Népszabadság, 2012. január (70. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-07 / 6. szám

2012. január 7­, szombat | Népszabadság 7 Hétvége ► dolgokról, amelyek bolygónk telünk távoli részén történtek. A jóról kevésbé, mint a rosszról, s így körbevesz bennün­ket a feldolgozhatatlan események sokasá­ga. Ez szorongást, mindennapi frusztráci­ót válthat ki. Csépe Valéria szerint sokan tarthatnak attól, hogy elfogy az energia, a víz, az élelmiszer. A történelem során ko­rábban is volt példa éhínségre, s úgy gon­dolják, ha akkor megtörtént, megtörtén­het ismét. S meg is történik a fejlődő vi­lágban. Az élet tragédiái visszafelé tekint­ve nemegyszer beteljesült jóslatnak látsza­nak. Ilyenkor szorítják ki a józan gondol­kodást az érzelmek és a sötét jövőre vonat­kozó jóslatok. A váci püspök szerint nem félelemben kell élnünk, hanem „józanul”. A keresztény életfelfogás a feltámadás hitéből táplálkoz­va éppen a kiegyensúlyozott, reményteli magatartásra bátorít. Az első Péter-levél­­ben olvassuk: .Álljatok készen, hogy fele­letet tudjatok adni azoknak, akik megkér­dezik, hogy mi az alapja a reményeteknek, a ti szép életeteknek.”­­ A világvége-várakozások mindegyi­ke kivétel nélkül a világegyetem egy csen­des, kozmikus eseményektől mentes zugá­ban lezajló drámai eseményekre irányul - véli Patkós András atomfizikus. Kétségte­len, hogy a Nap vörös óriássá alakulása­kor, azaz néhány milliárd év múlva vége lesz a Föld nevű bolygó történetének. Ám a jóslatok nem a bolygóval, hanem értel­mes lakói tragikus gyorsasággal bekövet­kező végzetével foglalkoznak, amire nehéz fizikai folyamatokon alapuló mechaniz­must konstruálni. Fizikai folyamatok per­sze elvileg fenyegethetik az emberiséget, de a legnagyobb energiákat a legrövidebb idő alatt felszabadító csillagászati események (a szupernóva-robbanások, a gamma-ki­törések és társaik) tőlünk térben és időben olyan távol következtek/következnek be, hogy örülünk, ha néhány fotont vagy ne­utrínót elkapva, tanulmányozhatjuk eze­ket a folyamatokat. A Föld sorsát ezen ese­mények egyike sem befolyásolja. A tudomány fejlődése során egyetlen­egyszer került közel az apokalipszis bein­dításához, a hasadási-fúziós atomfegyve­rek kifejlesztésekor. Nem a világ felrob­bantása fenyegetett, hanem az, hogy a lég­kör szennyeződik a kísérleti robbantások­ban felszabaduló hosszú lebomlású izotó­pokkal, márpedig ez pontot tehetett volna az emberiség történetére a sugárzás okozta genetikai károsodások révén. Patkós And­rás azonban emlékeztet: ezt éppen a tudós kutatók legjobbjai (Linus Pauling, Andrej Szaharov) ismerték fel, és megállították a kormányokat a világvégéhez vezető úton. A világ a fizikus vagy a csillagász számára a világegyetem egészét jelenti. Ennek gyor­suló tágulása nem jelez semmiféle óriási energia felszabadulásával kísért, mindent elpusztító katasztrófát. Az egyirányú fejlő­dés képe sokak világnézetét frusztrálta. Al­bert Einstein sokáig az állandósult állapotú világegyetem képét megvalósító változatot kereste a gravitációs mozgás általa megal­kotott elméletének megoldásai között. Hí­res pap csillagász kortársa, Lemaitre ab­bé, a Pápai Tudományos Akadémia későb­bi elnöke a periodikus változású, önmagába visszahulló, elégő, majd hamvaiból újjászü­lető főnix világegyetemre utaló nyomokat keresett a csillagászati megfigyelésekben. A váci püspök a bibliai szövegekre és a zsinatok tanítására alapozott katolikus fel­­fogással reagál erre: Isten az embernek örök életet szán. Ez az „új ég” és „új föld” Egyes pszichológusok szerint a pró­féták világvégejóslatai saját közelgő haláluktól való félelmük kivetülései. Elfogadhatatlannak érzik hamaro­san bekövetkező elmúlásukat, ezért alkotnak egy forgatókönyvet, amely mentesíti őket a halállal való szem­benézés terhétől, azonban túl van a jelenlegi tér-idő rendsze­rű világon. Jézus többször is beszélt arról, hogy „ez a világ elmúlik”, ám nem tudhat­juk „sem a napot, sem az óifát”, a katoliku­sok tehát azt vallják, hogy egyszer megsem­misül az univerzum. Ez bármikor bekövet­kezhet. Ugyanakkor van egy másik értelme is a világvégének: a személyes halál. Ezzel a mi számunkra ér véget a világ. Ez a vég egy hívő ember számára nem jelenthet állandó félelmet, rettegést, mert a hite alapja az a meggyőződés, hogy Isten szereti. De miért sötétek a jóslatok? Csépe Va­léria szerint azért, mert a bizonytalanság inkább szorongást vált ki, mint eufóriát. Boldog, szép jövőt nem jósol senki, mert az nem lenne természetes, nem hinnék el, még .hírértéke” sem lenne. Nem kizárt azonban az sem, hogy a sö­tét jóslatok éppen „megnyugtatásul” szü­letnek, annak reményében, hogy nem vál­nak valóra. lik, így a felhasználónak újra a pénztárcá­jába kell nyúlnia. - A fő felhasználási területe a napele­meknek a házak tetejére felrakható, vi­szonylag kis felületű szerkezet, amelynél fontos a magas hatásfok, ezért a gyakor­latban a kristályos szilícium napelemek a leggyakoribbak - mondja sikerük egyik kulcsáról a Semilab vezetője, aki érdekelt is abban, hogy ez még jó ideig így maradjon. Igaz, a magyar vállalat kész a változásra is, hiszen az elmúlt években megvásárolt hat külföldi céget, melyek közül néhánynak a technológiája már nem szilíciumalapú vé­kony réteges napelemekre épül. Hazánk napelemkutatásban sem volt gyenge, hiszen a KFKI kutatói Gyulai Jó­zsef akadémikus vezetésével időben kezd­tek e kérdéskörrel foglalkozni, s a tudomá­nyos munka azóta sem állt le. A rendszer­változás után az innen indult kutatók épí­tették meg azt a hazai napelemgyárat is, melynek szomorú történetét tulajdonos­­cserék, névváltoztatások, felszámolások, Thaiföldön való újrafelépítések, majd be­­csődölések jellemezték. Az itteni technoló- Telkes Mária eredménye Annyi más tudományos újdonság mellett a napelemek fejlesztésében is fontos szerepet játszott egy magyar kutató, Telkes Mária, aki Magyarországon szüle­tett 1900-ban. Budapesten tanult, lett fizikus és itt is doktorált, de élete na­gyobbik részében az Egyesült Államok­ban dolgozott.1­995-ben halt meg. A „Nap-királynő”, ahogyan ott hívták, al­kotta meg 1954-ben az első fotovillamos (FV) eszközt, nátrium-szulfát oldatot használva. (Sz. Zs.) giai fejlesztések kutatási és analitikai hát­terének erősítésére állami támogatásokból egy nemzetközi színvonalú laboratórium is felépült a Bársony István vezette kuta­tóintézetben, ebbe az MTA-intézet is vagy százmillió forintot ölt bele, ám a labora­tórium a cég bedőlése miatt áll. Ipari hát­tér nélkül a kutatók képtelenek előre lépni egyébként jelentős technológiai ötleteikkel is. Jelenleg nincs hazai kézben napelem­gyár, miközben több nemzetközi mércé­vel mérve is jelentős napelem-összeszerelő üzem működik az országban (a Sanyo itte­ni telepe a cég legnagyobb napelemgyára a világon), ám ezek egyikének sincs szüksé­ge magyar hozzáadott értékre, alkalmazot­taik betanított munkát végeznek. Az iparág fő problémája a jövedelmező­ség, hiszen a napelemesek egyelőre min­denütt állami támogatásokból élnek és a nagy projektek jövőbeni megtérülését re­mélik. Az olyan tervek, mint a németek ál­tal a Szaharába tervezett gigantikus nap­erőmű, nem a mának szólnak. Sokat emlegetnek a napelemekkel fog­lalkozó fejlesztők egy „varázsszót”, az úgy­nevezett gridparitást. Ez akkor jön el, ami­kor a napelemekből származó áram an­­­nyiba kerül, mint a fosszilis energiahor­dozókból származó energia. Ennek minél gyorsabb eléréséhez egyes környezettuda­tos államok, például a német, jelentősen hozzájárulnak úgynevezett feed-in, vagy­is a betáplálási tarifák alkalmazásával. Ez azt jelenti, hogy egy napelemes háztartás árammérője visszafelé is foroghat, ha ép­pen nem használja, hanem termeli és vis­­­szatáplálja a hálózatba az áramot, amelyért neki ráadásul többet fizetnek, mint amen­­­nyiért ő veszi az áramot. Németországban ez annyira megéri a fogyasztóknak, hogy mára a hazainál jóval kevesebb napsütéses órát számláló ország a földön eddig telepí­tett napelem-kapacitás majdnem felével a világ első számú napelemhatalma lett. Egyes számítások szerint a gridpari­­tás először Európa déli szegélyén, például Dél-Olaszországban valósulhatna meg, s ez után a folyamat egy évtized alatt végigfut­hat a kontinensen. Csakhogy a korábbi, túl­zottnak bizonyult várakozások miatt a nap­­elemgyártó-kapacitások az igények duplá­jára nőttek, így 2010-re túltermelési válság alakult ki, ami jelentős visszaesést okozott. Jellemző, hogy az elmúlt öt évben éven­te 39 százalékkal nőtt a világon a telepített napelemek kapacitása, eközben folyama­tosan csökkent a napelemek ára (összesze­reléssel együtt az elmúlt időben évente 20 százalékkal), s 8-12 éven belül az árzuha­nás ötvenszázalékos lehet. Ekkor már nap­elemekkel elégíthetnék ki részben, vagy teljesen 1,2 milliárd ember energiaigényét. Amikor egy napelem ára összeszerelve 1,2 dollárra csökken, a technológia versenyké­pessé válik a hagyományos árammal szem­ben. Ma 3-3,5 dollárnál tartunk. Jelenleg mintegy 40 gigawattnyi áramot termelnek a földön, ami a Paksi Atomerő­mű 200 megawattos értékének mindössze hússzorosa. Ennek 75-78 százaléka Euró­pában van, és a rekorder németek (teljes áramfogyasztásuk mindössze két százalé­kát jelentő) 18 gW-ja után a második he­lyezett spanyolok csupán 3,8 gW-tot tudtak összehozni, miközben a jelenlegi technoló­giákkal már a teljes energiaigény 12 száza­léka is kielégíthető lenne. Sok helyütt már annyi a telepített napelem, hogy az így ter­melt villamos energiát helyben nem is tud­ják felhasználni, ezért a hálózatot kell bőví­teni, vagy az energiatárolást megoldani. A volt keleti blokkból a csehek járnak az élen, ott 2 gW napelem-kapacitás működik. Hazánkban egy éve még két mW-nyi napelem sem termelt áramot (tavaly 1,1 megawatt volt a növekedés, az idén vár­hatóan két megawatt körül lesz), ami nem csoda, hiszen nálunk az Európában szo­kásos kilowattonként átlagosan 0,28-0,45 euró helyett mindössze 0,1 euróval olcsób­ban vásárolják vissza a napelemek termel­te áramot. Magyarországon a legnagyobb napelemes telep száz kilowattos, főleg áru­házláncok épületeinek tetején dolgoznak. A beadott pályázati anyagokból 8 mW-nyi tervezett kapacitás látszik kirajzolódni, de szakértők szerint a jelenlegi helyzetben en­nek a fele sem fog megvalósulni. Novem­ber végén ugyanis kiderült, hogy a kötele­ző átvétel rendszerét felváltó Megújuló Tá­mogatási Rendszer bevezetése egy évvel, 2013 januárjára tolódik. Amikor egy nap­elem ára össze­szerelve 1,2 dol­lárra csökken, a technológia versenyképessé válik a hagyo­mányos árammal szemben. Ma 3-3,5 dollárnál tartunk. Zöldegyenleg A kristályos napelemek (ezzel a technoló­giával készül a napelemek négyötöde) kvarchomokból előállított szilíciumból, alumíniumból, illetve különféle műanya­gokból állnak össze. Az alapanyagok ke­véssé károsak a környezetre, a gyártásuk energiaigénye viszont magas, emiatt egy­­egy tábla napelem előállításához nagyjá­ból annyi áramot használnak fel (és annyi szén-dioxidot engednek a környezetbe), amennyit a panel a működésének első 5-7 évében megtermel, illetve megspórol. Az energiatakarékos eszköz karbonlábnyoma tehát viszonylag nagy, ugyanakkor az élettartama is magas (20-30 év), így az energiamérlege és a környezeti hatása egyértelműen pozitív. A vékony rétegű napelem gyártásához kevesebb anyag és energia kell, itt a 3-6 éves áramtermelés energiaszükséglete és szén-dioxid-kibocsá­­tása állítható szembe a 20-25 éves élet­tartammal (a viszonylag kedvező képet némiképp árnyalja az előállításhoz felhasz­nált mérgező, rákkeltő kadmium). (H. M.)

Next