Népszabadság, 2011. december (69. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-29 / 304. szám
2011. december 29, csütörtök | Népszabadság 15 Kultúra Piccoli, a filmpápa FILM áy Miklós Van pápánk Forgalmazza a Cirko Film Ha olaszok volnánk, talán jobban értékelnénk Nanni Moretti filmjét, akkor volna némi pukkanása is a pukkasztásnak, hogy a pánikbetegség kellemetlen hatásait épp a frissen megválasztott pápa esetével akarja megmu tatni. Konklávé és Sixtus-kápolna, bí borosok imádkoznak, hogy csak ne ők legyenek a ki- és megválasztottak. Valaki azonban nem imádkozik elég hatásosan, és felszáll a fehér füst. Ez nem a történet vége, hanem az eleje, és nem is mondom tovább, nemcsak az utálatos spoilerezés miatt, hanem mert nincs is nagyon mit mondani. Mesterségesen bonyolítják a cselekményt, pedig csak ennyit akarnak mondani: nehéz megfelelni az elvárásoknak. Plakátra készítik ma a filmeket. Annak is nehéz megfelelni az elvárásoknak, akit polgármesternek választanak meg egy százlelkes faluban, de ahhoz nem lehet izgalmas plakátokat készíteni pápai fehérrel, bíbor képpel. Mintha ennél tovább nem is gondolkodtak volna az alkotók, húzzák a történetet, semmitől semmiig. Egy-egy maradandó kép könnyíti a helyzetet, a pszichológus, aki a hallgatózó bíborosok előtt vallatja őszentségét, vagy a röplabdabajnokságot játszó főpapok. Nem állítom, hogy a valószerűség szele megcsapna, amikor Óceánia maroknyi csapata megszerzi végre az első pontot, de valóban filmszerűek a lebbenő reverendák. Talán ebből a jelenetből is érezhető, hogy nem borzongatóan egyházellenes a szándék, csak mese, mestete, hogy akár ez is megtörténhetne. Hiába nem feszes, hiába nem cselekményes, valami örülnivaló azért marad a kockákban. Az egyik Jerzy Stuhr, a boldogtalan vatikáni szóvivő, lengyel az olaszul beszélő moziban, ismerős mindenféle közepesen régi filmből. A másik ismerős Michel Piccoli. Nehéz őt rögtön fölismerni, jobban hasonlít Szentkuthy Miklósra, mint saját nagyfilmes önmagára, ennek megfelelő a megilletődés, amivel nézni lehet. Az utolsó életben maradt A nagy zabálás élvetegjei közül, és majdnem utolsó az olasz-francia mozifénykor sztárjai közül, a tisztelet kijár neki. És ahogy nézem az üres tekintetét, a koponyáján a csontsérülés nyomát, hallgatom a rosszul dolgozó tüdejét, arra gondolok, hogy biztosan utoljára találkozunk. Ám ez csak vaklárma, két Piccoli-film vár bemutatásra, egyet forgatnak, a világ nem mindig küldi nyugdíjba a sztárjait. Nincs is miért nyugdíjazni. Ahogy haladunk előre, úgy válik minden eszközzé, a sípoló légzés, a homályos szem, talán még a sérült koponyacsont is csak arra szolgál, hogy megtörtebbé tegye a megválasztott pápát, akinek a története nem kifejezetten érdekes, de akinek a lénye mégis súlyos, titokzatos, bátor. Van, aki a színészekért jár moziba - nekik szerencséjük van, hogy van pápájuk. Nem borzongatóan egyházellenes a szándék, csak mese, meskete, hogy akár ez is megtörténhetne Országismeret VIP-túra Szentendrén Apor ügyön innen, usánkán pedig túl Borkay Tamás Ez nem olyan volt, mint a múltkor, amikor a Perc utcai fiúk a Budakalász Lenfonó állomástól egészen a Pannóniatelepig rugdostak a HÉV padlóján, úgyhogy a végén igazából már nem is volt kedvem az egészhez: ezúttal maga a tek. városvezetőség hívott meg, fűtött különbusszal mentem, miközben jó drága vörösbort ittam, és egy remek énekegyüttes szórakoztatott karácsonyi hangulatú műsorával. Afféle várospromóciós túrára, a fejlesztéseket megmutatni invitálták a sajtó egy igen vékony szeletét, amely ettől persze simán kitöltötte a légteret, pláne, hogy a horizont legtávolabbi pontján kétfogásos ingyenvacsora lebegett. Különbusz Kristóf legújabb felfedezései Szentendrén. A kedvesen csengő nevű, ehhez ké pest eléggé vas- és acélipari hangula tú Paprikabíró c. parkolóból irányította a belváros felé a jókedvű csoportozatot a rendkívül felkészült idegen-, sőt vendégvezető. Elsőként a tájban sejtelmes rend szerint elhelyezett nejlonfóliáknál állított meg - mint kiderült, a masszív polimerhuzatok alatt a helyi római erőd, Ulcisia Castra romjainak egy-egy darabja rejtőzködik a kíváncsi civil szemek elől még jó sokáig majd egy gyalogos fahíd kellős közepén, ahol megtudhattuk, hogy az alant csordogáló Bükkös-patak eredeti neve Apor ügy, utóbb pedig egy különös háromszögelési pontnál, ahonnan egyszerre látszott jól a frissen felújított egészségügyi központ, a szerbek állította barokk templom, valamint egy kültéri kirakati baba kötött sapkában, ám cipő nélkül. Pár lépéssel később egy igen visszafogottan invenciózus neo-neobarokk okmányirodára és az ugyancsak pompásan rendberakott, alapjában véve szintén barokk városházára nyílt egyidejű kilátás. A Népművészet Házával ismerkedhettünk meg ezután, amely egy gyönyörű, falusias hangulatú, XVIII. századi épület. Azelőtt római katolikus iskola működött ehelyt, utóbb a harangozó lakozott benne - értesültünk. Alant egy őszi-téli szokásokat bemutató néprajzi tárlatot tekinthettünk meg, egyebek között egy tradicionális Mikulást formázó figurát, amely leginkább valami középkori kínvallatóra vagy ítélet-végrehajtóra hasonlít, kocsmája, ijesztő maszkja meg lánca van; eredeti példányai arról voltak nevezetesek, hogy az ajándékot nem a kéményen át hozták, hanem az ajtón gurították be, ahogy mások a kézigránátot szokták. Feljebb pazar babakiállítást szemlélhettünk meg, a VIP-vendégeknek itt még az is megadatott, hogy avatott karvezető segítségével ún. lélekmadarakat formázzanak tojásból és papírból. Meghitt pillanatok voltak ezek. A múzeumból a város szempontjából rendkívül fontos Fő tér 12. kapualjába vezetett az út, ahol újabb, hathatós intézkedéseket foganatosítottak a végzetes következményekkel járó kiszáradás elkerülésére, ezúttal forralt borok bevonásával. A szép, XVIII. századi barokk polgárházat, amelyben korábban szociális lakások voltak, most a város vendégházává alakítják - hozták tudomásunkra -, itt fognak megszállni a testvértelepülések delegációi stb. A felújítás a 12-es számúval szemben álló, tán még szebb házra is nagyon ráférne, tán még jobban, de ezzel kapcsolatban nem hallottam jó híreket, igaz, rosszakat se. A karácsonyi fényekbe borított Fő tér közepe volt a következő megállónk, ahol már nagyon vidámak voltunk, itt egyebek mellett a public art helyi előretörésére hívta fel becses figyelmünket a művészváros alkalmi reprezentánsa, közelebbről egy modern installációra, amely afféle periszkópként működik. Az ötlet és a forma megnyerő, viszont nem világos, mitől izgalmas az, hogy valaki belenéz egy üvegezett lyukba és ugyanazt látja, mint lyuk nélkül, igaz, elég sötét volt már. A Bogdányi utca felé fordultunk innen, ahol részint csikóslegényekben végződő ceruzákkal, részben pedig egy karácsonyi shoppal volt szerencsénk ismerkedni, utóbbi a békebeli polgári miliőt hivatott visszahozni, egyebek mellett egy vicces gumiördöggel. Időszűke miatt kihagytuk a templomdombot, ehelyett egy jégpályát tekintettünk meg, amelyet Bihon Győző c jí festőművész egy különös atmoszférájú alkotásával ékesítettek, majd a kürtőskalácsos, mézespálinkás, fonott kosaras, usánkás karácsonyi vásáron átvágva a helyi Tourinform-irodát látogattuk meg, amely ugyancsak a város ékessége, sőt látványossága lesz, ha kész lesz. A kétfogásos vacsorát egészségügyi okokból sajnos ki kellett hagynom, tehát a kényelmes visszautat is. A korábban már hivatkozott HÉV felé törtem előre, eleinte vaksötétben, randa nagy kráterek és málló vakolatú házak közt csalinkázva, később nem. Kicsit szorongtam, nem mondom, de aztán ünnepi nyugalom áradt szét gyönyörűszép szívemben: a Perc utcai fiúk a jelek szerint éppen mást és máshol rugdostak. Senkinek nem könnyű mostanában. Tradicionális Mikulás A SZERZŐ FELVÉTELE HIRDETÉS MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB KERÉKPÁROS KIÁLLÍTÁSA V. PORT.hu BRINGAEXPO WWW.BRINGA.HU/EXPO .... HUNGEXPO . B. PAVILON MÁRCIUS 01-04. SZERVEZŐ BRINGAmédia