Népszabadság, 2012. március (70. évfolyam, 52-77. szám)

2012-03-01 / 52. szám

4 Népszabadság | 2012. március 1., csütörtök Az ügy: A jelenlegi szabályok az ügynököket védik Állambiztonsági iratok Sosem szabadulunk az „átkos” múlttól? Mágnesszalagok taszító erők közt Nyusztay Máté „Húsz zavaros év” elteltével sem sike­rült minden fél számára megnyugta­tóan rendezni a pártállam titkos múlt­jának feltárásáról szóló vitát. Magyar­­ország az utolsó posztkommunista or­szág, ahol máig nem lehet tudni, pon­tosan kik, kikről és mit jelentettek a hír­hedt állambiztonsági szolgálat megbí­zásából­­ és az elmúlt időszak történé­sei alapján nem is várhatunk eget ren­gető megfejtéseket. Az „ügynöksaga” legutóbbi felmelegítése az LMP nevé­hez köthető. Miután múlt hétfőn a fi­­deszes többség nem engedte tárgyalás­ra az ügynökakták nyilvánosságát cél­zó törvényjavaslatukat, Schiffer And­rás nyílt levélben kérte színvallásra Orbán Viktor miniszterelnököt. Schif­fer azt tudakolja, hogyan egyeztethe­tő ez össze a múlt lezárásáról szóló re­torikával, illetve hogyan kívánja lezár­ni a kormányfő az „általa húsz zavaros esztendőnek nevezett” időszakot, ha a mai napig nem lehet tudni, hogy „mi­lyen módon hálózták be a régi állam­biztonsági hálózatok a rendszerváltó politikai erőket”. Schiffer lapunknak azt nyilatkozta, a választól teszik füg­gővé, tesznek-e újabb kezdeményezést a múlt héten elbukott törvényjavasla­tuk után.­­ Úgy gondoljuk, nemcsak az egykor megfigyelteknek van joguk a tisztánlátáshoz, hanem minden állam­polgárnak joga van megtudni, hogyan működött és élt tovább a hálózat - je­lentette ki az ellenzéki képviselő. A választások óta az LMP és a Job­bik is benyújtott már javaslatokat az egykori szolgálatok ügynökei, besúgói leleplezéséért, de a Fidesz - ahogy el­lenzékben is leszavazta a szocialista­­liberális kezdeményezéseket - látha­tóan most is inkább csak szimbolikus gesztusokig merészkedik ügynökügy­ben. Szavakban a kormánypárt régóta hirdeti elkötelezettségét a pártállami múlt megismerhetősége ügyében, és több kezdeményezést tettek itthon és Brüsszelben is a kommunizmus bűne­inek elítélésére. Legutóbb Biszku Bé­la büntethetőségének vitájától „ins­pirálva”, az új alaptörvénybe öntötték a számonkérés lehetőségét. Maguk­nak az ügynöklistáknak a nyilvános­ságát azonban a Fidesz mindig óvato­san kezelte­­ kormányon a szocialisták is. Ez a kettősség volt tettenérhető ak­kor is, amikor a Jobbik, majd az LMP iratnyilvánosságot előíró javaslatairól kellett dönteni: mindkét előterjesztés megosztotta a kormányoldalt, több­ségük „nemzetbiztonsági kockázatok­ra” hivatkozva mindkettőt leszavazta, előbbire tavaly decemberben 55, utób­bira - múlt hétfőn - 24 kormánypárti képviselő szavazott igennel. Az LMP-előterjesztés elkaszálása után Lázár János frakcióvezető több nyilatkozatában ismét arról igyeke­zett biztosítani a közvéleményt, hogy nyilvánosságra kell hozni az aktákat, de ezzel kisebbségben maradt a képvi­selőcsoportban. A minap arról beszélt például, hogy a Fideszben nagy vita van arról, hogy egy illegitim társadal­mi-politikai rendszerben megszerzett információk kinek a tulajdonát képe­zik. „Én abba a csoportba tartozom - kisebbségben vagyok a Fidesz-frakció­­ban -, aki azt mondja, hogy minden adatot nyilvánosságra kell hozni, még akkor is, ha ez egyébként személyi­ségi jogokat sért”. Egy másik csoport szerint az információk az államé, míg vannak, akik szerint az érintettet illeti meg az adat, vagyis a rá vonatkozó, tör­vénytelenül gyűjtött információkat ve­hesse magához, vihesse haza, mert az csak rá tartozik. Ez volt egyébként a Fidesz első ko­molyabb kezdeményezése ügynökügy­ben kormányra kerülésük óta, bár még közismerten jobboldali szakértők is megkérdőjelezték a szándék komoly­ságát. A listák teljes nyilvánosságra ho­zatalához hasonlóan, a dossziék „szét­­hordhatósága” is megosztotta a pár­tot, főleg miután ez a személyiségi jo­gokat védő szabályok szerint gyakorla­tilag kivitelezhetetlen lett volna - vis­­­sza is vonták az erről hozott kormány­rendeletet. Szintén a személyiségi jo­gi garanciákat hangoztatta kedden az Európai Parlamentben Hankiss Ág­nes fideszes EP-képviselő, aki arról be­szélt: mivel a rendszerváltáskor szá­mos országban, így Magyarországon is komoly iratmegsemmisítések tör­téntek, a kommunista titkosszolgálati múlt nyilvánossá tétele nem történhet kapkodó módon és kampányszerűen. „Mélyreható helyzetfeltárás és megfe­lelő személyiségi jogi garanciák kiépí­tése szükséges ahhoz, hogy az állam­biztonsági múlt dokumentumainak nyilvánossá tétele katartikus megúju­lást és ne romboló társadalmi konflik­tusokat gerjesszen”. A személyiségi jo­gok, a nemzetbiztonsági érdekek vé­delme és a múlt feltárásához fűződő érdekek örökös harcából tehát tovább­ra sem látszik a kiút - ami persze az el­múlt „zavaros” húsz év távlatából an­­­nyira nem meglepő. A kétezres évek iratfeltárásai sok újdonsággal szolgáltak a történészek számára. Az úgynevezett Kenedi-bi­­zottság munkája révén derült ki pél­dául, hogy a rendszerváltáskori tör­vénytelen iratmegsemmisítések egé­szen 1994-ig folytatódhattak, ahogy az is, hogy sokszor indokolatlanul tartot­tak vissza levéltárba való iratokat a mai titkosszolgálatok. A legutóbbi, három évvel ezelőtti feltárás derítette ki, hogy létezik és meg is menthető a minden ismertnél alaposabb és kiterjedtebb gépi nyilvántartás. Összesen 19 mág­nesszalagról van szó, a hálózati sze­mélyek, a kémelhárítók, a megfigyel­tek, az előzetes nyomozások és a bizal­mas nyomozások adattárának másola­tairól. A 40 megabyte-nyi nyilvántar­tásokban akár százezres nagyságrend­ben szerepelhetnek megfigyelőkkel és megfigyeltekkel összefüggésbe hozha­tó adatok. A szalagokat a Bajnai-kor­­mány felhatalmazásával kutatók ar­chiválták, de a 2010-es választások ezt a folyamatot is megakasztották. A második Orbán-kormány első évét is a kettősség jellemezte: miköz­ben ígéretet tettek a mágnesszalagok hozzáférhetővé tételére, a munkával még a Bajnai Gordon kormánya által megbízott szakemberek mandátumát megszüntették, ahogy a titkosszolgá­latok és a levéltárak közötti átadás ci­vil felügyeletét is, így továbbra is úgy fest: a megfigyelteknek, történészek­nek és ügynökvadászoknak be kell ér­niük szimbolikus gesztusokkal - teljes nyilvánosságra már csak azért sem szá­míthatnak, mert még ha hirtelen mág­nesszalagok tömkelegét zúdítanák is a levéltárakra, akkor se publikálhatná senki a nem közszereplők neveit.­­ Ezt erősíti Ungváry Krisztián tör­ténész lapunknak adott nyilatkoza­ta is: a jelenlegi törvények között hiá­ba tennék kutathatóvá a mágnesszala­gos nyilvántartásokat, annak nem len­ne sok értelme. „Az érintettek min­denkit beperelhetnének, aki publikál­ni merné a nevüket, és meg is nyernék, mivel a jelenlegi törvényi szabályok ki­lencvenkilenc százalékos védettséget adnak az egykori ügynököknek a ku­tatókkal szemben”. Éppen ezért van szükség szerinte új törvényi keretekre. Azt pedig Ungváry megdöbbentőnek tartja, hogy a magát antikommunis­­tának nevező Fidesz, amely személyre szabott törvényeket alkot, mégsem tud érdemi alternatívát felmutatni az ügy­nökmúlt rendezése területén. Ungvá­ry - aki részt vett a Kenedi János ve­zette civil iratfeltáró bizottság mun­kájában is - szerint mindez azt iga­zolja, hogy a szocialista múlt öröksé­gét tovább akarják magukkal hordoz­ni. Az ügynökügyben tett erőfeszítések (a mindenki hazaviheti az aktáját ak­ció és a mágnesszalagok ígért feltárá­sa) kapcsán kérdésünkre a történész azt mondta, az egy vicc volt, hogy min­denki hazaviheti a dossziéját, nem le­hetett volna kivitelezni. Az elmúlt idő­szakban a mágnesszalagok ügyében semmi nem történt, ahogy a titkos­­szolgálatoknál maradt iratok átadá­sában sem. A jelenlegi állás szerint a mágnesszalagok továbbra is a titkos­­szolgálati irattárakban pihenhetnek. A ,szalagügy” egyébként szakértők sze­rint még a szolgálatok és a kormány­­ körmére éghet”, mivel már a létezé­se is mulasztásos törvénysértés: egyes részeinek már rég levéltárban volna a helyük, viszont az egészet titkosították 2060-ig. A háromévenkénti kötelező felülvizsgálat nyilvánvalóan elmaradt az archiválás előtt, így tehát­ megkér­dőjelezhető azok birtoklásának jog­alapja is. Kivéve persze, ha „nemzet­­biztonsági érdek” fűződik a visszatar­tásukhoz. Ez a kitétel, avagy a parla­menti szlengben „nagykoalíciós gu­miparagrafusnak” csúfolt szabály biz­tosította az elmúlt évek során is, hogy ne kelljen mindent felhánytorgatniuk „átkos” múltjukból a titkosszolgálatok­nak - szennyesük pedig ideális esetben még ötven évig várhat a mosásra. LMP-s képviselők ügynökneveket mutatnak fel a parlamentben, miután javaslatukat leszavazták fotó: Reviczky Zsolt Rejtélyes kacskaringók Húsz éve a zavarosban Az ügynöktéma - néhány üdítő szü­nettől eltekintve - gyakorlatilag a rendszerváltás óta „kísérti” a politikát. Mindig előkerülnek újabb ügynöklis­ták a levéltárakból és „magángyűjte­ményekből”, ahogy mindig akad egy párt­­ a liberálisoktól a kisgazdákon át a szélsőjobbig­­, amely lerántaná a leplet a kommunizmus titkos ügynö­keiről. Továbbá mindig akad egy jóval erősebb titokpárti, nemzetbiztonsági lobbi, ami olykor nagykoalícióban há­rítja el a „túlbuzgó” iratfeltáró kezde­ményezéseket. A múltfeltárás története egyidős a rendszerváltással, hiszen már ak­koriban is sokan követelték a dikta­túra működtetőinek elszámoltatását, a történelmi igazságtételt. Ezek a tö­rekvések akkor kaptak erőre, amikor egymás után derültek ki az állambiz­tonság piszkos ügyei 1989-1990 te­lén. Az egyik ilyen „lökést” a demokra­tikus ellenzék töretlen megfigyelésé­re fényt derítő Duna-gate-botrány ad­ta, a másikat a szintén a Fekete Doboz által feltárt törvénytelen iratmegsem­misítések ügye. Ezért az ötvenhato­sok, kisgazdák és az egykori demokra­tikus ellenzék „jóvátételi lobbija” már az Antall-Boross-kormánynak is ko­moly fejtörést okozott, nem beszélve a Sólyom-féle Alkotmánybíróságról, amely sorra megakadályozta az iga­­zságtételi törvényeket. A fáma szerint az Antall-Boross-kormány a parla­menti többségét is veszélyeztette vol­na, ha a parlamenti képviselők ügy­nökmúltját megbolygatják, így aztán csak az első parlamenti ciklus utolsó ülésnapján fogadták el az első ügy­nöktörvényt. A képviselők ügynökmúltjának át­világítása és a Történeti Hivatal létre­hozása már a Horn-kormány ciklusá­ra esett. Az első Orbán-kormányt in­kább a titokpártiság jellemezte ügy­nökügyben (a titkosszolgálati lobbi egyik legmeghatározóbb képviselője, Kövér László titokminiszter a parla­menti pletykák szerint már ekkor egy­értelművé tette, hogy „csak a testén keresztül” engedi ki az ügynöklistá­kat). A kormány néhány szimbolikus gesztust tett ugyanakkor a kommu­nizmus áldozatainak, például a Terror Háza megalapításával, vagy a február 25-i emléknap bevezetésével, az átvi­lágítás személyi körének kiterjesztésé­­vel, de végül - a retorikával szemben - sosem zárta ki a közéletből az egy­kori ügynököket, ellenben a titkosítá­si határidőket évtizedekkel kitolta. A következő MSZP-SZDSZ-kormányok már aktívabbnak bizonyultak, főleg a kisebbik koalíciós partner nyomására. A második szociálliberális kormány is csak Medgyessy Péter miniszterelnök kémelhárítói múltjának nyilvános­ságra kerülésével összefüggésben en­gedett a liberálisok nyomásának; ek­kor indult be a „világítsunk át minden * y­i Eljárás Biszku ellen A Fővárosi Főügyészség a Jobbik feljelentése nyomán eljárást indított Biszku Béla egykori belügyminiszter ellen az 1956-os forradalmat követő megtorlásokban vállalt szerepe miatt. A Jobbik a január elsejétől hatályos - az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlensé­­géről és a kommunista diktatúra alatt elkövetett bűnök üldözéséről szóló­­ törvényre hivatkozva tett feljelentést Biszku Béla ellen. (MTI) volt kormánytagot” lavina, és ekkor él­ték fénykorukat az ügynöklisták készí­tői is. Ebben az időszakban rendelték el az iratátadások felpörgetését, a Tör­téneti Hivatalt közös állambiztonsági szaklevéltárrá duzzasztották, az irat­feltárást pedig részben civil kutatók felügyelete alá helyezték. Ugyanak­kor a Medgyessy-, majd a Gyurcsány- Bajnai-kormányok idején is fennma­radt a korábbi kettősség: miközben a liberális lobbi a civil kutatókat előny­be juttatta mind a kutathatóság, mind az irategyesítés és feltárás felügyele­tében, ez állandó harccal járt a bürok­ráciával és a titkosszolgálatokkal. A kétharmados törvények (alkotmány, titokszabályok) módosítását pedig a Fidesz következetesen elutasította, így a feltárás alkotmányos keretei tovább­ra sem változtak, a pártállami múlttal kapcsolatos információk esetében is megilleti a megfigyelőket a személyes adatok védelme. (Ny. M.) Kövér László - csak a testén keresztül? FOTÓ: DOMANICZKY TIVADAR

Next