Népszabadság, 2012. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)
2012-08-01 / 179. szám
4 Népszabadság | 2012. augusztus 1., szerda Az ügy: Kiárazott kockázatok Az európai pénzügyi, gazdasági és adósságválság eddigi szakaszai Devizakereskedelem A valutaváltóknál már érződik az erős árfolyam hatása Külföldi útjelzők a forintpiacon Ábrahám Ambrus A magyar deviza elmúlt hetekben egyre erősebbé vált az euróval szemben, a múlt hét második felében pedig kifejezetten tempóssá vált ez a folyamat. Tegnap mindez már odáig jutott, hogy a magyar fizetőeszköz a rendkívül erős technikai támasznak számító 277,5 forintos szintet próbálta áttörni, amely nem mellékesen közel egyéves csúcspontot is jelent. Ez végül nem sikerült. Könnyen lehet azért, mert itthonról nem kapott semmilyen segítséget. Ám nem is nagyon volt honnan, miután nincs olyan belpolitikai fejlemény, amely érdemi hatást gyakorolhatott volna az árfolyamra, s ahogy látszik - már amennyiben nem történik semmi rendkívüli -, ilyen egészen szeptemberig nem is nagyon lesz. A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Bizottsággal folytatandó tárgyalások egyelőre állnak, a nemzetközi szervezetek delegáltjai csak szeptemberben térnek vissza Magyarországra, illetve ekkor indul majd az őszi parlamenti ülésszak is, s előreláthatólag a költségvetésben sem lesz addig semmilyen változás, hiszen ebben az ügyben az iránymutatást éppen a már említett IMF teheti majd meg. A befektetőket pedig most leginkább ezek a fejlemények érdekelnék. A forint erősödését most a külpiacon kell keresni. Már csak azért is, mert az utóbbi időben nagy visszhangot kapott, a tranzakciós adójegybankra is kiterjesztendő „ága” alighanem letörik a nemzetközi szervezetek nemtetszésén. Ez pedig éppenséggel a forint gyengülését is okozhatná, hiszen így kiesik egy a kormány által remélt bevételi forrás. A magyar deviza árfolyama azonban ezzel a fejleménnyel is dacolt. A forint intézkedése a valutaváltóknál érezhető forgalomnövekedést eredményezett. Gere István, az Exclusive Change (EC) hálózat üzletkötőjétől úgy értesültünk: a nyári időszakban rendszerint erősödik a kereslet a váltóhelyeken, a forint mostani mozgása azonban erre még rátett egy lapáttal, határozottan nőtt a forgalom. Elsősorban az euró esetében tapasztalható bővülés, de az amerikai dollárt is többen keresik. Hogy a növekedés mekkora mértékű, arra nem kívánt válaszolni, csak úgy jellemezte a helyzetet: „határozottan érezhető”. (Erről beszéltek egyébként lapunknak több megkérdezett bankfiókban is.) Mint ahogy arra sem kívánt adatot mondani, hogy mekkora az a jellemző összeg, amit váltanak az emberek, mert mint fogalmazott, az nagyon széles sávban változik, így ilyet nem lehet meghatározni. Mindezek azért arra utalnak, hogy a piac - az ármozgást is ideértve - élénk, olyannyira, hogy az EC internetes oldalán - éppen a gyorsjegyzésmozgásokra hivatkozva - nem is tesznek közzé árfolyamokat, azokról a fiókokban kell érdeklődni. - A forint jegyzését most valóban a külföldi piacokról érkező hírek mozgatják, s az említett okok miatt körülbelül egy hónapig ez is lesz a helyzet - jegyezte meg egybehangzóan Nyeste Orsolya, az Erste Bank, s Gabler Gergely, az Equilor Befektetési Zrt. elemzője. Mindketten kiemelték: a most látható erős forint egyértelműen Mario Draghinak, az Európai Központi Bank (EKB) első emberének köszönhető, aki a múlt héten kijelentette, az európai jegybank mindent megtesz az euróövezet megsegítése érdekében. Ez a nyilatkozat a közösségi deviza jegyzésének jót tett, s közvetve a forint árfolyamát is megsegítette. Ha ugyanis az EKB valóra váltja Draghi szavait, akkor spanyol és olasz állampapírokat vásárol, ami lefelé tolná ezek hozamait. Ebben az esetben növekedne a hozamkülönbözet a magyar termékek és a spanyol vagy olasz kötvények között, amely így a forint felé terelheti/tereli a befektetőket, hiszen a hozamkülönbözet növekedése miatt még jobb befektetés lehet egy-egy magyar papír, és persze a forint is - mondja Nyeste. A központi bank ráadásul csütörtökön kamatdöntő ülést tart, amelyen ha valóban elhangzanak az említett kötvényvásárlásra vonatkozó kijelentések, az még tovább erősítheti a forintot az euróval szemben - jegyezte meg mindkét elemző. - Ha mégsem hangzik el ilyen ígéret, akkor sem hiszem, hogy az árfolyam a 280-290 szint fölé „esne” vissza - fogalmazott Nyeste. Ennek egyszerű a magyarázata: az IMF- tárgyalások némi támaszt adnak, s arról sem szabad elfeledkezni, hogy nyár van, azaz a piac kevésbé aktív, mint például ősszel. Persze ha az Európai Unióban valami váratlan történik, az mindent felboríthat, de ezek a fejlemények most nem látszanak előre. Mindenesetre a nemzetközi szervezetekkel folytatandó egyeztetések egy másik szempontból is lényeginek bizonyulhatnak. Bár elhúzódó tárgyalásokra számít most a piac, ám ha mégis ígéretesen alakulnak, akkor a jelenlegi szinteken akár tartósan be is ragadhat a jegyzés. Ebben az esetben az államadósság GDP-hez viszonyított aránya jelentős mértékben csökkenhet. Tartozásaink jelentékeny, 40-45 százalékos része devizában van, így ha erősebb a forint, az adósság szintje is mérséklődik. A mostanihoz közeli, tartós árfolyammal kalkulálva az államadósság négy százalékponttal is csökkenhet, ha kiindulásnak a tavaly év végi 315 forintos eurót vesszük alapul - fejtegette Gabler. Az IMF-megállapodás emellett ugyanakkor nagyban növelné a kormány mozgásterét is. Állampapír-piaci elemzők szerint jelenleg a magyar termékek alul vannak súlyozva az alapok portfoliójában, ha a megegyezés meglenne, az komoly keresletet generálna, s ez érdemi hozamcsökkenéseket hozna a piacon. Hogy érdemes lenne-e ekkor egy devizakötvény-aukcióval piacra lépni, az nehéz kérdés. Gabler szerint az IMF-hitel megszerzése esetén ez nem lenne feltétlenül gazdaságos lépés. Az IMF-hitel szinte biztosan kedvezőbb feltételek mellett biztosítana forrást, mint a piac. Ez a különbség olyan mértékű is lehet, hogy a hozamkülönbözeten a spórolás mértéke az évi 150 milliárd forintot is elérheti. A kormány részéről mindenesetre mégis elhangzanak olyan mondatok, amelyek egy idei devizakötvény-kibocsátást vizionálnak. Nyeste szerint egyébként erre nincs feltétlenül szükség, a finanszírozást a forintpiacról is meg tudjuk oldani az idén. Ezt azonban ajánlatos lenne az IMF-megegyezés utánra időzíteni, még akkor is, ha ez az év utolsó hónapjaiban születne meg. A kötvények piacra dobását még ekkor is gond nélkül le lehet vezényelni, mert a kibocsátás előkészülete mindössze két-három hetet vesz igénybe. AMENNYIBEN a forint tartósan meg tud kapaszkodni a jelenlegi erős szinten, akkor az államadósság nemzeti össztermékhez viszonyított aránya akár négy százalékponttal is csökkenhet. Euró Jegybanki nagyhét „nulla” várakozással Sorsdöntő napok előtt Blahó Miklós Mindenki másra vár: a jegybankok a kormányokra, a kormányok a jegybankokra. A strandolási főszezon kezdetén szokatlanul nagy figyelem irányul a Washingtonban, Londonban és Frankfurtban e héten ülésező központi bankokra, mert minden arra utal, hogy az augusztus nem lesz a felhőtlen nyaralás hónapja a döntéshozók számára. Pedig úgy látszott, hogy az utóbbi néhány napban sikerült egy kis időt nyerni. A tőzsdék igen derűlátóan íveltek felfelé, miután Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke azt mondta, hogy az intézmény mindent megtesz az euró védelmében. Ezt megtoldotta Jean -Claude Juncker, az eurócsoport elnöke azzal, hogy sorsdöntő időszak következik, s e szavakat mintha támogatta volna Berlin, Párizs és Róma is, hiszen hasonló értelemű közleményeket tettek közzé azt követően, hogy Angela Merkel német kancellár, Francois Hollande francia elnök és Mario Monti olasz kormányfő telefonon beszélt egymással, s újfent elkötelezte magát a június végi uniós csúcson született alku mellett. A befektetők első benyomása az volt, hogy talán most tényleg elszánják magukat az eurózóna vezető államai a krízis megoldására. A kedvező hangulatban a tízéves olasz és spanyol hozamok is visszavonultak a kevésbé veszélyesnek ítélt zónába. Ám a New York-i tőzsde már hétfőn este elcsendesült, az európaiak pedig kedden követték az amerikai példát, s véget vetettek a háromnapos száguldásnak. A lelkesedést inkább aggodalom váltotta fel: mi lesz, ha a retorikát mégsem követik tettek. A hangulatváltást érzékelvén Washingtonból sebtében Németországba utazott Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter, hogy cselekvésre ösztökélje az európai partnereket. Előbb Wolfgang Schäuble német tárcavezetővel találkozott, majd Mario Draghival. A bizakodó megnyilatkozásokon túl azonban részleteket senki sem árult el. Igaz, Schäuble egy hétvégi interjúban ismét jelezte: Görögország az eurózónában marad, de nem kap könnyítést a program végrehajtására, s hozzátette: nem tud róla, hogy Madrid kérvényezné, állampapírjait vásárolja az eurózóna mentőalapja. E néhány mondat mögött azonban éles viták dúlnak. A spanyolok ellenzik a német szigort, a színfalak mögött továbbra is tervezik a görög kilépést a valutaövezetből, Mario Monti meg a finneket meggyőzködni, hogy az olasz reform igenis működik. Amiről Merkel, Hollande, Monti és Draghi beszél persze már nem Görögországról szól, hanem Spanyolországról és Olaszországról, a két nagy falatról, amelyek támogatására a mentőalapokban lévő pénz nem elegendő. S az érintettek politikai ellenállása miatt görög, ír, portugál típusú mentőakció sem szervezhető számukra. Másként kell finanszírozásukat megoldani és reformpolitikájukat betonba vésni - ez gerjeszt indulatokat a háttérben. A jegybanki nagyhéten a kérdés éppen az, hogy a monetáris politika tárházában találhatók-e még eszközök a gazdaságok serkentésére, és ezek az intézmények megoldhatják-e a válságot, ha a kormányok vonakodnak az átfogó döntésekkel. Az amerikai jegybank (Fed) nyílt piaci bizottsága kedden kezdett kétnapos ülést, az EKB és a brit recesszióval szembenéző Bank of England csütörtökön tanácskozik a teendőkről. Az ülések előtt, kedden rossz hírek érkeztek Ázsiából is: Japán, Dél- Korea és Tajvan jelentett kedvezőtlen mutatókat, miközben már nincs vita arról, hogy a kínai gazdaság lassul vagy sem. A Fednek el kell töprengenie azon, hogy a második negyedévi másfél százalékos éves szintű növekedési iram, amely a múlt esztendő harmadik negyede óta a legrosszabb, kíván-e most beavatkozást, s ha igen, milyet. A Fed kacérkodik a gondolattal, hogy követi az EKB példáját, s nullaszázalékos kamatot kínál a bankok által a jegybankban tartott fölös tartalékra, hátha ezzel a reálgazdaság hitelezését ösztönzi. Vita tárgya, hogy kötvények vagy egyéb pénzügyi eszközök vásárlásába újra belefogjon-e a jegybank, de az igazi talány azonban nem jegybanki, hanem törvényhozási: vajon meghosszabbítják-e a Bush-érában meghirdetett, de jövőre lejáró hatályú adókedvezményeket, mert ha nem, szinte biztos, hogy az Egyesült Államok recesszióba sodródik. Az eurózóna gazdasága jelenleg is stagnál. Az EKB-nak is lépnie kellene, de sok elemző szerint Draghi rendkívüli kockázatot vállalt a nyilatkozatával. A legnagyobb részvényes, a német Bundesbank ugyanis határozottan ellenzi, hogy az európai jegybank felújítsa az állampapír-vásárlásokat, méghozzá az eurózóna mentőalapjának bevonásával, amelynek viszont Berlinnel vagy a német központi bankkal ellentétben Párizs és Róma hatalmas tűzerőt adna. Márpedig a piac ilyen értelmű bejelentést vár. Ha Draghi csalódást kelt, a reakció kiszámíthatatlan. Bennfentesek kiszivárogtatásai szerint azonban az EKB-n belül nagy vita bontakozik ki, hogyan kerüljék el amitől a döntéshozók tartanak: ne gyöngítsék a megsegített tagország reformelkötelezettségét. Terítéken van a 0,75 százalékos kamat csökkentése, a fedezeti követelmények enyhítése, a kedvezményes, hosszabb távú hitelezési program folytatása, az euró gyöngítése. Sőt az is, hogy a Fed és a Bank of England mintájára az összes euróövezeti tagország kötvényét vásárolva juttatna pénzt a gazdaságba az EKB. A bankon belül azonban többen kétlik, hogy a hozamokat így tartósan lejjebb lehetne hozni, s hogy élénkülne a bankközi hitelpiac. FOTÓ: REUTERS - THOMAS PETER