Népszabadság, 2012. január (70. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-04 / 3. szám

14 Népszabadsági 2012.január 4.,szerda Kultúra Színház A válság jelentősen átalakítja a teátrumok támogatását Gúzsba kötve játszanak Szemere Katalin Szűk esztendő - ez vár a hazai színhá­zakra. Az elmúlt években is folyama­tosan vonták el, zárolták a fenntar­tói támogatásukat, de már most tud­ni, hogy ebben a válságos időszakban újabb jelentős összeggel csökken a fi­nanszírozás. A nézőket is egyre ne­hezebb rávenni, hogy kitartóan meg­töltsék a művészszínházakat: ha so­ványabb a pénztárca, a többség elő­ször a kultúrán spórol. Az apadó állami pénzek egyik kö­vetkezménye, hogy felbontotta a köz­hasznúsági szerződést és nem támo­gatja tovább a Játékszínt és a Buda­pesti Kamaraszínházat a Nemzeti Erőforrás Minisztérium. A tényt de­cember közepén levélben jelentet­te be a tárca, mindenféle egyezte­tés nélkül. Hogy mi lesz a Kamara­színház társulatával és a Játékszín személyzetével, azaz az évad végéig megkötött szerződésekkel, nem tud­ni. - Nekünk még van megtakarított pénzünk, ezzel biztonsággal elmehe­tünk további két hónapig - nyilatkoz­ta lapunknak Balázsovits Lajos igaz­gató. A januári műsort már kiadták, a napokban veszi fel a kapcsolatot a tu­lajdonos vagyonkezelővel, hogy kiad­hatja-e a februárit is, mi lesz a szín­ház sorsa. A teátrum esetleges magá­nosítása kapcsán elmondta: van ilyen út is, de nem egyik napról a másikra. Ahhoz, hogy 2013-tól privát legyen a Játékszín, már most el kellene kezde­ni az előkészítést. A színházi struktúra visszamet­­szésére már régóta lehet számíta­ni, de szakmai körökben inkább ar­ra tippeltek, hogy a Fővárosi Önkor­mányzat tizenhárom színháza közül esik valamelyik áldozatul. Az igazság­hoz hozzátartozik, hogy a kilencve­nes évek óta próbál megegyezni Bu­dapest városa a kultúráért felelős mi­nisztériummal, hogy átvenné a nem kiemelt színházként funkcionáló Já­tékszínt és Kamaraszínházat. Ehhez a körhöz 2000-ben a Nemzetiből át­alakult Pesti Magyar Színház is csat­lakozott, egyes hírek szerint ez utób­biból ifjúsági teátrum lesz. Az utóbbi időben került képbe a Trafó és a Bu­dapesti Operettszínház mint olyan intézmény, amely speciális profilja miatt átkerülhetne a minisztérium­hoz. De a tárgyalások azóta is ered­ménytelenek. Tarlós István főpolgár­mester karácsony előtt több helyen is nyilatkozta: szívesen átvesznek egyes intézményeket, de ez attól függ, hogy „milyen besorolásba kerülnek” (felté­telezhetően az előadó-művészeti tör­vény szerint). Ha nem kapnak a szín­házzal állami forrást is, akkor be kell zárni az intézményeket. A fővárosi színházak körül is meg­lehetősen sok változás várható. Kü­lönösen, mert 687 millió 521 ezer fo­rintot akar megtakarítani Budapest városa: eddig épp ugyanennyi önkor­mányzati támogatást adott a színházi kft.-knek a jogszabályban rögzített állami és a bérletidíj-hozzájárulás fe­lett. Kérdés, miként lesz „fenntartó­ja” a városháza a teátrumoknak, ha ezt a plusztámogatást is megvonja az utolsó fillérig. Csomós Miklós kultú­ráért felelős főpolgármester-helyettes azt mondta a december 14-i közgyű­lésen, az érintett színházi kft.-k költ­ségvetési sorai változnak a bérleti dí­jak átrendezésével. Hozzátette: eddig az ellenzék azt kifogásolta, hogy bár Februárban Mártát játszik Dörner Február elsejétől él Dörner György mandátuma, mint ismeretes, az Új Színház élére a szakmai bizottság javaslata ellenében nevezte őt ki igazgatónak Tarlós István. A jelenle­gi direktor, Márta István lapunknak elmondta: már kiadták a februári műsort, hiszen december 20-ig le kellett adniuk. A program 99 száza­lékban elő van készítve. A műsort átfaxolta Dörner Györgynek, akivel egyébként csak akkor egyeztet, ha a színház tulajdonosa, azaz a főváros ezt igényli. Lapunk úgy értesült: az Operettszínháznak vagy a Madách Színháznak sok pénze van, a többinek meg kevés, a főváros mégsem csopor­tosít át a kisebbek javára. Ezt a törvé­nyi lehetőségek miatt eddig nem tud­ták megoldani, de azzal, hogy 2011- ben és 2012-ben is bérleti díjat fizet­nek a színházak, a kompenzálás kön­­­nyebben megoldható lesz. Ami gya­korlatilag úgy értelmezhető, a bulvár­­színházak valamilyen módon ki fog­ják segíteni a művészteátrumokat. A főváros többi intézménye kö­rül is sok a bizonytalanság. Amit­ttt­kedden délután került sor az első ilyen találkozóra a Városházán. A társulatból többen jelezték, hogy nem maradnak az Újban Dörner igazgatása alatt, de Márta kérésére évad közben nem távozik senki. A vezető menedzsment egy része azon­ban egyoldalúan szerződést bontott. Hogy kik mennek vagy mennének, egyelőre nem árulta el Márta István. Mint mondta, vele együtt sokan várják Pesti Imre kormánymegbízott állásfoglalását az Új Színház-ügyről. Budapest Főváros Kormányhivatalá­nak vezetőjétől - aki mellesleg ko­rábban fideszes szakpolitikusként dolgozott - az LMP kért az ügyben törvényességi felülvizsgálatot. dunk: Bereményi Géza vezeti majd a közös ügyvezetés alá vont Tháliát és Mikroszkóp Színpadot, megszűnik a Merlin, megnyílik helyette - a Merlin csapatával - az Átrium film­­­színház. A Trafó - Kortárs Művészetek Há­za vezetőjének személye még kérdé­ses. Tarlós István januárban dönt ar­ról, tovább vezetheti-e az intézményt Szabó György, vagy új igazgató ül a székbe, Bozsik Yvette. A szakmai bi­zottság - 3-3 arányban - mindkettő­jüket alkalmasnak tartotta a posztra. Még mindig nem tudni viszont, mikor tagozódik be az egyetlen ke­rületi fenntartású színház, a Bárka a Nemzeti Közszolgálati Egyetembe. A hírek szerint új nevet is kapna: Cseh Tamás Kulturális Központként foly­tathatná. Ami a vidéki színházakat illeti, kettő élén várható változás. A pályá­zati határidőig kilencen jelentkeztek a székesfehérvári Vörösmarty Szín­ház élére: Buch Tibor színész, Fri­gy­esi András, a budapesti Deutsches Theater vezetője, Harsányi Gábor, Kiss László és Kuna Károly színész, Pesty Nagy Kati rendező, Szabó Ká­roly, a Vörösmarty Színház operatív igazgatója, Szűcs Gábor, a teátrum korábbi művészeti vezetője, vala­mint Teklesz Zsuzsanna dramaturg. Ez már a második forduló volt, ami­óta 2011. április 27-i hatállyal meg­szüntették a korábbi vezető, Vasvá­ri Csaba megbízását. Az új direktor megválasztásáig Quintus Konrád, az intézmény igazgatóhelyettese irányí­totta a teátrumot. Az első forduló­ban ő is indult, de a másodikban már nem. Érvényes és eredményes pályá­zat esetén a megválasztott új igazga­tó 2012 februárjától vezeti majd a Vörösmartyt. Miskolc városa gazdasági társaság­gá alakítja a kulturális intézményeit, köztük a színházat is. A ügyvezetői posztra ezért pályázatot írt ki, amely­nek jelentkezési határideje decem­ber 31-én lejárt. A városvezetés dek­larálta: Halasi Imre jelenlegi szín­­igazgatót nem akarja újra kinevezni. A Boon.hu híre szerint eddig egyetlen pályázat érkezett be, de mivel postán is be lehetett adni a koncepciót, akár hét közepén is érkezhet újabb. Szak­mai berkekben az a hír járja: két ren­dező, Béres Attila és Kiss Csaba pályá­zik a színház élére, amit a miskolci vá­rosházán nem erősítették meg. További változás várható abban is, hogy az önkormányzati törvény válto­zásait követve a legtöbb megye meg­válna színházaitól és bábszínházai­tól. A városok szívesen átvennék eze­ket az intézményeket, de csak a meg­felelő támogatással együtt. A helyze­tet nehezíti, hogy több intézmény je­lentős hiányt görget maga előtt. Színielőadások a neten A Robotron visszanéz Bárkay Tamás Az állandóan izgága, folyton kutako­dó, látókörét mindétig tágítani ipar­kodó magyar kultúrember számára nélkülözhetetlen közszolgálati honla­pokat áttekintő alsorozatunkból nem maradhat ki a szinhaziadattar.hu cí­mű produkció sem. A site-ot 2006- ban indította el az Országos Színház­­történeti Múzeum és Intézet a Jedlik Ányos program keretében. A vállalko­zás az 1949 és 1990 közti korszak honi előadásaihoz kapcsolódó dokumentá­ció egységes adatbázisba rendezését, a vonatkozó források digitalizálását tűz­te ki célul, szép sikerrel: a házi statisz­tika szerint a felületen 23 874 színpa­di előadásról nyerhet információt a lá­togató, e kollekciót több mint tizenöt­ezer fénykép, 3900 válogatott cikk és több mint 700 színházi felvétel egészí­ti ki - bár utóbbiaknak csak a címe ér­hető el, megtekintésükhöz külön enge­dély kell, a szerzői jogokra való külö­nös tekintettel, belt kár. Ahogy a legutóbb méltatott virtuális diamúzeumot, ez a lapot is csak erős fizikai kényszer hatására lehet gyö­nyörűnek nevezni, a kényszervallatás megkezdése és a beismerés közti idő hosszúsága kizárólag az ingerküszöb magasságától függ. A színek megkom­­ponálásánál vélhetően egy kettétört, kakaós masszával bevont narancs­ízesítésű Bohóc-szelet, a betűk kivá­lasztásánál pedig a rubelelszámolású relációban mindvégig verhetetlen Ro­botron írógép által előállított írásjelek szolgáltak kiindulópontként. Nem na­gyon tetszik a sem, hogy a honlap vi­szonylag hosszú és részletes bemutat­kozással kezd, ahelyett, hogy mond­juk jó kis fotókkal, ne adj’ isten más is­ A KULTÚRA HÁLÓJÁBAN lusztrációkkal, mondjuk plakátokkal, vagy adj’ isten színészportrékkal lep­né meg a publikumot. Kicsit ortodox az elgondolás, de azért a javára írható, hogy viszonylag informatív a szöveg, tudniillik, gyorsan kiderül, hogy mi leselkedik ránk az alsóbb rétegekből. Van azután itt a nyitóoldalon egy hasz­nálati utasítás c. menüpont is, majd­nem olyan hosszú ez is, mint a Robot­ron (Karl Marx Stadt, DDR) írógépe volt, de üsse kő, ártani ez sem árt. A honlap mindent egybevetve a bal­ra tolt menüsor harmadik rekeszében, az adatbázis-választó c. ablakban in­dul el. Itt döntheti el a lázas kutako­dó, hogy előadásra, felvételre, fény­képre, netán cikkre akar keresni, avagy nem. Az előadások c. opció vagy kéttu­cat szempont szerint nyitható, az ún. alapértelmezett sorrendtől akár plakát szerint is. Itt-ott van némi űr (például a társulat szerinti keresésnél negyven ol­dalig jutottam anélkül, hogy a társulat neve egyszer is felbukkant volna, utá­na se bukkant, de ott untam meg, ám ahol nincs, minden ott van, amit tud­ni érdemes és érdekes, az eredeti cím, a műfaj, a bemutató dátuma, az ös­­­szes szerzők, szereplők, sőt sokhelyütt még az előadásról szóló kritikák fel­találásának helye is. Kár, hogy sehol egy árva link, az ember úgy megnéz­né, hogy festhetett például a Pinokkió­­ban 1. Menyétet alakító Borhy Gergely, de hát ez nem megy, marad a képzelet, mint azokban a korokban, amikor még se mozi nem volt, se tévé. Se színház. A felvételek hozzáférhetőségi ne­hézségeiről már esett szó, a fényképe­kéről még nem: bőven lehet bennük részünk, leírás is van hozzájuk, csak sajnos nem nyithatók; a Ctrl gomb és a görgető egyidejű alkalmazásával per­sze nyilván lehet tágítani a panorámát, de ilyenkor, ugye, az egész oldal elkezd kimászni a monitorból, miközben a kép meg szépen, pontosabban inkább rondán atomjaira hullik. Volna még itt munka. A cikkek menüpont ellenben bá­jos, az eredeti újságkivágások vannak beszkennelve, kopottan, fakultam Egy kis nosztalgia. V­T » t­t ¥ » t­t

Next