Népszabadság, 2012. július (70. évfolyam, 153-178. szám)

2012-07-02 / 153. szám

4 Népszabadság 2012. július 2., hétfő Az ügy: Katonai költségvetés Honvédség A források alig haladják meg a GDP 0,8 százalékát, a NATO-elvárás két százalék lenne Húzzák a nadrágszíjat Szalay Tamás Lajos „A kormány a haderő-fejlesztési igényeket, a haderő technikai állapotát és a nemzetgazdaság teherbíró képességét egyaránt figyelembe véve, 2022-ig a honvédelmi költségvetés fokozatos növekedését irányozza elő” - ezt Hende Csaba honvédelmi miniszter jelentette be nemrég, hozzátéve, hogy a második Orbán-kormány elkötelezett a honvédelmi büdzsé „nagyon sok éve tartó folyamatos nyirbálása rendkívül káros folyamatának” megállításában. A tényekhez hozzátartozik, hogy a honvédelmi büdzsé a legutóbbi kormányváltást követően csökkent a GDP egy százaléka alá, amire korábban nem volt példa. A szakértők hangsúlyozták: most sem jelentettek be mást, mint hogy a Fidesz-KDNP- kormány határozata szerint 2013 és 2015 között a honvédelmi költségvetés nem lehet kisebb a jelenleginél, 2016-tól pedig a GDP 0,1 százalékos évi mértékével kell emelkednie. A módosításnak, de legalábbis a szándék kinyilvánításának tehát már régóta itt volt az ideje. Emlékezetes, hogy Magyarország 1999-es NATO- csatlakozásakor a honvédelmi kiadások még a GDP 1,7 százalékát tették ki, ma pedig alig haladják meg a 0,8 százalékot. Tény, hogy a NATO elvárása a GDP-hez viszonyított kétszázaléknyi ráfordítás lenne, de ezt a tagországok kevesebb mint fele tudja és szokta csak teljesíteni, így nem Magyarország az egyetlen, amely le van maradva ezen a téren. Hozzá kell tenni azonban: arra nemigen van példa más országokban sem, hogy az éves nemzeti össztermék egy százalékánál kevesebbet fordítsanak védelmi kiadásokra. Az persze más kérdés, hogy mi a magyarázat arra: miért költünk mi ilyen keveset az ország védelmére, és miért tekint az Orbán-kormány - de mértékkülönbséggel igaz ez más, korábbi kabinetekre is - egyfajta megtűrt „homokozóként” a honvédelmi szakpolitikai területre. A honvédelmi büdzsé csökkenése a szaktárca jelenlegi irányítása szerint egyaránt betudható hazánk - a fideszes honvédelmi vezetés szerint különösen a szocialista kormányzások 2002 és 2010 közötti időszakában megromlott - gazdasági lehetőségeinek, a honvédség és a társadalom egymástól való eltávolodásának, a honvédelmi tudatosság csökkenésének, valamint a NATO-csatlakozásból következő szemléletváltásnak és megváltozott geopolitikai helyzetnek. „Az előbbiek mellett kulcsfontosságú ugyanakkor a területért felelős politikai vezetők elkötelezettsége és bevethető politikai ereje a terület erőforrásainak növelése érdekében. Ez utóbbi tényezőnek is köszönhető, hogy ebben a ciklusban végre megállt a HM-büdzsé korábbi csökkenése, sőt egy nemrégiben elfogadott kormányhatározat rögzíti a 2016-tól 2022-ig tartó növekedés minimális ütemét is. A tendencia megfordulása már a következő évi költségvetésben is látszódni fog” - közölte saját (vélt és valós) eredményességét hangsúlyozva a szaktárca vezetése. A szakértők egy része viszont úgy látja: az említett trendforduló bizony nem látszik még a hivatkozott büdzsében. A következő három évben a HM-költségvetésnek ugyanis csak a nominálértékét őrzik meg, ami ténylegesen további csökkentést jelent, a növekedést pedig ők maguk is csak 2016 utánra teszik. Ez pedig - bár az erőfeszítések kétségtelenül látszanak - azok véleményét támasztják alá, akik szerint a honvédelmi vezetés nem a legerősebb érdekérvényesítő a jelenlegi Orbán-kormányban. Szakpolitikai elemzők szerint ezért kényszerül a tízéves stratégiai terv összeállításakor a tárca arra, hogy felmérje a hosszabb időtávon fenntartandó, az ország védelme szempontjából alapvető fontosságú képességeket és az azokat hordozó nagy értékű szerződéseket, amelyek átütemezése révén szerintük - a képességek rendelkezésre állása mellett - kedvezőbb fizetési konstrukciókat érhetnek el. Ezzel szemben a kritikus szakértők véleménye szerint a HM-vezetés nem tesz mást, mint csökkenti a szerződéshosszabbításokkal a jelenlegi kiadásokat (ami a forráshiány miatt kétségtelenül előnyös), hosszú távon azonban elnyújtja és ezzel meg is növeli a kiadási összegeket. A tényektől függetlenül - például a Gripen-megállapodás újrakötését - a honvédelmi vezetés a „csodával határos sikerként” értékeli. A szaktárca ezzel együtt felülvizsgált és újrakötött számos beszerzési szerződést, a katonai biztonsági szolgálatok összevonásával másfél milliárdot spórolt meg, a központi tagozatban végrehajtott létszámcsökkentés és struktúraváltás újabb félmilliárdot hozott. A jövő évi büdzsé számai annyiban mindenképpen érdekesek, hogy bár a támogatási és a kiadási főösszeg is valamivel több, mint az idei (előbbi két-, utóbbi négymilliárddal), mindkét adat viszont újabb csökkenést fog mutatni a GDP tervezett számához képest, vágyis arányaiban a nemzeti össztermék 0,8 százaléka alá fog bukni még így is. A pluszmilliárdokat egyébként elsősorban az jelenti, hogy a kormány az Önkéntes Tartalékos Rendszer kialakításához 2,1 milliárd forint többlettámogatást biztosít a rendszer logisztikai (elhelyezési és ellátási, valamint egészségügyi) feltételeinek biztosítására. Emellett további bevételeket jelenthetnek még a HM-ingatlanok tervezett eladásai, illetve a további inkurrens, azaz feleslegessé vált anyagok értékesítése is. Már amennyiben ebből érdemi mennyiségű pénz befolyik, hiszen a miniszter maga ismerte el nemrég, hogy két év alatt összesen néhány százmillió forint bevételük volt ezekből. Ami az idei és a jövő évi honvédelmi büdzsé különbségeit részleteiben illeti: a személyi juttatásokra hárommilliárddal kevesebb, a dologi kiadásokra hatmilliárddal több juthat. Előbbi csökkenését a devizajuttatásokra tervezett kiadások csökkentése okozza, így az nem érinti a hazai személyi juttatásokat. Intézményi beruházásokra kétszázmillióval terveznek többet jövőre, felújításokra másfél milliárddal fordítanak majd többet az ideinél, a bevételi oldalon pedig kétmilliárddal számolnak többet az idei adatnál. A Gripen-szerződés módosításából fakadó jövő évre prognosztizált megtakarítás az üzem- és hajtóanyag, illetve URH- rádiók beszerzésére, haditechnikai eszközök állagmegóvására, valamint működés-fenntartási kiadások fedezetére van tervezve. Az, hogy a magyar honvédelmi költségvetés riasztóan alacsony, nem egyedi a régióban. A 2000 és 2010 közötti évtizedben hasonlóan erős csökkentést szenvedett el Szerbia, Horvátország és Szlovákia is. A régió országai közül egyedül Szlovénia, Ausztria és Ukrajna mutatott fel növekedést a védelmi költségvetés tekintetében a vizsgált időszakban. Magyar katonák Afganisztánban. A biztonságra költeni kell fotó: Kurucz árpád Diplomatikus kokik a NATO-tól A NATO számára természetesen kulcsfontosságú, hogy a tagállamok védelmi költségvetéseinek szinten tartása és növelése révén a szövetség is egyre erősebbé váljon. A világgazdasági válság azonban a legtöbb tagállam (köztük az Egyesült Államok) védelmi büdzséjére negatív hatással volt, amivel kapcsolatban a NATO semmilyen közvetlen kritikát vagy szankciót az egyes országok felé nem fogalmazott meg - közölte lapunk megkeresésére a Honvédelmi Minisztérium. A szaktárca illetékesei hozzátették: a szövetség ugyanakkor deklarálta (legutóbb épp a chicagói csúcstalálkozón), hogy a védelmi kiadások további csökkenése nem fogadható el. E deklaráció kapcsán hazánk a tagállamok előtt is bejelenthette, hogy a magyar kormány már határozott is a honvédelmi költségvetés hosszú távú stabilizációjáról. „A honvédelmi tárca jelenlegi költségvetési adottságai nem befolyásolják NATO-kötelezettségeink teljesítését” - szögezte le a tárca. Ehhez kapcsolódik ugyanakkor, hogy - mint arról tavaly lapunk beszámolt már - a NATO kritikusan szemléli a magyar védelmi büdzsé alakulását, ezt állították több háttérbeszélgetésen is lapunk munkatársának a szervezet brüsszeli központjában. Mindannyian hozzátették ugyanakkor, hogy a kritika azért nem hivatalos, mert a NATO-nál is épp belső reformra, költség- és bürokráciacsökkentésre készülnek. A szervezet hivatalos álláspontját Carmen Romero közölte a Népszabadsággal; a NATO megbízott helyettes szóvivője nemrég úgy fogalmazott: megértik, hogy gazdasági szigorítások idején a honvédelmi költségek csökkentése is elkerülhetetlen. „De, ez nem mehet mindannyiunk közös biztonságának kárára. Az európai szövetségeseknek, így Magyarországnak továbbra is hiteles biztonsági szereplőnek kell lenniük” - fogalmazott diplomatikus kritikával. Következmények Elmaradó fejlesztések és beszerzések A honvédelmi büdzsé szűkössége kapcsán a kritikusok elsősorban azt emelik ki, hogy régóta esedékes fejlesztések és beszerzések maradnak el, illetve csúsznak. Az egyik legfrissebb eset a jogi eljárással és diplomáciai feszültségekkel is tarkított, még az első Orbán-kormány ideje óta húzódó norvég Kongsberg-rádiók ügye, amellyel kapcsolatban legutóbb hírül adtuk: a HM vezetése ezt a szerződést is módosítani fogja. Tény, hogy a szakminisztérium az utóbbi időben nem kérte le a megrendelt rádiókat, épp forrásszűke miatt tolják most ki a szerződés határidejét. Benkő Tibor vezérezredes, a honvédség vezérkari főnöke is elismerte korábban a Népszabadságnak nyilatkozva, hogy a fejlesztési beruházások elmaradnak a szükségletektől, azt azonban cáfolta, hogy megrekedtek vagy leálltak volna. „Kiváló katonáink vannak, nagyszerű szakemberek, akik felkészültek és motiváltak. Ez a legnagyobb ereje a honvédségnek: a személyi állománya. Kétségtelen, hogy a technikai eszközpark bizonyos területeken elöregedett. Vannak olyan eszközök, amelyek kihordási életciklusának a végén tartunk, ilyenek például a harckocsik és a páncéltörő tüzéreszközök. A gépjárműpark sem friss, de folyamatos a fejlesztési program, nemrég küldtük ki a páncélozott Rába gépjárműveket és az Unimog mentőket az afganisztáni misszióba. Nem titkolom, jó lenne nagyobb ütemben folytatni ezeket a fejlesztéseket, de a költségvetés ezt most nem teszi lehetővé” - mondta Benkő Tibor. Kérdésünkre a vezérkari főnök hozzátette: „Szükséges lenne a BTR-80-as páncélozott gépjárműpark modernizációja is, nagy szükség lenne szállítóhelikopterekre, illetve azok üzemidejének meghosszabbítására. A jelenlegi költségvetési helyzetben az a cél, hogy a felajánlott erőknél, a misszióba menő katonáknak megfelelő legyen az eszközállományuk, így az egyéni felszerelésük, fegyvereik, védőeszközeik. Ez élvez prioritást.” A 2006 és 2013 közötti időszakot vizsgálva mindenképpen szembeötlő a támogatási és kiadási előirányzatok összegei közötti különbség. Hozzá kell tenni, hogy a Honvédkórház állami támogatása máshol jelentkezik, ahogyan az esetleges ingatlan- és/vagy inkurrenciabevételek is deformálhatják még a számokat. Az arányok érzékeltetésére mégis mindenképpen hasznosak. A hozzáférhető adatsorok azt mutatják, hogy míg 2006-ban a támogatási és kiadási előirányzat főösszege között 16 milliárd volt a különbség, addig például 2010-ben ez az összeg már 49 milliárd volt. Ez egyebek között azt jelenti, hogy az akkori (szocialista) vezetés év közben is el tudta érni a honvédelmi kiadások növelését. Ennél is beszédesebbek az úgynevezett „felhalmozási kiadások”, amelyek tulajdonképpen a beszerzésekre fordított összegeket jelentik. Míg 2007-ben és 2008- ban 36 milliárd forint felett költöttek beszerzésekre és így fejlesztésekre, addig tavaly „csak” 14 milliárdot, az idén pedig alig nyolcat. Utóbbi a GDP-arányában 0,03 százalékra tehető csupán. Ez pedig úgy is lefordítható, hogy szinte teljesen megszűnt minden fejlesztés. Ehhez kapcsolódik Hende Csaba honvédelmi miniszter egyik korábbi nyilatkozata, amely szerint az elmúlt évek forráshiányai miatt jelen helyzetben a honvédség nem rendelkezik tartalékokkal, kiürültek a raktárak, a technikai eszközök szinte minden területen az alkalmazhatóságuk végére értek. A szaktárcavezető szerint az anyagi helyzet már a honvédség hadrafoghatóságát és az ország védelmét is veszélyezteti. Hende Csaba korábban egy lapunknak adott interjújában azt mondta: „Sok pénzből könnyű jó honvédséget csinálni, kevésből viszont művészet.”