Népszabadság, 2012. december (70. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-27 / 301. szám

12 Népszabadság­­ 2012. december 27­, csütörtök Fórum Nemzetek Európája, az etnonacionalista nemzetkoncepció MARSOVSZKY MAGDOLNA, a Fulda University of Applied Sciences óraadója, a Villigster Forschungsforum zu Nationalsozialismus, Antisemitismus und Rassismus e.V. vezetőségi tagja A magyarországi hivatalos kultúrának, az Orbán-kor­­mány és a Jobbik nemzet­koncepciójának közpon­ti eleme az az elképzelés, miszerint létezik egy „ma­gyarság”, mint kulturálisan vagy etni­kailag homogén népnemzeti közösség (gyakran „vérközösség”). Európát en­nek megfelelően a „nemzetek Euró­pájának” tekintik. „Mi egy a magyar nemzetet erősítő, egységes Európában szeretnénk részt venni (...). Magyaror­szágon ... a polgári ellenzék pedig egy nemzetek Európájában gondolkodó politikai erő” (Orbán Viktor/ 2002). Nyilván sokan nem látják, hogy a „nemzetek Európája” szemlélet a fa­ji alapon álló kirekesztő gondolkodás modern megjelenési formája, külön­ben talán élesebben tiltakoztak volna. A nemzetek Európája koncepció olyan Európát feltételez, melyben lé­teznének egymástól jól elkülöníthe­tő, kulturálisan tiszta, homogén, völ­­kisch-népnemzeti egységek. Ez az „Új Jobboldal” nevű európai mozgalom ideológiája. Az univerzális emberi jo­gok gondolatával, a humanista eszme­­rendszerrel ellentétben nem az egyé­nek egymásmellettiségének sokszínű­ségét hirdeti, hanem a különböző nép­csoportok vagy etnikumok homogén, zárt kultúráinak egymásmellettiségét. A népcsoportokat egymástól földrajzi, származási vagy kulturális, leggyak­rabban nyelvi, vallási sajátságok, va­lamint egy posztulált közösségi tudat alapján különbözteti meg. Ez az ideo­lógia azt feltételezi, hogy az egyes nép­nemzeteknek, népcsoportoknak vál­tozatlan, egységes kulturális identitá­suk van, és hogy ezt a kulturális iden­titást az „idegen befolyásosal szem­ben meg kell védeni. Azért, hogy a kü­lönböző népnemzetek, népcsoportok meg tudják őrizni belső egységes kul­túráikat, egymástól el kell határolód­niuk. Az etnopluralizmus az „univer­­zalizmus” és az „egalitarizmus” alter­natívája kíván lenni, és újratermeli, automatizálja a kirekesztést. Ily mó­don a „tiszta” kultúráért folytatott har­ca a felvilágosodás és az emberi jogok elvei ellen indított hadüzenetté válik. Az etnopluralizmust Etienne Ba­libar francia filozófus nyomán úgy is jellemzik, mint fajok nélküli rassziz­must, ahol a rasszizmus ideológiájá­ban a faj fogalmát a nemzeti kulturá­lis egység helyettesíti. Az Új Jobboldal ideológiája középpontjában sokkal in­kább a nemzeti kultúrák különböző­sége és a népek, népnemzetek, vagy­is a vélten egymás mellett létező ho­mogén népcsoportok saját identitás­hoz való joga áll, mint a fajok alacso­nyabb- vagy felsőbbrendűsége. A kapitalizmus, a tőkések, a ban­kok, a bolsevizmus, a baloldali inter­nacionalizmus, a kommunizmus, a li­beralizmus, az univerzális keresztény eszmeiség, a zsidóság és az iszlám a neorasszista Új Jobboldal jellemző el­lenségképei, melyek kisebb-nagyobb különbséggel általában mindenhol megtalálhatók. Magyarországon is hasonló a Fi­­desz-KDNP, valamint a Jobbik meg­közelítése. De ellentétben az Új Jobb­oldal ideológiájával, nálunk nemcsak a Klebelsberg Kuno-reneszánsszal je­lentkező kulturális felsőbbrendűség il­lúziója, hanem a tradicionális biolo­gisztikus rasszizmus, a vérközösség lé­tezését vizionáló fajelméleti gondolko­dás is egyre inkább szerepet játszik: „A turul őskép a magyarok ősképe. Bele­születünk, akár csak a nyelvünkbe és a történelmünkbe. Az őskép a vérhez és a szülőföldhöz tartozik. Onantól, hogy magyarként világra jövünk, a mi hét törzsünk köt vérszövetséget, a mi Szent István királyunk alapít államot, a mi (...) a magyarok nemzeti azonossá­gának jelképe” (Orbán Viktor, 2012). Az új magyar jobboldal ideológiá­jában fontos szerepet kap a tettes-ál­dozat reláció megfordítása, vagyis az a feltételezés, miszerint valamely ki­sebbség gyalázná meg, nyomná el a többségi közösséget, a népet. A több­ség mint népnemzeti közösség gon­dolata vezethet oda, hogy az úgyne­vezett „nemzetellenességet” komikus, de még inkább tragikus módon ras­szizmusnak tekintsék, és hogy azokat, akiket a népnemzeti gondolkodók an­­timagyarként aposztrofálnak, „a ma­gyarság ellen” elkövetett „közösség el­leni izgatásért” lehet feljelenteni. Így lehetett a romák ellen immár több íz­ben az elvben az ő védelmükre (vágyás a kirekesztett kisebbségek védelmére) létrehozott törvényt a tettes-áldozat reláció megfordításával ellenük alkal­mazni. Ugyanezzel a jelenséggel talál­kozhattunk Németországban is a két világháború között, ez a felfogás vezet­te a nemzetiszocialistákat minden szá­mukra idegennek tűnő másként gon­dolkodó elnyomásához, üldözéséhez. A völkisch-népnemzeti ideológia szempontjából minden olyan gondo­lat elfogadhatatlan, amely nem a nép­nemzeti irányt követi. Ellenségkép lesz a „kozmopolita”, „nemzetközi” vagy „univerzális” gondolkodásmódból, de a „köztársaság” gondolatából is. A nép­nemzeti ideológia az univerzalizmus ellensége, s a kozmopolita, univerzáli­san gondolkodó, köztársaságpárti em­berben vagy embercsoportban a „zsi­dót” látja. Ezért tett kipát Károlyi fe­jére a Jobbik, és ezért távolították el a szobrát. Ezért lehet antiszemita táma­dások célpontja a köztársaságban gon­dolkodó Gyurcsány Ferenc, és ezért lesz nemkívánatos egyház az univer­zálisan gondolkodó Iványi Gábor-féle Magyarországi Evangéliumi Testvér­­közösség. De ezért lehet ellenségkép a határozottan nem népnemzeti Európai Unió is. Továbbá ezért lehet ellenség­kép a „baloldali internacionalizmus”­­ból Orbán Viktor számára, ez is oka an­nak, hogy azt állította 2005-ben a tus­­nádfürdői beszédében, hogy a „baloldal ráront a nemzetére”. A Fidesz-KDNP-kormány az ál­lampolgársági törvényt a „ius sangui­nis” (a vér joga) elv szerint alakította antidemokratikussá. Az állampolgár­­sági törvényt az Országgyűlés 97,7 szá­zalékkal szavazta meg, vagyis a Szocia­lista Párt nagy része és az LMP is mö­götte volt. Nyilván nem tudják, hogy éppen az etnikai nép- és kultúrafelfo­gás az, amely etnopolitikai mobilizáló (vagyis kirekesztő) jellege miatt kön­­­nyen a társadalom radikalizálódásá­­hoz vezet. Ez az etnomobilizálási ké­pesség és húzóerő tette lehetővé, hogy 2010-ben a deklaráltan népnemze­ti kormány ekkora többséget kapjon. Ebben az értelemben a rendszerváltás óta eltelt időszakban hatalmon lévő összes kormány kultúrpolitikája hoz­zájárult a mostani helyzethez, mert nem változtatta meg az etnikai szem­léletet, és hagyta, hogy az a társadal­mat egyre jobban átitassa. Az alaptör­vény ezt, a népnemzeti közösségfelfo­gást emelte alkotmányi rangra. Az Új Jobboldal ideológiájában nem a szociális egyenlőség elve a fon­tos, hanem a „nemzetvédelem”, vagy­is Magyarország esetében a magyar­ság védelme valamely elképzelt „ma­gyarellenes idegen érdekekkel” szem­ben. Amikor a kormány az EU-val és az IMF-fel szemben olyan jelszavak­kal igyekszik magát megvédeni, mint például hogy :Nem leszünk gyarmat!” vagy ha azt hirdeti, hogy az IMF-fel szemben megvédi a nyugdíjakat, nem engedi a családi támogatások csökken­tését vagy az ingatlanadó bevezetését, akkor a szociális kérdésekből nemze­ti, illetve népnemzeti kérdést csinál, vagyis a szociális kérdést a „nemzetvé­delem” ügyeként állítja be. Ez is az Új Jobboldal ideológiája. E ponton az Új Jobboldal ideoló­giája találkozik azzal a Magyarorszá­gon „baloldali”-nak tekintett nézet­tel, amely a szociális kérdést szintén a „magyarság” ügyeként fogja fel, és a „nemzetközi tőkét”, valamint a „ka­pitalizmust” teszi felelőssé a jelen ma­gyarországi helyzetért. Ez vezet az­tán a Magyarországon szintén na­gyon elterjedt úgynevezett „baloldali antiszemitizmus’’-hoz. Magyarország mostani alaptörvénye középpontjában a nemzet mint „közös­ség”, tehát a népnemzet áll, a bevezeté­se „nemzeti hitvallás”. Benne az ember nem mint individuum jelenik meg, ha­nem mint a magyarság kategóriájá­ba tartozó, nemzeti azonosságú rész. A történelmi hagyományok, vagyis a kul­turális örökség „nemzeti” és „magyar”, meghatározója a közös „magyar nyelv” és a Kárpát-medence mint földraj­zi egység. Az a kitétel, hogy „tisztelet­ben tartjuk a történeti alkotmányunk vívmányait”, a „Szent Korona” egyide­jű említésével egyértelművé teszi, hogy itt a XIX. századi Szent Korona-tanról van szó. Ez az élettér-ideológia alaptör­vénybe való beemelését jelenti. Ez az alaptörvény az etnonaciona­­lizmust legitimálja. Ebből az alaptör­vényből kiindulva meg lehet jelölni a nem a „magyar közösséghez” tarto­zó ellenségképet és az azokhoz tarto­zó személyeket vagy csoportokat. Az erre az alaptörvényre felépíthető kul­túrpolitikai stratégia magával hozza a kirekesztést, jövendő etnikai tisztoga­tások törvényi legitimációjának lehe­tőségét. <N<T GCC 3CQ<cc< A fátum öl, humorérzéke nincsen DIURNUS (BODOR PÁL) ír: a Kozma utcai börtön­ben egy hatvanegy éves el­ítéltet két cellatársa két na­pig vert, míg belehalt. Va­jon a fegyőrök, a többi cel­la lakói mindebből sem­mit sem észleltek, hallottak? Se éjjel, se nappal? Nem merem beindítani a fantáziámat: egyszerűen csak verték?, a puszta kezükkel?, mivel? Vagy kí­nozták is? S betömték a száját, hogy jajgatását se hallja senki? Megfulladt? Netán azért maradt egy ideig titokban a gyilkosság, mert a pribékek bizalmas parancsot teljesítettek? Ki és mi volt az áldozat? Foglalkozása? Munkahe­lye? S miért „kellett” megölni? Kinek volt fontos, hogy örökre elnémuljon? Megbízást hajtott végre a két fogva­­tartott? Nem tudom. De oly bizarr a hír, s hogy nem valahol, elhagyott ház pin­céjében ölték meg. Azt, akiről azt se tudjuk, miért kellett meghalnia, és akinek legalább két napig tartó kivég­zéséről pisz se hallszott ki. Netán va­lakik vigyáztak is arra, hogy a „dolog” (legalább az agyonvert ember haláláig - hogy ne vallhasson) titokban marad­jon? Vajon ők hárman - a gyilkosok s az áldozat - ismerték korábbról egy­mást? Vagy: valamelyikük ismert va­lami fő maffiózót?, potentátot? Ilyen gyilkossággal vagyon, s akár szabadság is elnyerhető? Kérdés, ki a főnök. De nem folytatom. Nem élem bele magam, mert a végén én döglök bele. (Arra nem is gondolok, hogy ne­tán az áldozat még nagyobb, szadis­ta bűnöket követett el, s ez volt a bün­tetése - hisz hallottunk már ilyet is...) Rémületes fantáziajátékom még go­noszabb: vannak idők, melyek átélőit ilyen, rájuk is jellemző módon büntet a néha igazságos sors. Az utóbbi hetek, hónapok esemé­nyeiért joggal büntet a fátum ilyen hír­rel: íme a bizonyság, hogy a fátumnak remek stílusérzéke van. Ami a kur­ta történetben tragikus, azt elmélyíti, velőtrázóra hangszereli: ha nem kap­tunk a fejünkhöz a mindennapi „szür­ke hömpölygésben” már-már undokul megszokott történetektől, hát rázzon föl sikító disszonanciájával: ember, észrevetted, mi történik körülötted? Kíváncsiság dolgában régebben nem disztingváltam. Vén koromra megtanultam. Amikor megtudtam, hogy Ceausescu elődje, Gheorghiu- Dej, valamikor a harmincas évek vé­gén a bostanai politikai börtön kom­munista „részlegének” a feje, miután a „börtönkollektíva” kivívta, hogy hús­vét közeledtével bort vásárolhassanak az ünnep köszöntésére, maga mellé vett két lelkes ifjút, a galaci Gherasi­­mot és egy Ceausescu nevű heves fic­kót (aki magyar cipészmesterét egy árral leszúrta), cipeljenek mellette két demizsont borral, és meglátogatta a börtön „vasgárdista” (zöldinges, légio­nárius, náci) csoportját, és felköszön­­tötte őket, mondván, hogy ugyanaz a dúvad vetette őket börtönbe. A dúvad: II. Károly király. Akit a baloldal főleg ideológiailag, király mivoltában utált, a Vasgárda inkább Lupescuné, a ki­rály zsidó szeretője miatt. (Nota bene: a vasgárdisták Bukarestben az ellenük kirendelt kiskatonákat petróleummal leöntötték és felgyújtották...) ...Nagyritkán megjárja az eszem: fennállhat-e valamilyen bizalmas egyezség a Fidesz és a Jobbik között? Tekintettel a közelgő választásokra, a Fidesz-esély romlása növeli a Jobbik netán (fontos) szerepét a Fidesz táv­lati érdekei szempontjából. Elvi hipo­tézisem védhető, hisz lehet kormány­zati oka-célja annak, hogy a Fidesz ne maradjon virtuális szövetséges nélkül a jövő parlamentben. (Más irányban - sötét krimi felé - arra is ötletelhetnék. Netán valakik vigyáztak is arra, hogy a „dolog” (leg­alább az agyonvert ember haláláig - hogy ne vallhas­son) titokban maradjon? hogy a Kozma utcai börtönben meg­gyilkolt férfi tán tudhatott holmi tit­kos paktumról, melynek elárulásával szépen kereshetett volna, a láthatatlan parancsnoknak tehát nem volt más vá­lasztása, likvidálnia kellett, amit - ne­tán ugyanennyiért - a két benti „kollé­ga” elvállalt. De hát ez csak az én rab­lómesém, fantáziám alaptalan termé­ke, azaz inszinuáció. Ne vegyék komo­lyan.) De a csoport mindent megúszik, ez több mint jelzés arról, hogy a Job­bik a demokráciánál is többet érhet némelyeknek. Legalábbis nagyon igyekszik köz­ben állig fölfegyverkezni a Kossuth tér is: nagyon megvédeni magát. A hatal­mas, elit terrorelhárító sereg mellé­­ olvasom az újságban, a „Rendeletter­vezet” felcímű hírben: most szerve­zi meg a belügyminiszter az új, több mint háromszáz fős parlamenti őrsé­get, melynek fölszereléséhez többek között elektromos sokkoló, bilincs, sorozatlövő fegyverek tartoznak. Ezek után ki állíthatná, hogy O. V. nem rea­lista? Hisz kétségtelen: miközben de­hogyis adta föl taktikai óvatosságát­­ hatalmi önvédelemből, el kell ismer­nem, immár szinte telhetetlen. A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Next