Népszabadság, 2012. január (70. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-04 / 3. szám

2012. január 4., szerda | Népszabadság 13 Egyházügy Interjú A tisztelendő szerint az egyháznak mindig távolságot kell tartania a pártoktól, a politikusoktól Nem tökéletes az egyházi törvény Mozdíthatatlanul konzervatív, de ha vitatkozik valakivel, sosem „tet­szeleg” azzal, hogy neki van igaza - így lehetne jellemezni a 81 éves, ró­mai katolikus pap, a pécsi Goják Já­nos gondolkodását. Az évtizedeken át teológiát és szociáletikát tanító, nyugdíjas főiskolai tanárt arról fag­gattuk, egyháza vezetése képes-e rea­gálni a világ változásaira. Ungár Tamás A napokban a rendőrség gazdasági bűncselekmények elkövetésével gya­núsította meg a püspökség volt va­gyonkezelőjét, aki maga is pap. Az egyházmegye papjai és hívei miképp élik meg, hogy a nyomozók immár egy éve vizsgálják a püspökségben történt állítólagos visszaéléseket ? Megrázta az egyházmegyét a vizs­gálat ténye és az, hogy Mayer Mihály lemondott. Arra, hogy egy püspök le­mondjon, emberemlékezet óta nem volt nálunk példa. Mindez a papokat és a híveket elbizonytalanította. En­nek ellenére nem csökkent a temp­lomba járók száma Pécsen. Mintha a baljós hívek inkább összefogásra ösz­tönöznék a híveket. Pécsett sokan azt feltételezik, hogy a politikai vezetés közbelép, hogy eltus­solják az ügyet. Erről én is hallottam, de bízom az nyomozó hatóság és az igazságszolgál­tatás befolyásolhatatlanságában. A feltételezés tán abból fakad, hogy so­kan úgy látják: a politikai hatalom és a katolikus­ egyház titkos szövetségben van. Lehet ebben igazság? Azt tartom, hogy az egyház vezeté­se sosem köthet szövetséget a pártok­kal. Még akkor sem, ha az egyház esz­merendszere és egy párt ideológiája sokban egyezik. Azért sem lenne okos dolog egy ilyen szövetség, mert a ha­talomért küzdő pártok gyakorlatia­sak, így cselekedeteik gyakran ütköz­nek azzal az ideológiával, amit hir­detnek. Az egyháznak mindig kriti­kus távolságtartással kell viseltetnie a pártok és a politikusok iránt. A pa­poknak persze lehet kedvenc pártjuk, és egy politikai rendezvényen vagy a barátaiknak érvelhetnek is egy párt mellett, ám papként nem szólíthat­ják fel arra a híveket, hogy kire sza­vazzanak vagy ne szavazzanak. Vagyis az egyház tisztán eszmei ala­pon mondhat véleményt politikai kérdésekben? Valóban így gondolom. Az egyház, küldetéséből adódóan, eszmei alapon vitába is szállhat a politikával, hiszen az egyház tagjai a társadalomnak is tagjai. Az egyház szót emelhet a sze­gények, a jogfosztottak érdekében, a szabadság és az emberi méltóság vé­delmében, és kötelessége tiltakozni, ha létét vagy Jézus Krisztus tanításai­nak hirdetését veszély fenyegeti. Akkor a római katolikus egyház mi­ért nem tiltakozott az új egyházi tör­vény ellen?Hiszen az jogfosztottá tet­te az eddig szabadon működő egyhá­zak tucatjait. Nyilvánvaló, hogy a törvény nem tökéletes. Abban bízom, hogy a hi­báit a jövőben a végrehajtási gyakor­lat kiküszöböli. Amikor interjúra kértem, azt mond­tam, főképp arról kérdezném: mitől lehet ma vonzó a katolikus egyház. Azt felelte, hogy ez a legnehezebb kér­dés. Miért az? Erre a kérdésre a válasz koronként más és más. Abban viszont nincs vál­tozás, hogy az egyház minden gesztu­sának a szeretetről és a szerénységről kell tanúskodnia. Nemcsak a papoké­nak, hanem azon hívekének is, akik meghatározó, reprezentatív emberei az egyház közösségének. És nem ütközik a szerénység paran­csával az, hogy az egyház nehezen is­meri be a tévedéseit? Valóban, az egyház nemegyszer té­vedett, hibázott. De ezeket később el­ismerte, és igyekezett a hibákat kija­vítani, s II. János Pál már azt is meg­tette, hogy bocsánatot kért a tévedé­sek miatt. De az igaz, hogy az egyház vezetése és papjai a történelem fo­lyamán ismételten elkövették azt a hibát, hogy a fensőbbség látszatával léptek fel. A papok és hívők gyakran úgy látják, hogy az egyház vezetése ma is hajla­mos erre. Mondjon néhány példát, ami ezt bizonyítja! 1,1 K­l­M Ilyen a fogamzásgátlás ügye. Az egy­ház továbbra is makacsul tiltja a fo­gamzásgátlás minden módját, a gyógyszert, a gumit, a megszakított közösülést. Miért? Az egyház tanítása szerint a há­zasságon belüli szexuális kapcsolat során nem zárható ki a gyermekál­dás, így csak annyi engedményt tesz, hogy aki nem akar gyereket, az ne a termékeny időszakban közeledjen a párjához. Ha egy pár nem akar gyereket vagy nem akar újabb gyereket, miért ne okozhatna egymásnak örömöt bűn­tudat nélkül? Az egyház úgy gondolja, hogy a teljes értékű párkapcsolat fontos ré­sze a szexualitás. De az egyház óv at­tól, hogy a testi élvezet minden más szempont és érték fölé emelkedjen, ezért hirdeti az önfegyelem fontos­ságát. Egyébként is: aki Jézust köve­ti, az fölveszi keresztjét és vállalja az áldozatokat is. Az is egyfajta áldozat­­vállalás, hogy néha lemond a testi él­vezetről. Mindamellett a II. Vatikáni Zsinat után VI. Pál pápa megbízott egy tekintélyes szakemberekből álló bizottságot azzal, hogy foglalkozzon a fogamzásgátlás kérdésével. A gré­mium tagjainak többsége a tablettát támogatta, de a pápa a bizottság fo­gamzásgátlót elutasító, konzervatív kisebbségének véleményét fogadta el. Megértem ezt a döntést, helyesnek is tartom, egyebek mellett azért, mert a fogamzásgátlóknak kártékony ha­tásuk is van. Ugyanakkor ez a kérdés ma is vitákat vált ki az egyházon be­lül, ezért a változás nem zárható ki. És a házasság előtti szexuális élet ti­lalmának megítélését illetően? Az egyház azért tiltja a házas­ság előtti testi kapcsolatot, mert óv­ni akarja a fiatalokat a szabados pár­­választástól, a lelki kapcsolat nélkü­li szextől. Két, lelkileg összeillő, komoly szán­dékú ember miért ne lehetne arra kí­váncsi a házasság előtt, hogy szexuá­lisan összeillenek-e? Úgy gondolom - bár ebben aztán végképp nincs tapasztalatom -, hogy két, egymással bizalmas viszonyban lévő ember a szexuális kívánalmait is meg tudja beszélni szexuális együttlét nélkül. Nem vagyok híve a házasság előtti szexuális életnek, de nem tar­tom kizártnak, hogy sok érv szól mel­lette. Számos érv szól a cölibátus megszün­tetése mellett is. A papi nőtlenségről Jézus sosem szólt. Ma mi szól mégis a cölibátus mellett? Az, hogy ha felesége és gyermeke van egy papnak, akkor könnyebben megzsarolható, és rávehető, hogy a hite, a hivatása ellen cselekedjen. A szülein, testvérein, barátain keresz­tül is zsarolható egy pap. Ráadásul feleség és gyermek híján kevésbé ért­heti meg a családos emberek tetteinek indítékait. Ez vitathatatlan. De az sem vitat­ható, hogy a pap jobban tud felada­taira koncentrálni, ha nem kell csa­ládról gondoskodnia. Ezzel együtt a paphiány miatt lehetségesnek tar­tom, hogy a latin egyház engedélyez­ni fogja a nős, családos emberek pa­pi pályára lépését. De azt, hogy a pap nősüljön, első lépésben aligha enge­délyezi majd az egyház. Az általunk átbeszélt kérdésekre ta­lán gyorsabban születne korszerű vá­lasz, ha az egyházban erősödne a de­mokrácia. Ám a Vatikánnak sajátos a demokráciafelfogása. Az egyházban valóban nincs az a fajta demokrácia, ami a társadalom egésze számára már elfogadott. Az egyház hierarchikusan épülő közös­ség. A legfontosabb kérdésekben a zsinat, illetve a pápa dönt. De a püs­pököknek, a papoknak és a híveknek is megvan a kezdeményező, javaslat­­tevő szerepük. A hívek javaslatai roppant nehezen jutnak el a pápáig. Egy közösségnek pedig még abba sincs beleszólása, hogy a püspök kit nevez ki hozzájuk plébánosnak. Az egyház hierarchikus szerkeze­te megfelel Jézus Krisztus szándéká­nak. De hogy azt miképp gyakorolja az egyházi felsőbbség, az már koro­kon és embereken is múlik. Az egyház már ma is igyekszik az egyházi tago­kat egyre jobban bevonni különböző grémiumokon keresztül a döntésho­zatalba. Ez is szándéka volt a Il. Vati­káni Zsinatnak. Az elég régen volt már. Igen. 1965-ben. „Az egyház nemegyszer tévedett, de ezeket később elismerte, és igyekezett a hibákat kijavítani” fotó: Wéber tamás i Névjegy GOJÁK JÁNOS 1930-ban született a Baranya megyei Bikaion, kétgyermekes parasztcsalád­ban. Budapesten a Hittudományi Főis­kolán, majd Rómában tanult. Papként tucatnyi településen szolgált, és több egyetemen is tanított 1980-től 1989-ig a katolikus egyház lapjának, a Magyar Kurírnak a főszerkesztőjeként dolgozott. Tizennyolc éven át az egyház szociális tanításainak terjesztésével foglalkozó Justitia et Pax bizottság főtitkára volt. 2010-ben vonult nyugdíjba. Vallásszabadság Bábeli zűrzavar Czene Gábor A szilveszteri meglepetésként elénk tett legújabb egyházi törvény sem nélkülözi a jogalkotást abszurd mó­don értelmező megoldásokat. Az egy­házi státusz odaítélésekor a kéthar­mados jobboldal olyan jogszabály­ra hivatkozik, amely hatályba sem lé­pett, és amelyet elkaszált az Alkot­mánybíróság. Ha egy tankönyvíró a kiszámítha­tó és következetes parlamenti mun­kát szeretné prezentálni, egészen biz­tos, hogy nem az egyházi törvénnyel fog előhozakodni. Kezdődött azzal, hogy a hosszú egyeztetések után be­nyújtott - mellesleg a kormány ál­tal is jóváhagyott - KDNP-s törvény­­javaslatot tavaly nyáron a Fidesz az utolsó pillanatokban felülírta. A leg­inkább fércműre emlékeztető jogsza­bály az elismert egyházak számát ti­zennégyre csökkentette. A többi vallási szervezetnek (ha nem kíván egyesületként működni) kérelmet kellett volna benyújtania az egyházi státuszért. A feltételek tisztá­zatlanok voltak. Csak egyetlen példa: a fideszes Lázár János frakcióvezető azzal érvelt, hogy nem szabad ezerfős létszámhoz kötni az egyházak elisme­rését, az egyik paragrafusban még­is benne maradt az ezer tagról szóló rendelkezés. Hónapokig úgy tűnt, a Fideszt hi­degen hagyják a tiltakozó demonst­rációk és aláírásgyűjtések, az alkot­mánybírósági beadványok. Aztán de­cember közepén váratlanul előállt Lá­zár János, és­­ jogtechnikai megfon­tolásokra” hivatkozva közölte, hogy - mivel az elfogadás módja nem felelt meg „minden közjogi kritériumnak” - a parlament visszavonja az elméle­tileg január elsején hatályba lépő egy­házi törvényt. A Fidesz hirtelen elhatározása gyaníthatóan szorosan összefüggött azzal, hogy az Alkotmánybíróság na­pirendjére vette az egyházi törvényt: az előjelek alapján aligha volt kétsé­ges, hogy a testület visszadobja a jog­szabályt. Az Alkotmánybíróság végül nem várta meg, amíg a parlament hatályon kívül helyezi a törvényt, ha­nem közjogi érvénytelenségre hivat­kozva (a jogalkotási eljárás szabá­lyainak súlyos megszegése miatt) megsemmisítette azt. Közben az amerikai külügymi­niszter is bírálta a törvényt, és lábra keltek olyan hírek, hogy a kormány a nyomásnak engedve duplájára növe­li az egyházak számát. Nem így lett: maradt a tizennégyes kör. A törvény több ponton módosult, ugyanakkor az egyházi rang elnyeréséhez - Lázár korábbi kijelentéseivel szemben - to­vábbra is szükség van ezer fő támoga­tására. Ennél is furcsább a záróren­delkezések között lévő kitétel. Az Or­szággyűlés gyakorlatilag soron kívül, február végéig dönt azon vallási kö­zösségek kérelmeiről, amelyek a nyá­ron megszavazott - de hatályba nem lépő - törvény alapján érkeztek be a közigazgatási tárcához. A parlament tehát egy olyan jogszabályt vesz ala­pul, amelyet többszörösen is nem lé­tezőnek kell tekintenünk: a törvény eleve csak január elsejével lépett vol­na hatályba, ráadásul az Alkotmány­­bíróság megsemmisítette. Megjósolható, hogy ebből még nagy galibák lesznek. Kiszámíthatat­lan, hogy ki jár jól: jogsértő hátrány Az Országgyűlés február vé­géig dönt azon vallási közös­ségek kérelmeiről, amelyek a nyáron megszavazott - de hatályba nem lépő - törvény alapján érkeztek be a köz­­igazgatási tárcához. Nagy galibák lesznek még ebből, érheti azokat a vallási szervezeteket, amelyek egy zavaros és érvénytelení­tett törvény alapján már benyújtot­ták a kérelmüket, és azokat is, ame­lyek még nem. Az elutasított közös­ségek csak egy év múlva, „népi kez­deményezésként” próbálhatnak újra egyházzá válni. Az MSZP szerint a lényeg nem vál­tozott. Nyakó István szocialista poli­tikus csodaként értékelte, hogy a Fi­desznek sikerült kétszer ugyanabba a folyóba lépnie, és másodszor is tör­vényt alkotnia a „lelkiismereti és val­lásszabadság korlátozásáról, a val­lási közösségek jogfosztásáról”. Ha­sonlóan fogalmazott az LMP-s Kará­csony Gergely is, aki úgy ítélte meg, hogy sem a forma, sem a tartalom nem változott. (A Jobbik folyton csak azon háborog, hogy a parlament az elismert egyházak közé emelte a szél­sőjobb által „cionista szektának” ne­vezett Hit Gyülekezetét.) A kormány­zat ezúttal mintha kifogyott volna a saját produktumát dicsérő jelzőkből. s?«1T3

Next