Népszabadság, 2012. december (70. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-29 / 303. szám

12 Népszabadság­­ 2012. december 29., szombat Szilveszter Új start 5­7 évesen SÁNDOR TÜNDE t­alán misztikusabban hangzana, ha azt állítaná, egy reggel úgy ébredt fel, hogy megcsömörlött az üzleti világtól, a folyton for­galomnövelést váró cégtulajdo­nosoktól, a külföldi tárgyalások­tól, a luxushotelekben üzleti tervek fölött töltött magányos éjszakáktól, a milliárdok­­tól. Gosztonyi Gábor azonban azt mondja, nem vele történt meg először, hogy valami egészen mást akart csinálni, és gondolt egy merészet: sikeres magyar felső vezetőként megpályázta a magyarországi SOS gyer­mekfalvak vezetői székét. Még egy profi fejvadász is zavarba jön­ne Gosztonyi Gábor önéletrajzát olvasva. A tőmondatokban is többoldalas karrier, a diplomák és képzettségek sora, a koráb­bi munkahelyeken elért eredmények láttán nehéz elképzelni, hogy a tapasztalt felső ve­zető ne dúskálna az állásajánlatokban. Ha akarna. De saját tanácsadói cége élé­ről hiába mehetett volna jó eséllyel számos nemzetközi cégcsoporthoz sok számjegyű fizetésért, ő nem keresett. Ha nem talált. Éppen egy éve, tavaly karácsonykor került - majdnem szó szerint véletlenül - a sze­me elé egy pályázat, amelyben a gyermek­falvak élére kerestek vezetőt. - Ez lesz az! - döbbent rá, mert már jó ideje érett benne a gondolat, hogy szeretne visszaadni valamit az életnek a jó sorsáért cserébe. Nem, nem arról van szó, hogy fogta ma­gát, és elajándékozta mindenét, hogy ki­próbálja az átlagnál is szerényebben fize­tett gyermekvédelmi szakemberek hétköz­napi életét. Gyakorlott és sikeres mene­dzserként éppen azt akarja adni, amihez a legjobban ért, azaz a tapasztalatait: ho­gyan lehet pénzt szerezni, stabilan műkö­dőképessé és eredményessé tenni egy civil szervezetet. Most nem több ezer alkalma­zott sorsa múlik rajta, hanem 360 gyerek­nek a jelene és a jövője. Ők Magyarország egyetlen civil fenntartású gyermekvédelmi hálózatában élnek, a hivatásos nevelőszü­lőkre épülő SOS Gyermekfalu Magyaror­szági Alapítványa kötelékében.­­ Sokan meglepődtek a döntésemen, ki­gyakorlott és sikeres mene­dzserként éppen azt akarja adni, amihez a legjob­ban ért, azaz a tapasztalatait: hogyan lehet pénzt szerezni, stabilan működő­képessé és ered­ményesé tenni egy civil szerve­zetet. Ezen ez nem egy álomállás. Itt minden fo­rintnyi adományért keményen meg kell dolgozni, miközben tudom, hogy amint idővel óhatatlanul közel kerülök a ne­velt gyerekeinkhez, a munka érzelmi ol­dala sem kevéssé megterhelő - mondja az olyan emberek nyugalmával, akik nem szoktak erős felindulásból dönteni, de ha döntöttek, akkor lehet rájuk számítani is. Bár életrajzában a számos cég között talán csak kettő van, ahol egy-két évnél tovább dolgozott. Általában megfordította a ko­rábban veszteséget termelő folyamatokat, nyereséget ért el, és továbbállt, de most azt tervezi, hogy a nyugdíjig hátralévő hét évét az SOS gyermekfalvak igazgatásával tölti el. Eddig a kihívásokat kereste, most vala­mi mást. A változtatásokhoz, az új tervek megva­lósításához pénz kell. Minél több. Az új ve­zető a profit világából érkezett a nonprofit szférába, kiterjedt kapcsolati hálója van, de - mint mondja - egyetlen ember ismeret­ségi köre kevés ahhoz, hogy stabil adomá­nyozói hátteret jelentsen a gyerekfalunak. A multinacionális cégeknél húsz év alatt megszerzett nemzetközi tapasztalatai, no meg a marketing- és értékesítési szaktu­dása révén reményei szerint a jelenleginél sokkal több biztos adományozót nyer meg. Egy hiteles, átláthatóan működő, politika- és felekezetmentes gyermekvédelmi szer­vezet, mint az SOS Gyermekfalu, szerinte ,jó alany” a rendszeres jótékonykodásra fo­gékonyak számára. Az első változások már megtörténtek, a szervezet honlapján például egyetlen gombnyomással eljut az olvasó az online adományozási rovathoz, s bankkártyájáról akár azonnal utalhat. Egy-kétezer forintos rubrikák is vannak, ez jelzi, hogy a kis ös­­­szegekre is nagy szükség van, de Goszto­nyi Gábor nem titkolja, hogy a rendsze­resen utaló adományozókra van a legna­gyobb szükség. Minél többeknél szeretnék elérni, hogy a bankszámlájukon be legyen állítva egy akármilyen kicsiny, ám havonta induló összeg. A menedzseri szemlélettel vezetett há­lózat az adományozók iránt is elkötelezett: egyetlen fillér felesleges kiadást sem en­gednek meg maguknak. Minden ajándék­ba kapott forintot a gyerekek érdekében költenek el, a vezető szigorú, a szervezetnél nincsenek vattaemberek és szívességből foglalkoztatott ismerősök sem. A hiteles­ség és a maximális elkötelezettség a mini­mális elvárás. Mindezek egy tapasztalt fel­ső vezető szájából nem üres szavak: Gosz­tonyi Gábor évtizedekig élt abból, hogy vál­lalatokat szabott át, új szervezeti és vezeté­si struktúrát alakított ki. Az új vezető szeretné mielőbb megis­merni a gyerekfalu minden tagját. A ka­rácsonyi ünnepségeket éppen emiatt szer­vezik úgy, hogy mindegyiken ott lehessen. Nem akarta és továbbra sem akarja a gye­rekek előtt hangsúlyozni, hogy változás volt a hálózat élén, hiszen számukra a legfonto­sabb a biztonságérzetet adó folyamatosság és az állandóság - mint minden gyereknek. Arról sem beszélnek nekik, hogy most, még decemberben sem lehet tudni, hogyan al a­ DOSZTONYI GÁBOR 57 éves. Az amerikai University of Pittsburghön MBA fokozatot szerzett közgazdász, németül, angolul, spanyolul beszél, három fia van. 2010-2011 folyamán a Cerbona Zrt. vezérigazgatójaként lehetett hallani róla, az akkor több mint 400 főt foglal­koztató, 10 milliárd forint fölötti árbevé­telt elérő cég számára új befektetői kört keresett, majd saját üzletviteli tanácsadó kft.-jébe távozott, ahol az SOS Gyermek­falu Magyarországi Alapítványa ügyveze­tői tisztségére kiírt pályázat elnyerésééig, azaz idén áprilisig dolgozott. Korábban az ITD Hungary Zrt. operációs igazgatója volt, előtte a Philips Magyarország ügyve­zető igazgatójaként és üzletág-igazgató­jaként tevékenykedett. A leghosszabb időt a Groupe SEB Magyarország élén töltötte el: a Tefal, a Rowenta, a Krups és a Mouli­nex magyarországi leányvállalatát építet­te fel. Az Unilever Magyarországnál né­hány évig marketing-, majd trade marke­ting menedzserként dolgozott, illetve a multinacionális vállalat Chilében felvá­sárolt üzletágát alakította át. kál januártól az állami normatíva, hogyan működik majd a gyermekvédelem - a csa­ládokban sem a gyerekek előtt tárgyalják meg a szülők az egzisztenciális félelmeiket. Az SOS Gyermekfalu a gyorsan változó állami szabályozás és a csökkenő adomá­nyok miatt is új kihívásokkal szembesült. Az idei év például pénzügyi értelemben nem úgy alakult, ahogy tervezték. Az ado­mányok egyötöde származik csak cégektől, a háromnegyedét magánszemélyek adják, ezért még fontosabbá váltak az „aprópén­zek”. Szerencsére sokan vannak, akik rend­szeresen támogatják őket, mások azonban még csak az első felismerésnél tartanak, például amikor az adójuk egy százalékáról rendelkeznek.­­ Már ők is nagy lépést tet­tek, pedig még nem is nyúltak a zsebükbe - mondja Gosztonyi. Meglepő, de éppen a legaktívabbakat, a harmincas-negyvenes korosztályt a leg­nehezebb megszólítani. Gosztonyi Gábor ezért új marketingstratégiák után kutat, hatékony megoldásokat keres. Jó ügy ren­geteg van, de az adománykérő postai kül­demények többsége a kukában végzi, ha­gyományos levelekre már nem éri meg költeni. Az interneten végeláthatatlanul terjednek a segélykiáltások, a segítésre, az adakozásra fogékonyak könnyen összeza­varodhatnak. Az Amerikában végzett köz­gazdász szerint Magyarországon is ugyan­olyan szintre fejleszthető az adományozá­si kultúra, mint máshol, hiszen az emberek egyformák, nálunk sem másról kell lemon­dani, mint a fölösleg egy részéről. A támo­gatókat gyűjtő kampány nem áll meg a gyermekfalvak kapuinál, az aktivisták ki­mennek az utcára is. Nem kéregetnek­­ pénzt kifejezetten tilos elfogadniuk­­, ha­nem tartós támogatókat gyűjtenek, emlé­keztetnek, hogy a gyerekeknek rendszeres segítségre van szükségük. Pontosan úgy beszél a gyermekfalubeli gyerekekről, mint egy igazi apa, akinek az a leghőbb vágya, hogy anyagilag is bizton­ságban tudja a családját. Gosztonyi Gábor azt állítja, nem menne át azon a rendkí­vül alapos kiválasztási procedúrán, amely a nevelőszülőnek jelentkezők előtt áll, ám egy nehéz vizsgát ő is letett. FOTÓ: M. SCHMIDT JÁNOS

Next