Népszabadság, 2012. május (70. évfolyam, 102-126. szám)
2012-05-30 / 125. szám
2012. május 30., szerda | Népszabadság 15 Kultúra Kabinetalakítások KIÁLLÍTÁS Rózsa Gyula Gyulai Líviusz Józsefvárosi Galéria Gyulai Líviuszt talán egy Egon Erwin Kisch-illusztrációnál a legkönnyebb tetten érni. Díszes-pompás prágai (pesti, bécsi) házkapu, oroszlánok, zárókő, faragott szárnyak, konzolok. Előtte pedig egy féktelen gyerekrajz, vicsorító vonalakkal, kajla-görbe labdával, kusza kockás sapkával. Körülbelül ez a művek dramaturgiája. A házrészlet oly aprólékosan, oly elmélyülten és azonosulóan megjelenítve, hogy a néző már-már beleszeret a középeurópai historizmusba, amelyet aztán - bocsánat - fenékbe billent a grafikus vásott, önfeledt és lenyűgöző iróniája. A körúti mintegy életmű-válogatásban inkább ennél álcázottabb művek találhatók. A híres Szamártestamentum-sorozat, amely a Dürer előtti, még nehézkesen középkori fametszetvilágot fordítja át frivolan és jókedvűen huszadik századira, és amelynek az apokrif voltát nem egyszerűen a vidám üzekedések magyarázzák. A középkor még meg nem rontott, vaskos erotikája lényegül át jelenkori iróniává anélkül, hogy eredetét elveszítené, de vonalról vonalra, figuráról figurára haladva lehetne csak kimutatni, miként történik mindez. A Psziché-rajzok, a Weöres Sándor koholta poézishez készült illusztrációk ugyanígy járnak el a rokokóval. Nem klasszicisták, nem biedermeierek: Gyulainak arra is volt gondja negyven éve, hogy a magyar tizenkilencedik századelő nem járt korstílusokban az élen. Képvilágát tehát ahhoz az ide késve, szakadozottan érkezett modorhoz igazította, amely hatott a költemények fiktív korában. Pajzánnál kevésbé ártatlan jeleneteit, szép keblű hölgyeit és korántsem tartózkodó gavallérjait következésképp úgy jelenítette meg, hogy azok nem kevésbé koholt időszerűséget tanúsítanak. Ugyanilyen kétes módon korszaka az illusztráló Gyulainak a tizenkilencedik századvég, a huszadik századelő. Mostani kiállításának plakátján egy eredetileg kilencszázhetvenötben rajzolt Bajnok, amely a barna fotográfiák merev büszkeségét, a kihívóra pödrött bajusz és a mellkast beborító ordók makacs részletességét oly rezzenéstelen alapossággal adja elő, hogy arra a humoros momentumra, miszerint a velocipéd kereke szögletes, már szinte szükség sincsen. A tengerparti, állig fürdőruhás nagymamák, a porszemüveges, porköpenyes sofőrök (sőt: chauffeurök), az italt reklámozó plakáthölgyek olyan aggályos hitellel keltenek nosztalgiát, hogy a nosztalgia azonnal szerte is foszlik. Jó példadarabja a Kisdi-illusztráció Gyulai mesterségbeli tökélyének is. Nem volna olyan erős a dramaturgiája, ha a szóban forgó kapu nem az egykori acélmetszetes precízség, e régen kihalt illusztrációs technika hitelével jelenne meg. Tojássor az íven, kartusok a kapuszárnyon, domborművek és félplasztikák csupa pontozott aprólékossággal, amely pontokat a grafikus mind tollal, azaz egyedi rajzzal állított elő. Ezekkel a tollrajzaival mindig megtévesztette, majd azonnal elbűvölte híveit Gyulai. Metszetnek, de legalábbis rézkarcnak tetszett minden Psziché-kísérőrajz, még a vonalkázást is teljesítették az egyedi grafikák, tollrajz a korabeli reklámnak beillő automobillap, tollal rajzoltak az álmontázsok is a tengerparti jeleneteken. Nem mintha más technikáknak nem volna mind fölényes mestere. A darabos középkor-illusztrációk olyan linóleummetszetek, amelyeken minden kemény vonal, linóleumnak ellentmondó szálkás aprólékosság fametszethez illő. Az Orrszarvút rajzoló viszont olyan dús fametszet, amelynek a sűrű szövedéke a metszést tagadó bravúr. Mester-litográfiák és pompás rézkarcok váltják egymást a teremben, és a jelek szerint mostanában Gyulai variálja az eszközeit: egykori rajzait metszi, és korábbi rajzait teszi át nyomatokba. Röviden: minden eszköz felvonul a kissé hevenyészett tárlaton, amelyet ez a különleges művészet valaha is felhasznált. Gyulai mindig úgy volt illusztrátor, hogy soha nem rajzolt irodalmat. Ezzel szemben elképesztő érzékkel és tudással ismert, érzett át korokat, korstílusokat és korhangulatokat, és változtatta őket maivá és egyénivé. Bármily lapos a hasonlat, teljesítménye valahogy a színészóriásoké. Mert valóban átél, hitelesen alakít középkort, rokokót, fin de siecle-t, de a színészóriásokhoz hasonlóan mindig félreismerhetetlen, messziről sugárzó egyéniség marad. Dramaturgiája - ha még emlékeznek erre - brechti. Átél, hitelesen alakít középkort, rokokót, fin de siecle-t fotó: teknős miklós Kisfilmek „Hontalanokká” váltak az animációs tévésorozatok Központosított mecenatúra Varsányi Gyula Igazított filmtámogatási rendszerén a Médiatanács (M1). A múlt héten sajtótájékoztatón jelentették be, ezután minden még jobb lesz, mint eddig. Mármint azóta, hogy a mozgókép közalapítvány lenullázása után, másfél éves „kiéheztetést” követően újraindult a nem egész estés játékfilmek, animációs, dokumentum- és ismeretterjesztő munkák, tehát a kisfilmek készítésének állami támogatása. A Médiatanács e műfajok mecénási szerepét „vállalta át” (a nagyfilmeket pedig az Andrew G. Vajna kormánybiztos irányítása alatt működő Magyar Nemzeti Filmalap - MNF - pénzeli). Kétségkívül kedvező fejlemény, hogy az idén a tavalyinál 200 millió forinttal többre - összesen 645 millióra - pályázhatnak a (kisjátékfilmen kívüli) kisfilmes producerek. Ebből a legtöbb, 300 millió jut a dokumentumfilmeknek, 225 millió az ismeretterjesztő és 120 millió az animációs műveknek. Az egyik dokufilmes csoportosulás vezetője, Kisfaludy András rendező elismeréssel szólt a sajtótájékoztatón erről, ám szóvá tette: műhelyek működtetésére továbbra sincs pénz. Alapvető probléma, amely miatt az előző, csaknem két évtizedes állami finanszírozást állandó kritika érte. Olyanok által is, akik ma - mint például Vitézy László rendező - az új mecénási rendben kulcsszerephez jutottak (három bírálóbizottságnak is Vitézy az elnöke). Mivel egy producer, illetve filmes csoport egyszerre csak legfeljebb három pályázatot nyújthat be, ez még akkor is éhkoppra ítéli a műhelyeket, ha évente háromszor lehet pályázni. Valójában ez odavezethet, hogy fel kell számolni az Inforg, a Dunatáj, a Fórum Filmstúdiót vagy a nemzetközileg is elismert Kecskemétfilmet. Az utóbbi vezetője, Mikulás Ferenc elmondta lapunknak, 400 millió forintot fektettek be saját erőből rajzfilmfejlesztésekbe, amelyek befejezéséhez a Magyar Televízió partneri segítségét kérték, mindhiába. Vitézy, aki az animációs kuratóriumnak is elnöke, úgy reagált: már gyártásba került produk-Állami pénz tulajdonképpen van, de ez még nem jelenti azt, hogy nem mehet tönkre például a teljes magyar rajzfilmgyártás, ciókat nem támogatnak. (Vajon miért nem?) Lapunk szóvá tette: a kisjátékfilmen kívül éppen a hazai animáció szerepel legsikeresebben a nemzetközi filmfórumokon, nem beszélve arról, hogy piacképes is (lásd Nyócker!, Maestro és folytathatnánk), ehhez képest a legkisebb támogatást szánják neki, animációs sorozatokra pályázni sem lehet. Vitézy erre azt a választ adta, hogy az M1 kuratóriumai „nem üzleti vállalkozásokat, hanem értékeket támogatnak”, a televíziós animációs sorozatokat pedig „nem tudják kezelni”, azzal Vajnáékhoz kell fordulni. (Az MNF-nél azonban nem foglalkoznak velük.) Az M1 égisze alatt csak úgy finanszíroznak sorozatot, ha az egyes részekre egyenként nyújtanak be pályázatot, így egy szokásos 13 részes mű esetében a befejezés akár egy egész évtizedbe (!) is beletelhet. Szép kilátás. Mert mondhatná az Mt, hogy az állami pénzek szűkössége miatt csak külső (például hazai vagy külföldi tévés) finanszírozó partnerek esetén járul hozzá sorozatok gyártásához, de hogy az egyik legsajátosabb és legnépszerűbb köztévés műsortípus támogatásától elzárkózik, képtelenség. Az M1 sajtótájékoztatója előtt szakmai fórumot is tartottak (amelyre azonban nem hívták meg az újságírókat). Ezen, mint megtudtuk, elhangzott olyan kritika, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer lényegében központi médiamegrendelésen alapul, a független filmes kezdeményezéseket sehol sem támogatják. Hogy példát mondjunk, aligha tudna ma elkészülni Kenyeres Bálint nemzetközi sikert aratott Before Dawn című filmje. Egycsatornásra szűkült a mecenatúra, hiszen korábban mégis volt a mozgókép közalapítványon kívül más finanszírozó is: ORTT, NKA, Történelmi Film Alapítvány és még az MTV és a Duna TV is beszállt olykor ebbe-abba. Mára azonban mind a nagy-, mind a kisfilmeknél néhány kézben összpontosul a megrendelői szempontok meghatározása és a pénzek elosztása. HIRDETÉS