Népszabadság, 2012. január (70. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-07 / 6. szám
2012. január 7, szombat | Népszabadság 7 Hétvége ► dolgokról, amelyek bolygónk telünk távoli részén történtek. A jóról kevésbé, mint a rosszról, s így körbevesz bennünket a feldolgozhatatlan események sokasága. Ez szorongást, mindennapi frusztrációt válthat ki. Csépe Valéria szerint sokan tarthatnak attól, hogy elfogy az energia, a víz, az élelmiszer. A történelem során korábban is volt példa éhínségre, s úgy gondolják, ha akkor megtörtént, megtörténhet ismét. S meg is történik a fejlődő világban. Az élet tragédiái visszafelé tekintve nemegyszer beteljesült jóslatnak látszanak. Ilyenkor szorítják ki a józan gondolkodást az érzelmek és a sötét jövőre vonatkozó jóslatok. A váci püspök szerint nem félelemben kell élnünk, hanem „józanul”. A keresztény életfelfogás a feltámadás hitéből táplálkozva éppen a kiegyensúlyozott, reményteli magatartásra bátorít. Az első Péter-levélben olvassuk: .Álljatok készen, hogy feleletet tudjatok adni azoknak, akik megkérdezik, hogy mi az alapja a reményeteknek, a ti szép életeteknek.” A világvége-várakozások mindegyike kivétel nélkül a világegyetem egy csendes, kozmikus eseményektől mentes zugában lezajló drámai eseményekre irányul - véli Patkós András atomfizikus. Kétségtelen, hogy a Nap vörös óriássá alakulásakor, azaz néhány milliárd év múlva vége lesz a Föld nevű bolygó történetének. Ám a jóslatok nem a bolygóval, hanem értelmes lakói tragikus gyorsasággal bekövetkező végzetével foglalkoznak, amire nehéz fizikai folyamatokon alapuló mechanizmust konstruálni. Fizikai folyamatok persze elvileg fenyegethetik az emberiséget, de a legnagyobb energiákat a legrövidebb idő alatt felszabadító csillagászati események (a szupernóva-robbanások, a gamma-kitörések és társaik) tőlünk térben és időben olyan távol következtek/következnek be, hogy örülünk, ha néhány fotont vagy neutrínót elkapva, tanulmányozhatjuk ezeket a folyamatokat. A Föld sorsát ezen események egyike sem befolyásolja. A tudomány fejlődése során egyetlenegyszer került közel az apokalipszis beindításához, a hasadási-fúziós atomfegyverek kifejlesztésekor. Nem a világ felrobbantása fenyegetett, hanem az, hogy a légkör szennyeződik a kísérleti robbantásokban felszabaduló hosszú lebomlású izotópokkal, márpedig ez pontot tehetett volna az emberiség történetére a sugárzás okozta genetikai károsodások révén. Patkós András azonban emlékeztet: ezt éppen a tudós kutatók legjobbjai (Linus Pauling, Andrej Szaharov) ismerték fel, és megállították a kormányokat a világvégéhez vezető úton. A világ a fizikus vagy a csillagász számára a világegyetem egészét jelenti. Ennek gyorsuló tágulása nem jelez semmiféle óriási energia felszabadulásával kísért, mindent elpusztító katasztrófát. Az egyirányú fejlődés képe sokak világnézetét frusztrálta. Albert Einstein sokáig az állandósult állapotú világegyetem képét megvalósító változatot kereste a gravitációs mozgás általa megalkotott elméletének megoldásai között. Híres pap csillagász kortársa, Lemaitre abbé, a Pápai Tudományos Akadémia későbbi elnöke a periodikus változású, önmagába visszahulló, elégő, majd hamvaiból újjászülető főnix világegyetemre utaló nyomokat keresett a csillagászati megfigyelésekben. A váci püspök a bibliai szövegekre és a zsinatok tanítására alapozott katolikus felfogással reagál erre: Isten az embernek örök életet szán. Ez az „új ég” és „új föld” Egyes pszichológusok szerint a próféták világvégejóslatai saját közelgő haláluktól való félelmük kivetülései. Elfogadhatatlannak érzik hamarosan bekövetkező elmúlásukat, ezért alkotnak egy forgatókönyvet, amely mentesíti őket a halállal való szembenézés terhétől, azonban túl van a jelenlegi tér-idő rendszerű világon. Jézus többször is beszélt arról, hogy „ez a világ elmúlik”, ám nem tudhatjuk „sem a napot, sem az óifát”, a katolikusok tehát azt vallják, hogy egyszer megsemmisül az univerzum. Ez bármikor bekövetkezhet. Ugyanakkor van egy másik értelme is a világvégének: a személyes halál. Ezzel a mi számunkra ér véget a világ. Ez a vég egy hívő ember számára nem jelenthet állandó félelmet, rettegést, mert a hite alapja az a meggyőződés, hogy Isten szereti. De miért sötétek a jóslatok? Csépe Valéria szerint azért, mert a bizonytalanság inkább szorongást vált ki, mint eufóriát. Boldog, szép jövőt nem jósol senki, mert az nem lenne természetes, nem hinnék el, még .hírértéke” sem lenne. Nem kizárt azonban az sem, hogy a sötét jóslatok éppen „megnyugtatásul” születnek, annak reményében, hogy nem válnak valóra. lik, így a felhasználónak újra a pénztárcájába kell nyúlnia. - A fő felhasználási területe a napelemeknek a házak tetejére felrakható, viszonylag kis felületű szerkezet, amelynél fontos a magas hatásfok, ezért a gyakorlatban a kristályos szilícium napelemek a leggyakoribbak - mondja sikerük egyik kulcsáról a Semilab vezetője, aki érdekelt is abban, hogy ez még jó ideig így maradjon. Igaz, a magyar vállalat kész a változásra is, hiszen az elmúlt években megvásárolt hat külföldi céget, melyek közül néhánynak a technológiája már nem szilíciumalapú vékony réteges napelemekre épül. Hazánk napelemkutatásban sem volt gyenge, hiszen a KFKI kutatói Gyulai József akadémikus vezetésével időben kezdtek e kérdéskörrel foglalkozni, s a tudományos munka azóta sem állt le. A rendszerváltozás után az innen indult kutatók építették meg azt a hazai napelemgyárat is, melynek szomorú történetét tulajdonoscserék, névváltoztatások, felszámolások, Thaiföldön való újrafelépítések, majd becsődölések jellemezték. Az itteni technoló- Telkes Mária eredménye Annyi más tudományos újdonság mellett a napelemek fejlesztésében is fontos szerepet játszott egy magyar kutató, Telkes Mária, aki Magyarországon született 1900-ban. Budapesten tanult, lett fizikus és itt is doktorált, de élete nagyobbik részében az Egyesült Államokban dolgozott.1995-ben halt meg. A „Nap-királynő”, ahogyan ott hívták, alkotta meg 1954-ben az első fotovillamos (FV) eszközt, nátrium-szulfát oldatot használva. (Sz. Zs.) giai fejlesztések kutatási és analitikai hátterének erősítésére állami támogatásokból egy nemzetközi színvonalú laboratórium is felépült a Bársony István vezette kutatóintézetben, ebbe az MTA-intézet is vagy százmillió forintot ölt bele, ám a laboratórium a cég bedőlése miatt áll. Ipari háttér nélkül a kutatók képtelenek előre lépni egyébként jelentős technológiai ötleteikkel is. Jelenleg nincs hazai kézben napelemgyár, miközben több nemzetközi mércével mérve is jelentős napelem-összeszerelő üzem működik az országban (a Sanyo itteni telepe a cég legnagyobb napelemgyára a világon), ám ezek egyikének sincs szüksége magyar hozzáadott értékre, alkalmazottaik betanított munkát végeznek. Az iparág fő problémája a jövedelmezőség, hiszen a napelemesek egyelőre mindenütt állami támogatásokból élnek és a nagy projektek jövőbeni megtérülését remélik. Az olyan tervek, mint a németek által a Szaharába tervezett gigantikus naperőmű, nem a mának szólnak. Sokat emlegetnek a napelemekkel foglalkozó fejlesztők egy „varázsszót”, az úgynevezett gridparitást. Ez akkor jön el, amikor a napelemekből származó áram annyiba kerül, mint a fosszilis energiahordozókból származó energia. Ennek minél gyorsabb eléréséhez egyes környezettudatos államok, például a német, jelentősen hozzájárulnak úgynevezett feed-in, vagyis a betáplálási tarifák alkalmazásával. Ez azt jelenti, hogy egy napelemes háztartás árammérője visszafelé is foroghat, ha éppen nem használja, hanem termeli és visszatáplálja a hálózatba az áramot, amelyért neki ráadásul többet fizetnek, mint amennyiért ő veszi az áramot. Németországban ez annyira megéri a fogyasztóknak, hogy mára a hazainál jóval kevesebb napsütéses órát számláló ország a földön eddig telepített napelem-kapacitás majdnem felével a világ első számú napelemhatalma lett. Egyes számítások szerint a gridparitás először Európa déli szegélyén, például Dél-Olaszországban valósulhatna meg, s ez után a folyamat egy évtized alatt végigfuthat a kontinensen. Csakhogy a korábbi, túlzottnak bizonyult várakozások miatt a napelemgyártó-kapacitások az igények duplájára nőttek, így 2010-re túltermelési válság alakult ki, ami jelentős visszaesést okozott. Jellemző, hogy az elmúlt öt évben évente 39 százalékkal nőtt a világon a telepített napelemek kapacitása, eközben folyamatosan csökkent a napelemek ára (összeszereléssel együtt az elmúlt időben évente 20 százalékkal), s 8-12 éven belül az árzuhanás ötvenszázalékos lehet. Ekkor már napelemekkel elégíthetnék ki részben, vagy teljesen 1,2 milliárd ember energiaigényét. Amikor egy napelem ára összeszerelve 1,2 dollárra csökken, a technológia versenyképessé válik a hagyományos árammal szemben. Ma 3-3,5 dollárnál tartunk. Jelenleg mintegy 40 gigawattnyi áramot termelnek a földön, ami a Paksi Atomerőmű 200 megawattos értékének mindössze hússzorosa. Ennek 75-78 százaléka Európában van, és a rekorder németek (teljes áramfogyasztásuk mindössze két százalékát jelentő) 18 gW-ja után a második helyezett spanyolok csupán 3,8 gW-tot tudtak összehozni, miközben a jelenlegi technológiákkal már a teljes energiaigény 12 százaléka is kielégíthető lenne. Sok helyütt már annyi a telepített napelem, hogy az így termelt villamos energiát helyben nem is tudják felhasználni, ezért a hálózatot kell bővíteni, vagy az energiatárolást megoldani. A volt keleti blokkból a csehek járnak az élen, ott 2 gW napelem-kapacitás működik. Hazánkban egy éve még két mW-nyi napelem sem termelt áramot (tavaly 1,1 megawatt volt a növekedés, az idén várhatóan két megawatt körül lesz), ami nem csoda, hiszen nálunk az Európában szokásos kilowattonként átlagosan 0,28-0,45 euró helyett mindössze 0,1 euróval olcsóbban vásárolják vissza a napelemek termelte áramot. Magyarországon a legnagyobb napelemes telep száz kilowattos, főleg áruházláncok épületeinek tetején dolgoznak. A beadott pályázati anyagokból 8 mW-nyi tervezett kapacitás látszik kirajzolódni, de szakértők szerint a jelenlegi helyzetben ennek a fele sem fog megvalósulni. November végén ugyanis kiderült, hogy a kötelező átvétel rendszerét felváltó Megújuló Támogatási Rendszer bevezetése egy évvel, 2013 januárjára tolódik. Amikor egy napelem ára összeszerelve 1,2 dollárra csökken, a technológia versenyképessé válik a hagyományos árammal szemben. Ma 3-3,5 dollárnál tartunk. Zöldegyenleg A kristályos napelemek (ezzel a technológiával készül a napelemek négyötöde) kvarchomokból előállított szilíciumból, alumíniumból, illetve különféle műanyagokból állnak össze. Az alapanyagok kevéssé károsak a környezetre, a gyártásuk energiaigénye viszont magas, emiatt egyegy tábla napelem előállításához nagyjából annyi áramot használnak fel (és annyi szén-dioxidot engednek a környezetbe), amennyit a panel a működésének első 5-7 évében megtermel, illetve megspórol. Az energiatakarékos eszköz karbonlábnyoma tehát viszonylag nagy, ugyanakkor az élettartama is magas (20-30 év), így az energiamérlege és a környezeti hatása egyértelműen pozitív. A vékony rétegű napelem gyártásához kevesebb anyag és energia kell, itt a 3-6 éves áramtermelés energiaszükséglete és szén-dioxid-kibocsátása állítható szembe a 20-25 éves élettartammal (a viszonylag kedvező képet némiképp árnyalja az előállításhoz felhasznált mérgező, rákkeltő kadmium). (H. M.)