Népszabadság, 2011. március (69. évfolyam, 50-75. szám)

2011-03-29 / 73. szám

2011. MÁRCIUS 29., KEDD • NÉPSZABADSÁG 6 • világ Előre menekülne Damaszkusz Reformokat ígér a szíriai vezetés, ám egyelőre csak lőnek A hadsereg tegnap is lőtte a tüntetőket Szíriában, mi­közben a rendszer állítólag nagy reformokra készül. Az arab tavasz elérte a Közel- Kelet egyik kulcsországát. Az USA még bízik Asszad reformjaiban. Munkatársunktól Az elmúlt napokban tüntettek több szír városban is, egyebek között Hamában és Latakiában is. Az utóbbi nagy kikötőváros­ban végül a hadsereg csinált rendet. Ugyanez nem mondha­tó el Daraáról, a jordániai határ menti poros tartományi szék­helyről. Itt tegnap is összetűzé­sek voltak a helyszíni beszámo­lók szerint. Egyesek arról tud­nak, hogy könnygázgránáto­kat lőttek a tömegbe, mások vi­szont halottakról tudnak. A felvonulók mindenütt re­formokat, politikai szabadságot és a rendkívüli állapot felszámo­lását követelik a rendszertől. Szí­ria közel ötven éve áll a naciona­lista-szocialista Baasz párt egy­­párti uralma alatt. Basir al-As­­­szad 2000, apja halála óta, elnö­ke a pártnak és az országnak. A volt szemorvostól az ország és a világ nyitást és reformokat várt - eddig hiába. A napokban Fa­ruk al-Saraa alelnök azt nyilat­kozta a libanoni Hezbollah tévé­jének, hogy Asszad „olyan beje­lentések tesz hamarosan, amely tetszenek majd a szír népnek”. Úgy tudják, hogy a rendkívüli ál­lapot megszüntetését jelentik be, s ezzel enyhítenének a szabad­ságjogok korlátozását. Állítólag a Baasz párt kész lemondani ha­talmi monopóliumáról. Sajtósza­badságot és a polgári jogok tisz­teletben tartását ígérik. Ma gya­korlatilag bárki korlátozás nélkül fogva tartható Szíriában - a rend­kívüli állapotra hivatkozva. Az elnök akár már ma (ked­den) kormányátalakítást jelent­het be. Hírügynökségi értesü­lések szerint akár ellenzékieket is bevonhatnak a kormányzás­ba. Aligha kétséges, a szír rend­szernek nincs sok választása: a legjobb, amit tehet, hogy maga indít be reformokat, s ezzel ki­fogja a szelet az ellenzéki moz­galom vitorlájából. A szír ellen­zék ugyanis meglehetősen sok­féle. Itt is megjelent a Facebook­­generáció és a mecsetek kö­ré gyülekező iszlamista szunni­ta erő, a Muzulmán Testvériség helyi változata. Az országban a számánál jóval nagyobb az ala­­vita kisebbség politikai-hatalmi befolyása. Az Asszad család is a síítizmusnak ehhez az ágához tartozik, ahogy a katonai-állam­­biztonsági vezetés zöme. Továb­bi feszültségforrás a kurd-arab ellentét, és Szíriában a lakosok húsz százaléka keresztény. A korábbi szovjet védhatal­­mat a kilencvenes évek óta Irán vette át. A politikai rendszeren eddig csak kozmetikai változá­sokat hajtottak végre - az Egye­sült Államok azonban továbbra is bízik Asszad reformpártiságá­­ban, és nem foglalkoztak az em­beri jogok és a politikai szabad­ságok szíriai helyzetével. Felte­hetően az amerikaiaknak nincs B tervük arra az esetre, ha ös­­­szeomlana a jelenlegi politikai struktúra. Washington koráb­ban is támogatta Szíria törekvé­sét az Izrael által megszálllt, ké­sőbb egyoldalúan annektált Go­lán-fennsík visszaszerzésére. Ezt az álláspontját most is tart­ja. Korábban török közvetítéssel tárgyaltak az izraeliek és a szí­rek, hosszabb ideje nincs hír to­vábbi megbeszélésekről. Egyelőre úgy látszik, hogy a nagyhatalmak nem érdekeltek abban, hogy Szíriában radikális rendszerváltás történjen, s sok­kal inkább a belső reformokat támogatnák. Kérdés, hogy az ország sokszínűsége, az évtize­dek alatt felgyülemlett feszült­ségek milyen következmények­kel járnak, ha enyhül a rendőr­állam vasmarkának szorítása. Asszad híveinek aleppói tüntetése Fotó: Reuters - George Ourfalian www.nol.hu A palesztinok az egységért tüntettek Munkatársunktól A palesztinok közti ellentétek vezethettek oda, hogy a múlt hé­ten két év után először lőtte egy­mást a Gázai övezetet uraló Ha­masz és Izrael. A többségében egyetemet végzett palesztin fia­talok Gázában és Ciszjordániá­­ban is tüntetéseket szerveztek a hónap közepén, fő üzenetük a palesztin egység volt. Ramal­­lahban pár ezren mentek ki az utcára. Gázában több tízezren vonultak fel, ám ez a Hamasz­nak nem tetszett. A szervezet civil ruhás „rendőrei” az Econo­mist beszámolója szerint többe­ket elfogtak, megvertek, és el­kobozták mobiltelefonjaikat, fényképezőgépeiket, nehogy a világhálóra kerüljenek a tünte­tés szétverésének képei. A brit hetilap elemzése sze­rint a belső feszültség leveze­téseként, figyelemelterelés­ként lőtt ki rakétákat a Hamasz Izraelre, hogy emlékeztesse a gázaikat: ki az igazi ellenség. A tüntetések hatására Iszmail Ha­­nije, a Hamasz gázai vezetője tárgyalásokra hívta meg Mah­mud Abbasz palesztin elnököt, amit utóbbi el is fogadott. Ám Hanije nem egyeztette lépését a Hamasz keményvonalasabb, damaszkuszi vezetésével, Ha­led Mesaallal. Ez utóbbi em­berei azért lőhették (lakatlan területekre) rakétáikat, mert az izraeli válaszcsapásokkal el akarták lehetetleníteni Abbasz látogatását. Ezen felbuzdult az Iszlám Dzsihád szervezete is, amely már lakott izraeli terüle­teket vett célba, növelve a tétet a legutóbbi, izraeliek és palesz­tinok közti összecsapásokban. Bengázit támogatják Londonból Munkatársunktól Nagyszabású nemzetközi érte­kezletet tartanak ma London­ban. A tanácskozáson negyven külügyminiszter vesz részt, s jelen lesz az ENSZ főtitkára, az Iszlám Konferencia, az Arab Li­ga és az Afrikai Unió vezetői. Az Európai Unió és a NATO tagállamai is külügyminiszte­reikkel képviseltetik magukat. Sok arab állam is elküldi kép­viselőit. Ott lesz Hillary Clinton és magyar részről Martonyi Já­nos. A tanácskozást háromórás­ra tervezik. A brit külügyminisztérium által kiadott dokumentum meg­erősíti, nem tervezik Líbia ka­tonai megszállását, hanem az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata értelmében kívánják megvédeni a líbiai lakosságot. A közlemény többször megerő­síti, hogy a szervezők a Bengázi városában működő Átmeneti Nemzeti Tanácsot a líbiai de­mokratikus és békés átalakulás­ban törvényes partnernek mi­nősítették. Azt tervezik, hogy a konferencia keretében létrejön egy olyan fórum, amely a Líbiá­val kapcsolatos elképzeléseket egyezteti. Tervezik a líbiai la­kosságnak nyújtandó hosszú távú támogatás megszervezé­sét is. A dokumentum utal arra, hogy az arab országban a dikta­túrából a demokráciába való át­menetet, a civil társadalom és intézmények működését kíván­ják elősegíteni. A brit külügy kiadta Da­vid Cameron és Nicolas Sarko­zy közös közleményét, amely­ben leszögezik, hogy a Kadha­­fi-rendszer elvesztette törvé­nyességét. Felszólítják a diktá­tor híveit, hogy szakítsanak ve­le, mert katasztrófába viszi az országot. • Az al-Dzsazíra hírtelevízió szerint a felkelők elfoglalták a Ben-Dzsavádtól 20 kilométerre nyugatra fekvő en-Naufaríját. A Reuters szerint a kormány­erők Ben-Dzsavádnál megállították a felkelők előrenyomulását. • A felkelők egyik szóvivője elismerte, Kadhafi erői ellenőrzik Miszráta egy részét. A tripoli kormány szerint „felszabadították” a várost. • A brit légierő Miszráta, illetve Adzsdábíja térségében támadta Kadhafi szá­razföldi erőit. A Tornado vadászgépek 22 tankot, páncélozott járművet és löveget semmisítettek meg. A Líbia déli részén lévő Szabhánál lőszerbun­kereket lőttek ki. • Nicolas Sarkozy francia elnök és David Cameron brit miniszterelnök közös közleményben szólította fel azonnali távozásra Kadhafit. A líbiai vezető hí­veit pedig arra figyelmeztették: „addig hagyják el őt, ameddig nem lesz túl késő”. • Carter Ham tábornok, az AFRICOM parancsnoka szerint a líbiai felkelők fo­lyamatos nyugati támogatás nélkül képtelenek lesznek felülkerekedni a Kadhafi-rezsim haderején - írta a The New York Times. Felkelők tüzelnek Kadhafi embereire a sivatagi harcokban a diktátor szülővárosától keletre Fotó: Reuters - Finbarr O'Reilly Munkatársunktól Egy zaklatott nő tört be annak a hotelnek az éttermébe szom­bat reggel, amelyben a líbiai fővárosból tudósító újságírók laknak. Az épp reggeliző ri­porterek közé futva azt állítot­ta: Kadhafi emberei egy ellen­őrző ponton feltartóztatták, és mivel a lázadók uralta Bengázi­­ból jött, két napig fogva tartot­ták, megerőszakolták és kínoz­ták. A középkorú nőre azonnal rátámadtak a hotel biztonsá­gi emberei. Közel negyedórás dulakodás tört ki: az Em­án al-Obadit testével védő Financial Times-riportert, Charles Clo­­vert megrugdosták, egy ame­rikai operatőrt megütöttek, a CNN egyik kamerája pedig el­tört. A hatóságok végül egy fe­hér autóba tuszkolták és elvit­ték a nőt, aki állításuk szerint részeg volt. - A nő sztoriját ott helyben nem tudtuk megerő­síteni, ám a jelenet jól illuszt­rálja a városban uralkodó han­gulatot - írta az eseményekről videofelvételeket készítő Sky News az internetes oldalán. A sajtómunkások szállásá­ul szolgáló Rixos Hotelbe be­szaladó nő megpróbálta át­törni a Kadhafi által felépített információs falat. A főváros­ból tudósító újságírók csak az említett szállodában lakhat­nak, és kizárólag helyi kísérők­kel hagyhatják el a szállodát. És persze csak oda mehetnek, ahová viszik őket: a szövetsé­gesek légitámadásainak civil áldozatait igyekeznek megmu­tatni nekik, ám a sajtómunká­sok eddig nem találtak bizo­nyítékot arra, hogy civilek is életüket vesztették volna. So­kan megkérdőjelezik a teme­tésekről készült videofelvéte­leket is, megrendezettnek lát­ják őket. Az újságírókat elvit­ték egy állítólag lebombázott farmra is, ám szakértők állít­ják: a falon ütött lyukakat nem okozhatták a repeszek, azokat gépfegyverrel ütötték. (Tripoli 1986-os bombázásakor a világ­sajtó is megerősítette, hogy sok ártatlan áldozat is volt.) A hírtelevíziók tripoli tu­dósításaiban csupán két dol­got látni: kisbuszból kiszál­ló újságírókat, akik arról be­szélnek, hogy ők maguk sem tudják, hová viszik őket a kor­mány képviselői, illetve a szál­loda fala előtt álló kommentá­torokat. Olyan lett a hotel, mint egy „aranykalitka”, írja blogjá­ban a BBC riportere. Hozzáte­szi: hazaküldött tudósításaikat nem ellenőrzik. A világsajtó munkatársai azonban minden megjelent cikkben, fotónál és televíziós tudósításban jelzik: a kormány által szervezett ta­nulmányúton készült. A „nem hivatalos” tripoli tu­dósítók még nehezebb helyzet­ben vannak: a The New York Ti­mes négy újságíróját elfogták és megkínozták, többnapos fog­ság után szabadultak ki. A kata­ri al-Dzsazíra hírtelevízió négy munkatársáról nem tudni, ho­vá tűntek, egy helyi ellenzéki újságírót pedig megöltek. Kadhafi propagandaháborúja

Next