lehet földtulajdont szerezni, csak 49 éves tartós bérletet, de ennek megváltásának is csillagászati ára van. Az orosz felek közötti üzlet során az eladónak ugyan­akkor több tízmillió dollárt ki­tevő átruházási illetéket, for­galmi, nyereség- és más adókat kell még fizetnie.­­ Ha a Vekszel­­berg-féle cég tényleg 70-80 mil­lió dollárért adta tovább az épü­letet, akkor szerintem minimá­lis haszna volt az üzleten - vélte Székely. Vekszelberg emberei el voltak keseredve, miután kide­rült, a Kerki helyére nem épít­hetnek vadonatúj irodaházat. A volt diplomata úgy látja: lehet, hogy az államigazgatás, s így ő is követett el hibákat, de a Kerki eladásában nem tartja ma­gát bűnösnek.­­ Egy nagykövet nem ingatlanügynök - tette hoz­zá. Szerinte egy lepusztult álla­potú, számos jogi korlátozás alá eső épületért korrekt árat ka­pott a magyar állam. „Sokak tyúkszemére léphettem” Székely Árpád volt moszkvai nagykövet szerint megalapozatlanok a Kerki eladásával kapcsolatos vádak Székely Árpád 2005-ös nagyköveti kinevezésekor a Sándor-palotá­ban Fotó: MTI - KOVÁCS Attila Varga G. Gábor Több, jelentős tévedést is tartal­maz az a lapunk birtokába került igazságügyi értékbecslés, ame­lyet a Központi Nyomozó Fő­ügyészség készíttetett a moszk­vai kereskedelmi képviselet el­adásáról. Az anyag tévesen adja meg az adásvételi szerződés dá­tumát, annak aláíróit. Az ingat­lan értékébe beleszámítja a tel­ket is, amely sosem volt a ma­gyar államé. A lapunk birtokába került igazságügyi szakértői vélemény talán legdurvább ténybeli téve­dése, miszerint 2008. augusztus 19-én írta alá az adásvételi szer­ződést Székely Árpád nagykö­vet és Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) vezérigazgatója. A pontatlan­ságot tetézi, hogy a követke­ző mondatban 2008. november 5-én kelt szerződést említenek. A szakértőknek elég lett volna elolvasni az Állami Számvevő­­szék (ÁSZ) internetről is letölt­hető nyilvános anyagát, amely az MNV 2008-as tevékenysé­gét vizsgálva részletesen fog­lalkozik a Kerki eladásával. Az ÁSZ-jelentés szerint Tátrai ne­ve azon az MNV és a külügyi tárca közötti megbízáson szere­pel, amely felhatalmazta a nagy­követet az értékesítés lebonyo­lítására. Az adásvételit nem Tát­­rai írta alá, s az nem augusztu­si, hanem novemberi keltezésű - az ÁSZ-jelentés szerint. A ügyészségi gyanúsítás alapját képező értékbecslés szá­mos más furcsaságot tartalmaz. A szakértők maguk is elismerik: az ingatlanról szóló legfrissebb tulajdonosi információkat sem bocsátották a rendelkezésükre tavaly novemberben, amikor el­végezték a munkát, így az ingat­lan tényleges méretét sem tud­ták megállapítani. Az anyagban közelebbről nem részletezett szakértőként tüntetik fel Han­­kovics Andrást. Egy másik be­kezdésben viszont Hankovicsot simán tolmácsként aposztrofál­ták. Végül: az ingatlanárak ös­­­szehasonlítása során a legfon­tosabb forrásként egy moszkvai ingatlanhirdetési újság két szá­mát jelölik meg, holott diplomá­ciai ingatlanok aligha cserélnek gazdát újsághirdetések útján. (Hasonló módszert használtak a sukorói értékbecslés során is - lásd keretes írásunkat.) A Kerkiről két becslés ké­szült: egyet az adásvétel ide­jén, a volt moszkvai nagykövet kezdeményezésére az amerikai Cushman & Wakefield (C & W) készített. A másik a Központi Nyomozó Főügyészség által ta­valy megrendelt anyagot Hor­váth György igazságügyi ingat­lanforgalmazó szakértő, illetve dr. Inámi Bolgár Kálmán igaz­ságügyi pénzpiaci, tőkeforgalmi és ingatlanforgalmi szakértő je­gyez. Horváthék az épület érté­két 52 millió dollárra becsülték - a hatóság ennek alapján hatá­rozta meg a gyanúsításban kö­zölt vagyoni hátrány értékét. Az ügyészségi gyanú alapját jelentő értékbecslés szakembe­rek szerint további furcsaságo­kat is tartalmaz. A magyar szak­értőket a helyszíni bejárás során több helyiségbe nem engedték be a kísérőik - az ingatlan ma az orosz államé. Több ponton is bírálják a C & W becslését, mondván, az ingatlan értéké­be nem számították bele a telek 8,2 millió dollárra becsült árát. Ők a telket és az épületet 52 mil­lió dollárra értékelték, ám átsik­lottak azon, hogy a telek sosem volt magyar tulajdonban. Horváthék más államkö­zi szerződést sem vettek figye­lembe. Például megjegyzik, nincs tudomásuk arról, hogy az ingatlan eladását terhelő 18 szá­zalékos oroszországi forgalmi adót - a Kerki esetében mintegy 3,5 millió dollárt - tényleg befi­zették-e. Lapunknak nyilatko­zó szakértők megerősítették: az áfának semmi jelentősége, a ma­gyar állam ugyanis adó- és ille­tékmentességet élvezett. Értékbecslés orosz ingatlanhirdetési újságok alapján Közös szakértő Sukoró-ügyben A sukorói telekcsere ügyében zajló eljárásban is a Treviso Kft., illetve igazságügyi ingatlanszakértője, Horváth György jegyzi az érték­­becslést. Honlapja szerint a cég az értékbecslés mellett ingatlanköz­vetítéssel és földméréssel foglal­kozik. A referenciák között az önkormányzatok mellett a Minisz­terelnöki Hivatal, a MÁV, az APEH, bankok szerepelnek. Nemzetközi piaci értékbecslés készítéséről viszont nem esik szó, így a felsoro­lásból kimaradt mind a moszkvai, mind a sukorói megbízás. Ügyve­zetőként Horváth Györgyöt neve­zik meg, ám az adatbázis szerint ügyvezetői mandátuma múlt december végén lejárt - a cégjegy­zékbe nem jegyeztek be sem új ügyvezetőt, sem pedig hosszabbí­tást. (V. G. G.)

Next